Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-07 / 235. szám

> jigs*" 7'r Törik a háztáji kukoricát Tolmácson. Gyuricza Béla és á termelőszövetkezetben dolgozó felesége az idén másfél hol­don termesztett kukoricát. Örülnek a termésnek. A hízó és 60 baromfi táplálásához használják fel a kukoricát. A közös gazdaság segít a hazaszállításban. Képünkön: megérkezett a íraktorvontatású. kukoricával tele pótkocsi Gyuriczáék udva­rára. Simkó József és a házigazda segédkezik a lerakásban (Fodor Tamás felvétele) Tervszerű a bérfejlesztés A Salgótarjáni . Kohászati Üzemekben tervszerűen, a párt-, szakszervezeti és gazda­sági vezetés által kidolgozott bérpolitikai elképzeléseknek megfelelően emelkedik a dol­gozók bére. 1968-ban 2,4, 1969- ben 3,5, 1970-ben 4,3. 1971-ben 3,3, 1972-ben 5, 1973. X. ne­gyedév végén pedig 8,6 száza­lékkal növekedett a gyár dol­gozóinak bére. Ezt követte.a központi bérfejlesztés. Az előbb említett időszakot figyelembe véve a termelő­üzemekben évenként 1,8 és 9 százalék között váltakozott a béremelés mértéke. Társulás Szurdok- püspöki ben C u körre pa-terme s z tási tár­sulás alakult a közelmúltban Szurdokpüspökiben. A helyi Béke Termelőiszövetkezet és a Mátra-vidéká cukorgyárak kez­deményezéséré Pest, Heves és Nóigrád megyéből 26 Zagyva­menti közös gazdaság vezetői tanácskoztak, és határozták el, hogy egyszerű társulás formá­jában termesztik á fontos ipa­ri növényt. Hasonló társulás két év óta Űjszászon működik. A Szolnok megyei példa azt igazolja, hogy jelentős fantá­zia rejlik a termesztési üsz- szefogásban. Uf Meddig jutottak üzemeinkben 7 (M.) Cél a hatékonyság növelése Az űj ipari üzemek letele­pítésében, a beruházások meg­valósításában nagy munkát Végeztek a megyei és vállalati szervek. Ugyanakkor nem ün­neprontás megállapítani azt, hogy a következő időszak fej­adatai sem kisebbek, hiszen azok minőségileg sokkal bo­nyolultabbak lesznek. A ter­melés színvonalának, a gaz­dálkodás hatékonyságának emelésével szükséges megte­remteni a továbbfejlődés fel­tételeit. Jelentős tartalékok vannak a vezetés színvonalának ja­vításában. A vállalati közpon­tokkal történő , egyeztetések alapján — a lehetőségekkel és a feltételekkel összhangban — rendezni kell a gyáregységek­nél a jogköröket, hatáskörö­ket, hogy minden vezető érez­ze és tudja, mit kell tennie. Olyan körülményeket kel l teremteni, hogy a nagyobb döntési jogkörrel a munkahe­lyi vezetők élni is tudjanak. Az eddiginél nagyobb szám­ban kerüljenek vezető beosz­tásokba tehetséges, politikai­lag, szakmailag képzett embe­rek akiknek van érzékük az új iránt, akik szívesen foglal­koznak a munkások minden­napi ügyeivel. Elítélendő az a gyakorlat, amikor az új üze­mek elcsábítják egymástól a fiatal szakembereket, E kér­désben csak összehangolt, cél­tudatos és hosszabb távra elő­remutató káderfejlesztés hoz­hat sikert. A gyáregységek, telephelyek pártszervezeteinek és gazdasá­gi vezetőinek továbbra is leg­fontosabb teendője a párt KB- nak 1972. november 14—15-i állásfoglalásában, és 1971. de­cember 1-i határozatában sze­replő feladatok végrehajtásá­nak meggyorsítása. A gazdasági egységek min­den rendelkezésre álló erővel, eszközeik optimális kihaszná­lásával biztosítsák a termelé­kenység fokozatos növekedé­sét. Ezt úgy is elérhetik, ha bővítik a gazdaságos gyártmá­nyok körét, új profilok beve­zetését szorgalmazzák, minden igyekezetükkel a gazdaságta­lan termelés visszaszorítására törekednek. További fejlesztéseknél irányadó legyen a műszaki- technikai színvonal növelése a gépek, berendezések korsze­rűsítése. Tudomásul kell ven­ni, hogy az állandó fejlődés alapja a korszerűség növelése a vállalati tevékenység vala­mennyi szintjén. A technoló­gia mellett fejlődnie kell az egész gazdálkodásnak. Csak úgy lehet a kitűzött célokat eredményesen teljesí­teni. ha a gazdasági vezetők hathatós és konkrét intézke­déseket tesznek az önköltség csökkentésére, q minőség javí­tására. Az is nyilvánvaló, hogy a gazdálkodás eredményeinek megszilárdításával, a techni­kai-műszaki haladással egyi- dőben — sok esetben ennél előbb — kell gondoskodni a munkaerő-utánpótlási, -képzé­si feladatok megoldásáról. Ak­kor tesznek jó szolgálatot az ügynek, ha a termelés változó Igényeinek megfelelő összeté­telben biztosítják a létszámot. A hatékonyság javítását blgtosító intézkedéseit közül legnagyobb gondot az üzem- és munkaszervezés korszerű­sítésére kell fordítani. Helyes, ha azt vizsgálják, hogy mi­lyen eredményeket hozhat a szervezés fejlesztése a mun­kaidőalap kihasználásában, munkaerő-gazdálkodásban, a döntési és információs rend­szerben. Sajnos, a technológiai színvonaltól elmarad az üzem- és munkaszervezés színvonala, ezért nem használják ki elég­gé a munkahelyi tartalékokat. Az új üzemek pártszerveze­tei és gazdasági vezetői akkor járnak el helyesen, ha rend­szeresen magyarázzák egy-egy bevezetésre kerülő szervezési eljárás várható gazdasági hatását. Megvizsgálják, milyen a szervezési munka tervszerűsége, irányítása, kik milyen hatékonysággal vég­zik. Siker csak akkor koro­názhatja e tevékenységet, ha a termelőegység adottságait fi­gyelembe véve írják elő a feladatokat. Ha valahol szükség van a fokozódó kezdeményezőkész­ségre, a lendületre, akkor az új üzemekben igen, mert itt gyorsabb a termelés növeke­dése, s menetközben számos új eljárással, munkafogással kell megismerkednie a dolgo­zó embernek. Egymástól ta­nulva sajátítják el a változó technika követelményeit. A munkaverseny fejleszté­sében továbbra is fő célkitű­zés, hogy a felajánlások, az üzem előtt álló legfontosabb feladatok megvalósítását se­gítsék. Serkentsenek az újítá­sok, találmányok létrehozásá­ra. Sok múlik azon, milyen gyorsan sikerül a2 üzemi éle­tet megszilárdítani, a munka-, a technológiai, az ügyviteli, bizonylati fegyelem javító sem tagadja, a betanuláshoz, elérni. Senki hogy idő kell a jó üzemi Jégkör kialakításá­hoz, s főleg- ahhoz, hogy ki­nevelődjön a megfelelő szak­embergárda. Ezért célszerű szorgalmazni a helyi tanfolya­mok szervezését is. Az eredményes műnkét mozdítaná elő, ha a megyében levő gyáregységek megfelelő munkakapcsolatot építenének ki a központokkal, a vállalat­hoz tartozó más gazdasági egységekkel, a tanácsi szer­vekkel és a szomszédos üze­mek dolgozóival. Solymosi Imre Panaszra változott öröm Balassagyarmat. Lenin-lakó­telep: júliusban 53 család köl­tözött a 11-es jelű épületbe. Honnan jöttek? Az Óváros térről, a lebontásra ítélt, élet- veszélyes házakból, albérlet­ből, olyan zsúfolt lakásból, ahol idős és fiatal családtago­kat préselt össze a régi idők terhes öröksége. Végre új la­kásokba költözhettek. Az em­ber azt gondolná, hogy 53 bol­dog családot talál a 11-es je­lű épületben. De az elmúlt há­rom hónapban jogos panaszra változott az öröm. Az új lakók harmadik hó­napja szaladgálnak, keresik a Nógrád megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat felelős megbí­zottját, panaszkodnak a Balas­sagyarmati Ingatlankezelő Vállalatnál, a városi tanácson, és többen a pártbizottságon kértek segítséget. A bejelenté­sek és panaszok áradata olyan mértékűre duzzadt, hogy ok­tóber 5-én megbeszélésre hív­ták össze Balassagyarmat vá­rosi Tanács nagytermében a lakókat, a tanács, a beruhá­zó, az építő és az Ingatlan­kezelő Vállalat képviselőit. A panaszok részletes felso­rolása helyett csupán az ügy jellemző eseményeit szeretném jelezni. A Nógrád megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat köz­művesített területen dolgozott, a Lenin-lakótelep utolsó épü­letének építését vállalta. Köz­ben nehézségek akadtak, ezért a tanács és a Beruházási Vál­lalat egyéves haladékot adott, nem érvényesítette a több mint hatszázezer forintos ké­sedelmi kötbért. Ez év május I4~én feljegyzés készült, amely szerint Berczellí Ferenc igaz­gató és Deák Rudolf építésve­zető vállalta, hogy a 11-es je­lű épület 53 lakásának építé­sét 1973. .május 31-én befeje­zi, a hiányosságokat pótolja. A vállalt kötelezettségnek nem tettek eleget, az első műszaki átadás meghiúsult,' majd júli­us 3-án szembeötlő sok hibá­val átvették ugyan az épüle­tet, de vajon hogyan és mi- ért? Az elgombásodott, régi, .ve­szélyes épületeket bontani kel­lett, sok szorult helyzetbe ke­rült ember sürgette, hogy új lakásba költözhessen. A vá­rosi tanács kényszerhelyzetbe került, és az Építőipar Válla­latnak is sürgős lett az átadás, hogy megkaphassa a szerződés szerinti összeg 80 százalékát, és első félévi tervteljesítésként jelenthesse az 53 lakást. Deák Rudolf építésvezető újabb ígé­retet tett — ismét nem teljesí­tette —, július 31-ig a hiány­pótlásokat nem végezték el. Október 5-én a lakók el­mondták, hogy folyik a boyler, több nem használható, niáris rozsdás. Csurognak, csepegnek a csapok, a. falikút» k. Az első használat után a falból kies­tek a konnektorok, több lakás­ból hiányzik a sötétítő füg­göny, különböző szerelvény és alkatrész. Az ajtók-ablakok lö­työgnek. Egyszer esett az eső, máris több lakás beázott, mert nem igazították meg az ajtók és ablakok réseit. Legalább tíz lakásban cserélni kell a parkettát. Amikor a harmadik lépcsőház földszintjén befutott a lakó, az első emelet 2-es számú lakásának kályhájából dőlt a füst, majd szurkos ko­rom folyt, de bűzös füst áram­lott a fürdőszobában, a vil­lanykapcsolókból és elosztók­ból is. A boylerból kiömlő víz átáztatta a födémet, penészes foltokat okozott annak a la­kásnak a falán, ahonnan a füst jött. A hivatalos lakásátadáskor tizenhat oldalas hibajegyzéket vettek föl. Ez jóval több az utóbbi építkezések átlagánál. Bár a Nógrád, megyei Beruhá­zási Vállalat szerint a hiány­pótlás értéke nem sokkal több hatvanezer forintnál, amely1 az építkezés összegéhez képest nem jelentős, de a hibák sok kárt és főleg nagyon sok bosszúságot okoznak a lakók­nak. Angyal László — a kivi­telező vállalat képviselője , — szerint a hibák jelentős részét már kijavították és a többit október 15-ig pótolják. Egy évet késtek az építkezés átadásával, mégis sok a minő­ségi hiba. Mi lehet az oka? A felelőtlen munka, a kötelező ellenőrzés elmulasztása. Az el­múlt három hónapban a hi­ánypótlásnak és a szavatossá­gi kötelezettségnek csak k - sebb részijén tettek eleget. A kivitelező vállalat visszaélt a tanács, a berüházó és a lakók bizalmával. Anyagi károkat okoztak a lakóknak, s olyan elkeseredést, annyi panaszt idéztek elő, hogy ez politikai feszültséget kelt a városban. Balassagyarmat, Salgótarján és az ország tervszerűen fej­lődik, soha annyi szép lakás nem épült, mint az utóbbi években. A 11-es jelű épület nem maradhat a hiányosságok példája, szűkebb körben se ve­szélyeztessék a szocialista épí­tés jó hírét. Nem lehet sem ­miféle magyarázatot és kifo­gást elfogadni, a hiányok pót­lóméval nem lehet várni, a sza­vatossági kötelezettség telje­sítését nem szabad elodázni. Jogos az a követelmény, hogv a Nógrád megyei Tanácsi Épí­tői pari Vállalat sürgősen ké­szítse el a javítások léposőhá- zankénti ütemtervét, szerez­ze be a szükséges anyagokat és alkatrészeket, előzetesen érte­sítse a lakókat, és a lehető legsürgősebben végezze el a munkát. Az intézkedések szer­vezéséért, ellenőrzéséért a vál­lalat igazgatója, a végrehai- fősért a helyi építésvezető anyagilag és politikailag fele­lős. I)r. Fazekas László Jól sikerült újítási hónap A Lampart ZIM salgótarjá­ni gyáregységében szeptem­berben újítási hónapot szer­veztek. Egy hbnap alatt 15 újítási javaslatot nyújtottak be, amiből 9 a termelés éssze­rűsítését, három az anyagta- karókosságot szolgálja. Mun­kavédelmi jellegű újítás há­rom született a vállalatnál, Az újítási hónap eredmé­nyeinek értékelése még folyik. A hónap második felében újí­tási ankétot szerveznek, és ek­kor adják majd ki a legjobb erdeményt elért három újító jutalmát is. Az oktatásról tanácskoztak Az Ipari Szövetkezetek Or­szágos Tanácsa oktatási és ne­velési bizottsága legutóbb Sal­gótarjánban ülésezett. Értékel­ték a kisipari szövetkezetek elmúlt évi oktatási tevékeny­ségét és megtárgyalták a so­ron következő feladatokat. Az oktatási bizottság az utóbbi időben jó kapcsolatot alakított ki az egyetemekkel is annak érdekében, hogy a szö­vetkezeti ipar szakember- képzését elősegítse. Az ipari szövetkezetek egyébként az utóbbi időben egyre nagyobb anyagi erőt fordítanak a szakemberképzésre. Megyénk­ben is élnek a számviteli fő­iskola adta lehetőséggel, ezen­kívül különböző tanfolyamok, előadássorozat szervezésével is segítik az oktató-nevelő mun­kát. sában kimutatható eredményi, — «iliumintttnimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiuMttiiliMmiiiiis-uuMiuiiiiiiiiimitiii Allium Ilii ........................................... K özépiskolás fizikai munkások Pereg a kislány nyelve, har­ciasán : —• Itt alszom, haza sem me­gyek. Csináljon velem Kecskés elvtárs, amit akar — mondja erőltetett komolysággal, majd pár pillanat múlva ismét mo­solygóssá válik az arca, s így folytatja: — Október 1-től az eddiginél korábban, négy óra­kor indul a busz Mátraalmás- ról. Emiatt már kora hajnal­ban talpon kell lennem. Sze­rencsétlenségem, hogy az a busz, amivel én járok, az sze­dd össze a környező falvakban, akik ide járnak dolgozni, — vélekedik Getnbiczki Erika, a Női Fehérneműgyár jánosaknai üzemének Szakmunkása. Kis­vártatva hozzáfűzi: — Az üzembe utazást és a hazauta­zást is beleszámítva tizenkét órás műszakjaim lesznek, ami­kor délelőttre járok dolgozni. Ilyen körülmények között ne­héz lesz tanulni. — Abbahagyja? — Nem! Másodikba járok, a könnyűipari szakközépiskola levelező tagozatára, Budapest­re. Az elsőben közepes osz­tályzatot értem el. Nagyon örülök ennek az eredménynek. — Sok az anyag? — Rengeteg. Tíz tantárgyból kell vizsgázni. Magyarázat nélkül nehéz elsajátítani a matekot és a fizikát, pedig a bátyám is- segít. Szeretek ta­nulni, az érettségit minden­képpen meg akarom szerezni. Nálunk a faluban nincs szóra­kozási lehetőség. Ügy döntöt­tem, hogy komolyabb dolgok­kal töltöm el a szabad időt. — Mikor tanul 7 — Naponta két-három órát, szabad szombaton és vasárnap. — Van egyéb elfoglaltsága is? —■ Édesanyámnak segítek a háztartásban. Most, hogy nin­csenek itthon, rám hárul a fő­zés gondja Is. — Tovább folytatja a tanu­lást? — Nem tudom, ez még na­gypn távoli. Előbb szeretném megszerezni a technikusi vég­zettségnek megfelelő okleve­let. ‘ A kislány 1969. óta tagja a gyári kollektívának, itt szerez­te meg a szakmunkás-bizo­nyítványt. Jelenleg a KISZ- alapszervezet szervező titkára. — A salgótarjáni gimnázium levelező tagozatára kértem fel­vételemet. Közölték velem, hogy Homokterenyerr indíta­nak egy osztályt, mivel sok a jelentkező. Édesanyám azzal biztatott: próbáld meg, kislá­nyom. Nekünk, sajnos, nem volt rá módunk, lehetőségünk. Tanulópárban vagyunk. Nagy Teréz a társam, aki ugyanezen a szalagon dolgozik, mint be­tanított munkás. Mátraszelén lakik. Ügy döntöttünk, hogy náluk fogunk majd tanulni. — Mindennap? — Nem, mert mindegyi­künknek van egyéb elfoglalt­sága is Én például most a be­takarításban, a szüretben se­gítek. A téli időben rendszere­sebben' foglalkozom majd az anyaggal, több időt fordítok a tanulásra. Megtehetem. mert édesanyámat rábeszéltem, hogy ne menjen vissza dolgoz­ni. Gondolja csak el: Itt letöl­teni nyolc órát, otthon segíte­ni, majd tanulni — ez egy ki­csit sok. Nagyon örülök, hogy hallgatott rám. — Miért vállalkozott a kö­zépiskola elvégzésért:? — Később biztos hasznát ve­szem. A mi gyárunk új, biztos jövő előtt áll a többre-jobbra vágyó fiatal. Lehet, hogy fel­figyelnek majd rám. A szak­munkásiskolát négyessel vé­geztem el. Francia női szabó szakmunkás vagyak. A közép­iskolát pedig el fogom végez­ni — állítja határozottan a nyúlánk termetű Burányi Ju­dit. a Lovász József II. szalag dolgozója, aki a KISZ-ben bi­zalmiként tevékenykedik. Ehhez az szükséges, hogy mindig alaposan és lelkiisme­retesen felkészüljön. — Sok előfelvételes volt az egyetemen, ezért nem kerül­tem be, pedig a gimnáziumot jelesen végeztem el. Hogy az idő ne vesszen kárba, eljöttem , ,,,,,, ide dolgozni. Fizikai munkás­ként kezdtem. A varrás nem volt számomra új,’ mert az is­kolában, a politechnikai okta­táson tanultuk. Megkedvel­tem ezt a munkát, s ezért irat­koztam be a ruhaipari techni­kumba. Az első évet különbö­zetivel tettem le. Jelenleg ne­gyedikes vagyok. — Hogy megy a tanulás? — Két négyesem volt, a töb­bi jeles. — Mindig felkészülten megy vizsgázni? — Ha valamibe belekezdek, azt lelkiismeretesen, alaposan és szívvel csinálom. Szégyell­ném magam, ha rosszul felel ­nék. Néni tudnám megtenni azt, amit egyesek: jóformán bele se néznek a könyvekbe, mégis elmennek vizsgázni. — Mennyit tanul naponta? •— Mivel hároméves kisfi­únkra édesanyám vigyáz, fér­jem pedig Dunántúlon dolgo­zik, és csak kéthetenként jár haza, jobban be tudom oszta ni a kevés időmet. Általában szombat és vasárnap szoktam megtanulni az egész hétre szó­ló anyagot. Előreveszem a leg­fontosabbakat, a nehezebb tár­gyakat, így a géptant, a gépé­szetet, majd az anyagismeret­tel és az üzemgazdaságtannal folytatom. Magyarból és tör­ténelemből nem kell vizsgáz ni, ezekből felmentettek, ön­állóan tanulok. —- Tovább folytatja? — Jövőre házat építünk. Nem tudom, hogy mire futja az időmből és erőmből. Kár lenne, ha abbahagyná. Jelenleg mint technikus jól megállja a helyét. Neve:Sfpos Elememé. Tagja a KISZ járási bizottságnak, a munkaver- bizottságnak, pártmegbízatásként végzi a pártcsoportbizalmi teendőket. Kecskés János telepvezető elmondja, hogy a pártszerve­zettel és a szakszervezettel kö­zösen megállapodtak abban, hogy a jövő középvezetőit, a 18—25 éves tehetséges fiata­lokból választják és nevelik majd ki a hármas követel­mény alapján. V. K. NÓGRÁD — 1973, október 7., vasárnap 3 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom