Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-14 / 215. szám

Legfontosabb a lakás

Jói gazdáthod a tanácsok

Beszélgetés dr. Szittner Andrással, a megyei tanács tervosztályvezetőjével

Fél esztendő munká járól, az elmúlt hónapok eredményeiről, a megvalósult tervekről és a még megoldásra váró gondokról számot adni mindig nehéz. Sok millió forint sorsáról, felépült lakásokról,

közintézményekről, óvodákról, iskolákról beszélünk.

Mindarról, ami ma Nógród megyét jellemzi.

Az egyre szélesedő tanácsi önállóság és önkormányzat gazdasági vonatkozásban egyre több feladatot jelent a tanácsoknak. Az elmúlt, féléves gazdálkodásról, a tanácsok munkájáról beszélgettünk dr. Szittner Andrással, a megyei tanács tervosztályának vezetőjével, aki a megoldott feladatokról, az új létesítményekről és a meglevő intézmények fenntartásáról, ellátásáról szólott,

— A tanácsok részletes és sokoldalú éves terveket készítettek, előtérben a legfontosabb feladatokkal. Ml jellemezte leginkább ezeket a terveket?

— Elsőként azt mondanám el, hogy éves tervek készítése során a községi, nagyközségi, városi tanácsok negyvenöt-öt- ven, százalékkal több lehetőseggel számolhattak, mint a tavalyi esztendőben. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy 1973-ban több mint 400 millió forintot költenek a tanácsok, amely az előbbrelé- pést szolgálja.

— A megnövekedett anyagi eszközök lehetővé teszik olyan tervek megvalósítását, amelyekkel eredetileg nem is számoltak. Miképpen gazdálkodtak tanácsaink a rendelkezésükre álló pénzzel?

— Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy szinte kivétel nélkül minden községi, városi tanács hasznosan munkálkodott, megfelelően gazdálkodott a közösség pénzével. Elmondanám azt is, hogy' a

meglevő anyagiak mellett Igyekeztek minden lehetőséget kihasználni az együttműködésre az üzemekkel, termelőszövetkezetekkel, Intézményekkel az elhatározott célok érdekében. Sok építkezés folyt, vagy kezdődött el a megyében. Érdemes megemlíteni, hogy ebben az évben köny- nyebb volt kivitelezőt kapni. Azokra a/, építkezésekre, amelyek valóban megalapozottak voltak. a tanácsok minden esetben szerződést kötöttek.

— Sokszor hangzott el, hogy terveinkben első helyen

áll a lakás.

— Valóban, ötszázkilenc- vennégy lakást terveztek a tanácsok ebben az évben. Ezzel szembén az első hat hónapban csupán negyvenhetet adtak át, illetve költöztek be a boldog tulajdonosok. Öka, hogy egyrészt olyan lakásépítések nem fejeződtek be időre, amelyeknek be kellett volna fejeződni, 'így van elmaradás. Másrészt az elképzelések szerint is több lakást kívánnak átad- adni a tanácsok a második fél évben, mint az elsőben. Megemlíteném, hogy éppen Salgótarjánban, ahol pedig az új építkezések bontást követelnek, és sok a lakásigénylő, az elmúlt fél évben egyetlen tanácsi lakást sem adtak át. A helyzet hamarosan változik, mert amint elkészül _ a garzonhéz. máris kétszázíat- vannéey új lakás „lép be’’. Az esztendő második felében fejeződik be építkezés az Arany János utcában, a Gorkij-tele- pen és Balassagyarmaton Is.

—- Milyen közintézményekkel gyarapodott a megye?

— Átadták a vizslás: művelődési házat, a felsőpetényi nevelőotthon óvodáját. Rútságon pedig beköltöztek a gyerekek a megye első általános iskolás diákotthonába, ahol a környező községek kisiskolásai találtak otthonra.

Megkezdődött Salgótarjánban az új, ötszáz férőhelyes filmszínház építése a garzonház mellett. A munkálatok jól haladnak, már szépen kibújt a főidből az épület. Elkészültek a szintén ötszáz férőhelyes kollégium és a számviteli főiskola épületének végleges tervei. A kollégium építéséhez azóta már hozzáláttak a szakemberelv. Teljes erővel dolgoznak a megyei rendelő- intézet építkezésén, Balassagyarmaton pedig a régóta várt diákotthon kivitelezésén. Sajnos, a megyei csecsemőotthont még mindig nem tudták átadni, az eredeti hutáridőhöz viszonyítva legalább két esztendő az eltolódás. A salgótarjáni sportcsarnok modern héjszerkezete elkészült, amely ugyancsak nagy feladatot jelentett. Ne feledkezzünk el arról sem, hogy a jánosaknai víztisztító telep megkezdte a munkát, és segíti Salgótarján vízellátását. Ennek köszönhető, hogy ezen a nyáron nem volt vízhiány a megyeszékhelyen. Végezetül pedig áz új turistaszálló, a Hotel Salgó végre fogadja a vendégeket.

—• Hallhatnánk valamit a

második fél év feladatairól?

•— Továbbra is alapvető és legfontosabb a lakásépítés. A szükséges pénz rendelkezésünkre áll, viszont a terület- előkészítés nehézkes. Azt szeretnénk, hogy ne forduljon elő olyan kirívó eset, hogy befejezett lakásokba nem tudnak beköltözni, mert hiányoznak a közművek. Erre volt példa Salgótarjánban. Megkezdődnek az ötödik ötéves terv előkészületed. A számítások, elképzelések kidolgozása. Az év első felén^K munkája arra enged következtetni, hogy megvalósulnak a tervek, javulnak a Nógrád megyében élő emberek életkörülményei, fejlődnek városaink, falvaink — mondotta befejezésül dr. Szittner András.

Cs. E.

KERETEK...

Létezik Salgótarjánban egy ktsz, s annak egy üvegezi-, képkeretező részlege, ahol hetek óta nincs keret. Képkeret. Bevisz a megrendelő mondjuk négy képet, udvariasan megkérdezi, mikorra lehetne bekeretezni ezeket, s mi a válasz? Semmikorra. Nincs keret. Egyáltalán nincs képkeret. Semmilyen.

Hogy lehet ez? Így! Egyszerűen. Nincs. Csak a maszeknak van. A maszek képkere- tezönek van! Oda kell vinni a képeket! Hogy az drágább valamivel? Istenem! Van ilyen. A képkeretező részleg százhatvanért, a maszek kétszázhetvenért készíti el egy kép keretét; illetve az előbbi csak készítené, ha volna kerete. De nincs. Hogy mikor lesz? Isten tudja. Esetleg kérnek kölcsön a maszektól. Komolyan. Ha az ügyfél nagyon szívóskodik, s egy bizonyos szép (drága) keret megrendeléséről van szó, azért ígéreteket lehet kapni. Talán, talán. Ígéret van, és új meg új határidők, de munka, keretezés nincs. Majd ha tizenötödször jön az erőszakos, tolakodó ügyfél! Hadd Járja le térdig a lábát! S mindaz nem Világvégfalván, de Salgótarján (megyeszekhely) központjában.

Nem tudna valaki egy címet ajánlani ennek a kerete- zőrészlegnek, hol lehet képkereteket beszetezni? Mert én csak azt tudom javasolni, hogy az ilyen „részlegeket” valahogy sűrűbben kellene ellenőriznie a ktsz-nek. Saját érdekében is, de elsősorban a lakosság, a szolgáltatások színvonalának emelése érdekében.

te)

A tűzoltók ejtőernyőn érkeznek

Az Ural fölött a levegőben

naponta teljesítenek szolgálatot a nyugat-urali erdővédelmi légi bázis pilótái. Feladatuk az, hogy őrködjenek 30 millió hektár erdő fölött. Az esetleges erdőtűz kiütését azonnal jelentik a bázisra, ahonnan a tűz helyére ejtőernyős tűzoltókat küldenek.

A légi tűzoltók rendelkezésére AN—2 típusú repülőgépek, MI—1 és MI—2 típusú helikopterek, állandó és hordozható rádióadók, bulldózerek, terepjárók és egyéb technikai felszerelések állnak.

Á Szovjetunió hatalmas erdőkkel rendelkezik. A világ erdeinek egyötöde a Szovjetunió területén van. Az erdővédelem és az erdőtelepítés tehát komoly nemzetgazdasági feladat.

Az erdőtüzek felfedezése és elfojtása érdekében 'a légvédelem egész hálózatát építették ki. Mintegy kétezer ejtőernyős tűzoltó és munkás kész bártnely pillanatban felvenni a harcot a tűzzel.

Tíz alapél v a békéről

tplÁ™. csupán az elmúlt napok nyugat-euró- 1Jlcp pai hírei között tallózni, hogy észrevegye az ember: hangosan és kihívóan tettek tanúbizonyságot aktivizálódásukról azok a körök, amelyek megkísérlik megállítani, vagy ha ez teljességgel reménytelennek látszik, legalább lelassítani az enyhülési folyamatot.

Nem csak a szeptember elején különböző nyugat-németországi városokban rendezett „szülőföld napjára" kell gondolnunk. Ezeken a jórészt idősebb korú résztvevőkkel megrendezett lengyelellenes és csehszlovákellenes gyűléseken a két szocialista országgal szembeni területi követelések hangzottak fel, türelmetlen és a múltat Idéző éles tenorban. Szólni kell azokról a különböző újságcikkekről és rádiókommentárokról Is, amelyek a legvadabb, még a hidegháború legfagyosabb napjaiból ismert szovjetéi lenes hazugságokkal támadtak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet augusztus végén Géniben összeült koordinációs bizottságának ülését.

Az enyhülés ellenfelet — sajtóban, nyilatkozatokban, rádiókommentárokban — támadásaikat igyekeznek felhasználni a szocialista országok egysége elleni fellépésre la. Hol azt emlegették, hogy bár az úgynevezett kitelepített szervezetek tagsága Lengyelország egyes területeire tart Igényt, „a ^barátságosabban tekint például Magyarországra vagy Romániára”. Volt olyan kommentátor, aki megjegyezte: „a Bonn—Prága közötti képviseleti vita”, azaz a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi egyezmény sajátságos bonni magyarázata „nem ronthatja meg a viszonyt az NSZK es Szófia között”.

A szocialista országok egymással való szem- beállításának szándéka azokban a cikkekben is megtalálható, amelyeket egyes nyugati lapok a szocialista országok külpolitikai kezdeményezéseivel kapcsolatban az utóbbi hetekben írtak. Joggal felelte erre a Pravda: „Az imperialista reakció nem elégszik meg azzal, hogy rágalmakat, hazugságokat terjeszt a szocialista országok külpolitikai kezdeményezéseiről. Az ideológiai felforgató tevékenységgel is igyekszik megzavarni az európai és az ázsiai biztonság problémáinak megoldását, fékezni á nemzetközi enyhülés folyamatát.”

Rövid történelmi visszapillantás segít megérteni, miként fejlődött napjainkig a szocialista országok külpolitikai együttműködése. A második világháború után, amikor a szocialista közösség országaiban győzött a néphatalom, az együttműködés első szakasza olyan védelmi szövetség megalkotása volt, amely biztosította a szocialista vívmányok együttes védelmét Az imperialista katonai szövetség, a NATO nyílt fenyegetéseire feleletül jött,létre a hangsúlyozottan védelmi jellegű, sokoldalú politika: és katonai szervezet, a Varsót Szerződés, a szocialista országok védelmi szőLényegében ettől az időtől fogva világosan látszott, hogy a szocialista országok a nemzetközi porondon tett minden lépésüket ősz- szehangolják; s hamarosan a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületé ülésein közösen kidolgozott dokumentumok formájában tovább Is léptek a közös külpolitikai programok kidolgozásának útján. A jelen, a hidegháborús időszak lezárulása utáni átmenet, az enyhülés időszaka éppen egy ilyen közös külpolitikai lépéshez kapcsolódik. A Budapesti Felhívás, a szocialista közösség nagy jelentőségű békefelhívása indította meg az európai biztonsági és együttműködési értekezlet konkrét előkészítését.

Nem fölösleges újra emlékeztetni a biztonsági értekezlet második szakaszának kezdete előtt azokra a nyugati kísérletekre, amelyek most a konferencia munkájának lassításával próbálják meg messzire kitolni az értekezlet mielőbbi eredményes befejezését. Ha majd szeptember 13-an a Genfi-tó partján összeülnek a konferencia résztvevői, tárgyalniok kell arról a szovjet javaslatról, amely az európai államok közötti kapcsolatokban tíz alapelv tiszteletben tartását és érvényre juttatását kívánja nemzetközi törvénnyé tenni. A tíz elv: a szuverén egyenlőség, az erőszak alkalmazásának elvetése, a határok sérthetetlensége, a területi sérthetetlenség, a viták békés rendezése, a belügyekbe való be nem avatkozás, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, a népek önrendelkezési joga, az államok közötti együttműködés, a nemzetközi jogból eredő kötelezettségek teljesítése.

Ha ezt a tíz elvet végigpillantjuk, nagyjában együtt találjuk mindazokat a lényeges gondolatokat, amelyeket a szocialista békepolitika esztendők óta hirdet és védelmez a nemzetközi fórumokon. Ezek a gondolatok hatották át azt a megfontolt, sokoldalú elemzést, amelyet a nemzetközi politikában tapasztalható pozitív változásokról a szocialista országok nyári krím-félszigeti csúcstalálkozóján dolgoztak ki.

\ Tf prlrlícri eredményeket, a nemzetközi

CUUJ r1 porondon történt jelentős változásokat, a békés egymás mellett élés elveinek fokozottabb érvényesülését e közösség összeforrottsága, koordinált politikája vívta ki. Ezért minden további lépés biztosítékaként, az eddiginél is nagyobb jelentősége van a szocialista országok összefogásának és akcióegységének.

G. !HL

A diplomatikus költő

Max Habe német költőnek

különös sikere volt a nők körében. A legszebb féríikorban volt. amikor egy ' társaságban nem éppen fiatal asztaltársnője kacér mosollyal a következő kérdést tette fel neki:

— Mit gondol, hány éves vagyok?

A költő végigmérte a még mindig vonzó és rendkívül jól ápolt hölgyet, aki méltatlankodva fakadt ki:

— No, de Habe úr. ennyi Időre van szüksége ahhoz, hogy megítélje a koromat?

Max Habe elgondolkodó arcot vágott és így válaszolt:

— Asszonyom, a dolog nem ilyen egyszerű. Nem tudom, vajon tíz évvel flatalabbnak mondjam-e a külseje miatt, vagy tíz évvel idősebbnek a bölcsessége miatt?

Űjra megkérdeztük

Még mindig túl soli kárt okoznak

„Érdemes végignézni, mi lett a levélszekrények sorsa. Tíz közül legalább háromnak kisebb-nagyobb görbülések, törődések látszanak az ajtaján. Ha a tulajdonos elveszti a kulcsot, vagy a lakásán hagyja, erőszakos módon üríti postarekeszét.”

„A Pécskő Utca 15. sz. szövetkezeti házban egymás mellett három levélszekrénynek van leszakítva az ajtaja... Természetesen sérült, felfeszített, hiányzó ajtajú fiókban a kézbesítő nern hagyhatja ott a küldeményeket.”

A fenti idézetek 1972. május 24-én jelentek meg a NÖGRÁD utolsó oldalán a „Postarablók a Pécskő utcában” című cikkben. Azóta több mint egy év télt el, most újra felkerestük a salgótarjáni 1. számú postahivatal vezetőjét, Bácskai Károlyt, hogy megkérdezzük, változott-e a helyzet?-— Az utóbbi idől/en egyre jobban csökken a levélszekrényék rongálóinak száma. Az elmúlt hónapokban nem jelentettek felfeszítést a kézbesítők. A lakosság megszokta a lépcsőházakban a kis szekrényeket, és úgy látszik, az ifjúság körében sem „divat” már ajtószaggatással fitogtatni az erőt. Minden újdonság felkelti a közfigyelmet, de egy türelmi idő elteltével a hasonló gondok általában megoldódnak.

— Az ajtókat tehát nem bántják, de vajon más panasz van-e a garázdákra?

— Nem is kevés. Különösen a nemrég felállított telefonfülkék sínylik meg az arra vetődő „erős emberek” látogatását. Hetente járunk vizsgálni a készülékek állapotát, és majd mindegyiknél újabb és újabb rongálásit kell találnunk. Leggyakrabban a gége- zsinórt rántják ki a készülék dobozából, de a zsinórsérülések mellett a perselyek is sok mindenről árulkodnak. Szinte

valamennyiben akad egy-két nem megfelelő érme.

— Csak a telefonokat rongálják?

— Nem. A közelmúltban több kisméretű kulcsos levél- szekrényt szereltünk fel, elsősorban a város szélén, hogy a periférián .lakóknak ne kelljen egy levél feladása miatt bejönniük a városba. A szép kis piros, zománcozott fémládákat a gyerekek céltáblának használják, kövekkel dobálják, egyik-másik igen siralmas állapotban van. Ha lecseréljük őket, nem sokáig tartanak. Talán ha a szülők égy kicsit jobban vigyáznának a gyerekeikre...

A lépcsőházi levélszekrényeket tehát már békén hagyják, de felelőtlen elemek még mindig túl sok kárt okoznak. Az egy évvel ezelőtti újság zárszavával: „Mindenkinek kötelessége fellépni ellenük.”

(gáspár)

Törik a dohányt

Hamarosan törik a dohányt a buják: Zöldmező Termelőszövetkezetben Az idei termés gyengébb a sok évi átlagnál. A hosszú idő óta tartó szárazságot megsínylette a fontos ipari növény. Kedvező időjárás esetén több mint 400 mázsa dohányt takarítottak be, az idén 100 mázsánál többre nemigen számítanak. Képünkön: Ekkora szokott a dohányunk lenni — mutatja Opolcsik Imre termelőszövetkezeti elnök (Fodor Tamás felvétele)

NÖGRÁD - 1973. szeptember 14., péntek