Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-20 / 271. szám

Majdani öregek mondják Hogy mit ad az állam, a társadalom, árról sok szó esett az elmúlt napokban. Többfé­le pénzbeni juttatást, szociális támogatást — könnyű az im­már közismert intézkedéseket ttílsoroini. Am, hogy e sok milliárdos „kézny új tásna” sor kerülhessen, ahhoz természet tesen jóval több erőfeszítés kellett. Egy egész közösség munkája, igyekezete, hozzáér­tők körültekintő tanácskozása, jól időzített döntése előzte meg a tömören megfogalma­zott határozatot. A holnapi, holnaputáni kismamák, az öt­személyesre tervezett csalá­dok, dísztelen, szinte kopár számokban, összegekben, rö­vid felsorolásokban kapták kézhez az „előleget” az ezután világra hozandó utódokhoz, s különösen a „gyermektriók­hoz”. S hadd jegyezzük meg e gondolat kiegészítéséül: a háromgyermekes családesz­ményhez már korábban is mil­liárdos biztatásokat nyújtott az országos kollektíva. Elegen­dő csupán egyetlen példát Idézni: a lakásépítési kedvez­ményeket. De mindez — bármennyire Is Igénybe veszi az államkasz- szát — csupán lehetőség és keret, amihez megfelelő szem­léletváltozásnak is kell még társulnia. A határozat a való­di, tehát az önmagát tovább­építő családnak csupán hiva­talos presztízst adhat. Az anya­ság társadalmi elismeréséhez, a tényleges gyarapodásához nem elegendő a népesedéspo­litikai határozat. Ehhez nyilvánvalóan számos magánakarat is szükséges, sokféle külön áldozatvállalás. A munkahelyé például, ahol nemcsak a kötelező rendelke­zések pontos betartásával le­het az ügyben cselekedni. A kedvezőbb munkabeosztás ' agy a kollégák előzékenysége, segítséget és erkölcsi rangot adhat azoknak, akik odahaza többet vállalnak. S az sem el­ítélendő kedvezés, ha mond­juk e két-három gyermekes szülők valamivel jobban fizető munkát kapnak. Hisz’ öt szájnak nemcsak enni adni, de a ki­sebb családokéhoz haséul* életszínvonalat biztosítani minden támogatás mellett sem könnyű feladat. Mert a „hagyományos”, te­hát a többgyermekes család­ideál elfogadása természetesen elsősorban az egyes családok­tól függ. Azoktól, akik tud- van-tudják. hogy mire vállal­koznak. A' magunk öröme, naszna. ha otthonunkban va­lóságos kis közösség növek­szik, kicsi emberek, akikre át­testálhatjuk mindazt, amiért dolgozunk. élünk. Az eljöven­dő nemzedék érdeke viszont, nogy legyen elég munkaképes koponya és kéz, amely majd a holnapi igények kielégítéséhez szükséges javakat megtermel­heti. S mindkét generáció ér­deke, hogy mi. majdani öre­gek ne rakjunk majd fölösle­ges terheket az utánunk jövők vállára, életére. A népesedéspolitikai határőr zat ez utóbbi erkölcsi sugal­lna zására is ajánlatos tehát gon­dolni. A „fószekrakó” anya. a családszerető apa éno azért rokonszenves, mert nem csu­pán önmaga anyagi gyarapo­dására gondol. Az állam sok milliárdos kézmozdulata az ön­zés ellen is irányul, s azokat támogatja, akik egy kis közös­ségből is képesek messzire lát­ni. N. T. Kazahsztáni acél Kazahsztánban befejezték az „1700” nevű hengermű épí­tését, amelynek teljesítőképes­sége évente 1,3 millió tonna acéllemez lesz. A hengermű tervét Moszkva. Ukrajna és Kazahsztán tudósai készítet­ték. Valamennyi termelési fo­lyamat automatizált és gépe­sített. Nemrég kezdte meg működését egy nagy teljesít­ményű, 24 emeletes háznak megfelelő magasságú épület­ben elhelyezett áramátalakí­tó is. Az új üzem Kazahsztán acéltermelését a legrövidebb időn belül másfélszeresére nö­veli. Mai kommentárunk 4 tanácstagok tájékoztatásáról NYILVÁNVALÓ, hogy a tanácstagok csak Úgy tudnak felelősségteljesen és érdemben dönteni, ha me>gfelel6en tájékozottak a köz­ség és a város dolgaiban. A tájékozatlan ta­nácstag bizonytalan, ha szavazásra kerül a sor. Az pedig sem neki, sem a közösségnek nem jó. Mindezek elkerülésére adták ki nemrégi­ben azokat az irányelveket, amelyeket a Nógrád megyei Tanács és a Hazafias Nép­front Nógrád megyei Bizottsága közösen fo­galmazott meg és fogadott el. A tanácstörvény megnövelte a tanácsok hatáskörét és felelősségét. Ez a tanácstagok­kal szemben támasztott követelményeket is megsokszorozza. Az összehangolt tájékozta­tást szorgalmazza a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala. De bőven esik szó róla abban a/, együttműködési megállapodásban is, amely a megyei tanács és a Hazafias Népfront közös feladatait foglalja össze. Ezek alapján láttak napvilágot az előbb említett részletes és sokoldalú irányelvek a tájékoztatás legfontosabb módszereiről. Az okmány felhívja a figyelmet arra, hogy a tanácstagok a tanácsülésen - rendszeresen kapjanak tájékoztatást a tanács lejárt határ­idejű határozatainak végrehajtásáról. Nyil­vánvaló, minden határozat csak annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. A tanácsta­goknak pedig fontos tudniok, milyen határo­zatra mondtak igent, vagy nemet, és abból hogyan lett valóság. Ugyanilyen alapvető, hogy tudjanak a végrehajtó bizottság jelentős döntéseiről, amelyek két-két tanácsülés között születtek meg. Hozzátartozik a jó tájékozottsághoz, a tanácsi bizottságok javaslatainak, elképzelé­seinek ismerete. A vállalatokkal, üzemekkel, termelőszövetkezetekkel, avagy egyéb Intéz­ményekkel folytatott tárgyalásoknak, megál­lapodásoknak a közlése. Vannak olyan tervezett intézkedések, ame­lyek hely, avagy idő hiányában a tanácsülés programijában nem szerepelnek. De jó, ha a tanácstagokat a tanács vezetői erről is tájé­koztatják. De a tanácstagoknak tudniok kell a fontosabb jogszabályokról, valamint az in­terpellációkra adott válaszokról. Csak ennek alapján tudnak választóiknak is számot adni a testületi ülésekről. A tájékoztatásnak ez csak az egyik oldala. A tanácsülésen kívül is élő és szoros kapcso­latot kell tartania minden tanácsnak tagjai­val. Az intézkedési tervek, állásfoglalások, irányelvek minden esetben fontos tényeket, számokat, összefüggéseket tükröznek. A Nógrád megyei tanácstagok a megyei tanács közlönyén keresztül értesülnek ezekről, a he­lyi tanácstagok pedig az ott szokásos módon. A tanácsok közös feladatait segítik az együttműködési megállapodások a nem ta­nácsi szervekkel. Amikor ezeket az okmá­nyokat aláírják, előfordul, hogy azokat nem testületi üléseken értékelik. De nem szabad, hogy az ezzel kapcsolatos feladatok, törekvé­sek rejtve maradjanak a tanácstagok előtt, vagy a feladatok tömegében elsikkadjanak. UGYANCSAK a tájékoztatást szolgálják azok az okmányok, kiadványok, amelyek a megyét, városokat jellemző adatokat, terve­ket tartalmazzák. Mindez a tanácstagi beszá­molók megtartásához ad hathatós támogatást. Hasonló a helyzet a tanácsi bizottságok fel­készítésével, tájékoztatásával kapcsolatosan. A népfront hasznos előadásokat szervez a tanácstagoknak, ugyanezt teszik a tanácsok is. Remélhetőleg, a most megfogalmazott Irányelvek jói szolgálják majd a tanácstagok mindennapi munkáját, tevékenységét. Első­sorban a választópolgárok érdekében. Lénye­gében ezért látott napvilágot Cs. E. Nem az enyviől ragadnak üt Ha a tanulóévek alatt megszerették az üzemet a fiata­lok, később sincs kedvük elmenni! — vallották Pásztón, az ÜM Szerszám, és Készülék Művek gyáregységében. A kor­szerű, hatalmas csarnokkal bővített üzemben már az itt ta­nult szakmunkások között is találunk töyzsgárdatagokat. Pádár István hat évvel ezelőtt kapta meg szakmunkásbizo­nyítványát. Itt, a vállalatnál tanulta ki a mesterségét, s azóta is elégedetten dolgozik. Egyébként Hasznoson lakik, de meg­éri a mindennapos utazás, mert 2500-—3000 forintot keres, s igy 22 évesen nagyon jó pénznek számít ez. „Gyűjteni is tu­dok belőle, vettem olajkályhát, aztán magam ruházkodom, meg ha otthon is kell valamire, hát hozzám mindig fordul­hatnak." Czudar József esztergályossal még sokáig szeretnék itt, s jól megállni helyüket Politikai tájékozottságot! A különböző KlSZ-alapszer- vezetek vezetőségválasztó tag­gyűlésein, a küldöttértekezle­tekre felkészülés időszakában felszínre került néhány olyan probléma, amivel még min­dig nem foglalkoztunk eleget. Pedig az ifjúsági mozgalmon belül kell helyreigazítani ege-, két a hibái tat, mégpedig sür­gősen, mert tönkretehetik az egyébként alaposan, szervezet­ten. végzett hasznos munkát. Az alapos politikai tájéko­zottság hiánya, sajnos, általá­nos jelenség. Olyan megdöb- oentő példái is vannak, hogy városban dolgozó 16—20 év^s fiatalok nem ismerin saját lakóhelyük munkásmozgalmi történelmét, és fogalmuk sin­csen a mai világpolitikai ese­ményekről. Számtalan példa van, hogy szocialista brigádok tagjai, akik maguk választot­ták brigádjuk névadóját, azt sem tudják róla, hogy mikor és hol élt, milyen jellegű volt a tevékenysége. Akadnak, akik egyáltalán nem olvasnak semmiféle újságot, és olyan mindennapos. általánosan használt fogalmakkal sincsenek tisztában, amelyek kifejezet­ten rájuk vonatkoznak. Csakhogy nem lehet min­dent az ingázók maga* szá­mával magyarázni, es bele­nyugvással venni ezeknek az amúgy is kevéssé érdeklődő fiataloknak az „elvesztését”. A legnagyobb baj, hogy a politikailag tájékozatlan fia­talok nagy része az iskolai végzettséget tekintve is igen Ják a 1 statisztikák, hogy éven­te az általános iskolában vég­zők közül 10 százalék nem fe­lezi be a nyolcadik osztályt. Például a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemekben több mint 300 azoknak a 30 évnél fia­talabb munkásoknak a szá­ma, akik nem végeztek nyolc osztályt. Építőipari válla­latunknál hozzávetőleg 380* an vannak ilyenek, az öblös- üvegyárban pedig ugyancsak több mint 300-an. Ilyen sta­tisztika mellett nem csodálha­tó. hogy sokan az elemi tud­nivalókkal sincsenek tisztá­ban, pedig egykét évtized múlva a mai fiatalok nemze­déke kerül majd sok helyen felelős beosztásba, a KlSZ-fi- atalok közül kerülnek ki a pártalapszervezetek új tagjai, s mindez lehetetlen politikai tájékozottság nélkül. Általános tapasztalat, hogy majd mindenütt, ahol meg szervezték, ott a politikai vi­takörök, rendszeresen ismétlő dő, de spontán, saját szerve­zésű politikai tanfolyamok osztatlan sikert arattak. A hi­vatalos, jelentkezéses rendsze­rű, ajánlásokat kivánó tanfo­lyamok nem ilyen népszerűek. Azt bizonyítani sem kell, hogy a szélesebb tájékoztatást nyújtó, szakszerűbb magyará­zatokkal szolgáló oktatási for­ma a hivatalos. De azért kedvcsinálónak, az érdeklő­dés felébresztése érdekében inkább talán az előbbieket kellene sok helyen megszer­vezni, széles körben propagál­ni. Ha a vitaikörökön részt­vevőkből kialakul egy olyan csoport, amely szükségét érzi egy komoly politikai tanfo­lyam elvégzésének — akkoi lehet eredményről beszélni. A politikai tájékozottság hiánya mindenfajta ismeret- terjesztő, tudományos és kul­turális oktatást „megtorpe­dózhat”. És akkor amikor az ifjúságnak lehetősége van sa­ját sorsát alakítani, amikor politikai és társadalmi éle­tünkben soha nem is álmo­dott jelentős szerephez juthat­nak — nagy könnyelműség, és káros nemtörődömség. takony színyonalop.„all.. Saj­nos, még mindig megállaptt­Egyelőre furcsa, de mindinkább hozzá kell szokni: csinos overállban, mosolygósán, leány dolgozik a bonyolult eszter­gagép mellett. Bazsó Erzsébet 17 esztendős létére olyan ma­gabiztosan kezeli a hatalmas masinát, hogy közben ráér be­szélgetni is. „Tarról járok ide mindennap, de olyan szívesen jövök, hogy mit se számít az utazás. A munkatársaim nagyon rendesek, ha nehezebb darabot kell emelnem, azonnal ugra­nak segíteni; aztán mindent még nem tudok előszörre meg­csinálni, hisz’ az idén **szabadultam« fel. A 2000 forint, amit keresek, nagyon jól jön, teszek el belőle a ».staférungra« is" — kulcsár — A tájékozatlanság viszont • nem róható fel kizárólag az érdeklődés hiányaként, hiszen ebben szerepet játszik a helyi KISZ-szervezet agitációs mun­kájának gyengesége is. Rég­óta közismert tény. hogv az ingázó falusi fiatalok közül kevesen tudnak olyan időbe­osztást kialakítani, hogy abba beleférjen egy politikai tan­folyam sorozata. Elkészült a terv A szarvasmarha-tenyésztési.-fejlesztési tervet elkészítették Nézsán. A termelőszövetkezet a tehénállomány fejlesztése során a tej-hús hasznosítási irányt tűzi célul. A program szerint az Idei 717 darabos szarvasmarha-állományt az öt­éves terv végére 800-ra, majd 1985-ig 1300-ra emelik. A hí­zómarha-értékesítésben 1975- ben már 200, tfz év múlva 890 darab állatot terveznek elad­ni. Távlatilag is a jelenlegi magyartarka-állományt kíván­ják tenyészteni. A Ganz-MÁVAG mátrano­váki gyáregységében igen nagy gondot fordítanak a dol­gozók szakmai felkészítésére. Legutóbb 33 dolgozónak láng- negesztő tanfolyamot szervez­tek. A tanfolyam 92 elméleti és 160 gyakorlati órából áll. A gyáregység klubkönyvtárának KlSZ-helyiségében tartják az elméleti, a jól felszerelt, sa­ját tanműhelyben pedig a gyakorlati foglalkozást. Nem az első tanfolyam ez már Mát- ranovákon. A gyáregység és a klub- könyvtár közötti úton talál­koztam Máté László termelési osztályvezetővel és Bodor Zol­tán normatechnológussal. Az egyik a tanfolyamra sietett, a másik onnan jött. Váltották egymást. A termelési osztály- vezetőtől kérdeztem, miben látja a tanfolyam lényegét? — Ezt a tanfolyamot a szer­kezetgyártó üzem vezetői és dolgozói kérték. Jól jött mind a két fé! számára. A vezetők­nek azért, mert ha szükség lesz rá, tudnak állni más munkakörbe, a dolgozóknak is Tanulnak a Ganz-MÁVAG munkásai a szakmunkásvizsgára való felkészüléshez. — Az utóbbi időtlen ugyan­is megnőtt az érdeklődés a szakmaszerzés iránt. Ügy tu­dom, most is hatan tesznek majd hegesztő szakmunkás­vizsgát. ök egyénileg készül­nek a vizsgákra, de én is tar­tok nekik néhány órát, hogy könnyebben vehessék az aka­dályokat, jobban megfelelhes­senek azoknak a követelmé­nyeknek, amit a szakmunkás­intézet támaszt velük szem­ben. Nagy segítséget ad egyéb­ként a nagybátonyi szakmun­kásképző intézet igazgatósága és pedagógus kollektívája, amely jól tudja, hogy a legna­gyobb erőfeszítések ellenére sem tudunk kellő számú fia­talt beiskolázni különböző szakmákban. A felnőttoktatás­sal segítjük szakmunkáslét- szám-arányunk javítását — mondta a termelési osztályve­zető. — Véleménye szerint, meny­nyibe kerül ez a tanfolyam a vállalatnak? — Ezt a kérdést először ta­lán termelési oldalról közelíte­ném meg. A résztvevők heti három alkalommal vannak foglalkozásokon. A kéthónapos idő elég nagy. Gyakorlatilag a tanfolyam időszakában a ta­nulók nem végeznek termelő­munkát. A létszám alapján te­hát a kiesés számottevő. Az óradíjakról, munkadí­jakról inkább szóljon Danyi István személyzeti és oktatás- vezető. — Nálunk az elméleti óra­díjakért 22, a gyakorlatiakért 18 forintot fizetnek. Ezenkí­vül valamennyi vizsgázó után a vizsgabizottság számától függően hat-hat forintot. Eh­hez még hozzájárul az a jól bevált gyakorlat, hogy a leg­eredményesebb vizsgázókat Jutalomban részesíti a válla­lat. Igen jelentős tehát az az összeg, amit a szakoktatásra fordítunk — mondja Danyi István. A Ganz-MÁVAG mátrano- váki gyáregységében egyértel­mű a vélemény, hogy a dol­gozók oktatására fordított költségek később megtérülnek a termelőmunkában. Még sok jól képzett vasasra lesz szük­ség ebben a gyáregységben, ahol eddig a bányászhagyo- máinyok és tradíciók éltek. A gyáregység termelése is ál­landóan fejlődik, és ami a jö­vőre biztató, a tanfolyamok résztvevői fiatalok, akik na­gyobb tudással még sokat te­hetnek a fejlődésért. — danyi — NÓGRÁD — 1973. nevembe» 20., kedd 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom