Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)
1973-10-09 / 236. szám
Átvinni a gyakorlatba LÖDÖ KAPCSOLATOK it nők szerepe a munkahelyen AMIKOR a nők helyzetét vizsgáljuk a munkahelyükön — főként ott, ahol a férfiakkal együtt dolgoznak —, magától adódik az összehasonlítási lehetőség. Milyen beosztásban, mennyi fizetésért, melyik időpontban dolgoznak az asszonyok? Sajnos, rossz példát még lehet találni, ahol a megkülönböztetés nem a végzett munka alapján történik, hanem a káros szemlélet okoz hátrányt. Most inkább jó példát kerestünk, az átlagos jótól is jobbat. Nem az elfogultság játszott ebben szerepet, hanem inkább az, hogy a vállalatoknak, üzemeknek, amelyekben nőket is foglalkoztatnak — lehessen a példához képest összehasonlítási alapjuk. A városi tanács apparátusa, Balassagyarmat A hatvan dolgozóból 35 nő, közülük hatan — csoportvezetők, osztályvezetők — felelős beosztásban. A városban 29 női tanácstag dolgozik. A tanács mellett működő bizottságoknak 13 nőtagja van, három bizottság elnöke szintén nő. A 11 tagú végrehajtó bizottságban két asszony kapott helyet, közülük az egyik Ipolyszög lakóit képviseli. Ennyit a statisztikai adatokból, bár már a számok is sokat mondhatnak. Ha azonban közelebbről vizsgáljuk a nők munkahelyükön végzett tevékenységét, akkor elsősorban azt kell tisztázni, hogy a női dolgozók beváltak-e, mint a férfiakkal egyenrangú munkaerő? A balassagyarmati tanácson a női dolgozók iskolai végzettsége a betöltött munkakörhöz ugyanúgy megvan, mint a férfiaknak. A fizetés ehhez mérten teljesen egyforma, beszámítva természetesen a ledolgozott időt. Müllern Veronika például huszonegy-néhány évesen osztályvezető, 3900 forint fizetéssel, míg az évek óta ott dolgozó férfi osztályvezető fizetése 4100 forint. Az egyenlő munkáért egyenlő bért alapelvé tehát maximálisan érvényesül, ' Ha azoknak a tanács mellett működő bizottságoknak a munkáját vesszük alapul, ahol nő az elnök — ugyancsak jelentős eredményeket lehet megfigyelni. Az egészségügyi és szociálpolitikai bizottság elnöke Simon End- réné, s a bizottság igen sokféle, és összetett problémával foglalkozik. Többek között a városi járóbeteg-ellátás helyzetével, a kórházi középkáderek — javarészt ápolónők — anyagi és erkölcsi megbecsülésével, egészségügyi felvilágosító előadások megszervezésével, családtervezéssel és hasonló, mindenkit érintő aktuális dolgokkal foglalkoznak. Ennek a bizottságnak a munkája csak kiragadott példa, de jól illusztrálja, hogy a nők az adottságaiknak leginkább megfelelő területeken igenis kitűnően ellátják a munkájukat. Balassagyarmaton ráadásul nemcsak az dicsérhető, hogy minden lehetőséget megadnak a nőknek a képzettségükhöz megfelelő munka végzésére, de sokban segítik a családos asszonyokat. Az ott dolgozó nők gyermekei ugyanis valamennyien kaptak helyet óvodában, bölcsődében — s ez nem „protekció”, hanem törődés dolga. Az elmúlt' két évben többen kaptak lakást. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a férfidolgozók mindig megér- tőek a családi okokból kicsit később jövő, vagy korábban távozó édesanyákkal — akkor bizonyítottnak vehetjük, hogy a Balassagyarmati városi Tanács apparátusában megbecsülik a női dolgozókat, és segítik őket munkájukban, és családi életükben is. REG bebizonyított tény, hogy a nők képesek ugyanolyan feladatot ellátni munkahelyükön, mint férfikollégáik. Ehhez csak megértés, jó légkör, és a női munkával szembeni bizalom kell. Balassagyarmaton már sikerült. S amint kiderült, nem olyan ördöngösség ez, hogy másutt ne sikerülhetne. — orosz — Egy nap Szécsényért ÉRLE Regi hagyomány, hogy az Iskolák intézményekkel kapcsolatot kötnek, testvérisíkoléik jönnek létre. Ilyen kapcsolat érlelődiik a salgótarjáni Madách Gimnázium és Szakközépiskola, valamint losonci Klement Gottwald Építőipari Középiskola között. Az első kapcsolatfelvétel több mint egy éve volt, ekkor azonban eitvi megállapodásoknál tovább nem juthattak, mivel az objektív körülmények nem voltak alkalmasak. A kapcsolat felújítására a napokban több minit tízfős csoport utazott Salgótarjániból Losonc ra- A küldöittségbeu az iskola igazgatóján kívül a pártalap- szieirvezet és a szakszervezet képviselői, a KISZ-össaelkötő tanár és az építőipari szaktanárok vettek részt. A vendé- géket Ernst Hatezer mérnök, az iskola Igazgatója fogadta. A vendégek megtudták, hogy ez az egyetlen olyan építőipari középiskola, ahol magyar az oktatási nyelv. A diákok a Csallóköztől Kelet-Szlovákiáig minden magyarlakta területről lármák ide. Természetesen szlovák anyanyelvű diákok részére saját nyelvükön folyik az oktatás. Ezután került sor a napi program megbeszélésére- A délelőtt folyamán a szaktanárok hasonló szakos kollégáikkal ismerkedtek, órákat látogattak, a két igazgató pedig a további kapcsolat lehetséges formáiról tárgyalt. A két igazgató megbeszéléséből kitűnt, hogy a kapcsolatot nem csupán a tanári kar szintjén kívánják tartani. Elsősorban olyan programokról esett szó, melyeknek a diákMtelőtt a nagy locsolókocsi kigördülne az udvarról, félmeztelen ember állja el az utat vödörrel a kezében. ■— Ne szaladj annyira, adj egy kis vizet a mosakodáshoz. Simó János nem sajnálja a vizet: — Vidd csak, ha meg nem fagysz benne — morogja a foga között. — Én ugyan a kisujjamat se dugnám bele. — Olyan hideg? — No hiszen! Volt egy kollégám, aki nem hitte el. belebújt a tartályba, aztán kapott egy jó görcsöt. — Egy ideig hallgatagon vezeti a kocsit, nem szokott útitárshoz. — Na, nézzük meg az Arany János utcát — mondja végül — ott most éjjel-nappal földet szállítanak. — Mióta locsolja a várost? — Hét éve. De most például nem locsolok, hanem mosom az utat — mondja oktató hangon. — A locsolás az permetezésféle, mosni viszont akkor szoktuk az utat, ha sár van. Ilyenkor lefelé irányítom a szórófejet, és nagyobb nyomást engedek rá. A Rákóczi út „mosdatása” van soron, s a víz hamar elfő^ a sáros úton. Irány a Bányász utcai töltőállomás. , — Pedig 4500 liter víz fér a tartályba — mondja, miközben gombokat nyom, kai- lantyúkat emelget. — Nehéz mesterségnek látszik — mondom neki. A szeme sarkából rám pillant, aztán csendes büszkeséggel mondja: — Engem senki sem tanított rá. Én ültem az első ilyen kocsin, amelyik Salgótarjánba került. Azelőtt terepjárókocsin dolgoztam az ÉMÁSZ- nál, nem volt nekem egészen új a dolog. A kocsi rejtelmeit magyarázza, meglehetősen szűkszavúan, mintha csak féltékeny lenne megszerzett tudására. Mielőtt beszálltunk a kocsiba, a városgazdálkodási üzem sáig a mesartvevője. Diákokból és tanárokból álló küldöttséget hívtak meg Salgótarjánba, a november 7-i üininepse- gekire. Várhatóan ekkor kerül sor a kapcsolat feltételeinek rögzítésére is. November 23-án a szlovák iskola névadójának 70. születésnapját ünnepük. melynek kapráéin, baráti ifjúsági találkozót szerveznek a losonci szákközépiskolában. A szlovákiai magyar oktatási nyelvű iskolák képviselői mellett a Madáchból is meghívnak egy tízfős küldöttséget. A nap folyamán a résztvevők autókirándiuláson vesznek részt, fölkeresik a szlovák nemzeti ellenállás nér hány emlékhelyét, hazaérkezésük után pedig ismerkedési esten találkoznak majd a magyar és szlovák hallgatók. A salgótarjáni Madách-hónap keretében meghirdetett pályázatokat ugyancsak eljuttatják Losoncra, és szívesen fogadják a losonci iskola diákjai közül a pályázókat, valamint a vers- és prózamondó versenyre jelentkezőket. A felsoroltakon kívül sportversenyek, sí- tanfolyam, osztályok közötti 'kapcsolatok, a távlati tervekben közös nyári termelési gyakorlatok kerültek szóba. Az igazgatói megbeszélés után Ernst Holczer, a losonci iskola igazgatója a következőkben foglalta össze az eredményeket— Iskolánk vezetősége már régebben is arra törekedett, hogy ehhez hasonló kapcsolatokat alakítson ki, levelezünk például két lengyel ipari iskolával. A gyakorlati — levelezésen túli — kapcsolatra Igen alkalmas a salgótarjáni iskola, mivél közel van, és a nyelvi nehézségek sem játszanak szerepet. Nemcsak formálisan, hanem a valóságban irodájában egy kollégája magyarázta nekem a hóeke működését, amellyel ugyancsak ők dolgoznak a téli hónapokban. Sértődötten ment ki a szobából: „Ha te jobban tudod, mint én. aki hét éve csinálom, csak mondd!” Ismét megindul a víz, s egy időre abbamarad a beszélgetés, a dübörgéstől nem értenénk egymás szavát. Csak a Vöröshadsereg úton jutunk újra szóhoz. — Itt miért nem locsol? — Nem lehet, itt kockakövek vannak. A nyomás szétszedné köztük az aszfaltot. Na! Szaladsz, de minek. — Ez a mondat már nem nekem szól, hanem egy fiatal nőnek, aki átszaladt a kocsi előtt. — No, nézd csak! Átszaladt, most megáll. Megérdemelte volna, hogy ráspricceljen a víz. — Biztos, hogy az ilyesmi mindig véletlenül történik...? — Dehogy — mosolyodik el. — Szándékosan is. Volt, aki alászaladt fürdőnadrágban a harminc fokos melegben. Adtam is neki igaz szívből. Egyébként soha nem csinálok ilyesmit. Persze, nagy a nyomás, messzire spriccel a víz... Éjszaka kéne ezt csinálni. Azt a pár embert, aki még olyankor is kóborol, könnyebb lenne kikerülni. A Marx—Engels úton járunk, amelyet gyakran meglátogat a iocsolókocsi. — Ha állandóan volna itt egy kocsi, az is kevés volna. Az acélgyár mellett nem is csoda... — Felnéz a hegyekre: — Szeretem ezeket a kis hegyi utcákat. Nem is hanyagolom el őket soha. — Csöndben hallgatjuk a víz surrogá- sát. — Jönnek a barbárok — mondja váratlanul, inkább csak magának. Is együttműködhetünk. Jó dolog, hogy egy ilyen kapcsolat kialakulhat országaink — iskoláink között. Számunkra különösen hasznos lehet, mivel egyedüli ilyen profilú magyar Oktatási nyelvű iskola lévén tankönyvgondjaink vannak Természetesen nemcsak magyar, hanem szlovák hallgatóinkat is szeretnénk bevonni a kapcsolat kialakításába, íigy próbáljuk átvinni a gyakorlatban a nemzetközi és hazafias nevelést. Hasonlóképpen nyilatkozott a magyar iskola igazgatója, Barabás György is: — A két iskola kapcsolatával kettős célunk van. A tanárok tapasztalatcseréje, és a hasznosítható tapasztalatok kétoldalú felhasználása mellett a fiatalok mozgatása, az internacionalista nevelés gyakorlati megvalósítása célunk. Mai látogatásunk egybeesett a pedagógus-továbbképzéssel, illetve az építőipari munkacsoport ilyen formában bővítette ismereteit. Bár az iskolák profilja nem egyezik meg teljesen — Losoncon mélyépítéssel is foglalkoznak —, de vonnak közös tantárgyak is. A kapcsolatfelvétel jól sikerült, jó hangulat alakult ki' A losonci iskola igazgatójával történt megbeszélés során, az elképzelt, reális programmal mindketten teljesen egyetértettünk. Tankönyvprobíémá- jukban a lehetőségeinkhez képest megpróbálunk segítséget nyújtani. A tervek szének. megvalósításuk előreláthatólag nem üt. közik akadályba, s ezáltal a két iskola fiataljai közelebb — Kiket nevez fgy? — A billenősöket. Valamelyik nap hárman előzték egymást, de mint a tatárok. — Látom, szereti és megszokta a magányt, azt hogy nincs a háta mögött a főnök — ugratom. — Megtalál, ha akar — mondja vállat vonva. — Utánam jöhet a víznyomókon. De erre csak akkor volna oka. ha nem lát nyomokat. Akkor meg hogyan találna meg? Üjra a kúthoz indulunk. — Itathatjuk megint ezt a szörnyeteget — mondja, s szemével végigsimogatja hatalmas segítőtársát. — Hitte volna, — fordul felém büszkén —, hogy egy ilyen kocsival nyolc óra alatt 50 kilométernyi utat lehet meglocsolni ? Az MSZMP nagyközségi bizottsága javaslatára az alakuló tanácsülés elfogadta az „Egy nap Szécsényért” mozgalmat. Földi László tanácselnök elmondta, hogy a mozgalom közvetlen, célja a városiasodó nagyközség előtt álló feladatok mielőbbi megvalósítása. Elsősorban a három munkahelyes orvosi rendelő megépítése, a várkert ifjúsági parkká alakítása. A mozgalom másik célja, hogy a község lakossága közvetlenül is bekapcsolódjék a község fejlesztésébe, így jobban sajátjának tekintse a települést — A mozgalom meghirdetése óta fél év telt el. Mik a2 eddigi tapasztalatok? — A község lakossága megértette a mozgalom célját, s azt magáénak tekintette. Minden túlzás nélkül állíthatom, nogy megmozdult a lakosság. Intézmények, hivatalok dolgozói felajánlották az egy napi fizetésüket. Eddig 37 üzem, hivatal, vállalat felajánlását kaptuk meg. A termelőüzemek kommunista műszakot szerveznek, munkabérüket a község fejlesztésére fordítják. — A beérkezett forintok könyvelése, annak „steril” kezelése kinek a feladata? — Külön bizottság alakult, mely őrködik a mozgalom -isztasága fölött. Az összeg felhasználásáról tájékoztatjuk a tanácsot, azon keresztül a lakosságot. — A közvetlen anyagi támogatás mellett milyen munkavégzést vállalt a lakosság? — Az iskolák, ifjúsági szervezetek a várkert ifjúsági parkká alakításánál, az épülő ifjúsági háznál végeztek és végeznek társadalmi munkát. A nagyobb összefogásra, a közvetlen munkára, majd az orvosi rendelő építésénél számítunk. Lebilincselóen érdekes, mindvégig feszült izgalmat kavaró mű jelent meg a napokban a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában. Regény?... vagy kortörténeti dokumentum? Ez is, az is. Mert Galambos Futó Sándor: Három nehéz esztendő című kötete hiteles történelmi adatokra, helyzetekre és nevekre támaszkodó, s egyben szubjektív élményekből merítő írás, személyes vallomás az 1942— 43—44-es,magyar valóságról. A szerző, a kommunista párt harcosa visszaemlékezésében az 1942-től hazánk fel- szabadulásáig eltelt sötét esztendők drámai küzdelmeit állítja elénk, olvasók elé. 1942- ben a Horthy-rendőnség súlyos csapást mér a párt soraira. vezetőinek és tagjainak jelentős részét letartóztatják. A pártszervezetek szétzilálódnak, s amikor a rendszer urai újjongva úgy gondolják, hogy megsemmisítő csapást mértek a kommunista mozgalomra, a párt máris hallatja szavát. Harcosai nem teszik le a fegyvert, illegalitásba mennek, „törvényen kívül” folytatják a küzdelmet az urai által háborúba sodort ország megmentéséért. A szerző, Galambos Futó Sándor, aki közvetlen részvevője volt e küzdelemnek, saját élményein keresztül mutatja be az illegális harc soksok izgalmas, eddig ismeretien epizódját: a konspiráció magasiskoláját járó kommunisták veszélyekkel teli, ön- feláldozást követelő életét. Egyetlen hibás lépés, egyetlen meggondolatlanul elejtett szó, az éberség egy pillanatnyi lankadása — s már ott a börtön, a kínpad, a mártírhalál. A szerző kronologikus sorrendben járja be a lidérces évek általa is átélt eseményeit: lakáskeresés az üldözte— Milyen távlatra tervezik ezt a mozgalmat? — Nagyok az előttünk álló feladatok. Megvalósításukban számítunk a lakosság támogatására. Éppen ezért minden évben egy alkalommal hasonló jellegű megmozdulást szertésben. — Ki a jó barát? — A megbízatás. — Csendőrök a láthatáron. — Kőbányára költözöm, — Könyvtáros leszek. — Szomorú korácsony és szilveszter. — Nyomdánk van. — Érik a vetés. — Az ifik akcióban. — Okmányszerzés. — Utolsó hónapok Kőbányán. — Együtt Ságvárival. — Mind nehezebbek a harc feltételei. — Jolán nővérem. — Célpont a családom. — Újpesten. — Jolán Auschwitzban. — Sás- vári utolsó csatája. — Csapda. — Amire később fény derült. — Rózsát figyelik. — A gazdagok és egyéb történetek. — Üj segítőtársak. — Fehérvári szökevények. — Közeledik a Vörös Hadsereg. — Nem lehet félreállni. — Az óbudai csoport. — A dunakisvarsányi csoport. — Az Almássy téri és a Barcsai utcai csoport.. —. A Damjanich utcai csoport. — A Práter utcai csoport. — Mária néni. — Vérgőzös a levegő. — A svájci védett ház. — 97 ember életben marad. —. Az utolsó hetek izgalmai. — A harckocsi tetején. — Ezek a legfontosabb stációk Galambos Futó Sándor életében. A magyar kommunisták irányítása alatt ellenállási harci csoportok alakulnak a fővárosban és vidéken. hogy kövessék a Béke-párt felhívását: „Testvérként fogjunk össze a megszállók ellen! Csak az egységes nemzet szabadságharca mentheti meg a hazát. Emeljétek magasra a nemzeti ellenállás lobogóját!” Mit sikerült ebből valóra váltani? Hogyan köszöntött a felszabadulás boldog napja a fővárosra? — erről beszél nekünk Galambos Futó Sándor izgalmas visszaemlékezése, sok újszerű ténnyel gazdagítva pártunk és a magyar ellenállás történetét. Galambos Futó Sándor könyvét, a Három nehéz esztendőt mindenkinek ajánljuk. Szöghy Katalin „FOCUS *73” Nemzetközi fényreklám-kiállítás nyílt a Városligetben. A kiállítás célja a kereskedelmi kapcsolatok és együttműködési tervek létrehozása IMTI foto) NÓGRÁD - 1973. október 9,, kedd 5 lutniak egranáshoz. — gáspár — „Messzire vezunk. Sz. F. Lidérces évek krónikája
