Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)
1973-10-02 / 230. szám
Képernyő előtt Örsi Zrínyijéről.,* A fegyveres erők napja különleges aktualitást adott annak a tévéjáték-sorozatnak, melyet örsi Ferenc írt, és a múlt héten láthattunk történelmünk egyik legsokoldalúbb, és sokoldalúságában kimagasló személyiségéről, a költő, politikus, hadvezér Zrínyi Miklósról. örsi Ferenc nevét a legutóbbi másfél évtizedben több színpadi mű szerzőiéként ismertük meg a Déryné Színház programjában, majd két olyan sikeres tévéfilmsorozat révén, mint A Tenkes kapitánya és a Princz országosan ismertté és népszerűvé vált. Hosszabb hallgatás után lépett most nyilvánosság elé az iró egyidejűleg könyvalakban is megjelent háromrészes tévédrámájával, a Zrínyiyel. Ügy vall erről, hogy görcsös vajúdásban eltelt fél évtized, olykor már-már feladott írói birkózás eredménye, amit töi- lénelmi óriásunkról nyújt. Vasárnap este pergett le a mű befejező része, s az eredményt úgy összegezhetjük, hogy nem volt haszontalan az iró energiaáldozata. Ha nem is született remekmű Zrínyiről, sokszor konvencionális megállapítások hangzanak el történelmi értékítéletként, mégis hitelesen tükrözi a kort, amelyben a hős végzetének — az osztrák császári ház és a török udvar szorításában —, a kétfelé hadakozás sziszifuszi feladatában, ármányok, el- árultatások közepette szükségszerűen be kell következnie. örsi vállalkozásának talán legnagyobb tévedése a műfaj megválasztásában van. Nevezetesen abban, hogy tévédrámát írt és nem színpadi művet, mert a film, ha teljességében tekintjük, sűrű dialógusokból tevődik, a képi fogalmazásnak és lehetőségnek alig van szerepe, így az a benyomása a nézőnek, mintha színpadi produkció felvételét látná. Épp ezért az a meggyőződésem, hogy a Zrínyi inkább színpadra kívánkozik. S nem csodálkoznék, ha legközelebb valamelyik társulatunk műsorán találkoznék a művel. A Zrínyi a budapesti művészeti hetek jelentős eseménye így is a televízióban, mert a tévédráma alkotó együttese érzékelhetően minden energiát „beleadott” az írói törekvések megvalósításába. Zsurzs Éva rendező rendkívül gondosan válogatta egybe színészgárdáját. Ez még akkor' is így van, ha a címszerepben Bessenyei Ferenc ezúttal régebbi eszközeit újította fél, azokat, melyeket történelmi drámáink szerepeiből ismerünk. Az álala formált figurát így is hitelesnek fogadtuk el, mint ahogy a Darvas Ivánét, Kálmán Györgyét, Tyll Attiláét, Koncz Gáborét. Kozák Andrásét, Kautzky Józsefét, Inke Lászlóét. Ruttkai Éváét, Ferenczy Katalinét, Bara Margitét, Bánffy Györgyét, Sinkó Lászlóét, Egri Istvánét is. Művészeti és irodalmi nyereség tehát a Zrínyi, de azt hiszem, színpadon a továbbiakban még inkább azzá válhat. Az Ötszemközt sorozat eddigi, talán legérdekesebb, legnagyobb figyelemmel várt adása volt a Marosán György- gyel való, zömében politikai régiókban folytatott párbeszéd. Munkásmozgalmunk veteránjának vallomása, véleker dése történelmünk félmúltjáról, önmagáról és harcostársairól, sok tekintetben vitatható, de mindenképpen elgondolkodtató is. (barna) A forradalmár művész emlékére Berlinben, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában megnyílt az Otto Nagel Múzeum. Otto Nagel, az NDK Nemzeti-díjas művésze, a Német Kommunista Párt egyik alapító tagja, aki egész életét a munkásosztály ügyének, a haladó német művészetnek szentelte. 1956—62-ben a Német Művészeti Akadémia elnöke volt. A Szovjetunióban még a ’20-as években megrendezték műveinek gyűjteményes kiállítását. FMÜV ÉTI EMG EMLE Kissé szomorú időben, de vidám zeneszóra ébredt vasárnap Karancskeszi lakossága, amikor megkezdődtek a III. salgótarjáni járási palócnap ünnepségei. Tizenhét község pompás népviseletbe öltözött leányai és fiai vonultak végig a község főutcáján a nagybátonyi Bányász Fúvószenekar kíséreJubbágy Károly tében. Az út két oldalán ösz- szegyűlt nézők már ekkor gyönyörködhettek a különböző csoportok menettán- caíban, hangulatos éneklésében. A művelődési otthon udvarán felállított szabadtéri színpadon foglalt helyet az ünnepség elnöksége, közöttük Lipták Sándor, a megyei pártbizottság, dr. Szomszéd Imre, a járási pártbizottság, Marczinek István, a Hazafias Népfront megyei bizottsága képviseletében. Ellen- bach Istvánná, a karancskeszi pártbizottság csúcstitkára üdvözölte a megjelent mintegy ötezer főnyi közönséget, akik nagy érdeklődéssel hallgatták meg Kazinczi Pál elvtársnak, a Hazafias Népfront Salgótarjáni járási Bizottsága titkárának ünnepi beszédét. A szónok emlékeztetett arra, hogy a szülőföld szerete- te az igazi hazafiság egyik próbaköve. A népi hagyományok ápolása pedig a fiatalok számára egy olyan világgal való ismerkedés is egyúttal, amelyről már csak írásos feljegyzésekből, az idősebbek elbeszéléséből tudnak. Köszönetét fejezte ki mindazoknak a társadalmi és gazdasági szerveknek, amelyek lehetővé tették ennek a nagyszabású seregszemlének a megtartását. Elsősorban Karancskeszi vendégszerető népét és társadalmi munkásainak áldozatkészségét emelte ki. Az ünnepi megnyitó után a szabadtéri színpadon először az énekesek mutatkoztak be. Karancskeszi Röpülj páva köre, a nagybátonyi szakmunkásképző fiúkórusa, Nemti, Karancsberény, Szu- ha dalosai. A kazári népi- együttes Székely István koreográfiája alapján nagy sikerrel mutatta be fonójáté(32.) — Köszönöm, agai Szerge- jev. Régi barátaim kisegítettek. — Tálán vallatni masban segíthetek? — Nem, Szergejev úr. He- ckert őrnagy megkért, hogy adjak át önnek egy megbízatást. El kell küldenie Godzsa- jevet Moszkvába, hogy „vonjon ki a forgalomból” egy iráni diplomatát, bizonyos Mirza Asrafit. Hodasa Ali fényképet húzott elő a zsebéből, átadta Szerge- iievnek. Jakov figyelmesen ránézett Asrafi portréjára. Idősebb embert ábrázolt. Belső- zsebébe -rejtette a fényképet. — Heckert szerint Asrafi esténként szívesen sétál a követség környékén. Az utcák ekkor már néptelenek, ezt kell kihasználni. Godzsajev akicó- jának nem szabad a rabló- gyilkosság látszatát keltenie, ellenkezőleg, ki kell fejeznie, hogy kimondottan politikai ügyről van szó. Allah akaratából így feszültté válik majd a viszony Irán és az oroszok között. Megérti, hogy ez most fontos német barátainknak. Azt hiszem, ön tudja, hogyan kell végezni Asrafival, hogy az meghozza a várt eredményt. — Természetesen, Hodzsa Ali. Jól kioktatom Godzsaje- vet. Meg fogja érteni a megbízatás komolyságát. — Hogy van az egészsége? — Kissé gyöngének érzem V. Jegorov dokumentumregénye A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin magam, Hodzsa Ali. Éppen az orvost várom. — Gyakorta megfordultam a kereskedelmi képviseleten, láttam Ligyija kisasszonyt. Nincs semmi baja, készül az elutazásra — hízelgőn, mosolyogva mondta ezt Hodzsa Ali és jelentősen rápillantott Jakovra. Nyomban föl is állt — Mennem kell, agai Szergejev. Sok a dolgom. Még azt sem tudom, hogyan térek visz- sza. „Terhes az éjjel, valamit szül a hajnal” — mondják mifelénk. — Régen találkoztunk, beszélgethetnénk még egy kicsit. — Nem, nincs kedvem a doktorral találkozni. Majd benézek önhöz valahogy. Hodzsa Ali akkurátusán meghajolt, megnyitotta az ajtót. s a keletkezett résen kitekintett. Csak ezután hagyta el a lakást. Az utcán egy sovány, magas, teljesen ősz, legalább hatvanesztendős férfi vonta NÓGRÁD — 1973. október 2., kedd magára figyelmét. Megfordult, s látta, hogy a férfi abba a házba lép be, amelyben Szergejev lakik. Semmi kétség, ez az öreg — ugyanaz a doktor, aki 1925- ben, a CSEKA őrizeteshelyiségében leleplezte öt, amikor betegnek tetette maigát, hogy kiszabaduljon. Ugyanaz a jellegzetes jobbra hajló orr, amely olyan, mintha valaki erőszakkal elferdítette volna. Igen. ő az! Míg lépkedett az utcán Hodzsa Ali emlékezetéből előtódulták a múlt képei. Akkor még megvolt a bakui irodája, ezzel a szerény címtáblával: „Ali Rahim-zagye szárítottgyümölcs-n,agykereskedése Resht-ből,” Még nem használta a Hodzsa nevet. A CSEKÁ- ra azért került, mert a szárított gyümölcsöt szállító vitorlás csónakokon Bakuban vásárolt aranytárgyakat, és valutát igyekezett illegálisan Iránba juttatni. A csekisták éppen egy csónakban kapták rajta, amikor a becsomagolt aranyat át akarta adni a csónak- tulajdonosnak. Először arra gondolt, hogy lőni fog, azután mégis betegséget színlelt, de az orvost nem tudta félrevezetni, Ilyesmit sokáig nem felejt eil az ember. Igaz a szerencse, akkor váratlanul mellészegődött. Miután megnevezte azokat, akiktől az aranyat vásárolta, nem ítélték el. csak — mint külföldi állampolgárt —1 kiutasították a Szovjetunióból. Hodzsa Ali arra gondolt, hogy az események óta hosszú idő telt el, s könnyen lehet, hogy az orvos már régen megvált a CSEKA-tóJ. Fel kell deríteni a helyzetet. Ha mégis ott dolgozik, akkor Szergej elárulta a valóságos énjét. Hodzsa Ali egészen belemerült a gondolatokba. Eszébe sem. jutott, hogy követhetik. Pedig amióta élhagyta Szergejev lakását két férfi óvatosan a nyomába szegődött. Szergejev Izgatottan fogadta az orvost. Még nem tudta elérni Kulijevet telefonon, hogy jelenthesse Hodzsa Ali feltűnését. Az orvos végre befejezte a vizsgálatot. — Pihenésre, , teljes nyugalomra van szüksége — mondta. — Legalább egy hétig feküdnie kell! — Azt most nem tehetem meg — válaszolta Jakov mosolyogva. Az orvos távozása után végre felhívta Kulijevet. Meg- egyzetek, hogy Mehtyi Dzsafa- rovjcs lakásán találkoznak. Kulijev ugyancsak csodálkozott Hodzsa Ali színrelépésén, ß azon a feladaton is, amit közvetített. (Folytatjuk) kát. Megérdemelt nagy sikert aratott a mátraverebé- lyi cigányegyüttes, amely Rácz Mihály betanításában cigánytáncot és életképet varázsolt a színpadra. Ugyancsak nagy sikert aratott a csoport szólóénekese. Puporka István, aki cigánydalokat adott elő. A vidám és jól pergő műsorszámok még az időre is jó hatással voltak, kiderült és ettől kezdve szép napos időben folytak az események. A művelődési otthon klubszobája zsúfolásig megtelt, amikor Jobbágy Károly kétszeres József Attila-díjas költő az irodalom társadalmi felelősségéről é6 benne a maga munkásságáról beszélgetett az érdeklődő olvasókkal. Több ezren nézték meg Szabó Gáspár kiállított képeit és komoly érdeklődés nyilvánult meg a régi palóc használati tárgyakat, eszközöket bemutató „néprajzi múzeum” iránt is. Délután három órakor ismét a szabadtéri színpad vonzotta a nézőket. Ekkor Maconka, Mátramindszent, Nagybátony, Kisterenye, Zaba r, Somoskőújfalu, Vizslás, Lucfalva, Karancslapujtő táncosai és dalosai léptek színre. Este hat órakor a művelődési otthon nagytermében sorra kerülő gálaestet már sokan nem is nézhették meg, mert a terem kicsinek bizonyult. Itt a nap folyamán szerepelt legjobb csoportok adtak összefoglaló képet: hol, milyen színvonalon áll jelenleg a salgótarjáni járás öntevékeny művészete. Erről egyébként Hargitai Attila népművelési felügyelő adott tájékoztatást a csoportok vezetőinek, majd átadta az értékes népművészeti emléktárgyakat a művészeti vezetőknek: Gsomós Sándor, Czikora Tibor, Bán Ödön, Kazinczi László, Horváth Gyula, Krakóczky Gyu- láné, Kómár Pálné, Lenkei Károly, Fodor Nándor, Mihály Sándor, Kelemen Ferenc, László László, Pola- neczki Gizella és Vincze Istvánnak. Kedves jelenet volt, amikor Futó László tanácselnök minden résztvevő csoportnak palócszínekkel kivarrt emlékzsebkendőt adott át. A kendőket Sztré- mi József né helybeli népművész hímezte. A jó színvonalú, gördülékeny rendezésű III. járási palócnap remek propaganda volt népművészeti hagyományaink ápolása, továbbfejlesztése érdekében. Köszönet érte mindenkinek, aki részese volt a sikernek. Csukly László Fodor Tamás felvételei É lil w. '’■c*' A"!**'?, ..|y| A A kazári fonóban Filmszínházaink Játsszák Lázadás a buszon A Lázadás a buszon című angol filmvígjáték — Ronald Wolfe és Ronald Chasney forgatókönyvírók és Harry Booth filmrendező munkája — bizonyára sok mozinézőnek szerez gondatlan másfél órás kikapcsolódást. A kacagtató gégék egész sorával találkozhatunk benne. Mégsem igazán jó film. Nem a sokat szapult kritikusi okvetetlenkedés miatt, hanem a mű utánérzései, a benne uralkodó szellemtelen drasztikum miatt. Az ötletek legtöbbjét már sokadszor láttuk érdekesebben. Hogy mégis nevetünk? De hisz’ ki nem nevet akkor, ha egy gépkocsi pocsolya vizével fröccsent le egy óvatos embert. A film néhány eredeti ötletét is túljátsz- sza, pem is beszélve arról, hogy ezek többségében ízléssértők, ízlésrombolók. Legfőbb hibának azonban azt róhatjuk fel, hogy e durvaságok lényeges dramaturgiai funkciót kapnak a történetben. Ez egyrészt az alkotók szellemtelenségére enged következtetni, másrészt arra, hogy hajlamosak eladni magukat az olcsó, vulgáris tréfálkozásnak. Pedig a jó ízlés a vígjátékok rendezőire is érvényes. A film valóban sikerült részei — amelyek a rendező kétségtelen vígjátéki tehetségéről vallanak — függetlenek az említett durvább viccelődéstől, s az olyan jelenetekre vonatkoznak, mint például a főhős sógorának nagyképűsködései, és állandó kudarca, vagy ugyanennek motoros bukása feleségével. Ezek kitűnő bur- leszkszerű vígjátéki meglodá- sok. A szereplők — Reg Varney, Doris Hare, Anna Karen stb. jók. Külön említést érdemel azonban Michael Robbins, a sógor, Bob Grant, a minden hájjal megkent kalauz és különösen Stephen Lewis — aki a leginkább alkalmazkodott a burleszkszerű előadásmódhoz — az állandó hoppon maradó ellenőr szerepében. A kalauzlányok csinosak, s végső soron egy film sikere esetén talán ez sem utolsó szempont. (sulyok)
