Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-28 / 253. szám

Mindenki mástól várja ' „A Kriszti« koporsóját sem őrzik ingyen” —- -artja a mondás. Mégis van valami, ami t orn kerül pénzbe, amiből igazán bővelked­hetnénk, s ennek ellenére gyakran hiány­cikk. Ez pedig nem más. mint az emberség. Nincs halandó a földön, aki ne kívánná, hogy egy kicsit többet törődjenek vele, job­ban becsüljék és ismerjék el a munkáját, s nemcsak anyagilag! Nagyobb megbecsülést, több megértést kíván a munkás az igazgatótól, az igazgató a munkástól, az ügyfél a hivatal­noktól, a hivatalnok az ügyiéitől, az utas a kalauztól, a kalauz az utastól, a fiatal az öregtől, az öreg a fiataltól. Sorolhatnánk to­vább a végtelenségig. Hány ember érzi úgy, hogy nem törődnek vele eleget, nem becsülik eléggé. Sokan elke­serednek, kedvüket veszítik emiatt. Olyan is asad — nem egy —, aki elhagyja munkahe­lyét, más üzemet, más hivatalt keres, ahol talán majd jobban megbecsülik, jobban tö­rődnek vele. Az egészben az a legérdekesebb, hogy min- uenki mástól várja a megbecsülést, az ember­séget, a tiszteletet, s eközben talán eszébe sem jut, hogy tőle is várnak valami hasonlót mások, hogy ő sem adja meg másoknak azt a megbecsülést, ami neki hiányzik. Márpedig az emberek egymás iránti megbecsülése csak akkor valósulhat meg, csak akkor nem lesz „hiánycikk”, ha mindannyian igyekezünk a lehető legtöbbet adni belőle. Szocialista rendünkben nincsenek olyan ér­dekek, amelyek kizárnák a humánumot. Csu­pán rajtunk múlik, hogy mennyire értjük meg egymás gondjait, bajait, problémáit, és meny­nyire akarjuk segíteni azok megoldását. Bé­kés, nyugodt életünk is alkalmas a szocialis­ta humánum érvényesítésére. Mégis fukarko­dunk néha az emberséggel. Pedig, ha egyes ntézményeink, üzemeink, gazdaságaink veze- -5i nagjobb figyelmet szentelnének az emberi -problémákra, bizonyára kevesebb lenne a pa­nasz, nagyobb lenne a munkakedv és as elé­gedettebb emberekkel jobban menne a ter­melés is. Azt mondtuk: az emberség, a megértés, a segítés legyen kölcsönös. A vezetőktől termé­szetesen ebben a tekintetben többet várnak. S joggal, mert funkciójuknál, beosztásuknál fogva többet is tehetnek. Hiszen nemcsak anyagi eszközökkel rendelkeznek, hanem a döntés jogával is, és szavuknak, cselekede­tüknek is nagyobb a súlya. Befolyásolhatják beosztottaik sorsát, jövőjét. A vezetésük alatt dolgozó ember munkájának, magatartá­sának értékelése, minősítése segítheti vagy akadályozhatja fejlődésüket, elindíthatja őket a siker felé, derékba törheti pályafutásukat. A vezető dicsérete vagy bírálata szárnyakat adhat, vagy porba sújthat. Senki sem kívánhat egy vezetőtől érdemte­len. elismerést, oktalan dicséretet, részrehajló minősítést. De mindenki joggal kívánhat reá­lis értékelést, kellő figyelmet, törődést, meg­becsülést és emberséget. Nem ritkán mondjuk valamire, hogy elsősor­ban a szemléleten múlik. Ebben a kérdésben ez százszorosán igaz. A szemléletet azonban sok minden alakítja, befolyásolja, de minde­nekelőtt a pártszervezet, a kommunista kol­lektíva. Ennek feltétele természetesen, hogy magában az alapszervezetben, a pártcsoporto­kon belül legyen ilyen a légkör. Sokat tettünk már ezért, de még nem mindenütt eleget. Pe­dig a szó igazi értelmében vett szocialista hu­manizmus szellemének elsősorban a kommu­nisták kollektívájából kell kisugároznia. Nem „ráadás” az emberség légkörének ki­alakítása vagy megőrzése. A mi viszonyaink között ez a mindennapos munka szerves része kell, hogy legyen. Mert csak ez teheti állan­dóan jelenvalóvá és érzékelhetővé azt az alapvető gondolatot, hogy nálunk minden az emberért történik. Gerencsér! Jenő Érdekes számok — anyagiakról A statisztika: adatok hal­maza majdnem minden esetben untatja az olvasót, ám egy nemrégiben kézhez kapott beszámoló olyan ér­dekes adatokat tartalmaz, hogy biztosan kivétel e sza­bály alól. A beszámolóban ugyanis helyet kapott né­hány olyan adat. amiből nyilvánvaló, hogy nincs okunk panaszkodni, mert gól élünk, sőt, egyre job­ban. Nógrád megyében vala­mivel több, mint százezer az aktív keresők száma, az összlakosság 243 ezer. Az már évek óta megfigyelhe­tő folyamat, hogy minde­nütt, mindenben nőnek az igények, s igényeinket mó­dunkban áll kiélégítenl. Ma már nem épül családi ház fürdőszoba nélkül, bár ez az egy helyiség 20—23 ezer forinttal toldja meg a költ­ségeket. Egyre nagyobb ap­parátussal dolgoznak az idegenforgalmi irodák, mert összehasonlíthatatlanul töb­ben utaznak külföldre, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt, A gépkocsik, és a kocsi- igénylések száma úgy meg“ nőtt, hogy egyelőre sem a MERKÚR, sem * hazai utak építői és karbantartói nem képesek utolérni ön­magukat. Ma már majd mindenki a legújabb divat szerint válogathatja össze ruhatárát, a lakások gépe­sítése magas fokú. és nem okoz anyagi nehézséget színházba járni, könyveket vásárolni. Néhány konkrét bizonyí­ték. Megyénkben az elmúlt évben 12 százalékkal növe­kedett például a takarék­betét-állomány. Ha csak a takarékszövetkezeteket vesszük figyelembe, a nö­vekedés 24 és fél százalé­kos. A kiskereskedelmi for­galom az elmúlt évek át­lagát nézve 8 százalékkal emelkedett, tehát többet vásároltunk. Ráadásul bi­zonyos mértékben csökkent a vásárolt élelmiszer meny- nyisége, inkább tartós fo­gyasztási cikkeket vettünk, ruházkodásra költöttünk. Végül egy összefoglaló adat, amely ugyancsak Nógrád megyére vonatko­zik. Hivatalos megjelölés szerint a lakosság pénzbe­vételei az elmúlt hátrom év átlagát tekintve évente T százalékkal növekedtek. Nos, bizonygatni sem kell tovább, hogy nincs okunk panaszra. Ha taka­rékoskodni tudunk — ki könnyebben, ki keserveseb­ben —, akkor nyilván a takarékba tett összeg olyan felesleg, ami nélkül még mindig nem szenvedünk az anyagi gondoktól. Es az a felesleg évről évre nö­vekszik... Néha gondjaink, bajaink; és egy-két árucikk árának emelése miatti felháboro­dásunk mellett gondolnunk kellene erre is. A központi intézkedések, a már végre­hajtott, vagy tervbe vett jövedelemi» velések azt szeretnék elérni, hogy ott segíthessenek, ahol rászo­rulnak, vagy indokolt a se­gítség. Persze, nincs mind­nyájunknak remekül be­rendezett lakása, kocsija, takarékbetétkönyve — de egyre többünknek lesz, a számok szinte hatványoz­va növekednék. Erről pe­dig soha nem szabad meg­feledkeznünk. e. J. A kenyérről és a húsról 4 lakosság főbb ellátásáért Sok szó esik mostanában a háziasszonyok körében arról, hogy időközönként miért van baj a kenyérrel, a hússal, a húskészítmények termelésé­vel? Ezek a kérdések a leg­utóbbi megyei pártbizottsági ülésen is elhangzottak. A me­gye legfontosabb politikai tes­tületé megállapította, hogy alapvetően nem mennyiségi, hanem minőségi problémák jelentkeznek a kenyérnél és a húsipari termékeknél egy­aránt. Nem megfelélő az egyes lakókörzetek ellátása, főleg töltelékáruból szűk a válasz­ték. A lakosság jobb ellátása érdekében az illetékes sütő­ipari és húsipari vállalatoknak ezeket a hiányosságokat kell megszüntetniük. Vita helyett érdemi intézkedést A húsipar mennyiségi ter­melését meghatározza a ren­delkezésére álló alapanyag. Sajnos, a sertés- és szarvas­marha-felvásárlási munkát nagymértékben zavarta a me­gye néhány gazdaságában fel­lépett száj- és körömfáj ásos állatbetegség, melynek terje­dését folyamatos oltással, és védőkörzetek kialakításával si­került visszafogni és felszá­molni. Ezt is figyelembe véve az I. fél évben viszonylag üte­mes volt az állatfelvásárlási munka. A vállalat éves sertés- í felvásárlási tervét 46,5 száza- í lékra, a vágómarha-felvásár- I lást pedig 49,5 százalékra tel­jesítette. Ebből is kitűnik, hogy e munkában bizonyos le­maradás tapasztalható. A megye termelőszövetkeze­te Sből, állami gazdaságaiból és háztáji gazdaságaiból 15 824 sertést, 4706 szarvasmarhát és 5968 juhot vásároltak feL A termelés alapanyaga, ha ke­mény munkával is, de általá­ban biztosítva volt A Balassagyarmati Húsipari Vállalat sertésvágási tervét 107,8 százalékra teljesítette, noha a darabonkénti átlagsuly 8,8 százalékkal mérséklődött, mivel csak a húskészítmények feldolgozásához szükséges ke­retet kapta meg. A húskészítmények előállí­tásánál a vörixsáruból, tartás töltöttáruból, kenős árukból, füstölt és főtt húsok termelé­séből nem teljesítette tervét. Van olyan húskészítmény, ahol a terv előirányzatát csak 53,2, illetve 77,4 százalékra tudták teljesíteni. Esetenként jogos vevői rek­lamációk hangzanak el: miért nem kapni kenőmájast, füstölt, főtt tarját, virslit az üzletek­ben? Talán nem gyártja eze­ket a húsipar? Vagy a keres­kedelem nem rendel eleget és időben? A lakosság érdemi in­tézkedést vár, és nem vitát, amely esetleg csak magyaráz­ná a megoldásra váró gondo­kat A siker érdekében a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereske­delmi Vállalat, az általános fo­gyasztási és értékesítési szö­vetkezetek ismerjék meg job­ban a vásárlóközönség igénye­it, és a húskészítményekből adjanak föl több megrendelést az iparnak. A vágóhíd kollek­tívája pedig igyekezzék a la­kossági igényeket figyelembe véve úgy dolgozni, hogy jó mi­nőségű töltelékárut gyártson, és bővítse á választékot. Csak a jobb együttműködés hozhat gyökeres változást, eredmé­nyezheti a vásárlói igények magasabb szintű kielégítését. összhangot teremteni A bánkén zítnoények termelé­sit vizsgálva szembetűnik, hogy szalonnafélékből 178,4, hurkafélékből 117, sajtfélékből 183, kolbászból 119,5 százalék­ra teljesítették a tervet. Ugyanakkor néhány áruféle­ségből, amit a vásárlók gyak­ran keresnek, az előirányzott mennyiséget sem termelték meg. Tény, hogy az olcsóbb termékek iránt néhány terüle­ten nagy a kereslet. A gyár­nak a lehetőségekhez képest figyelembe kell venni a vásár­lók jogos kívánságait, megfe­lelő összhangot kell teremte­nie a fogyasztói kereslet és a terv előirányzata között. Az élelmiszer-vizsgáló intézet és a vállalati/lahoratóriumok vizsgálatai kimutatják, hogy a húsipari termékek minősége az utóbbi hónapokban tovább ja­vult. Ennek ellenére az ellen­őrző szérvek 1609 minta át­vizsgálásánál 178 esetben fed­tek fel mulasztást. Ezért a jelenleginél még szigorúbb technológiai fegyelemre van szükség. Elsősorban a felvá­gottféléknél. Itt leggyakrabban előforduló hiba az ín-, és porc- darabok jelenléte. Hibaként jegyezték fel a légzsákot, a húskészítmények alacsony fe­hérje- és magas víztartalmát. Esetedként nem a szabvány­ban előírtak szerint állítják elő a termékeket. A lakosság érdekvédelme megkívánja, hogy a hibák is­métlődése esetén az élelmi­szer-vizsgáló intézet és a ke­reskedelmi ellenőrök kezde­ményezzék a mulasztók fele­lősségre vonását. Ez történt, amikor szabálysértési eljárást indítottak a baiassagyarmai; húsüzem vezetői ellen, mert az angol szalonna hús-zsír aránya eltért a szabványtól. Jobb minőséget A sütőipari és húsipari dol­gozóknak naponta kell vizs­gázniuk a vásárlók előtt Ez meghatványozza felelősségü­ket Különösen a minőségre kell ügyelniük a választék bő­vítése mellett Ennek érdeké­ben a kereskedelmi vállalatok­nak is erősíteni kell kapcsola­taikat az életniszerlpari üze­mekkel. Reális üzletpolitiká­jukkal segítsék elő a lakóte­rületek jobb áruellátását Együttes, célravezető intézke­déseket vár a megye lakossága a sütőipari és húsipari termé­kek: jobb ellátása érdekében. M. U A vizslás! művelődési házban népművészeti szoba várja az érdeklődőket. Palóe ruhába öltöztetett ba­bák, asztalterítők, díszített Ágynemű e a község népviselete kapott helyet a kiállítási terembe u, mely Ízlésesen mutatja be a környék népművészetét GÖDÖLLŐI LÁNY A kosarak már megteltek gyümölccsel, de a iák koronáján még kéklet­tek a szilvaszemek. Ilyen ter­més régen volt már Kishar- tyán környékén szilvából. Az asszonyoknak jó kedvük volt. Egyik-másik dalolt is. Meleg idő maradt. Azért a dombok­ból hegyekké váltakozó vidé­ket már szólongatta ősz. A gyengébb természetű fák meg­színesedtek. A kiszáradt füvet zörgette a szél. Az asszonyok a szilvafák koronájáról hajlé­kony, hosszú karókkal verték le a termést. A palóc vidéken szólás-mondás, hogy minél jobban verik a fát, annál job­ban kékül a gyümölcs. Ha- bonyné, amikor odasuhintott a fa tetejének, elnyújtva, mintha varázsigét mondana kiáltotta: — Kékülj, hullj, zamato­sod]. . A többiek kezében is csatto­gott a fák koronáján a gyü­mölcsverő. A lány nézte a jókedvű asszonyokat. Neki is kedve támadt a szilvaverés­hez. Felkapott egy karót, ma­gában mondta is, amit Ha- bonyné, és csapdosott vele. Jólesett neki, hogy segíthetett. Az asszonyok összekacsintot­tak, a markosabbjai a lány mögé sodródtak, elkapták őt, és hangos csatakiáltással ka­róstól együtt a magasba emel­ték. — Éljen a Mária, éljen so­ká. Á lányt először meglepte a játék, aztán elöntötte a for­róság, piros lett az arca. Fel­nevetett. Amióta Kishartyán- ba került, először érezte ma­gát ilyen kellemesen. Már nem érezte nyomasztó ízét a nyártól búcsúzó vidéknek. A hirtelen dombokat is szépnek látta. Az asszonyokat pedig közvetlen hozzátartozóinak. Mondani szeretett volna vala­mit nekik, de csak ennyi ju­tott az eszébe: — Jaj, köszönöm... A fiatal agrármérnöklány ott a szilvásban érezte, hogy maguk közé fogadták az em­berek. Nemrégen, néhány hó­napja szolgálja a közöst. Ügy került ide, hogy Kovács János, az elnök, üzemgazdászt kere­sett. A megyén ajánlották ne­ki a lányt, aki még akkor vég­zősként Gödöllőn élt. Odavaló lakos is. Egy szabómester lá­nya. Formás lány. Az arcát in­kább az értelem formálja. Szo­katlanok még neki az iskolán kívüli világ szerteágazó bo­nyodalmai. Birkózik önmagá­val, hogy ne rettenjen meg tő­le, hanem megismerje. Az el­nöknek is azt mondta, mielőtt megkötötték volna az egyez­séget. — Vállalom, mert önállóan akarok élni. Az iskolán még nem ismertem az életet... Maradhatott volna Gödöllőn is. Jó volt a tanulmányi ered­ménye, széles az ismeretsége is. Nem maradt, hogy a saját lábára állhasson. így aztán megegyeztek az elnökkel. Sok gondolattal, elégedetten az élettel indult el Mária. Tanu­ló társai nevették őt, hogy pont Kishartyánt választotta. A térképen is alig fedezhető fel, olyan kicsi község. Kérdez­ték is tőle ünnepélyesen az osztálytársai. — Farkas Mária, gödöllői lány, jól meggondoltad csele­kedeted ? Nem válaszolt nekik, hanem a következő napokban, amely augusztusra esett, elindult személyesen is megnézni, ho­vá kötötte sorsát. Messziről érkezett ember a sárga kis haranglábat látja meg első­nek a falu közepén Kishar­tyánban. Aztán a hegyek mellett törpének tűnő kicsi házakat, az egysomyi utcával. Honnan ismerhetné ennek a palóc falunak a lelkét!? Mit mond annak, aki nem tudja, mily* értékűek a helybeliek­nek az új falurészek. Farkas Mária, az agrármérnök állt az utcán, szorongatta a féle­lem. Kábái alig engedelmes­kedtek, amikor a tsz központi iroda felé indult. Csakhogy a kishartyániakat nem kell félteni, hogy meg­buknak emberszeretetből. Csá- biné, Marika, a főkönyvelő, mintha a leikébe látott volna ennek az akkor riadt tekintetű lánynak. Ö is nagyon fiatalon, hasonló érzésekkel állt meg valamikor a tsz-iroda előtt. Es Farkas Mária Kishartyánban érezte, hogy barátra talált. Ahogyan megelevenednek ezek a napok Sirkó Béla fő- agronómus fűtetlen szobájá­ban, Marika jót derül rajta. Bele is pirosodik. Pedig fá­zik, mert könnyű kis blúz van rajta. Szoknyája is arasztnyi. Mentegetőzik. —- Most már itthon vagyok — gondolkodik, hogy mond­ja-e tovább. — Több elfoglalt­ság kéne még.. . Kevésnek találja, amivel megbízzák. Mondott olyasmit is: azért nem marad Kishar­tyánban, hogy a fizetést fel­vegye. Dolgozni akar érte, Ko­vács János, az elnök pedig nyugtatja: — Eljön mindennek az ide­je... Farkas Marika, amikor be­állt a munkába, azt mondta neki az elnök, hogy ismer­kedjen a gazdasággal. Ment is ő, hogy mielőbb eleget tegyen új kötelességének, és megis­merje a tsz-t. De ez az, ami nem megy olyan könnyen. Szőke Jánossal, a sóshartyáni üzemegység vezetőjével járta a határt. Az is kevésbeszédű ember. A legszükségesebbet mondta a lánynak. Silóztak a Padokban. Arra is kukoricás volt. Szőke megállt, és nézte a si lózókat. Az öreg Szorcsik Máté meg a kislányt. Olyan NŰGRAD - 1973. szeretet volt a szemében, hogy nem lehetett nem észrevenni. Marikára mosolygott. — Aranyos kis lelkem, hát tetszik-e itt nálunk? — Tetszik, Máté bácsi — válaszolt neki a lány. Szőkének komoly maradt az arca, és rászólt a mérnökre. — Ki tudja-e számolni mennyi siló van itt? A lány nem válaszolt azon nal. Gondolkodott, és már tudta, milyen eljárással kel! számolnia. — Igen, tudom... — Helyes — válaszolta Sző­ke. Semmi rosszindulat nem volt a hangjában. y gy, látványosság nélkül I tanítják Farkas Mari­kát beilleszkedni a gaz­daságba. Az elnök legutóbb már úgy határozott, hogy a baromfitenyészetet rábízza. A lány tanulja is az oda szüksé­ges tudnivalókat. Mert jól akarja csinálni. Azt mondta, hogy munka nélkül ilyen kö­zösségben nem lehet élni. Ha a nap üresen múlik, üres ma­rad az este is... Bobál Gyula október 28., vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom