Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-14 / 189. szám

V Táborról táborra Egy lépés előre Amiért irigylik Kisterenyét Mókás órák SOKAT BESZELNEK mos­tanában arról, hogyan tűnik majd el a különbség a falu és a város között. Gyakran esik szó arról is, hogy minden fej­lődést meg kell előznie az inf­rastrukturális feltételek meg­létének. Nógrád megye községeiben szinte általános gond a víz­hiány. A lehetőségekhez ké­pest hol így, hol úgy próbál­nak segíteni rajta. Kistere- nyén 1969 márciusában ivóvíz- társulás alakult. Nem kis munka volt ez. A lakosságot szinte személyenként kellett meggyőzni arról, szükség van a vízre. Sokan húzódoztak ak­kor, hiszen családonként 3200 forintot kellett — a község- fejlesztési alapon kívül — ki­fizetni, igaz, tíz év alatt. Négy­milliójába került a lakosság­nak, és ehhez 12 millió fo­rintot adtak a jogi személyek, vállalatok, intézmények. Most már mindenki örül a víznek. Csaknem 25 kilométer ivóvíz- vezetéket fektettek le, a, má­sodik építési ütem augusz­tus 15-re fejeződik be. Napi 1500 köbméter víz felhaszná­lására váltottak vízjogi enge­délyt, de egyelőre csak 5—600 köbméter a fogyasztás. Így is több száz lakásba bekötötték már a vizet. Ahol víz van, ott csatorna Is kell. Kisterenyén a közel­jövőben lakóházakat, gyer­mekotthont építenek, már áll az új óvoda. Ahhoz, hogy minden szempontból jól üze­melhessenek, csatornára is szükség van. Előre látták ezt a község vezetői, amikor — még a víztársulás alakulása előtt — tanulmánytervet ké­szítettek a csartonázásra is. 1971-ben a megyei tanács il­letékes szakosztályaival egyet* értésben elkészült a program­tanulmány, majd ezt követően 1973 márciusában a kivitele­zési terv, melyet a budapesti MÉLYÉPTERV Vállalat ké­szített. A KIVITELEZÉSRE három lehetőség közül kellett válasz­tani. Nyilvánvaló, hogy egye­dül a tanács nem állhatta a csatornázás negyvenmilliós költségét. A koordináció már kedvezőbb megoldás lett vol­na, de a legcélszerűbbnek, legolcsóbbnak a társulati rendszerben történő csatorná­zás bizonyult, ugyanis itt két­szer húsz százalék támogatás jár a társulatnak, tehát tulaj­donképpen csak 60 százalékot kell tagjainak, a csatornázást igénylő jogi személyeknek fe­dezni. Ez a 40 százalék je­len esetben 14 millió forint, nem kis pénz. Nem szívesen látták be az üzemek, miért kell a csator­na, amikor a saját derítőrend­szerük is kielégítő. Ezt azon­ban időszakonként át kell he­lyezni, ami sokkal költsége­sebb hosszú távon, mint egy csatornahálózat létrehozása. Végül 34-ből 25-en önként aláírták a belépési nyilatko­zatot, és az érvényben levő rendeletek szerint ezzel a töb­bi kilencre is kötelező érvé­nyűvé lett. Július 30-án hosszas előké­szítő munka után meg'alakult a csatornázási társulat, melyet még aznap délután befoga­dott közgyűlésén a községi ivóvíztársulat. így „megspó­rolták” az új társulati appa­rátust, időt nyertek. A Közfrn- dunavölgyi Vízügyi Igazgató­ság elkészítette a pénzügyi gazdaságossági számításokat Csak összefogással... A PASZTÖI postán nagy a mozgás. Szinte minden ablak foglalt. Van olyan hely is, ahol sorban állnak az emberek. Ennek ellenére nagy a csend. Az emberek tisztelik az ablak másik oldalán ülőt,' hiszen pénzzel dolgozik. A csendet egy- egy bélyegzés töri meg.,. A hivatalvezető, NovákGyörgy szo­bájában is csend fogad. Két oklevél hívja fel magára a fi­gyelmet. Az egyik arról szól, hogy elnyerték a Kiváló Hivatal címet. A másik azt tanúsítja, hogy jó munkájuk jutalmául megkapták A Szocialista Munka Hivatala megtiszteltető cí­met is. — Most már azzal dicsekedhetünk, hogy a Mikszáth Szo­cialista Brigádunk elnyerte az aranyjelvényt is — mondja mindjárt a beszélgetés elején a hivatal vezetője. Természete­sen igen sokoldalú a munkánk — folytatja Novák György. .— Ügy érezzük, hogy az elmúlt év tavaszától egészséges fejlődés kezdődött el nálunk. Különösen a lapterjesztésben tudunk jó eredményekről beszámolni, hiszen az előfizetők száma tizen­négy százalékkal nőtt. Más szóval a tizennyolc napilapból, amit itt terjesztünk 3473 az összes előfizető. Csupán a NÓGRÁD-ból 466 előfizetőnk van, az áruspéldány is száz kö­rül mozog naponta. Szeretnénk a megyei lap előfizetőinek számát növelni. Erre brigádvállalásunk is van. A szocialista brigád azt vállalja, hogy a tá rsadalmimunka-vállalásban a postai tevékenység mellett a jpolitikai munka is szerepeljen. A lap terjesztése pedig feltétlen politikai munka... A módszer felől érdeklődöm. Megtudom, hogy a Mikszáth Szocialista Brigád tagjai a lakásukon keresik fel azokat, akik még nem előfizetői a NÖGRÁD-nak, vagy a Népszabadság­nak. Látogatást végeznek azoknál is, akik valamilyen oknál fogva lemondják az újságokat. Azt kutatják: mi az oka a le­mondásnak. Kézbesítési gond? Vagy esetleg más? És ami jel­lemzi a pásztói postásokat. Egyetlen reklamáció mellett sem mennek el szó nélkül. Mindenre reagálnak. — Mi úgy ítéljük meg, hogy ennél a hivatalnál felismer­ték a dolgozók, hogy csak az összefogással boldogulnál:, így lehet eredményeket elérni. Az is igaz, hogy nagyon sok segít­séget kapunk a pártszervezetektől is. Ami pedig a munkáknál fontos. Ide minden reggel hét órakor érkeznek a lapok. Egy hete az utcai pavilonban 7 órától már lapot vehetnek a munkába menők, vagy a járási székhelyre érkezők. Nyolc órakor pedig hat kézbesítő indul útnak, hogy legkésőbb délig minden családhoz eljusson a lap. Van egy utcai árusunk is, aki az üzleteket, az éttermeket, presszókat járja. Erre az ösz- szefogásra gondoltam, amikor az előbb erről szóltam... Számos postánál gondot jelent a kézbesítők beállítása. — NÁLUNK NINCS ilyen gond — folytatja a hivatal ve­zetője. — Azt tartjuk, velük is sokat kell foglalkozni, magya­rázni munkájuk jelentőségét. Az újságok terjesztése az ő bri­gádvállalásukban is benne van. összegezve, itt mindenki tudja, hogy az újság terjesztése politikai munka. Eredménye­inket ezért is ismerik el magasabb szinten is... Mit lehet erről még mondani? Azt, hogy további jó mun­kát kívánjunk a pásztói postásoknak. S. L. Különleges tanácsok — autósoknak Az angliai Coventry és War- janak az árnyékvilágnak, s wick rendőrségi körzet rend- minden földi dolgot maguk őrtisztviselői hivatalos útbiz- mögött hagyjanak, a sebes- tonsági kiadványukban azt ja- ség fokozásával növekszenek, vasolják az autóvezetőknek, A legnagyobb sebességnél leg- hogy egyházi énekeket dalol- megfelelőbb az „Uram, jövök janak, amint magasabb sebes- birodalmadba” című himnusz, aégre kapcsolnak. ' Azok az áutósok, akik túlsggo­Például 136 km/óra sebes- san közel haladnak az előző segnél az „Istenem, közelebb kocsihoz, a „Vezess, óh égi hozzád” című dalt javasolják, atyám!” című dalt zümmög­sz emlékeztetni hivatott az hetnék. A rendőrség jámbor autóve,zetőket kilátásaik, hogy tanácsait ,? helyi lelkészek se- baieset esetén búcsút mond- gítségévei állította össze. és hamarosan elkezdik a munkát is. A csartonarend- szer 1975. december 31-ig ké­szül el. Elsősorban az új te­lepülési rendszer, a község új központja esik bele a tíz ki­lométeres csatornahálózatba. Ennek a társulásnak lett tag­ja azonban többek között a nagybátonyi FÖTŐBER-üzem is, tehát annak szennyvíz­gondjai is így oldódnak majd meg. A szennyvizet a nagy­bátonyi derítőbe vezetik majd Kisterenyéről, ahol ezer köb­méteres bővítést hajtanak végre. Ennek háromnegyed része fogadja az új társulás szennyvizét. Sok munka, szervezés előz­te meg a társulás létrejöttét Dicséret illeti a tervezőket, a közigazgatási szervek szak­osztályait, a Nógrád megyei Beruházási Vállalatot, amely bonyolította az ügyeket, és elsősorban a nagyközségi ta­nácsot, amely a legnehezebb munkát, a szervezést vállalta. Ugyancsak elismerést érdemel a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, mely támogatta az akciót. Most már a kivite­lezőkön, az Északmagyaror­szági Közműépítő Vállalaton áll, sikerül-e időre elkészíteni az új létesítményt. Még au­gusztusban elkezdik a mun­kát, az idén hárommillió fo­rintot szándékoznak beépíteni. A VÍZTÁRSULÁS, illetve azóta a nagyközségi víz- és csatornamű-társulás tovább bővült. Rákóczi-bánya­telep húszéves vízgondjait oWják meg. A felsőbb szer­vekkel egyetértve már meg­rendelték a kivitelezési tervet. Százhatván család jut vízhez, v —-gáspár— Hírek Mongóliából MARX ÉS ENGELS — MON­GOLUL Marx és Engels mongolra fordításához a század húszas éveiben fogtak hozzá. A „Kom­munista Kiáltvány” 1925-ben jelent meg először mongolul. Azóta hat kiadást ért meg, miközben a marxizmus klasz- szikusaiinak tucatnyi más ta­nulmánya is a mongol olva­sók kezébe került. A fordítók különösképpen az ötvenes évektől fogva össz­pontosították figyelmüket Marx és Engels műveire. Azóta jelent meg az a három- kötetes tanulmánygyűjte­mény, amely többek között a „Bér, ár, haszon”, a „Feuer­bach és a klasszikus német fi­lozófia alkonya” és „Az osz­tályharc Franciaországban” cí­mű órásokat is tartalmazza. ÜJ IFJÚSÁGI PALOTA Ünnepélyes külsőségek kö­zepette helyezték el Ulánbá­torban egy új ifjúságii palota alapkövét. Az úttörők a tudo­mányos és technikai ismere­tek valóságos tárházában ta­lálják majd magukat a palo­ta falai között. Rádiós-, elekro- nikus-, vegyi-, fizikus-, csilla­gász-, űr-, modellező- és autós- szakkör, továbbá laboratórium, kiállítöterem és minden kor­szerű berendezéssel fölszerelt színház várja az ifjú vendé­geket. Ráróspusztán „Mint a mókus, fent a fán, az úttörő oly vidám...” — hangzik a ráróspusztai úttörő­tábor sátrai közül. A kapuhoz érve, piros nyakkendős kis­pajtás tartóztat fel: — Jelszót! — mondja hatá­rozottal). Elmondunk neki vagy tízet, amiről gondoljuk csak ez le- hetf de ő mosolyogva csak a fejét rázza, végül hosszas rá­beszélés után továbbenged. A kora délutáni csendespi­henő kellős közepébe toppan­tunk. Hogy mennyire csendes ez a pihenő, art legjobban a gyermekzsivaj illusztrálja. Csak a táborparancsnokság van csendben. Dénes Sándor táborvezető, a hűvös sátor mélyén tájékoztat: — Ötvenöt kisiskolás vette birtokába a tábort egy hétre. Karancsságról, Nógrádmegyer- ből és Szalmatercsről érkez­tek, hogy a vakáció utolsó időszakában még élvezzék a nyár, no meg a szabadság örömeit. Élnek is a lehetőséggel. Két faház között a ping­pongasztalon hagy csaták folynak a táborbajnokság ke­retében. A kempingszékeken töprengő fiúk és lányok. A sakkmeccs következő lépése okoz hagy gondot nekik. A nógrádmegyeri Besze Ti­bi, aki Bozsik Évával játszik, meg is jegyzi: — Én már nyertem iskola- bajnokságot is. Gyetvai Laci és Juhász La­ci jó barátok. Szalmatercsről érkeztek, ősszel már ötödik osztályba járnak majd. — Először -vagyunk tábor­ban, s kitűnően érezzük ma­Sorakozó az uzsonnához — Lehetett válogatni ? — Igen. Mi a házakat vá­lasztottuk, mert azokban me­legebb van. Az egyik ajtóra hangszórót szereltek. A gyerekek egymás­sal készítettek riportot. A Csendespihenő alatt nagy sakkcsaták folynak a tábor lakói között. A tét: egy kóla és a bajnoki cím gunkat — mondják. — Sátorban laktok? — Nem, a faházakban lyeztek el bennünket. „sztár” Kiss Bandi. Nagy­apjától hallott háborús törté­he- netekkel szórakoztatja társa­it. Egyébként a tábor divatter­vezője is. Ahol megjelenik^ máris körbefogják. Szőke ha­ját » borzolva biztatgatják, mondja el sztorijait. — Szörnyű dolog a népsze­rűség — mondja a kis srác, homlokát összeráncolva. Legutóbbi száma az volt, hogy a fejére telt nadrágszí­jon szárítgatta fürdőruháját. A táborlakók reggel fél hétkor ébrednek. Aztán fu­tás a reggeli torna színhelyé­re. Demény Csaba megjegyzi: — Énx még egyszer sem vet­tem részt a tornán. A többiek kicsit irigyen néznek rá. Csaba húga, Hajnalka ke­zén bábok. Készül a tábortűzi műsorra. — Mit csináltok egész nap? — kérdezem Godó Katiélctól. — Délelőtt sokat játszunk, ebéd után lemegyünk az Ipolyra fürödni. Különböző versenyeket is rendezünk. Tegnap összetett honvédelmi verseny volt. Gránátot do­báltunk vödörbe, s konzerves dobozokat kellett légpuskával eltalálni — sorolja a kislány. A délutáni lövészversenyen a gyerekek egymással ver­sengve célozzák a lőlapokat. Vankó Sanyi puskája csütör­tököt mond. Bosszúsan nyújt­ja át az ifivezetönek, aki szak­szerű mozdulattal húzza fel azt. így már könnyű átlyukasz­tani a papír céltáblát. A 2. számú napiparancs jel­mondata: az úttörő edzi tes­tét. Jelszó (most már tudjuk): sportoljunk! S a pajtásokat nem keli biztatgatni. Nagy népszerű­ségnek örvend a tollaslabda, a fiúkat pedig alig lehet leállí­tani, amikor rúgják a labdát. Nem csoda, ha ezután éhesek. a m ti-1 k o k • All Egyszer azt mondtam, úgy hivnak: Nagy Anna. Nem viccből, kíváncsiság­ból. A lerakat, vagy ki­rendeltség, vagy telepveze­tő titkárnője ugyanis meg­kérdezte, ki keresi az elv­társat? Ezeket az embere­ket ugyanis nem zaklathat­ja akárki telefonon. Be kell mutatkozni, meg kell mondani, mit akarok, és akkor vagy kapcsolják az illetőt, vagy nem. Ha kapcsolják, legalább ötször elnézést kérek a ne­ki okozott fáradságért, és minden rendben. Ha nem kapcsolják, akkor több eset lehetséges. Nincs a szobá­jában, Holnav sem lesz. Három hét múlva, délután 2 óra 38 perc és 5 másod­perckor hívjam, hátha ... Ha benn van, de nem kap­csolják, az azért van, mert engedély nélkül nem nyi­latkozik. Igaz, hogy ő isme­ri legjobban a hatáskörébe tartozó ügyeket, de a bu­dapesti központtól hozott írásos, hétpecsétes, és mag­nóra vett szóbeli beleegye­zés nélkül ő nem tájékoz­tathat. Azért sémi Még majd a fejére ütnek, meg­éri ez neki? Még jó, hogy ilyen esetekben nem az ENSZ Biztonsági Tanácsá­hoz kell fordulni. Bár, ahogy ma haladnak a dol­gok, ez sem elképzelhetet­len. Miért képzeli magáról egy osztályvezető-helyettes helyettese, hogy halandó emberekkel nem szabad szóba állnia? A legtöbb in­formáció mindenkire tarto­zik, az eladótól a mozdony- vezetőig. Akkor meg mi rejtegetnivaló van benne? Miért kell az államtitkok őrzőjének nagyképű, de ri- pacskodásnak ható szere­pét játszani? Felveszem a kagylót, tárcsázok, és bemondom, hogy Orosz Júlia És akkor vagy kapcsol­nak, vagy sem. — Szerencsére jó a kaja — eá az általános vélemény. Uzsonnaosztásnál háromszor is sorba állnak a gyerekek. Jut bőven, mindenkinek. Már jó előre dörzsölik a te­nyerüket a holnapi program hallatán. Az ipolytarnóci ha­tárőrök tartanak kutyabemu­tatót a tábor lakóinak. Jókedv és lelkesedés. Ez jellemzi a ráróspusztai tábort. Nagyszerű kezdeményezés volt felépítése. Erről győz meg Soproni Béla, a nógrád­megyeri úttörők csapatveze­tője, miközben kikísér a ka­puhoz. A kisiskolások romantikus környezetben szerzett élmé­nyekkel térnek majd haza, hogy szeptemberben újra a tanterem padjaiba üljenek. Szabó Gyúla NÓGRÁD — 1973. augusztus 14., kedd 5 .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom