Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-28 / 253. szám

ElSoffCeitsIfi nilende Felemeljük a hallgatási függe így látja a hetet hírmagyarázónk, PÁLFY JÓZSEF: Nem olyan a háború, ahogyan tervezik A junta nadrágsaíjpolltikát hirdet Horfensia Allende szomba­ton délelőtt a moszkvai In- turiszt Szállóban találkozott a szovjet és a nemzetközi sajtó képviselőivel. A mintegy háromórás saj­tókonferencián Hortensia Al­lende világjáró útjának ed­digi állomásain szerzett ta­pasztalatairól elmondotta, hogy Havannában, Montreál- ban, Berlinben és Várnában egyaránt azt tapasztalta: a vi­lág népei szolidárisak a de­mokratikus jogokért küzdő chilei néppel, de az együtt­érzés mellett felháborodásukat és haragjukat is kifejezik a de­mokratikus rendszert erőszak­tertanács elnökhelyettese, az OMFB elnöke és Peter Walker angol kereskedelem- és ipar­ügyi csúcsminiszter szomba­ton tartotta zárótárgyalásait a Parlamentben. A megbeszélé­sen részt vett Nagy János kül­ügyminiszter-helyettes. dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes, Sebestyén János, az OMFB ügyvezető elnökhelyettese, valamint John Wilson, Anglia budapesti nagy­követe. Áttekintették a budapesti tárgyalások eredményeit, s egyetértenek abban. hogy mindkét ország számára hasz­nos a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztése. Különösen az ipari kooperáció bővítését tartják hasznosnak, mert en­nek segítségével a kereskedel­mi forgalmat is kiegyensúlyo­zottabbá tehetik. Az angol miniszter kifejtette, hogy a magyar iparnak jó híre van Angliában, ezért minden lehe­tőség megvan arra. hogy a két ország között termelési együtt­működés alakuljon ki. Magyarországi tárgyalásai­kat megdöntő fasiszta Juntával szembein. Allend» asszony „vi­lágtörténelmi jelentőségű ese­ményként” értékelte a béke­erők moszkvai világkongresz- szusát, amelynek vélemény« szerint különleges aktualitást és jelentőséget kölcsönöznek a világban meglevő válsághely­zeteik, így mindenekelőtt a közel-keieiti konfliktus és * chilei reakció tobzódása. Hortensia Allende közölte, hogy a chilei szolidaritási mozgalom jelenlegi szakaszá­ban a legfontosabb tennivaló­nak „a hallgatás függönyé­nek felemelését” tartja. Utalt arra, hogy a chilei junta min­nak befejeztével Peter Walker angol kereskedelem- és ipar­ügyi csúcsminiszter nyilatko­zott az MTI munkatársának. Elmondotta, hogy tárgyalásai­val elégedett, mert újabb le­hetőségeket sikerült feltárni a gazdasági kapcsolatok fejlesz­tésére. Mint mondotta, mind­két fél egyetért abban, hogy hasznos a kereskedelmi kap­csolatok fokozása, s ennek leghatékonyabb eszköze a kooperációk kiépítése. Külö­nösen a gépiparban és a vegy­iparban van lehetőség a ter­melési együttműködésre. Meg­állapodtak abban, hogy egy- jnás rendelkezésére bocsáta­nak olyan listát, amelyben meghatározzák a kooperáció lehetséges területeit Mindkét ország megbízottakat jelöl ki, akiknek. az lesz a feladatuk, hogy segítsék a kooperációs el­képzelések egyeztetését. Mind a magyar, mind az angol kor­mány ösztönzi a vállalatokat a kapcsolatok kiépítésére, a kooperációs lehetőségek feltá­rására, a Ilyen szerződések megkötésére. (MTI) den eszközzel igyekszik el­leplezni a világító zvélemény elöl az országban dühöngő tér' rort a jogtlpró intézkedések egész sorozatát, A chilei nép­pel együttérző országok to­vábbi feladata, hogy minden diplomáciai és gazdasági esz­közzel igyekezzenek hozzájá­rulni a reakciós katonai re­zsim nemzetközi elszigetelé­séhez. További akcióprogramját is­mertetve Allende asszony kö­zölte, hogy Moszkvában talál­kozik a Népi Egység kormá­nyához hű és a junta hata­lomra jutása Idején külföldön rekedt chilei diplomatákkal, s gységes programot dolgoznak ki a junta elleni harc továb­bi szakaszára vonatkozóan. Maga Hortensia Allende a moszkvai világkongresszus után'fdlytatja világjáró útját, amelynek következő állomása Róma, majd London lesz. A Kállai Gyula vezette ma­gyar kongresszusi küldöttség meghívta a chilei delegációt, hogy baráti találkozón vegyen részt a magyar békemozgalom Moszkvában tartózkodó kép­viselőivel. A találkozóra előre­láthatólag hétfőn kerül sor. ★ A chilei junta elismeri, hogy az országban a fasiszta kato­nai puccs óta rendkívüli mér­tékben fokozódott az infláció és a helyzet tovább romlik. Pinochet tábornok, a junta ve­zetője szombaton úgy nyilat­kozott, hogy a megélhetési költségek ide! emelkedése az év végére eléri az 1600 száza­lékot. (A múlt évben ez az emelkedés 163 százalékos volt.) A tábornok közölte, hogy hamarosan jelentős hiány mu­tatkozik majd élelmiszerekből és más alapvető cikkekből és a chileieknek „meg kell szo­rítaniuk a nadrágszfjat”. Pi­nochet azt bizonygatta, hogy a lakosságnak ..az ország fel­virágzása érdekében kell hoz­nia ezt az áldozatot”. A chilei Junta „La Tereera" című hivatalos latija szerint folytatódik Luls Corvalánnak. a Chilei Kommunista Párt fő­titkárának „kihallgatása" a Bernardo O’ Higgins nevét vi­selő santiagói katonai akadé­mián, A főtitkár ellen Indítan­dó per tárgyalásának Időpont­ját még mindig nem tűzték kJ. A santiagói finn nagykövet­ség ügyvivője engedélyt ka­pott arra, hogy felkeresse Luis Corvalánt börtönében. A diplomata egy katonatiszt és egy külügyminisztériumi tiszt­viselő jelenlétében csupán egy percig beszélhetett a Chilei KP főtitkárával (MTI) Érzékeny veszteség A Közel-Kelet legtekinlé- gó olaj mennyiségében állt lyesebb gazdasági szaklapja, A Mees jelentése erőtelje- az olajügyekben különösen tá- sen sugalmazta — írja az jókozott bejrúti Mees máris AP —, hogy Nyugat-Európát 20 százalékosra becsüli az arab és az Egyesült Államokat al olaj kiesését. És 12 százalék- elkövetkezendő hetekben ár­ra azt a csökkenést, amely a zékenyen érinti majd a vesz- világikereskedelembea mozr teség. (MTI) Hasznosnak ígérkezik a magyar—angol ipari kooperáció Dr. Ajtai Miklós és Peter Walker záró tá rgyalusai Dr. Ajtai Miklós, a Minisz­EGY NYUGATI lapban ol­vastam a héten egy Thuküdi- dész-idézetet, az időszámítá­sunk előtt jó négyszáz évvel élt görög történetíró jegyezte meg a peleponnészoszi hábo­rúról írott nagy művében, hogy „egy háborút ritkán fe­jeznek be úgy, ahogyan elter­vezték. .Egy párizsi heti­lapban, a Nouvel Observeteur- ben pedig a lapnak igen jól értesült, tekintélyes főszer­kesztőjének tollából az a fel­tevés kerülhetett papírra, hogy — Kissinger amerikai külügyminiszter a háború előtt jóval, már a State Depart- ment-be bevonulásakor kije­lentette: a Közel-Keleten nem jöhet létre „hideg módon” megoldás. Kisebb konfliktust, egy kevéssé „langyos” hábo­rút szükségesnek tartott vol­na. .. A negyedik közel-keleti, há­ború nem Indult ugyan „lan­gyosának, de igazán akkor forrósodott fel, amikor a Biz­tonsági Tanács már — szov­jet—amerikai közös kezdemé­nyezésre — tűzszünetre szólí­totta fel a harcoló feleket!” Ak­kor indult meg igazán a ha­digépezet Egyiptom ellen! A történetírás feladata lesz tisz­tázni, milyen hadicsellel, mennyire sértve meg a hadi­jogot keltek át az izraeli csa­patok a Keserű-tavakon? Tény, hogy tekintélyes nagy­ságú területet foglaltak el a Szuezi-csatoma nyugati part­ján, tehát olyan egyiptomi földön, ahová addig még soha nem tette lábát izraeli kato­na. Ugyanakkor viszont csen­desebb maradt a front a Szue­zi-csatoma keleti partján, a Sinai-félszigeten, a Bar-Lev vonalat elfoglaló egyiptomi hadsereggel szemben... egyiptomi fronton újabb tá­madások megindítását. ANNYI fordulatot hozott ez a hét, hogy közben egy-egy eseményre alig figyelt fel a világ, pedig máskor óriási szenzáció lett volna. Gondolok itt például arra, hogy a nyu­gatnémet kormány felkérte az Egyesült Államok kormányát, hogy szüntesse be nyugatné­met területről az Izraelbe irá­nyuló amerikai fegyverszállí­tásokat! Bréma kikötőjéből ugyanis Izrael felé amerikai fegyverekkel megrakott izrae­li hajók futottak ki, USA-fel- ségieles repülőgépek pedig az NSZK területén állomásozó amerikai csapatok raktáraiból vittek „gyorssegélyként” hadi­anyagot Izraelbe... A bonni kormány hangsúlyozta, hogy nem engedi belevonni magát az arab—izraeli konfliktusba. (Magyarázat: az NSZK függ valamennyi nyugati ország közül a legjobban az arab olajtól!) Egy másik szenzáció, amely fölött szinte elsiklott a világ: Izrael Dél-Afrikától, a fajül­döző pretoriai kormánytól vá­sárolt mintegy 50 Mirage va­dászbombázót, s ezek közül néhányat már be is vetett Egyiptom ellen. Francia gyárt­mányú harci repülőgépek ezek. Vannak ilyenek az izraeli hadsereg birtokában is: még 1967 előtt vásárolták a francia Marcel Dassault-tól, aztán De Gaulle tábornok megtiltotta, hogy a vadászbombázókat Iz­raelnek eladják. Afölött per­sze szemet hunyt a francia kormány, hogy — Izraelben Dassauelt saját leányvállalata gyártott az Izraeli fehégjeles harci repülőgépekhez alkatré­szeket. Ugyanakkor a párizsi kormány a fajüldöző dél-afri­kai rezsimnek is eladott Mira­ge vadászbombázókat, ame" lyek most nagy kerülővel Iz­raelbe juthattak el... A közel-keleti válság döntő kérdése, hogy sikerül-e a két közvetetten érdekelt nagyha­talomnak, a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak összehangolnia valamelyest a rendezésre vonatkozó elképze­léseit. A hét közepén az USA nem járult hozzá, hogy Szá­dat egyiptomi elnök javasla­ta szerint a Szovjetunió és a* Egyesült Államok küldjön csa­patokat a konfliktus térségé­be. A hét végére aztán úgy alakult a helyzet, hogy a Biz­tonsági Tanács határozata ér­telmében elindultak az ENSZ tűzszünetet ellenőrző alakula­tok. Nem sokkal később pe­dig szovjet és amerikai meg­figyelők küldését jelezték. RENDKÍVÜLI figyelemmel kísérték világszerte Leonyid Brezsnyev felszólalását a moszkvai béke-világkongresz- szuson. A beszéd fő mondani­valója az volt, hogy a nemzet­közi .enyhülés tovább tart, s ezt még a közel-keleti válság sem fordíthatja meg. A közel- keleti konfliktus rendezésére Irányuló lépéseknél egyrészt a szovjet—amerikai közös ak­ciók jelentőségét emelte ki, másrészt hangsúlyozta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak közel-keleti határozatait végre kell hajtani, és ily mó­don a térség valamennyi álla­ma és népe számára biztosí­tani kell a békét, a biztonsá­got és a határok sérthetetlen­ségét. Brezsnyev beszéde után nem sokkal Nixon is nyilat­kozott, és ugyancsak pozitívan értékelte a szovjet—amerikai lépéseket, reményét fejezte ki, hogy a közel-keieti válságot végre békésen rendezni lehet Katonai és politikai megfi-, gyelők egyaránt arra követ­keztettek az izraeli hadvezetés és a Tel Aviv-i kormány ma­gatartásából, hogy Izrael tu­datosán akar minél kuszább, minél áttekinthetetlenebb tűz­szünet! vonalakat kialakítani a csatorna két oldalán. Annál bonyolultabbá válnak a to­vábbiakban az egyszer min­denképp meginduló tárgyalá­sok, annál tovább lehet hi­vatkozni az Izrael „létbizony­talanságára” — ami persze az izraeli „héjúknak” kedvez... Érdekes fejlemény, hogy a háború első napjaiban volt arab sikereket nehezen tudják megemészteni Tel Avlvban: az izraeli kormányon belül vád érte Dajant is, miért nem készítette fel jobban a hábo­rúra hadseregét? A hadügymi­niszter nyilván személyes helyzetének megjavítására is kockáztatta meg — a tűzszü­net megsértésének árán — az Célt tévesztettek nTnszss A közel-keleti eseményekkel kapcsolatban Washingtoniban olyan közlések láttak napvi­lágot, hogy néhány térségben — beleértve Európát is — fokozott készültségbe helyez­ték az Egyesült Államok fegy­veres erőit. Hivatalos helyen e lépés indoklásául valami­féle szovjet intézkedésekre hl. vatkoztak, amelyek úgymond, aggodalomra adtak volna okof. A TASZSZt felhatalmaz­ták annak a kijelentésére, hogy az effajta magyaráza­tok képtelenek mivel a Szov ityiialkosatn jetunió intézkedései szigorú« arra irányultak, hogy előmoz­dítsák a Biztonsági Tanácsnak a tüzelés beszüntetéséről és * közel-keleti béke helyreállí­tásáról szóló határozatai vég­rehajtását Az Egyesült Államok rasfr ban forgó lépése, amely egy­általán nem használ a nem­zetközi enyhülésnek. nyil- vávalóan egy olyan próbál­kozás jegyében fogant hogy a Szovjetuniót megijesszék. He­lyénvaló azonban a kezdemé­nyezőikkel közöl ni, hogy célt tévesztettek. (MTI) Kéksisakosak Nem engedhetünk újabb konfrontációnak Nixon elnök sajtóértekezlete Kairóban 2C8vöt Tibor, as MTI tudó- sítója jelenti: „A tűzszünet tartja magát — a közel-keleti tartás béke kilátása ma jobb, mint 20 év óta bármikor” — jelentette ki Nixon elnök péntek esti élő ív-adásban közvetített sajtó­értekezleten. Derűlátó helyzetmegítélését elsősorban a két nagyhatalom — a Szovjetunió és az USA — között létrejött egyetértés­ire alapozva Nixon elnök a legutóbbi napok közel-keleti fejleményedről adott rövid át­tekintéssel vezette be az ame­rikai fegyveres erők riadóké- azültsége, illetve a Watergate- válság zaklatott belpolitikai eseményei miatt feszült Izga­lommal várt sajtóértekezletét. Helyeselve a Biztonsági Ta­nács csütörtökön elfogadott határozatát, amelynek érteimé" ben a nagyhatalmak katonai egységeinek részvétele nélkül létesített ENSZ békefenntartó erőt küldenek a Közel-Kelet­re, az elnök kijelentette: Az USA kész (a Szovjetunióhoz hasonlóan) megfigyelőket kül­deni a tűzszünet betartásának ellenőrzésére, amennyiben ezt az ENSZ főtitkára kéri. Mint megjegyezte, — „okunk van azt hinni, hogy Ilyen kérést fogunk kapni". Leonyid Brezsnyewel, az SZKP KB főtitkárával folyta­tott üzenetváltásaira utalva Nixon hangsúlyozta, hogy mindkét részről „félreérthetet­lenül” leszögezték álláspont­jukat és „az üzenetváltások alapján arra az eredményre jutottunk, hogy együttesen tá­mogatjuk az ENSZ-ben elfo­gadott határozatot”. „Ami pedig ezekután a Kö­zel-Kelet jövőjének kritikus kérdését illeti — mondotta az elnök —, meggyőződéssel kije­lenthetem, hogy nem csupán a tűzszünet esélye, hanem a tar­tós béke kilátása is ma jobb, mint 20 éve bármikor. Ennek az a magyarázata, hogy a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az USA megegyezett — ez volt dr. Kissinger moszkvai útjának eredménye —, hogy együttesen próbálják előmoz­dítani a tárgyalásokat a köz­vetlenül érdekelt felek között. Ez nem jelenti azt. hogy a két nagyhatalom rendezést eről­tetne rá a felekre, hanem azt, hogy a térség nemzeteinél meglevő befolyásunkat a ren­dezés előmozdítása érdekében vetjük latba.” Ezután arról szólt hogy eb­ben a háborúban mindkét ol­dalon igen nagyok voltak a veszteségek, sem Izrael, sem pedig Egyiptom és Szíria nem engedheti meg magának még egy háború gyötrelmeit „Ezen túlmenően, a világbéke szem­pontjából létfontosságú, hogy ez a válsággóc —(a világ po­tenciálisan legrobbanékonyabb válsággóca — ne váljék olyan térséggé, ahol a vezető nagy­hatalmak egymással szembe­kerülhetnek. Az elnök aláhúzta: A két nagyhatalom eltérő célkitűzé­sei ellenére is egyetért abban, hogy nem áll érdekükben a konfrontáció, „ami nukleáris konfrontációhoz vezethet és ezt egyikünk sem akarja”. Az érintett felek még meg­lehetősen messze vannak egy­mástól, ma azonban erősebb ösztönzés hat rájuk a megol­dás megtalálására — és óriási az ösztönzés az USA, a Szov­jetunió és más nagyhatalmak számára, hogy megoldást ta­láljunk. Egy kérdésre válaszolva az elnök sajátos okfejtéssel tett szemrehányást a nyugat-euró­pai NATO-partnereknek, amiért elhatárolták magukat az USA közel-keleti politiká­jától, mondván, hogy Nyugat- Európa és Japán az USA-nál sokkal nagyobb mértékben függ a közel-keleti kőolajellá­tástól, amelynek elvágása ese­tén Nyugat-Európa a jövő té­len „halálra fagyhat”. Elis­merve, hogy az USA számá­ra is egyre fontosabbá válik a közel-keleti kőolaj, Nixon kijelentette: „Tekintettel a világszerte és az USA-ban is jelentkező üzemanyaghiányra, immár parancsoló követel­mény, hogy elhárítsuk újabb közel-keleti válságok kirobba­nását és biztosítsuk a kőolaj folyamatos áramlását Európá­ba, Japánba és az USA-ba ” Rátérve arra, amit Nixon elnök a közel-keletinél is ne­hezebben megvalósítható „ha­zai tűzszünet” elérésére tett kísérletnek nevezett, bejelen­tette, hogy a múlt héten elbo­csátott Archibald Cox külön­leges államügyész helyére Ro­bert Bork ügyvivő igazság- ügyminíszter (aki Richardson igazságügy-miniszter lemondá­sa és Ruckelshaus igazságügy- miniszter-helyettes leváltása után hajlandó volt aláírni Cox elbocsátó levelét) a jövő hét elején új, különleges ál­lamügyészt fog kinevezni, aki a kormányzat részéről teljes függetlenséget és együttműkö­dést fog élvezni” a Watergate- ügy kezelésével kapcsolatban. (MTI) (rolytatás as 1. oldalról) tirtgensek kiválogatása a Biz­tonsági Tanáccsal és a részt­vevő országokkal folytatott konzultáció útján történik majd, figyelembe véve azt is, hogy a nemzetközi képviselet földrajzi értelemben is ará­nyos legyen. A különleges bé­kefenntartó erők összlétszáma eléri majd a 7 ezret Az el6Ő csoportok megbízatásának ha­táridejére vonatkozóan az ENSZ fél évet javasol, a fel­merülő költségek körülbelül 30 miilió dollárt tesznek ki — olvasható a TASZSZ által is­mertetett Waldheim-jelentés- ben. Kairóban egy helyi szóvivő a rendkívüli békefenntartó erők feladatairól az alábbia­kat mondta el: — „Mindenekelőtt biztosíta­niuk kell a tűzszüneti határo­zat végrehajtását Gondoskod­niuk kell azután arról, hogy az izraeliek visszavonuljanak az első tűzszünet életbe lépte­kor elfoglalt állásaikba. Vé­gül, felügyeletet kell gyakorol­niuk valamennyi, Izrael által megszállt egyiptomi terület ki­ürítése fölött, miközben Izra­el visszavonul az eredeti nem­zetközi (1967. június 4-i) hatá­rokra.” Az ENSZ békefenntartó erőinek kitelepülésével kap­csolatban az AP hírügynök­ség Tel Aviv-i tudósítója idézi Sbam izraeli külügyminiszter­nek azt a szerdán elhangzott megjegyzését, miszerint .ne­künk nincs szükségünk ENS2­garanciákra”. A kéksisakosok tevékenysé­gének mikéntjére vonatkozó­an egyébként még nincsenek rögzített gyakorlati szabályok, nyugati hírügynökségek sze­rint nem egyszerűen a megfi­gyelés a feladatuk — mint az 1967 óta tevékenykedő UNTSO (United Nations Truce Supervisory Organization) — erőknek —• hanem „ütköző­ként” kell funkcionálniuk az ellenségeskedő felek közötti A tűzszüneti határozatok fel­ügyeletének „harmadik lép­csőjét” a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői képezik majd, kiküldésükről pénteken mindkét oldalról egyetértő nyilatkozatok hang­zottak el. Azt, hogy a két nagyhatalom is működjék köz­re a tűzszünet ellenőrzésében, mint ismeretes, Anvar Szadat egyiptomi elnök kérte. A hadihelyzetről szombaton olyan jelentések érkeztek, hogy Izrael pénteken újabb légitámadásokat intézett a Szuezi-csatoma déli szektorá­ban tevékenykedő egyiptomi erők ellen, amire a megtáma­dottak ellencsapással válaszol­tak. A szórványos tüzelés egé­szen sötétedésig folytatódott. Kairó a támadásokat egy ké­szülőben levő offenzíva beve­zetéseként értelmezte. Tel Aviv-i közlések szerint pénte­ken Szuez városának „legna­gyobb része” Izrael kezére ke­rült. (MTI) NÖGRÁD — 1973, október 28., vasárnap d

Next

/
Oldalképek
Tartalom