Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)
1973-10-25 / 250. szám
Ä szocialista vállalat helye9 Fock Jenő szerepe a gazdasági növekedésben Dr. Wilcsek Jenő előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján Mint már hírt adtunk róla, dr. Wilcsek Jenő, a Pénzügyi Kutatási Intézet igazgatója „A szocialista vállalat helye és szerepe a gazdasági növekedésben” címmel előadást tartott az MSZMP Politikai Akadémiáján. Bevezetőjében szolt a gazdasági növekedésnek a reform bevezetése óta meggyorsult üteméről,' amely a központi gazdaságpolitika mellett a vállalatok jobb munkájának eredménye. A vállalati munka jelentősége a fejlődés intenzív szakaszában egyre növekszik, ezért is szükséges, hogy a vállalati forma rugalmasan tudjon alkalmazkodni az újabb és változó feladatokhoz. A vállalati forma a szocialista országokban állandóan fejlődik sok azonos, illetve rokonvonással, és egyben a nemzeti sajátosságoknak megfelelő változatokkal. A termelőerők fejlődése mindig újabb és nehezebb feladatok elé állítja a vállalatokat, egyre bonyolultabbá válik a termelés korszerű megszervezése, a vállalatok vezetése. A szocialista vállalatok önállósága növekedett, de önállóságuk természetesen nem korlátlan. A vállalat döntéseinek lehetőségei a folyamatos termelésben lényegesen szélesebb körűek, mint a fejlesztési feladatokban. Az állam, mint tulajdonos. a pénzügyi re'ndszer és más formák révén érvényesülő gazdasági korlátokkal is befolyásolja a vállalati fejlesztési döntéseket. Ezeket a korlátokat gazdasági törvények kényszerítik ki. Éppen a beruházási tevékenységnél tapasztalhattuk, milyen problémák adódhatnák abból, ha a beruházási kereslet jelentősen meghaladja a kapacitásokkal biztosítható kínálatot. A népgazdasági terv előkészítésében és megalapozásában a célok, feladatok kitűzése, a legfontosabb arányok és a fejlesztés fő irányainak meghatározása központi gazdaságpolitikai feladat. Ezeket a döntéseket azonban gyakran vállalatok, vagy vállalatcsoportok, ágazatok kezdeményezik és azok helyessége, célszerűsége, racionális kivitelezése tekintélyes részben a vállalatok döntéselőkészítő munkájától függ. A jelentősebb vállalatok a legkülönbözőbb formákban gyakorlatilag részt vesznek a népgazdasági tervek alakításában akkor is, ha ez a részvétel nem összefüggő, komplex tervjavaslatok előterjesztésével történik. Ennek megfelelően a népgazdasági terv egyben a vállalati törekvéseket is tükrözi. Az előadás felsorolta és elemezte azokat az információkat, amelyekből a vállalatok tájékozódhatnak, amikor a nép- gazdasági tervhez kapcsolódnak. Ilyen információk például a központi fejlesztési programok, a munkaerőhelyzet várható alakulása, a termelés importszükséglete, a növekvő export követelményei, a nemzetközi munkamegosztásból, a KGST-országokkal való együttműködésből adódó feladatok, árprognózisok 6tb. A koxgaxdasági szabályozók szerepe Tájékoztatást nyújtanak a közgazdasági szabályozók is. Ezek kettős szerepet töltenek be: befolyásolják a vállalati döntéseket és szabályozzák a piacot. A vállalatok gazdálkodása szempontjából jelentős kérdés a szabályozók stabilitása. A kívánatos előrelátás, a vállalati gazdálkodás biztonsága, a kalkulációk megbízhatósága stb., mind amellett szólnak, vjiogy a szabályozókon lehetőleg ne módosítsunk. De a szabályozók stabilitását sem lehet mereven értelmezni. A stabilitást a szabályozórendszer egészével szemben, tehát az elvekben kell biztosítani. Olyan igényekkel azonban nem léphetünk fel, hogy egy-egy szabályozóelemet — ha keli — rugalmasan ne módosítsunk. A szabályozók a központi irányítás legfőbb eszközei, ezért a központi vezetés nem mondhat le erről a fegyverről. Ismeretes, hogy a Központi Bizottság 1972. november 14— 15-i állásfoglalása értelmében az ötödik ötéves terv indulása előtt — előreláthatólag 1975. január 1-evel — 6or kerül - a szabályozórendszer egyes elemeinek kiigazítására. A várható változások közül különös érdeklődésié tarthatnak számot: — Egyes kommunális vállalatcsoportok kivonása a nyereségérdekeltségi rendszerből (miután ezek fejlődését nem lehet nyereségüktől függővé tenni, mert a lakossági igényeket ki kell elégíteni). — a bérek és a nyereség közötti eddigi szoros összefüggés lazítása; — az ágazati sajátosságok fokozottabb figyelembevétele; — a lekötött eszközöket és a munkabéreket terhelő költségek arányainak módosítása; — a vállalatok nagyobb döntési szabadsága a nyereségadó levonása után rendelkezésükre álló nyereség felhasználásában; — a beruházásokhoz nyújtott állami juttatások ingyenességének megszüntetése; — a perspektivikus szemléletet erősítő érdekeltségi rendszer. A tervezett intézkedések feltételezhetően javítani fogják a szabályozók hatékonyságát és kedvezően befolyásolják majd a vállalatok, a dolgozók és a vezetők érdekeltségét, emellett jobb összhangot teremtenek az ötödik ötéves terv céljai és a megvalósítást szolgáló eszközök között. Gazdasági növekedés és a hatékonyság A vállalatok gazdálkodásának fokmérője a hatékonyság. A gazdasági hatékonyságot a vállalatoknál a tartós jövedelmezőség, pontosabban a nyereség fejezi ki. A nyereség nem tökéletes mutató, jelenleg azonban nem ismerünk ennél jobb szintetikus hatékonysági mérőszámot. A jövőbeli nyereség biztosítása rendszerint áldozatokat követel a jelen nyereség terhére. A feladat éppen az, hogy helyesen mérlegeljük az áldozat nagyságát, s mindig tartsuk szem előtt, hogy a mai nyereség éppen úgy feltétele a jövőnek, mint a későbbi, növekvő nyereség. Az előadó kitért a nyereséggel összefüggő torzulásokra, a többi között az árrendszerre, az árformákra és egyes gozdaségi tevékenységek sajátos jellegéből fakadó ellentmondásokra. Hangsúlyozta, hogy a megoldás nem lehet a nyereség szerepének, jelentőségének tagadása. Az út a hibák, a torzítások kiküszöbölésén keresztül vezet, s ez hosz- szabb folyamat. A központi irányítás feladata, hogy a torzítások felismerésével szükség esetén megfelelő intézkedéseket tegyen. A vállalatoknak viszont az a feladatuk, hogy minden lehetséges és rendelkezésükre álló eszközzel javítsák a hatékonyságot. A hatékonyság javításának vállalati tartalékai Az intenzív fejlődési szakaszban különös jelentőséget kell tulajdonítani a munkatermelékenység növelésének, hiszen a termelékenység emelése nélkül intenzív fejlesztés meg sem valósulhat. A gyárkapun kívüli munkaerő-tartalékokat lényegében igénybe vettük, így most már szinte kizárólag a kapukon belüli munkaerő-tartalékokkal számolhatunk. Az utóbbi években kedvezően nőtt a munkatermelékenység az iparban és a mezőgazdaságban, de a nemzetközi összehasonlítások alap- ; ján ezen a területen még napjainkban is jelentős az elma- j radás. Ennek oka: a műszaki j és technológiai fejlődésben ) való elmaradás, a nem kielé- I gítő munkaszervezés. Egyes területeken a munkafegyelemmel és a munkaerkölccsel össze nem egyeztethető módon alacsony a munka intenzitása is. A szocialista társadalom mélységesen elítéli a tőkéseknek a munkaintenzitás mértéktelen, a munkás egészségét károsító hajszolását. De a munkaintenzitás normális mértékét, amelyet a munkás egészségének károsodása nélkül el tud érni, a mi társadalmunkban is követelményként kell támasztani. Az alacsony munkaintenzitás természetesen nem kizárólag erkölcsi, fegyelmi kérdés. A munkaszervezés hiányosságai a várakozási és veszteségidők kedvezőtlen alakulásával nagymértékben hozzájárulnak az alacsony munkaintenzitáshoz. A munkaszervezés döntő feladata — és egyben eredményességének mércéje — a munka termelékenységének növelése. A termelékenység javítása az önköltségcsökkentésnek is fontos forrása és ezen keresztül a nyereség emelkedését eredményezi. A termelékenység növelése érdeke minden dolgozónak, hiszen a termelékenység növelése a munkabérek, a keresetek rendszeres emelését teszi lehetővé. Nép- gazdasági szinten hosszabb távon a reálkeresetek. . csak a munkatermelékenységgel arányosan emelhetők. A hatékonyság javításában és az önköltség csökkentésében kiemelkedő szerep jut az álló- és forgóeszközök jobb kihasználásának. Az állóeszközök fokozott kihasználását munkaerőtartalékok hiányában nem lehet a műszakszám általános növelésével megvalósítani, de mód van arra, hogy a koszerűbb állóeszközök fokozott kihasználásával az elavult állóeszközöket kevésbé használják ki, illetve — megfelelő feltételek esetén — más üzemekbe átirányítsák, illetve kiselejtezzék. A forgóeszközök jobb kihasználása szorosan összefügg a készletgazdálkodás megjavításával. E területen a vállalatok nemcsak mint vevők, hanem a megrendelési és szállítási idők lerövidésével mint szállítók is sokat tehetnek. ' Az előadó kitért a sok vállalatnál kifogásolható költséggazdálkodási problémákra is, továbbá nagy figyelmet szentelt a nem gazdaságos termelés problémájának. Az új, korszerűbb gyártmányok bevezetése egyenrangú feladat az elavult termékek gyártásának megszüntetésével. A gyártmányszerkezet javítása a hatékonyság növelésének új, mással nem helyettesíthető forrásait nyitja meg. Vállalati vexetés és szervezés A gyártmány korszerűsége az elérhető árat. a technológia az előállítási költséget nagy mértékben befolyásolja. A termelés hatékonysága, gazdaságossága tehát attól függ, arányban van-e az elérhető ár a ráfordításokkal. A hatékony vállalati gazdálkodás a vezetés és a szervezés mind magasabb színvonalát követeli meg. A vezetés egyik legfontosabb feladata a vállalati stratégia és taktika kialakítása. A vállalati stratégia lényegében a hasszú távú vállalati magatartás kijelölését jelenti. A taktika pedig a stratégiának alárendelten a részfeladatokat és az alkalmazott eszközök megválasztását határozza meg. A stratégiai feladatok közül az előadó kiemelte a vállalati árpolitika jelentőségét. A küNOGRÁD — 1973. október 25., csütörtök fogadta Mihail teszecskót Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke szerdán reggel hivatalában fogadta Mihail Leszecs- kót, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesét, a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság szovjet tagozatúnak elnökét. A baráti eszmecserén részt vett Lázár György, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke és V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. (MTI) Uiabb tűzszünet a KözeS-Bieleten Ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Elnöksége A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége dr. Ortutay Gyula aJeümök elnökletével szerdán ülést tartott. Az ülésen részt vett Jakab Sándor, az MSZMP KB párt- és tömegszeirvezetek osztályának vezetője. Gál Lászlónak, a Hazafias Népfront Országos Elnöksége tagjának, a SZOT titkárának előterjesztésében megvitatta az elnökség a Hazafias Népfront és a szakszervezet együttműködése, „A munkások tevékenysége a népfront testületedben és a lakóterületen” című irányelveket, amelyet a népfront és a SZOT titkársága együttesen dolgozott ká és a SZOT elnöksége már megtárgyalt és elfogadott A vitában, felszólaltak: dr. Asbóth Jánosné, Bencsdk István, Borovsziky Ambrus, Bu- gár Jánosné, Illisz László, Jakab Sándor, Sarlós István, dr. Szaitmáray Nagy Imre, dr. Szabó Kálmán, Szabó László és Szemők József. Az előterjesztést az elnökség elfogadta. Bánosak István főtitkár javaslatot terjesztett be az országos tanács összehívására, es annak napirendjére. Az elnökség úgy határozott, hogy az országos tanácsnak novem- Der második felében összehívott üléséire a kormány népesedéspolitikai határozatából adódó társadalmi feladatok megvitatását tűzi ki. (Folytatás az 1, oldalról) arab területek végérvényes kiürítését, sőt azzal hivalkodott, hogy a mostani háború 18 napja során kialakult tűzszünet! vonalak Izrael számára még az előzőknél is jobbak — különösen, ami a szíriai frontot illeti. A kormányfő — összhangban az eddig gyakorolt annexiós politikával —kitartott Izraelnek Jeruzsálem egészére formált igénye mellett, végül pedig megfenyegette Libanont: a jövőben, ha a palesztin gerillák likvidálásáról van szó, országa „nem elégszik meg védekező akciókkal” — azaz átlépi a határt. Meir szavaira haladéktalanul reagált a libanoni kormány. Tájékoztatta a Biztonsági Tanács állandó tagjainak Bejrutban akkreditált nagyköveteit arról, hogy véleménye szerint küszöbönéi! az izraeli agresszió. A knesszet keddi ülésén — ahol Golda Meir beszéde elhangzott — 6úlyos incidens történt: a jobboldali „Likud” tömörülés tagjai megtámadták és bántalmazták Meir Wilnert, az Izraeli KP főtitkárát, a párt parlamenti képviselőjét, aki a szónoki emelvényről éles szavakkal bélyegezte meg a kormány politikáját és bűnrészességgel vádolta a tűzszünet ellen bújtogató jobb- és szélső- jobboldali képviselőket. Egyiptom a maga részéről — ugyancsak a Golda Meir-be- széddel kapcsolatban — hivatalosan közölte: az izraeli kormányfő, amikor szólásra emelkedett, jól tudta, hogy a frontokon, a tűzszünet megsértésével, az izraeli haderő folytat előre megtervezett, összehangolt támadó akciókat. A támadás jellegéből Kairó arra következtetett, hogy a tűzszünet felrúgását a legmagasabb izraeli helyen határozták el, illetve hagyták jóvá. Egy keddi, egyiptomi kormánynyilatkozat az Egyesült Államokat is bírálta, amiért a fegyvernyugvást közvetlen megelőző fegyverszállításaival ösztönözte és lehetővé tette Izrael újabb of- fenzíváját Az egyiptomi főparancsnokságnak a Kairói Rádióban tegnap 15.50 (magyar idő) beolvasott közleménye szerint az izraeli fegyveres erők megpróbálták megcstromolni Szuez városát, de az egyiptomi erők meghiúsították a kísérletet, megsemmisítettek 13 izraeli páncélost. A harcok folytatódnak. V Kissinger november 10—13- ra halasztotta eredetileg október 26—29-re kitűzött pekingi látogatását — jelentették be Washingtonban. Az amerikai külügyminiszter tegnapra kitűzött sajtóértekezletét mára halasztották. (MTI) lönböző Iparágakban és termékcsoportokban a vállalatok önálló árpolitikájának, lehetősége eltérő, minden vállalatra érvényes azonban, hogy árpolitikáját a központi árpolitika irányelveinek alá kell rendelnie. Ezeken belül azonban ki kell alakítania a követendő magatartást, hiszen a termelés és értékesítés tervezett növekedésének és az ehhez tartozó áraknak összhangban kell lenniük egymássaL Az értékesítés bővítésére, vagy új piacok meghódítására gyakran például csak egyidejű árcsökkentéssel van reális lehetőség. Áremelést a központi árpolitika csak kivételesen indokolt esetben tesz lehetővé. A vállalati árpolitikának fontos szerep jut a gyártmányszerkezet javításában is. A taktikát — általában a stratégiának alárendelten — gyakrabban kell felülvizsgálni és szükség szerint módosítani is. A taktikai döntések nem szükségképpen egyedi, konkrét döntések, hanem a magatartást meghatározó döntések is lehetnek, és ezekkel lehetővé válik, hogy a vezető a döntési jogköröket a vállalaton belül decentralizálja. A középső és alsó szintű vezetők önállóságának növelésével elérhető, hogy kezdeményező munkát végezzenek és mentesítsék a felső vállalati vezetést a munka jelentős részétől. A vállalatoknál az egyszemélyi felelősség elve érvényesül, De a korszerű nagyüzemek vezetési feladatait csak megfelelő testületekre támaszkodva lehet jól ellátni. A szocialista vállalatok vezetői nemcsak szakértői testületekre támaszkodnak, hanem a dolgozók kollektívájának véleményére is. Az üzemi demokrácia tartalmát elsősorban abban nyeri, hagy a dolgozókat tájékoztatják a jövő és a folyó' munka feladatairól oly módon, hogy abból a dolgozók saját konkrét feladataikat is megértsék, azokat magukévá tegyék. Továbbá, hogy a dolgozók véleményét kikérjék a vállalat tevékenységét jellemző lényeges kérdésekben és különösképpen azokban a dön. tésekben. amelyek a dolgozók személyi érdekeit konkrétan érintik. Az üzemi demokrácia fokát, színvonalát elsősorban nem a szervezeti, formai megoldások jellemzik —- bár ezek sem elhanyagolhatók —, hanem az érdemi, tartalmi megvalósulás. A vállalati munkaverseny eredményessége összefügg az üzemi demokrácia érvényesülésével; ott lehet jól és hatékonyan szervezni a versenyt, ahol a feladatokat a dolgozók magukénak érzik. A vállalati belső mechanizmus a belső mechanizmus helyes kialakítása nagymértékben függ a vállalati sajátossá- goktólw A centralizáció és decentralizáció elvét a vállalaton belül is párhuzamosan, érvényesíteni kell. erősíteni kívánatos ezért a gyáregységek, üzemrésziek vezetőinek önállóságát. A vállalaton belül azonban. az utasításoknak mindig megmarad a kimagasló jelentősége. A belső mechanizmus két alapproblémája: a döntési hatáskörök megosztása és az érdekeltségi rendszer. Az utóbbi hatékonyságtól nagymértékben függ a vállalat eredményes működése; ennek jól kell idomulnia a vállalat egészénél érvényesülő érdekeltségi rendszerhez. Némileg más problémákat kell megoldani a fejlesztéssel kapcsolatos érdekeltség tekintetében, mint a folyó termelésnél. A vállalat egészének fejlődése megkövetelheti, hogy a rendelkezésre álló fejlesztési alapok elosztását központilag végezzék, horizontális felépítésű vállalatoknál azonban lehetséges, hogy a fejlesztési lehetőségek egy részét összefüggésbe hozzák az egyes gyáregységek eredményességéveL Az előadás befejező része • párt- és a társadalmi szervez®»» tek segítő és ellenőrző felad»* tai ellátásának jelentőségé« hívta fel a figyelmet, majd r#* viden összefoglalta a légkör,** lebbi időszak legfontosabb vá!* lalati feladatait. (MTI)
