Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-20 / 271. szám

A Vegyi Műveket Szerelő Vállalat gyártmányai ma már jól ismertek a szakmában. A salgótarjáni gyáregységben készülnek többek között a nagy teljesítményű hőcserélő be­rendezések. Képünkön egy ilyen hőcserélőt készítenek a gyár munkásai — fodor — A kapacitás és az igények Áz idei tervekről, eredmé­nyekről érdeklődtem Balassa­gyarmaton az építőipari szö­vetkezetnél. — Nem rosszak az ered­mények. A háromnegyed éves árbevételünk meghaladja a 10 millió forintot — újságol­ja dr. Bakó Miklós elnök, majd így folytatja: — Ezt 75 fős létszámmal értük el. Az 1970-es évben 94 fővel 6 millió volt a termelé­si értékünk. Tavaly 84 fő­vel, 9,6 millió. Ez egyben a t «rmelékenység, a hatékonyság fokozódását is érzékelteti. — Korábban alacsonyak voltak nálunk a keresetek. Ezért többen elmentek. Aki itt maradt, aimak növeltük a bérét és természetesen a kö­vetelményeket is. A szervezés javítása nélkül azért ezt az eredményt és a megfelelő 11 százalékos nyereséget alig ér­tük volna el. — Az egyik nagyobb léte­sítményünk az idén átadott, balassagyarmati sport-munka­csarnok volt. Ezzel jelentős ta­pasztalataival: szereztünk a könnyűszerkezetes építésben. Most is van egy nagyobb ilyen könnyűszerkezetes mun­kánk. Borsosberényben egy .'i60 négyzetméter alapterületű lucernaliszt-előállítő üzemet építünk könnyűszerkezetek­kel. Októberben kezdtük, de­cemberben átadjuk. A kötött­árugyárral is folynak a tár­gyalások másfél milliós mun­káról, gyárbővítésről — mond­ja az elnök. — Kétségtelen, az utóbbi időben gazdaságilag is erősö­dött a szövetkezet. Mi várha­tó az év végéig? — Sajnos nem annyi, mint eredetileg terveztük. A leg­utóbbi közgyűlésen módosíta­ni. csökkenteni kellett a ter­vet. — Miért? — Kapacitáslekötés hiányá­ban. — Ez hogyan lehet? — A lakossági sokból eredetileg ős bevételre számítottunk, de jó, ha egymilliót elérünk. Köztudott, hogy a megyei ta­nács szolgáltatásfejlesztési a'rpjából 400 ezer forint se­gítséget kaptunk. Ezzel szem­ben vállaltuk, hogy felkészü­lünk a lakáskarbantartásra. Ez megtörtént. Kőműves, ács, állványozó, asztalos, lakatos, víz- és villanyszerelő, parket­tás, hideg-meleg burkoló, fes­tő, sőt, kályhás szakmában, is ki tudjuk a lakossági igénye­ket elégíteni. Ha lenne ele­gendő igény, de nincs. Mi be­csületbeli kötelességnek tart­juk a megyei tanácsnak tett ígéret teljesítését. Ezért is óva­kodtunk más, nagyobb mun­kától, várva a sokat emlege­tett lakossági igényeket. — Azt is megemlíthetem, hogy a javítómunkáknál 6 százalékban határoztuk meg az elérhető nyereség felső fo­kát. Egyéb ' munkáknál ez U—12 százalékos. Nem is uta­sítottunk el egyetlen megren­delőt sem és mégis ilyen gon­dunk van. Állítom, ha valaki jelentkezik rendeléssel, két napon belül az említett szak­mákban megkezdjük a mun­kát. — Csak Balassagyarmat jö­het szóba? — Dehogy! Bálassagyar- szolgáltatá- mattól Magyamándorig, Dré- hárommilli- gelypalánkig az egész kör­nyék. Nem válogatunk, ha a lakosságról van szó — kap­tam a választ. Eszembe jut, hogy az utóbbi években bi­zony előszeretettel „ostoro­zunk” a szolgáltatások miatt egyes területeket, de amint ez a példa is igazolja, az igények felmérése nem mindig pon­tos, vagy nem elég hatékony a propaganda. A vélt és a tényleges igények között elő­adódhat különbség. A tényleges igényekre ala­pozva még szebb eredmények­re is képes lesz ez a kollek­tíva, és talán ez a legfőbb ta­nulság a jövőre. Bodó János Kokavecz, a fogatos A szan.dai várromok ide lát­szanak. A környéken juhok keresnek eleséget. A délkútd dűlőben három fogatos dolgo­zik. Trágyát hordanak a ma­jorból. Kokavecz László éppen visszafelé indul. Visszafogja Keselyt és Tündét. Beszélge­tünk. — őszi szántás alá trágyá­zunk. Háztáji kukorica kerül bele. Egy nap tizenkettőt is térek. Este 10 körül kerülök ágyba. Hazafelé jólesik egy féldeci, a határban átjárja az embert a szél. — Hogyan