Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-30 / 229. szám

r Smi&ém; ffi?g t&m eBem meg a kenyerem javát, korai lenne megimi emlékirataimat, ez az írás is csak azért készült, hogy könnyítsék a telkemen. (Ezek a bűnök súlyosak, csúfak, már-már égbe kiáltanak. Ed­digi életem során két ember veretett meg helyettem, miat­tam. Juhász Karesz gyerekko­ri cimborámra kerítésből tört bottal, vertek vagy huszonötöt, Cirinkovics Lajos nyomdai gépszedőnek pedig ököllel verték az állára, az orrára, a szeme alá, a füle tövére, a gyomrára, meg ki tudja még hová, ki tudja, mennyit. Juhász Karesz miattam tör­tént megverése tízéves korom­ban történt, egy füllesztő nyári délután. Abban az évben elő­ször főztünk gyenge kukori­cát amit igen-igen kedveltem Akkoriban. Duhaj örömömben egy jókora csutkát be is röpí­tettem a gépészek udvarába, fejbe is sújtottam vele az irtó­zatosan kövér gépésznét, aki ruhákat teregetett é”->en. Erre úgy felsikoltott a szegény asz- szony, hogy én rémülten la­pultam a kerítés tövéhez, mert azt hittem, menten összecsődül a környék. De mit tesz a sors! Gyanútlanul baktatott arra J uhász Karesz, a jó cimbora. A gépész meg a fia szegény Ka­reszt pillanatokon belül lekap­ta a tíz körméről, s a már em­lített vesszővel páholni kezd­ték a dereka alatt. Mire észbe kaptam, Karesz kapott vagy tíz vesszőosapást, s mivel már (jócskán benne voltak a dolog-t ban, nem láttam értelmét, hogy magamra vállaljam tet­tem következményét. Hanem délután loptam két zseb koc­kacukrot, s az egészet, az első­től az utolsó szemig a mártír Karesz barátomnak adtam. Cirinkovics Lajos gépszedő pedig cirka tíz esztendő múlva veretett meg helyettem. Akkor már nem a gyenge kukoricát, hanem a tintát fogyasztottam, s írtam egy híres búcsújáró falu­ról egy nem egészen dicsőítő ri­portot Persze, nem tudtam, hogy ott Cirinkovicsnak ro­konsága él, s hogy Cirinkovics ELajos búcsú napján a rokon­ságnál tiszteletét teszi. De el­ment a jámbor, kicsit szóra­kozni, kicsit poharazni. Poha- razgatás közben egy tagba­szakadt legény megkérdezte az én druszámtól, hogy mi a foglalkozása. — Nyomdász vagyok — dül- üesztette ki a mellét Cirinko­•Í(VÍC6. — Nyomdász? — kérdezte fcordan a legény. — Akkor ma­ga szerkesztette ki a ml fa­iunkat — Én..; — hebegte Cirinko­vics. De a legény belefojtotta a szót i — Maguknál jelent meg. | — De nem ér írtam... ’ — Az nekünk mindegy — tnondta a legény. — Maga tet­te bele. Mert hiába írják azt a cikket ha maga nem teszi be­le. .. S a legény ököllel rontott Cirinkovicsra. Majd a többiek 4s ököllel rontottak szegény Cirinkovicsra. A fél falu ököllel rontott rá. Állítólag még a távoli rokonok is ütöt­ték. Végül a kertek alatt me­Bűneim nekülf ki az állomásra, mint olykor a futballbíró. Hát Cirinkovicsot hogyan rehabilitáltam? A véletlen se­gítségével. Nem sokkal később írtam egy verset, ami Igen­igen tetszett nekem akkoriban. A verset közlés végett odaad­tam a szerkesztőnek, a szer­kesztő, bár nem tetszett neki annyira, mint nekem, nyomdá­ba adta, egyenesen Cirinko­vics kezébe. Ö pedig, a nyom­3fe? ggial^ITy^Snif? StégSeMBen a hasáb elere szedte a nevét, azután pedig kiszedte a ver­set Ügy hozta a véletlen, hogy a vers karri gálát lanul tördel­tetett az oldalba, fölötte nem az én nevem volt, hanem Ci- rinkovicsé. Persze, azonnal nyakonosíptem a nyomda ör­dögét, de hirtelen észbe kap­tam, hagytam, s nem szóltam róla senkinek. Ügy jelent meg a vers, akkori legkedvesebb versem, mintha Cirinkovics írta volna. Neki ajándékoztam, mint Juhász Karesznek a két zseb kockacukrot. De csuda tudja: Cirinkovics egyáltalán nem örült az ajándékomnak. Simon Lajos TOLDALAGI PÁL: Asszurbanipál városa Mit látott, aki arra ment? az oroszlánok, a bikák kőbe ágyazva sorban álltak, a sárga, kék szín a virág helyett ragyogott elbűvölve mindenkit; ez a hatalom nagy szépsége, amely letűnik, homokba fullad egy napon, de akkor Volt még, és rajongva nézték, csodálták mindazok, kik oda mentek, de a félsz is a szívükben szállást kapott, hazájukra gondoltak, arra, milyen szegények ők, milyen parányok az asszír királyok könyörtelen szemeiben. Jánossy Ferenc: ÜLŐ Nö Szellemi exportunk eredményei Az utóbbi években nagy eredményeket értünk el a ma­gyar kultúra külföldi terjesz­tésében, s most örömmel te­hetünk jelentést kultúránk újabb sikereiről, a határokon túL A'egymillió könyv Nagy örömmel, de nem tú­lozván el a dolgot, mert azzal tisztában kell lennünk, hogy a lehetőségek, kiváltképpen az irodalmi műveik exportja te­kintetében korlátozottak, hi­szen a nagy világnyelvekkel nem vehetjük fel a versenyt. Egy angol, orosz, német vagy francia nyelven megjelenő ki­emelkedő írói erényeket muta­tó regény például a mai infor­mációáramlás mellett hónapo­kon belül az egész világon is­mertté válhat. Ugyanilyen kvalitásokat tartalmazó ma­gyar nyelvű írásnak ehhez sokkal hosszabb időre, némi szerencsére, s szívós . terjesztő munkára van szüksége. Annál értékesebbek az eredmények, amelyeket elértünk. Több mint kétmillió könyv hagyta el az országot — nem számítva az ide látogató külföl­diek egyéni vásárlásait, mert arról nem készíthető statiszti­ka — a tavalyi évben. Az Akadémiai Kiadó és a Corvina Kiadó idegen nyelven megje­lentetett magyar könyveinek a száma is csaknem ugyanennyi volt 1972-ben. Tehát egy esz­tendő alatt összesen négymil­lió magyar könyv került a vi­lág könyvesboltjaiba! Legna­gyobb vásárlóink — s az egyezmények szerint részben partnereink — a többi között az Egyesült Államok, Brazília, Kanada, a Szovjetunió, Auszt­ria, a Német Szövetségi Köz­társaság, Jugoszlávia. Említ­hetnénk — kisebb és alkalmi könyvvásárlásokkal — olyan országokat is, mint Ecuador, Columbia, Elefántcsontpart vagy Zambia. A magyar nyelvű irodalmi művek iránt — természetesen, elsősorban az elszármazott magyarok, s azoknak az anya­nyelven értő utódai körében a legnagyobb az érdeklődés. De csaknem valamennyiből vásá­rolnak tudományos intézetek, nagy világkönyvtárak és egye­temek, az utóbbiak közül ki­váltképpen azok (Göttinger, Yale, Har ward, Lomonoszov, London stb.), amelyeknek tan­székein magyar nyelvű okta­tás, illetve tudományos képzés folyik. Négymillió könyv —s a világpiac felvevőképessége még koránísincs kimerítve. Tájékozott szakemberek véle­ménye szerint ez a szám még százezrekkel növelhető. Kottáink exportjánál nincse­nek nyelvi korlátok. A felvé­teleket, előadásokat természe­tesen szerzői jogok szabályoz­zák (nálunk is úgy van, mint a világon mindenütt, hogy. nem lehet egyszerűen „kivin­ni” a koncertteremben, egyéb nyilvános előadáson, rádióban vagy televízióban felhangzó művet), a kották terjesztése elé azonban, éppeh mert nin­csenek nyelvi akadályok, ke­vesebb nehézség tornyosul. Ze­neműexportunk első számú partnere a Szovjetunió. 1972- ben például a teljes zenemű- export egynegyedének felvevő­je volt. Moszkvai, leningrádi, harkovi, irkutszki és más szov­jet zeneművészeti főiskolákon, konzervatóriumokban tanárok százai tanítanak magyar kot­tákból. Közkedveltek a kor­társ zeneszerzők művei is, ezeknek exportja a korábbi évekhez képest jelentősen megnövekedett és csaknem minden szovjet zeneműkeres­kedés kirakataiban, polcain láthatók. A Kultúra Külkeres­kedelmi Vállalat több mint 30 országba szállított a múlt év­ben kottát; a Szovjetunió után a legtöbbet az Egyesült Álla­mokba, a Német Szövetségi Köztársaságba, Csehszlovákiá­ba, AngLiába és Norvégiába. S mint a könyveknél, itt is el­mondhatjuk: a kottaexport re­ményteljes folytatás előtt áll. Tízezer oratórium A Neue Zürcher Zeitung cí­mű svájci lap — amely ha­zánk iránt egyébként enyhén szólva gyakran nem mutat ro- konszenvet — lemezkritikai rovatában így írt: „Magyar hangot hallani hanglemezről, magyarországi felvétel hang­ját, mind nagyobb megelége­désünkre szolgál. Lemezeik bármely nagy világcég felvéte­leivel bátran felvehetik a ver­senyt előadói koncepcióban és technikai megoldásban egy­aránt Bartók és Liszt művei, Ránki és Kocsis zongorajátéka — hogy csak néhány nevet és lemezt emeljünk ki a Hunga­roton kiadványaiból — olyan magas színvonalúak, hogy a kritikus keresve sem találhat bennük hibát, tisztelettel em­líti tehát a produkciókat és ér­deklődéssel várja az újabba­kat.” Az elismerés jólesik. S az elismerésre a legnagyobb mér­tékben rá is szolgál a magyar hanglemezkiadás. Egy adat mennyiségi pusztán, de igen sokat mond: 1971-ben minden ötödik, 1972-ben minden má­sodik magyar hanglemez ke­rült külföldi piacokra. Legna­gyobb vásárlóink a baráti or­szágok. Az első helyen közülük is Csehszlovákia. S felzárkó­zott mögéje Lengyelország, sok ezer lemezre szóló új meg­rendeléseivel. A Kultúra Kül­kereskedelmi Vállalat partne­rei és üzletfelei a legismertebb világcégek — közöttük a fran­ciaországi DISC’A, a londoni DECCA, a svéd EMI és mások. A legnagyobb sikerek — eze­ket vásárolják a legszíveseb­ben — a klasszikus és mai ma­gyar művek. Elsősorban Liszt, Bartók és Kodály. Ismeretes, hoev a nagy Hanglemez-forgal­mazó vállalatok, gyakran a rá­dió- és a televiziótársaságokkal közösen koncerteket rendeznek és díjakat tűznek ki. A nem­zetközi hanglemezdíjak kitün­tetettjei között mind több ma­gyar van. Az egyik legutóbbi francia nagydíj juitalmazottja. az Eszterházy Pál Harmonia Coelestis-éből készült lemezso­rozat, amelyről a nemzetközi szaksajtó a legmagasabb elis­merés haneián írt. A mennyi­ségi rekord: Liszt Ferene Krisztus oratóriumának Hun- gnroton-f“lvéte!e.' amelvHől eddig több mint tízezer kerülh külföldre és a tmrtbHi rpbe­rendeléseknek csak nagy ne­hézségek árán tud eleget ten­ni a Hanglemezgyártó Válla­lat. Magyar hanglemezt vásárol Dél-Amerika sok országa, a Szovjetunió, Japán, Kanada, — és sorolhatnánk tovább a világrészeket és az országokat, olyan ritkán hallottakat is, mint például Hongkong. Mű- vészlemezeink ismert és ked­velt cikkek lettek a „szellemi áruk” forgalmas és mind jobb minőséget követelő világpia­con. Rangunk a vitásban Áttekintésünkben nem szól­tunk speciális tudományos mű­vekről, folyóiratokról, filmek­ről, propagandakiadványok­ról. De hiszen nem is „leltá­rozni” akartunk. Mindössze arról szólni, hogy az elmúlt évekhez képest hallatlanul megnőtt a magyar szellemi ex­port könyvben, zenében, hang­lemezben. Valamennyi, még a klasszikus mű és a klasszikus felvétel is, a mai magyar mű­vészetről, előadóművészeiről ad hírt a világnak. S jó hírt ad: ezt a „visszaigazolások” bizonyítják, vagyis az a tény, hogy a külföld még többet kér belőlük. Ami kezdetben na­gyon nehéz volt: felhívni ma­gunkra a figyelmet a magas szintű művészi produkciókkal, most már nem próbálkozás, hanem folyamat. Folyamat, amely akként szélesül, ami­ként itthon szélesítjük a med­rét. Mert amiről Keleten— Nyugaton dicsérettel írnak a lapok, aminek tapsol a kon­certközönség, amit esetleg díjjal jutalmaznak: az a hazai szocialista kultúrából sarjad- zik ki. A legnagyobb, öröm. a szá­mokon, mennyiségeken, meg­rendeléseken és üzleti sikere­ken túli: ennek a szocialista kultúrának rangja, súlya, sze­repe van a világban,- mind többen figyelnek rá. mind több ember számára vonzó. A szellemi export eredmé­nyei tehát önnön értékünket is mérik. Tamás István Bonasó. No, jó. Gyerünk, vi­gyen át a vízen, mert dolgom van Sztrelikékkel. Fát loptak az uraságtóL Föl vannak je­lentve. A menetelnek éppen ideje is Volt, ha ugyan nem késő. A kompba ugyanis egész várat­lanul hintó költözött, méghoz­zá a vastag uradalmi inspek­torral megrakva, azt pedig il­letlen és nem tanácsos vára­koztatni. Egyelőre azonban még csak a kerekek és a lovak patkói alatt szenvedő pallók zörögnek a révész után. De krasnyog már ő is, parádés csattogást rendezve a köves- útón. Már a láncokat csörgeti. Beakadt neki a kötőfa, károm­kodik a fogai között, a „krisz- tusmáriáját”, aztán bevágja a rudat, csak úgy zeng a pal­ló. És forogni kezd a csiga, feszül a kötél. Szalad a komp orrába, ott is van dolga, kap­kod a kötléhez, markolássza, közben mély haj'longásokkal és nagyságosuramozással kazlaz- za tiszteletét, olyannyira, hogy még a lovak sem tudják mire vélni nagy igyekezetét. Cso­dálkozó tekintettel kísérik a mozgását és idegesen kapkod­ják a fejüket, mert mindunta­lan ott hadonászik az orruk előtt. Félig leégett világossár­ga szivarját sincs ideje meg- gyújtani, pedig máskor ilyen­kor az már füstölni szokott. Fontos azonban, hogy ván­szorog a vízi jármű. A parton felejtett csendőrnek is sikerül még idejében ráugrani, és most parolázik az urasággal, Sztrelik ügyét adja elő, aki föl lett jelentve. A kocsis is megnyugtatta lovait, körüljár­ta őket, lecsapdosta róluk a bögölyöket, és már a komp kö­telét markolássza. A kompos szivarja is parázslik, szintén a kötelet fogdossa. — Te Danyi! — csapódik fü­lébe fentről az inspektor hang­ja. " — Tessék, nagyságos úr! — és közelebbre lép, szinte ugrik parancsolójához, otthagyva a kötelet a kocsisnak. — Mi az a nagy darab izé ott, a víz alatt? — Hol, nagyságos úr? ‘— és célba veszi a kérdező ujja he­gyét, onnan pedig a jelzett irányba fordítja tekintetét, de nem túlságosan gyorsan, mert bizony ott szén van, méghozzá akkora darab, hogy az imént alig bírta felemelni a komp oldalára. Lelökni már köny- nyebb volt. A csendőr miatt rendezte így a dolgot, kinek közeledtét a parti bokrok fö­lött billegő szuronya jelezte. Mert a kompba beálló ura­dalmi szekerekről rendszerint leesett valami. Hol egy villára való széna a kecskének, pár cső kukorica, néhány fej ré­pa a malacoknak. Itt csúszott le a gőzekéhez való finom, fe­kete szén is. A jobb érzésű ko­csisok a gabonával töltött zsá­kokat is kilyukasztották, de még a diófáiknál, és megszór­ták az utat a szárnyas állatok örömére. Közben tették magu­kat, mintha nem volna benne a kezük a hullajtásban. Danyi bácsi viszont nagy lármát csapott, hogy szemetet csinálnak neki a kompjában. Persze akkor került erre sor, amikor a szekeres emberek már túljutottak a hallótávol­ságokon. Akkor sem mindig. Csak olyankor, ha idegenek is látták az urasági javak tékoz­lását. És most itt van ez az izé a vízben... — Az a fekete? — Az. — Ifár, hogy olyan alacsony itt a víz. Ha zavaros volna, az lenne most jó. — Szén az — jelenti ki né­mi vizsgálódás után a felderí­tésben jártas Opra. — Szén — erősíti meg a ré­vész. — Hogy került az oda?! — Most itt van, nagyságos úr. Múlt héten a malom mel­lett volt. Azelőtt a solyó alatt. Most ide tettük. Hordozzuk. Hol ide, hol oda. A harcsák­nak van kitéve. — Miknek? — öreg harcsák járnak ide. Szaglásszák vagy nyalják, mint tehenek a sót, nem tu­dom, de járnak rá. — Még ilyet se hallottam. — Mink se akartuk elhinni, amikor a rebenyici öreg tuta- jostól hallottuk, de bevált. Tetszik emlékezni még arra a nagy, dög harcsára, amit nyá­ron küldtem a kastélyba? Azt is a szén mellett fogta el az öcsém: Andri, a gőzekés. — Hát nem te fogtad, Da­nyi? — Ráérek én arra?! Nekem mindig kajdásznak. Még éjjel is. Ha hiszi, ha nem, nagysá­gos úr, három napja nem aludtam vetett ágyban. Csak a csizmákat rúgtam le fertály órára, és dűltem le kicsit pi­henni. Nem aludni, csak fe­küdni. .. M ost már vetett ágyban pihen. Aludhat kedvé­re, nem neki kajdász­nak. Ügy ment el, mint az alá­mosott partoldalból leomló föld, mit a gyökerek görbe ujjai eleresztenek. Kevert egy kis hullámot maga körül, és rábízta sorsát a folyóra, mely valahol valamit kisodor belő­le újból a fényre. Mert min­dig úgy volt: egyik partot mosta a víz, a másikat meg rakta. NÓGRAD — 1973. szeptember 30., vasárnap 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom