Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)
1973-10-07 / 235. szám
Kultúrái — kulturáltan (2.) Viszontlátásra KEDVES 'közönség, szünet Következik. Vi- s -átlátásra 15 perc múlva! — Ritka az olyan műsor, ahol ez a szöveg valamilyen változatban el ne hangzana. Némi túlzással azt is ál- litilalom, hogy a szünet a művelődési házak leggyakoribb „programja”. Ez jogosít fel arra. hogy ebben a népművelésről szóló sorozatban szót ejtsek róla. No meg az, hogy — tapasztalatom szerint — a legtöbb helyen a szüneteket általában úgy értelmezik, mint amikor a, népművelésben is szünetet tarthatnak. Anélkül, hogy nagyképű tudományoskodásba. vagy elméletieskedésbe bocsátkoznék, érdemes elgondolkodni: mi a célja a műsorok közbeni szünetnek. Először is lehetőséget adni bizonyos technikai, egészségügyi „ügyek” elintézésére. Ezeket a célokat sem szabad mellékesnek tekinteni, mert például egy hosszúra nyúlt, szünet nélküli előadás végén csaknem lehetetlen lekötni a mocorgó, esetleg már kifelé igyekvő közönség figyelmét. Ilyen esetekben gyakran éppen a legfontosabb mondanivalót, a következtetéseket, az összegezést nem hallja a közönség, mert már „ki kell mennie”. A szünetnek azonban van, illetve lehet más célja is. Pontosabban jó volna, ha a művelődési otthonok vezetői okos tervezéssel igyekeznének a népművelés számára is hasznosan felhasználni a 10—20 perces szüneteket. Kezdjük azzal az általános és már a színházaknál is bevált módszerrel, amikor az előcsarnokban, vagy az épület egy-egy helyiségében rendezett képzőművészeti kamarakiállítások látogatóit a szünet közönségéből verbuválják. Nem kell holmi nagystílű képzőművészeti tárlatra gondolni, hasonló célt szolgálhat és hasznos közművelődési propagandára nyújt lehetőséget például egy téma köré csoportosított iskolai rajzkiállítás, egy amatőr fotópályázat díjazott képeinek bemutatója, vagy az egészségügyi felvilágosítást szolgáló kiállítás. Persze, különösen jó, ha az előcsarnokban rendezett látványosság valamilyen összefüggésben van az előadással. Arra azonban ügyeljünk, hogy legalább ne hasson ízetlenségnek a két téma összekapcsolása. (Pl. amennyire érzelmileg-esztétikailag is jól ülik össze egy vidám műsor és egy kari- katúra-kiállítás, vagy egy gazdálkodási ankét és a takarékossági plakátokból rendezett bemutató, annyira kellemetlen gondolattársítást kelt, ha a szerelemről szóló irodalmi műsor szünetében — mondjuk — egy különben értékes egészségügyi tájékoztatóval találja magát szemben a közönség.) Az előadások szüneteit érdemes felhasznál15 perc múlva ni a közművelés programjainak népszerűsítésére, diz sem új a „nap alatt”, hiszen mozikban rendszeresen látni, hallani az „előzeteseket”, amelyekkel a következő műsorhoz invitálják a közönséget. A legegyszerűbben felszerelt kulturházban is van „hangos” berendezés, ami alkalmas arra, hogy tudassák a közönséggel a művelődési házban, vagy általában a városban, a községben, a közeljövőben sorra kerülő kulturális eseményeket. (Természetesen — a kultúrát — kulturáltan jelszónak megfelelően — az ilyen hirdetményeket se kapásból, nyelvficamokkal, nyelvbotlásokkal tarkítva, hanem meggondoltan — a hirdetett eseményhez illő stílusban. — tegyék közhírré.) Mi a jelenlegi gyakorlat a szünetekkel? Kevés az olyan dicséretes kivétel, ahol okosan hasznosítják a szünet perceit is. A legtöbb kultúrházban a szünet a közönség és a közreműködők „kikapcsolódását” szolgálja. És — mindenek előtt és mindenek felett — a büfés üzleti érdekeit. Nem egyszer találkoztam azzal az érveléssel: „Még egy szünetet, vagy hosszabb szünetet kell tartanunk, mert a büfés nem tudott eladni annyit, amennyit akart. Ha pedig nem fizetődik ki neki a művelődési házban a büfé, akkor a legközelebbi előadásra már el sem jön.” EZ AZ ÁLLÁSPONT a büfés szemszögéből lehet érthető, de semmiképpen sem elfogadható, hogy a büfés határozza meg a szünetek számát és tartamát, elsősorban azt véve figyelembe, hogy mennyi italt akart, illetve tudott eladni. Mert legyünk őszinték: nem tejcsokoládéból, nem is szendvicsekből akarnak ennyit eladni, hogy nőjön a bevétel: a jó üzletet a művelődési házak büféjében is az italárusítás biztosítja. És ez már nemcsak a büfé, illetve a büfés ügye. Nem kell ahhoz megátalkodott antialkoholistának lenni, hogy elszomorítson valakit az az egyik-másik művelődési házban tapasztalható helyzet, mikor a szünetekben talponállóvá alakul az előcsarnok! Nincs az a szuggesszív, kultúrát terjesztő műsor, vagy előadás, aminek hatását a szünetben kiszolgált sör-, és pálinkamennyiség ne rombolná le, vagy legalább is ne csökkentené jelentősen. Tjgy hiszem nem az a feladat, hogy a szeszt 'kitiltsák a művelődési házakból — habár ez sem ártana sekinek —, de azon kell igyekeznie mindenkinek, hogy a kultúra otthonaiban — még a szünetben sem — a pálinkakedvelők és a tökmagot köpködők, hanem a művelődni vágyók érezzék magukat otthonosan. Pálos Miklós Ahol beszámítják a kulturális vállalásokat is területén milyenek az eredmények? Bogyó Sándomé üzemi párttitkár így válaszol: — A féléves értékelés tapasztalatai szerint a kulturális vállalások, melyek elég változatosak, nem pusztán formálisak, papíron fekvők; tartalommal megtöltött, teljesített vállalások. 8!» annak tudható be, hogy brigádjainkat anyagilag és erkölcsileg is ösztönözzük a kulturális vállalások teljesítésére. — Legjobb példa erre a már említett Furák Teréz ifjúsági szocialista brigád — veszi át a szót Gyimesiné —, amelyik nem teljesítette ugyan termelési tervét, de tagjai nem csak, hogy elmentek moziba, színházba, múzeumba, hanem többször ők maguk szolgáltatták a kulturális műsorokat, anyák, vagy nők napján. A Keskeny Balázsné által vezetett Béke I. szocialista brigád is élen áll a kulturális vállalások teljesítésében, s az idei kultúnmunka egyik bázisát képezi. Molnámé Merczel Erzsébet — aki kitűnő szavaló, több megyei és országos verseny győztese —, a brigád tágja üzemi-irodalmi csoportot szervez, amely a tervek szerint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idei évfordulóján már be is mutatkozik égy önálló összeállítású poli' tikai műsorral. De nehogy azt higgyem, hogy az asszonyok anyagiasak, s a jutalmakért serénykednek — figyelmeztet a szakszervezet titkára. Egyáltalán nem azok, s ezt máris bizonyítja: — A brigádok közül többen jutalmukat társadalmi célokra fordították. A Béke II., a Madách és Rákóczi szocialista brigád rádiót vett egy-egy iskolának, készséggel csatlakozva ^ ,országos felhíváshoz. A József Attila és a Komarov brigád pedig az új óvoda felszereléséhez járult hozzá pénzzel is. S AMIT mindnyájan lelke' sen újságoltak: a hó elején NÓGRÁD előfizetési versenyt hirdettek a brigádok számára, amelynek már’ eddig is szép eredményei vannak. — A Nógrád megyei politikai lap rólunk ír, hozzánk szól — mondja Bogyó Sándomé —, ismerkedjünk hát meg minél többen vele — gondoltuk. Sulyok László Petőfi élete, munkássága Vándorkiállítás a szécsényi járásban / BALASSAGYARMATON a Pozsonyi utca végén ' találjuk a kőbányai porcelán 3-as számú telepét, amelyet a megyében a köznyelv egyszerűen kerámiagyárnak nevez. Kapuja félig a már sárguló mezőre néz. Az udvar, az adottságoknak megfelelően ízlésesen rendezett, s azt a benyomást kelti a látogatóban, hogy itt olyan emberek dolgoznak, akik szeretik a munkahelyüket, óvják, gondozzák környezetüket. A „kerámia” közel félezer embert foglalkoztat, háromnegyed részében nőket. A férfiak — lakatosok, villanyszerelők, műszerészek, szerszámkészítők — karbantartanak, vagyis a folyamatos üzemeltetést biztosítják. A termelőmunkát alapvetően a lányok, • asszonyok végzik: kondenzátor csöveket készítenek. Többségükben szorgalmasak, jó munkaerők. A szocialista brigádmozgalom itt már egyévtizedes múltra tekint vissza. 1963-ban még csak két, az idén már 18 szocialista brigád működik a gyárban. Ezek féléves teljesítményét a közelmúltban értékelték, s összesen 93 ezer forint jutalmat osztottak szét a brigádok között. — Milyen szempontokat vettek figyelembe az értékelésnél? — kérdezem Aradi Pál- nétól, a szakszervezeti bizottság titkárától. — Nagyon fontos szempont volt a termelésben elért eredmény — válaszolja. — Mert végül is azt oszthatjuk szét csak, amit megtermeltünk. — Azt vizsgáltuk meg — kapcsolódik a beszélgetésbe Gyimesi Pálné, a szakszervezet termelési felelőse —, hogy a brigádok milyen mértékben és hogyan, mennyire selejt- .mentesen teljesítették termelési vállalásaikat. Lényeges szempontként értékeltük a közösségek munkához való viszonyát. Az értékelésnél figyelembe vettük azt is, hogy a brigádok milyen pluszt adtak, hogyan vettek részt a társadalmi megmozdulásokban, munkában. Az idei esztendő Petőfi-em- lékév; a nagy forradalmár költő születésének 150. évfordulóját ünnepeljük. A szécsényi Krúdy Gyula nagyközségi és járási Könyvtár ebből az alkalomból több tablóból álló kiállítást készített, amely a költő életével és munkásságával Ismerteti meg a látogatókat. A vándorkiállítást a járás több könyvtárában is bemutatják. Az átgondolt, gondosan megszerkesz - tett és elkészített kiállítás elsőként a rimóci klubkönyv- tárban- szerepel, ahová a közeli napokban szállították. fejlődő Ä rendszeres mozilátogatónak, de az egyszerű pinkától- vaső utcai járókelőnek is bizonyára feltűnt — mert egyre sokasodó jelei vannak, — hogy a megyei Moziüzemi Vállalat propagandamunkája a2 utóbbi esztendőkben megerősödött. A vállalat a legkülönfélébb, ötletesebbnél ötletesebb reklámanyaggal látja el a közönséget, csalogatja be filmszínházaiba. A propagandaanyag egy részét— a különböző kulcstartókat. reklámszatyrokat, poháralátéteket, hamutartókat, filmfotókat stb. — megrendelés útján. ' idegen gyártóktól szerzi be. A propagandaanyag fennmaradó részét saját erőforrásaira támaszkodva oldja meg. 1968 óta önálló házinyomdája van a vállalatnak. Léte a propagandamunka színvonalának fejlődésében és jelenlegi állapotának kialakulásában alapvető jelentőségű. A nyomdában készülnek a legnagyobb mozik havi műsorfüzetei, az I. és II. kategóriájú mozik egyes filmjeinek reklámismertetői, egy-egy nagyobb filmforgalmazási, mozis akció kiadványai. Ez utóbbii*a fordítsunk egy kis figyelmet. Nfjtóny nagyon ízléses kiállítású füzetecske van a kezemben. Az elmúlt három év termékei. Az egyik Lenin és a film címet viseli, s a kommunista eszme legnagyobb gondolkodójának és gyakorlati megvalósítójának születése 100. évfordulója alkalmából adták ki 1970 tavaszán. A kiadványban a filmek mellett a filmtörténész és a költők vallanak Leninről, idézik halhatatlan alakját, géniuszát. Találnak és jellemzőek a kiválasztott szemelvények, a hiteles filmhíradók és játékfilmek fotói elsőrendű minőségben készültek, s ezek alapján egyáltalán nem tekinthető véletlennek, hogy annyi országos szerv is — MSZBT, Filmtudományi Intézet, MOKÉP — érdeklődött iránta. A Balassi Bálint megyei Könyvtárral közösen az elmúlt évben két komolyabb füzetet is kiadtak: az egyik Mikszáth Kálmán születésének 125. évfordulójára jelent meg, a másik a Jókai-művek- ből készült filmeket gyűjtötte egy csokorba. Egyik kiadvány sem csupán a filmadaptációk látogatásának tesz jó szolgálatot, hanem maguknak az íróknak is, megismertetve az olvasóval életüket, munkásságukat. A megyénk szülöttjét, Mikszáthot bemutató füzet az író műveiből, illetve a róla írott tanulmánykötetekből, cikkekből ad — a figyelmet csak a lényegesre, a legátfo- góbbra irányító — válogatást. Ízlésesek, grafikai szempontból is szépen megoldottak az ifjúsági filmnapokra szóló kiadványok, most legutóbb a berlini X. világifjúsági és diáktalálkozó tiszteletére készült füzet, ötletesen propagálták a salgótarjáni és a balassagyarmati filmklub műsorát is, a tagság használatára készült leporellókkal. A kiadványok jó része túlmegy az egyszerű propagandán: ismeretterjesztő feladatokat is ellát, amennyiben alapvető és fontos filmesztétikái, filmtörténeti tudnivalókkal ismerteti meg a mozilátogatókat. De nemcsak a lexikális ismeretek gyarapodnak általuk; hozzásegítenek az adott művek teljesebb, jobb megértéséhez, vagyis közművelődési funkciókat is betöltenek. Ebből a szempontból kitűnő kezdeményezésnek tartjuk az elmúlt évi ünnepi szovjet filmhét idején megjelent Nagy rendezők című sorozat első füzetét, arnély a két esztendővel ezelőtt elhunyt neves rendező — többek között a Sivatagi tizenhármak, A flotta hőse. az Egy év kilenc napja és a Hétköznapi fasizmus alkotója — Mihail Romm munkásságának érdekes, értélmes ösz- szefoglalója. összegezve megállapíthatjuk, hogy a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat propagandatevékenysége tartalmi és formai szempontból is változatos, színvonalas, „egyenesben” van, s a legjobb úton afelé, hogy a lehetőségek maximumát adja. — ok — A FURÁK TERÉZ ifjúsági szocialista brigád — amelyre joggal illik a teenager jelző — ez utóbbi megfontolások alapján került a brigádversenyben a 3. helyre. Termelésüket — többszöri kényszerű átcsoportosítások . miatt — nem tudták egészen száz százalékra teljesíteni, de a munkához való hozzáállásuk, szorgalmuk és igyekezetük, valamint társadalmi munkavállalásuk (179 óra fél év alatt) annyira jó és példamutató volt, hogy ezeket az értékelésnél lehetetlenség lett volna nem figyelembe' venni. Félévkor tehát ugyanannyi jutalmat kaptak, mint az első két helyezett, a Hámén Kató és a Tyereskova brigád. — A kulturális vállalások Fontos a jó közérzet! Nemcsak a gyakorlat teszi a mestert; a biztonságos, köny- nyed vezetést, az uralmat a gépkocsi fölött sok egyéb tényező is elősegítheti, vagy hátráltathatja. Ezek közé tartozik a ruházat, amelynek kényelmesnek, praktikusnak kell lennie. A zűk gallér, vagy a túlságosan szoros fűző, a cipő szorítása .kétszeresen fárasztóvá teszi az amúgy is kimerítő vezetést, ezen felül akadályoz a szabad mozgásban, amely nélkül pedig a vezetéshez gyakorta szükséges gyors cselekvés nem képzelhető el. Feltétlenül szükséges az is, hogy a kocsiban jó levegő és kellemes hőmérséklet legyen. A túlságosan nagy meleg ál- mosít, a huzat pedig zavaróan hat. Nem ajánlatos napsütéses időben hosszú ideig nyitott tetővel utazni. Könnyen kaphat a vezető napszúrást, anélkül, hogy észrevenné. Mindezekre ajánlatos figyelemmel lenni, mert a gépkocsivezető jó közérzete olyan tényező, amely elengedhetetlenül fontos a biztonságos vezetéshez. NÓGRÁD — 1973. október 7., vasárnap akkor is riadtan összerámdul- nék bensőmben. De az önuralom látszatára kínosan ügyelnem kellene. Furcsa összefüggésekre bukkanok. Lehet, hogy önkéntelen emberi reakcióim révén jobban hasonlítok a vádlottra, mint Emst törzshadbíróra? Ha nem tudnánk, kicsoda, nyugodtan élvezhetné a teljes észrevétlenséget. Érdektelen jelenség. Szürke hivatalnok, egyenruhában. Kék szem, kerekded arc, sima homloka fölött pelyhesen kopaszodik. Nyakának puha zsírpárnájához feszesen préselődik a zubbonygallér. Sokkal inkább tűnne jámbornak, mint rette- gettnek, ha a beosztása nem vetítené rá mintegy kívülről a fontosságtudat kemény árnyékát. Kétségtelen, a fontosságtudat több, mint indokolt. Realitása naprójl napra súlyosabban nehezedik az aradi várra. Mindenki igyekszik leplezni növekvő idegfeszültségét ebben az óriási hatágú csillagban, a nyílhegyé bástyákkal védelmezett erődben. Ez a castrum valóban erős. Ágyúkkal, rohamokkal bevenni lehetetlen. De mi, akik sáncai mögött élvezzük a biztonságot, a lelkünk mélyén nem vagyunk képesek örülni a győzelemnek. Velem együtt mindenki tudja, a harctereken kellett volna legyőzni a lázadókat, nem pedig az akasztó- fán.. Mert semmi kétség; akasztani fogunk. Hiába tartozik közénk Ernst törzshadbíró, hiába esett rá ifjú császárunk birodalma nevében a büntető tisztség, érzelmeinkben idegenkedünk tőle. Aki személyében hordozza a bíró baljóslatát, az mindenki számára ful- lasztóvá teszi a levegőt, bárki lélegezzen is körülötte. Ha önként szólítana, hogy „főorvos úr, szíveskedjék hozzám fáradni, átadom önnek Lenkey János vallomását” — Lenkey Jánosban szemlátomást roskad az életerő. Délelőtt van, ilyenkor kevésbé kínozzák a képzelt szörnyek. Rövid időre nyugton is hagyják. De a beteg nem hisz nekik. Ügy ül a cella lócáján, mintha a következő pillanatban már menekülnie kellene előlük.' Hiába nézem, semmit nem számítok a jelenlétemmel. Számomra követhetetlen látomásokra figyel, barna szeme tágra mered, hogy jobban lássa a veszedelmet. Felfokozott izzás parázslik tekintetén, résenléte nem egyéb, mint az állandósult riadalom. Kelletlenül eszegeti kenyerét, egy-egy kanállal szürcsöl a reggeli levesből, de eközben pillanatnyi időre sem feledkezik meg az önvédelemről. A szeme, a szeme: az félelmetes. Függetlenítette magát roncs testétől, önálló személyként éli a halálra hajszoltak életét. Teste többi részé csupa közöny. — Szeretnék önnek segíteni, kapitány úr... — szólítom olyan gyengéden, aihogy csak telik tőlem. összerezzen, csodálkozva néz rám. Firtatja, én is a démonok közé tartozom-e. Bajuszának két vékony szárnya hosszan lecsüng vénné aszott ajkai mellett. Ügy nézeget, mintha meditálna. Majd hirtelen oldalra rándítja fejét, tekintete a falra szegeződik, karját hevesen az arca elé kapja. Rémületes látvány. El kell hinnem, hogy a falból előlépett a szörnyeteg és támadón a beteg fölé magasodik. Azt remélem, megnyugszik a képzelődő, ha a beszéddel magamra vonom a figyelmét. — Csak én vagyok itt, az orvosa, kapitány úr! Fogyasz- sza nyugodtan a reggelijét. Szivart hoztam önnek. Reggeli után rágyújtunk és elbeszélgetünk. Most végre észrevesz. Annak lát, aki vagyok. De a szivar nem érdekli, pedig erős dohányos volt, mint a legtöbb huszár. — Nem hallott a bátyámról? — kérdezi teljesen józanul. (Folytatjuk) l 4 1