Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-14 / 189. szám

Szoborkiállítás 73 Képernyő előtt Irodalmi szórakozások Az év legjobb magyar szobrai Az a nyilvánvaló törekvés, mely az évad jegyében a köny- nyed szórakozást kívánja szol­gálni, az elmúlt héten is mind­végig határozottan érvényesült a televízió műsorában. Csak hálásak lehetünk ezért, mert a kánikulai hőség egyébként alighanem elviselhetetlenné tenné azokat az órákat, melye­ket a képernyő előtt töltünk. Azt is okvetlen meg kell em­lítenünk, hogy mindemellett az igényességről sem mondott le a műsorszerkesztés, mert a program könnyed ugyan, de nem „könnyű” — ami a válo­gatás igényességét illeti. így könyvelhetjük el például Gyurkovics Tibor: Nagyvizit című tragikomédiáját, amit kedden teste a Pesti Színház előadásában láthattunk. A da­rab egy kórház mindennapos életét tárja elénk, sajátosan egyénített betegeivel, orvosai­val, személyzetével, kissé ke­sernyés humort hordozó szi­tuációkban. A történésben Bi- licsi Tivadar, Somogyvári Ru­dolf, Koncz Gábor, Oszter Sán­dor, Venczel Vera, Deák Sán­dor, Tábori Nóra, Benkő Gyu­la, Kozák László remek alakí­tását élvezhettük. A Papa, mama, ő, meg én című produkció után szerdán a Papa, mama, a feleségem, meg én című francia filmvíg­játékon szórakozhattunk. Az önfeledt időtöltés egy párizsi család örömeibe és gondjaiba avatott be bennünket; a sze­replők már meghitt ismerőse­inknek tűntek. A hét rangosabb • eseményei között tarthatjuk számon Ga­lambos Lajos: Orosz asszony című tévéfilmjét. Az író élet­ízű — bár nem mindennapos — történetét, sajnos, néhány lélektanilag indokolatlan szi­tuáció terheli, melyeket nehéz elfogadnunk, ennek ellenére a dráma egészében megkapó, sok lírai és indulati motívumot hordozó, emberi közelségű, Hogy így érezzük, abban je­lentős érdeme van a két fősze­replőnek, Sztankay Istvánnak, és Esztergályos Cecíliának, va­lamint Meszléry Juditnak, Mensáros Lászlónak, Solti Ber­talannak is. Ugyancsak szómon tartandó eseménye volt a műsorhétnek Grigorij Kozincev művészi rangú filmje, a Lear király. Shakespeare drámájának filmre való átköltésével sokan „Elvetélt” egy tanyasi kollégium A Bércé 11 Általános Iskola és a községi tanács vezetőinek fejében megfogant egy na­gyon hasznos és okos terv, de — továbbra is élve e hason­lattal — a gyermek, az ordas­pusztai iskolások berceli kol­légiuma, „igen előrehaladott állapotban elvetélt”. Miért nem sikerült ennek a jó el* képzelésnek a megvalósítása? Mi lesz a megoldás a 24—25 tanyasi gyerek számára? „Nyomozásunk” során ezekre « kérdésekre próbáltunk vá­laszt kapni. Á balassagyarmati járási mű­velődésügyi osztályon a követ­kezőket tudtuk meg: Az or­daspusztai iskolában jelenleg két nevelő dolgozik. A gyere­kek létszáma egyre csökken, csak összevonással tudják nemsokára biztosítani az ok­tatást. A Bércéi felé veze­tő út olyan állapotban van, hogy a gyerekek naponkénti be- és kiszállítása nem oldha­tó meg. Ezért vetődött fel a hétközi kollégium ötlete. Ügy tudjuk, hogy a tárgyi feltéte­leket biztosítani tudták volna az intézmény létrehozására, csak a szülők ellenállásán múlott, hogy mégsem sike­rült. A breceli iskola a járás egyik legjobb szintű iskolája, a felszereltségében, a tanári állományában egyaránt. Jó lett volija, ha a tanyasi gyere­kek ide bekerülhettek volna. ★ * Bercelen Horváth Imrét, az iskola igazgatóját, és feleségét, az alsósok' egyik tanítónőjét kerestük fel. — Tulajdonképpen nem én vagyok az illetékes ebben az ügyben, hiszen Mravik József tanácselnök és Danielisz Ist­ván igazgatóhelyettes jártak kint Ordaspusztán, ők beszél­tek a szülőkkel. Az igazgató- helyettes jelenleg a Balatonon van, de az elnököt fel tudják keresni. Annyit mondhatok el. hogy véleményem szerint a kijelölt épület, a volt állat­orvosi szolgálati lakás megfe­lelő erre a célra; hideg-meleg víz a napköziből napi ötszöri étkezés, tehát jó ellátást nyújthattak volna. 24—25 gye­rek van kint, két pedagógus­sal. Eddig is már beköltözött néhány család, mostanában is érdeklődnek telek iránt — így ez a szám csak csökkenni fog, luxus két nevelővel, szolgálati lakással fenntartani egy ilyen kis létszámú iskolát. Az is sú­lyosbítja a helyzetünket, hogy az egyik pedagógus szívbeteg — helyettest oda ki, pedig nem tudunk biztosítani. A gyerekek nagyobbik fele oda is bejár Cservölgyből, Jákó- pusztáróL — Talán jövőre sikerül a kollégium?... — Nem tudom. Valami meg­oldást kell találni. Minden­esetre bogarat tettünk a szü­lők fülébe. ★ — Jövőre sem valószínű — feleli Mravik József. Néhány ellenvetésükben a szülőknek is igazuk van. Hiszen az az út annyira rossz, hogy a heten­kénti haza szállítás igáskocsi- val, szintén nem túl jó meg­oldás, sok az apró gyerek köz­tük. Az én véleményemre kí­váncsi? Az ordasi út elkészül­te lenne az igazi megoldás, így a gyerekeket naponta haza lehetne vinni. Persze anyagilag ez nem megy, nincs tanácsi keret, Sokan beköl­töznek a jövőben is. — Senki nem volt a szülők között, aki támogatta a kol­légium ügyét? — Azon a bizonyos szülői értekezleten minden család­ból mindkét szülő ott volt. Köztük néhányan tanácstagok. Akadt olyan, aki hajlana a kollégiumi elhelyezésre. De a közhangulat, a közvélemény ellene volt Ebben az ottani pedagógusoknak is szerepük van. Felajánlották nekik, hogy itt Bercelen taníthatnának, de ezt nem vállalták. A férj az esedékes 1—8-as összevonás­tól is húzódozik. Talán, ha si­kerül Pest megyében állást találniuk, akkor a szülőknek kényszerűségből is vállalniuk kell az általunk javasolt kol­légiumot. Nagyon nehéz, dolog ez, hiszen oda még a sofőrök, a szerelők se szivesen mennek ki. A kollégiumban 50 forint­tól 200 forintig terjedő hozzá­járulást kellene csak fizetni^ A megyei tanács fedezte vol­na a személyi kiadásokat, az ágyak, asztalok beszerzését is. Lehetett volna, fedezte vol­na ... Jó lenne, ha volna nél­kül írhatnánk le mindezt, ha megoldódna minél hamarabb az ordaspusztai iskolások ügye. És ha lehet, a leginkább pozitív módon; a berceliekkel azonos szintű oktatással, a kollégium létrejötte útján! G. Kiss Magdolna 4 NOGRAD — 1973. augusztus 14., kedd próbálkoztak már; Kozincev vállalkozása a legjobbak közül való. S méltón illeszkedik a nagy szovjet rendezőtől az utóbbi hetekben látott soroza­tába is. A könnyed szórakoztatás és az elgondolkodtató meditálás ötvözete volt vasárnap Goda Gábor: Egy nyugalmas vasár­nap címmel bemutatott három kis története. Az író fanyar humora érvényesült ezekben a történetkékben, a múlt és fél­múlt világáról, embereiről. A jószemű látó mindent lereagá­ló összegezései ezek az írások, akár a Műremekre, akár a Nem történt semmire vagy a címadó Egy nyugalmas vasár­napra gondolunk. Értékes né­zőpontot adott a történetekhez Goda írói önvallomása, s kitű­nő hozzájárulást a mondandók plasztikus hangsúlyozásához Kálmán György, Kállai Ilona, Feleki Kamill, SzendrŐ József, Tyll Attila, Temessy j Hédi, Major Tamás, Kállai *Ferenc, Szemes Mari játéka. Maigret felügyelő ‘legújabb bűnügyi kalandja érdekfeszítő történettel zárta a műsorhetet. (barna) Szerelmem, Élektra Csomós Mari (Élektra) és Szombathy Gyula (Oresztész). Gyurkó László: Szerelmem, Élektra című drámájában, me­lyet a szolnoki Szigligeti Szín­ház az elmúlt évadban Salgó­tarjánban is nagy sikerrel mu­tatott be. — fodor — Salgótarján főterén, a Ta­nácsköztársaság téren, az idén már negyedik alkalom­mal rendezték meg a szabad­téri szoborkiállítást, amely ezúttal is az előző évek gya­korlatához hasonlóan a ma­gyar szobrászművészet Idei legjobb alkotásaiból ad jel­lemző válogatást. A József Attila Megyei Mű­velődési Központ munkatársa­iról — akik ennek a nagysza­bású művészi és művelődés­politikai szempontból jelentős kiállításnak a létrehozásában szorgoskodtak — csak a leg­nagyobb elismerés hangján szólhatunk. Hiszen elsősorban az ő áldozatos, és körültekin­tő munkájuknak köszönhető, hogy évről évre sikerül meg­rendezni ezt a szabadtéri tár­latot, amely tudomásunk sze­rint egyedülálló hazánkban. A salgótarjániak, illetve a megyeszékhelyen megfordu­lók 31 országos hírű, élvonal­beli fiatal és idősebb művész 36 kis- és nagyplasztikáját láthatják. A bemutatott mű­vekre a sokszínűség jellemző. Első pillanatra az alkotások különbözősége tűnik fel a szemlélőknek. S ez a külön­bözőség — tartalomban, for­mában, művészi látásmódban — még azokon a kisplasztiká­kon is érződik, amelyek .té­mában azonos problematikát ábrázolnak. Erre Rácz Erika és Seredi József a Villon-balla- dákból ismert Kövér Margót figurája a legjobb példa. Rácz Erika egyszerűen megmintá­zott nőfigurája éppen egysze­rűsége által válik — érzésünk szerint — kifejezőbbé és él- ményszerűbbé a másiknál. A kiállító művészek min­degyike nagy szakmai hozzá­értéssel és biztonsággal ren­delkezik. Urai választott anyaguknak: elképzeléseiknek megfelelően, tetszés szerint formálják, teremtik élővé a holt anyagot, a fát, a bronzot és a követ. Az idősebb képzőművész­generáció (Kisfaludy Stróbl Zsigmond, idős Szabó István stb.) mellett a legifjabb kor­osztály is (Kő Pál, Janzer Fri­gyes stb.) műveivel meggyő­zően vall arról, hogy a művé­szetben nem a kor számít, ha­nem a tehetség és az alkotó fantázia. Kisfaludy ÍStróbl Zsigmond Bandázskötők szobra a klasz- szikus görög szobrok hangula­tát idézi. A harmonikus, ará­nyos férfitest, az izmok kidol­gozottsága láttán az ókor egészséges testkultuszát érez­zük újjáéledni az idős mes­ter munkájában. A Benczúrfalván élő idős Szabó István személyes is­merőse sok Nógrádban élő em­bernek. A hetvenedik élet­évébe lépett művész munkái­ból ez év áprilisában rendez­tek gyűjteményes kiállítást a Műcsarnokban. Salgótarján az ősszel kíván ehhez hasonló reprezentatív kiállítással tisz­telegni a megye híres szülötte előtt. A mostani szabadtéri tárlaton három, témájában, tartalmában teljesen különbö­ző munkája (Dózsa, Kenyér, Vágtató kozák) szerepel. A Dózsát és a Kenyeret azonban a kompozíció, a megformálás azonossága összeköti. Somogyi József a közép- nemzedék képviselője. Felsza­badulás című szobra néhány méterrel távolabb kapott ál­landó helyet a mostani kiállí­táson bemutatott emlékmű­tervtől. A Kubikus című szo­bor talicskán álló, energikus parasztmunkást ábrázol, s a művész a viharsarki agrár- és földmunkásmozgalmak már­tírhalált halt vezetőjének, Szántó Kovács Jánosnak em­lékére készítette a hódmező­vásárhelyiek megbízásából. A tárlaton jelentkezett fia­talok meglepő művészi érett­ségről tesznek tanúbizonysá­got. Kő Pál forrasztott bronz­szobra, a Boronás, talán- az egész kiállítás legsikerültebb darabja. A megszokottól el­térően, mégis a realizmus ta­laján megmaradva, formálta meg ngyon érzékletes, egysze­rű és tiszta eszközökkel a földművest, a dolgozó em­bert. Chagall és én című munkája — amely fából ké­szült, s az idei salgótarjáni ta­vaszi tárlaton már szerepelt, az anyagnak megfelelően, lá- gyabb megformáltságú, komp­lexebb gondolati tartalmú az előzőnél. A kitűnő műalkotás a két művész szellemi és ér­zelmi találkozásáról vall a képzőművészet sajátos eszkö- eeivel, líraian. Az, említetteken kívül fel­hívjuk a figyelmet még Jan­zer Frigyes rendkívül mar­káns férfiportréjára, Samu Katalin kedves kis állatszob­raira (Kisborjú, Csikó, Mac­kó), Lesenyei Márta modem vonalvezetésű, szép formájú Egri nőjére és Kalló Viktor (a rétsági felszabadulási em­lékmű az ő alkotása) Páva cí­mű kubista ihletésű munká­PÓKHÁLÓ j (25.) I írta: Galgóczi Erzsébet ^.vvv^a^\Axvvvwv/v-vvn/wv\^\/vn/\^vvn/vn/v'uvn/vn/wvv^/«^vnA —'Mi újság, Gyuri? — kér­dezi Géza, valami reménység­gel a hangjában. A közvetlen, nagyszájú, könnyen mosolygó paraszt ar­ca most mozdulatlan. Közö­nyösen mondja: — Semmi —, s elnéz Géza mellett, s gyorsan odalép az egyik tehénhez. — Bimbó! Helyedre! Alkonyodik. A szőlődomb tele van szüretelőkkel. Fenn. a domb legtetején egy öreg csősz, meg három fiatal le­gényke rakétapuskákat töltö­get. Az egyik suhanc akadé­koskodik. — Csak a szüret végén szók lenni durrogtatás! — Az agronómus úr — mondja az öreg — azt akarja, hogy jókedvűen dolgozzanak az emberek. Halászlét is főz­nek. nem láttátok?... Ven­dégeket is várnak, külföldi I vendégeket... Szóval, gyere- 1 keki Ti itt maradtok készen­létben, én lemegyek a pincé­hez, s a kellő pillanatban megadom a jelet. — Egy puskalövés! — is­métlik katonásan. — Ügy van. El ne téves­szétek! — s az öreg az egyik puskát a vállára akasztva el­indult lefelé a hosszú domb­oldalon. A modern borkombinát tel­jes üzemben működik. A sze­kereken levő puttonyokból, fülesekből férfiak öntik a szállítószalagra a szőlőt, s az viszi az épület belsejében le­vő darálóba. A borkombinát elé most kivételesen egy üres teherau­tó kanyarodik, ugyanazzal a sofőrrel. Zsiga lép ki az épü­letből, intézkedik, utasításo­kat ad, s a soron következő szekerekről nem a szállítósza­lagra, hanem a teherautóra kezdik hordani a szőlőt. Vé­kástól. Zsúppán, aki a szüretelek között dolgozik, felfigyel, ab­bahagyja a munkát, céltuda­tos arccal elindul, s olyan he­lyen cövekel le, az autó és a pince közé, hogy mindent pontosan lásson. Az egyik zsebe tele van kukoricával, 5 valahányszor egy füles szőlőt tesznek a teherautóra, ő át­tesz egy szán kukoricát a másik zsebébe. A falu felől Géza közeledik gyalog. Először Zsuppánt ve­szi észre, amint szemezget valamit a zsebében, aztán a rakodó teherautót, s a sürgő­forgó Zsigát Megért mindent. Zsuppán közelében megáll, nem szól, várja, hogy a volt helyettese észrevegye. S ami­kor Zsuppán ránéz, megszólal:. — Tudod, hogy ártatlan vagyok. — Ebben igen — mondja Zsuppán, s visszanéz a teher­autóra, nehogy elszalasszon egyetlen kosarat is. Géza vár még egy ideig, aztán elindul, de nem a borkombinátba, ha­nem a saját présháza felé. Alakját lassan elnyeli a hor­gas. Nemsokára dörrenés hallat­szik abból az irányból. A dombtetőn őrködő suhan- cok azt hiszik, hogy a csősz megadta a jelt a lövöldözés­hez — elsütik a puskákat, s színes rakéták százai lobban­nak fel a szüretelők fölött. (VÉGE) jára. Az emlékezetesnek ígérkező nagy művészi élményt jelentő szabadtéri szoborkiállítás augusztus 31-ig lesz látható. (ok) 400 bemutató A kritikusok egyöntetű vé-' leménye szerint az idei len­gyel színházi évad legsikere- sebb előadása Gogol Revizora volt, amelyet A. Hanuskevic rendezésében a varsói laro- dovi” színházban játszottak. Lengyelországban jelenleg 50 drámai színház működik; egy év aldtt mintegy 400 be­mutatót tartanak 8 millió né­ző előtt. A külföldön is is­mert lengyel sziniegyüttesek sorában előkelő helyet foglal el a már 24 országban szere­pelt wroclawi Pantomim Szín­ház. A legutóbbi három év alatt a lengyel társulatok 20 alkalommal bizonyították ma­gas művészi színvonalukat nemzetközi fesztiválokon. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom