Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-09 / 236. szám

/ Képernyő előtt Krimi magyar módra MEGLEHETŐSEN közép- közismertté, s e hírnévnek Borisz Lavrenyov 1956-ban s-aerű műsorhét titán vagyunk, budapesti vendégjátékán is készült filmjét, A negyvene­SStSSA "SESftíS "“***“"» ^1%‘oÄS gj_. gyár partnerei az opera résziét- Forradalmat köveitő pól­óén: Sólyam-Nagy Sándor gaűháborús évek újszerű meg­(Esoaimillo) és Komlóssy Hír zsébet (Carmen) méltán kép­viselték operaművészetünk rangosságát akad esemény, aminél mosahban érdemes volna időzni. Kedden láthattuk a francia bűnügyi tévésorozat, az Ar sene Lupin legújabb epizód­ját, mely a szokványos előző­ek szokványos folytatása volt. A nap legtartalmasabb mozza­natát a Színházi Album kü- úinszáma adta, mely n tizen­öt éves Körszínház másfél év­iizedének eredményeit idézte fel, bemutatva a vállalkozás sajátos törekvéseit Színháztörténetünk egy ko­rábbi szakaszába kalauzolt el pennánkat szerdán a Színész- múzeum újabb összeállítása. Ezúttal századunk első har­madának egyik legsajátosabb zaimatú karakterszínészét Ró­zsahegyi Kálmánt láthattuk v iszont sápadt filmarchívök, elesebb rajzolatban pedig Komíós Juci, Páger Antal em­lékezései révén. Csütörtökön a zenebarátok megelégedésére szolgált a mű­sorszerkesztés Bizet: Carmen című operája negyedik felvo­násának közvetítésével az Ál­lami Operaházból. A népsze­rű mű különleges érdekessé­gét jelentette Don Jósé szere­pében, Gilbert Py, a párizsi Nagyopera kiváló tenoristájá­nak vendégfeilépése- Py neve a nemzetközi élvonalban tüne­ményes gyorsasággal vált A hét végi napok csemegé­jének a Különös vadászat cí­mű kétrészes bűnügyi törte­met ígérkezett. Pintér István és Szabó László kiómhistóriá- ja sajnos, semmivel sem volt több a jól ismert szokványnál, még azzal sem, hogy elhárítá­sunk valamennyi — bizonyá­ra valóságos — technikai esz­közét latba veti a nyomozás során. A pénteken és számiba- művesművészet alkotó mazza­közélítése, melyre Lavrenyov elbeszélése alapján Grigorij Csuhraj rendezésében vállal­kozott, ma már jó néhány éle­mében erősen patetikusnak hat, a szovjet új hullám a film el­készülte óta eltelt több mint másfél évtizedben rengetege* tisztult és egyszerűsödött. A vasárnap műsorából ket­tőt említenék, A budapesti művészeti hetek keretében láthattuk. A paoucsos című kisfilmet, mely egy kihalóban levő ipar, vagy inkább köz­lőn vetített történet szereplői vértéiért papírfigurák, ponto­san olyanok, amilyeneknek pozitív vagy negatív rendelte­tésük szerint az elhárítás em­bereinek, illetve a nyugati el­lenséges ügynököknek a se­matikus képzeletben lenniük kell. Az ilyen írói megközelí­tés ma már csak mosolyra késztet, s a legkisebb kétsé­günk sincs arról, hogy a két­szer ötven perces rész végén a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket. Épp ezért a Kü­lönös vadászat már a kezdeti percektől inkább szelíd una­lom, mint izgalmas szórako­zás volt. SZOMBATON éjszakai ve­títésben láthattuk viszont Divat-e a nyelvtanulás? Egyre-másra hallani, bu­szon, vonaton az emberek kö­zötti beszélgetésekben, hogy X angol, Y német nyelvleckére jár, maga a beszélő pedig ép­pen oroszul tanul. Az ember akaratlanul is felfigyel ezekre a beszélgetésekre: divat lett a glvel rendelkezőket találunk, de szép számmal akadnak kö­zöttük — elsősorban a kezdő tanfolyamokon — olyan fizikai alkalmazottak, munkások, akik nyolc általános iskolai végzettséggel vágtak neki a nagy feladatnak. Mi késztette nvelvtanulás. De valóban csak ókét erre, kérdezhetnénk új­* - - r . wu,nbr.UJin Ír A mTCTŰfl t Óc divatról lenne szó? ra: munkahelyi kényszerítés vagy a sikk? Azt hiszem, újból csal* azt válaszolhatjuk, egyik sem. Ma nyelvet tanulni már sok ember számára nem diva­tos hóbort, hanem céltudato­Nem hiszem. Sokkal mé­lyebb, komolyabb okok játsza­nak közre abban, hogy a nyelvtanulás országszerte — s — — ez alól megyénk sem kivétel — san vállalt belső szükséglet. K7pjpA körben elterjedt. Persze még mindig nem olyan mér- Ma a békés egymás mellett lékben, mint amilyenben szűk- élés korában, amikor egyre séges lenne és lehetne. szelesebbre nyílnak az orszá­beges e gok határainak kapui, amikor Nógrád megyében — ahol a az országok közötti gazdasági, hazai gyakorlatnak megfelelő- kereskedelmi és kulturális a TIT megyei szerveze- kapcsolatok egyre szorosabb szálakkal fonódnak egybe, a nyelvtanulás az általános, tár­sadalmi érdekek mellett egyre inkább egyéni érdekké is vá­lik. A turizmus fejlődésével az utazó, vdlágjárt emberekben mindinkább megerősödik a en, - — — . te szervezd és irányítja a fa­kultatív nyelvtanulást, több száz hallgató használja ki a le­hetőségeket. Jelenleg német, angol és francia nyelvet ok­tatnak Salgótarjánban, a TIT- szétoház modern épületeben. Legtöbben német nyelvtanfo- más népek életének, kultúrá- lyamra járnak, ezt követően jának megismerési vágya; angolra, majd franciára. Né­metből négy, angolból három csoportot indítottak, kezdő, il­letve közép-haladó _ fokon. Francia nyelvből kezdő fokon egy tizenhat fős csoport mű­ködik. Német nyelvből a Lamport ZIM salgótarjáni gyáregysége, amelynek NSZK- beli céggel vannak munkakap­csolatai, érdeklődő dolgozói számára külön tanfolyamot szervezett. A megyeszékhelyen kívül a TIT megyei szervezetének ki­helyezett tanfolyamai három helyiségben, két járási székhe­lyen, Balassagyarmaton, a kór­házban és Szécsényben, a II. Rákóczi Ferenc Járási Műve­lődési Központban, valamint Zagyvarónán működnek, né­met nyelvből kezdő fokon. S ezzel a nyelvtanulási láznak még nincsen vége: orosz nyelvű tanfolyamokra kezdő és közép-haladó fokon most fo- Ivik a szervezés. Nagy érdek­lődés nyilvánul meg — külö­nösen az üzemek, gyárak ré­széről — a közeljövőben be­induló intenzív nyelvtanfolya­mok iránt is. A beiratkozott hallgatók kö- . zött zömmel egyetemet, főisko­lát végzetteket és gimnáziumi vagy szakközépiskolai érettsé­pedig csak a másik nép nyel­vének megismerésével lehetsé­ges. Napjainkban tehát a nyelvtanulásnak elsősorban társadalmi, közösségi és ezzel szoros, dialektikus összefüg­gésben helyesen felismert egyéni érdekű indítékai van­nak. Nem véletlen tehát, ha a legtöbb megkérdezett, a miér tanul nyelvet kérdésre így vá laszol: mert szükségem van rá munkámban, hogy megismer­jem minél jobban és gyorsab ban a külföld műszaki-tech­nikai, tudományos eredmé­nyeit, ha külföldön járok megértessem magam, „ne le hessen eladni”. A továbbfejlő­dés szempontjából az üzemek­nek is — az országok közötti gazdasági kooperáció növeke­désével egyenes arányban — egyre több nyelvet ismerő­beszélő dolgozóra van szüksé­gük. S tulajdonképpen ez, a nyelvtudás fontosságának fel­ismerése rejlik abban a tény­ben, hogy a TIT megyei szer­vezetének nyelvtanfolyamai iránt a gyárak, üzemek, válla­latok oly nagy érdeklődést ta­núsítottak, illetve tanúsítanak, és a legtöbb beiratkozást ők szorgalmazták. Sulyok László natait örökíti meg nagyszerű keretbe ötvözve. A film Len­gyeléi Miklós magyigónyű ar Kotói szemleletét dicséri, s nem kevésbé a zeneszerző Gulyás Lászlóét, a koreográ­fus Náfiréctl Lászlóét, az ope­ratőr Molnár Miklósét, a ren­dező Bartha Attiláét, vala­mint a Duna Művészegyüttes táncművészeiét- Az esti fő- műsorban Üriemberek va­gyunk címmel Szép Ernő írá­saiból kaptunk kis tévéjelene- teket. Távoli világ az, ami Szép Ernő karcolaiáiból elénk tárul, de a költői érzékenység, szelíd líraiság, emberszeretetét, mely a történeteket áthatja, ma sem hatástalan. A közre­működők közül Halász Judit, Tomanek Nándor, Gera Zol­tán, Szirtes Ádám. Biankó Pé­ter, Csákányi László, Bemkö Péter, Bilicsd Tivadar, Kovács Károly, Psota Irén, Bőd Te­réz, Pethes Ferenc nevét emlí­teném, akik teljes hitelességű történelmi atmoszférát terem­tettek, ezzel a maguk részé­ről is méltó módon tiszteleg­tek aiz immár hte?z évg hallott Szép Ernő emléke éLőitt. E HÉT MÜSQRÄBAN jó szórakozásnak ígérkezik ma, kedd este a Pirii mad arak cí­mű olasz, szombaton az Irma, te édes! című 2S?eri!Käf film. Szerdán megismerkedhetünk az Iszlám című ismeretter­jesztő olasz filmsorozat első részével, csütörtökön doku­mentumműsort láthatunk .0, Chile, ha újra rádtalá- lofc” címmel nap iáink véres ellenforradalmának földjéről A vasárnap műsoreseményet- ből jelezzük az Arany Páva nemzetközi népzenei verseny első előd,öntőjének közvetíté­sét a salgótarjáni József At­tila Művelődési Központból és Csehov: Sirály című drámáját a budapesti Madách Színház előadásában, (barna.) III. nemzetközi felnőtt bábfesztivál, Pécs 1973 Pécs városa harmadik alka­lommal — szeptember 26—29. között — adott otthont e nágy tömegeket mozgósító művésze­ti ág nemzetközi rendezvényé­nek, a III, nemzetközi felnőtt bábfesztiválnak. Salgótarjánból a megyei művelődési központ Főnix bábegyüttese kapott meghí­vást a bábosok nemzetközi se­regszemléjére. Pécs főterén, a Széchenyi téren, a részt vevő országok nemzeti zászlóit len­gette a szél, francia, angol, né­met és magyar nyelvű transz- paransek üdvözölték a több mint félezer hivatásos és ama­tőr bábművészt. Az utcákon sokan viselték a fesztivál résztvevőinek járó dmzes jel­vényeket és emblémákat. A Doktor Sándor művelődé­si központ nagytermében nyolc külföldi és tizenegy hazai együttes hallgatta az ünnepi megnyitóbeszédet, s tekintet­te meg az első bemutatókat, elsőként a Ki mit tud?-ból jól ismert pécsi Bóbita bábegyüt­tes lépett színpadra. Mu­szorgszkij: Egy kiállítás képei című szvitjének popzenei fel­dolgozását alkalmazták báb­színpadra. Az együttes útkere­ső törekvéseinek egyik legsi­keresebb produkcióját láthat­ta a közönség. A bemutatókkal megkezdődött a zene, a fény, a mozgás, a bábok és a színen megjelenő emberi figurák cso­dálatos kavalkádja, amely a fesztivál minden napját jelle­mezte. Élénk, mozgalmas rit­mussal, szinte megszakítás nél­kül követték egymást az ese­mények, napi 6—7 bemutató előadás, szakmai viták és éj­szakai stúdióelőadások ára­data reggeltől éjfélig. A salgótarjáni Főnix báb­együttes a fesztivál második napján mutatta be műsorát a nemzetközi zsűrinek és a nagy­számú közönségnek. Az elő­adásról néhány vélemény: Dunántúli Napló: „A salgó­tarjáni fiatalok népművésze­tünk megkapóan szép gyöngy­szemét, Kádár Kata balladáját állították színpadra fekete színháztechnikával. Itt a sötét színpadon igen megvilágított bábfigurák és tárgyak: pá­Pécsett rendezték meg a 111. nemzetközi felnőtt bábfesztU vált. A szakmai találkozóra tíz ország bábosai hozták el mű­sorukat. Képünkön: a román bábszínház vák, rokka, hulló levelű fák, virágok kelnek életre, csoda­szép, élénk, stilizált színekben. Gratulálunk az együttesnek és az igényes szép kamarakórus­nak. ..” A csoport vezetőjének, Tóth Sándornénak ajánlott sorok közül egy: „Az igazi, sírig tar­tó, és még azon is túl élő sze­relem líráját sikerült nektek bábjaitokkal és bábcsoportod­dal előttünk megalkotni. A te balladád maga volt a költé­szet, bábjaid a magyar népmű­vészet ragyogó darabjai.” Az előadás alatt peregtek í a filmfelvevők, kattogtak a fény­képezőgépek, és hosszú vas­taps köszöntötte a fesztivál legfiatalabb csoportját, a Fő­nix bábegyüttest A fesztiválon fellépő ma­gyar együttesek közül legna­gyobb sikerrel a budapesti Astra bábegyüttes szerepelt. Előadásuk a négynapos be­mutatósorozat talán legna­gyobb, legközvetlenebb élmé­nye volt. Don Quijote címmel az ismert Cervantes-regény eszmei lényegét mondta el árnyjátékuk. Csodálatos pasz­tellszínekben pompázó virág­mező színhelyén küzd Don Quijote a bombázórajok zú­gásával érkező hollöcsapattal, tenger mélyén a „nagy halak­kal” és korunk elgépiesedett, ólomszürke sakkfiguráival. De van értelme küzdeni, ha szél­malomharcnak tűnik is. Ér­demes szembeszállni a go­nosz erőkkel, és kivirul a föld, bár a küzdelem soha nem le­het annyira eredményes, hogy felette ott ne lebegjen memen- tóként a hollócsapat réme. Ha­marosan Salgótarjánban is ta­lálkozhatunk ezzel a produk­cióval, az Astra együttes elő­adásában. Számos nagy sikerű elő­adásnak tapsolhatott még a közönség, az Orfeo együttes P. Weiss: Mockinpett úr című drámája nyomán készült be­mutatójuknak, Jean-Paul Hu­bert francia bábművész shaw műsorának, Marta Cifrinovics moszkvai bábművésznő elő­adásának, lengyel, olasz, an­gol és román bábművészek­nek. Valamennyi műsort a televí­ziós kamerák is figyelemmel kísértek, és a feldolgozás után hatrészes tévésorozat kereté­ben bemutatják a III. nem­zetközi felnőtt bábfesztivál eseményeit, produkcióit. Győrífjí-Saraita AI TÉVÉ AJÁNLATUNK: 18.15: MIRE JÓ A SZÁMÍTÓGÉP? A műszaki-tudományos fej­lettség egyik mércéje, hogy az adott országban hány számí­tógép működik. A nemzetközi összehasonlító adatok között ez a kérdés igen előkelő hely­re került az elmúlt évtizedek­ben. S ez nem csoda. A tudo­mányos kutatás, a munka- és üzemszervezés korunkban ne­hezen képzelhető kompúterek, pontosabban a gépek segítsé­ge nélkül. Hazánk ezen a téren még csak a kezdetnél tart, s bár a kutatóintézetek­ben, s néhány más helyen már évek óta üzemeltetnek szá­mítógépeket a vállalatok, üze­mek közül csak kevés olyan akad, ahol van ilyen berende­zés és használják is. S ez az utóbbi igen fontos. A gép — bármilyen nagy teljesítmé­nyű is — csak az ember által vezérelve képes produktumok­ra. E gépek csak azt tudják, amit beléjük táplálnak, s eh­hez sokoldalúan képzett szak­embergárda szükséges. Ez sem teremtődik meg egyik napról a másikra. S ha az előkészítés rossz — a gép gazdaságtalan­ná válik. A műsorban a szak­értők éppen erről beszélget­nek: hogyan lehet a gépeket a leghasznosabban alkalmaz­ni? NÓGRÁD - 1973. október 9.. kedd Valamit muszáj hazudnom. Semmit nem tudok a bátyjá­ról. Azt sem tudom, egyálta­lán vain-e bátyja. — Hogyne! Igen jól érzi magát. Épp tegnap érdeklő­dött kapitány úr felől. Biztosí­tottam, hogy kapitány úr egészséges, nyugodtan viseli a sorsát. Idegen izzású tekintetét vallatón az arcomba égeti: — Maga hazug ember. Egy szavát sem hiszem. Már nem is törődik velem. Hirtelen eszébe jut a létét fe­nyegető veszély, a cellafal egy pontját figyeli kimeredő szemével. Strázsáló figyelme egyre rémültebb, egyre el- szántabb lesz. — Csak gyertek. .. Csak gyertek, gonoszok, sátánok, gyilkosok! Nem félek tőletek! Iszonyú, hogy. képtelen va­gyok a démonok és a beteg közé állni. Csak az lenne iszo­nyúbb, ha visszahozhatnám a valóságos létbe. így is. úgy is rettenetes. . Ma megtudtam, hogy a be­teg testvérbátyja is az aradi várban tartózkodik. Nem a főőrségi épület cellájába zár­ták, mint Lenkey Jánost és a többi tábornokot, hanem a várfal alá mélyed ő kazama­tákba, ahol a világosi fegy­verletétel után elfogott nagy­számú honvédtisztet őrzik. Károlynak hívják az idősebb Lenkeyt, ezredesi rangot vi­selt a lázadók hadseregében. A Vilmos-huszárok ezred­parancsnoka volt. Figyelembe véve, hogy 1839-ben önszán­tából hagyta ott felséges csá­szárunk seregét, tavaly pedig ugyancsak önszántából esküt dött fel Kossuth zászlajára, minden bizonnyal szembe kell néznie a felségárulás vádjá­val. A hűtlenség puszta té­nyét tetőzi az a körülmény, hogy megszégyenítette törvé­nyes rendünk katonáit nem is egy, de számos alkalom­mal. Rendesen úgy nevezik ezt, hogy diadalmaskodott a csatákban, méghozzá esetről esetre vitathatatlan fölénnyel. Ilyesmit persze még körülírva sem szabad beismerni. Ki­váltképp ama vitézséget nem, amelyet a Vilmos -huszárok tanúsítottak Budavár elfogla­lásánál tavaly májusban. Ez a csata volt ránk néz­ve oly arcpirító tavaszi vere­ségek mélypontja, illetve a hadjárat csúcspontja a láza­dók részéről. Ilyen csatában huszárezredesként jeleskedni — túlságosan feltűnő ajánló­levél a különleges haditör­vényszék számára. A mi se­regünkből sok olyan tiszt van itt, aki nem volt képes meg­védelmezni a birodalom és a dinasztia becsületét Budavár ostromakor. Mostanra fel­ocsúdott büszkeségük. Ilyen önérzetnövesztő változásra bi­zony kiválóan alkalmas az aradi erőd. Itt veszélytelenül feszíthet a büszkeség. Szegény, szerencsétlen Len­key Károly huszárezredes, jobban tetted volna, ha nem szomjúhozoí a dicsőségre. Ezt a vágyadat bizony bűnös hiú­ságnak fogják nevezni és ke­ményen elítélnek érte. Rengeteg a dolgom, csak­úgy, mint az összes beosz­tottamé. Feltűnően sok a se­besült a lázadó tisztek között Számosán még odafönt, a Sa­jó és a Bodrog körüli ütköze­tekben sérültek meg, mások a debreceni csatában váltak harcképtelenné. Zúzott cson­tokkal, felszakított izmokkal érkeztek ide, a fegyverletétel színhelyére. Amit lehet, meg­teszünk gyógyulásukért. Még Damjanich törött lábát is lel­kiismeretesen ápoljuk, noha tudjuk, nincs már ideje felé­pülni. .. Mindenki bizonyosra veszi, hogy halálra fogják ítélni. Bármennyire igénybe vesz a kötelesség, törődnöm kell Lenkey Jánossal. Egyrészt bármelyik pillanatban részle­tes számadást kérhetnek álla­potáról. Másrészt különösen érdekel ez az ember. Valami makacs' sugallatra azt remé­lem, tisztábban láthatom en­nek az öldöklő időnek valódi természetét, ha megismerem az okokat, amelyek a beteg lelki katasztrófájához vezet­tek. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom