Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)
1973-10-18 / 244. szám
Központ és gyáregység (!t.) Nem egy szakma a sok AZOK a szakemberek, akik annak idején a vezetékes híradástechnikával foglalkoztak, bizony nehezen igazodnak el, nehezen állják meg a helyüket. A mostani követelményeknek megfelelő szakemberképzés régebben nem folyt a városban. Ennek a gyárnak a letelepítésével kezdődött meg ebben a szakmában is a szakember-utánpótlás. A telephely vezetője már több fiatalt beiskolázott. Ez azonban igen kevés az egyre-'növekvő feladatok sikeres elvégzéséhez. Nehezíti a szakemberképzést a tanulók gyakorlati oktatásának megoldatlansága. A szakember-utánpótlás gondjait növeli továbbá az is, hogy azok, akik korábban elektroműsze- részi szakképzést szereztek, elhagyták a várost, mert a korábbi esztendőkben nem találtak maguknak megfelelő foglalkoztatási lehetőséget. A gyáregység vezetője igyekszik visszahozni az elvándorolt szakembereket. Mivel ez sem jelent megnyugtató megoldást, kénytelen máshonnan hozni magas fokú szakmai ismeretekkel rendelkező szakembereket. Ez sem megy könnyen, főleg máról holnapra, pedig itt most pzonnal sok, jó képességű elektroműszerészt, -technikust, vagy szakmunkást tudnának foglalkoztatni. Ennek fontosságát érzékeltette, amikor a következőket hangsúlyozta a vezérigazgató: — A nagyobb önállóság legfontosabb feltételének tartom, hogy a munkások, műszakiak tökéletesen ismerjék azt, amit gyártanak. A gyártmány rajzán túl ismerjék meg azok konstrukciós elveit, mindazokat a követelményeket, amelyek a rajzból nem derülnek ki egységesen és teljesen egyértelműen. Ha ezt sikerül elérni, akkor a salgótarjáni műszaki gárda már vitatkozni is tud a jobb gyártás feltételeiről, követelményeiről, sőt tanácsot is tud adni a hogyan jobban? megvalósításához. IGAZA VAN a vezérigazgatónak, amikor azt mondja, hogy a híradástechnikai ismeretekhez magas fokú munka- intelligencia kell. Ezért úgy vélekedik, hogy a Salgótarján- Dan foglalkoztatott fizikai munkások zömének érettségivel kell rendelkezni. Ugyanis ebben az esetben nem egy szakmáról van szó a sok közül, hanem olyan fizikai munkáról, amelynek során alapvetően meghatározó a szellemi koncentrálókészség, a felfogóképesség, az általános műveltség. Ez perdöntő a vállalat további fejlődése szempontjából is. Mindez nem jelenti azt. hogy ezután nincs szükség azokra a fizikai munkásokra, akiknek csak nyolc általános iskolai végzettségük van. akik eddig is bebizonyították, hogy kisebb általános előképzettséggel is képesek együtthaladni a korral. Az előbbieket figyelembe véve a létszámbővítésnél fiatalok és érettségizettek felvételét szorgalmazzák Budapesten. Azt hiszem, ezzel egyet lehet és kell érteni, mivel az előbbiek ennek az iparágnak Új kardiológiai központ Kijevben megkezdték Ukrajna legnagyobb kardiológiai központjának építését. Az új intézmény feladata a szív- és érbetegségek gyógyításával és megelőzésével foglalkozó szakemberek munkájának összehangolása. A kardiológiai központot a legkorszerűbb orvosi műszerekkel, többek között a klinikai halál állapotába került betegek megmentését szolgáló berendezéssel és az infarktus gyógyítására alkalmas eszközökkel szerelik fel. Ukrajnában ugyanakkor hatalmas méretű szűrővizsgálatra készülnek a szív- és érbetegségek megelőzése érdekében. Az állam az 1971. évhez viszonyítva 40 százalékkal nagyobb összeget irányzott elő az új egészségügyi intézmények létesítésére. a lelkületéhez tartoznak. Ugyanis a fizikai munka során a látszólag mechanikus munkamozdulatok sikeres elvégzése nagyobb szellemi kapacitást követel, mint másutt. Ebből adódik, hogy a salgótarjáni gyáregységben az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a munkások szakmai képzésére, továbbképzésére. Az első lépések már megtörténtek. Az alapképzést szolgáló 36, ’lletve 44 órás tanfolyam keretében olyan gyártmányismertető előadások hangzottak el, amelyek az itt gyártott egységek előállításával kapcsolatos alapvető követelményeket, összefüggéseket ismertették meg a dolgozókkal, hogy el tudjanak igazodni abban, amit csinálnak, egy kicsit értsék is azt, mit, miért kell elvégezniük, hogy a különböző tartozékokban valamelyest kiismerjék magukat. A szakmai alapképzettség növelését szolgáló tanfolyamokat helyesli a munkások többsége, többen felvetették, hogy szívesen elmennének néhány napra budapesti tapasztalatcserére. Ha már itt tartunk, megemlítem a bérezésben jelentkező teljes önállóságot. Á salgótarjáni gyáregység a központi bérrendszer elképzeléseinek megfelelően, önállóan alakítja ki bérrendszerét. Ez azt jelenti, hogy Budapesten ugyanannyi bért kapnak a fizikai munkások, mint Salgótarjánban az azonos munkáért. A bérszínvonal azonban különböző. Budapest áll az első helyen, mivel itt nagyon sok kvalifikált szakmunkás dolgozik. Utána Salgótarján következik, ahol ötszáz forinttal magasabb az egy főre eső átlag, mint a tíz éve működő kecskeméti gyáregységben. A salgótarjáni dolgozók havi átlagkeresete megközelíti a kétezer forintot. Van olyan igény, hogy Salgótarjánban olyan szakmai alapképzést kell biztosítani, amelynek elvégzése után célműszerekkel a betanított munkások is képesek lesznek kifogástalanul elvégezni a különböző egységek műszeres mérését. MIT TESZ a központ a salgótarjáni gyáregység önállóságának növelése érdekében, milyen területeken és milyen indokok alapján tartja meg továbbra is a központi irányítást? V. K. (Folytatjuk) Szolgálati lakást! Egyre több szakembert igényel a megye élelmiszer-gazdasága. A termelés ■ szakosodása, a legkorszerűbb termesztési eljárások bevezetése mindinkább elképzelhetetlen felsőfokú végzettségű agrármérnökök, üzemgazdászok, állatorvosok, gépészmérnökök nélkül. Hogy szükség van rájuk — ezt nem vitatja senki. Ám letelepedésüknek van egy gátja. A legtöbb közös gazdaság manapság még nem tud számukra szolgálati lakást biztosítani. Viszont szak- és napilapokban lényegében csak ilyen jellegű apróhirdetéseket olvashatunk: „Agrármérnök állást keres — szolgálati lakás szükséges jeligére a kiadóban.” A megyében is akadnak már kedvező tapasztalatok. Elsősorban a tehetősebb közös gazdaságok nyújtanak szolgálati lakást. Nem véletlen, hogy Diósjenőn vagy Érsekvadkerten sok a fiatal, egyetemet-főisko- lát végzett agrárszakember. A balassagyarmati járás szövetkezetei közül Érsekvadkerten, Nógrádköves- den és Dejtáron már üzemgazdászt is alkalmaznak. Szurdokpüspökiben viszont főállattenyésztőt keresnek. Már sok jelentkező akadt, de mikor megtudták, hogy nincs szolgálati lakás — visszavonulót fújtak. A következtetés egyértelmű: az iparihoz közelítő munka- körülmények mellett a fiatal /Szakemberek életkörülményeit is javítani kell! Ahol erre anyagi lehetőség van, ott egy napig sem szabad késlelkedni! — R — T W' Éhség a szótár lapon EGY-KÉT évtizeddel ezelőtt még csak tudományos-fantasztikus regényekben szerepeltek olyan gépek és berendezések, amelyeket mostanában a detroiti vagy moszkvai, prágai vagy lyoni nagyüzemek használatba vesznek. Hallatlan mértékben meggyorsult a technika fejlődése, s gyorsabban jár ennek motorja, a tudomány fejlődése is. Mindennapossá, megszokottá vált egy vadonatúj fogalom: a tudományos-technikai forradalom. Ez a forradalom világszerte óriási változásokat hoz, mégpedig állandóan gyorsuló ütemben. Igaz: a világ holnapját illető jóslások mindig megkopnak, amikor egy igen fontos kérdéshez érünk. Akár a tőkésvilág legnagyobb hatalmának, az Egyesült Államoknak helyzetét, akár a mostanában nyomukba lépő nyugat-európai gazdasági tömörülés, a Közös Piac országainak holnapját próbálják felmérni a tőkésvilág szakemberei, mindjárt nagy kérdőjelet rajzolnak jegyzetfüzetekbe. A probléma: az energiaellátás és a nyersanyagkészletek kérdése. Amikor választ keresnek, arra kell gondolniuk, hogy nyersanyag és energia bőven van a világon, valószínűleg még sok-sok évszázadra elegendő, azonban az előfordulás megoszlása nem társadalmi rendszerek szerint alakult. Hozzátartozik a teljes képhez az is, hogy a tőkésvilágban jelentkező különböző krízisproblémák (valutaválságok és hasonlók) szinte természetessé teszik, hogy az értelmes gazdasági vezetők Nyugaton is fontos elemnek tartják a gazdasági kapcsolatok bővítését a világ szocialista részével és a harmadik világgal, a fejlődő országokkal. Ami a szocialista közösség országait illeti; a békés egymás mellett élés alappillérei között rendkívül fontosnak tartjuk a műszakitudományos együttműködés állandó fejlesztését. Azok a tervezetek, amelyeket a szocialista országok eibban a tárgykörben a világ elé tártak, megmutatják, miként képzeljük el a jövendőt. Amikor a Budapesti Felhívásban az európai biztonsági értekezlet elképzelhető eredményeire utaltak a szocialista országok vezetői, az egész kontinenst behálózó, közösen megépítendő vízi utak megépítése, egységes villamos távvezetékhálózatra, egész Európát szolgáló közös gáz- és olajvezeték-rendszer építésére is tettek javaslatot. Az elmúlt hónapokban és hetekben a hatalmas mennyiségű szibériai olaj- és gáztartalék kiaknázásában, valamint más szibériai nyensanyaglelőhelyek közös feltárásában ajánlottak együttműködést az Egyesült Államoknak, Japánnak és töibfo nyugat-európai országnak a szovjet politiku*' sok és gazdasági szakemberek. A tudományos-technikai forradalom új távlatokat nyit. Kétségtelen, hogy a számítógépek világa, az atomenergia békés felhasználásának kora, az emberi munkát és életet hihetetlen mértékben megkönnyítő gépek és berendezések mindennapivá válása már itt van a kapuk előtt. A békés egymás mellett élés egyszerre segít a szocialista közösség országainak gyorsabb fejlődésében, a tőkés világnak a krízisek elkerülésében és a harmadik világ országainak, hogy az eddiginél koncentráltabban és hatékonyabban kaphassanak segítséget a fejlettebb országoktól. Békés egymás mellett élés és tudományos- technikai forradalom egybekapcsolódása azt a lehetőséget nyitja meg a világ előtt, hogy tudós fők és „mindentudó automaták” összefogott ereje még gyorsabb eredményeket hozzon a tudományos előrehaladásban. Korunk egyik kiemelkedő tudósa, a jelenleg éppen hazánkban tartózkodó Szent-Gyöngyi Albert professzor azt írta egyszer: „Mikor én medikus voltam, nem volt sem Bohr-elmélet, sem elektronpálya, sem elektronmikroszkóp, sem röntgensugaras kristályszerkezet-meghatározás. Ismertünk vagy húsz aminósavat és körülbelül ugyanannyiféle cukrot és hozzávetőlegesen fel tudtuk osztani a sejtet fő alkotórészeire. Akkoriban mindez nagy dolognak számított, mai szemmel nézve jóformán semmi... Most sóikkal többet tudunk és célunk megint csak az, hogy az életet megmagyarázzuk.” Szent-Györgyi is és más olyan tudósok is, akik az életet szolgálják és nem a pusztítás erőinek utasítása^ szerint dolgoznak, azért tevékenykednek, hogy az élet valóban szebb és könnyebb legyen a világ minden részén. HA A BÉKÉS egymás mellett élés politikája győz, és a mindennapok áthághatatlan nemzetközi törvényévé válik a közös kutatás és fejlesztés, az eredmények és a tapasztalatok kölcsönös kihasználása a közvetlen együttműködéssel összefonódva a tudományos-technikai forradalmat a termékbőség, a gazdagság forrásává teheti. Ez pedig nem csak a háborút tünteti el a fájdalmasan ismert mai fogalmaik sorából, hanem egyre inkább sárguló szótárlapok ritkán használt szavai közé sorolhatja az éhség, meg a szegénység fogalmát is. G. M. November 3-án állami vadászvizsga A megyei vadásztársaságokba felvett új tagoknak vizsgakötelezettségük van. Ha a felvételi vizsgán megfelelnek a követelményeknek, akkor lehetnek vadászok. A vizsgáztatásukat bizottság végzi, amelyet a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály irányít. Legközelebb 1973. november 3-án kerül sor a vadász jelöltek állami vadászvizsgájára Salgótarjánban, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán. Ketten és az ügyes gépek takarítják be Szécsényben, a II. Rókóczi Ferenc Termelőszövetkezetben a kukoricát. Mester László traktoros „vágja a rendet” a hatalmas kukoricásban, a pótkocsin Furik Pálnak már csak az a dolga, hogy a szállítószalagról lekerült csöveket eligazítsa. Ha kézi erővel kellene a törést vé gezni, az egész szövetkezet kivonulhatna a földekre, hogy elvégezzék a munkát — kulcsár — Mai kommentárunk A burgonyáról A burgonyát egyes helyeken krumplinak, kolompárnak, pityókának nevezik. Emberi táplálék, fontos takarmánynövény, keményítő és szeszipari nyersanyag. Nem közömbös tehát, hogy milyen gazdaságossággal termesztik, mekkora területen és milyen hozamokkal. A közelmúltban napvilágot látott az Országos Anyag- és Árhivatal intézkedése. Eszerint kiterjesztették a burgonya maximált árának kötelező érvényű alkalmazását. A jövőben már csak a háztájiban és a magángazdaságokban termesztett burgonya árának felső határát nem szabályozza az árhatóság. A fenti intézkedés, valamint a burgonya betaikarításának befejeződése kapcsán nem érdektelen dolog néhány szót ejteni burgonyatermesztésünk helyzetéről. Feltűnő, hogy Nógrádiban néhány év alatt jelentősen csökkent a burgonya vetésterülete. Míg 1968-ban 5795 hektáron, addig tavaly már csak 4601 hektáron termesztettek a megyében burgonyát. A tendencia tovább folytatódott. Az idei vetésterület csak 4018 hektár. Emellett az is megfigyelhető, hogy a fogyasztás sem növekedett, sőt inkább csökkent! Az 1968-as 65,5 kilóról 1971-re 58,2 kilóra mérséklődött az egy főre jutó elfogyasztott burgonya mennyisége. Ez jelzi a táplálkozásunkban .végbemenő változást. Hazai és külföldi vetőburgonyát termesztenek Nógrád- ban. Egyre inkább tért hódít a jó minőségű holland Desire- fajta. Termesztésének gépesítése kedvező, másrészt sokkal nagyobb hozamú, mint a hagyományos magyar fajták. Köztudott, hogy egy-egy burgonyafajta ellenállóképessége négy-öt év alatt teljesen leromlik és újabb fajtákkal kell foglalkozni. Ha minőségben ezek nem rosszabbak a korábbiaknál, másrészt több terem belőlük, természetes, hogy gazdaságosabb ezeket termeszteni. A megye termelőszövetkezeteiben tavaly 195 mázsa burgonya termett hektáronként. A termesztése hagyományos a balassagyarmati és szécsényi járásban. Az előbbiben idén 485 hektáron, utóbbiban 391 hektáron foglalkoznak burgonyával. Nincs különösebb titka annak, hogy országosan — de a megyében is — miért csökkent a burgonya vetésterülete. A betakarítás gépesítésének megoldása nem kevés anyagiakat igényel. Korábban ilyen gépekkel nem rendelkeztünk, ma viszont már van, de meglehetősen borsos áron. Csak a tehetősebb közös gazdaságok tudnak burgonyabetakarító kombájnokat vásárolni. Másrészt nagy a vetőburgonya-igénye egy bizonyos területnek. Száz holdra nem kevesebb, mint 20 vagon burgonyát kell elvetni! A válogatás és a csomagolás további munkaerőt igényel. Ezért sok közös gazdaságban ráfizetéssel termesztették a burgonyát. Ennek egyenes következménye lett, hogy inkább nem foglalkoztak vele. Viszont az is igaz, hogy ahol az agrotechnikát gyorsan és jól alkalmazták a gépi technológiához, ott gazdaságos maradt a termesztése. A gyengébbek „kihulltak” a sorból. Az erősebbek (lásd ör- halom) új módszereken törik a fejüket. Az őrhalmi közös gazdaság például szeretné megoldani, hogy tisztítva és csomagolva hozná forgalomba a burgonyáit — R — NÓGRÁD — 1973. október 18., csütörtök 3
