Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-18 / 244. szám

I

T O B E R —

múzeumi és műemléki hónap

Minden esztendő októbere immár hagyományosan a múzeumi és műemléki hónap ideje. Ilyenkor észrevehetően megszaporodnak a múzeumi rendezvények. Az egész éves szorgos kutató- — bizony a legtöbb esetben nagyon is aprólékos és cseppet sem látványos -r- munka megnyugtató es örömteli demonstrációi ezek. Egyben a számadásé és -vetésé is: íme ezt csináltuk, ezek a legújabb közös értékeink.

Egynéhány évvel ezelőtt meg csak múzeumi hónapról Deszéltünk. Arról, hogy az elmúlt századok milyen építészeti kincset hagytak ránk, az utókorra, nem ejtettünk szót. üe három év óta októberben már ezeket is nyilvánosan számba vesszük, a politikai, társadalomtörténeti produktumok, a néprajzi és nyelvjárási, képzőművészeti, numizmatikai, természettudományi és régészeti leletek — vagyis a hagyományosan múzeumi tárgyak — mellett. Kultúrtörténetünk — folyamatában és terjedelmében — így teljes.

Nógrád megye köztudottan nem különösebben gazdag terület muzeális értékek tekintetében. Természetesen ez többnyire nézőpont kérdése is. Mert néprajzban, munkás- mozgalmi emlékekben és hagyományokban nagyon is jelentékeny helyet foglalunk el a sorban. Ha viszont a kultúrtörténeti értékeket összességében szemléljük, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy megyénk nem konkurr álhat oiyan területekkel, mint például Csongrád, Győr vagy Baranya megyék. De ebben a viszonylatban nem is a versengésé a lényeg, hanem a számba vételé és feldolgozásé, a kulturális és históriai kincsek változatos, szemléletes bemutatásáé, a velük való megismertetésé, lévén közös kincseinkről 6zó.

A Nógrád megyei múzeumi szervezet sokat fejlődött az utóbbi években mindenféle tekintetben; munkája koncep- ciózu6abb. átgondoltabb és szervezettebb lett A számok — melyeket közlünk — nem tükrözhetik ugyan teljességgel ezt a fejlődést, mert ahhoz túlontúl szárazán tényközlők, mégis némi képet rajzolnak az eltelt évek tevékenységéről.

Nógrád megyében jelenleg nyolc múzeumot, illetve kiállítóhelyet tartunk nyilván. A megyeszékhelyen, Salgótarjánban 1959 óta működik' múzeum, amely 1970 közepétől a megyei múzeumok központja is. Ezenkívül múzeum található Balassagyarmaton. Ká- rancsberényben, Csesztvén.

Horpácson, Hollókőn. Pásztón és Bánkon. Valamennyi sajátos feladatokat lát el. vagyis a profiljának megfelelően épül be a tartalmi, szervezeti szempontból egységes múzeumi egészbe.

1970-ben megyénkben 14 állandó kiállítást rendeztek, az elmúlt esztendőben már 17-et. Az érdkelődés növekedésével nőttek a lehetőségek Is. Az időszakos vándorkiállítások száma az elmúlt évek alatt csaknem megduplázódott: az 1970-beli 16-ról 28-ra emelkedett. A látogatók száma — bizonyos objektív okok folytán talán nem emelkedett a várt, a lehetőségekhez mért ütemben — több mint hétezer fővel emelkedett, s 1972-ben elérte a 48 611 főt.

A gyűjtemény mennyisége Is növekedett. Különösen szépen gyarapodott a régészeti, a néprajzi, a történelmi, az adattári és fotógyüjtemény. Az eredmények önmagukért beszélnek. Talán ezért is van, hogy a múzeumi és műemléki rendezvények — más közművelődési eseményekhez hasonlítva — szinte észrevétlenül, a figyelő szemnek mégis annyira elődöm borod ón és jelentékenyen vannak jelen minden év őszén kulturális életűnkben.

— Sulyok —

Emberek és újságok

Újságok, folyóiratok; megannyi információt, hírt, eseményt, írott gondolatot tartalmazó sajtótermékek. Sokszínűek és sokfélék. Akárcsak az emberek, az olvasók. Szinte valamennyi ember kezébe vesz naponta valamilyen újságot. Ki-ki érdeklődése, ízlése szerint. Az olvasás módja is igen változatos. Vannak, akik hátulról kezdik az újságolvasást, és nem jutnak el csak a közepéig. És vannak, akik mindjárt az első oldal eseményeinél elidőznek. Vannak továbbá, akiket csak a hírek, a hirdetések érdekelnek. Vannak, akik a lakásukha vitetik a világ eseményeit, sokan azonban maguk mennek érte nap mint nap. Kinek hogy tetszik.

ÚJSÁGÁRUSOK

A salgótarjáni postahivatalban naponta rengeteg ember megfordul. Aztán egy-egy bélyeg felragasztása, vagy csekk kitöltése közben megakad a siető ember szeme az újságos asztalán. Akár egy kis kiállítás; napilapok, folyóiratok, képes magazinok. Kiss Károlyné 1963 óta újságárus. — Én nagyon szeretem ezt a szakmát, bár nem tudom nevezhető-e szakmának. Szóval, érdekes foglalkozás ez, lehetőség van arra, hogy minden lapba beleolvassak, emberekkel foglalkozzam. Nem cserélném fel semmiért. Van vagy ötven— hatvan törzsvendégem, ők naponta megjelennek itt. Mostanában nagyon megy a Látóhatár, az irodalmi folyóiratok, a napilapok közül pedig a Népszabadság és a NÓGRÁD.

— Szokott-e újságot ajánlani?

— Igen, szoktam. Reggelente beleolvasok valamennyi lapba, tudom, hogy körülbelül melyikben mi van, eszerint kínálgatom a „portékát". Én magam mindegyik lapot szeretem. De legszívesebben a Nők Lapját, a Képes Újságot nézegetem.

Szukán Istvánná munkahelye a Tanácsköztársaság tér sarkárt álló újságospavilon. Karancsalján lakik, ez év júniusától csapott fel újságárusnak. — Már jól ismerem az arcokat. Annyira jól, hogy mielőtt bármit is szólna a vevő, már tolom elé a kívánt lapot. Én mindent elolvasok, mióta árusítással foglalkozom rengeteg új újsággal Ismerkedtem meg.

ÚJSÁGOLVASÓK

Föld és ég, Búvár, Ludas Matyi — ezekkel a lapokkal távozik az újságostól Pupova Béla nyugdíjas. — Nagyon örülök, hogy a Föld és ég című folyóiratot megkaptam, ugyanis ritkán tudok csak hozzzájut- nl. Pedig nagyon kedvelem; sok természettudományi téma van benne. Amikor aztán megszerzem, végigolvassák a barátok, ismerősök is, a L’Hu- manité című francia lap is gyakran hiánycikk. Sajnos, mert ennek segítségével gyakorolom a francia nyelvet. Napilapok közül az Esti Hírlapot vásárolom rendszeresen.

A 68 éves Rigó Antalné mindennapos vendég a postai újságárusnál. Délelőtt a NÓG- RAD-ot viszi, délután az Esti Hírlapot. — Nagyon szeretem a megyei lapot. Először mindig a híreket nézem meg az utolsó oldalon, és úgy haladok előre. Sokszor már itt a postán átforgatom az újságot, közben megbeszéljük az érdekesebb írásokat az újságárussal. Este meg már, ' amikor befejeztem a ház körüli munkát, van úgy, hogy éjfélig is elböngészgetem a lapokat.

— Jaj, én nem beszélni! — tiltakozik a középkorú szőke hölgy, akiről közben kiderül, hogy lengyel. Szatyrába az előbb került be a Füles, a NÓGRÁD és egy színes magazin.

— Megy már az olvasás magyarul?

— Igen, hogyne, sok segítség a nyelv tanulásához.

„NÉZZÜK, MIT ÍRNAK A LAPOK!"

(

.. .és beszéljük meg közösen! Sok üzemi, munkahelyi kollektíva, szocialista brigád alkalmazza ezt a módszert. Olyan emberek, akiknek az egesz napi munka után bizony nehéz már az olvasás, egy-egy érdekesebb írás megkeresése. Segít tehát a kollektív olvasás. De hogyan?

Székely Mihály brigádja a kohászati üzemekben igy csinálja: minden brigádtag befizet havonta húsz forintot, s az Összegen újságokat, folyóiratot rendelnek. Rendszeresen járatják pl. a Fáklya cimú folyóiratot, elolvassák mindany- nytan, s aztán megtárgyalják a benne foglaltakat. Még a családtagoknak is jut az információkból.

Szintén a kohászati üzemekben, a dróthúzóüzem Alkotmány brigádjának tagjai — valamennyien asszonyok — is kedvelik a közös olvasást. Reggelizés közben felolvasni

nak egy-egy, a nőket érdeklő írást, s aztán megtárgyalják, még a saját véleményüket Is hozzáteszik.

Mert van abban valami különösen jó, ha az ember megoszthatja a befogadott ismeretanyagot másokkal is. Mert az újság hatalma, az információátadás akkor válik igazivá, ha nem marad meg az egyén saját kincsévé, de egy közösség (legyen az bármilyen) közkincsévé válik. Mert valamennyi sajtótermék csak akkor tudja betölteni a hivatását, ha közösséget formál, alakít, gondolatokat ébreszt és gondolkodásra ösztönöz. S végül is mindegy, hogy újságárus, vagy kézbesítő útján jutnak el a lapok az emberekhez — a lényeg, hogy mind több emberhez eljussanak.

— vékisg —

A sajtó történetéből

Lúdtoll és lyukkártya

"v ^ J

Már a megnyitás napján szép ixámú érdeklődő kereste fel az érdekes kiállítást. Látogatók

A segédcsapait is — hogy az irodalom és a gyors lábon-szárnyon járó sajtó egy seregbe való tartozását így jelezzük — tábort vert a Károlyi-palota komor falai közt. A Petőfi Irodalmi Múzeum első, központi termében „A magyar sajtó múltjából” — kiállítás fogad. A „segédcsapat” — a sajtótörténet kiállítása — fogadja most egy hónapon át a látogatókat, szép egymásmelletti- ségben, bizonyítva az együvé tartozást: a Pét őri-kiállítás, a Nyugat-kiállítás, nyitva ajtókat, termeket az irodalomhoz, történelemhez, alkotásokhoz.

Az indulás — sajtó, a betű- nyomtatás — közös. Az 500. évfordulóval, Hess András Budai Krónikájának megjelenésével, peregnek a lapok. Az első magyarországi könyvnyomtatót Karai László (budai prépost és alkancellár) hívta Mátyás udvarába. Hess Rómából költözött Budára, s az 1475-ben megjelent Chronica Hungarorum előszavában szinte az újságírók ars poeticáját fogalmazta meg.

Kiállítás a hírről, az újságról. Fegyverzetét is bemutatja, fegyverzetének fejlődését is. Lúdtoll és lyukkártya. A Magyar Hírmondónak, Rá: Mátyás lapjának (szerdán és

egy csoportja a tárlók előtt.

szombaton jelent csak meg, hisz’ a posta járatok ekkor indultak) 320 előfizetője volt. A híríró urak lúdtoUal írták a tudósításokat. Az óránként sok tízezer példányt sebes folyamként árasztó-öntő nyomdagépeket már elektronikus lyuk- kártyaszalag vezérli.

A hír száguldását jelentette a századfordulón, a technika diadalát. Fényképek: Ady a' szerkesztőségben a telefonba

(Wormser felvétele)

beszél. Kosztolányi telefonos képe.

A magyar sajtó múltjából című kiállítást a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a budapesti művészeti hetek vezetősége rendezte. A kiállítás anyagát összeállította és gondos szeretettel rendszerezte: Derei Tamás és Szán tó Tibor. A Petőfi Irodalmi Múzeum egy hónapig mutatja be a gazdag anyagot.

Mai tv-ajánlataink

17.45: Rólad van szó! A műsor ezzel az adással egy újabb témát vesz vizsgálat alá: a tizenévesek helye a családban. Sokan vitatják az úgynevezett nemzedéki kérdés létjogosultságát, mások az egyik legfontosabb problémaként rangsorolják. A műsor — több folytatásban — veszi vizsgálat alá ezt a kérdést, szó lesz ennek iskolai vetületéről is. A szerkesztők az új téma mellett új technikával fognak dolgozni. Eddig telerecording-szalag- ra vették az adásokat, ezután kibővítik riportokkal, kisfil- mekkel — amelyek a megvitatásra kerülő problémák felvázolására szolgálnak —, s ezeket követi majd a 6túdióyi- ta.

18.20: Megmérettünk és nehéznek találtattunk... A sorozat második adása megismerteti a nézőkkel azokat a biológiai és egészségügyi alapfogalmakat, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy helyesen tudjunk táplálkozni.

20.45: Paprikások. A műsor a Szeged környéki Szentmi- hálytelke és Röszke paprika- termelő és -feldolgozó lakóinak életét és munkáját mutatja be a nézőknek. A műsorban fellép a röszkei népi együttes te,

__________________

NÓGRÁ

D - 1973. október 18.. csütörtök |

helyett

ítéltek.

tízévi várfogságra

Jól emlékszem olvasmányaimra. A fellelhető friss szak- irodalom szerint az elmebajok szinte kizárólag exogén jellegűek, tehát szerzettek. Ami örökölt, vagyis endogén, az elhanyagolható hányad, noha a bizonyosság kedvéért ennek lehetőségét sem szabad kizárni. Mégis, szilárdan hiszek a kór szerzett jellegében. Tapasztalat szerint leggyakoribb kiváltó ok a katasztrofális lel* ki megrázkódtatás. Ügy vélem, többé-kevésbé valameny- nyi lázadó tábornokban lezajlott az, ami Lenkeyt pusztulásba kergeti, Haynau őkegyelmessége akarata nélkül is. A különbség annyi lehet a többi tábornokhoz képest, hogy Lenkeyre sokkal sűrítettedben hatottak a magyarokra nézve tragikus események. Ilyen irányban lenne tanácsos vizsgálódnom, ha kellő felelősséggel akarom tisztázni a rejtélyt mind feljebbvalóim, mind a magam számára.

Csak az a különös, hogy ép- nen Lenkey Jánosról tudom a legkevesebbet. A magam ismeretei. a suttogva kóválygó híresztelések, az augusztus óta kiszivárgó értesülések alapján

nagyjából körvonalazhattam az összes perbe fogott tábornok pályafutását. Lenkey múltjáról senki nem beszélt. Mindössze azt emlegetik róla, hogy tavaly májusban megszökött századával kelet- galiciai állomáshelyéről. Amióta elborult az elméje, titokzatosság lengi körül. Engem faggatnak, beszéljek állapotáról.

Undorító ez a faggatódzás, mert emberi részvét helyett léha kíváncsiságból fakad.

Mielőtt a betegség rohamában vergődő Lenkeyhez hívtak volna, meglátogatott Franz von Ottenfeld főhadnagy, örömmel értesített fogfájása teljes megszűntéről. Ezúttal nem volt olyan paposán méltóságteljes, mint a hadbírósági tárgyalások idején. Inkább paposán nyájas volt. Látott Ernst törzshadbíró hivatalában a bizalmas tájékoztatón, ezért hát ő is bizalmába fogadott. Honoráriumképpen elújságolta, hogy Gáspár András. az a bizonyos tizenegyedik lázadó vezér, akit halál

Véletlenül Gáspár András Is épp annyi idős, mint Lenkey János. A kegyelemnek számító ítélet nyilvánvalóan azért esett rá, mert az egyetlen olyan tábornok volt. aki a debreceni lázadó országgyűlés április tizennegyedikei függetlenségi nyilatkozata után tartózkodott mindenféle katonai tevékenységtől.

Addig viszont sokszorosan rászolgált a Kossuth-kormány minden elismerésére. Már a magyarok pártütése előtt színes és impozáns katonamúltja volt. Kecskemétről, erről a vad, pusztai vidékről származik. Apja csizmadiát akart belőle faragni a maga műhelyébe, de a kamasz megszökött a szülői háztól egy huszártoborzás alkalmával. Olasz földön szolgált, Lombardiában. Tizenhárom évig volt közhuszár, majd apránként lépkedett előre a tiszthelyettesi létrán. Kétségtelenül rászolgálhatott a tiszti sarzsira, ha minden katonaiskola nélkül hadnagyi kinevezést kapott tábornokától. Innen már a várakozási idő is előre vitte. Századparancsnok volt kapitányi rangban, amikor elérkezett az ominózus 1848.

A lázadók oldalán aztán megmutatta, hogy nem tévedésből hittek rátermettségében. Először a horvátoknak adott ízelítőt vakmerőségéről a Drávánál. Aztán Perczel Mór hadtestében mutogatta félelmetes kardját. Kitűnt az ozorai hadműveletekben, ráadásul a ravaszságáról is bizonyságot tett, amikor elfogták a ml Rot-hadtestünket,

Nagy híre lett ennek, Kossuth magasztalta az országgyűlésben a hőstettet, amikor éppen a karzaton tartózkodott Gáspár András. A lélektani érzékéről híres Kossuth azon* nyomban, az országgyűlés előtt kinevezte őrnaggyá. Nevét, személyét ettől kezdve különös nimbusz övezte.

Amire iparkodott is rászolgálni. Ahány csatában részt vett, annyiszor győzött. 1849. januárjára már az ezredessé- gig vitte, s csakhamar kinevezték a hetedik hadtest parancsnokává, egyszersmind tábornokká. Bizony, ebben a magas 6talumban sem vallott szégyent. Először a ml híres Schlick tábornokunkat szé- gyenítette meg a hatvani csatában, majd folytatta diadalait az isaszegi. a nagysallói ütközetekben. Aztán jött a függetlenségi nyilatkozat és Gáspár András okosan félreállt.

Katonai képzetlenségem ellenére is látom,- hogy Gáspár rengeteget ártott hadseregünknek. Többet, mint jó néhány halálra ítélt tábornoktársa. Mi a magyarázata hát Haynau őkegyelmessége nagylelkűségének? Minden bizonnyal kérkedni óhajtott lovagiasságával a táborszernagy. Bizonyságot tett amellett, hogy korántsem a katonai talentumot nehezményezi a lázadó tábornokoknál. Sőt, elismeréssel illeti a hadvezéri tehetséget. Ellenben megmaradni cselek- vőleg a lázadó kormány oldalán a függetlenségi nyilatkozat után. az egészen más. Az már felségárulás.

(Folytatjuk)