Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)
1973-10-25 / 250. szám
Nagyaktívaülés Salgótarjánban (Folytatás a l. oldalról) lenne az egység, az egyetértés, mint az ezt megelőző, képest folytatnak termelést, szinte történelmi távlatban tevékenységük szervesein és tevő korszaknak Ma már te* nélkülözhetetlenül illeszkedik hét azon vitatkozni, hogy időbele mezőgazdaság uniti egészé- szerű volt-e akikor létrehozni be. Mezőgazdaságunk általános helyzetét az erőteljes fejlődés jellemzi. Az összehasonlítást kiállja a mezőgazdaság többi termelő ágazatával. Sőt, a nagyvilág mezőgazdaságával való összehasonlítás során sem kell szégyenkeznünk. És itt szövetkezeteket vagy sem ?; hogy a nehézségek, túlzások, túlkapások nem ebből fakadtak-e? Vagy az efféle megközelítésnek egy bizonyos, hogy úgy mondjam ,,paraszt”-állás- pontja. Általában, akik így szeretik ezt felvetni, ■ ennyire kiélezve; akik kizárólag és azon nyomban, meg kell mór egyoldalúan, a parasztság szem- báni, hogy a mára elért szint pontjából, a parasztság olda- a biztató kilátások egyenes és iáról nézve közelítik meg a közvetlen eredményei, a párt kérdést, s úgy fogalmazzák immár másfél évtizede töretmeg, hogy ez az aigrárpolátifen agrár- és szövetkezetpoli- ka parasztelien.es volt. a leg- tifcájának. amelyet 1957. júni~ fontosabbról feledkeznek meg: usábem tételesen is megfogal- aikikori idők egész politiká- mazott az MSZMP agrárpolii- ja, szektás, dogmatikus gaz- tokai tézisei. daság- és agrárpolitikája egyMezőgazdaságunk szocialista idejűleg volt munkásellenes átalakulásának és fejlődésének is. És hátrányosan érintett a története. azonban ennél hosz- társadalom lkát alapvető osiztá- szabb időszakot ölel fel. Az lyán túl olyan, rétegeket is, idén 25 éve annak, hogy a amelyekről úgyszólván, nem magyar falu megtette az első beszélünk, amikor a mező- lépést a nagyüzemi szocialista gazdaság átszervezésének, a mezőgazdaság megteremtésé- tömeges kollektivizálásának a nek útján. A már joggal tör- problémáiról, nehézségeiről íténelminek nevezhető távlat szólunk. És még valamit: Az bizonyos összegezésre, a ta- akkori pártvezetés alapvető pasztalatok általánosításéra hibái sem vetnek árnyékot jogosít fél bennünket. Nem .annak a becsületes, tiszta tekinthetjük véletlennek, szándékú, a szocialista nagy hogy a mezőgazdasági terme- üzemi mezőgazdaságban, a jö- 1 őszövetkezetek életének, mű. vöt, a mát meglátó tíz- és ködösének és fejlődésének tu- százezres paraszti tömeg hősá- dományos feldolgozásához is es erőfeszítésére, amely bát~ hozzáfogtak. A Magyar Tudó- ran. vállalta az úttörő külde- mányos Akadémia agrártörté- tését 1949-ben, sőt, ezt mege1- neti bizottsága nemrégiben lőzően. és ezt követően is. közzé is tette első tanulmány- „ ... .... kötetét a termelőszövetkezetek A- mezőgazdasági szocialista történetéről. A tudományos nagyüzemnek ez a nem túl- megközelítés szempontjából ságosan nagy és nem kizáiró- alapvetőan két szakaszra oszt- ^8 szegényparasztok-ból álló ja a magyar szövetkezeti nagy- tömege képviselte és jelentet- üzemi mezőgazdaság fcialiaku- fe a folyamatosságot az ala- lásának vázlatos történetét. Az P°t a szóyetkiezetd mozgailom- első időszaknak az 1949-től ő hitükre, az ő fele1956-ig terjedő időt tekinti, lősségúkre, az ő eredményedk- Míg a másodiknak az 1957- re alapozta a párt az 1957 tel kezdődő, s mindmáig le nyaram megfogalmazott agrár- nem zárt korszakát veszi. téziseknek célkitűzését. A párt újjáfogalmazott agrárpo- A két szakasz értékelésében htikája lett a kiindulópontja bizonyos szokatlan, furcsa a későbbi sikeres kollektivi- heiyzetnek jelenségnek lehe- tálasnak, majd a szóvetkeze- .... , .. . . , telk megszilárdulásának terülünk tanúi. A második, hoz- ^ kSu-lásának. nagyüzezáník közelebb álló szakasz mi keretei, belső rendje és megítélésében mintha nagyobb szervezete megtörm-álásának. A nagyüzem bebizonyította magasabbrendűségét an jó kenyérgabona termésből mintegy 50 ezer vagonnal többet értékesítettek a termelőszövetkezetek, mint tavaly. Az állattenyésztés termelési értéke is várhatóan meghaladja a tavalyi szintet néhány százalékkal. Ennek megfelelően alakul, növekszik a lakosság fogyasztása. Azt hiszem, itt helyénvaló emlékeztetni arra, hogy a. mezőgazdaság eddig még mindig megoldotta azokat a feladatokat, amelyeket a párt és a kormány állított elébe. Gondolok itt kenyérellátásunk hazai termésből való fedezésére: a takarmánygabona-ellátásra. Gabonából exportálni is tudunk. És még valamit, ami legalább olyan fontos és jelentős, mint maga a termelés gyors fejlődése. Ha figyelembe vesz- szük, hogy a háború előttihez képest jelentősen, csaknem másfél millió holddal kisebb, és azóta állandóan csökkenő területen, fele annyi ember termel ma már csaknem kétszer annyit, mint annak előtte, akkor foghatjuk fel igazán a maga nagyságában azt a hatalmas társadalmi, gazdasági és politikai változást, ameé lyet a szocialista mezőgazda- sági nagyüzem meghonosodása hozott a falu és az ország életében. Ha az ellátást jellemző adatokat az üzemek eredményeire vetítjük át, akkor azt látjuk, hogy alapvető változások és nagyszerű eredmények születtek —, majd számokkal bizonyította a tényt, mondván; hogy dacolni tudunk az időjárással és sok-sok más nehézséggel, ami azelőtt bizonytalanná tette a paraszti termelést és jövedelmet, mindezt csak a nagyüzem, a szocialista mezőgazdasági nagyüzem tudta és tudja biztosítani a parasztságnak, az egész társadalomnak. A munkásosztály erkölcsi, politikai, gazdasági segítsége Az agrár-téziseik új irányvonalat jelölt ki a mezőgazdasági termelőszövetkezetek fejlő- lődésénelk. Jobb körülmények között kívántuk fejleszteni a szövetkezeteket. És ezek a jobb feltételék nemcsak a szövetkezeteiket érintették: egyenlő feltételeket teremtettek a nagyüzem és a kisüzem számára. Így lehetővé válit, hogy a nagyüzem a valóságban, ténylegesen bizonyíthassa be magasabbrendűségét. Azt hiszem, hogy az 1959—1961-es átszervezés sikere alapvetően azon múlott, hogy szövetkezeteink — mélyeket az ellenforradalom sem tudott szétverni — bizonyítani tudtak, megmutatták a nagyüzem fölényét. Majd haigsűlyozta: új és még ma is tartó korszakot nyitott a terrmelőszöveíkeze- tek életében és történetében a gazdaságirányítás reformja, az önálló vállalati gazdálkodás gazdasági feltételeinek megteremtése. Beszédét így folytatta: — Gazdaságirányítási rendszerűink bevezetése óta. és ennek következtében, a szövetkezeti mozgalom nagy léptekkel jutott előbbre gazdasági, politikai és társadalmi vonatkozásban egyaránt. Kialakult és megszilárdult a tényleges szövetkezeti tulajdon, beleértve a legfontosabb termelőeszközt, a földet is. Ennek nyomán. növekedett a tagság munkafegyelme, szorgalma, a közösért érzett felelőssege és jövedelme. Nagyarányú anyagi, műszaki beruházásokkal vitték előbbre a tényleges nagyüzemi keret kialakulását és megisziilárdiulását. Mindezek alapján mondhatjuk azt, hogy a reform és a szövetkezeti dolgozók nagyobb erőfe szítése nyomán gyorsabb ütemben fejlődnek szövetkezeteink. Eredményeinket a számok nyelvén különböző oldalról közelíthetjük meg. Ha az ellátásunkra gondolunk — már mint az élelmiszer-ellátásunkra —i akkor azt mondhatjuk, hogy jó. A mezőgazdaság termelése évek óta biztosan fedezi a hazai piac szükségletét az alapvető élelmiszerekből és ipari nyersanyagokból. Termelését évek óta a tervet meghaladó mértékben teljesíti, azaz túlteljesíti. Különösen figyelemre méltó és örvendetes tény, hogy a meglehetősen szeszélyes és szélsőségesen ingadozó időjárás sem befolyásolja immár évek óta alapvetően a termés- eredményeket. Az idén . is négymillió tonna felett van a búzatermésünk. A kimagasló— A parasztság szorgalma, tehetsége és hozzáértése azért eredményezhette ezt, mert olyan szövetségese volt és van, mint a nép és a haza sorsáért felelősséget érző, felelősséget vállaló, a parasztságnak erkölcsi, politikai, ideológiai és gazdasági segítséget adó magyar munkásosztály. Ennek köszönhető, hogy mező- gazdasági nagyüzemeinkben az állati vonóerőt szinte teljesen felváltotta a gép. Hogy a legnehezebb fizikai munkát levette a parasztság válláról a gabonaarató kombájn, hogy a növénytermesztés mind szélesebb körű gépesítése folyamatban van, hogy a vegyszerek fokozatos használata réven maholnap szögre kerül a kapa, hogy műtrágya-felhasználásunk lassan-lassan kezdi megközelíteni az iparilag fejlett országokét, hogy megho- nosodóban, elterjedőben van a nagyipari hús- és tejtermelés, hogy napirendre került a zöldség-gyümölcs gépesítésének, betakarításának kérdése, ami egyúttal bizonyos problémáink, feszültségeink feloldásának útját is jelzi. Itt nemcsak termelési és ellátási problémákra gondolok, hanem olyan alapvető kérdésre, mint a mezőgazdasági munkaerő-feszültség feloldása, megoldása. Hangsúlyozta: tulajdonképpen ebbe a folyamatba ágyazható bele az a mind jobban előtérbe kerülő, megoldásra váró nagy kérdéscsoport, amit a korszerű módszerek, a legkorszerűbb módszerek vagy a koncentráció fogalmakkal szokásos jelölni. A kérdést, a kérdés megoldását az élet tűzte napirendre. Ezért ennek szükségességéről, indokoltságáról nem is lehet vitatkozni. Aki a korszerű nagyüzemi módszereket, az ésszerű koncentrációt vitatni próbálja, az igazában nem is lehet nagyüzemi párti. Beszédét így folytatta: — A legkorszerűbb módszerek, a kívánatos és eszményi koncentráció a mezőgazdaságban sem egycsapásra jön létre. Nem árt szem előtt tartani a fokozatosság és a párhuzamosság alapvető elvét. Ott, ahol nincsenek meg a legkorszerűbb termelési eljárások, módok megteremtésének anyagi és személyi feltételei, ott az ugyané cél irányába mutató egyszerűbb lehetőségekkel kell élni. Nem merítettük még ki azokat a hatalmas tartalékokat, amelyek a közös vállalkozásban, a termékek továbbfeldolgozásá- bam, vagy a közvetlen értékesítésből rejlenek —, hogy csak néhány dolgot említsek. A korszerűség, a centralizáció csak akkor hozhatja meg a várt eredményt, ha körültekintően, meggondoltan jut uralomra: ha megfelel a fogyasztó elvárásának, a termelő elkötelezettségéinek: jó árut, viszonylag elfogadható áron előállítani. Ezek a dolgok nem egyszerűen a mezőgazdaság „bel- ügye”. A mezőgazdaság a népgazdaság alapvető területe. Nemcsak az ellátás, hanem az egész nemzetgazdaság szempontjából. Nyersanyag-szegénységünk és nagy népisűrűségűnk következtében az átlagon felüli mértékben kell résztvennünk a nemzetközi munkamegosztásban. Ismeretes, hogy nemzeti jövedelmünk nagy hányadát — mintegy 40 százalékát — a külkereskedelemben realizáljuk. Erre csak azok az országok képesek, amelyek állják a versenyt a világpiacon. Ezt a kihívást nekünk vállalni kellett, és a szocialista mezőgazdaság győzelmével az élelmiszer-termelés területén, megteremtettük ennek feltételeit. Ha — teszem azt — nekünk most kisparaszti gazdaságaink lennének, hogy tudnánk mi olyan minőséget előteremteni, amilyet az export megkövetel és nagyüzemeink adnak, hogy tudnánk kielégíteni az export mennyiségi elvárását, miközben magasra szökött-a belső ellátás színvonal-követelménye?! Ismeretes, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar egyik legjelentősebb deviza- forrásunk. Az ebből eredő devizabevételünk évről évre számottevően emelkedik. 1960 óta megnégyszereződött az ebből szerzett dollárbevételünk összege, és az úgynevezett tiszta dollárhozam — vagyis a kivitel és a behozatal különbsége is — a háromszorosára emelkedett. A szocialista országokkal lebonyolított kereskedelemben a mezőgazdaság rubelhozama nyolcszorosára nőtt. A tavalyi külkereskedelmi mérlegünk egyértelműen tanúsítja, hogy a nem szocialista országokkal folytatott kereskedelemben a mezőgazdasági és 'élelmiszeripari áruk cserearánya bizonyult a legkedvezőbbnek. Tavaly az élelmiszergazdaság az összes kivitel 24 százalékát adta. A tőkésországokba irányuló kivitelnek pedig csaknem 40 százalékát, míg az európai tőkésországokba irányuló kivitelnek mintegy a felét adja. Az élelmiszer-gazdaság külkereskedelmi egyenlege jelentős aktívumot mutat. Az előirányzott egyenleget rubelben 31, dollárban 60 százalékkal teljesítette túL Amikor eredményeinkről beszélünk, akkor ezeket általában mázsákban, forintokban, különféle mértékegységekben fogalmazzuk meg. Holott olyan, ezeknél nem kisebb jelentőségű teljesítményeket is felmutatunk, amelyek nem fejezhetők ki forinttal, dollárral, nem mérhetők mázsával vagy literrel. Ezek az eredmények csak rangosabb fogalmakkal, társadalmi, politikai, ideológiai fogalmakkal mérhetők. Gyökeresen megváltozott a parasztság társadalmi és osztályhelyzete. A nagyüzemi gazdálkodás, a szocialista föld- tulajdon győzelmével egységes osztállyá lett a parasztság. Tulajdonviszonyaiban szocialista lett az egész társadalom. Meg- bonthatatlanná vált társadalmunk politikai alapja: a munkás-paraszt szövetség. Ezért mondhatjuk azt. hogy a szocialista mezőgazdaság létrejötte, megszilárdulása, fellendülése több, mint egyszerű számokban kifejezhető mennyiség. Több, mert a magyar szövetkezeti parasztság az elmúlt 25 évben évszázadokat fejlődött öntudatban, termelési, műszaki ismeretek terén, általános műveltségben, politikai jártasságban, a hatalom gyakorlásában, élete hétköznapi demokratizmusának fejlesztésében, lakáskultúrájában, környezetének, kulturális igényeinek növekedésében. A parasztság egyenjogú, • egyenrangú társadalmi tényező lett? Elnyomott, kisemmizett, kizsákmányolt társadalmi rétegből teljes értékű szocialista osztállyá, a munkásosztály értékes szövetségesévé. Termelési eredményeivel, a nagyüzem térhódításával párhuzamosan végbement gazdasági felemelkedése. Ma már szinte teljesen eltűnőben van a sok évszázadon át kialakult szakadék a város és a falu között. A falu, a parasztság életmódban, jövedelmi szintben, szociális ellátottságban csaknem azonos szintre emelkedett a társadalom egészével. Nagy útját jártuk meg a szocialista mezőgazdaság megteremtésének. Alapjelveink kiállták az élet próbáját. Eredményeink igazolják elveink helyességét. A megtett út azonban nem volt sem sima, sem egyenes. És ma sem mond. hatjuk, hogy zökkenőmentes. Az MSZMP azonban — szilárdan állva a lenini elvek talaján. meggyőződéssel vallva a munkás-paraszt szövetség, a tényleges és nem formális munkás-paraszt szövetség szükségességét! — helyesen ismerte fel a megjárandó út főirányait; képes és kész volt korrigálni a menetközben felmerülő hibákat, elhárítani az útból az akadályokat: megteremtette a szükséges összhangot a társadalom követelményei és a parasztság lehetőségei, a gazdasági szükségszerűség és a műszaki haladás igénye között, összhangot teremtett a parasztság osztály-, csoport- és egyéni érdekei között. Ezért mondhatjuk, hogy a parasztság megtalálta a helyét életének új kereteiben: eszét és szívét adja a közösnek, élete értelmét látja benne. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint mezőgazdasá- , gunk szép eredményei, elért helyzete, színvonala. A parasztság képes és kész a feladatok megoldására így ránézve is szép munkát végzett ez a brigád — mondja I.osonezi elvtárs. amikor kedves szavakat ír Juhász János szocialista brigádvezető naplójába — annak viszont örülök, hogy ez a kétszakmásított brigád megtoldotta a vállalat vállalását, cs nem november 15- én, hanem már október 29-éu átadják ezt a nagyszerű cs szépen kivitelezett épületet Vannak persze még gondjaink, problémáink, nehézségeink. Részben olyanok, amelyek a népgazdaság, a társadalom egészét érintik — mint az ellátás bizonyos zökkenői, nehézségei, — de vannak, ennél nem kisebb számban, úgynevezett belső gondjaink, nehézségeink, problémáink, ölyanok. amelyek jószerével nem hallatszanak ki a közös területéről. Anyagi, műszaki, pjénzügyi, káder, szervezési, szociális, munkaerőhelyzet, a jövedelmek meglehetősen nagy „szóródása” —. hogy csak néhány fontosabbat említsek. Mindezek a gondjaink valahol, valamilyen formában kapcsolatosak bizonyos társadalmi össznépi gondokkal. Megoldásukat az élet napirendre tűzte. Egy részüket a szövetkezetek maguk képesek — és maguknak is kell! — megoldaniuk. Más részük azonban társadalmi ráfordítást kíván, mert kihatásában is társadalmi méretű. Helyzetünket általában a kedvező tendenciák jellemzik. A szövetkezeti termelés és gazdálkodás pályája felfelé ível. Nem mondhatjuk el azonban, hogy ez a felfelé ívelés teljesen egyenletes. Egyes kérdések megnyugtató megoldásával egyidejűleg alapvető ágazatok kívül rekedtek a fejlődésből, a gazdálkodás lényeges jegyei kedvezőtlenek maradtak, összességében azonban azt. mondhatjuk, hogy mezőgazdaságunk, a termelőszövetkezetek szilárd alapot teremtettek a jó gazdálkodáshoz: fejlődésük erőteljes. A parasztság szorgalmával, eredményeivel méltóképpen válaszolt a munkásosztály történelmi útmutatására, segítségére. támogatására. A munkásosztály, a társadalom kamatostól kapja vissza a mezőgazdaság fejlesztésére fordított — anyagi és erkölcsi befektetéseit. A ma szocialista mezőgazdasága a társadalom 25 éves erőfeszítésének közös műve. Mint ahogy a még megöld ásra váró feladatok is csak közös összefogás alapján válhatnak valóra. Ezt világosan kell látni. Akárcsak azt. hogy a termelőszövetkezetek megszilárdulásával. a gazdasági reform adta lehetőségekkel még nem merítettük 3d, nem értük el a fejlődésnek azt a szintjét, amellyel már megelégedhetnénk. A mezőgazdaság fejlődése még sok feladatot ró ránk. Huszonöt esztendős tapasztalataink alapján azonban bízvást elmondhatjuk, hogy parasztságunk képes és kész a rá váró feladatok megoldására. Loscxnczi Pál elvtárs ezután időszerű nemzetközi kédések- ről tájékoztatta a nagyaktíva résztvevőit. Az Elnöki Tanács elnöke és kísérete a magyaktíva után ellátogatott Karancsberénybe, ahol megtekintette a Nógrádi Sándor Feliszabadulási és Partizán Emlékmúzeumot, majd az esti órákban visszautazott Budapestre. A látogatást tudósította: Somogyvári László, A fotókat készítette: Kulcsár József
