Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-02 / 257. szám

Képek Moravany bői

Megindult világ

November negyedikén: szocialista brigádok vetélkedője

16 csapat ax elődöntőben

A Cseh—Morva Dombvidék' nyúlványainak tájékáról, Pöstyén szomszédságából ez év október közepén érkezett vissza Salgótarjánba Lóránt János Munkácsy-dí- jas festőművész.

Moravanyban, a szlovák művészek alkotőházában töltött el Pöstyén városának ösztöndíjasaként csaknem másfél hónapot Rainer Stuch- lik grafikusművésszel (Német

Demokratikus Köztársaság), valamint Sesia

Strbikova (Szlovákia, Pozsony),

Jacek Sienicki

(Lengyelország, Művészek Moravanyban. Fent (balról jobbra): Rainer Stuchllk, Sesia Varsó) és BoriszStrblkova, Jacek Sienicki. Lent (balról jobbra): Lóránt János és Borisz Domasenko Fedő- Domasenko Fedorovics

rovics (Szovjetunió, Baskír) festőművészek- keL

Szlovákia nemzetközi szim- pozinjai ismertek Európában, sőt, annak határain túl is. Magyar művészek szintén szívesen vesznek részt azokon a két ország képzőművészszövetségei közötti megállapodás alapján. Idén például Barczy Pál grafikusművész Besztercebányán, Varga Miklós szobrász Ruzbachyban, Csájl Attila fasaobrász, s Lóránt János festő Moravanyban volt alkotóházbanA moravanyi alkotőházban ötven szoba és tizenöt műterem várja a vendégeket. Az ösztöndíjat (4500 korona) Postyán városa fizeti, ezen túl teljes ellátás, a munkához szükséges anyagok állnak rendelkezésre. Mindezek fejében

művészek két ott készült alkotásukat hagyják az alkotó- házban. Pöstyénben új galéria építését tervezik, az eddig összegyűlt nemzetközi anyagot ott állítják majd ki.

Lóránt János, aki a Nógrád megyei képzőművészek csoportjának titkára, megjegyzi:

— Nem ártana, ha Nógrádban is több gondot fordítanánk a nemzetközi kapcsolatok ápolására. Adottságaink ugyan nem a legkedvezőbbek, nincs alkotóházunk, galériánk. Azonban. néhány év múlva a

galéria elkészültével mód nyílhatna nemzetközi tárlatok rendezésére. S talán nem ártana, egy méreteiben szerény, de vendégek fogadására alkalmas alkotóház, művésztelep létesítésének lehetőségén is gondolkodni.

*

Moravany tájéka természeti szépségekben gazdag. Pöstyén fürdőváros, gondosan ápolt palotákkal. A XVIII. századi, s a későbbiekben többször átalakított kastély Moravanyban a művészek ideális otthona- A ragyogóan világított műtermekből kéklő hegyekre, hullámzó dombokra látni. A fürdőváros látogatott, mozgalmas.

Lóránt János három képet hagyott ott (Artéki hangverseny, Hajnal, öregség). A főleg kékben tartott „hangversenykép” a művész szovjet- unióbeli élményeiből született.

Amit a salgótarjáni műteremben látunk, mennyiségileg is sok munkáról tanúskodik. Moravanyban Lóránt János sokat dolgozott A Szerjó- zsa című képen egy sirály le1 bég, száll egy kinyújtott emberi kéz felé. Ez is szovjet- unióbeli élmény, a tengerpart egyik sirályát hívták így az

ottaniak: Szerjózsa. Ez a madár olyan szelíd volt, hogy elvette az ember tenyeréből a halat A kék szín hangolásában e szovjetunlóbeli képek újat jelentenek Lóránt János színvilágának alakulásában.

Más művein az általunk eddig már ismertebb, önmagukban a művészre jellemző színminőségek jelennek meg- őszi vízparti képén (címe még nincs) a kontúrok, valamint a színek változatossága hangulatilag is Indokolja a téma Lóránt Jánosnál is némiképp szokatlan komponálását A kép szuggesztivitását a szél- járta vízparti táj, a szélben a vízzel együtt görgő „hullámokat” vető fák, s a hozzá kancsolódő emlékek emberi melegének ellentétfeszültsége adja. Folyók partján, vagy a Balaton mellett hányszor láthatjuk. amint a szélben „megindul” a víz és a part

Kellemes színminőeéggei találkozunk a Fürdőzők című képen is, ahol a nem túl sok szín ugyancsak segíti egymást, s ahol a színhatás puhaságát jól fogja a konstruktív képépítkezés. Lóránt János a továbbiakban az emberi arc témájához kíván nyúlni, készülő képek vallanak erről. Remélhető, hogy e témában stílusa is tovább gazdagodik.

Tóth Elemér

Ekkor értette meg Pölten- berg Ernő, hogy nincs számára visszaút Eredeti hiedelme, szándéka tökéletes ellentétjeként a büntetés ígérete a ki- átkozottak táborában találta. Elszámolt lelkiismeretével, leszámolt illúzióival. Immár .önszántából vállalta a sorsot, amelyre korábban álmában sem gondolt. Elhatározásában közrejátszottak a szülővárosából érkező hírek is: Bécs forrongott, Latour grófot, a francia származású hadügyminisztert, aki nem engedte őt áthelyezni itáliai szolgálatra, a tömeg felakasztotta. Ha Bécs- ben is forradalom van. ha megroppant a rend az osztrák •.-sászár tartományaiban, nem okosabb-e, nem becsületesebb-e, ha szolgál tovább a .magyar király országában, •■melyben egyugyanazon ural* 1 odó kormánya őrzi a rendet?

Természetesen tudta, hogy a schwechati ütközet után • égképp nincs visszaút. Schwe- c hatnál keveredtek először harcba a magyarok osztrák

csapatokkal. Méghozzá osztrák földön. Ezzel nyomós

okot szolgáltattak arra. hogy a birodalom nyílt ellenségeinek tekintsük, őket- Pölten* berg ugyan tartózkodott a

harctól, ráadásül megvertük a magyarokat, mégsem tágított új bajtársai mellől. Velük

együtt vészelte át a magyarok számára igen balszerencsés telet, de a tavaszi hadjáratban a szerencse fordultával megtanultuk nevét, megtanultuk tisztelni katonai erényeit. Lovag Pöltenberg Ernő született magyarhoz méltó eréllyel harcolt ellenünk és az sem véletlen, hogy éppen reá bízta Görgey az isaszegi csata nyitó rohamát.

Egyébként Görgey bizalmasa volt. Márpedig ez az illúzióktól mentes, az embereket jól ismerő és tőlük sokat követelő Görgey meg szokta nézni, kit tüntet ki bizalmával. Nyilván az ő javaslatára léptették elő tábornokká Pöltenberget és az ő kívánsága volt az is. hogv rábízzák a hetedik hadtest parancsnokságát. A kölcsönös

4 NÓGRÁD - 1973« nősembe» 2., péntek |

rokonszenv feltétlen katona* barátságga erősödött közöttük. Minden bizonnyal a feljebbvaló barát iránti személyes felelősség is közrejátszott abban, hogy Pöltenberg oly szívósan képes volt feltartóztatni Győrnél Haynau túlerőben levő hadseregét, amely a honvédek májusi ostromától akarta megszabadítani a kezünkön levő Buda várát. Képzelhető, hányszor kapott dührohamot az indulatosságáról közismert táborszernagy, amikor erős hadserege nem bírt Pölten- berg hadtestével, sőt. ez utóbbi meg is leckéztette az ötte- vényi ütközetben.

Tudom, hogy így volt. mert akkor Haynau táborában szolgáltam orvosként. A szemem láttára verték vissza balszárnyunkat öttevényhél. Bizony, akkor még nagyon messze voltunk Buda várától és kevesen hitték, hogy októberben mór Aradon fogunk bíráskodni.

A hírek szerint az összes vád alá helyezett lázadó tábornok közül mindvégig Pöl* teuberg Ernő viselkedett a leglevertebben. A bűntudat kínozta, s kínozza talán az utolsó percig. De nem amiatt, hogy osztrákok ellen harcolt, a rebellis magyarok oldalán. Meggyőződhettem róla az ítélethirdetésnél. Szó sincs effele bűntudatról- Annál inkább gyötörte az önvád tábornoktársai tragikussá vált helyzetéért Vétkesnek érzi magát, s öngyilkosságot követett volna el, ha nem tartják szigorú őrizet alatt.

Az ok köztudott, köreinkPergessük hátra az időt, menjünk vissza 1972-be. Csupán néhány gondolat erejéig. Az apropó a Szocialista brigádok várostörténeti vetélkedője. Selejtezők, pontgyűjtés, pecsétek. S aztán a körkapcsolásos elődöntő, három helyszínnel, végül pedig maga a döntő. Ügy gondolom, minden résztvevőnek emlékezetes marad ez a nagy játék. A kollektív versenyzés. A hasznosságáról — hogy sok ember jutott új ismeretek birtokába, hogy kis közösségek kovócsolódtak ösz- sze, hogy rengeteg élményanyagot gyűjtöttek — már nem is szólunk. S mivel a vetélkedő újszülöttnek számított, a bábák, a rendezők követtek el hibákat is, voltak a vetélkedőnek módszerbeli fogyatékosságai, melyeket a versenyzők a döntő után fel is hány- torgattak. Klsebb-nagyobb sérelmek voltak ezek, s az idő múlásával feledésbe merültek. Érdekes tapasztalat: a versenyt követő hónapokban a megkérdezettek inkább a vélt, vagy valós sérelmekről beszéltek; részkérdésekről. Most, egy év elteltével már magát a vetélkedőt, annak hasznosságát vizsgálgatják. 1

íme néhány vélemény: — Soha nem ismertem volna meg városunk történetét, múltját, ha nem vetélkedem. — Azóta járok színházba, mióta a versenyen részt vettem. A pontgyűjtés közben szoktam rá. A praktikusabba pedig így fogalmaz: — Mondja már, nyerni ugyan nem nyertünk, de legalább teljesítettük a kulturális vállalásunkat.

Ugorjunk vissza a jelenbe; novembert írunk, csupán' néhány nap választ el az idei szocialista brigádvetélkedő elődöntőjétől és döntőjétől. A selejtezők már véget értei?, a pontgyűjtés eredményei a rendezők asztalán hevernek: 16 brigád vívta ki magának az elődöntőben szereplés jogát. Elkészült a verseny forgató- könyve, összeállították a kár- léseket, a feladatokat is. A titok megsértése nélkül megpróbáljuk nagy vonalakban smertetni az elődöntő feladatait. A legizgalmasabb és a legszínesebb feladat bizonyára íz lesz, amikor a brigádok önmagukat öt perc alatt bemutatják. Ennek kismillió változata, formája lehetséges: ének, zene, tánc, vers, jelenet. Fő az, hogy a zsűrit magával ragadja és lefegyverezze. Ezután következik a széliében gyakori tárgya a szóbeszédnek. Mint Görgey bizalmasa, felelős szerepet vállalt a fegyverletétel létrejöttében. Ű ment tárgyalni Rüdiger orosz tábornokhoz Artándra augusztus hetedikén. Igen derűlátó hírekkel tért vissza. Megnyugtatta tábomoktársait, hogy bírja Rüdiger üzenetét: nem eshet semmi bántódásuk, amennyiben leteszik a fegyvert. Amikor dönteni kellett a magyar generálisok utolsó haditanácsában, 6okat nyomott a latbun az ő véleménye. Kedvező híreiben bizakodva, azok a tábornokok is maradtak, akiket nem kötött szoros felelősség a csapatokhoz, mint például Aulich Lajos. . A rabságra jutott és hadbíróság elé állított tábornokok eleinte kemény szemrehányásokkal illették, de amikor látták, hogy a szemrehányások nélkül is elhatalmasodott rajta az önvád, még ők vigasztalták.

Voltaképpen hálával tartoznának neki a mi hadvezéreink, amiért közbenjárt a gyors és zavarmentes fegyverletétel ügyében. Dehát mindenféle hála sokkal messzebb áll tőlünk e pillanatbím, mint amilyen messzire álltunk mi ott, Öttevénynél, Buda várától ez év májusában- Ha lehet fokozni gyűlöletünket, ez több okiból gróf Vécsey mellett Pöltenberg iránt a legnagyobb. Nem elég, hogy osztrák létére annyi csatában győzött ellenünk. ráadásul fontos szerepet játszott abban, hogy ne előttünk. hanem az oroszok előtt rakják le fegyvereiket a magyarok.

mi totó. Annyit elárulhatunk, hogy azok a brigádok, amelyek ismerik a munkajoggal kapcsolatos kérdéseket, és nyitott szemmel járnak Salgótarjánban, nos, azok a csapatok nem kerülnek meleg helyzetbe a totó kitöltésekor. Az elődöntőben szerzett pontokhoz hozzáadják a selejtezőben gyűjtött pontok egy részét is; minden ötven pont után egy pántot. Ezen összetevők alapján jelölik ki azt a nyolc csapatot, amely majd a döntőben versenyez tovább. Döntő: nagy-nagy árverés, kérdéskiárusítás, a kapott zsetonokkal való ésszerű gazdálkodás. No, de nem fecsegünk tovább, mert még elszóljuk magunkat! Még csak anyit; az elődöntő és a döntő november negyedikén, vasárnap lesz a Megyei Művelődési Központban. A délelőtti verseny, az elődöntő zártkörű lesz, délután a döntőre már megérkeznek a „drukkerek”, a „szurkolók” is, hogy biztassák, segítsék csapataikat. A jó hangulatról ismert pesti táncdalénekesek gondoskodnak.

Ezekután pedig látogassuk

meg a selejtezőben legtöbb pontot — 1750 — gyűjtött szocialista brigádot. El kell róluk mondani, hogy a versenybe önként, mindenféle szervezés nélkül jelentkeztek. Még a brigádvezető sem tudott róla. ..

'S

— Utólag szóltak nekem a kollégák, hogy beneveztek a vetélkedőre. Meglátták a műsorfüzetben a felhívást, amikor beugrottak, márciusban, már folyt a pontszerző verseny. Mit tehet a kollektív döntés ellen egy brigádvezető? Semmit. Jóváhagyja — mondja Dvorak Józsefné, az AGROBER Szalvai Mihály brigádjának vezetője.

A 11 tagú brigádnak négy nődolgozója van. A versenyen a hattagú csapatban Dvo- rákné, a brigádvezető képviseli majd a nőket...

jf.

Alig néhány nap választ el november negyedikétől — az elődöntőtől és a döntőtől, Mind a 16 brigádnak jó felkészülést kívánunk. Találkozunk az elődöntőben!

— vékiss —

Ahol a mozi

a legnagyobb szórakozás

AKI NEMTI felől érkezve áthalad Nádújfalun, nagyjából a falu közepe táján, a műúttól balra és kicsit beljebb egy jó állapotban levő épületre lesz figyelmes. Barnásvörös színével, nagyságával kiemelkedik környezetéből. Ez a község művelődési háza. 1962-ben épüli a lakosság jelentős társadalmim unka-hozzá járatóséval. Emeletes épület. Termei tágasak, világosak. Földszinti tánctermét, nagy színpaddal ellátott, jó akusztikájú nagytermét de sok községben megirigyelnék. Az emeletre került a könyvtár, a klubszoba és a párthelyiség. Valóságos kultúr- kombinát. Vajon a lehetőségeknek megfelelően hasznosítják-e az épületet?

Kérdésünkre Fórtatí Imre, a Homokterenyei községi közös Tanács elnöke köntörfalazás nélkül, egyértelműen válaszolt: — A nádújfalui művelődési ház sajnos nincs kellőképpen kihasználva. S ennek oka, biztos vágyóik benne, nem kizárólagosan az igazgató személyéin múlik. Homokterenyé- nek nagyobb a vonzereje. Központi fekvésű hely, nemrég épült fel az új bisztró, kíváncsiak rá az emberek, s ha már itt vannak, itt mennek be a művelődési házba is. Tehát épp az elmondottak következtében — az a furcsa helyzet állt elő, hogy a négy társközség legkisebb művelődési háza, a homokterenyei & legjobban kihasznált.

Kotrocző Bélával, a nádúj- falui művelődési ház tisztelet- díjas igazgatójával nem sikerült találkoznunk; hogy tőle, a legilletékesebbtől érdeklődhettünk volna az intézményben folyó közművelődési munkáról —, mert éppen főállású munkahelyén, a salgótarjáni ZIM-toen tartózkodott. A művelődési házban találtuk viszont Kotrocző Ágostonnét, aki már két évtizede áll a művelődési ház alkalmazásában. Jegykezelő és takarítónő egy- személyben. Érkezésünkkor az esti filmelőadásra készítette elő a termet. Nyugdíjas férje, aki harminchárom évet húzott le a föld alatt, mint vájár, segített a munkában. Ök ketten jó ismerői — ha nem is érdemi összefüggésekben — az itteni kulturális tevékenységnek, a nódújfalui embereknek.

— Amikor dolgozni kezdtem a kultúrháznái — meséli Kot- roczó Ágostonné —, még a régi urasági kastélyban voltunk. Kis terem volt, hevenyészett színpaddal. Ebben a helyiségben tartottuk a gyűléseket, a mozielőadósokat. A színház oda nem tudott bemenni, mert nem fért be. Csak az itteni színjátszók tartottak néha előadásokat.

Az új művelődési házban a nádújfaluiak mar tudták fogadni az egész ország színházat, b bemutathatták az Országos Rendező Iroda könnyűzenei műsorait is. A hatvanas évek közepén gyakoriak voltak ezek az előadások. Persze az akkori gyakorlat más volt mint a mostani; az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta az előadásokat fix ősz- szegért hozzák, nem a tényleges bevétel bizonyos százalékáért Egybehangzó vélemények szerint Ez a jelenlegi rendszer egyik legfőbb oka annak, hogy azok a kis művelődési házak, amelyek korábban meglehetősen sok színházi előadást fogadtak, most csak keveset, vagy egyetlen egyet sem tudnak fogadni.

A Kotrocző házaspár természetesen ezeket az okokat és összefüggéseket nem ismerte, csupán a tényt, a helyzetet regisztrálta: néhány éve nem jár színház a községbe.

A művelődési ház közművelődési tevékenysége jórészt kimerül az ifjúsági kiüli működtetésében, a társadalmi ünnepek és táncmulatságok rendezésében. A KISZ-klub úgy működik, mint sok más helyen: átlagosan. Szervezi a fiatalok politikai és egyéb oktatását. művelődését, szórakozását. több-kevesebb nehézséggel.

Filmelőadásokat hetente két alkalommal, csütörtökön és szombaton tartanak. A község Lakói néhány hónapos késéssel ugyanazokat a filmeket láthatják, amit Budapesten vagy az ország több más városában láthatnák a mozinézők.

— Régen nagyon sokan járták moziba — mondja Kot- roczó néni. — De akkor nem volt televízió, és rádió is kevesebb volt. Amikor bejött a televízió, alig volt nézőnk a moziban, de most egy-két év óta újra többen járnak.

— Vajon miért?

— Mert nincs mindig jő műsor a tévében, meg hát a fiatalok csak el szeretnek járni otthonról.

— Itt jobban megtalálják egymást, mint máshol — kapcsolódik beszélgetésünkbe a férj. — Eljönnek a moziba sokszor Homokteremyéröl, Mátranovákról, Kisterenyéről is. Együtt járnak, ugye, iskolába meg munkába, aztán ei- mondiák egymásnak, hogy hot mit játszanak. Van, aki ide udvarol, meg aztán új ismerősökre is akadhat itt az ember.

EZEK VALÖBAN indokai a mozik látogatottsága növekedésének, de természetesen —• anélkül, hogy konkrétan meg említenénk — ennek még sói« más oka is van. Mindenesetre örvendetes, hogy Nádújfaluban is nőtt a filmek iránti érdeklődés, hiszen közöttük igen sok kitűnő alkotás, művészi érték, nem csak szórakoztat, hanem igényt kelt, érdeklődést is fejleszt.

(Folytatjuk) 1 aát, az Állami Déryné Színi»- Sulyok László