Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-26 / 225. szám

A társadalmi összefogás újabb példája A napokban szülőket, sao- ciaUsta brigádtagokat invi­tált a meghívó a salgótarjá­ni Bartók Béla úti Általános Iskolába. A csaknem százéves oktatási intézmény újabb lé­tesítménnyel ' gazdagodott. Kicsinosították a régi épüle­tet, két zsibongót helyeztek műanyag tető alá, és elké­szült a tanterem és szertár- A patronáló Ingatlankezelő Vállalaton kívül a Nógrád megyei Állami Építőipari, a Tanácsi Építőipari Vállalat, valamint az AGROFIL dolgo­zói is segítettek a munkála­tokban. A meghívottakat Ferencz Imre, a városi tanács műve­lődésügyi osztályvezetője kö­szöntötte a városi pártbizott­ság, valamint a váiosi tanács nevében. Hangsúlyozta: a je­lenlevők hozzájárultak ahhoz, hogy egy iskolában a korsze­rű követelményeknek meg­felelően tovább emelhessék a tanulóképzés színvonalát. Kiemelte: szárra* helyein még pénzért &esm dolgoznak úgy, mint a nyár folyamán a Bartók Béla úti Általános Iskola bővítésénél. Nagyon sok társadalmi munkaórát végeztek itt az Ingatlan-kezelő Vállalat, Tö­rekvés, Ságvári, és Kossuth szocialista brigádjának tag­jai. Segített a BRG a villa­mos hálózat beszerelésében Az AGROFIL biztosította a közelkedési eszközöket. A két építővállalat is jó szol­gálatot tett, amelyet elisme­réssel illetett a városi tanács osztályvezetője- Segítettek a tanulók, a szülők, munkás­őrök és mindazok, akik érin­tettek abban, hogy gyerme­keink még jobb körülmények között készüljenek a jövő­re. Háromszázötvenezer forint költségből kétszáznyolcvan­ezer a társadalmi munká­sok teljesítménye, Nagy Im­re, az IKV főmérnöke is meghatódott, amikor a kivi­telezők részéről átvágta a szalagot, hogy a jelenlevők most már berendezetten te­kinthessék meg azt a létesít­ményt, amelyet a megyében elsőnek adtak át korrekciós osztály címén. A kétkezi munkások serény tevékenysége után az iskola­padokat már a tanulók fog­lalták el. A szertár polcait lombikok és egyéb eszközök töltik meg. Futó Antalné, az általános iskola igazgatóhe- lyetese mondott meleg szava­kat az áldozatkész szülők­nek, a szocialista brigád ta­goknak, akik szabad szóm­ba tokon, vasárnapokon egy­aránt itt szorgoskodtak, hogy a jövő nemzedéke jó környe­zetben tanulhasson. Az isko­la pajtásai, kisdobosai sza­valatokkal és énekszámokkal köszönték meg a vállalatok képviselőinek, a jelenlevő vendégeknek a szép létesít­ményt, amely újabb nagy­szerű példája a társadalmi összefogásnak. „Ez is egyfajta érdekképviselet” A szakszervezetek nevelő munkája A GYÁRAKBAN, termelő­üzemekben, de valamennyi munkahelyen nagyon jelentős szerepet töltenek be a szak- szervezeti bizottságok. A ha­gyományos funkció, a dolgo­zók érdekképviselete mellett feladataik között szerepel a nevelő munka, a dolgozók tu­datformálása, az emberek ál­talános és szakmai művelődé­sének figyelemmel kísérése, támogatása. Ily módon a szak- szervezeti bizottságok jó, vagy kevésbé jó munkája érzékel- f hetően kihat az üzemi, mun­kahelyi légkör alakulására, a kollektíva közérzetére. Az elmúlt héten az SZMT és a balassagyarmati városi pártbizottság rendezésében na­gyon hasznos és eredményes tanácskozáson vettek részt a balassagyarmati üzemek, mun­kahelyek szakszervezeti bi­zottságainak titkárai. A be­szélgetés középpontjában a szakszervezetek nevelői mun­kája állt. Már a vitaindító re­ferátum is sok olyan gondola­tot, megjegyzést tartalmazott, amelyek serkentőleg hatottak a vjta kibontakozására. Vizsgálódjunk egy kicsit kö­zelebbről; milyen feladataik vannak a szakszervezeti bi­zottságoknak a nevelési kér­dések megvalósításában, ho­gyan befolyásolhatják a dol­gozók közérzetét, aktivitását? Napjainkban gyakran esik szó a szocialista demokrácia fejlesztéséről, kiszélesítésé­ről, a dolgozók közügyekbe való beleszólásának lehetősé­geiről. A munkahelyi szak- szervezeti bizottságok sokat tehetnek ennek érdekében; aktivizálhatják, cselekvésre késztethetik a dolgozókat, ser­kenthetik a véleménynyilvání­tásra. Ehhez persze az szükséges és kell, hogy a véleményét nyilvánító dolgozó sokolda­lúan tájékozott, széles körű ismeretekkel rendelkező em­ber legyen. A szakszervezeti bizottságoknak gazdag eszköz­táruk van a közéleti ember formálására, adottak a szer­vezeti keretek, a nevelési, ok­tatási, kulturális kérdésekkel foglalkozó aktívák, akiket ha ellátnak feladatokkal nem­csak formálisan, de a gyakor­latban is tevékenyen működ­nek. A NEVELÉSI feladatok gya­ntát alkotnak.) Nézzük in­kább azt, hogy hogyan érvé­nyesül a szakszervezet kul­turális tevékenysége, realizá­lódnak-e az elképzelések, mi­lyen tennivalók vannak ezen a területen ? A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a jövőben előbbre kell lépni a felnőttoktatás megszervezésé­ben. Nagyon élő és égető probléma ez Balassagyarma­ton, ahol az üzemekben dol­gozó városi munkásság kö­zel fele nem végezte el az ál­talános iskolát. (Persze akad­nak jó példák is. A Húsipari Vállalat szb-titkára elmondta, hogy náluk a több éve rend­szeresen működő általános is­kolai oktatás eredménye, hogy ma már csak hat dolgozó nem rendelkezik a nyolc általános­sal.) A vitaindító referátum utalt arra, hogy egy balassa­gyarmati üzem sem bír ön­álló művelődési intézménnyel. Ezt a hiányt az üzemekben lét­rehozandó klubokkal kell pó­tolni, ahol alkalom nyílik a nyelvtanulásra, a TIT-előadá- sok megtartására, az emberek formálására. A Fémipari Vál­lalat szb-titkára megjegyezte, hogy bizony nem elegendő a klubhelyiség. Vállalatuknál is van egy klub, de nem sike­rült tartalommal megtölteni. A tanácskozáson a kulturá­lis alapok felhasználásáról is szó esett; sok helyen még min­dig nem a rendeltetésének megfelelően használják fel a kultúra pénzét. Sokat költe­nek kirándulásokra és keve­set a művelődésre. A kulturá­lis alapok felhasználását ezért vizsgálat alá kell venni a szakszervezeti bizottságok be­vonásával, hiszen az összeg­gel való gazdálkodás nem a vállalatigazgatók, hanem a szakszervezetek hatásköre. Az olvasómozgalomról fo­lyó beszélgetés jelmondata így fogalmazódott meg a tanács­kozáson: „Le kell vinni a könyvet a munkapadok mel­lé!” Mert bár igaz, hogy a balassagyarmati üzemekben 19 szakszervezeti letéti könyv­tár van, de ezeknek még nem sikerült teljesíteniük (részben objektív okok miatt) a rájuk háruló feladatokat. A TANÁCSKOZÁSON na­gyon sok felszólalás elhang­zott, sok gondolat cserélt gaz­dát, s ha egyes részkérdések­ben voltak is nézetkülönbsé­gek, abban mindenki egyetér­tett, hogy a szakszervezeti bi­zottságokra nagy feladatok várnak a munkások nevelésé­ben, hogy a szervezet ezen funkciója legalább olyan fon­tos, mint a hagyományos funk­ció, nevezetesen a dolgozók érdekképviselete. Vagy: ez előbbi funkció is egyfajta ér­dekképviselet. V. Kiss Mária MOZIÉLET Ré#i sikerek újra a vásznon Bergman beállítja Érintés című filmje két főszereplője Elliot Could és Bibi An­dersson egyik jelenetét Az új műsorhetet a fel* újítások hetének is nevez­hetnénk; a főműsorban három régebbi nagy kasz- szasikerű filmet is bemu­tatnak. A balassagyarmati Ma­dách Filmszínházban a Harc Rómáért című két­részes román—NSZK törté­nelmi szuperprodukció szeptember 27—29-én ke­rül vetítésre. Ingmar Berg­man amerikai—svéd kop­rodukcióban forgatott film­drámáját, az Érintést szep­tember 30"án és október 1- én játsszák, csak 18 éven felüli nézők számára. A Mackenna aranya amerikai western, két kitűnő szí­nésszel: Gregory Peck-kel és Omar Shariffel a fősze­repben. A' filmet szeptem­ber 2—3-án mutatják be az érdeklődőknek. A sikerfilmek sorozatban szeptember 28—29-én a Mr. Tíbbs nyomoz című ame­rikai bűnügyi filmet, októ­ber 1—2-án pedig a Murphy háborúja című angol há­borús kalandfilmet vetítik. Mindkét filmben egy-egy kivételes képességű szí­nészt láthatnak a nézők: az elsőben a néger Sidney Poitier-t, a másodikban Peter O. Toole-t. A szep­tember 30-i matinéelőa­dáson a Két pisze meg az autóstop című lengyel if­júsági film kerül bemuta­tásra. A filmklub, amelynek műsora a filmvígjáték tör­ténetét követi nyomon, ok­tóber 3-án egy amerikai fitmburleszk-ö66zeállítás- sal indul, amelyben töb­bek között az immár klasz- szikus vígjátéki színészek­nek számító Stant és Pant láthatják a klubtagok. A salgótarjáni Novem- ben 7. Filmszíház Az An­gyal vérbosszúja című an­gol bűnügyi filmet szép; tember 27—29-én mutatja be délutáni előadásokon, felújításban. Ugyanezeken a napokon esti előadásban az Érintés című Bergman- film kerül vetítésre. A Spartacus című kétrészes amerikai szuperprodukciót, amelynek címszerepét Kirk Douglas játssza, szeptem­ber 30-a és október 3-a kö­zött tekinthetik meg a tör­ténelmi filmek kedvelői. Szeptember 29-én szombat délelőtti műsorban A nő hétszer című amerikai filmvígjátékot vetítik, a sok arcú Shirley MacLaine fílmszínésznővel a fősze­repben. Lány a seprűnyé­len a címe a vasárnapi ma­tinéelőadáson bemutatás­ra kerülő csehszlovák if­júsági filmvígjátéknak. A Tarján étteremben ok­tóber 2-án a Fuss, hogy utolérjenek című magyar bűnügyi filmvígjátékot játsszák. A József Attila Megyei Művelődési Központ Art Kino előadásán pedig szeptember 28-án a Te és én című szovjet filmet ve­títik. A világhírű svéd film­rendező Ingmar Bergman Érintés című filmje nem szorul különösebb propa­gandára. Akik már isme­rik a mester korábbi mun­káit, azok ebben sem csa­lódnak, akik pedig most látnak tőle filmet először, azok számára jó ajánlás a többi megismerésére. La- rissza Sepityko fiatal szov­jet filmrendezőnő korosz­tályának értelmiségijeiről alkotott kitűnő, elgondol­kodtató filmet. A Variety így írt a tavalyi velencei filmfesztiválon bemutatott műről: „A Te és én című film vonzereje árnyaltsá­gában, a jellemek feltárá­sában, finoman megvalósí­tott jelenetekben és a ki­tűnő együttes játékában rejlik.” Hetvenöt éve született George Gershwin korlására a szakszervezetek­nek az élet szinte minden te­rületén módjuk nyílik. Hadd ne szóljunk itt és most az agitációs és propagandamun­káról, az információs tevé­kenységről. (Nem azért, mert ezek a területek nem lénye­gesek. Ellenkezőleg! Fontossá­guknál fogva, külön nagy té­(27.) Az egyedüllét kezdett elvi­selhetetlenné válni a számá­ra. Nem bírta tovább, elment hazulról. A Kereskedő utca a házak szép, rendezett sorával, az első pillantásra mintha a szokásos életét élte volna e késői órákban. Egy kis figye­lemmel azonban érzékelni le­hetett, hogy az aggodalommal vegyes izgalom, amit a ret­tenetes hír kiváltott, még nem csitult el. Az utcákról eltűn­tek a gond nélkül csatangoló fiatalok. Sötét ablakot alig le­hetett látni; a lakásokban a legújabb eseményeket vitat­ták. A járókelők gondterhel­ten mélyedtek magukba, min­denkinek akadt valami sürgős dolga a háborúval kapcsolat­ban. Jakov megértette, hogy az ő helyzete is gyökeresen megváltozott. Még nem ért e gondolatok végére, amikor szinte a földből kinőve. Bez­rukov állt előtte. — Üdvözlöm. Jakov Vaszil- jevics. Mit szól hozzá?! Nem sokára ismét szabad emberek leszünk — súgta neki, könyö­két szorongatva. Szergejev megremegett, mintha egy nyálkás varan- gyosbéka ért volna a testéhez, s csak nehezen tudott ural­V. Tegorov dokumentumregénye A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin NÓGRÁD — 1973. szeptember 26., szerda kodni magán, nehogy ököllel e korcs képébe vágjon. — Igen, óriási esemény ez az életünkben — mondta nagy nehezen. Az időpont a legal­kalmatlanabbnak látszott a Bezrukovval való beszélgetés­re. — Megérti, hogy nem tud­tam tovább várni, azonnal magához siettem. Azt hiszem, most nyakig leszünk a mun­kában. Jakov Vasziljevics, csak győzzük idővel! — így van. Most különösen nagy felelősség hárul ránk. — De vajon nem hívnak-e be a hadseregbe? — Egyszerre nem képesek mindenkit behívni. Van egy ismerősöm a Hadügyi Népbiz­tosságon. megpróbálok csinál­ni valamit. — Kérem rá, Jakov Vaszil- ievics. mert ha elvisznek, minden elveszett. — Ne izgassa magát. Álljon készen a feladat teljesítésére. Csak akkor látogasson meg, ha feltétlenül szükséges. Ha majd kell, megkeresem magát. Bezrukov elköszönt. Jakov pedig hazatért. Éjjel izgatot­tan várta a teheráni rádió­adást. Sikerült felvennie a rejtjelezett szöveget. Most is rövid volt, mint máskor, de vi­lágosan kifejezte: a németek számára eljött a cselekvés ide­je. A távirat konkrét utasítást is tartalmazott. ..Mindenkit köszöntünk a nagy hadjárat kezdetén, amit a Führer lángesze vezérel. Va­lamennyiünknek hozzá kell járulnunk a gyors győzelem­hez. Legfontosabb — az el­lenség hátországának demora- lizálása. Első konkrét felada­tuk egy bakui olajfeldolgozó megsemmisítése. A végrehaj­tással Ivadékot bízzák meg. Az eredményt és a lakosságra tett hatását jelentsék. Arbab.” (Folytatjuk) Népszerűsége a zenetörténet legnagyobb alkotóival ve­tekszik: nincs olyan nap, hogy a rádióban ne csendülne fel Gershwin-melódia, nincs tánchelyiség, ahol ne ismernénk fel valamelyik jellegzetes motívumát, és még az utcákon is mennyi Gershwin-zenét hallunk! Éneklik és fütyülik operá­jának elragadó altatódalát, a vidám pénzáriát, a Rhapsody in Blue témáit... A leírások és fényképek szerint megnyerű külsejű férfi volt, éles sasorral, magas homlokkal, nyílt, élénk, jóindulatú szemmel és mindig mosolyra húzódó szájjal. Nem volt kü­lönc, úgy élt és dolgozott, mint bármely átlagember: csend­ben, egyszerűen és szorgalmasan. Orosz eredetű ősei körött nincs muzsikustehetség. Geor­ge már az újhazában, New Yorkban született 1898. szep­tember 26-án. Gyermekéveit a Manhattan szigeten töltötte. Szerette az utcát, a lármát, a nagyváros zajló forgatagát. Bátyjával, Iraival együtt apja néhányszor elvitte a „Minstrel Show”-ba, a négerek műsoraira. Első zenei élményeit itt kaphatta. Akkoriban már divatosak voltak a különböző zene­automaták, ezekkel órákig is el-eljátezogatott, mint ahogy egy ócska zongorán is, melyet nagy örömére egyik barátjá­nál fedezett fel. Szülei kereskedőnek szánták, de ő már igen korán a zene mellett kötelezte el magát. Zongorázni ugyan taníttatták, de napirenden voltak az „álmodozó” tervek kö­rüli családi csetepaték. Tizenhat éves és már pénzt keres — zenélésével! Egy zeneműkiadó foglalkoztatja, mint dal- előjátszót. Itt naponta 8—10 órát zongorázik és énekel. — Jerome Kern, Irving Berlin és mások népszerű dalait Sza­bad idejében gyakorol — kollégái megrökönyödésére Bachot! És természetesen komponál, egyre rendszeresebben, egyre többet. Dalaira kezdenek felfigyelni, különösen az első nagy si­ker, a Swanee óta. 1924 elején a szimfonikus jazz-vel kísérle­tező Paul Whiteman kéri fel egy „jazzkoncert” írására. Eb­ből született a Rhapsody in Blue, amelynek bemutatóján nem kisebb művészék lelkesedtek, mint Tahmaninov, Stravinsky, Stokowski, Heifetz és mások. A közönség is tombolt: az új zenében mindannyian saját sodró életükre, és a lüktető vi­lágvárosra ismertek. A Rapszódiát egy év múlva követi a Zongoraverseny, majd az Egy amerikai Párizsban, ez a „sza­badon komponált rapszódikus balett” és persze újabb és újabb musicalek, slágerek sora... 1930 őszén a Metropolitan operától határidő nélküli szerző­dést kap egy opera megírására. Kifejezetten a jelenben ját­szódó amerikai történetet keresett, így talált rá DuBose Heyward Porgy c. novellájára. A Porgy és Bess-ben a néger songok és spirituálék szellemét, a jazz és a könnyedebb mű­fajok hangvételét ötvözte egybe. Gershwin karrierje meglepetésszerűen, hirtelen tört ket­té. Betegségét, az agytumort későn és rosszul diagnosztizál­ták, már a műtét sem segíthetett, Hollywoodban halt meg. A mélyből indult, de a zene igazi magasságait hódította meg — mindezt saját erejével, hiszen csak páratlan tehetsé­ge, akarata, kitartása segítette. Nem tartozott a misztikus al­kotók közé, kikről még évtizedek múlva is sejtelmes mondák keringenek. Mondák helyett zenéje él tovább, az a zene, mely oly’ híven vall korának napfényes és árnyas oldalairól. És ezen túlmenően vall az élményekről, érzésekről — az embe­rekről, mindannyiunkról. Ezért érezzük Gershwint sajátunk­nak. . Juhász Előd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom