Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-14 / 241. szám

Kesztyűk

R

ám nyugodtan mondhatják: megette már kenyere javát és mégsem vitte 6emmire. Ez a teherautó a házam, a kertem, barátom; a hegyeket, folyókat meg megkeresem, ha már nagyon hiányoznak.

Itt ez a négy kerék. Elvisz ez engem, ahová kell. Soha nem unatkozom a korroánykeréknél. Matróz akartam lenni négy-ötéves koromban, aztán ez lett belőle.

A kerék mindenesetre megmaradt. No persze mutassanak nekem olyan embert, aki megérte gyerekkora álmait! Én legalább valamennyire megközelítettem. Nem tudom miért van, de ha már kezdem érezni a háromszózadik kilométert a karomban, lábamban, mindig azt a rongyos melegítés, nagy I fülű kis surmót látom magam előtt, aki voltam vagy negyven evvel ezelőtt. Latom, ahogy a hátsó udvarra lopakodik, piros sárkányzsinórt kötöz az árván topargó sziivafaárboc köré. a leduggatott cölöpökre, egészen addig, míg valami csónakforma kerekedik ki belőle, aztán besétál a fedélzetre, a Jack Londontól tanult vezényszavakat rikoltoz.

Akkor is erre gondoltam, amikor Szekszárd előtt megláttam a kilométerkőre- támaszkodó kölyköt. Nagy fülű volt, sovány, kopott, de gondosan vasalt ceignadrágot viselt. Kezében kék vászonzsákot lóbált Bátortalanul emelte fel karját úgy, ahogyan egy valamikor megszokott, de régen próbált mozdulattal kísérletezik újra az ember.

— Mi van öcsi? — kérdeztem. — Délre, mint a fecskék? — Hát igen... úgy valahogy — dünnyögte a kölyök, e már mászott is fel mellém az olajfoltos ülésre. Kipöckölte az ablakon a csikket és bámulni kezdte az utat, a sárgába forduló erdőt, a vállukon kapával baktató asszonycsoportokat Nem szólt az egy szót sem.

— Tudod öcsi — kézdtem —, nálam ára van 6m az Ilyen utazásoknak.

— Ara? — igy ő, és láttam: zsákja után nyúL — No nem úgy. Mit képzelsz te rólam? Nem vagyok én úrvezető. Vagy úgy festek, mint az üléshez ragadt 6eggú polgárok, akik be nem engednének autókájukba? Persze igazuk is van — folytattam vigyorogva —, hiszen végül Is hogyan szentségteleníthetné meg jogos tulajdonukat egy semmiből jött idegen. Nem erről van szó pajtás. Tudod, én az országúton élek és bizony sokat hajtok egyedül. A vendégeim egy-egy történettel fizetnek nekem. Méltányos ár, nem gondolod?

A kölyök el sem mosolyodott

— Nem hiszem, hogy öröme telne abban, amit én mesélnék.

— ö, a kis bánatmadár. Látom, alaposan megviselt az élet. Hány éves vagy te tulajdonképpen?

— Tizennyolc.

— Hát akkor aztán tapasztalhattál eleget.

A kölyök felém fordult és azt mondta:

— Maga ugye azt hiszi, évtizedeknek kell eltelni ahhoz, bogy az ember eleget tapasztaljon?

Zavartan motyogtam valamit, oldalra plslantgatva. .A gyerek szinte mozdulatlan szájjal beszélt:

— Én tizenöt éves koromban kezdtem az életet Kihagytam néhány állomást Nem volt mögöttem a papa-mama kártyavára, ahová a nagyszájúak menekülhettek, ha úgy hozta a szükség. Elhiheti, láttam egyet-mást.

— Legalább lesz mit elmesélned. Egy Ilyen zöldfülű znint én csak hasznát veszi.

Sokáig nem szólt semmit csak rágta nikotintól sárga körmeit Észrevette, hogy rá-rásandítok.

— Látom, a körmömet nézi. Talán nem hiszi el, de öt évig nem dohányoztam. Amikor elzavartak a műhelyből é% az öreg mester befogadott leszoktam. Kutya nehéz volt, de az breg azt mondta, ha ember akarok lenni, meg kell tanulni Cnmagamnak parancsolni. Soha nem hittem volna, hogy képes leszek rá, mégis egyik napról1 a másikra elfelejtettem a cigarettát. Nem i6 érdekelt akkor más, csak a bunyó. A mester mindent megcsinált értem. Naponta bejártam a tornaterembe árnyékolni. Éreztem, hogy egyre könnyebben mennek az ütéskombinációk. Alig értettem, hogy jönnek elő belőlem ezek a sorozatok.

— Minden meccsemet megnyertem. Az anyám kivágta nevemet a Népsportból, amikor a bonyhádi verseny után írtak rólam. Felragasztotta egy rajzlapra és a stelázsl oldalára rajzszögezte. Még az apám is kezdett megbékélni. „Hát jó melós nem leszel az biztos, de talán tróger sem lesz belőled” — ezt mondta állandóana híd alatt

Elhallgatott Rágta tovább a körmét, rám sem nézett.

— Folytasd — kértem. — Suttyó koromban én is megfordultam a kötelek körül.

— Amikor ifi lettem, a sportorvos becsalt a kis vizsgálóba. Guggoltatott, megpörgetett, mondta, hogy behünyt szemmel menjek végig -a vonalon, aztán egy fehér asztalra fektetett és fémcslpeszekkel tűzdelt meg. „Na gyerek, belőled 6em lesz bunyós soha. Ilyen szívvel legfeljebb a sporthorgászatban lehetsz menő.” Hazamentem. Bőgtem egy hétig. A mester sem tudott szólni. Adott egy pár kesztyűt, meg trikót, hogy

! valami emlékem azért maradjon.

— Lógtam egy fél évet. Nem volt jó semmi. Kijártam a sakkozókhoz a vásártérre, hallgattam az öreg zsugások történeteit, de sohogyse találtam a helyem. Szereztem egy térképet — rajta voltak a nagyobb városok — berámoltam a kesztyűmet, a trikót é6 lejöttem Szekszardra. Egy napot kellett várnom, mert hétfő volt, a helyi ökölvívócsapat meg kedden tartott edzést. Leültem a kispadra, a bordásfal mellett, és néztem a gyerekeket. Egy vörös vekniképű krapekot szúrtam ki. Nagyon dolgozott, de láttam a darabos mozgásáról, hogy nyúl a fiú. Folyt róla a viz, rongyos zsákolókesz- tyűben árnyékolt, és nagyokat fújt

— Megvártam, míg kesztyűzni kezd egy másik jankóval és odaszóltam neki: „Lassú vagy öcsi!” Az egy szót sem szólt. „Jaj, jaj, Gyökér Ábrahám, mit csinálsz a bal kezeddel?” A gyerek abbahagyta, leengedta karjait és odabillegett elém. Egészen közelről láttam, hogy véreres a szeme. „Na most — mondtam magamnak —. most vagy soha”. „Én megmutatnám neked, hogy kell ezt a népi játékot csinálni.” Kapott az ajánlaton. „Egy százas a tét” — mondtam.

— Körbeálltak bennünket Pillanatok alatt ott volt a kiapadón a pénz. Elővettem a szerelésem. Be sem melegítettem, tudtam, hogy nem lehet baj. A vörös nem érezte az ütö- távot. El sem kellett mennem előle. Oldalra léptem és ke- • resztbevertem. Aztán jobbegyenes, balhorog, földön a nyúl. Felkaptam a dohányt és megléptem. Mire azok ott észretér- tek, én már messze jártam.

— És mecfdig csináltad ezt? — kérdeztem.

— Két évig — folytatta a kölyök. — Két évig jártam az országot. Eleinte bekarikáztam a térképen a városokat, ahol megfordultam, aztán abbahagytam az adminisztrációt Teljesen elvette az eszemet hogy kesztyűt húzhatok.

— Tavaly történt a baj. Megérkeztem egy kisvárosba. Minden ment a maga útján, de már az első perc után éreztem, hogy valami nem stimmel. A fickó túlságosan ravasz volt. Nem tudtam megütni. Igaz, ő sem ért el egyszer sem, de valami rohadtul bűzlött Amikor a bal osapottba beléptem zöld meg lila lett minden. Homályosan láttam, hogy az egész falka vigyorog, hallottam, hogy röhögnek. És amikor tisztulni kezdett a terem, láttam, hogy egy vörös fej hajol fölém. „Jézusom, ez a nyúl, a kezdő, akit két éve simán megvertem.” Ez villant belém akkor. Nem is tudom, hogy ódalogtam ki a város szélére.

__Volt ott egy híd. Víz nem folyt alatta. Csalán- és szam

árkóró-rengeteg fölött ívelt. Bevágtam oda a kesztyűt, a trikót és elindultam Pest felé.

X

Nem tudtam mit mondani. A kölyök megnyúlt fejjel ült mellettem, bámult és mégsem nézett sehova— És most mi van veled? — böktem ki.

— Semmi — vágta rá túl gyorsan. — Semmi. Vagyok.

A fák egyenletes tempóban ügettek mellettünk. Ezek «ha nem lankadnak. Rágtam magamban alkalmi útitársKm történetét, de nem jutottam vele semmire.

— Itt álljon meg. Kiszállok. — Hangja egyszerre követelőző lett.

Kiszállt. Lépett egyet-kettőt, aztán visszajött és leakasztotta vászonzsákját

P

ár lépésre parkoltam egy öreg kőhldtóL A kölyök a mellvédnek támaszkodott, mereven nézett a csalán- és szamárkóró-rengetegbe.

— Na mi lesz? — kérdeztem. — Jössz, vagy maradsz?

Sietnem kell.

Nem válaszolt Tudomást sem vett rólam. Néztem keszeg vállait úgy görbéit a kőkorlátra, mint egy kérdőjét Néztem, és nem tudtam, várjak-e vagy elinduljak.

Harm Ferenc

Réti Zoltán: VEZÉRLÖTEREM

GALYAS1 MIKLÓS:

Őszi parancsra

Kacag a gerle, a szőlő érik, holnapután rőtarany a lomb,

Jekete már a megbántott tarló, erősebb este a tücsökdoromb.

őszi parancsra gyűlnek a fecskék, kisasszony napja közeleg.

Szél rázza a fálcát alkonyaikor, színesednek az esti föllegek,

Nászi hintáján az ökörnyálnak >

apró pókok utaznak az őszben.

Fénye van már csak a napsugárnak, akár tavaly, minden költözőben.

Évvel vénebb, de az, aki voltam, a törvény az idén is törvény marad, csak ha nézel, a szemed nem csillan, csak a csókod egyre fanyarabb...

BŐD A ISTVÁN:

Tépett takaró

Kőre a szél. A füvekre

dől az arany.

A délutáni tájon »

omlik az inda füstje.'

*

Meddig? a múltam habja a számig elér.

A fájdalmat az ember rej^i és letagadja.

Ingünk sója kiszáradt

mint a bőr meg a test.

De a dac, de a kín égeti most is a számat

Rajtam is mind ez a régi rettenet és menedék. Árnyékot ont a világ, őszben a nő meg a férfi.

Szép fejükön csoda hó az idő meg a lélek ezüstje.

Pólyálj be szívig, állig hűség, te tépett takaró!

Öreg

P á 1n é

— Megölő«,

nak még a lélegzete is elállt egy pillanatra. — A fiam megütött. Akkor szinte fel sem fogta mi történt. Csak most mikor szegényes ágyát veti a konyhában, most döbbent rá , nyomorúságára egészen. — És ha már egyszer megütött, máskor is megteszi — fonódnak t-gyyiásbaa gondolatai.— Igaz, hetvenedik évében jár, már nem sok hasznát veszik.

Azért a gyerekekre csak tud vigyázni. Megeteti a baromfit, \ a látni gyengécske ebédet, laskát, meg miegymást mégis főz. A menye mehet a földre, segíteni az urának. De persze ni inka marad azért. Mosni l.í »följebb egy-két darabot tud, valami kartont vagy veleszt .kilötyköl magának, meg a gyerekeknek. De a nagymosás Bo- riskáé, azt már nem bírja. Különösen mióta az egyik karja eltört. Minek is ment arra az agyagosba, tudta, hogy csúszik, ha egy kis víz éri. A bal kai;ja most már ügyetlen marad örökre.

j es csuprot hozta be a gangról, oda volt téve hűteni. De, hogy miért is a bal kezébe vette? Persze, a kilincs is nehezen nyílik a sutával. Aztán ahogy épp betenné, bicsaklott egyet a csuklója. A 6zép zöld köcsög, méghozzá az új, odalett. — Jaj! — sikított a menye. A fia meg odaugrott és az öklével egyet a mellibe. Neki meg olyan kevés kell, csak elterült, mint a feldöntött zsák. — Minek nyúl valamihez, ha olyan ügyetlen — morgott rá Imre és meglökte a lábával. — Nem, nem rúgta meg, hiszen mégiscsak a fia, csak arrább lökte az útból.

— Megütött, hiába no. —- Küszködött tovább a keserűségével öreg Pálné. — Terhire vagyok...

De nehéz! —váltott át gondolata a fájós derekára. Nyögött is egyet, míg széthúzta az asztalágyat, amiben aludni szokott. Ezt is alig bírta már. Esténként lerakni mindent az asztalról, levonszolni a dupla asztaltetőt, széthajtani a szalmazsákot, nem neki való már.

— Legalább nem fázok — kuncogott magában, mert a konyhában ilyenkor már ki- hamvadt a tűz, a cementpadló meg csak úgy árasztotta a hideget. Hát alig várta, hogy bebúj hasson a pokróc, meg a rossz kabátok közé, amiket odahordott magának takarózni.

— Terhűkre vagyok — kanyarodott vissza az előbbi szomorúságához az öregasszony. Ez bizony igaz, nem lehet letagadni. A múlt héten hallotta, amint beszélték egymással a menye meg a fia, lefekvés után, benn a házban. — Csak etetjük, haszna meg nincs — mondta a fia. — Hogy az Isten is nem tudja, kit vegyen el! — Hát így beszélt róla, a szülőatyjáról, akkor el is sír- dogált rajta egy kicsit, később meg igyekezett elfelejteni.

Hanem mo6t eszébe jutott.

— Szeretné, ha meghalnék — gondolta, míg eloltotta a lámpát. Aztán az ágyhoz csoszogott és hozzálátott a vetkőzés- h'ez. Mire a hálóréklijébe belebújt, még a foga is összekoccant, annyira fázott. Az ablak legfelső fiókján át látta, hogy tiszta az ég. — Hideg vau —

motyogta. — Hogy reszketnek a csillagok...

Azután nem látott semmit, az asztal széles oldallapjai teljes sötétségbe borították. A hátán feküdt, kinyújtózva, kezét összekulcsolva a mellére tette.

— Mint a koporsóban —

borzongott meg, észrevéve a hasonlóságot. Megmozdult, hogy a feje alá tegye a kezét, de szúró fájdalmat érzett az oldalában. Hát csak sóhajtott egyet és visszaigazította magát előbbi helyzetébe. Azután lehunyta a szemét, de elaludni nem tudott még. Képek ugrottak eléje szokatlan élességgel. Elmúlt életének elfelejtett történései merültek föl emlékezetéből, olyan elevenséggel hogy szinte látott, érzett és szagolt..

Az első képen aiprő lányka még. Hátul egybefont hajában hosszú pertli lóg. A konyhában ül, alacsony zsámolyon. Valaki yan még a konyhában. Az arcát nem lehet látni a téli alkonyat sötétségében, mégis egész testével érzi jelenlétének melegét. Azért ül olyan félelem nélkül az est furcsa alakú árnyai között, és nézi mint íeküsznek az asztal fekete lába!

mellett a kőpadlón. A lűzhe- lyer. fellobbanó parázs tölker- geti öico't a falakra, egészen a gerendáig.

Akkor a kis Maris egy pillanatra meglátja az arcot amelyet most nem tud különválasztani önmagától. Mintha lényének egy része volna, valami burkolóanyag, amelyben 5 most kimondhatatlanul jól érzi magát...

A téli félhomályból merül föl újra a kép. Ö, Maris, az ablakban kuporog, sovány teste hozzáidomul a fal kemény szögleteihez. Neon érzi, hogy fázik, egész figyelme a két ember felé fordul, akik a szobában viaskodnak egymással. A szavalt értelmét nem fpgja föl. Annyit tud csak, hogy anyja kiabál, egyre va- dabbul. apja pedig — szép barna, egyenes apja — földre szegzett szemekkel hallgat, ű pedig ott ül az ablakmélyedésben és hirtelen úgy érzi, hogy egyedül van. Ezek itt ketten el is felejtették, hogy él... 1

A kővetkező kép tizenkét- éves korából való. Tavasz van, a nap ferdén süt be az ablak rácsai között. Bent a szobában hárman vannak: anyja, a tanító úr és ő. A tanító megfogja a kezét, a haját simítja, melvet most is egy ágba fonva hord. de nem hozzá beszél, hanem Szabónéhoz, az édesanyjához. — Tisits, kitűnő —

IwiPls maíáröL — Remek fölfogása van. — Anyja szemében büszkeség villan. A tanító folytatja: — Iskoláztassák! Érdemes! — Maris szívét meleg hullámok öntik el a reménységtől. Szeretné anyját egy kicsit noszogatni, még a szája is kinyílik, amint az igent formálja. De hisz Szabóné egészen más mond. — Mit is? — Valami hosszú, zavaros dolgot a többi gyerekről, rossz termésről, szegénységről... Maris már nem is figyel oda. Elfordul az ablak felé, hogy ne lássák könnyektől elhomályosuló szemét. És most veszi észre először, hogy milyen szűk ez a szoba, és hogy az ablakon rács van. Rács!...

Most aranyos fény lopózik a szorosan zárt pillák alá. Először csak egyetlen búzakalászt lát, amint rásüt a nap. Azután egyre sűrűbb, végül egész búzatenger hullámzik előtte a júniusi napsütésben. Nincs egyedül, Gábor is ott van vele. És ettől puhábban ring a búza és a nap édesebben csorog. Hangot is hall. Gábor beszél, vagy a kalászok zizegő éneke szól csak?... — Szeretlek... — suttogja. És Maris áll lehunyt szemekkel, és tudja, hogy ilyen gondtalanul boldog nem lesz soha többé az- életben.

Kint, a rét túlsó végén vonat zakatol el, a tízórás gyors Debrecen felé. Ez a zakatolás új emléket ébreszt benne; a fo;

Most is abból lett baj. A te- 8 NÓGKAD - 1973. október 14., vasárnap

V