Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-09 / 211. szám

Hobby-jármű légcsavarral Különleges járművet épített Bóza József, a Repülőgépes Nö­vényvédő Állomás repülőtechnikusa. A 160 lóerős repülőgép­motorra szerelt légcsavar mozgatja a szárazföldre, mocsaras területre, havas terepre és a vízre tervezett négyszemélyes járművet. A töhbéltű jármű szárazföldi sebessége óránként 120—130 kilométer. A képen:a különleges jármű futópróbája (MTI fotó: Bajkor József felvétele) Kevesebb lesz a kultúrnövény Az ENSZ Élelmezési és Me- dorhatná a világ gabonater- zőgazdasági Szervezete (a mését. Ezt a katasztrófát azon- FAO) nemzetközi programot ban a rokon- vagy rezisztens hirdet a primitív kultúrnövé­nyek védelmére és fenntartá­sára. Mai haszonnövényeink ro­konai, amelyek a földművelés mintegy 9000 éves korszaka alatt fejlődtek ki, ma már nem játszanak jelentős szerepet a világ népességének táplálko­zásában. A folyamatosan im­portált fajták mind jobban ki­rekesztik őket és ez elsősorban sokféleségüket fenyegeti. A vi­lág népességének alapvető táp­láléka ma négy gabonaféle: a búza, a rizs, a kukorica és az elsősorban Afrikában jelentős cirok. A FAO vizsgálata kimutat­ta, hogy a kultúrnövények szá­mának csökkenése a géntarta­lom elszegényedéséhez vezet. Negyven évvel ezelőtt például a Görögországban termelt búza 30 százaléka különféle fajták­ból adódott; ma ez az arány a 10 százaléknál is kevesebb. Az Iránban régebben honos ..tön- kölybúza, amelynek azelőtt ezernyi variánsa fordult elő, ma már teljesen eltűnt. De Af­ganisztánban, Törökországban stb. Is tapasztalták különböző, azelőtt tucatnyi variánsban is előforduló búzafajták eltűné­sét. A fajok és fajták kihalásá­val fontos öröklődési anyag vész el, mivel az egyszerűbb kultúrnövények sokfélesége olyan géntartalékot jelent, amelyet nemcsak mai haszon­növényeink megjavítására ve­hetünk igénybe, hanem olyan­kor is, ha e növények öröklő- dési anyagát veszély fenyegeti. Egy olyan kórokozó például, amellyel szemben a fő gabona­fajták nem képesek reziszten­ciát kifejleszteni, veszélybe so­fajok keresztezése útján el le­het hárítani. A FAO javaslatai a követke­zők: rendszeres felmérés, a rendelkezésre álló öröklődési anyag széleskörű ismertetése, adatbankok nemzetközi rend­szerének kidolgozása, valamint a növényanyag állandó figye­lemmel kísérése. Különböző növényfajtáknál, mint például a gabona, a tárolt magvakat időről időre át kell rostálni, hogy állandóan megfelelő mennyiségű életképes vetőmag álljon rendelkezésre. Erre a célra különleges génbankokat kell létrehozni. Hogyan hat az aszpirin? Az aszpirin és más hasonló vegyületek a legrégebbi szin­tetikus láz- és fájdalomcsilla­pító, továbbá izületi gyulladás elleni gyógyszerek, amelyeket ma is általánosan használnak. Hatásmechanizmusuk még né­hány évvel ezelőtt is tisztázat­lan volt Az utolsó két évben mutatták csak ki, hogy a sza­licilátok gyógyhatása a prosz- taglandinokkal áll szoros ösz- szefüggésben: 1970-ben igazol­ták, hogy az aszpirin és hason­ló vegyületek annak az enzim­nek a működését gátolják, amely az arachidonsav prosz- taglandlnná való átalakulását segíti elő, és ezzel közel ke­rültek ahhoz, hogy az aszpirin gyulladásgátló, láz- és fájda­lomcsillapító hatását a prosz­taglandin szintézis gátlásával hozzák összefüggésbe. Ez könnyen sikerült a gyulladás­gátló hatás esetében, mivel a gyulladásban levő szövetek nedveiben kimutatták, hogy prosztaglandinok keletkeznek és fordítva: egészséges szöve­tekbe injekciózott prosztaglan- dinokkal sikerült gyulladást kiváltani. Ezek után már ösz- szefüggésbe tudták hozni a prosztaglandinok keletkezésé­nek gátlását az aszpirin fájda­lomcsillapító hatásával is. Ki­mutatták ugyanis, hogy a prosztaglandin, bár maga sem­miféle fájdalmat nem okoz, ér­zékenyig a fájdalmat, érzékelő idegeket, tehát az aszpirin és társai a prosztaglandin kelet­kezésének megakadályozásával csökkentik a fájdalomérzést. Hasonló a lázcsillapító hatás mechanizmusa is. Földünk az emberekért Csodálatos erdők koszorúz- zák a belorussziai Losi folyó völgyét. Csatornák bontják szabályos négyzetekre, az egyi­ken .búza aránylik, a másikán dús zöld fű terem, szorgosan dolgoznak a völgyben a trak­torok. Ilyen ma a kép, pedig nem is olyan régen még halott volt a táj, járhatatlan a vidék. A talajjavítás ma bonyolult technikával rendelkező, hatal­mas iparág. Belorussziában például több mint 30 építősze­relő igazgatóság és gépesített brigád, 5 vasbetonelem és ke­rámia-csőgyár dolgozói foglal­koznak e feladatok megoldásá­val. A köztársaságban az utóbbi 4 év alatt 777 ezer hektár föl­det vontak művelés alá a kol­hozok és szovhozok. A lecsapolt mocsarak, lápok helyén bősé­ges a termés. A minszki terü­leten például minden hektár volt mocsaras vidéken 20—25 q gabonát, vagy 180—200 q burgonyát takarítanak be. A kiadások két év alatt megté­rülnek. A Losi folyó körzeté­ben, a lecsapolt lápok helyén még jobbak az eredmények, a hektáronkénti gabonatermés átlagban 30 mázsa. A talajjavító szakemberék igen sokat tesznek azért, hogy a következő években növeljék a gazdaságilag hasznosítható területeket öt év alatt 1 mil­lió 100 ezer hektár mocsarat és tőzeglápot kell kiszárítani, közte 840 ezer hektárt zárt alagcsövezéssel. A belorussziai erdős vidéken 17 nagy viztároló létesítését tervezik, halgazdaságokkal. A Volma folyón egész víztároló­rendszert létesítenek és esőz- tető öntözéssel zöldségtermesz­tő övezetet Minszik körül. alakítanak ki A Delta új ssámából Ü| fényben Az öregedés és a halál régi rejtélye az orvostudománynak és a biológiának. A sejtek — valamennyi élőlény alapegysé­gei — ugyanis nem öregsze­nek. Állandóan megújulnak és örökké élnek — ha csak vala­milyen külső hatás szét nem roncsolja őket Az egysejtű lé­ségüket elveszítik, miután a nyirokrendszerbe kerülnek. A klinikai gyakorlat már hasznosítja ezt a felismerést Ha az emberi szervezetet nagy dózisú röntgen- vagy atom- magsugárzás éri, a vérképző csontvelő szétroncsolódik. Ilyen esetekben nagy mennyi­nyek osztódnak, az anyasejtből ségű törzssejtet juttatnak a be­két lánysejt lesz — ezek ugyancsak osztódnak, így örökké fiatalok maradnak. Ügy tűnik, a magasabb rendű élőlények nagyobb specializá­lódásukkal a halállal is elje­gyezték magukat. De, hogyan lehetséges, hogy az egyes sej­tek, amelyek nagyobb szövet­ségbe szerveződtek, egy napon elpusztulnak? Ezzel a problémával foglal­kozott az NSZK-beli Wiesba- denben nemrégiben megrende­zett belgyógyász kongresszus, összefoglalva az ezen a terüle­ten az utóbbi években elért legfontosabb kutatási eredmé­nyeket. Az előadások csaknem kivétel nélkül vérünknek azok­kal a sejtjeivel foglalkoztak, amelyeknek a betegségek elle­ni harc a feladatuk, vagyis a limfocitáknak nevezett fehér vérsejtekkel, amelyek a véren kívül megtalálhatók testünk második „folyamában”, a nyi­rokrendszerben is. A vérsejtek a csontvelőben képződnek Hogy miként? — ezt hosszú ideig nem tudták. Csak a legutóbbi években si­került fedderíteni, hogy a csontvelő nyilvánvalóan csak egyfajta vérsejtet állít elő — a törzssejteket. Ezek a „félgyárt­mányok” valahol a szerveze­tünkben tárolódnak, s innen hívódnak le, ha valahol szük­ség van rájuk. Csak ekkor „fejlődnek tovább” vörös vér­sejtekké, eritrocitákká, ame­lyeknek az oxigénszállításban teg szervezetbe alkalmas do­nortól. Ezek a törzssejtek nemcsak a vérben képződnek újjá, hanem a csontokban is letelepednek, és újraképzik a sérült csontvelőt, vagyis újra működésbe helyezik a vérkép­ző mechanizmust. Lehetséges, hogy ezt az el­járást valamikor a félelmetes betegség, a vérrák (leukémia) különböző formáinak gyógyítá­sára is hasznosíthatják majd. Gyanítják, hogy egyes leuké­miás betegek elveszítették azt a képességüket, hogy a törzs­sejteket normális vérsejtekké alakítsák át. A törzssejt-átül- tetés állatkísérletekben már hasznosnak bizonyult, de csak sok év múlva honosulhat meg a beteg emberek gyógyításá­ban. Szerte a világon sok kuta­tó megállapította már, hogy az életkor jelentős előrehaladtá­val az emberi szervezetnek a betegségcsírákkal szembeni el­ebben a limfociták a bűnösek. Míg a többi testsejt folyamato­san megújul, a „rendőr-sejtek”, a limfociták minden jel sze­rint elveszítik ezt a képessé­güket, így azután már nem győzhetik le az idegen betola­kodókat. Korábban azt mond­tuk — jelentette ki az ameri­kai kutató a kongresszuson —, hogy egy ember olyan öreg, amilyenek az erei. Lehetséges, hogy a jövőben azt mondjuk majd: olyan öreg, amilyenek a fehér vérsejtjei. Az öregedéssel szorosan ősz* szefügg a modern orvostudo­mány egyik legfontosabb prob­lémája, a rák kérdése is. Na­gyon valószínű, hogy a rák különböző formái az utolsó húsz évben azért váltak olyan gyakorivá, mert az emberek manapság olyan életkort élnek meg, ami 50—100 évvel ezelőtt kivételesnek számított. A rák ugyanis jellegzetes öregkori betegség. A ráksejtek elfajzott sejtek. Elveszítették azt a ké­pességüket, hogy normális nö­vekedésüket fékezzék, féktele­nül osztódnak. Bizonyosnak látszik, hogy az egészséges szervezet idegenként felismeri a ráksejteket és harcol elle­nük, amíg csak el nem pusz­tulnak. Amikor sok ámokfutó sejt jelenik meg, a harchoz a lenállóképessége csökken — szervezet védekező rendszere ezekről a kutatásokról számolt be a kongresszuson R. L. Wal- ford, Los Angeles-i kutató. A fiatal szervezet fáradság nél­kül úrrá lesz a fertőzésen — olykor anélkül, hogy egyálta­lán észrevennénk —, idős kor­ban azonban már egy nátha is végzetes lehet, hogy ne is be­széljünk azokról a súlyosabb adja a fegyvereket. Kézenfek­vő tehát a következtetés, hogy a rákbeteg szervezetében baj van a védekező rendszerrel, és egy napon talán majd sikerül orvosi beavatkozással megerő­síteni ezt a védekező rend­szert. A wiesbaderri kongresz- szus előadásaiból kiderült: szá­mos kutató foglalkozik azzal a fertőzésekről, amelyeknek idős világon, hogy a szervezet im­korban csaknem védtelenül ki van szolgáltatva a szervezet. Miért és hogyan gyengül meg idős korban a szervezet van fontos szerepük és fehér védekező rendszere? A kutatá­vérsejtekké, a test „rendőrei vé”, amelyek képesek elfogni az ártalmas sejteket, például a baktériumokat, vírusokat, de akár az elfajzott saját sejteket Ls. Ultracentrifugával elkülöní­tették ezeket a törzssejteket a vér többi alakos elemétől, s így megállapították, hogy rendkívüli mértékben hasonlí­tanak a limfocitákra. Azzal a képességükkel különböznek tőlük, hogy átalakulhatnak más vérsejtekké —, hogy en­nek mi a tudományos alapja, máig sem tudják. Csak azt tudják, hogy átalakuló képes­sok valószínűvé teszik, hogy munrendszerét az elfajzott sej­tek eilen megerősítse. Ezen a módon talán előbb-utőbb úr­rá lehetnek az orvosok korunk egyik félelmetes betegségén. Szőnyegjavítás - „pogácsaszaggatóval” ötletes kis készüléket hozott forgalomba az egyik hamburgi cég az utóbbi időben egyre el­terjedtebb szőnyegpadló javí­tására. A faltól falig szőnyeg­nek ugyanis talán egyedüli hátránya az, hogy a kiégett, kiszakadt vagy foltot kapott részt eddig csak a hibás csík felfejtésével és cseréjével lehe­tett eltüntetni. Az új kézi „föl- , tozó készüléket” rá kell he- j lyezni a szőnyeg hibás részére, . ahol azt a hegyes belső tüskék i rögzítik. Ekkor a készülék kül- lt|j ső, vágóéllél ellátott gyűrűjét, *V| rányomva a szőnyeg felületére, < 1 jobbra-balra meg kell csavar- 4p1 ni (tehát éppúgy működik, t mintha pogácsaszaggatóval lm dolgoznánk). A körtárcsa ki- j'í; vágja a hibás szőnyegrészt, p* amelynek helyére egy másik, az anyag maradék darabjából hasonló módon kiszabott hi- bátlan folt ragasztható be, tér- |p mészetesen szálirányosan elhe- j lyezve. A folt eleinte kissé ! ' még elüt az eredeti anyagtól, de néhány napi használat után M cszre sem lehet venni a javí- ÖL1 tás helyét A szőnyegjavító |jj| „pogácsaszaggatót” többféle;!11 nagyságban lehet kapni. A tomenergia a n ö vényn eme sít és szolgálatában Kertészeti kultúránk terüle­tére is bevonult, és tért hódít az atomenergia. Békés felhasz­nálását növénynemesítőink — a világon az elsők között —, már évekkel ezelőtt megkezd­ték. Újszerű kísérleteik gyü­mölcsei a gyakorlatban azon­ban még csak most érnek be. A magyar kertgazdálkodás történetében új fejezetet nyitó kísérletezéseket Tamássy Ist­ván akadémikus irányítja. A kertészeti egyetem növényne- mesítési tanszékének vezető tanára elmondotta, hogy ker­tészeti növénytermesztésünk jövőjét alapvetően meghatá­rozó kutatómunkáról van szó. Ennek végzése során számta­lan, eddig még nem alkalma­zott újítást vezettek be. Hazai viszonylatban például t mos „szerződtették” első ízben „tu­dományos munkatársként” az atomreaktort. Ugyancsak most állítják csatasorba a kémiai eredetű szeupermutagéneket is, amelyek a különböző mag­vak fejlődését segítik elő. Olyan nagyhatású vegyi anya­gok felhasználását is megkezd­ték, amelyeknek már nagyon csekély, századszázalókos dó­zisokban való alkalmazása is lehetővé teszi az öröklendő tu­lajdonságok szabályozását. A legérdekesebb növényne- mesítői újítás azonban az, hogy megkezdték a legkülön- bözőbb, töbek közt a neutron és a kobalt 60-as izotóppal tör­ténő besugárzásokat. Mondot­ta Tamássy akadémikus — az eddigi kísérletek azt mutatják, hogy Igénybevételükkel tevé­kenységünk lényegesen egy­szerűbb lesz. Számokban érzé­keltetve: az egyes gyümölcs­fajták előállításához szükséges 12—15 év harmadára, némely esetben felére csökkenthetik. — Hogy csak néhány, való­ban jelentős új eredményről adjanak számot: most sikerüli először himsteril növényeket előállítani, amelyek a vetőmag létrehozását termesztéstechni- kailag megkönnyítik és egyben olcsóbbá is teszik. A kultúr zöldségfajták területén minden eddiginél ellenállóbb a külön­féle gomba- és baktérium ­megbetegedéssel szemben job ban védekezni tudó változato­kat sikerült szaporítani. Még a csemegekukoricát is megsza­badítottuk rettegett gombáso­dás! kórokozójától. Ezenkívül — ugyancsak a besugárzás kedvező hatására — a korai érésű dinnyefélék szokványos ízetlensége is kivá­ló aromával cserélődött fel. Az egyes kultúrnövények érési idejét is hatékonyan serkente­ni tudjuk, de a besugárzás ter­mékeink szárazságtűrő képes­ségét is fokozza. A kertészeti kultúra jármába fogott suga­rak ömmegtermékenyítő megy- gyel is megajándékoztak ben­nünket. Tamássy professzor elmon­dotta még, hogy ezeket a hasz­nos kísérleteket a zöldségnövé­nyeknél is eredménnyel pró­bálták ki és ezen felbuzdulva a megfigyeléseket a fás növé­nyek képviselői közül több gyümölcsfajra, így az ősziba­rackra, szilvára és a meggyre is kiterjesztették. A tudósi kí­váncsiság azonban még ezzel sem éri be és az egynyári dísznövényeket is górcső alá veszi. Jelenleg az őszirózsa, a petunia és a verbéna van „te­rítéken”. NŰGRAD — 1973. szeptember 9., vasárnap 11 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom