Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-21 / 221. szám

xíWjfc* szóval.,. így kisközség kulturális gondjai a világot,„ Az értelmiség népnevein feladatát, s egyben felelőssé­gét az MSZMP IX. kongresz- szusának határozata így rög­zítette: „Pedagógusok és nép­művelők, tudósok, írók és mű­vészek. az egész értelmiség előtt az a feladat áll. hogy szocialista szellemben nevel­jék népünket, erősítsék esz­mei és erkölcsi egységét a marxista világnézet hatékony terjesztésével, a szocialista er­kölcs normáinak népszerűsí­tésével, Értelmiségünk — al­kotó, termelőmunkája mellett — elsősorban népnevelő fel­adatának teljesítésével járul­hat hozzá a szocializmus tel­jes felépítéséihez.” E határozat szellemében te­vékenykedik esztendők óta Simon Imre, akit munkássága elismeréseként alkotmányunk ünnepén Szocialista Kultúrá­ért kitüntetésben részesített a művelődésügyi miniszter. Ebből az aik alomból keres­tük fel Pásztón a járási hiva­tal művelődésügyi osztályán, ahol tanulmányi felügyelői beosztásban dolgozik. Húsz esztendeje él és dol­gozik megyénkben, tehát bát­ran nevezhetjük már törzsla­kónak. Pedig nem itt szüle­tett. — Igen, tulajdonképpen be­vándorló vagyok — válaszol Simon Imre. 1930. május 22- en Jánoshalmán születtem és ott szerettem meg a paraszti világot is, amely azóta is ál­landó témám. A pedagógiai főiskolát Szegeden végeztem 1952-ben. majd már mint Nógrád megyei Egerben rajz­tanári képesítést is szereztem. Hálával emlékezem vissza el­ső tanáromra Winkler László­ra, de Czinke Ferencre is, akik nagy hatással voltak lá­táskultúrám, művészi törek­véseim kialakítására. A jó tanulmányi felügyelő­nek bőséges gyakorlati tapasz­talatokkal, pedagógiai ismere­tekkel kell rendelkeznie. Hol szerezte meg ezt a nélkülöz­hetetlen gyakorlatot? — Elsősorban természetesen a mindennapi munkában. Ta­nítottam Héhalomban és Pa­lotáson, Egyházasdengelegen ... p edig mint hskolaigazató mű­ködtem tíz esztendőn keresz­tül. Eme munka során bősé­gesen volt alkalmam a szak­mai ismeretek mellett ember- ismeretet szereznem. Ezek­ben az években szerettem meg az alföldi parasztok mellett a „görbeor&zág” parasztjait, egyszerű munkásembereit, akiket azóta is szeretek és tisztelek. — Mit tart elsőrangúan fon­tosnak irányító munkájában? — Feladatainkat meghatá­rozzák a különböző irányel­vek. Mindannyiunknak köte­lessége, hogy a ránk bízott fi­atalságot szilárd világnézettel és ismeretekkel vértezzük fel. Ugyanakkor érdeklődési terü­letem szerint nagyon fontos­nak tartom a hatékony ízlés- formálást. Egy-egy iskola, in­tézmény környezetének eszté­tikuma, belső berendezésének szépsége nagy hatással van a tanulóifjúság szépérzékének kialakulására is. A lehetősé­gek jó kihasználásával ennek az ízléses környezetnek a ki­alakítására mindenütt meg­vannak a lehetőségek, csak =.okoe>aor és sokan nem. tart jak fontosnak. Ugyanakkor ter­mészetesen szorgalmazom, hogy a tehetséges munkás­paraszt fiataloknak teremt­sük meg a lehetőséget a mű­vészi szakkörökben való több­lettevékenységre is. Ezen a té­ren kapcsolódik munkám a tevékeny népműveléshez is. Művelődési otthonainknak vé­leményem. szerint sokkal töb­bet kellene már ma is tenni- ök a művészeti nevelés terén, mint amit tesznek. Simon Imre alkotó művész is. Mit tart eddigi munkássá­ga eredményeiről és mik a to­vábbi tervei? — Munkásságom értékelése nem az én feladatom. Eddigi szereplési lehetőségeimmel elégedett vagyok. Közel tíz esztendeje rendszeresen sze­repelek járási és megyei tár­latokon. Nógrádi Andor bará­tommal közös kiállításunk volt a múlt esztendőben a Lovász József Művelődési Központban. A látogatók be­jegyzései bátorítólag hatottak. Jól érezték meg a nézők, hogy szeretem az egyszerű embe­reket, a természet mindi" új­ra felfedezhető szépségeit és azt a törekvésemet is, hogy szeretném, ha mások is olyan­nak látnák a világot mint én, hogy örömük teljék benne. A további terveket illetően; a közeljövőben önálló kiállítá­som lesz Nagykőrösön és terv­be van véve egy szekszárdi és egy bátaszéki kiállítás is. Szép tervek. Végrehajtásuk­hoz a mindennapi munka mellett a művész-pedagógus­nak arra is szüksége van, hogy körülményei ne gátolják végrehajtásukban. Reméljük, hogy az illetékesek támogatá­sával hamarosan lakáskörül­ményei is olyanok lesznek, amelyek között nyugodtan dolgozhat. Simon Imre most van al­kotó ereje teljében. Kíván­juk, hogy minden tervét, min­den szép álmát valóra vált­hassa önmaga és az érdeklő­dő közönség gyönyörűségére is. Csukly László SZEOSENKE 450 lakosé kis­község a rétsági járás szélén, Romihány és Nógrádiköve sd között. Közigazgatásilag ez utóbbihoz tartozik. így keres­tük fel Hajaséi Ferencet, a kö- vesdi tanácstitkárt, hogy a szécsértkei kulturális életről tájékozódjunk. — Az 1958-bari épült műve­lődési ház, tudjuk, nincs kel­lően kihasználva — kezdi Haj­aséi Ferenc. — Ennek azonban bonyolult okai vannak. Mert igaz, hogy Máté József né tisz­teletdíjas kultúrházigazgató csak a fiatalabb generációval, akikhez korban (közel áll, akar foglalkozni, az idősebbekkel nem. A jelenlegi helyzet szem­pontjából azonban az is fon­tos, hogy az emberek túl sok dolgot, gondot vállalnak ma­gukra a termelőszövetkezeti, gyári, vagy hivatali munkán kívül. Estére fáradtak, nincs kedvük gyakran eljárni ott­honról. — Televíziót néznék? — Igen. De ez a fiataloknál nem jelent különösebb prob­lémát. Őket inkább azért ne­héz összetartani, mert többnyi­re más községekbe járnak el ismerkedni, szórakozni. A jól indult ifjúsági- klub munkája most ilyen problé­mák folytán akadozik. Esetle­gesek a foglalkozások, túlnyo­mórészt spontán a szórakozás. A titkár magyarázó-mentő in­dokait elfogadom. Egyet azon­ban nem hallgathatok el; nem hiszem, hogy jó dolog, ha egy művelődési ház igazgatója nem kíván az idősebbekkel foglalkozni, s ezt tudva róla, nem kényszeríti. Nem erőszak­kal, szép szóval, meggyőzéssel. Erre szükség van, mert — mindenki előtt világos —, va­lamiféle összefüggésnek, szük­ségszerűen kell lenni a köz- művelődési munkához való hozzáállás és a közművelődési tevékenység színvonala között. Az ismeretterjesztő előadá­sok az utóbbi időben megfo­gyatkoztak. Alábbhagyott az érdeklődés? Tenni kellene va­lamit. A községben nagy időkö­zönként magyarnótaesteket szoktak rendezni az ÁFÉSZ segítségével. A termelőszövet­kezet évente egyszer el szokta hívni a községbe a Népek ba­rátsága együttest, melyet Var­ga András, az Állami Opera­ház magánénekese vezet. Al­kalmanként színházi előadá­sokra te sor kerül. TBbtonyire ORI-engedéllyel rendelkező magánszervezésű együttesek jönnek, mert az Állami Déry­né Színház ide már nem jut el. Júniusban az Anyós ellen nincs orvosság című vígjáté­kot Vörös Tibor társulata mu­tatta be. Ezeket a színielőadá­sokat az különbözteti meg a környékbeliektől, hogy itt telt házak előtt mennek a dara­bok, s nem ráfizetésesek. Ez a tény mindennél meggyőzőb­ben jelzi, hogy a falu lakói­ban él a vágy és a kíváncsiság a szépre, a jóra, a közösségi szórakozásra. Ezt kellene job­ban meglovagolni. A községi könyvtár — amelyet Nagy Sándomé vezet — mintegy ezernyolcszáz kö­tettel rendelkezik. Dicséretes mennyiséé ez a lakosság lé­lekszámúhoz viszonyítva. — A könyvtáros kitűnően látja el feladatát — mondja özvegy Szűrös Lajosné, a hu­szonkilenc szécsénkei kisisko­lás tanító nénije. — Szívesen járnak oda a gyerekek is. Szürösné egyébként egy év­vel ezelőtt jött Zalából a nógrádi kisközségbe. Jól érzi itt magát. Néhány dolgot azonban, amelynek igazságá­ról magam is meggyőződtem, nem hallgatott el. Egy-két hó­nap óta nem folyik víz az is­kolai falikúiból és a pedagó­guslakás udvarán levő csapból. Mert Elromlott az óvoda kút­jának — ahonnan a vizet kap­ják —, szivattyúmotorja, s mind ez ideig nem csinálta meg senki. Pedig a gyerekek­nek, higiéniai szempontból is, nagy szükségük lenne a folyó­vízre. Nedves, salétrom«* a pe­dagóguslakás- A hát teteje hullámos. Az eresz viszont új, jó és szép is. Az udvart azon­ban rendezni kellene, ugyan­így az iskola előtti feljárót. Azért. hogyha Szürösné két év múlva nyugdíjba megy, szí­vesen jöjjön a községbe peda­gógus, utána pedig ne azon spekuláljon, hogyan mehetne el minél előbb. Össze kellene fogni hát, és kijavítani a még meglevő hibákat. Bizonyára szívesen segítenének a szülők is, akik a közelmúltban társadalmi munkában festették be a tan­terem padlózatát, hogy az ola­jos padló ne koszolja be töb­bet gyermekeik ruházatát. Sulyok László Új bemutatók, magyar népdalhét a rádióban Muzsika vagy cigaretta? A budapesti művészeti he­tek gazdag eseménysorozatá­ban külön helyet foglalnak el a Magyar Rádió zenei főosz­tályának új bemutatói, stúdió­koncertjei. Mint Petur István főosztályvezető elmondotta, az .elmúlt fél év folyamán ké­szült több tucat opera, szin- fonikus-, kamara- és kórus- zene-felvétel közül mintegy 20 darabot kiemelt műsorként az őszi művészeti seregszemle al­kalmából sugároznak hetente' két alkalommal. Az évad nyil­vános hangversenyein elhang­zott új magyar zeneművekről úgynevezett tartósított felvéte­lek készültek, 6 ebben a for­mában most hangzanak el elő­ször. A művek között találjuk Balassa Sándor: Kantáta, Op. 21. Purko Zsolt kantáta. No. 2. Petrovics Emil II. kantáta, Ott essem el én című alkotásait. A kamarazenei felvételek kö­zött találjuk Brahms: h-moll klarinétötösét, amelyet kitűnő klarinétművészünk. Kovács Béla a világhírű Tátrai vo­nósnégyessel közösen ad elő. Csajkovszkij B-dúr vonósné­gyesét a Bartók-kvartett játsz- sza. Elhangzik a sorozatban két 18. századi versenymű is. Bach fagottversenye és Anton Wranitzky kétbráesás versenyműve. A kórusfelvételek közül az ismert észt zeneszerzőnek. Tornásznak „Észt kalendári- umi dalok” című kompozíció­ja az MRT énekkarának tol­mácsolásában szólal meg. a karnagy Révész László. Elké­szült és az ősz folyamán ke­rül a hallgatók elé Gluck „Ip- higénia Aulisban” című ooe- rája is. A címszerepet Sudlik Mária énekli. Október 15. és 21. között a hagyományokhoz híven ismét megrendezi a Magyar Rádió a magyar népdal hetét, amely­nek során előadások idézik Bartók művészetét, népművé­szeink legszebb felvételeit. Négy műsor Epizódok Buda­pest zenei életéből címmel az elmúlt évtizedek zenei életé­nek legizgalmasabb fejezeteit eleveníti fel. A műsorokat, (23.) — Ezért nem adhatjuk alább mi sem az ellenségnél. Mi újság Kazancevvel? Kulijev az órájára nézett. — Egy órával ezelőtt kel­lett találkoznia Szerebrjakov- val, hogy kapcsolatot teremt­sen vele. Mindenesetre várat­lan találkozás lesz. A néme­tek az első világháború óta nem használták fel őt semmi­re. Csengett a telefon. Mehtyi Dzsaíarovics felemelte a kagy­lót, az első szavak után nyug­talan pillantást vetett Rum- jancevra. Az megértette, hogy valami kellemetlen dolog tör­tént. — Szerebrjakov a Kazan- eewai való találkozás után agyonlőtte magát. — Nem akarta elárulni a hazáját — Rumjancev fölkelt es járkálni kezdett a szobá­ban. — Mikor kell találkoz­nia Kazancewal? — Holnap, kilenc órakor. — Még rna találkozniok kell. Meg kell tudnunk, ho­gyan viselkedett Szerebrjakov. Kazancev pedig értesítse rá­4 NOGRAD - 1973. sieptembet 21., péntek amelyekben bejárjuk a belvá­ros, a budai hegyvidék zenei szempontból legérdekesebb helyeit, sétát teszünk a Vízi­várostól a Tabánig, illetve a Sugár úttól a Városligetig, a centenárium tiszteletére mu­tatják be a hallgatóknak. A budapesti zenei hetek hangversenyeinek többségét a rádió egyenes adásban közve­títi. Max Reger német zeneszer­zőt és zongoristát, 1915-ben felkérték, hogy az egyik ha­dikórházban egyórás hangver­senyt adjon saját műveiből. Max Reger örömmel beleegye­zett, és pontosan megjelent a kijelölt időben. A hangverseny előtt rövid beszédet tartott, amelynek keretében megkér­dezte a sebesülteket: — Mit szeretnének inkább: osszak szét fejenként tíz ciga­rettát, vagy klimpírozzak egy órán át? Minden kétséget kizáró volt, hogy a katonák a cigarettát választják. Reger valóban szétosztotta a füstölnivalót, majd leült a zongora mellé, és egy kerek órán át játszott legszebb szerzeményeiből. A frenetikus siker nem maradt el. V. Jegorov dokumentumregénye A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin dión a történtekről von Schön- hausent. Gondoskod jét róla, hogy az újságok közöljék le a színház hivatalos értesítését Szerebrjakov haláláról. Nem szabad, hogy a németek ké­telkedjenek Kazancev közle­ményében. — Azonnal értesítem Ka- zancevet. — Helyes. Lásson munká­hoz Mehtyi Dzsaíarovics. vár­ni fogom a népbiztosságon. V fejííy kasszafúró útnak indái Teheránban nyáron elvisel­hetetlen a hőség. Nappal az utcák kihaltan ásítoznak, zár­va tartanak a hivatalok és az üzletek, a lakosság a lakás­nál hűvösebb pincékbe rejtő­zik, a tehetősebbek pedig el­utaznak a nyaralójukba. A város csak alkonyaikor élén­kül meg, akkor folyik az élet a szokásos mederben. Ügy tetszett, hogy 1941 nya­ra sem hoz különösebb válto­zást. ez azonban látszat volt csupán. A városban Izzásig feszült a politikai légkör. A fasiszták — akik a Szovjet­unió megtámadására készül­tek — Irán jobboldali körei­re támaszkodva, minden le­hetőséget megragadtak annak kikényszerítésére, hogy a kor­mány katonai szövetségre lép­jen a náci Németországgal. A medzslisz küldöttei, a minisz­teri kabinet tagjai és a sze­nátorok közül azonban sokan ellenálltak a németek nyomá­sának. Ez ármánykodással párhuzamosan az ország bel­sejében lázas tevékenységet fejtettek ki, az ügynökségek szovjet területre dobása érde­sében. Különösen von Schön- hausennak szaporodott meg a dolga, aki közvetlenül felelős volt e tevékenységért. Ezen a fülledt estén Schön- hausen éppen Heckeriet vár­ta a következő diverzánssal, akinek a határt illegálisan át­lépve, Bakuba kellett mennie. A tábornok alaposan megvál­tozott a Szergejewel történt beszélgetés óta. Lefogyott, arc­bőre ráncosán csüngött, akár egy öreg buldogé. Fel-alá járkálva az irodájában, go­nosz pillantást vetett a meny- nyezeten elhelyezett ventillá­torra, amelynek zaja ugyan­csak kikezdte az idegeit, ugyanakkor nyújtott némi enyhületet, úgy hogy nem kapcsolta ki. Amikor a ful- iasztó hőségtől gondolkodni sem tudott: a járkálásban ke­resett menedéket. Kopogtattak az ajtón, amely óvatosan megnyílt, a keskeny résen Heckert dugta be a fe­jét: — Szabad, tábornok úr? (Folytatjuk) Callas nemet mondott Maria Callas, a világhírű szopránénekesnő szerdán le­mondta londoni hangverse­nyét, amely nyolc év után az első nyilvános fellépése lett volna. A különcségeiről is­mert művésznő orvosa taná­csára állt el Albert Hall-beli fellépésétől, az orvos szembán- talmai miatt legkevesebb hat heti pihenőt javasolt az éne­kesnőnek. A hangverseny elmaradása bizonyára igen kellemetlenül érinti azt a háromezer boldog jegytulajdonost, akik közül többen „már” 275 dolláros fe­ketepiaci áron hozzájuthattak a belépőhöz. Jellemző az ér­deklődésre, hogy ilyen magas ár mellett is több mint 30 ezer jegyigénylő volt. A várakozást az is fokozta, hogy Callas és partnere, a világhírű tenoris­ta, Giuseppe di Stefano nem hozta nyilvánosságra a kon­cert programját, amelyről még a rendezőknek sem volt tudo­másuk. 700 éves pecsét Az északkelet-bulgáriai Plisz- ka és Preszlav, a két egykori főváros környéke rendkívül gazdag régészeti kincsekben. Az ásatások szünet nélkül folynak a két város környé­kén; a most folyó munkálatok során értékes leletre buk­kantak, megtalálták Boril-cár (1207—1218) ólompecsétjét, amely egyike a II. Bolgár Bi­rodalom idejéből származó ritkaságoknak. A pecsétet a preszlavi vár és az erődítmény déli kapuja kö­zött fekvő rétegben találták. Ez a réteg egyébként gazdag 13. századbeli kerámiakin­cset is rejt magában. Az ólompecsét átmérője csaknem 30 centiméter, egyik oldalán Borii cár látható tel­jes uralkodói díszben, a feje feletti köriraton neve és cí­me olvsaható. Az ólompecsét másik; oldalán hadiöltözetben áll Szaloniki Szent Demeter. Ezen a helyen találtak már egy másik, hasonló pecsétet 70 évvel ezelőtt, ennek vésete és felirata azonban teljesen el­kopott. A most napfényre ke­rült tökéletes épségben meg- mardt- pecsét vésése művészi kéz munkájára vall, nagyon ritka példánya a 13. század eleji bolgár glyptikának. Az ilyen ólompecsétekkel, vagy aranypecsétekkel az uralkodó leveleit zárták le; a most meg­talált pecsét valószínűleg fon­tos okiraton volt, ami időköz­ben elpusztult, ilyen uralkodói okiratokat magas rangú hiva­talnokoknak küldtek az ud­varból. A pecsét élénk bizo­nyítéka annak, hogy Preszlav városa a 13. század elején még fontos katonai és közigazgatá­si centrum volt. Az ásatásokat tovább foly­tatják. A leletek feldolgozása után Borii cár pecsétjének és az egyéb leleteknek segítségé­vel sikerül talán majd felde­ríteni a város 13. századi tör­ténetének eddig tisztázatlan kérdéseit és a tudósok remé­lik, hogy pontos kép rajzoló­dik majd ki a második bolgár főváros lakóinak hajdani éle­téről. Történelmileg rendkívül fontos a II. bolgár birodalom idejéből származó lelet vizs­gálata, mert a kor Bulgária történetének egyik legizgalma­sabb időszaka, és számtalan olyan esemény zajlott le a két egykori fővárosban, amely je­lentékeny hatással volt nem­csak a Balkán, hanem Közép- Európa és Dél-Európa törté­nelmének alakulására is. Az igazi ok A későbbiek során híressé vált osztrák író, Franz Grill­parzer kishivatalnokként ke­reste még kenyerét, amikor elöljárója rámordult: — Valahányszor belépek a szobájába, maga sohasem dol­gozik! Mit jelentsen ez? — Ez azt jelenti uram — vágta rá azonnal Grillparzer —, hogy mindig kopogás nél­kül lép be az ajtón.

Next

/
Oldalképek
Tartalom