Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-17 / 269. szám

Süli András képei Balassa gyarmaton Pipás mozdony vagonokkal ALIG EGY tucat kép, függ a falakon a balassagyarmati Horváth Endre Galériában. Mégis érzékelhetően Közel hoz­za egy sajátos világ — és vi­lágszemlélet — körvonalait. Az Óváros téri kiállítóhelyi- ségben Süli András algyői naiv festő tárlata november végéig tekinthető meg. Tanulságos végig nézni a nem túlságosan nagyszámú képet, amelyek egy része az 1930-as években, több 1936- ban született, a korabeli ..naivhullám” dobta fel falu­jából a hat elemit végzett földművest, kosárfonót és al­kalmi munkást. Az „őstehet­ségek felkutatásá”-nak ideje volt ez. Ekkoir Süli András Szegedre költözött. 1968-ban Moldován Domon­kos filmrendező, a Magyar Naiv Művészek Múzeumának vezetője (Kecskemét) talált rá a halottnak hitt Süli And­rásra. s néhány társára, akiié­ről portréfilmet készített. A tvfilmsorozat, valamint né­hány naiv művészt bemutató hazai és külföldi kiállítás kap­csán irányult Ismételten a fi­gyelem a naiv művészet felé. Süli Andrásnak eddig 33 képe ismert, néhány Kecskeméten, a Magyar Naiv Művészek Mú­zeumában. a budapesti Nem­zeti Galériában, s magánayűj- tőknél. Ugyancsak Ide tarto­zik. hogy 1969-ben Pozsony­ban a II. nemzetközi naiv művészek kiállításán a trien- nale 7000 koronás díját kap­ta Süli András az említett 33 kép alapján. A pénzt már nem kaphatta meg, időközben meghalt. Fontosabb kiállítása volt 1945-től évenként Bálint Jenő műkereskedésében, 1938- ban Hollandiában, 1984-ben Linzben, 1966-ban és 1969-ben Pozsonyban, 1907-ben Székes­fehérvárott, 1968-ban és idén Szegeden, tavaly Svájcban, Winterhurban. A rajzolgatni szerető zsel­lérivadékot a későbbiekben Bálint Jenő biztatta, amint azt Süli András önéletrajzá­ban is írja. Termékeny korsza­ka a ’30-as évek közepén alig pár évet ölel fel. E balassa­gyarmati találkozás képeivel lényegében ízelítő. Sajátos színvilága. formakultúrája azonban e néhány műből is érzékelhető, s az eddig is­mert „életmű” minden lénye­ges részéről vall. ' SÜLI ANDRÁSNAK önálló arca van a naiv művészetben. Képeinek építése rendkívül jellemző, aprólékos. Ezáltal is valami maradandóan naiv báj lengi körül őket. Tematikailag erősen a valósághoz kötöttség jellemzi képeit. Mindegyiken szűkebb világa jelenik meg a maga valóságában, mondhatni „röghöz kötöttségében”. Még­is: ezek a képek távolról sem fotografikus hűséggel szólnak a világról. A leghétköznapibb események is a képzelet gaz­dag mezőin játszódnak le. már-már a csoda határait súrolják. Házuk, szobájuk annak be­rendezése egyik témája. A szobában középen asztal, kö­rülötte székek, egyik oldalon magasra tornyozott ágy, tete­jén a kalapja. Képek a falon, sublót tükörrel, apróságokkal. A mennyezet gerendás. Különösen szereti Süli And­rás a vonatokat, a folyót, a hajókat, a tutajokat. A Tisza hajókkal, tutajokkal, rajta em­berekkel többször .megjelenik a képeken, A folyó mellett erdőrészletek, fasorok úsznak el, hatalmas virágos rétek ter­peszkednek. Minden kis virág külön-külön is ott van a ké­pen, megannyi hétköznapi csoda. A mozdony kéménye erősen pipál — a gyermek er­re azt mondja: pipás mozdony —. utána kocsisor. A töltés mellett sürgönyoszlopokon sürgönydrótok feszülnek. A vagonok oldalán ott a háro.M betű is: MÁV. A körmenet a képeken ünnepi tisztaságban vonul. Az asszonyok, férfiak ünneplőbe öltöztek, színes zászlók úsznak felettük, mel­lettük szintén egy fasor, egy tó csücske, libákkal. AHOGY BELÉPÜNK a ga­lériába. szemben a falon függ Süli András önarckép című képének fényképnagyítása. A kép — az eredeti lappang — huncut mosolvú embert mu­tat. Ez a tünékeny, mosollyal és szomorúiég'ytl elegy han­gulat jellemzi a többi képet is. (tóth) Politikai könyvek a kábelgyárban A teremben négy asztalt he­lyezték el; mind a négyet te­lerakták könyvvel. Témakö­rűik szerint végezték a cso­portosítást. Mindjárt az első asztalon a marxizmus klasz- szikusaival találkozhattunk, majd a párt-, gazdasági és lársadalompolitikai kérdése­ket felölelő kiadványok kö­vetkeznek. A legtöbben talán a regényeiket, riportokat tar­talmazó szépirodalmi művek előtt álltak meg. Az utolsó asztalon a munkásmozgalom történetét prezentáló könyve­ket sorakoztatták fel. Még meg sem nyílt a kiál­lítás. amikor megjelent egy munikásember; szociológiai té­májú könyveket akar vásárol­ni, de most azonnal, mert be kell feküdnie a kórházba. Négy könyvvel távozott. Mert úgy van az. hogy be­jön ide az ember, végignézi a kiállítást, aminek aztán az lesz a következménye, hogy könyvvel a kezében távozik: a szép kiadású, gazdag tartal­mú könyvek láttán elfogja a vásárlási láz. Négy asszony és egy fiatal lány sétálgat az asztalok előtt. Forgatják, nézegetik a regényeket, útleírásokat. Azonnal eszembe jut az a gyakran hallható mondás, hogy a nőket kevésbé érdek­li a politika. „Cáfoljuk meg” felkiáltással szólaltatom meg az asszonyokat. — Téves felfogás — mond­ja az egyik asszony, aki ed­dig már három könyvet ki­gyűjtött magának. — Nemcsak én, de a család minden tagja szívesen olvas­sa a politikai témájú irodal­mat. Most is úgy vásároltam, hogy már gondoltam a fér­jemre, meg a fiamra is. Csak a pénztárca bírná...! — így Ács Boldizsámé. Az előbb említett téves hi­edelem megcáfolásához várat­lanul segítőtárs érkezik, Tóth Zoltán, a Kossuth Könyvki­adó megyei kirendéletségének vezetője személyében. —* Tapasztalatból 'mondha­tom, hogy a politikai könyv­terjesztés a megye területén a női üzemekben a legjobb. Per­sze lehet, hogy azért, mert az asszonyoknál van a pénztár­ca. — Főleg műszakváltáskor nagy a forgalom — mondja Kalcsó Gyuláné, a politikai könyvkiállítás őrzője, a köny­vek árusítója. Pártmegbíza­tásként kapta ezt a feladatot és nagyon szívesen csinálja. Hiszen látja, hogy mekkora az érdeklődés a könyvek iránt az emberek körében. ★ Balassagyarmaton, a közel­múltban felavatott kábelgyár­ban november 12-én volt a té­li politikai könyvhetek megyei rendezvényeinek ünnepi meg­nyitója, amelyen csaknem kétszázan vettek részt. Az ün­nepi programban terjesztői ankét és Nemzetközi Szemle­ankét is szerepelt. A fenti kis- riportban villanásszerűen sze­rettük volna bemutatni, hogy a kábelgyár dolgozói milyen örömmel fogadták a gyáruk­ban lebonyolított könyvkiállí­tást és -vásárt, illetve azt, hogy a politikai irodalom mi­lyen élő az olvasni szeretők körében. —k. r.— — Elveimmel összeférhetet­len hogy a veszély pillanatá­ban hűtlenné legyek az ügy­höz. amely mellé odaálltam. Rólunk kellett volna Így beszélnie a mi veszélyünk pil­lanatában. Igen, ha szeretne bennünket. Dehát miért nem szeret? Azt hiszem, ha erre őszintén és osztrák alaposság­gal megkeresnénk a választ, soha, de soha nem kellene ilyen jó katonákat felakaszta­nunk ★ Alig képzelhető, hogy vala­ki nyugdíjba kívánkozzék a hadseregből harminchét esz­tendős korában, ha egészséges, szerencsés, szereti a pályáját és mindennek tetejébe a híres Radeczky-huszárok-nál szol­gálhat. Dessewffy Arisztidesz mégis így cselekedett. Igaz, harminchét esztendejéből hu­szonegyet szolgálatban töltött. Tizenhat éves korában már hadapród volt, és még mindig fiatalnak számított, amikor kapitányként, századparancs­nokként hazatért obsitjával. Azóta, 1839-től csak a birto­kával törődött a távoli Aba- újban. Mindenki azt hihette róla, hogy soha többé nem fog katonáskodni. Mert olyasvala­kinek, aki a Radeczky-huszá- roknál vitte valamire és még többre vihette volna, kínálhat­nak-e még csábítóbb alkal­mat a katonai szolgálatra? 1848 tavaszán hirtelen kicse­rélődött. A firtatásra, hogy miért kapta fel fejét ott a messzi Abaújban Kossuthék első hí­vó szavára, röviden válaszol­ta: — Nem tehettem másként. Különös válasz! fin, az oszt­rák, azt hiszem, másként is tehetett volna. Ha nem tar­totta visszásnak, hogy ifjú fej­jel, egészségesen nyugdíjba menjen, holott a magyar ne­mesi alkotmány szerint fő dol­ga a katonai hivatás, akkor bizony az sem lett volna visz- szás, ha 1848 márciusa után marad gazdálkodónak a birto­kán. Dessewffy nem tartozott a lázadó magyar hadsereg sze­rencsés parancsnokai közé. Éppen ezért még különösebb a rebellióban megtett pályafu­tása. Oly sokszor alul marad­ni a nyomasztó túlerővel szemben, s mégsem szaladni el a küzdőtérről. Bizonyos ér­telemben nagyobb hősiesség kellett ehhez, mint a győzel­mekhez. Hiszen, aki diadalra vergődik a csatamezőn, an­nak helyzeti energiává alakul át sikerélménye, és a követke­ző ütközetben katonák százai­val, néha ezreivel ér fei önbi­zalma. De akit majdnem mindig megvernek, az honnan veszi az önbizalmat? Mihelyt tudomására jutott a felhívás, hogy a magyar kor­mány szívesen látná nemzet­őrnek az arra alkalmas fér­fiakat, Dessewffy Arisztidesz késedelem nélkül jelentkezett. Azonnal őrnaggyá léptették elő, és az eperjesi nemzetőrök 4 NÖGRÁD — 1973. november 17., szombat 4 mi korunkról álmodott Emlékezés Csokonai Vitéz Mihályra „Ne légy a legnagyobb elmékhez mostoha. Kiket bé nem fog a halandóság moha, Állíts inkább nékik gyémánt oszlopokat: Hogy látván a késő maradék azokat, Hullasson felettük örömkönny záporát, Áldván a közhasznú hazafiak porát." Csokonai Vitéz Mihály, aki a fenti verses figyelmeztetést rank hagyta kétszáz esztendő­vel ezelőtt született Debre­cenben, az akkori magyar vi­lág legnépesebb városában. A jómódú cívis városban az egyszerű nép nagyon szereti, és így nem csoda, hogy korai halála után úgy él emlékeze­tükben, mint jövendőmondó. A debreceni közhit szerint előre megmondta, hogy 1883- ban kutya sem szeretne lenni Magyorországon, s lám, be is hozták akkor az ebadót. Sőt, a második világháború kitörése­kor megint emlegetni Kezd­ték a külvárosban, hogy azt is megjósolta volna: 1940-ben nem lesz ajánlatos Európában lakni, de aki túléli, az már ne reszkessen tovább. Mindezek a hiedelmek egy olyan költőről, akinek semmi se sikerült életében, és költői elismerését is' csak a XX. és XXI. századtól várhatta. Ez a keserűség szói 1801-ben írott levelében: „Ha írok is, aminthogy már én anélkül nem tarthatom fenn lételemet, írok a boldogabb maradék­nak. .., írok annak a kornak, amelyben a magyar vagy iga­zán magyar lesz, vagy igazán semmi sem.” Egy másik levél­ben pedig: „Átkozom barátom az én időmet, az én születé­sem helyét... — Oh! vajha a következendő kor megtudhat- 'ná és megismerhetné, hogy én nem saját hibám miatt nem lehettem azzá, amit óhajtot­tam.” Mindezek ellenére mégis varázsló volt. Mert az igazán a nagy költészet varázsa, hogy akit életében alig értettek meg, akit alig méltányoltak, azt Vörösmarty éppúgy előd­jének tekintette, mint Petőfi, Arany vagy Ady Endre. A híres debreceni kollégi­umban tanult, ahol ugyan voltak vaskalapos professzo­rok, de olyan elmék Is, mint a híres Hatvani, vagy a nagy­tiszteletű Kovács József, aki a poézist tanítja a költőnek, ö írja visszaemlékezéseiben: „Nekem volt hát első szeren­csém az ő poézisre született nagy elméjét formálnom, és kitakarnom az abba lappangó tüzet, mely idővel oly gyönyö­rű illumlnáclókat mutogatott a magyar szemnek. A legelső verseiből, melyeket írt, mind­járt észrevettem azt a külö­nös zsenit, melyet osztón egész esztendeig, míg tanítottam, mindinkább becsültem és di­csértem”. Itt ismerkedik lázas sietség­gel a felvilágosodás eszméivel, és lesz azoknak lelkes hirde­tője. Türelmetlenül sürgeti, hogy a magyarok is lépjenek a haladó nemzetek nyomába, hisz’ „termékeny bennetek az elme, /Forr szívetekben a di­csőség, szerelme/ Vitéz lángo­tokat jobbra fordítsátok,/ S a békesség édes hasznát mun­káljátok.” Mint diáktanár is nagy si­kereket ér el. Tanítványai rajongnak érte, amikor pré- ceptorként a poézis tudomá­nyára oktatja őket, nem csak deák, hanem magyar nyelven is. Ö igazán megvalósítja a rendtartáskönyv előírásait: „a tanítók legyenek ékesen szó­lók, könnyed modorúak, tü­relmesek és komolyak, a gyer­mekek elméjét ne fárasszák, hogy a gyermek a tanulástól undort ne kapjon. Az ítélőké­pességet gyakorolják, és ne az emlékezőtehetséget terheljék, és ne vegyenek fel új tananya­got, amíg valamit a tanulók egy része fel nem fogott.” Nemcsak a pedagógiai elvei­ben volt „modern”, a népies­ségnek is első tudatos hirde­tője hazánkban: „Magyarjaim! Litterátorok! ne csak a kül­földi írókat olvassátok, ha­nem keressétek fel a rabotázö együgyű magyart az ő erdei­ben és az ő Scytha pusztáiban, hágyjátok fel a gyarló éne­keskönyveket, a veszekedő prédikációkat... hallgassátok figyelemmel a danoló falusi lányt és a jámbor puttonost, akkor találtok rá az Árpád szerencsi táborára, akkor leli­tek fel a nemzetnek ama mohos, de annál tiszteletesebb maradványlt, amelyet az olr vásott és utazott macskák­nak társaságában hasztalan keresnétek”. Hiába kereste a pártfogó mecénást, aki művei megjele­nését segítette volna. A ma­gyar urak nem szerették a nemzeti tudományokat és iro­dalmat, még azok pártfogóit Is gyűlölték. „Az urak udvarába divízióként koslatnak a jobbá­gyok zsírjával hízott kopók, a Múzsák pedig és a Múzsák baráti nem esmérlk azokat A tanultak éhen fáradoznak a nemzet dicsősége mellett: a hazájok vesztett koppókupecek bársonybugyogóban járnak.” Versei, színdarabjai mellett foglalkoztatják egy nagy poé­ma tervei, Árpádról szeretne írni, a magyarok kijövetelé­ről, erre a munkára kíméli magát, hogy kisajtolt erőivel „Virgilként holta napjáig munkálkodjék.” A gyönge test azonban nem engedelmeskedett a szárnyaló léleknek. Az elkövetkező he­tekben illő, hogy az eddigiek­nél behatóbban ismerjük meg nagy költőnk életét, munkás­ságát. Hisz’ nekünk írt egy olyan korban, amikor: „Hányt engemet a szerencse tulajdon hazámban, és tulajdon hazám­ért. .. és egyedül az nyugtatott engemet, s az serkentett ed­dig, az ébresztett munkára, hogy ha nem telt is, akartam, ha másért nem is, legalább a jövendőért.” Csukly László Pályairányítás Érettségi — egyetemi felvétel Kőgombák Vraca környékén a Balkán- hegység tele van. természeti különlegességekkel, történelmi nevezetességekkel. Itt vágott magának festőién szép utat a hegységen keresztül az Iszker folyó, itt van a mesés „Lede- nlka”-barlang, s benne a .Kí­gyófészek”, egy fantasztikus föld alatti palota, az ország legérdekesebb természeti je­lenségei közé tartozik. Érdekes természeti jelenség az Iszker völgyében az a né­hány kőképződmény, amely a bőséges eső és napfény nö­vesztette gombákra hasonlít. parancsnoka lett. Bár felada­tuk elsősorban a helyi közbiz­tonság, a polgári rend védel­me volt, hamarosan rászorítot­ta őket a szükség, hogy kato­nai cselekményekre is vállal­kozzanak. Schlick tábornokról akkor még azt hittük, rövide­sen likvidálja Kossuth ezre­dét. Válogatott és nagyszámú alakulataival minden jei sze­rint korlátlan ura volt egész Felső-Magyarországnak. Érthetetlen, milyen meggon­dolásból szállt szembe Kas­sánál Dessewffy a talpig vas­ban előrevonuló Schlick-had- testtel. Miben reménykedtek az ellenfélként számba se ve­hető eperjesi nemzetőrök? Ta­lán a kétségbeesés, talán a komolytalan vakmerőség, ta­lán az erőviszonyok tökéletes félreismerése hajtotta őket. Mindegy, a nemzetőrök meg­ütköztek, és pillanatokon be­lül bekövetkezett az, ami egy pillanatig sem lehetett vitás. Dessewffy Miskolcig vonult vissza csapatával. Remélte, itt nagyobb saját erőkkel egyesül­het. Jól számított. Miskolcon épp egy új hadtestet szervezett Mészáros Lázár hadügymi­niszter a lengyel Dembinsky parancsnokság alá. Dessewffyt alezredessé léptette elő a had­ügyminiszter, és egy frissen verbuvált lovashadosztály élé­re állította. (Folytatjuk) Esztendőről esztendőre visz- szatérő gond az egyetemekre, főiskolákra pályázók arányta­lan és egyenetlen megoszlása. A pályaválasztó fiatalok gyak­ran nem ismerik a szóban for­gó felsőoktatási intézmény munkáját, követelményrend­szerét. Hogy döntéseik megala- pozottabbak legyenek: a Mű­velődésügyi Minisztérium, a Fővárosi Tanács és a Fővárosi Pályaválasztási Intézet új­szerű kezdeményezéssel segíti az 1974-ben nappali tagozaton érettségiző budapesti diákok pályairányítását. November közepétől december 5-ig a fő­város valamennyi — számsze­rűit 24 — felsőoktatási intéz­ményében úgynevezett nyílt napokat tartanak. A most érettségiző diákok egy esztendővel ezelőtt, har­madikos korukban már meg­jelölték pályaválasztási szán­dékukat. Az egyetemi számító- központ a fiatalok pályaelkép­zeléseit felmérte, és összegez­te : ennek alapján minden diák név szerinti meghívót kap ab­ba a felsőoktatási intézmény­be, ahova pályázni szándéko­zik. A nyílt napok keretében előadást tartanak a felsőokta­tási intézményben továbbta­nulni szándékozó fiatalok reá­lisabb tájékoztatására és alka­lom nyílik arra is, hogy a diákok konzultáció formájá­ban minden őket érdeklő kér­désre választ kapnak. Ezen a héten egyebek között pénteken az Állatorvostudo­mányi Egyetemen, továbbá a Kereskedelmi é6 Vendéglátó- ipari Főiskolán tartanak nyílt napot. A Csínom Palkó című filmet — Farkas Ferenc és Dékány András daljátéka nyo­mán, Bekefi Ist­ván forgatóköny­ve alapján — Ke­leti Márton kezd­te forgatni, s — a művész hirtelen halála miatt — Mészáros Gyula fejezte be. A ku- rucvllágban ját­szódó film cím­szerepét A fekete város Fabriclusa- ként népszerűvé vélt Nagy Gábor alakítja. Fősze­repet játszik még a nógrádi mozik­ban is hamarosan bemutatásra ke­rülő filmben: Huszti Péter, Benkő Péter, Sze­mes Mari, Hű­vösvölgyi Ildikó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom