Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-23 / 223. szám
[fa ■i.L Untj Orosz István: VERPELÉT Ezerkilencszáznegyvenkettő telén, Voronyezs közelében Issambajevnek, a Vörös Hadsereg hadnagyának, különös élménye volt. Issambajev, aki szovjet- ázsiai kozák, azt a megbízást kapta, hogy kémlelje ki egy magyar ezred állásait egy bizonyos erdőben. Feladata végeztével visszafelé indult saját egységének állásai felé, de egy gödörbe lépve kificamította a lábát Heves fájdalmait érzett, amint a lábát kihúzta: barna arca a Málló pofacsontokkal, s mongolos metszésű szemeivel megmerevedett Köröskörül ellenség — Hitler csatlóshadserege — és ő még lépni sem tud! Alighogy számot adott önmagának súlyos helyzetéről, a hó megroppant a közelben. Ott... a bokrok mögött... Issambajev felismerte egy magyar katona alakját A hadnagy kihúzta a revolverét és halkan sziszegte: „Fel a kezeikkel!” A magyar katona csak ekkor vette észre. Azonnal eldobta a puskáját és felnyújtotta a két karját. Amint ijedten nézte azt a kemény arcú, mongol szemű tisztet akinek foglya volt, a félelem nőttön- nőtt benne. Vajon igaz-e, amit a német tisztek mondanak, hogy a vörösök minden foglyot lelőnek? És ez a vörös méghozzá egy félvad ázsiai! Lehet-e megértést vagy kegyelmet várni »egy ilyen embertől? Közben a kozák azon gondolkozott, hogyan leplezze saját tehetetlenségét ellensége előtt? Hogy időt nyerjen, kérdezgetni kezdte: — „Ki vagy?” — „Budapesti egyetemi hallgató” — hangzott a válasz. — „Melyik fakultásról?” — „Nyelvészet.” — „Magyar nyelvészet?” — „Igen.” A fogoly nemigen értette, mire jó ez a beszélgeBalázs Béla: R O K O N O ________K_ t és. Mit tudhat egy ázsiai vadember a filológiáról? — „Hallgattad Németh professzor előadásait?” — folytatta a kérdezgetést Issambajev. Most már a magyarnak elállt a 'lélegzete. „Hogyne, hogyne!" — hebegte. — „De honnan ismeri...?” Halvány mosoly vonult át a kozák arcán. Csendesen felelte: „Két hónappal a háború kitörése előtt kaptam az utolsó levelet Németh professzortól. Magam is nyelvész vagyak, az alma-atai kozák egyetem professzora. A kozák és magyar nyelvi rokonságot tanulmányozom”. Most Issambajev foglya kezdett mosolyogni. „A magyarság gyökerei Kő- zép-Ázsiába nyúlnak — bólintott — Azaz mi...” Hirtelen megállóit. Suhogó zaj támadt a közelben, mintha vízesés lenne. A magyar ágyúk kezdték meg a támadást Egy gránát robbant mellettük. A magyar gyorsan lelapult. A hadnagy is megpróbált lehasalni, de fájó lábától nem tudott. Foglya most észre kellett, hogy vegye: azzal a lábbal baj van. Egy percig mindketten hallgattak. Majd a diák szólt csendesen: „Németh profesz- szor szerint a kozákok és a magyarok rokonok. Ha ön nem tud járni, engedje meg, hogy segítségére legyek,” Már esteledett, amikor a vöröskatonák a hadtestpa- rancsnokság felé szaladtak, hogy a különös jelenetet nézzék: egy magyar hadifogoly cipelte hátán a szovjet tisztet, aki elfogta. — „Ki cipel téged, Issambajev?” — kérdezték nevetve. — „Egy rokon” — hangzott a nyugodt válasz. Gr.Gonn: —~ # -j Rejtett kamera Hétfőn este mindannyiunkat egybehívott az igazgató és azt mondta: ..Elvtársak! Holnap rejtett kamerával jönnek a filmesek”. Mi természetesen roppant örül tünk és megkérdeztük: „Mi is az tulajdonképpen?” Az igazgató felvilágosított: „Ez egy olyan új filmezési módszer, amikor mit sem tudsz arról, hogy minden mozdulatodat megörökítik, ezért hát mindenki viselkedjen úgy, mintha semmi sem történne. Hogy miért filmeznek, egyelőre titok. Talán a Napi hírekben szerepelünk majd. vagy valami dokumentum- versenyfimben. Mindegy. A stúdióból szerencsére megsúgták a dolgot, ezért erről senkinek egy mukkot se! Tegyenek úgy, mintha nem tudnának semmiről semmit. Világos?” De még mennyire! Egy-kettőre rendbe szedtük az áruházat. Kívül-belül minden ragyogott, mint a patikában. Az italrészleget dugig raktuk konyakkal. Friss sügértől kezdve minden volt. aminek lennie kell Én a húsrészlegre saját kezűleg kiírtam: „Növendékmarha felszeletelve is kapható!” Ezenkívül római számmal osztályoztam a húsokat. Szóval készültünk! Másnap aztán egytől-egyig kicsípve érkeztünk munkahelyünkre, mintha ünnep lenne. A férfiakon nyakkendő, a nőkön gyönyörű szoknya-blúz. Zina, a pénztárosnő drága francia parfümtől illatozott, habár ez marhaság, mert a filmen ez nem érezhető. Bevágtuk a műmosolyt, úgy néztünk a vevőkre, mint rég látott rokonainkra, és ilyeneket mondtunk: „Parancsoljon”, ..Legyen szíves”, „Ha megengedi segítek”, „Legyen máskor is szerencsénk” és ehhez hasonló újdonságokat. A vevők persze bámultak, mint a borjú az új kapura nem értették, mi történt, mig Zi- nácska elkottyantotta magát: ,.Ne tolakodjanak emberek! Viselkedjenek illedelmesen. Rejtett kamerával filmeznek bennünket!” A jónép azonnal vette a lapot Már nem nyo- makodtak, nem szidták egymást Olajozottan mént minden. Dél felé aztán — amikor már majdnem belerokkantunk a nagy igyekezetbe — rohan be a diri és közűi: „Elvtársak! Ne idegeskedjenek. A stúdió jelentette, a felvétel egyelőre elmarad. Majd ebéd után jönnek a rejtett kamerások”. Csudára mekönnyeb- bültünk. Kifújtuk magunkat Lazítottunk. Ezzel egyidejűleg változott a szín: a csemegés újra a régi lett. A kolbász és narancs egy helyen, a hal és a fagylalt úgyszintén. De délután újra helyrerázódtunk. A vásárlók, megneszelve a szereplési lehetőséget elözönlöt- ték a boltot. Valósággal lehorgonyoztak, nehogy kimaradjanak valamibőL Egy termetes asszonyság például odáig merészkedett hogy megkérdezte tőlem: „Milyen leves- húst ajánlanék neki?” Majd ajánlanék én neked valamit gondoltam, de tekintettel a rejtett kamerára, töprengő arcot vágva közöltem: „Vigye ezt a nagy velős csontot, sok benne az aminósav”. Munka után aztán újra rohant be a diri. s közölte: ..Csengettek a stúdióból, délután sem volt felvétel, majd holnap”. Majd megütött a guta. De mit tehettünk? Másna o kezdődött minden elölről. Ünneplőben álltunk be a pultok mögé, izzadtunk, kidöglöttünk, de kisült: a kamerások ma sem jöttek. Azt hittük leszakad a menny! Zinocska például szünet nélkül vihogott, mint nem normális. Röviden: így kínlódtunk öt napon át. mikor a diri jelentette: a rejtett felvételből semmi sem lesz, mivel a rendőrségtől megtudta, hogy átvertek minket. Rajtunk kívül még 6 nagyáruház és étterem várt kínok között a rejtett kamerára. Azok még rózsákat is raktak az asztalra! Fellélegeztünk és bosszankodtunk. Hát szabad így rászedni a becsületes dolgozót? Zina hisztérikusan sikította: ..Koronatanúként vallomást akarok tenni a csirkefogók ellen, ha bírósági tárgyalásra kerül sor!” ...Én mindezek ellenére nagy megelégedéssel vettem tudomásul a történteket, mert a rejtett oécó kapcsán legalább rászántam magam a fog' esináltatásra, s ezután már új műfogsorral mérhetem a marha pacalt. Fordította: Baraté Rozália Jó éjt, Balaton! P z még nem az igazi ősz, mert a hűvös-nyúlós esőle csak október köezpén kezdődnek. de nem is nyár többé, bármilyen melegen süt is a nap delente; az ember csak gyönyörködik a vízben, de ■nem kívánkozik bele. Kivéve a skandináv és a német nyaralókat. Borzongva nézem őket, szél csapkodja a vitorlát, a csónakot, a mólót, s ahogy a parti köveken szét- porlik, érzem, nem volna barátságos mulatság belepoty- ♦yanni. Ök azonban megszokták hazájuk hús tengereit, s mint valami meleg vizű forrásban, úszkálnak a Balatonban. A szép hervadás mindenütt. A vendéglőkben is. Emlékezhetünk, micsoda fogadkozások történtek a korábbi években, sót* az időn tavasz- szal is. hogy majd meglátjuk, milyen hajlékonyán, s milyen leleményesen alkalmazkodnak az utószezonban az időjáráshoz és a vendégek óhajaihoz. Hát nem láttuk meg, vagy nem nagyon. Badacsonyban például, amelynél szeptembe- ribb táj kevés van a világon, alig találni partmenti üzletet, ahol az idegen vásárolhat. A legtöbb bezárt. Nemsokára megkezdődik a szüret, édes v illatok szállnak már a levegőben, jön a közönség —, s az Egry-házon kívül alig talál nyitott helyiséget. Szép az. nagyon szép és tanulságos, de földibb ellátás is kellene melléje... Néhány gazdátlan vitorlás himbálódzik a kikötők mentén a könnyű szélben: belépek az egyikbe. Elhagyott nyári holmik zörögnek-gurul- nak a padlón: konzervnyitó kés, petyhüdt gumimatrac, száraz kenyérdarabka, üres napolajosüveg. s egy pompás hajcsat, valami nagy kontyot szoríthatott. Elmúltak a nyári lázak, s a haj csat most értelmetlenül ugrándozik a szélrázta vitorlásban. Deres bácsi az örsi öböl partján egy hosszú angolnával viaskodik, enyhén káromkodva. Deres bácsi környékbeli szőlősgazda, az angolna pedig, amelyet most véletlenül ponty helyett fogott, s vissza akar dobni, ritka szép példány. Olyan, mint" a kígyó, szinte rugdalózik. noha nincs lába, rátekeredik a horgászbotra, hiába lóbálja Deres bácsi. Odacsapja a kőhöz, de meg se kottyan a szívós angolnának, sőt, egyre jobb kedve lesz, ráugrik a horgász karjára. Deres bácsi már magán kívül van mérgében. nagy követ keres, hogy végezzen erőszakos zsákmányával. Ügy látszik, a hal fogott horgászt. Hideg már a tóparti alkonyat, a hegy eltakarja a bá- gyadozó napot. Messziről még látszik ugyan, amint fürdőnek a fényben a Badacsony vörös bozaltorgonái, de a látvány csak percekig tart, győz a homály, a déli oldal lassan teljes sötétségbe borul. Az esti szélcsendben fekete ragyogás a víztükör, didereg a pai-tmenti nádas. Nemsokára utoljára fut ki a kikötőből a Csobánc, megváltozik a menetrend, késő őszig csak kis hajó jár naponta Fonyódra, aztán elmúlik az is. Az ábrahámhegyi tsz-boro- zóban réveteken ül egy pesti költőismerős, alighanem az őszről ír érzékeny versikét. de titokzatosan eltakarja a papírt, és csak sejtetni engedi, hogy a költemény alighanem még karácsony előtt megtekinthető lesz valamelyik folyóiratban, nyilvánvalóan annak ékeként. Kisvártatva ugyanitt feltűnik az a svéd hölgy, aki menyassaonyíéléje lett egy lengyel fiúnak, a fiú azonban Tördemicen borzalmasan berúgott — örömében? bánatában? —, éjszakai csónakázáskor beleesett a Balatonba, s szégyenében búcsú nélkül elutazott. Ennek már három hete, most nagy a kavarodás — mindezt a helybeli ismerősök mesélik —, mert a hölgy férjjel érkezett, aki — a szerelem kibontakozását látva ugyancsak elutazott, és most se férj. se lengyel. Még jó, hogy egy magyar fiatalembert látok a kétszeresen elárvult fiatalasszonnyal; az élet megy tovább, mint a férfiak. Az emberek mindenféle bolondságot megjegyeznek maguknak ahelyett, hogy a dolgukkal törődnének. Hagyjuk is a pletykák színterét és induljunk tovább. Füred felé, végig az északi patton. Ti- hanynál még megláthatjuk, miként lazult fel a komp révészeinek nyári szigorúsága: eddig motorkerékpárt is vonakodva engedtek fel forgalmasabb napokon, nemhogy szénásszekeret, most meg íme, égig rakott szénásszekér éktelenkedik a közepén, vagy árválkodik. mondhatnánk, mert mellette csak két külföldi rendszámú autó áll, késői turisták. Ilyenkor legszebb a tihanyi park. fényes gesztenyék puffannak a vastagodó avarra, bokáig gázolunk a, lehullott levelekben, hűvöset lehellnek a fák, s olyan mélységes- mély a csend, hogy szinte félünk megszólalni, hátha sebet üt a hang a varázslatos estén. Megvakult a Lepke — az autóstrand átalakított, valaha kerek büféje — becsukta ablakait, nemsokára fatáblákat szegeznek a sütögetők bódéira is; sehol egy lélek a néma nyárfasoron. Füreden a Baricska csárdában, ahol ecet ég a lámpában, emelkedett a hangulat, méla magvar nótát húznak német fülekbe, bús hívogatással telik meg a csárda körül a szeptemberi éjszaka: „Kertetek aljába még egyszer gyéré le...” Csopakon előszűrőt van, a kivilágított présházakban hordókat mosnak, készülődnek az igazi szüretre, ami itt szeptember végén, október elején kezdődik. Fent, a hegyháton daliás, de már élemedett barátom — egyébként tanár az egyik környező városkában, bevallja —, hogy nem vén legény még az öreg legény, mert néhány hete több órás szerelmi vallomást tett úszva, a Balaton közepén, egy kedves asszonynak. — S milyen emlék maradt? — Máig tart, sőt félek, ezután bontakozik csak ki igazán. A reuma. Valami ropog a lábunk alatt, lehajolunk; érett dió. Nagy szemek a félig kinyílott zöld héjban. Ez már az ősz, az igazi. M ég egy-két hét, és végük lesz a szép fényes nappaloknak és a mélytüzű délutánoknak. Elmennek a? utolsó nyaralók, elúsznak az utolsó hajók, kihunynak a reflektorok, amelyek esti órákon megvilágították a tihanyi templom kettős tornyát. s ettől olyan volt mesz- sziről, mintha valami mesebeli várkastély lebegne a víz fölött. Leszerelik az utolsó vitorlákat, a nyitva felelteit fakó vállalati napernyőket, a port a teraszokról elfúlja a szél: bezárják a villák kapuit. Jó éjt, Balaton. Tamás István 8 NÖGRAD - 1973. szeptember 23., vasárnap