került a szövet­kezetbe? — Valamikor cseléd voltam a Pázmány Péter Tudomány­egyetem gazdaságában. Ami­kor változott a világ, mint nincstelen, kaptam öt hold földet. Azon gazdálkodtam 1960-ig. Akkor léptem a kö­zösbe. Mindig fogatos voltam. Kutasón született 63 évvel ezelőtt. Heten voltak testvé­rek. Testvérei kovácsok, nyug­díjasok. László fia szintén a Lenin Tsz-ben dolgozik. Az ács szakmát sajátította el. Az idősebb Kokavecz sokat látott a világból. A felszabadu­lás előtt gyakran háborgatták, A soviniszta politika miatt időinként mundérba öltöztet­ték. — Pedig 1991. májusában építkezésnél forró mész csöp­pent az egyik, szemembe. A mai napig nem látok rajta. Mégis behívtak katonának, ké­sőbb hazaküldtek. Országot-világot a felszaba­dulás után is látott. A szövet­kezet jutalomüdülésre küldte. Hét napot pihent Hévízen. So­ha nem felejti el. Nem is ál­modott arról, hogy egys&er a szövetkezet még üdülni is küldi. — Nem panaskkodhatom a keresetre sem. Teljesítmény­ben dolgozunk. Havonta álta­lában 24(H)—2600 forintot ka­pok. Télen valamivel keveseb­bet, hiszen nincs annyi mun­ka. A fogatos,t megbecsült, szor­galmas embernek ismerik a szövetkezetben. A közelmúlt­ban nagy megtiszteltetés érte. Kiváló Dolgozó kitüntetésiben részesült. Nem számított erre. De örült nagyon! Mint annak, hogy végeztek az ősziek veté­sével, és jól haladnak a mély­szántással. Szandától keletre, Kiskér- pusztán lakik. Hosszúkás, régi, fehérre meszelt falú házban. A villanyi; tavaly vezették be a pusztára. Szeret rádiót hall­gatná. Reggel, amikor felkel, mindig figyeli, hogy miről van szó a Falurádióban, Kisfcéirpusztán megállítunk egy kerékpárost. A nyugdíjas Pálinkás Pál jól ismeri a ki­tüntetett fogatost. Summázat- nak íme a véleménye: — Rendes ember Laci. Vala­mikor együtt cselédkodtünk. Az őszi vetéseknél mezítláb vezettük a lovakat. Soha nem látott közelebbről se csendőrt, se rendőrt. Szorgalmával ré­gen se volt baj. Ma mégis sok­kal jobban boldogul. R. I. Két taggyűlés között A pártszervezetek, a kom­munisták aktivitása most, a beszámoló taggyűlések idősza­kában különösen időszerű és sokakat foglalkoztató téma. Gyakorta felmerül, hoey egyál­talán miinek alapján mérjük az aktivitást. Egyes helyeken el­sősorban a taggyűlési hozzá­szólások gyakoriságát veszik alapul. Másutt — helyesen — nem elégszenek meg ennyivel. Aktív ösxtönxés A taggyűlési hozzászólások­nak, és még inkább azok tar­talmának kétségtelenül meg­van a maga jelentősége. Nem lebecsülendő, hogy ezen a nagy­jelentőségű fórumon a dönté­seket, elhatározásokat, állás­foglalásokat miként, milyen viták véleménycserék alapján hozzák meg. A tapasztalatokat a maguk környezetében ész­lelt jelenségek közreadásá­val a kommunisták elősegít­hetik megfontoltabb és meg­alapozottabb döntések szüle­tését. Ezért csak helyeselni lehet, ha bármelyik pártszer­vezetben a taggyűléseken va­ló aktívabb részvételre ösztön­zik a párttagokat. Nem kevésbé szükséges ez a kommunisták felelősségérzeté­nek növelése miatt is. A hoz­zászólások — megfelelő tarta­lom esetén — a párttagok fe­lelősségtudatát is jelzik. Ezért az, hogy ki hányszor és ho­gyan szól hozzá a taggyűlések témáihoz, nem egyszerűen il­lendőség szokás kérdése, nem statisztikai probléma, hanem politikai ügy, a kommunista nevelés fontos eszköze is. Ám bármennyire fontos is a taggyűlési aktivitás, a mun­ka nehezebbjét a kommunis­táknak még ezután kell elvé­gezniük. Bármilyen jó határo­zatokat is hoz a taggyűlési, azokból még csak azután lesz valóság, attól függőm, hogyan hajtják azokat végre. Ez így megfogalmazva roppant egy­szerűnek és nyilvánvalónak' tűnik, a gyakorlatban mégis mennyi igond kapcsolódik hoz­zá! S milyen ritkán szoktuk megkérdezni az egyes pártta­gokat arról, hogy mit csinál­tak a két taggyűlés között, mit tettek a határozatok megvaló­sításáért! A munka eredményességé­hez mindenekelőtt azt kell el­érni, hogy a szavakban való egyetértés a tettekben kifeje­ződő egyetértés rangjára emel­kedjék. Hányszor tapasztalni a kettő között szakadást, ami­nek sokszor nagyon is egysze­rű okai vannak. Például az, hogy a párttagok eltérő mó­don értelmeznek azonos hatá­rozatokat, vagy bizonyos sa­játos egyéni érdekek, körül­mények akadályozzák, hogy mindannyian mély meggyőző­déssel képviseljék a közösen kialakított álláspontot. Ritkán fordul elő, hogy egy határo­zat azonosan, érintsep minden egyes párttagot Vegyük csak a legegyszerűbbet a szocialis­ta elosztási elv érvényesítését célzó helyi döntéseket. Nyil­vánvaló, hogy nem egyformán érintik az igyekvőket és a ke­vésbé szorgalmasakat, a ma­gasan képzetteket és az ala­csony szaktudásúakat stb. De hasonló eltérések szinte min­den más döntésnél megfigyel­hetők. Ezért a határozatok egységes értelmezése és követ­kezetes. tettekben kifejeződő meggyőződéses képviselete a kommunisták körében is — a pártcsoportokban és azokon kí­vül — megfelelő propaigan­Dr. Tímár Mátyás Bukarestbe utazott Dr. Timár Mátyás, a Minisz- tertanócs elnökhelyettese, a magyar—román gazdasági együttműködési vegyes kor­mánybizottság magyar tagoza­tának elnöke, Virgil Trolim­nak, a Román Népköztársaság Minisztertanácsa elnökhelyet­tesének a magyar—román gaz­dasági együttműködési vegyes kormánybizottság román ta­gozatának elnöke meghívására hétfőin Bukarestbe utazott. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Horgos Gyula kohó- és gépipari mi­niszter, dr. Gál Tivadar, a Minisztertanács titkárságának vezetője, ott volt Joan Cotot, a Román Népköztársaság buda­pesti nagykövete is. dát. agitációt, elvszerű példa- mutatást és követelménytá­masztást, harcos kiállást és határozott fellépést igényel. A tett ax elsődleges Egy építőipari vállalatnál mondták el annak az osztály­vezetőnek a példáját, aki a párttaggyűléseken mindig rendkívül aktívan szerepel és helyes álláspontokat képvisel. Hivatali munkájában, hatás­körében viszont semmit sem tesz a költségszint növekedése ellen, s kész a népgazdaság érdekét figyelmen kívül hagyó intézkedésekre is, a vállalati nyereség növeléséért. Nos, az ilyen fajta aktivitás édeskeve­set ér, hiszen a szavaknak nincs a tettekben fedezetük. A pártmunka hatósugarának ki kell terjednie a pártonkí- vüliek körére is. Hiszen a párt- taggyűlés határozatai nyilván­valóan csak a kommunistákra kötelezőek, akik mindenekelőtt politikai befolyásukkal szerez­nek érvényt azoknak. Elhatá­rozásaikat az egész munkahe­lyi kollektívával el kell fogad- tatniok, hogy azokat á többiek is sajáj; programjuknak tekint­sék és szíwel-lélekkel dolgoz­nak a kommunistákkal váll­vetve megvalósításukért. Itt is milyen türelmes, fáradságot nem ismerő munkára, mennyi okos szóra van szükség! A tag­gyűlés ehhez csupán útmuta­tást adhat az egyes kommu­nistáknak, de természetszerű­en nem végezheti el helyettük. Taggyűlés utáni feladata ez minden, párttagnak, amit szű- kebb-tágabb környezetében kel. hogy végezzen. Az egyes párttag munkája, aktivitása megítélésének éppen ez alap­vető mércéje. S ha ez a leg­fontosabb. akkor jogos az az igény, hogy a pórt.vezetőségek gyakrabban kérjék számon az alapszervezet tanaitól: kik­kel beszélték, vitáztak, hogyan és milyen eredménnyé! érvel­tek. De nem. elég számon kér­ni: megfelelő érvekkel, infor­mációkkal segíteni is kell őket abban, hogy még eredménye­sebben harcolhassanak a párt p öli tiká j ának megválás* t ósáért. Rosszul értelmezi szerepét az a vezetőségi tag, vagy pár- tag, aki a két taggyűlés kö­zötti feladatát csupán abba:) látja, hogy összegyűjti a „problémákat”, ahelyett, hogy azokat igyekezne mindjárt megoldani. A pártmunka moz­galmi jellegének éo-ien az az egyik legfontosabb vonása, hogy folytonosan élő, eleven kapcsolat van a vezetőség és tagság között a gyakorlati fe - datok eredményes végrehajtá­sa céljából. Ez a munkában való folytonos és mindennapos együttgondolkodás és cselek­vés a pártéletnek legalább olyan lényeges jellemzője, mint az időnkénti fórumok, összejövetelek. Sxervexés is A kommunisták számára a taggyűlés utáni feladatok nemcsak propagandát és agii- tációt jelentenek tehát, hamem jelentős szervezési teendőke. is. Hiszen a párttagság jelen - tős része tömegszervezeti tiszt ségviselő, aktivista, vagy mun kaköri beosztásánál fogva tölt be valamilyen irányító, vezető posztot. Megfelelő átgondolt­ság és körültekintés szükséges ahhoz, hogy a taggyűlési ha­tározatokból adódó következte ­téseket a társadalmi tisztsé­gükből vagy munkaköri beosz­tásukból eredő tevékenységük­ben is levonják, alkalmazzák. Ha egy párttag vezető beosz­tásban dolgozik, felelősséggel tartozik azért is, hogy beosz­tottai a párthatározatok szel­lemében kapják meg és végez­zék el munkaköri feladataikat. Szerteágazó, bonyolult és sokirányú tevékenységet kel' tehát a kommunistáknak két taggyűlés között végezniük. Ebben a mindennapos pártpo­litikai munkában fejeződik ki elsősorban a kommunisták százezreinek élenjáró szerepe Rákos Imre Országos vizsgálat A nő szaropérőt a csatádban A Magyar Nők Országos Tanácsa országos, méretű vizs­gálatokat végez, majd rep­rezentatív tanulmányt ké­szít az asszonyok, az anyák családon belüli helyzetének és szerepének alakulásá­ról, arról, hogyan érvényesül napjainkban a társadalom leg­kisebb egységében a nő egyen­jogúsága. A nagyszabású mun­káról a nőtanácsnál tájékoz­tatták az MTI munkatársát. — A készülő tanulmány alapján a család belső viszo­nyairól, életéről, a gyerme­kekkel szemben támasztott követelményekről, valamint a család és a társadalom kap­csolatáról igyekszünk hű ké­pet adni — mondották. E fel­adat azért is nagy figyelmet érdemel, mert hazánk felsza­badulása után a társadalmunk gazdasági politikai és.kultu­rális rendjében bekövetkezett alapvető változásók sokoldalú­an befolyásolják a család helyzetét, fejlődését. Felmérő munkánkkal egyszersmind szeretnénk elemzően feltárni a család és a társadalom kö­zött kialakult újszerű kapcso­latok formait. — A fejlődést tükrözi a nők megváltozott társadalmi szerepe is: jelenleg hazánk­ban a munkaképes korú nők 70 százaléka dolgozik. Többsé­gük családos, gyermekes anya. Ezért különös súlyt helyezünk annak vizsgálatára, hogyan hat a család életére, az asszo­nyok otthoni egyenjogúságára a munkavállalás. Az eddigi tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy a család fejlődése, a női egyen­jogúság fokozatos megvalósu­lása elsősorban a lányok, asz- szonyok nagyarányú munka­vállalásának, gazdasági füg­getlenségének eredménye. Jogszabályaink — a családjo­gi törvény, a munka törvény- könyve — messzemenően vé­dik a nőt, az anyát, támogat­ják a nők egyen jogúságának gyakorlati megvalósulását. —• A tapasztalatok szerint átalakulóban vannak a család hagyományos feladatai is. A társadalom mind több családi funkció ellátásában siet a csa­ládok segítségére; ily módon újszerű együttműködés jön lét­re a család és az állam, a tár­sadalom különböző intézmé­nyei között Természetesen a család fejlődése, változásit nem problémamentes, az élő hagyományok, beidegzett szo­kások, a kialakult kapcsolatok általában lassabban változnak, mint a társadalmi feltételek. A tradíciókat gyakran átörökíti, tovább élteti a fiatal generá­ció is. Fokozza a feszültséget, hogy a nők munkába állása gyorsabb ütemű volt mint a „hagyományos” szerepkörük­kel összefüggő feladataik táav sadálimi segítése. Sokat kell tenni a családi munkamegosztás korSiZerűsité- séért is. A dolgozó nők a nagyarányú gépesítés ellenére még mindig átlagban heti harminc órát foglalkoznak háztartási munkával. A család fejlődése, benne a nő helyzete, szerepe sokrétű, összetett kér­dés. A tanulmány a helyzet valósághű feltárása mellett tartalmazza majd a Magyar Nők Országos Tanácsának a további előrehaladást célzó javaslatait, elképzeléseit is. NÓCRÁD — 1973. november 20., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom