Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-14 / 215. szám

Látogatás az ipari szakmunkásképző intézetben

Az üj tanév feladatairól

A MEGYE legnagyobb oktatási intézményében, a salgótarjáni 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben Horváth László igazgatóval beszélgetünk az új tanév fel- datairól, a munka néhány új vonásáról. Ez*évtől az Intézet tanácsi irányítás alatt áll.

A tanévnyitó tantestületi értekezletet auguszus 31-én tartották, a tanévnyitó ünnepség pedig szeptember 1-én zajlott le. Az udvaron tartották — alkalmas befogadóképességgel rendelkező terem hiányában —, s közben csöpö- rögni kezdett az eső. így az ünnepség kissé kurtára sikerült.

Az intézet tanulói létszáma összesen 1500 fiatal. E számba beletartoznak a rhintegy 150 hallgatót számláló szakközépiskolai esti osztályok is. A felnőtt dolgozók ftanárok, ' szakoktatók, adminisztratív és technikai dolgozók) száma 120,

Miben látja az igazgató az új tanév legfontosabb tennivalóit? .

— Célunk, természetesen, a Központi Bizottság oktatáspolitikai határozatának megvalósítása, e munkából az idei tanévre szóló feladatok elvégzése. Konkrétabban is szólnék néhány dologról, ha nem is mindenről. Mi az idei tanévben mindenekelőtt a tanulmányi színvonal emelését tartjuk egyik legfontosabb cé- i úriknak. Ezen belül célul tűztük ki, többi között, a tanári tervező munka színvonalának javítását, a •'■módszertani kultúra fejlesztését. Fokozott gondot fordítunk továbbá a tanulók segítése konkrét formáinak kidolgozására. Például a korrepetálásokban számítunk az üzemek segítségére, akár a fiatal műszakiak

én közgazdászok tanácsa tagjainak, a szocialista, brigádta- góknak, az üzemi ifjúsági szervezeteknek tevékeny bevonásával. Itt célunk a lemorzsolódás csökkentése.

—- E TÖREKVÉS, úgy gondoljuk. annál inkább helyesnek tűnik, mert hiszen az e tanévre való beiskolázás körül bizony gondok is jelentkeztek.

— Valóban, a beiskolázásunk nem sikerült úgy, mint ahogyan szerettük volna — hangzik Horváth László válasza. — Igény szerint 1100 fiatalt vártunk, s mindössze 500 tanuló jelentkezett. Ez például az 1868-as első éves létszámnak hatvan százaléka. Súlyos gondunk ez, s több szakmában különösen aggasztó a hiány. Erre, véléményem szerint, mielőbb fel kell figyelniük más szerveknek is, melyek tehetnek valamit a beiskolázás érdekében, hogy néhány példát is említsek, hiány van melegüzemi szakmákban, öntőt például e tanévre egyáltalán nem tudtunk beiskolázni, de csak néhány fiatal jelentkezett kovácsnak, üvegfúvónak ~ is. A vas- és fémiparban az eddig könnyen beiskolázható szakmáknál is erőteljesen csökkent az érdeklődés (gépszerelő, gépi forgácsoló, szerszámkészítő, vagy szerkezeti akatos. hegesztő stb.). Pedig az iparnak e szakmákban is hagy az igénye.

Az új tanévben ezen intézményben is a legfontosabb gyakorlati tennivalók közé tartozik a tanulói túlterhelés csökkentése, a tananyagcsökkentés. Az ezzel kapcsolatos dokumentumok mind a Munkaügyi, mind pedig a Művelődésügyi Minisztérium részéről időben rendelkezésre álltak. A szakmák jellegének megfelelően a szakmai tárgyakban anyagrészeket hagytak ki, s kimaradtak az úgynevezett szint feletti részek. Az illetékes szaktanárok a dokumentumoknak megfelelően tervezték meg évi ■ munkájukat, A közismereti tárgyakban szintén van tananyag- csökkentés.

Az Idei tanév célkitűzései közt tartják számon továbbá az iskolai élet demokratizmusának fejlesztését, a szabadidős programok tartalmas megszervezését, s nem utolsósorban az új intézmény belső életére való fokozatos és alapos felkészülést. Salgótarjánban, a BRG-től délré már megkezdték az új intézet földmunkálatait, húsz tanterem. 300 személyes kollégium, 120 munkahelyes tanműhely, 600 személyre konyha, étterem, tornaterem stb. épül, az Ipari szakmunkásképzés megyei képzésének fellegvára. Terv szerint 1975-ben adják át

ADDIG is, * nevelés-oktatás, a szabad idő eltöltésének feltételeire nagy gondot fordítanak. Ez évben például a tanulók szabad idejének kitöltését szeretnék terveszerűb- bé tenni. Ennek feltételeit is megteremtik. Az iskolában és a tanúi óotthon ban klub működik. Az iskolai kétszeres kiváló klub. Kialakították az iskolai könyvtárat is, függetlenített könyvtárossal. S napokon belül egy kulturális nevelőtanár is munkába lép, akinek feadat lesz, többi kö- között, a tanulók szabadidős programjának tartalmas megszervezése, az ifjúsági szervezet segítése.

T. E.

gyára

Vágjunk azonnal a közepébe és röviden ismertessük az üzem profilját. A megyében működő fiatal termelőegységekhez kell sorolni, hiszen alig több, mint fél évtizedes múltra tekint csak vissza. A dolgozók jó része bejáró, nemcsak a közeli környék (például Mátraballa, Mátrakövesd, sázuha) vonzza az embereket, de sokan utaznak ide naponta Erdőkövesdről, Pétervásá- ráról, s a megye számos távoli községéből. A gondok tehát, elsősorban az „ifjú kor” miatt, no meg az ingázók •miatt adódnak. S nyugodtan állíthatjuk, ezek bármely más üzemben is megtalálhatók, vagyis eléggé általános érvényűek. Ami már sajátosabb profilt, kölcsönöz a gyárnak: a 750 munkás több mint 90 százaléka nő. Mindössze 21 férfit találunk a sok asszony es lány között. Női vezetők döntenek, tehát a dolgozó nők gondjairól, bajairól. Itt aztán hatványozottan kell, hogy érvényesüljön a nőpolitikái határozat megvalósítása.

A nőkkel szembeni családi

es társadalmi követelményeket ismerve adódnak a kérdések: helyt tudnak-e állni az asszonyok a munkában, tudják-e vállalni a társadalmi megbízatásokat, a közéleti- ségbe való bekapcsolódást, jut-e idejük önmaguk képzésére, a művelődésre? Egyáltalán, egy nőket foglalkoztató üzmeben milyen sajátos problémák, megoldásra váró feladatok merülnek fel? Erről kérdezzük Szabados Józsefnél, a jánosaknai Női Fehérneműgyár szakszervezeti bizottságának titkárát.

— Azonnal az anyagi juttatásokkal kezdem, mivel nálunk fokozottabban kell ügyelni a ..javak felosztására”, a segélyek biztosítására. Sok olyan női dolgozónk van, aki egyedül neveli gyermekét, ezeknek minden évben biztosítjuk a segélyt. Aztán itt

vannak a kismamák: a velük való foglalkozás fontos kérdés; egyrészt arra törekszünk, hogy ők is megkapják a szülés után azt, ami kijár nekik (néha még többet is), más- réfizt, hogy ne szakadjanak el az üzemtől. Gyakran hívjuk meg őket a gyári rendezvényekre, s most ősszel indul egy felnőtt szakmunkásképző, tanfolyam; a kismamákat ebbe is bevonjuk, hogy ne jelentsen számukra kiesést a gyermekgondozási idő.

S most emeljünk ki az előbb feltett kérdéskörből egy fontos témát; nevezetesen a szakmai képzést és a művelődést!

— Ami a szakmai képzést illeti, egyre több szakmunkást foglalkoztatunk, számuk jelenleg hatvan. De harminc ipari tanuló végez jövőre, húszat pedig most iskoláztunk be. A művelődés már nehezebb kérdés; az erre fordítható pénzösszeget rengeteg felé kell osztani. Erre az évre 65 ezer forintot kaptunk; az üzemnek saját orvosa és ápolónője van, számukra 18 ezer forintot fizetünk ki. A megmaradt 46 ezer valahány forintból 4200 forint jut szociális célokra, tízezer kulturális juttatásokra, a többi pedig a sport, és a társadalmi ünnepek, valamint a politikai és a társadalmi szervezetek költségeit fedezi.

Az üzemben dolgozók körében népszerű a helyi szak- szervezeti letéti könyvtár, de kedvelik az asszonyok az ismeretterjesztő előadásokat is.

— Kedvelik, mert az előadott témák közvetlenül i6 érintik a dolgozó nőket. Csáki az a baj, hogy kevés idő jut a

TIT-előadásokra. Két műszakban dolgozunk, ezért az előadásokat általában a műszak vége előtt tartjuk meg, vagyis elcsípünk egy keveset a munkaidőből. Húsz darab színházbérletet vásároltunk a Megyei Művelődé«! Központ előadásaira, az útiköltséget megfizetjük az asszonyoknak.

Végezetül álljon itt egy idősebb dolgozó, a 42 éves Susán Ernőné véleménye: — 1967- ben kerültem a gyárba, az elsők között. Kevesen voltunk még akkor, sok problémával, nehézséggel. Azóta felduzzadt a létszám, egyre több a szakképzett ember, egyre kevesebb a probléma. Szívünkhöz nőtt ez a gyár, hiszen napjaink nagy részét itt töltjük, és mondhatom jó közérzettel, kedvvel munkálkodunk. Nagyon örülünk minden olyan kezdeményezésnek, amely a szakmai fejlődésünket és a művelődést célozza. Hiszen az, hogy korszerű ismeretekkel rendelkező emberek legyünk, nemcsak a gyár érdeke, de a sajátunk is.

— vékiss —

(17.)

Éppen egy tükör előtt álltak, amikor a szomszéd teremből hirtelen feltűnt Hod- zsa Ali figyelő arca. Az öreg feléjük sietett.

— Allah adjon békét és boldogságot — fuvolázta édeskésen Hodzsa Ali, és meghajolt Lida előtt. — Üdvözlöm Ligyija kisasszony.

Hodzsa Ali szinte mentegetőzve kezdte magyarázni jelenlétének okát Szergejevnek. Itt dolgozik az unokafivére, sürgős dologban kérte a segítségét.

Amíg Hodzsa Ali Szergejev- vel beszélgetett, Ligyija figyelmét egy polcon álló, furcsa ilámpa vonta magára.

— Mit gondol, Jakov Va- sziljevics, miféle lámpa ez? — kérdezte.

— A „eire” meggyújtására szolgál — sietett közbevágni Hodzsa Ali.— Ez maga a pokol, amellyel az irániak a szélbe füstölik erejüket és férfiasságukat. Rosszabb a hasisnál.

Hodzsa AU felnevetett,

4 NÓGRAD - 1973. szeptember 14., péntek

Mit

Időproblémák — vásárolnak Is

Németh Mihály, a Nógrád

János vitéz pályázat

Az általános és középiskolás, valamint szakmunkásképző intézeti diákok részére pályázatot hirdet a Művelődésügyi Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a KISZ központi bizottsága, valamint a Pannónia Filmstúdió. A pályázat címe: A János vitéz rajzfilmen.

Pályázni többféleképpen Is lehet. Elemző, értékelő írást

lehet készíteni, amely a rajzfilmet az eredeti művel összeveti; pályázni lehet továbbá rajzzal vagy rajzsorozattal, amelyek alkalmasak az irodalmi mű alakjainak, helyzeteinek rajzfilmes feldolgozására. A pályázat terjedelme valamennyi műfajban kötetlen. A beküldési határidő is folyamatos, a végleges, összesített eredményt pedig 1974. június 15-én teszik közzé a sajtóban.

A pályázatokat zárt borítékban, név, lakcím, életkor és az iskola megjelölésével a Pannónia Filmstúdió címére kell beküldeni. A helyezést elért pályázók oklevelet, könyv- és grafikai jutalmakat kapnak. A legjobb pályaművek beküldői külföldi társasutazáson vesznek részt.

De nem belülről, hanem a homlokzati része kap Mimiről szép, élénk színt. Az egyhangú szürkeségből így színes megjelenésével is kiemelkedik majd, emelve ezzel is a városközpont nagyszerű képét — ár —

megyei Tanácsi Építőipari Vállalat egyik pásztói lakásépítésén dolgozó kőműves- brigádjának vezetője az első pillanatban némi bizalmatlansággal nézett rém. Mint később elmondta, azért, mert könyvügynöknek nézett. Az emberek — nem tudom miért — hozzá hasonlóan, általában Idegenkednek a „házalóktól’’, fölösleges háborgatásnak veszik az ügynökök „portékájuk” melletti szívós érvelését. Ügynök ugyan nem vagyok, de én sem engedtem, míg végül mindkettőnk megelégedésére sikerült szót értenünk.

— Az építőiparban nagyon hosszú a nyári műszak — mondja nagy, dioptriás szemüvegén keresztül aprókat pislogva Németh Mihály. — Reggel héttől este fél hatig dolgozunk, de most, egy idő óta mégsem haladunk egyről a kettőre. Nem tudunk folyamatosan dolgozni, mert nincsen anyag, hiányzik a panel. Egyik munkából a másikba kapunk. így nehéz lesz a' normánkat teljesíteni, pedig nagyon kéne a pénz mindenkinek.

Csatlakozik a beszélgetéshez Sőregi István is, aki decemberben szerelt le a néphadseregtől, és júniusban házasodott: — A brigád tagjainak ötven százaléka nős. Havi kétezerkétszáz forintot tudunk keresni. Ez nekünk, fiatal házasoknak kevés. így aztán gyakran eljárunk maszekolni.

Másók is kapcsolódnak a témához. Az építőipari tervezés és kivitelezés közötti jobb kooperációt emlegetik, hogy a munka elkezdése után ne fordulhasson elő anyaghiány. Csak e problémák tüzetes megbeszélése után — amikor megnyugodtak, mert elmondták, ami a szívüket nyomta — tértnük rá tulajdonképpeni jövetelünk tárgyára— Jut-e ideje egy fizikai munkásnak az olvasásra?

Ha igen, mit olvas? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ.

— Olvasnak ők könyvet, ha nem is rendszeresen és mindnyájan — mondja a brigádvezető. — Nyáron kevesebbet, télen többet. A múltkor is, minthogy párttag vagyok, a Kossuth Könyvkiadó bizományosától hoztam egy könyvet a Gyenes Pistának, mert naA Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ központi bizottsága, a1 Népművelési Intézet, az Építő-, Fa-, és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete, a Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsa, a Salgótarjáni városi Tanács és az ÜM. salgótarjáni öblösüveggyár Kossuth Művelődési Háza a költészet napja tiszteletére jövő év április 6—7—8-án

megrendezi Salgótarjánban a munkásfiatalok második országos versmondó versenyét. A versenyen kizárólag 30 éven aluli munkásfiatalok vehetnek

gyón szereti a történelmi könyveket. Ez meg épp a második világháborúról szóit. — Gyere csak ide — int a fiúnak. — Ml is volt a kónyv elme?

— A Nagy Honvédő Háború — feleli a fiú.

— Tetszett? — érdeklődtem.

— Nagyon — csillant fel a szeme. — Meg Is vettem. Szeretem a. háborús könyveket, mert sokat hallottam az Idősebbektől a háborúról. Nem kedvelem a „mesét”. A fantázia megmásítja a dolgokat, én pedig u történelmi igazságot, a valóságot akarom tudni.

■— Én az újságokból ismerem meg mindezt — veti közbe a mátrászőllősi Győri József. — Igaz, hogy legjobban a sport érdekel, de a sajtóban mindig elolvasom a napi eseményeket is.

Van, aki tehát könyveket olvas, van aki csak újságokat. Ez utóbbit mindenki naponta végzi, de természetesen csak az őt igazán érdeklő rovatokat nézi meg, cikkeket olvassa el.'

Sőregi István legutóbb A fehér hintó című regényt olvasta. írójának névére azonban már nem emlékszik. Ez a könyv is a második világháborúban. illetve az új élet megindulásának kezdeti időszakában játszódik. Ö azonban inkább a regényformát kedveli. Hozzávetőlegesen ötven darab saját könyve van otthon.

Néha szoktam vásárolni is. Meg másoktól kölcsönkérni. Könyvtárba nem járok Általában azokat a könyveket olvasom el, amelyekről munkatársaimtól, ismerőseimtől hallok.

— Egyébként a salgótarjáni központi könyvtárunkból olyan könyvet hoz ki mindenki, amilyet akar — teszi az elmondottakhoz Németh Mihály. Erre azonban nem került még sor, mert távol dolgoznak a központtól. Az otthoni könyvtárba járnak, de inkább csak a fiatalabbak, a nőtlenek. A többieket leköt! az otthoni • teendő, a családi gond.

Egy épftőbrigád néhány tagja vallott olvasmányairól, a könyvekről. Szeretik az írott szót, a könyvet: csak a ráfordítható Idejük kevés. Télen talán több lesz belőle,

részt (műszaki és agrárértelmiségi, adfninisztratív munkakörben dolgozó, valamint középiskolás és főiskolás fiatalok jelentkezését nem kérik.) A versmondók két szabadon -választott verssel jelentkezhetnek, de ezek közül az egyiknek SZOT-díjas költő versének kell lennie. A verseny két részből áll, a megyei és a budapesti elődöntőkből és a Salgótarjánban megrendezendő országos döntőből. Az elődöntőkre a jelentkezési határidő:

1973. október 31.

Munkásfiatalok országos versmondó versenye

V. Jegorov dokumenfumregénye:

A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek

Fordította : Havas Ervin

mintha valami jő tréfát mondott volna. Csodálkozván, hogy partnerei nem osztoznak vidámságában, még egyszer sürgős munkájára hivatkozott és meghajolva elbúcsúzott.

— Kellemetlen fráter — jegyezte meg Lida. — Nem elég, ha otthon egymásba bot- lanak?

— Alig látom őt.

— Meggyőződésem. hogy figjel minket. Ez a gazfickó mindent tudni akar, ami a kirendeltségünkön történik. Még azt is, hogy ki kivel tart kapcsolatot.

— Nem hiszem, egyszerűen dolga akadt itt.

— Lefogadom, hogy semmiféle Unokatestvére nem dolgozik ebben az épületben.

Amikor elhagyták a múzeumot, az utcát napfény borította, csak a tócsák emlékeztettek a korábbi esőre.

— Moszkvában most kemény fagy uralkodik. Maga is vágyik Bakuba?

— Már a hajón elfogott a szomorúság. Fájó volt látni, amint Baku körvonalai elmaradnak a horizont mögött.

Lida arra. gondolt, hogy őt csak később fogta el a honvágy, amikor az új élmények és izgalmak csitulni kezdtek.

— Tudja, Lida. 1: Nehezen

szokom meg, hogy így nevezzem magát.

Lida könnyedén felnevetett.

— A napokban elküldöm a kérelmemet, hogy visszatérhessek a hazámba. Ügy látszik, ez a klíma nem használ az egészségemnek.

Lida meglepetten pillantott Szergejevre.

— De hiszen még fél esztendőt sem töltött itt...

— Mindennap rosszabbul érzem magam.

— Egy-két hét múlva fölmelegszik az idő és jobban fogja érezni magát. Biztos vagyok benne.

Lida igyekezett, hogy szavai minél meggyőzőbben hangozzanak, de nem mentette föl magát az egozímus vádja alól. A lány úgy megszerette ezt a kissé idősebb, de számára egyszerű és jó embernek tűnő férfit, hogy nem akarózott elválni tőle. A múlt héten is, amikor Szergejev két napig betegeskedett, s nem ment be a képviseletre. Lida alig találta a helyét.

(Folytatjuk)