Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-02 / 205. szám

hgy nap a bíróságon Ott folytatta, ahol abbahagyta — Nem tudom, miért tet­tem — mondta tanácstalanul Nemes Lászlóné a bíróságon. — Nem kerestem rosszul, a férjemnek is megvan a 2600 forintja havonta... Sikkasztás' ellene a vád. A i saigybátonyi postahivatalban dolgozott, s egy bemutatóra szóló takarékbetétkönyv alap­ján többször is takarék-vissza- iizetési bizonylatot állított ki, érthetőbben -szólva összesen <1000 forintot vett fel a tulaj­donos helyett. Üzelmeire ak­kor derült fény, amikor meg­jelent a betétkönyv tulajdon uosa, s a könyvben nem volt nyoma a pénzösszegek ki- és betéteiének. Súlyosbítja a dol­got, hogy Nemesné korábbi munkahelyén is elkövetett ha­sonló cselekményeket, ame- j ekért a Hatvani Járásbíróság 'onta 'felelősségre. Ezúttal közokirathamisítás útján elkö­vetett sikkasztásért három hó­napi — három év próbaidőre felfüggesztett — börtönbünte­tésre ítélte a Salgótarjáni Já­rásbíróság. — Hogy mire költöttem a pénzt? Nem is tudom... — ennyi volt a magyarázat. Rosszul fogták a nyakát.*» — Dorogpuszta és Kistere­nye között láttuk meg a libá­kat, az út mellett — vallja Tabu Károly, őszintének tűnő bűnbánattal a hangjában. — Azt mondtam az élettár­samnak. fogjunk meg egyet, ő pedig nem mert ellenkezni, mert megszokta, hogy min­denben az én szavam dönt. Az elhatározást tett követte, Tahu egy kővel megdobta a kiszemelt libát, amely ettől mély kábulatba esett.. A to­vábbiakat a fővádlott drámai hangú „beszámolójából” tud­hatjuk meg: — A libához mentünk, mindketten megfogtuk, s a nálunk levő zsákba gyömö­szöltük. A liba élt. A bűncse­lekmény elkövetése után már lemondtunk arról a tervünk­ről, hogy Kisterenyére men­jünk, visszafordultunk Dorog- puszrtára. Ott akartuk a libát — elfogyasztani. A tervből azonban semmi sem lett. A kisterenyei Vörös Október Tsz mezőőre felfigyeli a liba vészes gágogására, s fel­tűnt neki a vádlottaknál lévő zsák, amelyben gyanúsan mo- corgott az időközben magához tért szárnyas. A mezőőr köz­belépése még idejében meg­mentette a liba életét, a tol­vajok pedig a bíróság elé ke­rültek. Tahu Károlyt, aki — élet­társa tudtával — nem először követett el lopást, a Salgótar­jáni Járásbíróság hat hónapi javító-nevelő munkára. Petrik Erzsébetet pedig 800 forint pénzbüntetésre ítélte. Mit számít az a néhány deci... Ez lehet Busa István véle­ménye, aki a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat 31. számú központi italraktárának ve­zetőjeként huszonkét üzletbe küldött kevesebb pálinkát, mint amennyit a szállítólevél­en megjelölt. Saját hiányát akarta ezzel leplezni, hiszen ha abból minden üzletvezető kénytelen egy keveset magára vállalni, senkinek sem lehel különösebb baja. Talán fel sem tűnik majd. hogy a hu­szonkét üzlet összesen 4869 forint hiányt jelent majd, mert persze szerinte n«n a hiány a baj, hanem az, ha csak egy embert lehet fele­lőssé tenni érte.... Állítása szerint saját hiányáért is csak részben felelős, mégsem je­lentette a dolgot Egyszerűbb­nek tűnt kevesebb pálinkát tölteni a demizsonokba. s azokat lepecsételve elküldeni az üzleteknek. Azzal védeke­zik, „gondosan” ügyelt arra, hogy egy üzletnek 500 forint­nál nagyobb kárt ne okozzon. A 22 rendbeli csalásban megnyilvánuló különös szem­léletet a Salgótarjáni Járásbí­róság 6000 forint pénzbünte­téssel próbálta kedvezőbb Irányba befolyásolni. Kártyacsatából ököltusa — Puporka visszahelyezte a lapot alulra, amit Sőregi fö- lülre akart tenni, és azt mondta: „Ne viccelj, mert Úgyis a begyembe vagy”. — vallotta az egyik szemtanú az onimózus kártyapartiról, amely a nagybátonyi Bányász fala­tozó előtt folyt. Hogy ki volt a hamiskártyás, nem lehet tudni, végül azonban vereke­dés lett a dologból. Puporka Béla fellökte Sőregit. az pe­dig zsebkésével Puporka jobb arcába szúrt, majd a lábát is megsebezte. Jogos védelemre hivatkozik, ez azonban nem állja meg a helyét, s ezért a Salgótarjáni Járásbíróság bű­nösnek mondta ki maradandó testi fogyatékosságot előidéző súlyos testi sértés bűntetté­ben. Sőregi Donát nagybátonyi Vájár büntetése tízhónapi — három év próbaidőre felfüg­gesztett — szabadságvesztés. Sz. K. Táborozás után Diákok „ hosszú, ” nyara Ä vakáció utolsó hetében sorra elhamvadtak az utol­só tábortüzek. Ezek a pattogó rőzsék és az ég felé törő szikrák már a „nagy vándor­lás” végét jelentették. Vándorlás ? A fiatalok ke­rékpáron. vonaton, autóstop­pal vágtak neki az országnak, hogy újabb titkait fejtsék meg e 93 ezer négyzetkilomé­ternyi földdarabnak. Jó tábor — rossz tábor Mitől jó egy tábor? Erre a kérdésre sokan szerettek volna választ, valamiféle cso­dareceptet kapni a nógrádi fiatalok közül is. Megyénkből 706 középisko­lás diák és szakmunkástanuló (é jelentkezők száma százzal több volt) töltött két hetet az ország valamelyik építőtábo­rában. Legtöbbjük becsülettel helyt állt az árokásásban, betono­zásban. szőlőkötözésben, meggyszedésben, s lehetne so­rolni még, milyen munkákból vették ki részüket A dolgos délelőttök után a Lehetőségiek egész sora állott előttük, hogy pihenjenek, szórakozzanak. Ennek ellené­re elhangzottak olyan véle­mények a diákok szájából: „nem ezt vártuk, másként képzeltük el.” Az ok: sok szamunkás tanulónak igiérték, hogy a két hét alatt szak­munkát végezhet. Ehelyett nem egy esetben fölösleges sepregetés, lődörgés lett a do­log vége a rossz munkaszer­vezés miatt Az hogy a napok vontatott tan teltek, vagy gyorsan röp­pentek eh elsősorban azon múlott, milyen kollektíva ko- vácsolódott össze, mely isko­la diákjai képezték a táborla­kók zömét. Am a hangulatot nagyban befolyásolta a tábor vezetőinek szemlélete is. A tábori diáktanácsokba ko­rántsem a legalkalmasabb fi­atalok kerültek be. Így a di­ák önkormányzat, melyről annyi szó esik, nem valósul­hatott meg. legalábbis a ta­pasztalatok ezt mutatják. Kétségtelen, a Balaton mel­letti Express-táborok kelle­mesebb és izgalmasabb idő­töltést jelentettek a fiatalok számára, mégis, vagy talán épp ezért itt történtek a fe­gyelmezetlenségek, rendbontá­sok. (Ebben különösen a Bo­lyai Gimnázium és a Gépipa­ri szakközépiskola tanulói „je­leskedtek”. A kisérő tanárok egy része pedig inkább csa­ládja, mint diákjai körében töltötte idejét.) Az ilyen jelenségek mind hozzájárultak a táborról al­kotott képhez. A munka, mely nemesít A hétszáz nógrádi fiatal ön­ként ment, nem pénzért. Az építőtáborokban nem érvényes az a tétel, hogy dolgozom, mert fizetnek, s több mun­kát végzek, mert így többet keresek. Arról van szó. hogy két hetet feláldozva a szabad időből, sokan az egyhónapos termelési gyakorlat után is­merkednek a fizikai munká­val. Ez egy másik iskola, ahol íróeszköz helyett lapát, rafia, csákány kerül a kézbe, az osztályzatot kollektívék kap­ják, a jegyeket százalékkal mérik. Ez csendült ki Halásztelken a salgótarjáni „kerisék”, Bu­dapesten a szécsényi mezőgaz­dasági szakközépiskolások, a 211-es ipariiskola tanulói mondataiból S nincg lazítás, mert annak á brigád látja a kárát A ta­pasztalat. hogy azok a brigá­dok, melyek tagjai régebben ismerik egymást jóval na­gyobb teljesítményre voltak képesek. Ez már a munka közösségformáló hatása. Azé a munkáé, melyre azt mondjuk, nemesít. Sokan azonban nem akartak nemesebbé válni, jő „hecc” lesz jelszóval vonultak a táborokba. megfeledkezve arról, hogy ez a munka az alkotást jelenti, s alkotni: jó és szép. Erről évközben kevés szó esik. S a felkészítésről is. Sokan főleg akik először jelentkez­tek építőtáborba, ott tudták meg, hogy komoly, felelős­ségteljes feladatot vállaltak. Így fordulhatott elő, hogy a hólyagos kezek, feltört tenye­rek után keserű volt a száj­íz. Jövőre újra, de... A nyári táborok értékelése nem az újságíró feladata, de néhány dologra mindenkép­pen oda kell irányítani a fi­gyelmet. Több iskola me­gyénkben könnyedén vállalta a keretszámot. Ám, amikor a mozgósításról volt szó, meg­állt a tudomány. Hiányzott egy olyan felelős személy munkája, aki az egész ép itőtáborü gyet kezébe véve irányított, szervezett, el­lenőrzött volna. A szép hagyomány, hogyan ifjúság kiveszi részét a nép­gazdaság előtt álló feladatok megvalósításából, jövőre újra folytatódik. Az iskola vezető­inek azonban jobban ügyelni­ük kell, hogy a diákok kö­zül kiknek adnak lehetőséget az építőtáborokban való rész­vételre. Nem ártana az Or­szágos Ifjúságpolitikai és Ok­tatási Tanács által kibocsátott kedvezményes üdülési beuta­lókat elsősorban azok között szétosztani, akik két hét épi- tőmuekájával bizonyították, hogy megérdemlik a Balaton melletti pihenést. Szabó Gyűl» Tanulnak a szakszervezeti tisztségviselők A ZTM szakszervezet! bi­zottsága vizsgálta a választott testületek tagjainak politikai és szakmai felkészültségét és ennek alapján készítette el a beiskolázási, tervet Indokolják a továbbtanulást a megnövekedett feladatok is. Szakszervezeti tagságunk ma már megköveteli a választott vezetőktől az igényesebb mun­kát. Elvárják, hogy hozzáér­tően szóljanak bele a gyár, üzem, műhely vezetésébe, el­sősorban a nyereség, a bér- tervek, programok készítésé­be. j Az utóbbi években növeke­dett a gyár, a gyárrészlegek Önállósága. Ez rákényszeríti a szakszervezetben dolgozó ve­zetőket a közgazdasági kérdé­sek mégjobb megismerésére. A műhelybizottságoknál a gyárrészlegek bérgazdálkodá­sa szintén kényszerűen hatott az ismeretek elsajátítására, mert csak így képviselhetik helyesen a szakszervezeti tag­ság, a dolgozók érdékeit. Ä gazdasági kérdések meg­ismerése mellett fontos a vá­lasztott apparátus politikai nevelése. Szakszervezeti tag­ságunk azt is elvárja a vá­lasztott vezetőktől, hogy igé­nyesebb tájékoztatást adjanak a nemzetközi és belpolitikai életről is. Ez az igény már je­lentkezik a műhelyröpgyűlé­sefcnél, a szakszervezeti cso­port értekezleteken is. A dolgozók többsége rend­szeresen figyelemmel kíséri a gazdasági és politikai esemé­nyeket és a vitás kérdésekre a vezetőktől vár magyaráza­tot. A választott szakszerve­zeti bizottság tagjai közül a következő oktatási évre hét főt iskoláztak be. Az szb tag­jai mind elvégzik a reszort beosztáshoz szükséges iskolát SZOT-iskolán 2 fő, a Vasas központi iskolán 10. SZMT" iskolán 14 fő tanul. Az szb mellett a műhelybizottságok vezetőinek képzésével is fog­lalkozunk. —molnár— K o r z f o- Salgótarján Kulcsár József felvétele j \

Next

/
Oldalképek
Tartalom