Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-02 / 205. szám
A lehetőségek alatt... Egy korábbi számunkban már írtunk Magyargéc község kulturális életéröl, a fiatalok szórakozási lehetőségeiről. Cikkünkben akkor — tudatosan — csak az egyik felet, az ott élő-lakó embereket — akik elsősorban fogyasztói a kulturális javaknak — szólaltattuk meg. Most megkérdeztük a falu vezetőit is. — Ügy hat-hét évvel ezelőtt — mondja Máté Ferenc községi párttitkár — volt egy nagyon jó szervező a községben. A kezében tartotta a dolgokat. Volt tánccsoportunk is, s olyan anyák napjákat, gyermeknapokat szervezett, hogy abban még az irigység sem találhatott hibát. Hogy a jó kulturális tevékenységről csak múlt időben beszélhetünk, annak legfőbb oka szerintem az, hogy most nincs hozzá hasonló, örökmozgó, szervező emberünk. — Majd egy sóhajtásszerű mondattal fejezi be a gondolatsort: — Mentek itt jól a dolgok, pedig akkor még igazi kultúr- házunk se volt. Magyargécen három évvel ezelőtt avatták fel a szép, Petőfiről elnevezett klubkönyvtárat. Szinte nincs ember a községben, aki ne segédkezett volna az építkezésnél. Nem sajnálták a fáradságot: a gyári és a szövetkezeti munka után jöttek és dolgoztak, ki mihez értett, ki mit tudott megfogni. Tudták, maguknak építik a házat. S most mégsem úgy, olyan mértékben használják ki az épületet, mint lehetne, ahogyan — talán akkor — elgondolták. A miértre kerestünk választ a községi tanács elnökénél is. — A klutokönyvtárat két év óta egy pedagógus, az iskola igazgatója vezeti, 520 forint tiszteletdíjért — kezdi Molnár József. — Az első évben, amikor ide került nagyon jól dolgozott. Látszott, hogy akar. Most azonban mintha alábbhagyott volna a lelkesedése, mintha az a néhány sikertelen próbálkozás, ami érte, kedvét szegte volna. A tanácsülésen nemrégiben számolt be a köz- művelődési tevékenységről, az ifjúsági klub munkájáról. A munkatervből bizony kevés valósult meg. Ezt azzal indokolta, hogy nem sikerül összefognia a fiatalokat. A magyargéei keresőképes lakosság általában a környék üzemeiben és a bányában keresi megélhetését. Lakó- és munkahelyük között két-há- rom órát buszoznak naponta. — Nagyon nehéz a dolgunk — mentegetőzik Berényi István, a klubkönyvtár tisztelet- díjas igazgatója. — Az emberek otthon töltött idejét a ház és a kert körüli teendők foglalják el. Meg aztán az a tapasztalat, hogy nincs is különösebb igény a komolyabb kulturális rendezvényekre, Röpülj páva kör, különböző szakkörök megalakítására. Mindenkit kielégít a televízió, Az ifjúsági klub tevékenységében — amit a községi KISZ- titkár irányít — kizárólag a játék dominál. Van ugyan néhány lelkes fiatal, akik többre, másra vágynak, de a többiek ezeket is visszafogják. Tavaly a klubkönyvtárban családi ünnepek rendezésére is sor került. Az idén effajta igényét még senki sem jelentette be. Ismeretterjesztő előadásból évi tízet terveztek, de négy után abbahagyták a szegényes érdeklődés, a gyér látogatottság miatt. Négy-öt ember jött el mindössze egy- egy előadásra. — Többen bevonultak katonának, vagy megházasodtak, s mint férj és feleség már nem jönnek el a rendezvényeinkre. Nem tudom, miért? — tárja szét karját Berényi István, majd így folytatja: — A tíz-tizennyolc év közöttiekkel pedig egyáltalán nincs kapcsolatunk. Itt a községben csak alsó tagozat működik. A felsősök Nógrádme- gyerbe járnak, aztán meg Tarjámba, vagy Szécsénybe középiskolába meg iparitanulónak. Keveset tartózkodnak itthon, ritkán számíthatunk rájuk. Ha eljönnek a klubba, csak játszani kívánnak, korlátozások nélkül, kötetlenül. Az indokok — több más község művelődési ház igazgatójának elbeszéléséhez hasonlóan — ismerősnek tűnnek, de nem hiszem, hogy alapjaiul szolgálhatnának a „nem érdemes itt csinálni semmit” elutasítandó magatartásra, a cselekvés nélküli belenyugvásra. A község vezetői ettől szeretnék megóvni a klubkönyvtár fiatal vezetőjét, és erre szeretnék felhívni a KISZ-es fiatalok figyelmét, mert a község kulturális életében a pillanatnyi lehetőségeket figyelembe véve, többet lehetne csinálni a jelenleginél. Ehhez azonban legalább úgy kell együtt olyan lelkesedéssel és odaadással dolgozni mindenkinek, aki felelősséggel tartozik a község közművelődéséért, mint egy évvel ezelőtt. Meg kell újulni. Reméljük, sikerülni fog. (ok) Újabb sikerek reményében Megkezdték a felkészülést Várják a dalolni vágyó fiatalokat A karnagy, Maróti Gyula keze határozottan a magasba lendült és intésére újra felcsendült az ének a Salgótarjáni Bányász Művelődési Otthon dalolstermében. Ezzel az aktussal több hetes megérdemelt nyári pihenő után ismét kemény munkához látott a nagymúltú, jóhírű bányász férfikórus. Következik a heti két próba & a szereplés időszaka. Miután néhány dal elhangzott, a karnagy örömmel állapította meg, hogy nem felejtettek sokat a dal szerelmesei. Közben afféle taktikai megbeszélés kezdődött, hogy addig pihentessék hangszálaikat a nem éppen fiatal munkás-dalosok. Mint megtudtuk, ismét nagy erőpróba előtt áll a kétszeres kiváló címmel, valamint az aranykoszorús diplomával kitüntetett kellemes együtthangzású öntevékeny együttes. A jövő év tavaszán ünnepli a kórus fennállásának 50. évfordulóját. A fél évszázad alatt sok megpróbáltatáson ment át az együttes. Erről azok az alapító tagok, akik ma is aktív dalosok: Tóth József, Spalek János, Gulyás Sándor, Zentai Antal regényeket tudnának mesélni. A felszabadulás első napjaiban újjászervezett kórus viszont már sok derűs emlékezetes napot töltött együtt, és sok siker részese. A kórust azóta nagy lelkesedéssel, szakértelemmel dirigálja Maróti Gyula. A jubileumi évforduló alkalmával számos szereplése lesz az együttesnek. Többek között minősítő versenyen is bizonyítaniuk kell az Igényes zsűri előtt, hogy valóban méltóak az eddigi elismerésre. Eredményeikre apellálva szeretnének valamelyik baráti országban is vendégszerepelni. Maróti Gyula karnagy ezúttal is különös gonddal válogatta össze azokat a műveket, amelyeket tanulásra ajánl az új évadban. Persze, felújítják a régi műsort is, azért, hogy bármikor készen álljanak a szereplésre. Most, az évad kezdetén szeretnék fiatal erőkkel is felfrissíteni a dalkör sorait. Ép- pent ezért szívesen látják mindazokat az üzemekben dolgozó ifjú munkásokat, akik kedvet érzenek a dalkultúra Iránt. A próbákat hétfőn és csütörtökön tartjuk délután öt órától. V, Jegorov dokumentumregénye: A szálak Schőnhausentábornokhoz vezetnek Fordította : Havos Irvin C7.) — Természetesen. Széttárta a karját: „A kölyköket le kell fektetni”. Én követtem el a hibát, nem érdeklődtem meg előzetesen, hány gyerek él a lakásban... — El kell költöznie onnan... — Majd utánanézem. Amúgy Is messze esik a kep'viöelettői. — Sikerült megismernie a várost? — Nem mondhatnám. Még nehezen tájékozódom. — Ha akarja, megmutatom magának a múzeumokat — valahogy türelmetlenül ajánlotta ezt Ligyija Alekszand- rovna és zavarta jött. — Már voltam az etnográfiai, meg a szépművészeti múzeumban. De szívesen elmennék mégegy- szer. — Hálás leszek — mondta Szergej szárazon. Ligyija Alekszandrovna hirtelen témát váltott, a képviselet munkájáról kezdett beszélni, de lopva többször is 3 férfira pillantott. Tulajdonképpen keveset tudott róla. A képviselet helyettes vezetőjének is csak annyit mondott, hogy a hadseregben szolgáit, de a finn fronton olyan súlyosan megsebesült, hogy le kellett szerelnie. Volt-e családja? Milyen sebesülésen esett keresztül? Sok hasonló kérdést szeretett volna feltenni Ligyija Alekszandrovna. De miért érdekli őt ez az ember? Női kíváncsiság ez, semmi több? Később rajtakapta magát: számolgatja, hány nap van hátra vasárnapig, amikor a megbeszélés szerint együtt mennek el a múzeumba. Amikor az NKVD (Állambiztonsági Népbiztosság) azer- bajdzsáni osztálynak vezetője, Kulijev, egy napbarnított, göndörhajú, negyven esztendős vasgyúró belépett Rumjancev népbiztoshelyettes irodájába, az éppen az ablakiból nézte a ritka jelenséget, hogy Bakuban — novemberben — havas eső esik. — Mehtyi Dzsafarovics? Foglaljon helyet. Éppen meg akartam vitatni egy kérdést magával. — Rumjancev egy lépést tett az íróasztala felé. — Mit szól ehhez az időjáráshoz? — Szinte valószínűtlen. — S nem gondolja, hogy hamarosan egyéb rendkívüli eseményekkel is találkozunk — méghozzá nem is az időjárással kapcsolatban?... — Így van, Szergej Vlagyi- mirovics, aggasztó időket élünk. Mehtyi Dzsafarovics egy ceruzával rajzolt vázlatot vett elő a mappájából és kiterítette. az asztalra. 4 NÓGRÁD - 1973. szeptember 2., vasárnap Képzőművészeti kiállítás az ifjúsági klubban A nők négy kategóriába oszthatók: akik mindenkivel előzékenyek; akik mindenki- vei előzékenyek, csak véled nem, azután következnek azok, akik senkivel sem előzékenyek és végül a iegrosz- szabb kategóriába tartoznak azok, akik csak veled, csak veled, csak veled.., előzékenyek. '★ Az angol jogászszövétség most dolgozik egy olyan törvényjavaslaton, amely lehetővé teszi, hogy a különböző testi deformáltsággal születő gyermekek bíróság elé állíthassák anyjukat, amennyiben az anya valamilyen módon felelőssé tehető a gyermek veleszületett torzulásáért. India leghosszabb, 70 centiméter hosszú bajusza tulajdonosának halálát okozta. A 90 éves férfi szivarra gyújtott, álr landóan illatos olajakkal kezelt bajusza lángot kapott és az öreg hamarosan meghalt. •& A bíró számol: — Egy, kettő, három . i 1 — Ide hallgass — súgja a földön fekvő ökölvívónak a szorítósegéd: — nyolcig ne kelj fel. — Rendben van — jajdul fel az — de most hány óra van? — Látom; kitalálta, hogy mire vagyok kíváncsi — mosolygott Rumjancev. — Az áttekinthetőség kedvéért az ismert adatokat rávezettem erre a vázlatra. Így könnyebben eligazodunk a németek iráni kémtevékenységében. — Helyes, helyes — bólogatott Rumjancev, a vázlat fölé hajolva. — Ezek a barna vonalak, látja, mind von Ettél követhez vezetnek. Az ő „jobb keze” von Schönhausen, aki a követségi tanácsos szerény beosztása mögé rejti tevékenységét. Ezeken az iskolákon pedig — mutatott néhány besatírozott karikára — azokat a kémeket képezik ki, akiket hozzánk szándékoznak átdobni. Az iskolák Irán vidéki városaiban működnek. Egy halársértőt elfognak — Mit tudnak az említett emberekről? — Csak néhány tájékoztató adatot kaptunk Moszkvából — mondta Kulijev, és egy gépeit papírlapot húzott elő a dossziéból, (Folytatjuk) Ez év elején nyitották meg Salgótarjánban, a Nógrád megyei Tanács épületében a helyi KISZ-alapszervezet if júságl klubját, ahol a fiatalok azóta már több érdekes összejövetelt rendeztek. A csendes nyár után a klub legközelebbi figyelemre méltó eseménye Ritkán fordul elő, hogy az öregek, fiatalok egyetértésben élnek, ha egy lakásban kényszerülnek lakni. Miért? Szeretet hiánya? Nem. A szeretet megvan, csak elfojtják az indulatok, amelyek az együttlakásból adódó kisebb-na- gyobb viták miatt keletkeznek. Egy idő után a mérleg az indulatok oldalára billen, 6 az együttélés egyre elviselhetetlenebbé válik. Sokszor a gyűlöletig fajul s ez legtöbbször mindkét család magatartásán múlik. Mi a hiba a szülőknél? A legtöbb szülő nehezen tudja megszokni, hogy gyermeke már az önállóság útjára lépett. Gondolatvilágában úgy ál, mint régen, amikor még minden lépésére ő vigyázott, ügy érzi, gyermeke nem is tud nélküle meglenni, a maga lábán megállni. Szeretné továbbra is egyengetni útját, tanácsaival ellátni és azt szeretné, ha útmutatásait továbbra is követné gyermeke. Pedig a szülőknek is tiszteletben kell tartani az új család alakulását. Nem szabad a fiatalokra erőltetni olyan gondoskodást, amelyet azok már nem igényelnek, vagy legalább is nem olyan mértékben, ahogy a szülő azt szeretné. Ez nem jelenti azt, hogy gyermekük érzelmileg eltávolodik tőlük, hiszen az érzelmi kapcsolat szülő és gyermek között elszakíthatatlan lelki köldökzsinór egy életen át. Meg kell azonban érteni a fiatalokat, nem lehet unifoi-mizálni a családi életformákat, nem lehet ugyanolyan életvitelt kívánni a fiataloktól, mint amilyen annakidején az öregeknek megfelelt. Bele kell nyugodni, hogy a fiatalok önállóságra törekednek, saját elgondolásuk szerint alakítják családi életüket, egymáshoz igazodnak a házasságban. Ezt a mélytartalmú egymáshoz tartozást nem szabad kívülről megvazami, ez minden családnak legbensőbb ügye. Ha Szujó Zoltán fiatal salgótarjáni grafikus bemutatkozó kiállításának megjendezése lesz. A szeptember 7-én, délután fél négy órakor nyitandó tárlaton húsz képzőművészeti alkotást — elsősorban rézkarcokat és linóleummetszeteket — láthatnak az érdeklődők. a fiataloknak tan; " van szükségük, úgyis 1 'bbekhez fordulnak, é' esetben a kapott szívesen meg is foga A fiatalok viszont rabban ott követik el hogy eleve mindent nak tartanak, amit az bek tanácsolnak. Kelle nek tartják a szülők kozását, veszélyeztetve önállóságukat, egyéni két. Nem tudják, de nem is akarják megérte idősebbek mentalitását, t, metlenek velük szemben, szór tiszteletlenül háríts el minden szerető közelet. tanácsot. Talán ez fáj legje ban a szülőknek, akik id sebb korban még job1' igénylik a törődést, s n őrömet jelent nekik a szert bái-milyen csekély megnyit nulása is. A fiatalok gy tan nem értékelik azt az , dozatot” sem, hogy a szü megosztják velük az otthonukat abban a reményben, hogy a fiatalok szeretetéből nekik ts jut valami, ami bearanyozza életüket, öreg napjaikat. Sokan helyes érzelmi és értelmi alapon kezdik az együttlakást, aztán jönnek az első viták, s a megnemértés légköre idővel teljesen szembe állítja a két családot. Ez az állapot megkeseríti a szülők életét, de a fiatalok legszebb eveit is. Hogyan lehet ezen segíteni? Van-e megoldás? Persze. Nem elérhetetlen vágyálom a jó együttélés, de sok tapintat és kulturált magatartás, alkalmazkodás szükséges, hozzá. A jó együttélés fő szabálya,' hogy a rokoni kapcsolatok nem mentesítik egyik felet sem, a kulturált együttélés szabályainak,- az egymás életformájának tiszteletben tartásától, amelyet úgy az időseknek, mint a fiataloknak szigorúan be kell tartani. Ez az alapja a jó együttélésnek. Fási Katalin •• Öregek, fiatalok — egy lakásban
