Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-21 / 247. szám

A könyv - falun és városon I960 óta minden évben megrendezik az őszi me­gyei könyvheteket. Ennek az országos akciónak fő célja, hogy a falusi lakos­ság, elsősorban a paraszt­ság körében elősegítse a jó könyv terjedését, az ol­vasók táborának növeke­dését. A falvakban és a vidéki városokban a fo­gyasztási szövetkezeteké a könyvterjesztés feladata. Mintegy háromezer község­ben és városban több mint ötmillió lakos könyvellá­tásáról kell gondoskodni­uk! A szövetkezeti szervek a folyamatos könyvkeres­kedelem és propaganda mellett olyan rendezvén ínyekkel is nagy szolgálatot tetttak és tesznek a könyv ügyének, mint a falusi könyvanikétok, író-olvasó találkozók, irodalmi estek, szavalóversenyek stb. A könyv terjesztés min­dig elsőrendűen fontos kulturális munka volt, de a mai viszonyok közt kü­lönösen az. Akik ma ezen a munkáin fáradoznak, azok a szó igazi értelmében vett közösségi szolgálatot, missziót, teljesítenek. Ki­váltképpen érvényes ez a megállapítás a f alusi könyv­terjesztőkre, szövetkezeti boltosokra és bizományo­sokra, akik a városi viszo­nyokhoz képeit általában nehezebb körülmények kö­zött, kevés fizetésért vál­lalkoznak arra, hogy a jó könyvet eljuttassák a falu­si és a tanyai lakosokhoz, újabb-újabb híveket sze­rezve az olvasásnak. Épp ezért kötelességünk megvizsgálni: kellőképpen gondoskodunk-e arról, hogy a jó könyvek — a legjobb könyvek! — eljussanak a falvakba és tanyákra, ha nem is elegendő, de a le­hetőségekhez mérten meg­felelő számban? Ügy vél­jük, nem ünneprontás, ha az őszi megyei könyvhe­tek alkalmából az ezzel kapcsolatos gondokat is szóvá tesszük. A jó és a legfontosabb könyvekből aránylag még mindig kevesebb jut a fal­vakba. mint a városokba. Példának elég. ha csupán Petőfi összes költeményei­nek olcsó kiadására uta­lunk; ebből a könyvből az idén — a Petőfi-emlékév- ben — a fővárosi könyves­boltot sem tudták kielégí­teni a szükségletet, nem­hogy a vidékiek! Az állan­dóan szükséges klasszikus művekkel (köztük az is­kolai kötelező olvasmá­nyokkal) kapcsolatban egyébként fennáll az a jo­gos igény, hogy a boltok ezeket mindig raktáron tartsák. Falun, ahol nincs antikvárium, különösen fontos lenne ennek az v igénynek a kielégítése. Említhetnénk még azt is, hogy számos mezőgazdasá­gi szakkönyvből éppen a falvakban nem jut elég, ahol pedig nagy az igény az ilyen munkákra. De valóban nem akarunk most felsorolni minden gondot. Csupán jelezni kívánjuk, hogy a falusi könyvter­jesztésben eddig elért szép eredményeket csak úgy le­het tovább gyarapítani, ha a jelentkező problémákat is sorra megoldjuk. Itt is szükség van a falu és a város közötti különbség csökkentésére. Az öt évvel ezelőtt meg­hirdetett „Olvasó népért” mozgalom, szolgálata foko­zott munkát, gondot, figyel­met kíván nem csak azok­tól, akik a falun eladják a könyveket, hanem azoktól is, akik a kiadói és a könyvértékesítési politikát irányítják, ezáltal hatnak a falusi könyvterjesztés feltételeinek alakulására. Erdei Sándor ÉDESANYA ÁLLÍTÓLAG asszonyokkal azért nehéz együtt dolgozni, mert a férfiakat. — vezetőket, munkatársakat — készületle­nül érik a nők problémái. Meg sem fordul addig a fe­jükben, hogy ez is, az is gon­dot okozhat No, és még va­lami, amire ugyah számíta­nak. mégis bonyodalmat, okóz az üzem, a brigád, a norma­betartás munkaütemében: a szülési szabadság, és a gyer­mekgondozási segély három éve. Á rétsági Fém- és Vastö­megcikik Ktsz nem nagy üzem. A dolgozók több mint fele asszony. Érvényes rá a kisüzemek sajátossága, hogy tudniillik mindenki ismeri a másikat, tudnak egymás ma­gánügyeiről, egy- ember gond­ja hamarosan mindenki prob­lémájává lesz. Szaniszló Forencné a zajos csarnokban dolgozik, ahol a székvázak fémcsövei állandó­én csörömpölnek. Ügy mond­ják, a zajt meg lehet szokni, és ha nincs az állandó zörej, a megszokott csörgés, akkor tudni lehet, hogy áll a mun­ka, baj van. Szaniszlónéról mindenki tudja, hogy gyere­ket vár. mégis ugyanott dol­gozik. ahol eddig, ugyanúgy teljesíti a normát, ahogy ed­dig. — Hogyne hallottam volna az új rendeletről, amely sze­rint emelik a családi pótlé­kot, és a gyermekgondozási segély összegét! Már itt, az üzemben, egymás között is megbeszálgetik az emberek. El sem tudom mondani, meny­nyire örülök neki, hiszen ez a második gyerekem lesz, és a nagyobbikkai csak másfél évig tudtam otthon maradni. Most úgy gondolom, .kitöl­tőm” a három évet. Legalább a nagyobbikkai is tudok egy kicsit foglalkozni majd. ö áprilisban lesz hároméves. A kicsit március közepére vá­rom. — AZT HISZEM, nemcsak én, ele más is megtalálja a számítását itt a, ktsz-nél. Ez­ért is ;Ä|to . áSfcJftgg.. amíg az 'egészségi állapotom engedi, dólgó&ftJ fogók.' Ha utánagondolunk, nem jelenték­telen, hogy a jövedelmem 1000—1200 forinttal csökken, ha az ember igénybe veszi mind a három évet. Persze, az új rendelet megváltoztatja ezt. Mi házat építünk Sződli- geten. van helye minden fil­lérnek. Most is vidékről járok be, ötkor kelek naponta, uta­zom, és délután is csak ké­sőn érek haza hiába van csak egy műszak. Otthon várnak a háziasszonyi teendők, ugyan, ki csinálná meg, ha nem én? Ha otthon leszek a gyerekek­kel tálán sok mindenre fut­ja még az időmből, amire most nem jut. Kovács Gergely, a ktsz ve­zetője elmondta, hogy az itt dolgozó 37 asszony közül je­lenleg nyolcán vannak szülési szabadságon. Állandó a sza­bad szombat, pénteken már 3 órakor befejezik a munkát. Tavaszai' jelentős béremelést hajtottak végre. A nyereség­részesedés is komoly össze­get fizet évente, tavaly pél­dául egy-két nap híján 2 ha­vi bért kapott mindenki. Ezekután nem is lehet fur­csa, hogy a gyereket váró asz- szonyok csak a nyolcadik hó­napban imennok; szabadságra, és nem szívesen mondanak le a jó kereseti lehetőségről há­rom évig. Veres Lajosné egy idő óta könnyebb munkát végez — ha az üzemben egyáltalán van könnyű munka — hiszen feb­ruár elejére várja első gyer­mekét. Most nem keli állnia, és a székvázakat naponta sok százszor megemelni. Gépen — Még nem olvastam át teljesen az új rendeletet, de azt már tudom, hogy csak örülhetek neki. Én minden­képpen kénytelen leszek ott­hon maradni három évig, rpert a gyereket nem tudjuk majd hová elhelyezni. A só- gornőméknél lakunk, nekik is van. két kisgyerek is. Most a sógornőm - segít nekem a háztartási mánkéban, így van időm néha moziba járni, pi­henni. A férjem is itt dolgo­zik. Azt hiszem, később majd szeretnénk még egy gyere­ket,. NÉPESEDÉSI politika, család­védelmi intézkedések. A leg- érdekeltebbek,1 a gyereket vá­ró kismamák véleményét va­lóban. hitelesnek vehetjük, s eszerint a rendeletek, intéz­kedések a gyakorlatban na­gyon -nagy segítséget jelente­nek. A hatás már most érző­dik. Orosz Júlia K0sélell emberek Editke, a mintakészítő — Még mindig sokan keres­nek Kovács Editként, pedig közben megváltozott a nevem. Férjhez mentem, Bakos Jó- zsefné vagyok. Lassan majd megismernek így is. Itt voltam tanuló a Textil­ipari Vállalatnál. Azután itt is kezdtem dolgozni. Amikor elvégeztem az általános isko­lát, gondoltam, tovább tanu­lok a gimnáziumban. Leérett­ségizem. Két évet el is végez­tem, aztán úgy döntöttem, mégis inkább szakmát tanu­lok. Azután jöttem ide a textil­hez. Nem is bántam meg. Mindig szerettem öltözköd­ni, kislány korom óta varrni. Bújtam a divatlapokat, ma is hozza a postás. Most már per­sze egy kicsit a szakmámhoz is tartozik. Mintakészítő Vagyok. Mit je­lent ez? A mintaüzemben csi­náljuk azokat a ruhákat, amelyeket a tervező elképzel. Rajz után. dolgozunk. Először mindig csak egyet Ezt mu­tatják be a megrendelőnek. Ha elfogadják, akkor még egy darabot csinálunk. Azu­tán már jöhet a széria. Érdekes munka, mert min­dig új. Meg aztán mindig kí­váncsi is az ember, hogy néz ki a valóságban egy ruha, amely a rajzon olyan jól mu­tat. Most pillanatnyilag az üzem­ben anyagnormát csinálok. A szabásminta alapján kiszámí­tom, mennyi anyag kell egy- egy ruhához, blúzhoz, vagy nadrághoz. Aztán pontosan feljegyzem azt is, hány gomb, mennyi cérna, vagy egyéb do­log kell majd a varrónőknek. Így most nem varrók. De így is annyira benne vagyok a munkába, mintha én magam csinálnám. Otthon viszont elég gyakran ülök varrógép mellé, saját magunknak min­dent megcsinálok. Salgótarjáni vagyok, de mi­óta férjhez mentem. Dorog- házán lakunk. Onnan járunk be a férjemmel együtt nap mint nap. Itthon sajno^, na­gyon kicsi a lakás, nem fér­tünk volna. Nem könnyű be­járni, az igaz, de pillanatnyi­lag nincs más megoldás. Már mondtam, hogy abba­hagytam a gimnáziumot. De a tanulást nem. Ruhaipari technikumba járok, most vég­zem a második osztályt. Ta­valy egy évet kihagytam, sok volt a gondom, férjez men­tem. Halasztottam. De nem akartam, hogy hiába múljék az idő, addig is elvégeztem a* esti középiskolát. KISZ-tag vagyok nyolcadi­kos koromtól. Mégis egy kicsit meglepetésként ért, amikor a KISZ-titkárunk odajött hoz­zám a tavasszal és azt kérdez­te, ha tanácstagnak jelölné­nek, elvállalnám-e? Először azt hittem, viccel. Aztán kide­rült, hogy nagyon komolyan beszélt. Valóban tanácstagnak jelöl­tek. Abban a körzetben, a Na­rancs utca páros oldalán, a Fürdő utcában, a Bem és a Bartók Béla úton választottak meg. Féltem egy kicsit, hogy azt mondják majd, fiatal va­gyok, tapasztalatlan. Az én kerületemben sok az Idők em­ber. Nagy örömömre szolgált, amikor arról esett szó. hogy bíznak bennem, számítanak rám. Még örülnek is annak, hogy fiatal tanácstagjuk lesz. Én is kértem a segítségüket, hogy közösen, mindent meg­beszélve végezzük a munkát. Jó érzés tanácstagnak lenni. Megtiszteltetés. Mindig jól­esik, ha az emberek megke­resnek gondjaikkal. Ha meg segíteni tudok, kétszeresen az, Szerveztük a Húszezer napot Salgótarjánért társadalmi munkát, és örültem, hogy mindenki szívügyének érezte Salgótarján szépítését. A tanácsüléseken mindig ott vagyok, ezt nem mulasz­tom el. Milyen terveim van­nak? Mint minden fiatal há­zas, én is szeretnék egy saját lakást. Jó tanácstag akarok lenni, hogy a választóim elé­gedettek legyenek velem. Be­fejezni az iskolát, mert ez is nagyon szükséges. Hasznosab­ban telnek az évek így, ha az ember okosan tölti el azo­kat... Cs. E. Vándorló lengyelek Lengyelországban már véget ért a háború utáni évek nagy­arányú „belső migrációs” fo­lyamata. a népesség lakóhely­változtatása azonban továbbra is a legszembetűnőbb demog­ráfiai jelenségek közé tartozik. 1966-tól 1972-ig például min­den esztendőben nyolcszáz— kilencszázezer fő költözik át véglegesen más hely­ségbe. A városok továbbra is mágnesként hatnak, mégpedig fokozódó erővel. Míg 1966-ban a falvakból valamivel több, mint 234 000 fő költözött fel a városokba, 1972-ben már 282 ezer. A városokból a falvakba költözők száma az utóbbi években átlagosan 113 000 kö­rül állandósult. A belső migráció méreteit meghatározó másik fontos té­nyező a munkába állással, ta­nulással stb. kapcsolatos idő­leges helyváltoztatás. Az em­lített időszakban a két hóna­pot meghaladó ideiglenes tar­tózkodásra bejelentett szemé­lyek száma túllépte az 1118 000-et Ezen kívül 1972-ben körül­belül 21 000 személy telepedett le Lengyelországban, illetve utazott ki külföldre. Újra megkérdeztük Sáros az utcátok Ezzel a nóta ízű címmel 1972. március negyediki szá« műnk negyedik oldalán találkozhatott az olvasó. Az utána következő néhány Sorban arról volt szó, hogy milyen nehéz a gyalogosközlekedés olyan területeken, ahol építkezések folynak, vagy a közelmúltban fejezték be. Gyalogjárdák hiányában célszerű befektetésnek mutatkozott a Wellington- gumicsizma. Példának annak idején az Arany János és Lő- wy Sándor utca állapotára hivatkoztunk. Azóta eltelt egy száraz nyár, beköszöntött egy nedvesnek ígérkező ősz. Az Arany János utcában minden épülethez járda készült. A csillagház környékén is elkezdődött a földmunka, de itt koránt sem oldódott meg minden feladat. Hogy csak az előbb említett környéknél maradjunk, az Űttörők útja végén a garázssor utolsó épületei, illetve az ezek alapozásával ki­ásott föld és törmelék majdnem teljesen elborította az alul­járó felé vezető betonjárdát. Eső után az egész területet mély tócsák borítják, és az arra járó emberek, ha idejük engedi, nagy kerülőket tesznek, csakhogy elkerüljék a „vizijártas- ságot”. Aki siet, az később hosszabb ideig cipőtisztítással fog­lalkozik, és tüsszögve szidja a garázstulajdonosok fel- és le­menőit. Ráadásul a közvilágítás is kívánni valót hagy maga után, így, akinek nincs olyan szerencséje, hogy az erkélyek­ről ablakokból kiszűrődő fény a lába elé világít, az nem is láthatja, mit kellene elkerülnie. Mikor szűnnek meg ezek, és a hasonló panaszok? A kér­déssel Rabecz Józsefhez, a városi tanács műszaki osztályának megbízott vezetőjéhez fordultunk. A következő választ kap­tuk: — Amíg építkezések lesznek, számolnunk kell hasonló nehézségekkel. Ezek velejárói a munkának. Természetesen, ahol módunkban áll, megpróbálunk javítani a helyzeten. Az Arany János utcában például az út fél szélességben már használható. A NÖMBER-rel, valamint a tanács mélyépítő üzemével kötött szerződés szerint ebben az utcában év végé­re be kell fejeződnie az útépítésnek, de úgy gondolom, a ha­táridő az időjárás alakulásán múlik, rossz idő esetén csúszhat. A csillagház környékét — Lőwy Sándor utca és Úttörők útja végét — még az idén szeretnénk rendbe tenni. A munkálatokhoz a terület egy részén már hozzá is fogtunk, a csillagház északi oldalán járda készült, a délin pedig út kialakítása folyik. Ugyancsak az év végéig esedékes a par­kosítási munkák előkészítése is ezen a területen. Az aluljáró közvetlen környékén is tereprendezést végzünk várhatóan a világítás kérdése is megoldódik. Nemrég felülvizsgáltuk az iszapfogókat, melyek a lesodródó hordalékot nyelik el, még mielőtt azok az utakra kerülnének. Sajnos, a meglevőknek mintegy felét, 21 darabot ki kell cserélni, illetve javítani. Ez a munka már megindult. A nehézségek áthidalására tett erőfeszítések nyilvánva­lók, egy kissé több körültekintéssel, megelőző módszerekkel pedig még hatásosabbá lehet azokat tenni, ami nem kevés bosszúságtól szabadíthatja meg a lakosságot. — gáspár — Pályásat as Idegennyelv-ohtatáara A budapesti II. kerületi ta­nács vb. művelődési központja országos pályázatot hirdet a nyári idegennyelvű tábor nyelvgyakorlási módszereinek kialakítása érdekében. ,A pá­lyázat témái az angol, német, francia és orosz nyelv gyakor­lásának játékos módszerei 4— 14 éves korú gyermekek részé­re, továbbá a játékos tevé­kenységi formák lehetőségei az idegen nyelvű táborok pe­dagógiai munkájában, s a tes­ti nevelés korszerű módszerei, kapcsolatban a nyelvkészség fejlesztésével, az adott nyelv gyakorlatban való alkalmazá­sával. Beküldési határidő ja­nuár 31. Anyuval kettesben — kulcsár felig. — NÚGRAD - 1973. október 21., vasárnap 5 t I

Next

/
Oldalképek
Tartalom