Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-21 / 221. szám
fiöséleti emberek Szilágyiné, az etesi tanácstag — Pontosan tíz esztendeje dolgozom a salgótarjáni írószer Szövetkezetben. A gép mellett állóik, betanított munkás vagyok. Golyóstollbetéteket csinálok, vagy ha azt nem, hát csomagolok. Nem könnyű munka, de én szeretem. Megszoktam, szívesen csinálom. Na meg a pénzt sehol sem adják ingyen. Egyszerű munkásasszony létemre tanácstagnak választottak a falumban, Etesen. Ügy alakult, hogy az édesanyámtól örököltem jóformán a tanácstagságot. ö hosszú évekig volt tanácstag, mindenki szerette, becsülte. 1971-ben aztán engem jelöltek. Meglepődtem, kicsit furcsának tartottam, aztán úgy döntöttem vállalom. Sokat láttam édesanyámnál, hogyan, mint csinálja. Ügy érzem egykettőre beleszoktam én is. Most, tavasszal másodszor is megválasztottak körzetemben, az amália-telepi Vasút utcában. így hát folytatom anyám közéleti munkáját. Szétszórt, sok gonddal-bajjal küszködő falu a miénk. A mi utcánknak egyik legnagyobb gondja például, hogy a rossz út miatt autó nem tud feljönni. Éppen a napokban történt, hogy sürgősen mentőt kellett hívni és még az sem tudott odaérkezni. Ezért sokan megkeresnek, hogy változtatni kéne rajta. De hát tudom, hogy vannak egyéb feladatok is, a pénz meg kevés. Remélem azért, hogy egyszer erre is sor kerül. A másik ilyen bajunk nem csak az én körzetemben, hanem egész Etesen, hogy nincs napközi. Képzelje el, az asz- szonyok nagy része dolgozik. Aki nem tudja hova adni a gyereket délutánra, azé bizony az utcán van. Felügyelet nélkül. Az iskolaigazgató is tanácstag, ő is sürgeti. Szinte nincs olyan tanácsülés, ahol szóba ne kerülne. Helyiség még csak akadna, de sajm», a KÖJÁL nem engedélyezi. Már kétszer is kint voltak megnézni. Ha minden jól megy, talán most még az őszszel tanulószobát sikerül berendezni. Nekem, magamnak is két gyerekem van. A nagyobbik tízéves, iskolába jár, a kisebbik óvodás. Azok a gondok, amelyek a falu többi asszonyait foglalkoztatják, az én gondjaim is. Ezért örülök, hogy a tanács tervbe vette játszótér építését, persze társadalmi munkában. Megyek én is szívesen, de biztos vagyok benne, hogy mások is így éreznek. Jó lenne egy korszerű egészségház, reméljük az is megvalósul. Amikor hazamegyek munkából, jóformán minden szabad időmet a gyerekeimmel töltöm. A férjem jelenleg kiküldetésben Németországban dolgozik már egy esztendeje, fgy nem csoda, hogy minden rám hárul. Főzés, mosás. Foglalkozni a gyerekekkel, ellátni a házat. Ilyenkor gyakran eszembe jut, milyen sokat segítene, ha például jobb lenne a zöld- ségellátás. A mi boltunk már fél háromkor bezár. Így nem csoda, hogy Salgótarjánban vesszük meg a napi élelmet és nagy sztyrokkal cipekedünk haza. A tanácsüléseken sűrűn felszólalok. Elmondom a véleményemet. Mert azt tartom, azzal senki sem használ, ha véka alá rejti a gondolatait. Amikor a körzetemben kérnek meg különféle ügyek intézésére, akkor még külön is bemegyek a tanácsra. Szeretek gyorsan elintézni mindent. Azt tartom, így a jó. Miért csinálom? A válaszon kicsit gondolkodnom kellene. Ebben a faluban születtem, szeretem az embereket, érdekelnek a közösség dolgai. Nagy dolgokat nem teszek, csak annyit, amit elvárnak tőlem és amennyit a szívem szerint tennem kell... Elmondta: Szilágyi Lajosné Lejegyezte: Cs. E. Kolóniák helyett újabb munkáslakások EGYIK ISMERŐSÖM mondta hogy olvasta a NÓGRAD-ban megjelent cikket- egyet is érit vele. az újonnan telepített üzemekben valóban kétszeresen fontos és sürgős a munkáslakás-ép í tés. De nem kerülnek-e hátrányos helyzetbe a régi, nagy gyárak: a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a ZIM, a két üveggyár, vagy éppen a kisebb üzemek és vállalatok ? Ezek többségében nem olyan vonzóak a munkakörülmények, az egészségre kedvezőtlen, nehéz fizikai munkát kell végezni és most úgy hallatszik, hogy az új üzemekben hamarább lehet lakásépítési kölcsönhöz jutni. Lakásjuttatással nem csalogatják el a régi üzemek legjobb szakmunkásait? Értem a kérdés lényegét, sőt hozzátehetiem, hogy éppen a kohászati üzemek, az üveggyárak, a ZIM és más üzemek munkásainak egy része az első világháború idején épült kolóniákon él, olyan egyszobás helyiségekben, amelyek lakásnak már alig nevezehetök. Pedig ezek a munkások húsz—harminc éve dolgoznak egy munkahelyen, évtizedek óta megoldatlan lakásproblémájuk, mások naponként messziről utazgatnak munkahelyükre és talán a gyerekek miatt szeretnének végre a városban letelepedni. Az utóbbi években annyi szép lakás épült Salgótarjánban és Balassagyarmaton, hogy az idegenek megcsodálják. De a fejlődés, a városba áramlás ennél is gyorsabb ütemű. Bár új városközpont és új lakótelepek épültek, a jogos lakásigénylők száma alig csökken. Az utóbbi két és fél év alatt átadott lakások 56,6 százalékát kapták munkások. Ezt az arányt tovább kell javítani, az újabb, rendkívüli kedvezmények erre most lehetőséget adnak. Szeretném ismetelten hangsúlyozni, hogy a két városban társasháaként épülő munkáslakásokhoz az OTP 75 százalékos kölcsönt ad. Ha a vállalat lakásfej lesztósi alapjából 10 százalékos támogatást nyújt, akkor egy munkáscsalád kétszobás lakáshoz juthat- mert a tulajdonosnak 16 ezer forintot kell befizetni és a havi törlesztés 356 forint, ami nagyjából megegyezik az állami lakás havi bérévelA régi üzemeknek is meg kell tartani a jó szakmunkásokat, sőt évről évre újabb szakemberekre van szükség. A törzsgárda kialakításának, a legjobb erkölcsi, anyagi elismerésének leghatékonyabb módszere a lakásjuttatás. Milyen sorrendben, kinek adjanak lakást? Általános alapelv lehet, hogy elsősorban azokat a munkásfiatalokat juttassák lakáshoz, akiknek egyáltalán nincs lakásuk, akik albérletben laknak. Másodszor a kolóniákon a nagyon rossz körülményt k között élő családokat. Harmadszor azokat, akik be akarnak költözni a városba és az üzemben nagy szükség van rájuk. Lehetséges, hogy a régi üzemben hátrányosok a munkakörülmények, de előnyt szerezhetnek az új gyáregységekkel szemben azzal, hogy önállóan gazdálkodnak, a törvényes keretek között maguk dönthetnek a tartalékok és az alapok felhasználása és átcsoportosítása ügyében. A nyereségből képzett fejlesztési alapból és a több részesedési alapból lehet több munkáslakást építeni. De a lakásépítésnek legven egyszemélyi felelőse a vállaltnál, a jó ügyet teljes erővel támogassa a vállalatvezetés és minden választott szerv. Ne csak az új üzemekben, hanem mindenütt vizsgálják felük hogy 1976-ig hány munkáslakás építéséhez tudnak vállalati hozzájárulást adni. VITA CSAK azon legyen, hogy miként tudjanak erre a célra több pénzt adni. Kimondom azt is, hogy lakásjuttatással szabad a jó szakmunkást el csalni, A kollektíva megbízottjának munkáslakásépítéssel szabad a tanácsot és az OTP-t ostromolni. F. LTél élőit az állattenyésztés A télre való felkészülésnek talán legnagyobb jelentősége az állattenyésztésben van. Nem azért, mert az élet más területén könnyen vehetők az élő világot próbára tevő rideg hónapok. Az állatok csak az ember segítségével képesek különösebb veszteség nélkül átvészelni a hideget. Az embertől várják, hogy fedél legyen felettük, élelemben ne szűkölködjenek, egészséges, tiszta maradjon a környezetük. A jószág, ahol ezt megkapja, ott meg is hálálja. A téli hónapokban sem szűkölködik a termeléssel, amely az ember javát szolgáljaA békemozgalom kitüntetettje \. — Apa, téged mindenki ismer? A kérdést Szabó Istvánnak, a pásztói ÁFÉSZ szövetkezet- politikai osztályvezetőjének a kislánya teszi fel nap mint nap, amikor reggel együtt mennek: -— ki az iskolába, ki a munkahelyre. S a sok ismerős nem csak köszönti őt, hanem meg is állnak gondjaikat, problémáikat elmondani, segítséget kérni. S ez jellemzője is Szabó Istvánnak. — Mint ő maga mondja: meg „merik” szólítani, bizalommal fordulnak hozzá és — ha semmi másra —, erre egy kicsit büszke is. Mindezt a Pásztón tett látogatásunk alkalmával tudtuk meg Szabó Istvántól, akit az országos békemozgalom elnökségétől e hó 17-én kapott kitüntetés kapcsán kerestünk fel. Beszélgetésünk során szó esett az elmúlt évekről, a szegénységben eltelt gyerekkorról, a munkáról, a tanulásról, a lelkes békeharcról, ami az elismerésig vezetett. — Anyám özvegyen maradva alkalmi munkákból nevelt föl engem, meg a két testvéremet — meséli. — ö maga 45-ben, én 17 éves koromban, 47-ben lettem párttag. Ebben az időben kerültem a szövetkezeti mozgalomba is, és a mai napig nem lettem hűtlen hozzá egy pillanatra sem. Szinte gyerek voltam még és a mozgalom is „gyerekcipőben” járt. Együtt nőttünk fel. Belőlem, az akkori segédmunkásból. szaktanfolyamokat, középiskolát végzett elnök lett a Földművesszövetkezetek Járási Központjánál, majd, amikor ez megszűnt, az ÁFÉSZ- hez kerültem mint szövetkezetpolitikai osztályvezető. Ez a beosztása nem véletlen. Mindig a párt politikájának megfelelően dolgozott és különösen szívügyének érette a békemozgalmat Nem lehetett olyan rendezvény, szövetkezeti közgyűlés, társadalmi megmozdulás, ahol szót ne emelt volna a béke eszméje mellett, ne sürgette volna a megvalósulást. Részt vett a Hazafias Népfront békeakcióiban, szervezte a szolidaritást; és ha a gyakorlati megsegítésre, munkára, vagy anyagi áldozatra került sor, ő volt az első, aki példát mutatott. A községi alapszervezet titkára és a Hazafias Népfront elnökségének tagjaként sokat tehetett és tesz is a béke szellemének terjesztésében. — Felemelő érzés volt — mondja —, amikor az ünnepi beszéd után a kitüntetést átadták. És még nagyobb öröm számomra, hogy — amint azt ott a helyszínen megtudtam — az országban csak négy szövetkezeti dolgozót tüntettek ki a békemozgalomban való hatékony résztvételéért, s ezek között én is ott lehettem. Nem ez az első kitüntetés Szabó Istvánnak, de talán ezt érzi a legjelentősebbnek. Az OFT „Kiváló Szövetkezeti Munkáért” kitüntetést adományozott neki; kétszeres Kiváló Dolgozója az ÁFÉSZ-nek; kitüntették mint munkásőrt, mint szakszervezeti funkcionáriust; Lenin-plakettet kapott a szovjet—magyar barátság ápolásáért. Mégsem „rátarti”, egyszerűen, csöndben végzi munkáját a szövetkezetnél. Tevékenysége sokrétű. Állandó kapcsolatot tart a körzet 17 községének pártitkáraival, tanács- és tsz-elnökeivel, a helyi ügyintézőkkel. Így értesül minden problémáról, ami a falusi lakosság ellátásával kapcsolatban, vagy a szövetkezet- politikai munka területén felvetődik, s a központba visszatérve rendszerez, intézkedik, tanácskozik a megoldás érdekében. Ily módon telnek a napok, a munkásévek... Amelyeket csak ritka ünnepként szakít meg egy-egy jóleső elismerés, szívdobogtató öröm. Mint ez a mostani: „Békéért” kitüntetés is, amelyet büszkén tűzhet a mellére ő. aki töretlen lelkesedéssel küzdött és küzd a békeharc sikeréért. Kemény Erzsébet Miért szolgáltatjuk ki? Most, hogy a« idegenforgalmi idény végét járja, nyugodtan megkérdezhetjük: miért is szolgáltatjuk ki a valutánkat? A kiszolgálnia* szó ugyanis — utána lehet nézni a magyar nyelv értelmező szótárában —, kissé kesernyés zamattá, főként, ha a valutánkról van szó! Újságban ezt a szót akkor olvassuk, ha azt mondja: „A spanyol kormány kiszolgáltatott egy bűnözőt a svájci bíróságnak.'* Nono! HÚS KISÍQLGÁITAÚS BEVÁLTÁS FELVILÁGOSÍTÁS Azt már nem ís említjük, hogy a valutafelvilágosítás cseppet merész szókapcsolat. Mindez Salgótarjánban, a vasúti aluljáróban látható, olvasható, az OTP állandó plakátján. AZ 0T P-NÉL, PÁKÓCZI UT 20.«. ALATT tudor lamas felvétele Az állattartó számára tehát fontos, hogy állatállománya semmiben sem szenvedjen szükséget a télen. A télre nem a hideg beálltával, hanem a termő hónapokban kell felkészülni. Az idei tapasztalatok azt bizonyítják: mezőgazdasági üzemeink, háztáji gazdaságaink időben gondoskodnak az állat- állomány teleltetéséről. Soha ilyen jó minőségben, mennyiségben nem biztosították a takarmánykészletet az állatoknak, mint az idén. A hont! tsz-ben a duplájával rendelkeznek a jelenlegi létszámhoz szükséges takarmánynak. Hasonlóan jól felkészültek más termelőszövetkezetben is a téli takarmány biztosítására. A silókukorica-termés is jó az idén. Az állatok veszteségmentes teleltetését azonban nem csupán a takarmányellátás jelenti, jóllehet, ez nagyon fontos. Az állat eszségének megőrzése sem kisebb jelentőségű. Emlékezzünk vissza, hogy mindig télen szokta megtizedelni valamilyen betegség értékes jószágállományunkat. Ezért, amikor gondoskodunk az állatok takarmány- és abrakkészletének feltöltéséről, gondoskodni kell környezetének higiénikus tételéről is. Eljön az ideje, amikor a kemény fagy lehetetlenné teszi az állatok természetben tartózkodását. Az istállóba kell terelni őket. Akkorra már ragyogó tisztának kell lenni az ólaknak, fertőtlenítettnek a férőhelyeknek, fényesnek az ablakoknak, rendezettnek az udvarnak. A mihálygergei termelőszövetkezetben megkezdődött a téli felkészülés. A különböző feladatok mellett kiegészítik az állattenyésztő telepet körülzáró kerítést. Aki nem illetékes, annak nincs keresnivalója ott, ahol a tsz nagy értékét jelentő állatállományát tartják. A télre való felkészülést nem szabad az utolsó pillanatig halogatni. Igaz, ma még — a szárazság miatt, ha nem is sóit eredménnyel jár — szabadban a jószág. De kopik a legelő, fogy az eledel. Még néhány hét, és az állat nem talál ennivalót. Váratlanul nem érhet egyetlen állattartót sem a természet megváltoztathatatlan törvénye. Különösen nagy figyelemmel készüljenek a szarvasmarha-tenyésztők a télre. Azért hangsúlyozzuk felelősségüket, mert a tehénállomány nehezebben viseli el az időjárásból adódó változást. Leginkább a tejtermelés csökkentésével szokott erre reagálni. Ezt kell a télre való jó felkészítéssel a legminimálisabbra csökkenteni. A tehén, ha egészséges a környezete, jó takarmányt kap, tejtermelésben hálálja azt meg. Rajtunk, az embereken múlik, hogy így legyen ez a télen is. Vísierőmü központ a föld alatt A Kaukázus vidéki Aragvi hegyi folyón újabb nagy hidrotechnikai berendezés építése kezdődött. A rendkívül nehéz terep miatt a tervezők az összes létesítményt a föld alatt helyezik el. Az Aragvi vize a kaukázusi hegyláncon fúrt alagúton keresztül jut majd el az erőműhöz. Az egv- időben létesítendő vízgyűjtő medence nagy területek öntözését teszi majd lehetővé Grúzia aszályos vidékein. Az új vízi erőmű a köztársaság üzemeit, mezőgazdasági szövetkezeteit látja majd el olcsó árammal. Az erőműközpont dolgozói számára kényelmes kis város épül, amelynek környékén üdülőövezetet hoznak létre. NÖGRÁD — 1973. szeptember 21., péntek 5
