Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-30 / 229. szám
Szujó Zoltán: ALKOHOLIZMUS Zeneértő szakmunkástanulók ? Vaskos barna album. Az el- hogy nemcsak a klasszikus re újabb és újabb fiatalokat eő bejegyzés dátuma pirossal értékű zenével kell megbarát- bocsátanak ki, s közöttük szép aláhúzva: „1959. március 18- koztatni a zömmel 14—17 éve- számmal akad ígéretes tehet- án az új tagokkal bővített if- sekből álló közönséget, hanem ség és igényes zeneértő egy- júsági bizottság első ülése.” a koncerttermekkel is, külön- aránt. Érthető, hogy egyre Alatta tizenegy név. Közülük ben később többeket a hely jó néhány azóta az országhatá- szokatlansága tart vissza a rokon túl is ismertté vált. Ka- zeneélet helyi központjaitól, tona Ágnes zongorajátéka, Az évad végén még egyszer ta- Kocsis Albert hegedűművé- Iálkoznak a fiatalok a művészete, Szendrey-Karper László székkel, immár többé-kevésbé Pécsett és Sopronban is mun klasszikus gitárjátéka nem ismerősökként Ismét a meg- kához láttak a helybeli fiatal csak Európa, hanem több más szokott környezetben, a kollé- művészek. Nyilván azért mert kontinens hangverseny-látoga- giumokban. Ezúttal zenés esz- fölismerték: tulajdonképpen tói körében is elismerést szer- mecsere a program. Mindarról saját jövendő hangversenyzett a magyar zenekultúra beszélgetnek, amit az évad so- közönségüket teremtik meg, számára. rán hallottak. ha nem bízzák a véletlenre a Ad.*'S?nS*än“Äbi “•ti1!10®1“ SSzSä a4“,toí"SS’tudósít. Tizenöt évvel ezelőtt Minden héten más-más — e?ha^aßoimbh A hlfsonió kn több pályakezdő művésszel szintén öttagú — művészcso- ^ kö|éDÍSkol^ok kötelező együtt az elsők között kezde- port tartózkodik itt, s három főtárgyként sajátítják el a ményezték a szakmunkáskép- Koncertet ad. Egyet helyben, ^ei műveltség alao^t leaz zó kollégiumokban, munkás- az üdülő előcsarnokában. a fLi-Í8h ’ szállásokon, nyári táborokban másik kettőt pedig a Siófokon 1 rendezendő komolyzenei és Balatonlellén nyaraló szak' hangversenyeket. (Az album- munkástanulók számára. több helyen követik a pesti példát 1970-ben Győrött alakult meg a Zeneművész Szak- szervezet első vidéki ifjúsági bizottsága. Azóta Kecskeméten, mégiscsak több a semminél. Nem csoda, hogy közülük névesztő: az 1957 nyarán a ze- nem keptelenseg érzékeltetni, neművészek Szakszervezeté- hogy tizenöt év alatt hány nek égisze alatt alakult ifjú- fiatalban sikerült a rendezvé- (sági bizottság tagjai az első két nyék révén felébreszteni az évben még nem vezettek nap- érdeklődést a komoly zene lót...) iránt. Még csak fel sem lehet Az elmúlt másfél évtized becsülni, hányán váltak közü- alatt körülbelül 1100 koncer- jük többé-kevésbé rendszeres tét, baráti találkozót tartottak hangverseny-látogatóvá. Lehet, a leendő szakmunkások köré- . . Miért ne történhetne ez nagyjából ugyanígy a szakmunkás- tanulóknál is? — teszik föl a nagyonis kézenfekvő kérdést a győri, kecskeméti, pécsi, soproni fiatal művészek. S nagyon jó, hogy a maguk módján válaszolni s igyekeznek. Legföljebb az egy kissé el. hogy szám szerint nem sokan. „nnaótn-t-tA h™>v mióft ben, átlagosan nyolcvan fiatal ue annyi bizonyos, hogy túl- rsaK az említett néav helven előtt. Később munkásszállá- nyomó részük számára Bartók, érzik ennSc szüksését AHaha Srtan«JerSt1ía't«klSf' thí?ln' Gllnka' árt. h» a tizenötödik eWorduló ää äs, sgss?1 álló közönség előtt, amely meg minden bizonnyal szép szám- __" é letében nem lépte át a koncerttermek küszöbét. Az akcióban részt vevő százötven művész útba ejtette a nyári építőtáborokat, szakmunkástanuló üdülőket. A becslések mai akad közöttük, aki mar nem csavarja el a rádió keresőgombját, ha az éterből az ő zenéjüket hallja. Kár volna azonban illúziókszerint 300 alkalommal léptek ^h*f fv,i többségben valószínűleg elhalerre is... Veszprémi Miklós Zauf Lajos mar nincs köztünk. Nyolc évet kapott társadalmi tulajdon ellen elkövetett vétségért. Vajon milyen ember ez a Zauf? Elhatároztuk, véleményt kérünk róla környezetének tagjaitól. A feleség: — Könnyelmű, felelőtlen fráter, aki nem törődött sem velem, sem a gyermekeinkkel. A barátnő: — Lajos gyengéd és figyelmes volt hozzám. A gyermekeinket dédelgette és minden jóval ellátta őket. Az anya: — Zsugori volt, minden garast a fogához vert... Évente tizenöt forintot kaptam tőle, de ebből egy tízest mindig visszakért. A pincér: Milyen ember Zauf Lajos? — Derűs, bohém, gáláns vendégünk volt. Száz forintnál kevesebb borravalót sohasem adott. Éjfélkor mindig a ci- gány homlokára ragasztott 34 belga frankot. A főnök: — Alázatos volt és tisztelettudó. Halk szavú és udvarias. Mikor a nehéz gyermekkoráról beszélt, esküszöm, néha bőgtem. A beosztott: — Zauf Lajos fölényes, goromba, kötekedő alak volt. Mikor nehéz gyermekkoromrőt meséltem neki, kineveted és rám förmedt: „Érdekel is engem a maga gyermekkora!" A KÖZÉRT-eladó: — Egyszer szórakozottságból 10 deka párizsi helyett 9-et mértem. Óriási botrányt csapott, ordított, hogy a népet nem lehet becsapni, és közölte: társadalomellenes cselekedetemért fel fog jelenteni... A cinkos: — Erkölcsileg kifogástalan, tetőtől talpig igazi úriember, aki az eltulajdonított összeget becsületesen megfelezte velem. Íme, néhány válasz, s máris tiszta képet kaptunk arról, milyen ember is ez a Zauf Lajos, Galambos Szilveszter Egy vadász sirámai Szemében, mint a sebzett szálas erdő? A fához támasztva egy motor, és egy leány, meg egy fiú ül mellette. A szürkén múltkor szürkületben majdnem odapörköltem egy Trabantnak, nem tudom mi lett volna a benne ülőkkel. Valamelyik estefelé bikát csalogattam és egy csinos nő jött, nyomában egy férfivel. És ez így megy napról napra. Ügy jövök haza nap mint sütöm a fegyverem. Mint most legutóbb is. Gyönyörű, nagy fekete kan! Ügy állt ott a puskám előtt, vagy húsz méterre, őzbaknak, könnyek. Füle kókadtan tapad fejéhez, hangja mint a vaktöltény, esetten. — Ezt nem lehet bímit A vadászat, ez a férfias, nagy bátorságot kívánó szenvedély, pusztulásra van ítélve. Nem, nem azért, mert nincs vad. Vad, az van bőven, erdeink, cserjéseink gazdagok, a vad- h , gazdálkodás ma már tudó- nogy el sem mányos szinten folyik. És a vadászat, ez a férfias, nagy bátorságot kívánó szenvedély, mégis kielégítetlen, mintha valaki odaállította vol- baldoldlk. Hogy miért, amikor na. Nem moccantam, a disznó vad is van, puska is van, a bika is bőg, és a disznó is csörtetve fúj? Azért, kérem, sem. Az ujjam ráfeszült a ravaszra, lélegzetem visszafojtottam, még egy másodperc, és mert akármerre, akármilyen akkor... és akkor tőlem vagy vad nyomában jár a vadász, mindenhol párokra bukkan, minden bokorban a szerelem neszez. Magasba nyúló szírt? Muflont sejt az ember, és két dús hajú süvölvény bukkan ki a sziklák rejtekéből. Tiszta, négy méterre megrezzen a bokor, csattog az öngyújtó és nevetve szól egy női hang: Mi az szívem, elfogyott a tüzed? A disznó röffenve megugrott, és eltűnt egy horhosban, én pedig hirtelen dühömben alig bírtam fékezni magam, hogy a bokorba ne durrantsak. Meddig lehet ezt bírni, meddig szabad ezt tűrni. Mikor kapjuk vissza az erdőt, komor csendjét, csörtető vadjaival, benzinszag és viháncoló párok nélkül? Az erdő a vad és a vadász porondja! Itt vívják nap mint nap párbajukat és a vad gyakran, a vadász csak egyszer győz. Itt nincs helye a harmadiknak és negyediknek. Az erdő csak a mienk: vadászé és vadé! Ugye, megért engem? Ugye, velem érez? — tapad rám szeme, amely könnyes, mint a sebzett őzé. Megértem én, persze, hogy megértem! De hát azért az igazsághoz tartozik az is, hogy kevesebb az, akinek puskája van, és több azoknak a száma, akiknek puskájuk nincs, csak valami másuk van. Nehéz itt igazságot tenni. Egyébként én meg se próbálok! (Papp) PABLO NERÜDA: ÉJSZAKA * Szeretnék nem álmodni, mit se tudni. Ki tanít meg nem-lenni engem, hogy éljek s mégse kelljen élnem? Hogyan folyik folyvást a víz? Kövek fölött milyen az égbolt? Mozdulatlannak lenni, míg a sors forgása megszakad, s aztán friss szigettengerek szelében újra útra keL Mozdulatlan, titokban élni, akár egy földalatti város, mely utcáiba belefáradt, amely elbújt a föld alá és létezéséről senki sem tud, nincsen keze, se boltjai, csupán önnön csendjéből él. Láthatatlannak lennni olykor, szavak nélkül beszélni, csak egy-egy esőcseppre figyelni, csak egy árnyra, mely elsuhan. ' * A nlAstalrü, NAbel-dfJas chilei költő elhuny ta alkalmából« DEMENY OTTÓ: Aranyszál foszlik Holott aranyszál pántlika mögüle alakod világol s volt egy virág a hajadon ama hajnali rózsafáról megálmodom szépségedet ám lehet éló vagy valóság aki ha belőlem kilépdel sóvárgásaim visszahozzák kit páva dalol élesen smaragdszín villámló mezőben estére azt is köd üli betakarja árnyba előlem de majd hold szövi sárhaját éjszakáimra fölragyogni verítékembe fördeti szívemen hallom sóhajtozni aranyszál foszlik, pántlika s a virág is kihull hajából mezítelenül tündököl elalszik csöndes ringatástól föl ezeken a helyeken. A szóban forgó koncertekről sokat írtak az újságok, s nem volt ritka a rádiófelvétel és a tévéközvetítés sem. A nyilvánványul ezeknek a koncerteknek az emléke. Sőt, talán a hatása is. Végtére is a szakmunkásképzés két-hároméves valóan elismerésre méltó cél ideje alatt a legjobb esetben is miatt: a szakmunkástanulók c?,uP,án tizenkét-tizennyolc zeneértővé nevelése megérdemli a közfigyelmet. A művészek is mindmáig szívügyüknek tartják ezeket a . . .... hangversenyeket, .melyek ES’tE.Ä’l S*1“ „líT. alkalommal részesei a fülük számára megszokott beatzenétől gyökeresen elütő muzsikának. S ha egytől egyig igazi egyáltalán nem ideális körülmények között zajlanak. Félreértés ne essék: teljesen önként vállalt kötelezettség gyanánt, amiért tiszteletdíjat sem fogadnak el. Jelenleg tizennyolc öt-öt tagú csoportjuk lép föl évadonként húsz szakmunkásképző kollégiumban, s mindenütt három műsort mutat be. Mindhárom afféle kö két tételezünk is föl, akkor sincs többről szó, mint a lehetséges hangverseny-látogatók táborának gyarapításáról. Ezek a fiatalok ugyanis csak akkor kötnek tartós barátságot a zeneművészettel, ha a későbbiek során kiteljesedik bennük mindaz, aminek az alapjaival megismertették őket. Azaz, ha a kulturális érteden ismerkedés a komoly zenévéi. Esetenként egy-egy zenetörténeti korszakkal, egy- egy nagyszerű művész munkásságával, vagy például valamelyik hangszerrel. A három kollégiumi zenés est ut*n két zeneakadémiai hangverseny szerepel a gondosan ösz- szeállított programban. Két éve ugyanis rájöttek arra, társadalmi közegbe kerülnek. Csakhogy ilyen közeg kialakítása többnyire épp tőlük függ. Hiszen a főváros, s néhány vidéki \iáros kivételével másutt még nemigen fejlődött ki állandó hang verseny élet. Pedig lehetőség már van rá: az ország különböző részein működő zeneiskolák évről év8 NÓGRAD — 1973. szeptember 30., vasárnap J Varga Nándor: Az utolsó átkelés agy talentum volt az szól a parancs, amit a kastélyöreg révész. A komp- ból küldtek az urak. N ban elhullajtott híreket Inkább kócolta, mint fésülte; jó koszton tartotta őket és csak Nos, beállít úgy déltájban Opra, az őrmester. Külsőségeij ás okát is elhordani a tyúkok alól, hogy a franc essen beléje l Lője le! — Én nem lődözök kutyákra élessel! Mit gondol maga, mi vagyok én?! — pattant fel hirtelen Opra őrmester, mert észrevette, hogy frissen kátrá- nyozták a komp oldalát, ahová az imént letelepedett, így egyenesítve a görbe dolEbből némi bonyodalom fői nem beszélve, szelíd, jám- gokat, puskavégre származott, mert a pásztorlegény szó szerint vette az elbor ember volt. Nem kiabált, politikába iktatott nem lármázott. Így beszélt: került a puruttya igazítást. Végül azonban még- _ ide hangon Danylbájószág, s ezzel elmúlt minden _ m _ veszedelem a hatóság, a tyúk ellőképpen kipofásodtak. Tő- ^“méltányolták a kómpmester -u Ezzel^lmie^el^rná'lni kűk társadalma és a révész nlkT vIs^n’három" t “ellene vaSnTÄ fe£ feje föIÜL A bajkeverőt a vettek hajódudának. Ez tehenet szívén viselte az urasági javak íw m^SMtoduíunk tőle Kös- “***»« ölfarakások , . .. ... ír . 2 ugy megóvását. A szitát ugyanis Sön esv követ a nvakára é* mogé temettük, ahova az ura°^f Telen meg azért rakatta az értékes hölgy dobja°a Garamba’ Vagy ha sági szekcrekr*ő1 lepotyogtatok rol tudósított, hoev a ne részé- __i__________i uuuj«i <1 uaraiuwai vagy na j ón szegény. ról tudósított, hogy a pereszlé nyi hegyekben egy Sampek nevű favágó megnyalta a fejszét és úgy hozzáfagyott a nyelve, _, „ ... h ogy még a doktorok se bírják Fevi^ kuSáte* f Íenlvnc^ni röte Esyik kutyája nyerte fejére, nehogy napszúrást kap- sajnálja, adja oda valami szenet szoktuk elásni. Gazdája fejfát is szúrt neki, ezzel a felirattal: „Itt nyugszik Hitler, leolvasztani róla. A partra járt fürödni a kastél.yból a francia nevelőnő. Tá- után szokta keresztelni, kivé- vol az emberek járásától, a homokban szokott napozni, ahol tetőtől talpig kezeltette magát a nap sugaraival. A messzire való embernek. Lé- Hitler miatt viszont a csend- ván túlra. Az már nem az én baja. körzetem. Jó nagy kutya ez a LJU;;:,e5r^ nonzsor az .itala Hitter Ho mnnHte már mi. els° adandó alkalommal eldiáltala Hitler, de mondja már, ezt a nevet. Mert a négylábúa- lyen fajta? kát egyéniségük kifejlődése mivé Négust. Arra a nevet nyomban rírakta. Akkoriban zajlott a szíve. Hallgasson a szavam ugyanis az olasz-abesszín rai mert ha nem’ ™glaUa, háború. Különben Négust szecsekedett művével az őrmesternek, ki, miután elolvasta a strófát, ezt a kérdést tette fel: — Ki az a Bonzsó? — Hát a kuzsmareki csősz. — És mivel lőtt a csősz? előbb-utóbb kiirtják ezt az ál- Golyóval vagy söréttel? — Korcs! — Hát akkor ne fájjon érte kompmester egyszer elküldte rette. Cicerót szintén. Ez a jó- latot ~~ íeIentette ki a csend- — Nem láttam. Nem néztem ■ - ■ ■■ or, mire a névadó ily módon oda. Csak azt tudom, hogv egy írni 4- • „ ,ccif ... .1. .1 < . . « . hozzá Ferkét, a tehenészlegényt, hogy őrizze és fűzfaággal hajtsa róla a legyeket, a fejére meg borítson szitát. De csak akkor lépjen szolgálatba, amikor a dáma elalszik. így szág szépen, fordulatosán és hosszan tudott vonítani. Néró a szárnyas állatokat pusztította következetesen. Horthy szahaválaszolt: — Az volna a legjobb, őrmester úr, ha ledurrantanák. dón csatangolt, még a ladikba Rettentő rablótermészet szo- is beült neki. Szálasit láncon rult ebbe a Hitlerbe. Képes tartotta. még a polozsnylkokat, a zápíotvúk is fölfordult az ijedtségtől. — Megdöglött a tyúk? — Meg. — Akkor nem az ijedtségtől fordult fel. Söréttel lőtt \a
