Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)
1973-10-19 / 245. szám
Egy jelentés és ami mögötte van SZAMOT vetni, jelentést készíteni egy szervezet, vagy intézmény egy-, avagy több éves munkájáról — nem könnyű feladat. Az adatok begyűjtése. statisztikák készítése, a tartalmi munka elemzése pontocs, körültekintő munkát igényel. S aztán, az elkészített anyag alapján levont tanulságok birtokában megjelölni a „hogyan tovább” útját. orvosolni a bajokat — szintén a nehéz feladatok közé tartozik. Mindezek a gondolatok pedig azért ötlöttek fel bennem, mert az asztalomon fekszik a TIT Nógrád megyei szervezetének 1972 73. évi munkájáról szóló jelentés. Az anyag nem u,í szamomra, nem most olvasom először a szervezet munkáját elemző jelentést. Nemrégiben ugyanis részt vehettem egy olyan tanácskozáson, ahol a szóban forgó beszámolót elemezték a résztvevők. Országosan is ismert, szigorú kritikusok: az országos ügyvezető elnökség tagjai. Azt hiszem, elég ha csak azt említem, hogy a beszélgetés, a vita vezetője dr. Ortutay Gyula akadémikus, a TIT elnöke volt. A TIT megyei szervezetének vezetői és tagjai, de a izervezet sikerének „szorítók” nevében is örömmel nyugtázhatom; az országos ügyvezető elnökség tagjai elismeréssel adóztak a TIT megyei szeriskolánk KISZ-szervezete keretében megalakítottuk a természetbarátok körét. Már az első foglalkozáson megszületett a határozat, hogy elsőként csatlakozunk a KISZ központi bizottság felhívása nyomán ahhoz a mozgalomhoz, melynek célja az ifjúság mozgósítása az egészséges emberi környezet megteremtésében való közreműködésre. Programunkat úgy állítottuk össze, hogy minél hatékonyabban szolgálja szűkebb és tágabb környezetünk védelmet. Ankétokat és ismeretterjesztő előadásokat szervezünk, nogy széles körben ismertekké váljanak hazánk és lakóhelyünk természeti értékei, amelyekre vigyáznunk kell. Ismertetjük a termelőtevékenységnek a természetet és az embert károsító mellékhatásait, és az ellenük való védekezés lehetőségeit, szükség- szerűségét. A propaganda- munka mellett megszerveztük a megye jelentős területére kiterjedő terfnészetvédelmi fi- L-.yelőhalózatunkát, amely azon kívül, hogy a szervezett természetjárás alkalmas arra, hogy felkutassuk környékünk rejtett természeti értékeit, és — ha a terület arra érdemes — természetvédelmi javaslatot tehessünk. A figyelőhálózat felderíti az ipari, mezőgazdasági, vagy lakótelepi eredetű környezetkárosító tényezőket és ezekre felhívja az érintett üzemek, vezetőnek. Nem a Jól sikerült jelentés miatt, sokkal inkább azért, mert a számadatok, a statisztikák mögött tartalmas, jó munkát véltek felfedezni. Biztató törekvéseket, hasznos kezdeményezéseket. De lapozzunk bele a jelentésbe! Fejlődött és erősödött a szervezeti élet — olvashatjuk. Valóban. Mert, míg 1971. végén 494 volt a TIT-tagok száma, addig 1973-ban már 706 TIT-tag munkálkodik a megyében. A tanácskozás egyik résztvevője meg is kérdezte; — Miféle toborzásnak köszönhető ez a létszámemelkedés? A válaszból világosan kiderült, hogy a TIT-tagság számának növekedése nem toborzásnak köszönhető, sokkal Inkább a TIT munkájára vonatkozó határozatok hatásának, az ismeretterjesztő tevékenység egyre szélesebb körű elismerésének. Am a számok csak számok, mennyiségek maradnak akkor, ha nem hoznak létre minőségi változást. Nee, a jelen esetben a tagság emelkedése minőségi ugrást is eredményezett. Mert nőtt az értelmiségiek aránya, szakmailag, politikailag jól felkészült emberek léptek a TIT soraiba, akik mindennapi munkájuk mellett részt kívánnak venni, az ismeretterjesztésen keresztül a megye társadalmi, politikai, gazdasági arculatának formálásában. A szervezevállalatok, tanácsok vezetőinek figyelmét, de egyben felajánlja az ifjúsági szervezet aktív közreműködését is a problémák megoldásában. Tehát nem követelőzünk, hanem együttműködésre hívunk fel mindenkit közös célunk érdekében. A természetbarátok köre támogat minden olyan kedvtelést, ami a fiatalokat értelmi, érzelmi, vagy esztétikai alapon a természethez köti. Szervezzük a madártani megfigyeléseket és a madárvédelmet, de támogatjuk a sportszerű horgászatot is. Népszerűsítjük a természetfényképezést, kapcsolatot tartunk képzőművészettel foglalkozó szakkörökkel is. Minden lehetőséget megragadunk, hogy megszerettessük a természetet, és minél több fiatalt meggyőzzünk a környezetvédelem érdekében való együttes cselekvés szükségességéről. Reméljük, a jövőben egyre több KISZ-szervezet határozza el magát a csatlakozásra, és így a mozgalom országossá válik. Vállalkozásunk sikeréhez igen nagy mértékben járulna hozzá, ha a különböző vállalati és tanácsi vezetők részéről törekvéseink megértésre találnának. I Mindannyiunk érdekeiről van szó, együtt kell cselekednünk! Nagy Imre, a Balassi Bálint Gimnázium tanára ti élet erősödésében nagy szerepet játszanak a választott testületek. Most, és itt csupán a körzeti TIT-csoportok munkájáról szólunk. Ezek a csoportok jó irányba befolyásolják az adott körzet ismeret- terjesztő tevékenységét, az apró településeket, kis falvakat Is bevonják a munkába, fokozzák az ismeretterjesztés iránti érdeklődést. A MEGYEI társulat egyik legfontosabb feladata — immár tradíciói vannak — a munkásság körében kifejtett ismeretterjesztő munka hatér konyságának fokozása. Érthető tehát, hogy a tanácskozás résztvevői egy sor, ehhez a témához kapcsolódó kérdést intéztek a szervezet vezetőihez. Az eddig élért eredmények — nyugodtan állíthatjuk — elismerésre méltóak. Hisz’ gondoljunk csak az üzemi ismeretterjesztésre; a nagy múltú munkásakadémiákra,. a .szalonná«” előadásokra, a szocialista brigádokkal való foglalkozásra. Ezek az ismeretterjesztő formák jól beváltak. népszerűek a munkások körében. Erről tanúskodott az a nagyszabású felmérés is, amelyet a TIT a kohászati üzemek munkásai körében végzett. Am az eddigi eredmények elismerése mellett akadnak még tennivalók. Mert a szénbányászat visszafejlesztése, a megye ipari struktúrájának megváltozása, az új tanácsirányítási rendszer új helyzetet teremtettek. S az új helyzet új feladatokat szabott a TIT megyei szervezete számára is. Naponta írunk, foglalkozunk az ingázókkal, a kétla- kiakkal, az egykor falun élő dolgozó, most munkássá váló emberek problémáival, a nőket foglalkoztató üzemekkel, az új gazdasági egységekkel. Mindezekben a kérdésekben a TIT nagyon sokat tehet és tesz is. Keresi a sajátos művelődési formákat az ingázók számára, kapcsolatokat épít az új üzemekkel, különböző témájú előadásaival a munkássá formálást segíti. De néha ezek a törekvések akadályokba ütköznek; mert sok üzem gazdasági vezetői elzárkóznak, sok helyi tanács „kifelejti” az éves költségvetésből az ismeretterjesztésre fordítható összeget. Pedig, ahogyan az a tanácskozáson is megfogalmazódott, csak az összefogás, a jó kapcsolatok kiépítése alapján oldhatók meg a problémák. A TIT megyei szervezete csak akkor tudja a célkitűzéseit megvalósítani, ha a saját szervezeti erején kívül más területekről is segítséget kap. Ha más szervezetek is segítenek az igények felkeltésében és felmérésében, ha sok tanács é6 üzem vezetői „levetkőzik” a szemléletbeli fogyatékosságokat és megértik azt, hogy az élet valemennyi területén jól felkészült, korszerű ismeretekkel rendelkező emberekre van szükség. És a sok-sok ismeretanyag eljuttatása a befogadóhoz, nemcsak a TIT, de mindannyiunk érdeke. —vékiss— Az egészséges emberi környezetért ál Gerencsér Miklós : RABI NAI PLÖ (13.) Mintha mondaná Haynau táborszernagy úr őkegyelmessége: lám, lám, ti balga tábornokok! Kellett néktek fumi- gálni az osztrák fennhatóságot? Hát bűnhődjetek. És irigyeljétek az okos Gáspár Andrást. Mindebből kézenfekvő számomra, hogy politikai tárgyalás folyt le az aradi várban, hadbírósági perrendtartással, gyorsított eljárással. igen, a politika. A mi bonyolult, sőt, zavaros osztrák politikánk. A mi türelmetlen, kizárólagosan birodalmi politikánk. Bevallom, érzelmeimtől nem egészen idegen. Ösztöneimmel én, a jelentéktelen birodalmi alattvaló is hajlok a türelmetlenségre. De elfog a szédülés, ha az eszemre hallgatóik. Pedig az ész, bizony az ész cseppet sem elhanyagolható komponens. Méghozzá minőségi komponens. Jelentéktelen alattvaló létemre sem mondhatok le elsőrendű fontosságáról. Az etikai komponenst, amely szintén előbbNÓGRÁD — 1973. október 19., péntek revaló a hatalom vágynál, már nem is merem szóba hozni. + Mondom, sízédülök, ha tárgyilagos értelemmel próbálok a politika örvénylő zűrzavarába pillantani. Hol is kezdődött? Ha majdnem elviselhetetlen a külső zűrzavar, legalább magamban próbáljak rendet teremteni, hogy hányadán is állunk ezzel a lázadással és felségsértéssel, amely tudvalevőleg a magyarok bűne ellenünk. Lázadásukkal a birodalom, felségárulásukkal a dinasztia ellen vétettek főbenjárón. Szeretnék meggyőződni arról, hogy valóban így van. Szeretnék elérkezni ahhoz a logikai végösszeghez, amely kedvez a szívemnek és az értelmem számára is megnyugtató. így tehát a készen, kapott kijelentések lusta elfogadása helyett rákényszerítem magamra a gyötrő türelemjátékot, és megpróbálom kirakni az elmúlt másfél esztendő Mai tv-ajániatunk Széleg Anna és TSrőcsik Mari, a két női főszereplő 20.00: Németh László: Irgalom. A budapesti művészeti hetek ikeretébeai kerül képernyőre Hintsch György hatré- szies tévéfilmje, a Németh László regényéből forgatott Irgalom első része. Deme Gábor irodalomtörténész így vélekedik a regényről: „összefonódásaiban, a nagy alaphelyzetek titkos összecsengéseiben is ágbogasan egységes Németh László életműve — de minden mű között leggazdagabb. tegus&zelogóbb a legutóbbi nagy regény: az Irgalom, Mintha minden tudás itt adott volna találkát, hegy gyöngyszemeket illesszen az életmű koronájába.” A mennyiséggel már nines baj Közművelődés a bútorgyárban A balassagyarmati Ipoly Bútorgyárat több régi épület együttese alkotja. Bizony nem egy közülük már jó néhány évtizede áll, omladozik-roska- dozik, ami a vállalat vezetőségének ig rendszeres gondot jelent. A javítások és korszerűsítések nem kis pénzbe kerülnék. A régi és az újabb épületeit falai között serény munka to- lyik. A több mint félezer embert foglalkoztató gyárban szekrénysorokat, lakószobaberendezéseket gyártanak. — Dolgozóink 65—70%-a vidékről buszozik, vonatozik be naponta — mondja Mezei László, a szakszervezet titkára, akivel az üzem kulturális életének helyzetéről, problémáiról beszélgetünk. — Nehéz úgy szerveznünk a kulturális tevékenységet, ahogyan azt a korszerűség megkívánná. Az emberek munka után sietnek haza a családjukhoz. Nagyon meggondolják, itt. maradjanak-e és mire. Mert ha valaki itt marad, csak néhány órával később megy busz, későn ér haza, így hát elveszett az egész napja. mozaikját, úgy, ahogy pillanatnyilag látom. Emlékezetem szerint a pol" gériasodás elemi erejű igényei tették időszerűvé a magyar kérdést. Ezeket az igényekéit senki nem vonhatta kétségbe, hiszen Ausztriában és az örökös tartományokban már szépen kibontakoztak az európaibb állapotok. Abban sem találok semmi felháborítót, hogy a magyar vezetők nem óhajtották magukat alávetni a bécsi kormányszerveknek. hisizen a közös uralkodó tiszteletben tartása mellett, közjogilag teljesen szabályosan, a külön magyar alkotmány előírásaihoz alkalmazkodtak. Mi osztrákok, soha nem értettük ezt a messze századokba visszanyúló magyar alkotmányt. Csak annyi! tudtunk, hogy mindenkori császárunk, akit magyar királlyá is megkoronáztak, kötelezte .magát a külön magyar alkotmány elismerésére. Másképp föl sem ékesítették volna a hajdani magyar uralkodók felségjelvényeivel. (Folytatjuk) Szinte valamennyi gyárban, üzemben ez jelenti a legnagyobb problémát: sok a bejáró dolgozó, egyáltalán nem, vagy csak verejtékes erőfeszítésekkel tudják bevonni őket a helyi művelődési, oktatási tevékenységbe. De épp ezek miatt nő meg mindenütt a társadalmi szervek, az állami és gazdasági vezetők felelőssége a közművelődési munka és kulturális alapok célszerű fel- használása tekintetében. A gyárban komoly szerepet szánnak az ismeretterjesztések. Egészségügyi és munkavédelmi előadásokat tartanak elsősorban. De szükség ír van ezekre, hisz’ minden második ember gépen dolgozik, s nagy a balesetveszély. A szakmai, oktató jellegű továbbképzés rendszeres. — Nem is oly régen még a filmvetítéseket jobb híján úgy oldottuk meg — meséli a szakszervezeti titkár —, hogy a műhelyek ablakait hullám- papírral takartuk be: sötét legyen. Ma azonban ennél már lényegesen jobb a helyzet: a 70—80 fő befogdóképességű tanácsteremben lehetőség nyílik az ismeretterjesztő előadások, viták, 'találkozók, vetélkedők stb. lebonyolítására. A korábbi gátló tényezők egyik legnagyobbika tehát már a múlté. A komolyabb mérvű kihasználást azonban az üzemrendészeti, -biztonsági szabályok kötik. A munkaidő utáni gyári belépést szigorú előírások szabályozzák. De talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogyan lehetne módosítani rajtuk úgy, hogy i— a közismert mondással éljek — a kecske is jóllakjon és a káposzta ír megmaradjon, A gyárban széles körű kulturális tevékenység folyik az iratok és statisztikák adatai szerint. Közös filmelőadást, helybeli és budapesti színházi előadás-látogatásokat, munkavédelmi szellemi vetélkedő-, két, műsoros üzemi esteket — műkedvelő néptánccsoportokai, énekesekkel és szavalók* kai — rendeznek. Négytagú fotószakkörük van, de működik. A szakmai propaganda — könyvek és előadások útján — erőteljes. A letéti könyvtárat is igénybe veszik néhá- nyan. Mindezekben a munkákban fontos szerepet kapnak, természetes módon, hisz* a legmozgékonyabbak a fiatalok, a KISZ-alapszervezet tagjai. Az irodalmi presszó bérletesei közülük kerülnek ki legtöbbnyire. A budapesti színházak sorából leginkább a Vígszínház és a Kamara Varieté előadásait kedvelik. A bútorgyárban a kultúra helyzete korábban sem pénz dolga volt — mondják. Sokkal inkább a megfelelő helyiségé és berendezéseké. Ma a körülmények — úgy érezzük — optimálisnak tekinthetők, s hogy a sokféle rendezvények ellenére a valóságos eredmények, a tudati, érzelmi hatásfokok mégsem ilyen szintűek, az a tudatosan előre tervező, az egyéni és társadalmi érdékeket felelős gonddal ötvöző és ftsz- szegező, koncentrált közösségi munka rövidzárlatainak köszönhető. —ok— A Déryné műsorán Az éjszaka útjain Az Állami Déryné Színház szai-díjas Czéh Gitta alakít- Nógrád megye több községé- ja, míg a fegyveres rablótama- ben is bemutatja Renato Lelli dásban vétkes fiút Mózes Ist- háromfelvonásos színművét, van személyesíti meg. A Ró- Az éjszaka űtjain-t. A súlyos mában, napjainkban játszódó etikai és morális kérdéseket történet jelmezeit Rimanóczy ’elvető kamaradráma bemu- Yvonne, Jászai-díjas, díszlete- :atóját a színház október 17- it Sostarics Zsuzsa tervezte. A én Budapesten, a Kulich Gyű- színpadra állítás munkáját la téri színpadon tartja. A Lacina László rendező végez- szülőket Füzesi Ottó és a Ja- te él.
