Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-12 / 188. szám

Üdül 50 gyerek ötven gyerek zsibongásától hangos a nagymezői textil- inari dolgozók szakszervezeti üdülője. Jelenleg az utolsó cso­port nyaral az üdülőben, augusztus huszonegyedikéig. Ebben a csoportban a pesti és Pest környéki dolgozók gyermekei a tábor ural, természetesen felnőttek felügyelete mellett. Ismeretlen játéknak számít a gyerekek körében a rizibizl. Pecsenka Teréz és Farkas Erzsébet most tanulja a játékot Márta és Jutka nénitől A tábor éjjeliőre „Csoki”. Napközben szívesen játszik a ku­tyával Szabó Katalin és Baráth Ildikó pesti pajtás A A játék közben megszomjaznak a gyerekek. „Ha nincs üdítő ital, jó a víz is”, ezzel a jelszóval iszik Benkő Enikő, Baráth Mária és Kárpáti Ágnes Fodor Tamás képriportja Nógrád vendégei Újra telt ház van hét végén a Hotel Salgóban. Többek kö­zött a Népművelési Intézet csoportja és az Állami Pin­cegazdaság 38 kirándulója la­kik az új szállóban. Az utób­bi csoport számára szombaton látogatást szerveztek az öb­lösüveggyárba \ ■ A salgótarjáni kempingben 75-en töltik a hét végét. Egy nagyobb Volán-csoport és több kisebb kirándulótársa­ság mellett magánosok száll­tak itt meg. Eresztvényben is kevés a hely. Negyvenhárom fős pécsi csoport mellett 16 csehszlovák sportoló — röplab- dások — foglaltak szállást itt. A nagymezői turistaházban az utolsó SZOT-csoport nya­ral. Hollókőn nyugalmas a hét vége, szombat délig egyet­len szállást sem foglaltak. Munkavédelmi vetélkedő A KISZÖV szervezésében augusztus 16-án tartják meg a megyei munkavédelmi ve­télkedőt, amelyen hat szövet­kezet 5—5 fős válogatott csa­pata vesz részt. Ezt megelőz­ték a szövetkezeteknél szer­vezett munkavédelmi vetélke­dők és a legjobb csapatok vívták ki a továbbjutás jogát. A megyei verseny első két he­lyezettje később Miskolcon, a területi vetélkedőn vesz részt, ahol Borsod, Heves megye csapataival mérik össze a munkavédelmi szabályzatok­ból szerzett tudást. Később ke­rül majd sor az országos dön­tőre. * A megyei versenyen az el­ső helyezett csapat jutalma 2500 forint, a másodiké 1500, a harmadiké pedig 1000 forint lesz. Ezenkívül valamennyi csapat tárgyjutalmat kap. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter KÖSZÖNETÉ a gabonabetakarításban részt vevő dolgozóknak AZ IDEI gazdag kalászos gabonatermés be­takarítása az ország egész területén sikeresen befejeződött. A jó kalászos gabonatermés biztosítja az or­szág jövő évi kenyerét, a megfelelő tartaléko­lást, a növekvő állatállomány takarmáriyel- látásának javítását és exportkötelezettségünk maradéktalan teljesítését. Üjabb bizonyítéka ez annak, hogy milyen tartalékok vannak a szocialista nagyüzemi gazdálkodásban, ha megfelelő összhangban érvényesül a műszaki­anyagi fejlesztés, párosulva a tudomány ered­ményeivel, az emberi hozzáértéssel, szorga­lommal és felelősségérzettel. Az összehangolt, szervezett munka jól ér­vényesült a gabonabetakarítás előkészítésében és elvégzésében. A munkában érdekelt gazda­sagok, vállalatok és irányító szervek jól hasz­nosították az előző évek tapasztalatait, örven­detes, hogy jelentősen javult a termelőszövet­kezetek és állami gazdaságok, a szolgáltató, felvásárló és feldolgozó vállalatok együttmű­ködése. Ez a munkák során a jobb műszaki­anyagi ellátásban, a terményátvétel zavarta­lanságában jól érvényesült. Tovább növekedett a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban az előkészítés és a végrehajtás szervezettsége. A mezőgazdasági üzemek vezetői az anyagellátás, a munkaszer­vezés, az emberekről való gondoskodás javí­tásával nagymértékben megalapozták a ga­bonabetakarítás sikerét. Külön ki kell emelni a kombájnosok nagy­szerű, fáradságot nem ismerő munkáját. Eb­ben a munkában élen jártak a szocialista bri­gádok, amelyek kiváló eredményeikkel, lel­kesedésükkel és fegyelmezettségükkel példát mutattak és ösztönzést adtak a gabonabetaka­rításban részt vevő minden dolgozónak. Az idei gabonabetakarítás nagyszerűen bi­zonyította a nagyüzemek kölcsönös segítő­készségét azzal, hogy a gabonabetakarítást korábban befejező termelőszövetkezetek és ál­lami gazdaságok gépeikkel a szomszédos gaz­daságok segítésére siettek. Ez nagymértékben hozzájárult a gabonabetakarítás gyors elvég­zéséhez, a termés biztonságba helyezéséhez. A termelőszövetkezetek és állami gazdasá­gok, valamint a vállalatok munkáját hatéko­nyan segítették a társadalmi, az állami és az érdekképviseleti szervek, a közlekedés, a va­sút, a rendészet dolgozói. Az összehangolt szervező, kivitelező műnk* és társadalmi összefogás eredményezte az idei gabonabetakarítás sikerét. Az idei gazdag kalászos gabonatermésért, a betakarítás gyors és sikeres elvégzéséért elis­merésemet és köszönetemet fejezem ki mind­azoknak, akik hozzáértő, áldozatkész, szorgal­mas munkájukkal hozzájárultak a jó ered­mények eléréséhez. A gabonabetakarítás szervezett, gyors és jó minőségű elvégzése jelentős időelőnyt biz­tosít a következő mezőgazdasági munkákhoz. Ennek az időelőnynek a jó kihasználása a to­vábbi munkasikerek fontos feltétele. A gabonabétakarítás befejező munkái közül a szaimabetakarítást és a tarlóhántást, illet­ve az időszerű nyári talajmunkákat és az is­tállótrágyázást még jelentős területen kell el­végezni. Ezek gyors elvégzéséhez most meg­felelő gépi erő áll rendelkezésre, így az őszi munkák megkezdéséig befejezhetők. Ez ala­pozza meg a jövő évi nagy termést. A gabonabetakarítás során elért időelőny jól felhasználható a küszöbönálló őszi mun­kák szervezett, előrelátó előkészítésére is. Eb­ben a munkában indokolt továbbfejleszteni azt a szervezettséget, amely a termelő-, a fel­dolgozó, felvásárló, szolgáltató vállalatok és az állami irányító szervek között kialakult. Az erő- és munkagépek, a szárítóberendezések üzemképessé tétele, az üzemanyag, alkatrész, a vetőmag és egyéb anyagi eszközök időbeni biztosítása, az emberek felkészítése és a ró­luk való gondoskodás feltételeinek megterem­tése az eddiginél is szervezettebb együttmű­ködést és összehangolt munkát igényel az őszi mezőgazdasági munkák elvégzésében érde­kelt termelőszövetkezetektől, állami gazdasá­goktól, vállalatoktól és állami szervektől. MEGGYŐZŐDÉSEM, hogy a termelőszövet­kezetek és állami gazdaságok, a felvásárló, fel­dolgozó, ellátó és szolgáltató vállalatok, az ál­lami irányítás és az érdekképviseleti szervek dolgozói a gabonabetakarítás sikereire alapoz­va előrelátóan, szervezetten készülnek fel a mezőgazdaságnak nagyobb feladatot jelentő őszi munkákra. Az őszi feladatok maradékta­lan elvégzésével is biztosítják az élelmiszer- gazdaság idei tervének teljesítését. Budapest, 1973. augusztus 12. DR. DIMÉNY IMRE s. k, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Éjszaka az országúton Ha az ember azt olvassa egy jelentésben, hogy a Volán Z-es számú Vállalatnál ebben az évben eddig 7693 gépjármű- ellenőrzést végeztek — nyolc esetben a rendőrséggel közösen —, akkor arra gondol, hogy ennél a vállalatnál minden rend­ben van. Ha viszont azt is számba veszi, hogy az 1457 ittas­ság- — szondázás — vizsgálat után 16 esetben állapítottak meg szabálytalanságot, vagy a műszaki ellenőrzések után a gépkocsik 20—25 százaléka nem vehet részt a közúti forga­lomban, akkor viszont már elgondolkodik. A jelentésben az­tán azt is lehet olvasni, hogy a jegycsalások, a gépkocsik jog­talan felhasználását is egész sorban találják az ellenőrök, bi­zony még sötétebb a kép. Vajon milyen egy délután, később egy éjszaka az országúton, erre kerestünk most választ. Karambol és szabálytalanság A gépkocsiban László Ist­vánnal, a vállalat igazgatóhe­lyettesével és a társaságunk­ban levő ellenőrökkel még ar­ról beszélgettünk, hogy min­dennek ellenére ebben az év- Den lényeges javulást tapasz­talnak. Kevesebb a baleset, különösen a súlyos. Az ellen­őrök is kulturáltabban vég­zik munkájukat. A beszélge­tést egy sajnálatos baleset szakította félbe. Endrefalván az útépítéshez szállítót anya­got az YC 92—40-es forgalmi rendszámú tehergépkocsi, ösz- szeütközött a CM 33—53-as rendszámú Skoda személygép­kocsival. Igaz, az anyagi kár nem nagy. Ki a felelős? Va­lamennyien, hiszen nem tar­tották be az 5 kilométeres se­bességkorlátozást ! Szécsény. A kenyérüzlet előtt áll Oláh Pál, a GC 61—82- es rendszámú autóbusszal, rá­adásul irányjelzés nélkül, ve­szélyes kanyarban. Az utasok kenyeret vásárolnak. A figyel­meztetésre Oláh Pál fölénye­sen annyit mond az ellenőr­nek: — Győzze meg maga az utasokat arról, hogy itt nem lehet megállni... Pedig az autóbusz-megálló alig 50 méterre vah, a felszál­lás előtt ezt a vásárlást el le­hetett volna intézni. Lehet, hogy erre éppen a gépkocsi- vezető szoktatta az utasokat? Ki tudja. Magam is ellenőr lettem. A dejtári elágazóban felszálltam a Patakra közlekedő járatra. Megvettem a menetjegyet. Amikor Ádám János, a GC 24—86-os rendszámú autóbusz vezetője észrevette a leállást jelző tárcsát, idegeskedni kez­dett — utólag akart kiadni jegyet egyik utasának. Másik utasának régen lejárt jegyet adott át, hogy azzal utazzék Patakig... Nagyorosziban Dénes Lász­ló ZIL kocsiját ellenőrzik. A szonda jó, rendben a menet­levél, de folyik az olaj. Figyel­meztetik is erre. (Jóval éjfél után, hazafelé ugyanezt a ko­csit már az út szélén láttuk Endrefalvánál, műszaki hibás lett.) 1 Dicsérő lap Legközelebbi megállóhe­lyünk Felsőpetény. Már jóle­sett, hogy itt dicsérni is lehe­tett. A GC 01—59-es rendszá­mú autóbusz szabályosan volt lezárva. Az előírásnak meg­felelően. Néhány száz méter­rel odébb, a GA 89—04 rend­számú autóbusz vezetőjét Is sikerült megtalálnunk. — Eddig ötszázezer kilomé­tert utaztam balesetmentesen. Egyszer majdnem sírtam, ami­törték az antennát a kocsim­ról. Részeg ember, víkende- zesre vágyó fiatalember min­dig lesz. Sokat olvastam már ilyen dolgokról. Ebből én ta­nultam. A kocsit mindig le­zárom — mondja a gépkocsi vezetője, Piaki János, aki egyébként már ezen a napon is 230 kilométert utazott. A fegyelmet László István igaz­gatóhelyettes a helyszínen ju­talmazza. Dicsérő, illetve ud­variassági lapot ad át Piaki Jánosnak. Keressük az autóbuszt Szécsénkén Géczi László autóbuszánál mindent rend­ben találtak az ellenőrök. Romhány ban viszont Járfás Isvtán arra hivatkozott, hogy az apósa takarította a buszt, azért maradt hyitva. Néhány méterrel odébb áll Nagy Ka­roly autóbusza. Az idő 21.35 óra. Az autóbusz tárva-nyitva, pedig jó a zár. Megkezdődik az ellenőrzés is. Kiderül, hogy Nagy Károly különböző he­lyeken 14 darab régen lejárt jegyet rejteget azzal a cél­lal, hogy barátjának, V. S. felsőpetényi TÜZÉP-esnek ad­ja át azért, hogy V. S. azt a saját vállalatánál számolja el. Nem furcsa egy kicsit? Csa­lás és nem más! Mór 10 óra is jóval elmúlt, arrfikor Szátokra érünk. Az első autóbusznál, amelyet Szi­lágyi Sándor vezet, minden rendben. De hol a másik ko­csi amelyiknek Szátokon kel­lene tartózkodni? , — Itt bizony már szombat óta senki sem aludt. Ügy lát­szik, hazamennek — így Vi- gyinszki József né, akinek a Volán havonta több mint 380 forintot fizet a szállásért. Ke­ressük akkor hát a kocsit. Szátok egyetlen utcájában sem találjuk. Irány Kétbo- dony, ott lakik a gépkocsive­zető. Autóbusz sehol. Hol le­het? Az ellenőrök sem talál­nak erre magyarázatot. Éppen 11 óra van. Érsek- vadkerten egy teljesen nyitott autóbuszt találunk, rendszáma GA 42—56, vezetője Varga Imre. Varga, amikor észreve­szi az ellenőrzést, rátámad az ellenőrökre. Minősíthetet­len hangon beszél mindenki­vel. Vádaskodva akarta bizo­nyítani igazát! Aztán az is kiderül, hogy ennek az autó­busznak ebben az időben Dej- táron kellene tartózkodni és nem Érsekvadkerten. Most úgy fogalmaznak, hogy el­lopta a kocsit, s oda-vissza „csak” 26 kilométerrel káro­sította meg a népgazdaságot. Ügy látszik. Vargának ez a kényelmesebb, s nem azon a szálláson eltölteni az éjszakát, amiért a Volán fizet Varga helyett... Néhány tanulság Jóval éjfél után fejeztük be az éjszakai ellenőrzést, rend­kívül vegyes érzelmekkel. Az ellenőrzés tapasztalatait azóta már a vállalatnál is elemez­ték, sőt több intézkedést is kiadtak. Megindult az eljárás a jegycsalőkkal szemben, fe­gyelmi eljárást kezdeményez­tek Varga Imi-e ellen. Ügy ér­zem, ezekkel az intézkedések­kel még nem lehet lezárni egy-egy ügyet. Hiszen az el­lenőrzés hatékonyságára, a társadalmi tulajdon védelmé­re a jövőben is nagyobb gon­dot kell fordítani. De az el­lenőrzés terjedjen ki az ittas­ságra, a műszaki hibákra és a gyorshajtásra is. S még vala­mit. Keresni kellene az utat ahhoz is, hogy hogyan lehetne jobban társadalmasítani az ellenőrzést, ami egészen biz­tos eredményekhez vezetne. Somogyvári László kor azt vettem észre, hogy le­NÖGRÁD - 1973. augusztus 12., vasárnap 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom