Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-03 / 231. szám

. — ^ry V ..... ’ r ' P dF&m®gfels«sCA9kés«t A gazdasági szervező, ellenőrző munka segítői A NÓGRÁDI szénbányák pártbizottsága mellett 11 ta­gú gazdaságpolitikai bizottság tevékenykedik. A termelést szervező, segítő, ellenőrző pártmunka hatékonysága ugyanis nagymértékben függ attól, hogy milyen hozzáértő aiktívahálózat segíti ebben a pártszerveket- Olyanok kap­tak erre a munkára a válla- lanál pártmegbízatást, akik egy-egy kérdést önállóan tud­nak vizsgálni, véleményük van, és javaslatot is tesznek. Takács Vilmos, a bizottság vezetője többek között el­mondta: — Az idén a válla­lati átszervezés után kiegészí­tették a bizottságot párttag és párton kívüli szakemberek­kel, hogy még hatékonyabban tevékenykedhessenek. Az idén az egyik legátfo­góbb munkájuk a vállalat üzem- és munkaszervezési helyzetének Vizsgálata volt. A bizottság tagjai az üzemek­nél gyűjtötték össze a tapasz­talatokat, és a helyi vezetők­kel közösen beszélték meg az észrevételeket, tennivalókat. Az eredmények a fejlődés el­lenére jó néhány hiányossá­got is feltártak. Többek kö­zött azt, hogy egy sor gazda­sági kérdés van, amit a fel­sőbb szerveknek kellene tisztázni. Ez a folyamat lassú ütemben halad. — A vállalat anyaggazdál­kodását sem találták megfe­lelőnek. Egyes anyagokból új­ra termelődnek az elfekvő készletek, míg más anyagok­ból hiány van, ami zavarja a termelőmunka ütemességét- A vizsgálat időszakában pél­dául 7 millió forint értékű elfekvő készlet volt a válla­latnál. A szervezési, műszaki intéz­kedési terveket is felülvizs­gálták. Tavaly még csak a pártszervek készítettek ilyen intézkedési tervet az üze­meknél, a gazdasági, műszaki vezetés ezzel adós maradt. Az idén már változott a, helyzet, mindenütt készült terv, csak egyes helyeken túlságosan ál­talános célokat határoztak meg. A párthatározat végre­hajtása ennél sóikkal többet kíván. A feladatok pontos meghatározását és a felelő­sök megjelölését is. Pedig szükség lenne rájuk. Kerékgyártó, kovács: mindkettő kivesző szakma. Pedig szükség van rájuk, mert nélkülük aligha gördül a szekér Kulturáltabb körülmények az üzemi étkezdében A különböző borítékon kívüli Juttatások köre igen széles. Az üzemi étkeztetés is ilyen kedvez­mény a dolgozóknak. Munka- és életkörülményeik javítását szol­gálja. A jelentősége növekedett a nők nagyobb arányú munkabe­állítása folytán. A nők második műszakjának megkönnyítését is szolgálja. Így van ez üzemünknél, a ZIM salgótarjáni gyárában is, ahol 130o dolgozó nő van. Az üze­mi étkeztetés megkönnyíti a hely­zetüket. Nagyobb lehetőséget biz­tosít számukra az otthoni munká­hoz és szabad időhöz. Gyárunkban a rekonstrukció előtt nagyon rossz kerülmények között folyt az üzemi étkeztetés. A körülmények gátolták a tömeges étkeztetést, a választék bővítését. A rekonstrukció befejezésével fel­épült az új üzemi konyha, ebédlő a szükséges melléképületekkel. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a városi üzemek között az egyik legmodernebb, legjobban felszerelt üzemi konyhával rendelkezik gyá­runk. Az új szociális létesítmény csaknem 14 millió forintba került. A kapacitása 2000 személyes. Je­lenleg azonban gyárunk dolgozói közül csak 550-en veszik igénybe. Többen hazahordják az ebédet. Természetesen így nem volna gazdaságos a kihasználás, ezért gyárunk üzemi konyhája besegít a város 15 üzemének, így az AKÖV- nek, a bányagépgyárnak és egyéb kisebb vállalatoknak az üzemi ét­keztetés biztosításába. A gyárunk dolgozói egy ebédért 5,35 forintot fizetnek. A vállalt ebédenként 4,20 forinttal járul hozzá. Évente az étkeztetéshez való hozzájárulás 640 ezer forintot jelent. Az utóbbi időben nagymértékben javult a választék. Ma már kétféle me­nüből választhatnak a dolgozók. A jól felszerelt üzemi konyhában jól képzett szakácsaink vannak. Konyhánk az Egri Uzemélelmezési Vállalat keretében működik. A konyha vezetői lelkiismeretesen, nagy felelősséggel végzik munká­jukat. Hóból Barnáné konyhafő­nök rendszeresen érdeklődik, véle­ményt kér az étkezőktől. Dolgo­zóink többsége úgy vélekedik, hogy a mennyiség és a minőség kielégítő. Az üzemi konyha jobb kihaszná­lása érdekében érdemes volna az illetékeseknek megvizsgálni a le­hetőségeket, bogy ne csak ebédet, hanem reggelit, esetleg vacsorát is kaphatnának a dolgozók. Ez a nők helyzetét tovább javítaná. Csak gondolatébresztő ötletként említem, ha például reggelire te­jeskávét, kakaót, tejet lehetne kapni. Érdemes volna azt is vizs­gálni, hogy forró lángost hogyan lehetne biztosítani. Bizonyára sok vásárlója lenne. Mindez gazdasági számítást igényel, de egy biztos: a dolgozók örömmel fogadnák a megoldást.- ~ Holnái: István KEVÉS az önálló kezdemé­nyezés az üzemeknél. Egy-egy feladat meghatározásánál hiá­nyosaik a gazdasági számítá­sok, kevés az előkalkuláció — állapították meg a bizottság tagjai. Az üzem- és munka­szervezés kialakítására is tet­tek javaslatot a végrehajtó bizottságnak. Cserháti József és Báli Sándor is tagja a bizottság­nak. Ök anrói számoltak be, hogy az említett vizsgálat óta már több intézkedés tör- tént. Létrehozták az üzern- és munkaszervezési osztályt. Ez volt az első legfontosabb teendő, a feltételek megte­remtése. Megkezdték a mun­kát. Ez az osztály végzi el a jövő évi műszaki fejlesztési tervek felmérését, egységbe foglalását. Műszaki fej­lesztési, üzemgazdasági, üzem- szervezési csoport tartozik az osztályhoz. Ide tartozik to­vábbá az újítási és verseny­ügyek intézése is. Megkezdték a szervezési szakemberek képzését, to­vábbképzését. Több dolgozót ■iskoláztak be. Mindez bi­zonyíték arra', hogy a gazda­ságpolitikai bizottság észre­vételei, javaslatai segítették e fontos kérdések megoldásá­ban. Jóval több címet, olyan témaköröket lehetne felsorol­ni, amelyekkel az idén fog­lalkoztak. Vagy önállóan a bizottság vagy a vizsgált te­rület felelősei vitték a beszá­molót a párt-végrehajtóbizott­ság ülésére. Minden esetben segített a gazdaságpolitikai bizottság is. Milyen terveik vannak a jövőre? — kérdeztem Takács Viltnos tód. — A BÁNYÁSZATI tevé­kenység műszaki fejlesztési helyzete, és az ezzel kapcso­latos feladatok megtárgyalá­sára kerül sor végrehajtó bizottság ülésen a. közeljö­vőiben. A jelentés felelőse Bo­csi Ottó, a szervezési osztály vezetője, aki ugyancsak bi­zottsági tag. Később, de még ebben az évben a tavaly no­vemberi párhatározat alapján a szocialista társadalmi el­osztás elvének érvényesülé­sét vizsgáljuk a vállalat bér­es jövedelempolitikájának tükrében. Tennivalónk tehát még van. A jövő‘évi tervünk kialakítására viszont ké­sőbb kerül sor — válaszolta. Mi a véleménye ? A szocialista munkaverseny értékeléséről és a nyilvánosságról Vajon a legérdekeltebbek miként vélekednek a címben említettekről, amit sokszor és jogosan bíráltak a dolgozók és a különböző irányító szer­vek, aminek visszatérő ref­rénje: nem rendszeresek, ala­posak az értékelések, elhanya­golják a legjobbak népszerű­sítését, azaz a különböző erő­feszítések ellenére sem kielégí­tő a verseny nyilvánossága. Bevált a pontrendszer — Eddig háromszor nyer­tük el a Szocialista címet — kezdi a beszélgetést Bárány János, az Ipoly Bútorgyár egyes gépműhelyének 30 főt számláló szocialista brigád­jának vezetője, majd így foly­tatja: — Nem tudom, hogy orszá­gosan hogy van, illetve a szomszédos üzemek miként oldják meg, de nálunk a ja­nuár elsejétől vezetett pont- rendszer a munkaverseny ér­tékelésénél bevált. Minden brigád tudja, hogy különböző tevékenységéért hány pont jár. Nem lehet mellébeszélni, hogy ki, mit végzett el, mert azt igazolni is kell. Előnyös az új módszer azért is, mert saját magunk is ellenőrizni tudjuk, hol tartunk, mit kell tennünk. A tapasztalatokról, a tennivalókról reggelizés közben szokott szót váltani a brigád. Ily módon megóvhat­juk magunkat az esetleges meg­lepetésektől. Ezenkívül mó­dunk van összevetni a mi ér­tékelésünket a vállalati ver­senybizottság értékelésével. — A brigád értékelése és a vállalati versenybizottság ér­tékelése között volt-e eltérés, van-e véleménykülönbség? Eddig még nem. Tavaly, ta­valyelőtt, amikor nem volt ilyen világos és egyértelmű az értékelés módszere, akkor igen. A félévi értékelés sze­rint a mi brigádunk a harma­dik helyet nyerte. — Hol látható a verseny- értékelés? — A klubszobában volt ki­függesztve egy hétig, aztán levették. Azért tették ide, mert ebben a helyiségben a dolgozók közül sokan megfor­dulnak. — ön szerint a jelenlegi nyilvánosság kielégíti az igé­nyeket? — Igen .12 ­Önmagunkat ellenőrizzük... Nehéz helyzetben voltam Harmath Zoltánnal, a gép­műhely II. Madách Imre ne­vét viselő kollektíva vezetőjé­vel. Éppen az értékelés ideje alatt volt betegszabadságon, majd ezt követően mint új­donsült házasember volt két hétig távol az üzemtől. Azt mondja: — az értékelés mód­szerével most már elégedettek vagyunk. Véleményeltérésünk nem volt, tudjuk, minek alap­ján, mennyi pontot kapha­tunk. Ily módon önmagunkat is tudjuk ellenőrizni. Arról nem tudok számot adni, hogy a félévi értékelésnél hányadik helyre kerültünk, mert nem voltam itt, a helyettesem pe­dig eddig még nem tájékozta­tott — Nem tartja hosszúnak a félévenkénti értékelést? — Nem. Ennyi idő alatt na­gyobbak az esélyek. Mód van arra, hogy pótoljuk azt, ahol elmaradtunk. Gondolok itt a társadalmi munkára. Például most nehezen tudnánk végez­ni, mert nemrég kerültünk át ebbe a műhelybe, mielőbb be kell hozni a költözködésből adódó lemaradást. — ön szerint szükség van a verseny nyilvánosságának sokszínűbbé tételére? — Nem ártana, ha az üzem­részekben is kifüggesztenék a félévi értékelést. Nem író­géppel írt papírra gondolok, hanem olyan feliratra, ame­lyik már messziről felkelti az érdeklődést. Ennek szolgálatá­ba kellene állítani a faliújsá­got is. Sértődöttségből ?! Fekete István a szerelőbri­gád vezetője. Azzal kezdi, hogy ők tavaly nem nyerték el a Szocialista címet, s ezért nincsenek megsértődve. Vé­leményének kialakításában a tapasztaltakra támaszkodik. Szerinte az értékeléskor sok olyat! dolgot is elfogadnak, ami nem fedi a valóságot, — Mire gondol? — Arra, hogy közösen jár­nak moziba. Ki tudja ezt el­lenőrizni? Perske vannak, akik valóban együtt járnak szórakozni. — Van még más is, ami nem tetszik önnek? — Igen. Például az, amikor egyes brigádoknak nincs mun­kájuk, s az állásidőt társadal­mi munkára használják fel. Ezt beírják a naplójukba, e a versenyértékelő bizottság el is fogadja. — Szóvá tette ezt a szocia­lista brigádvezetők értekez­letén, vagy a legutóbbi ter­melési tanácskozáson? — Nem emlékszem rá ... — Az értékelésnél jelen vannak a szocialista brigád­vezetők is? — Nincsenek. Pedig nem ártana, legalább első kézből tudnának válaszolni az érté­kelést követő különböző miér­tekre. Talán kevesebbszer hangzana el, hogy szubjekti­ven ítél a bizottság. — Hányadik helyen állnak a versenyben? — Negyedikek vagyunk. Szeretnénk év végére az első három közé kerülni. — Jobb vagy rosszabb a mostani értékelési módszer az előzőnél? — A mostani összességében jobb. Nem kell egész évben azon totózni, hogy mi, vagy másik brigád lesz az esélyes a címre. — Miként ítéli meg a ver­seny nyilványosságát? A műhely egyik falára mu­tat, ahol a brigád kitünteté­sei láthatók. Kácsor Bajos KISZ-titkár, az öttagú versenyértékelő bi­zottság egyik tagja a beszél­getés során fölmerült problé­mákra a következőket vála­szolja: — A mozilátogatást nem, csak a kulturális vállalások teljesítését értékeljük. Ha va­lamelyik brigád munkaidő alatt társadalmi munkát vé­gez, arra nem kap bért, jo­gosan írja be a naplóba tár­sadalmi munkaként. Egyéb­ként a naplókat havonta és negyedévenként megnézzük, félévenként pedig ezeknek fi­gyelembevételével értékelünk.' Szubjektív megítélés annyi­ban lehetséges, hogy az érté­kelésnél figyelembe vesszük még a brigádok közösségi szellemét és politikai állás­foglalását. Ezek szorosan be­letartoznak a hármas követel­ménybe. Jogos az észrevétel és kívánság, hogy a verseny eredményeinek népszerűsíté­sére az eddiginél nagyobb gondot fordítsunk. Valóban nincs szükség tit­kolni azt, amit nehéz, fáradsá­gos munkával elértek a munkás­kollektívák. V. K. Bodó János A z orvos háza előtt egy rendőrségi kocsi állt. A motorost hozták be, aki rakoncátlankodott az országú­ton. Az orvos megnézte, nem a szesz bolondította-e meg? A doktor akkor már ünneplőben volt, készült a vízpartra. Van ott egy hétvégi házacska. Nem hivalkodó, inkább szerény, oda várták őt tisztelői. Pedig ott már fázósak lettek a na­pok, mióta borúsra fordult az ég. Hangoskodva nyargal a szél, és habra veri a vizet, ami ringatja a vadkacsákat. Az or­vos sietve végzett, és indult a barátaihoz. Átmelegedett a szíve. Ünneplője feszült raj­ta. Rugalmasak a léptei, ha teltebb is lett teste. Tekintete az életet tükrözi. Azért most egy kicsit elfogódott volt. Az izgalom tette ilyenné. A kis házban a vízpart hű­vösét senki sem érezte. Min­denki rejtette ajándékát, és ez őket is átmelegítette. A dok­tort várták köszönteni. Három évtizede is elmúlott már, hogy Jobbágyiból Palo­tásra elindult egy vékony fia­tal legény. Táskájában ott la­pult egy kis zománctábla. Ez állt rajta: Dr. Bognár Géza orvos. A kis tábla azóta is megvan. Az orvos felírat után még oda lehetne írni, hogy a természetszerető ember, a helybeli vadásztársaság elnö­ke. Mert Palotásra érkezése után, amikor a dolgozó embe­rek maguk urai lettek, bele­kóstoltak a vadászat varázsá­ba, társaságba tömörültek, és akkor hívták maguk közé Bog­nár Gézát is. Felébresztettük Vízparton az esti csend az emlékeket. Nem halványod­tak el a múló években, hanem frissek maradtak. Az orvos arca ellágyult. — Nagyon jólesett, hogy gondoltak rám. Akkor érez­tem, hogy igazán maguk közé fogadtak. A munkában megfáradt idegrendszer felfrissítését je­lentették számára a hét végi túrák a síkságba fordult vi­déken. Bizony, akkor egész ■ napos út után egy színes tol­lú fácánt látni, vágtázó nyúl nyomát követni, nagy élményt jelentett. Terménytől, vadtól megfosztott volt a határ. A negyvenes évek végére meg­változott a helyzet. Bognár Gézának, a doktornak két szenvedélye lett. Gyógyítani az embereket, és a szabad ■ idejében gondozni a vadon élő állatokat. Az ötvenes év kemény, havas tél volt. Észak­ról zúdult a síkságra a hideg. Szél kavarta a havat. Kikillai János bátyánk a tanúja, hogy lilára dermedt csapatuk Bog­nárral, ahogy vitték az étket a vadaknak. Persze, hogy a fáradság megtérült a vadászat szépsé­gével. A következő télen a bo­tosban, meleg kabátba bugyo- lált vadászok a kihúzott háló­ba, élve fogott állatokban gyönyörködhettek. Küldték más, vadban szegény vidék­nek, hogy ott is legyen. És az orvos nem fáradt el. Jót derül ennek gondolatán is. — Ez felfrissíti az embert.. Z Huszonöt esztendővel eze­lőtt, akik maguk közé hívták a társaság vezetőjévé válasz­tották. Azóta is benne bíznak. Ezt ünnepelték barátai, va­dásztársai a vízparti házacs­kában. Amikor a vadászok órácskára megpihennek, él­ménycserére gyülekeznek, va­rázslatos hangulat kerekedik körülöttük. A vadászat leg­szebb percei ezek. Tiszta az ér­zés, őszinte a beszéd, amelyet a vízparton ünnepélyessé is tett, hogy Vallus Pálnak, az or­szágos vadászelnöknek zsebé­ben ött lapult a Nimród-emlék- érem, az országos elismerés az orvos-vadásznak. A megyei el­nöknek, Mátrai Istvánnak, a megyei vadászok küldte aján­dék. A vadásztársak sem fe­ledkeztek meg. Bognárnak megpirosodott az arca, aztán lehajtotta fejét, hogy rejtse nedvessé lett szemét. Akkor volt ilyen, amikor régebben hivatalos vendégként egy esküvői lakomán vett részt. Húsos káposztával kínál­ták. Vadnyúldarabok voltak abban. Akkor még a Határban kevés volt a nyúlból. Lövését tilalom fékezte. De az öreg Sándor Ferenc nem állhatta, amikor meglátta, hogy oda ne gyújtson a füles orra elé. Nem magának vitte, a lagzis népnek. A doktor pirongatta: — Miért tesz ilyet, amikor nem szabad. — Ha szabad lenne, már nem volna érdekes... A doktor nagyon nekikese­redett, de az öreg már ilyen maradt. Mikor az állomány már szaporán fizette a vele törődést, nem tiltotta szabály elejtésüket, az öreg nem fo­gott fegyvert. Ez hatotta meg a doktort. I ^gy, lépésről lépésre ha­ladtak Palotáson a vad- gazdálkodás országos elismerése felé. És az úttörő, dr. Bognár Géza volt, az or­vos. A vízparti kis házban vi­dám lett a hangulat. Az öröm, ha megosztják, akkor igazi öröm. Ott megosztották. Estére már a szél is megenyhült. A habzó víz fodros lett. Fenn, a magasban, a sötétség leple alatt, az őszt jelző szárnyas vándorok, a vadlibák húztak dél felé. Az ablak üvegét kint­ről halkan megkopogtatták. A doktort szólították beteghez. Indult, mert amikor vadász, akkor is orvos ő. Kialudt a gyertya lángja a hétvégi há­zacskában. A vízparton csak az esti csend maradt. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1973. október 3., szerda 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom