Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-12 / 188. szám

Háromszoros rekorder Polski Fiat Tőrökkel, kardokkal Tarjáira vívók két hete Szarvason Három edző, Oláh Krisztina, Buchinger György és Vertich Tamás vezetésével 31 tarjáni sportiskolás két hétig dolgozott Szarvason. Szálláshelyük a kollégiumban volt, itt is étkeztek, az edzésekre pedig átmentek a gimnáziumba. Vertich 'Tamással beszélgettünk, kérdeztük a napi prog­ramról. j— Az ébresztő háromne­gyed hétkor volt, majd a reggeli után minden nap ver- senybíró-taníolyamot rendez­tünk. Edzés következett ez­után 9 órától 11, fél 12-ig. Pi­henés, majd az ebéd után dél­után maximum egy óra stran­dolást engedélyeztünk. Dél­után még egy edzés követke­zett, aztán este fél 10-kor aludni tért a társaság. — Hasznos volt-e a szarvasi táborozás, és milyen célt szol­gált? — A két hét voltaképpen szakmai alapozás volt, és ez alatt az idő alatt Oláh Krisz­tina a kezdőkkel foglalkozott — akik legalább egy éve vív­nak —, a többiek a serdülő- korúak, vagy az idősebbek, edzőikkel folytatták a felké­szülést. A gyerekek elmondá­sa szerint rengeteget tanultak a két hét alatt, sokat vívtak, iskoláztak. / — Az eredmény biztosan je­lentkezik majd. — Feltétlen, hiszen a ko­rábbi években nem volt ha­sonló erősségű edzőtáborozás. Ügy képzelj üji, hogy miután a férfitőrözők és párbajtőrö­zők a II. osztályban szerepel­nek, ősszel a női tőrcsapat is pástra lép a III. osztályú CSB-ben. — Kik alkotják a csapatot? — Oláh Krisztina, Szaniszlő Gabriella, Somogyi Éva, Bárt­fai Katalin. Miklós Magdolna és Torják Ágota. Ha már a versenyeknél tartunk, decem­berben Debrecenben lesz a színhelye az országos sportis­kolás bajnokságnak. Itt vala­mennyi fegyvernemben pástra lépnek az SKSE sportiskolásai, a tervek szerint legalább hú­szán. — Milyen kiadást jelentett a kéthetes táborozás? — A gyerekeknek kétszáz forintot kellett befizetni, a fennmaradó 600 forintot a sportiskola fizette fejenként. A szakmai szempontot figye­lembe véve, ez a két hét fel­ért egy itthoni félévvel. Hadd említsem meg: kitűnő volt az ellátás, az étkezést a tatai edzőtábor kalóriamennyiségé­hez hasonlíthatom. — mondja Vertich Tamás, akit megza­vartunk, mert éppen tanítvá­nyaival foglalatoskodott. Kö­zülük sokan ott voltak Szarva­son. Véleményt kértünk a sportiskolásoktól. — Mondhatom,' Szarvason tanultam meg vívni. Itthon ment már a lábmunka, ott pedig minden mást megtanul­tam. A Gagarinban végeztem a nyolcadik osztályt, a Mü.M. intézet tanulója leszek, szer­számkészítőnek készülök. — mondja Breznyánszki Tibor, aki nemrégiben kezdte el a vívást. Tőle Kovács Zsolt ve­szi át a szót, aki a Stromfeld Aurél Gépipari Technikum második osztályát kezdi el szeptemberben. — Nehezen akartam eljönni Szarvasról. Itt tanultam meg azt a vívóigazságot, hogy meg kell szokni támadás után hárítani kell, és nem újból tá­madni. — mondja bölcsen. . Bártfai Katalin a, Bolyai Gimnáziumba készük — Űj volt, hogy naponta kétszer edzettünk. Remélem, meg lesz az eredménye a ke­mény edzéseknek. Sokat ta­nultunk, erősödtünk, ez a véleményem! — Nekem ugyanez a véle­ményem. Erős edzések vol­tak, én már csak tudom, hi­szen három éve vívok — Így Somogyi Éva, aki a gépipari technikumba készül. Hajdú Robi mindig tréfálkozik, most iá jókedvűen mondja: — Minden nap pecáztam, fogtam is egy rakás keszeget a Körös holtágán. Fürödtünk, csónakáztunk, a halat min­dig beadtuk a konyhára. * Az étkezésről jó a vélemé­nye Miklós Magdolnának is: — Naponta négyszer étkez­tünk, és ha kellett, repetát is kaptunk. Jó volt Szarvason. Élmény volt valamennyiünk­nek, hogy először vívtunk villanytőrrel. Tof-ják Ágota zárja a nyi­latkozók sorát: — Megnéztük Szarvast. Akik nem látták még, azok elmentek a világhírű arboré­tumba. Mielőtt elutaztunk, háziverseny volt, amelyen mindenki nyert. Csokoládét. Futkároznak, labdát ker­getnek az SKSE sportiskolá­jának vívópalántái. Az edző Vertich Tamás is együtt ját­szik tanítványaival. Ez a sportág is sokoldalú embert kíván. Szarvas az őszi ver­senyek felkészülésének egyik fontos állomása volt. (sz. lj Mai sportműsor KÉZILABDA Megyei I. osztály, női mér­kőzések: Karancslapujtő— Nagybátony, Karancslapujtő, 10 óra, v.: Nagy J., Szőnyi HSE—St. ZIM, Jobbágyi, 10 óra, v.: Földi, St. Textil—Szur­dokpüspöki, Salgótarján, Rá­kóczi úti iskola, 8,30 óra, v.) Szekeres. St. Kötő HTSZ— SBTC II., St. Építők-pálya, 8.30 óra, v.: Kászonyi. Férfi­mérkőzések: Keszeg—Rom­hány, Keszeg, 10 óra, v.: Csil­lag, Komoróczi. Diósjenő— Szőnyi HSE, Diósjenő, 10 óra, V.: Rottek, Tóth T. Nagybá­tony—Pásztó, Nagybátony, 10 óra, v.: Ba’oják, Juhász, St. Építők II.—Érsekvadkert, St. Építők-pálya 11,15, v.: Kászo­nyi, Szilágyi. St. Ingatlan— Tereske, Salgótarján, Paptag 9.30 óra, v.; Pattermann, Zor- ván. LABDARÚGÁS Az MNK megyei' selejtező­jének I. fordulója: Mátrano- vák—SKSE, Palotás—Nagy­bátony, Kazár—Kisterenye, Karancsberény—St. Síküveg­gyár, St. ZIM—PKSE, Hugyag —Balassagyarmati SE, Kiste- renyei MEZŐGÉP—Somoskő­újfalu, Erdőkürt—St. Öblös­üveggyár, Mohóra—Szügy, Nógrádmarcal—Dejtár, Ipoly- szög—Érsekvadkert, Szanda— Herencsény, Drégelypalánk- Bgy. Volán) Kisbágyon—Bér­céi, Ecseg—St. Volán, Nagy­oroszi—Ipolyvece, Felsőpetény —Szendehely, Bánk—Nógrád, Berkenye—Nőtincs, Nógrád- sáp—Rétság, Diósjenő—Rom­hány, Etes—Karancskeszi, Za- bar—ötvözet MTE, Rónafalu —Bárna, Nógrádsipek—Rimóc, Szécsény—Karancslapujtő, Ör- halom—St. Bányagépgyár, Szúpatak—Mátraverebély. Az elöl állók a pályaválasz­tók, a mérkőzések 16.30 óra­kor kezdődnek. Börzsöny Kupa labdarúgó­torna Borsosberényben. A résztvevők: Borsosberény, Le- génd, Horpács, Tolmács. A mérkőzések 10 órakor kezdőd­nek. Hétfőn játszik az Építők Megkezdődött a rajt a ké­zilabda NB II-ben. A Keleti csoportban szereplő St. Épí­tők férficsapata az őszi sze­zon első mérkőzését hétfőn játssza 17 órai kezdettel az St. Építők-pályán, a Ganz- MÁVAG csapata ellen. A ta­lálkozót Tóth III. és Tóth Z. vezeti. Tizenöt napon és 16 éjszakán át a wroclawi autó­pálya 32 kilométe­res szakaszán úgy­szólván megállás nélkül robogott egy Polski Fiat 125 p. összesen — ha leszámítjuk az expressztempójú műszaki szemlé­ket, üzemanyag­felvételeket és ja­vításokat — a ko­csi 361 órán, 36 percen és 39 má­sodpercen át szá­guldott. Ez idő alatt 50 000 kilo­métert futott, 138,27 kilométer óránkénti átlagse­bességgel. A volán mellett nyolc au­tóversenyző vál­totta egymást. A csapat kapitánya Sobieslaw Zasada, számos nemzetközi rallye és verseny győztese, az európai hírű versenyző volt. Az idővel, az ember és a gép fáradtságával folyó verseny szervezőinek elsődleges célja a kategória átlagsebesség­rekordjának megdöntése volt 25 000 kilométeres távon. A csúcsot a francia Simca tar­totta 117,6 kilométer órán­kénti eredménnyel. A Polski Fiat 138,081 kilométer órán­kénti rekordot ért el. A célt tehát elérték, s a kocsi oly „jól viselkedett”, hogy a szer­vezők döntöttek: megtoldják a próbát és megkísérlik meg- dönteni a 25 000 mérföldes és az 50 000 kilométeres távon felállított rekordokat. A Polski Fiat győzedelmesen került ki mindhárom próbából! Az elért eredmények érté­két emeli a tény, hogy a há­romszoros rekorder Polski Fiat közönséges szériakocsi volt, ami lényegtelen módosí­tásoktól eltekintve semmiben sem különbözött többi társá­tól, amelyeket mindenki vá­sárol. A szervezők döntötte® így, annak ellenére, hogy a nemzetközi szabályzat mesz- szemenő átalakításokat tesz lehetővé. A siker így annál jobb reklám a varsói személy- autógyár termékei számára! A gépkocsival tulajdonképp pen csak egyetlen komolyabb baj történt a próba közben: átégett az egyik hengerfej, amit feltételezhetően a gyertya okozott. A szerviz remekül összedolgozó kollektívája 1 óra 28 perc leforgása alatt ismét üzemképessé tette a kocsit. A műszaki személyzet összesen 7 óra 40 percet foglalkozott a Polski Fiattal, miközben ma­guk is sajátos rekordokat ál­lítottak fel: a 85 literesre bő­vített tank feltöltése például 45 másodpercig, a kerékcsere 1 perc 15 másodpercig tartott Itt tegyük hozzá, hogy a kocsi az új típusú lengyel STOMIL ■ abroncsokon futott, amelyek csillagos ötösre vizsgáztak. A gumikat ugyan három ízben cserélték, de egyedül azért, hogy különféle fajtáikat ki­próbálják. A próba befejeztével a mo­tort és a kocsi minden egysé­gét szétszerelték, majd aprólé­kosan átvizsgálták. Az első vizsgálatok alapján megállapí­tották, hogy a kocsi elhaszná­lódása nem lépi túl a 13—15 százalékot. Képünkön: a rekorder Pols­ki Fiat a célnál. A BSy. SE Sí életéből Az Egerben tartott területi versenyeken részt vettek a Sí serdülő versenyzői is. Hat fő szerzett jogot az országos dön­tőn való indulásra, amely au­gusztus 25—26-án Szombathe­lyen kerül megrendezésre. Augusztus 24—29-ig a Nyír- jesben 60 sportiskolás edzőtá­borozáson vesz részt. Itt ké­szülnek a szeptember 9-i or­szágos felmérőversenyre. A gyarmatiakat a pesti cso­portba osztották, ahol a Bp. Honvéd rendezi a küzdelme­ket. A táborozást Urbán Ár­pád vezeti. Augusztus 12-től a helyi strandon az első, harmadik és ötödik osztályos testnevelési tagozatos osztályok tanulói­nak és a sportiskola tagjainak úszótanfolyamot szerveznek. Az egyhetes tanfolyamon az úszni nem tudóknak az úszás alapelemeinek elsajátítását, míg a haladóknak a már meg­szerzett ismeretek továbbfej­lesztését oktatják. A tanfolya­mot Urbán Árpád, Kertész Gábor és Jónás István test­nevelő tanárok vezetik. Az elnök monológja Újra a megye legjobbjai kozott Az 1972—73. évi rétsági já­rási labdarúgó-bajnokságot nagy küzdelemben Borsosbe­rény csapata nyerte. A lab­darúgócsapat terveiről a sportegyesület elnökével, Ge­re Jánossal beszélgettünk. Övé a szó: — Nagy az öröm Borsosbe­rényben. Nem gondoltuk vol­na az őszi eredmények alap­ján, hogy a nagy riválistól, Horpácstól el tudjuk venni az elsőséget, de végül nagy örö­münkre sikerült. A csapat 14 mérkőzésből 8 alkalommal győzött, 1 alkalommal döntet­lenül játszott és 5 alkalom­mal vereséget szenvedett. A gólkülönbség 23:19. Nem va­lami dicséretes, tudom, a me­gyei bajnokságban sokkal jobb játékra van szükség. Magasabb osztály, megsoka­sodott gondok. Nem panasz­kodni akarok, örülök neki, mert nagyon szeretem a spor­tot és a „gyerekeket.” A felnőtt csapat mellett if­júsági csapatot is kell szere­peltetni. örülünk neki, mert NÓGRÁD — 1973. augusztus 12., vasárnap ) bőven van igazolt fiatal és legalább tudjuk ókét foglal­koztatni. Tizenöt fiatalnak és köztük jó néhány tehetséges játékosnak most csináltunk igazolást. Két-három új játé­kost átigazoltunk és bízom benne, hogy velük erősödik csapatunk. A bajnokság kez­dete előtt néhány csapattal tervezünk edzőmérkőzést. Az elmúlt héten az Űjpesti Dó­zsa ifjúsági csapata volt a vendégünk. Ezeken a mérkő­zéseken fog kialakulni a vég­leges csapat. Sajnos, anyagiakban nem állunk jól. A megyei bajnok­ságban kevés lesz a községi tanács kétezerforintos támo­gatása. Legnagyobb gondun­kat, a szállításit az állami gaz­daság segít megoldani. Anya gi támogatást a tanácstól és főleg a diósjenői termelőszö­vetkezettől várunk. Nagy gon­dot kívánunk fordítani a sa­ját bevételekre — tagdíj és ren­dezvény. — Kérjük a szurko­lóink segítségét is. Célunk? Szeretnénk meg­kapaszkodni ! A „gyerekek” lelkesedéssel, odaadással ké­szülnek. Remélem, nem lesz gondunk. Ez elsősorban a csapat tagjaitól függ, no meg a szerencsétől is. Utoljára 1967—68-ban játszott a csapat ebben az osztályban. Akkor még magam is nagyon aktí­van kergettem a labdát. Cé­lunk a kiesés elkerülése. Hiszem és remélem, hogy Szorcsik Gabi, Morvái János, Szász Géza és Molnár Pista sok-sok örömet szerez a be rényi szurkolóknak — fejez­te be az elnök. Aranyjelvényesek Négyszer volt első a Szondin — Első mérkőzésemet öt év­vel ezelőtt vívtam. Budapes­ten egy olyan versenyen, in­dultam, amelyen sem én, sem a mesterem nem vár­tunk nagy eredményt. Az­után következett a meglepe­tés, mert sikerült nyernem. — mondja Hranek Ferenc, az SBTC harmatsúlyú arany­jelvényes ökölvívója. — Ha nem tévedünk, a Szondi-versenyen szép sike­reid vannak? — Így igaz. Eddig 1970- től négy alkalommal sike­rült harmatsúlyban első he­lyen végeznem. Ügy is mondhatnám bérletet váltot­tam a dobogó legmagasabb fokára. Ezt a szép soroza­tot természetesen a jövőben is szeretném folytatni. — Mikor lettél aranyjel­vényes? — Érdekes módon, hiába szereztem négy első helyet az aranyjelvényes szintet csak tavaly sikerült edőször teljesítenem. Bekerültem az országos ifjúsági válogatott keretbe, és éppen egy NDK- beli turnéra készülődtünk, amikor megsérültem, kórház­ba kerültem, s megoperál­Fotó: Bitók ták a fülemet. Reményke­dem, hogy sikerül pótolnom az elmaradt NDK-s utat. — Melyik mérkőzésedre emlékeszel legszívesebben? — Ha lehet választani, egy 1969-ben vívott meccsre. Debreceni versenyzővel, egy '-Somlai Miklós nevű bok­szolóval mérkőztem. Soha kilenc perc alatt „annyi po­font” még nem kaptam, mint akkor. Nagy csata volt, és örültem, amikor az én ke­zemet emelte a bíró a ma­gasba eredményhirdetéskor. — Terveidről szeretnénk hallani? — Jövőre junior verseny­ző leszek. Szeretném teljesí­teni az első osztályú szintet. Több versenyen kívánok indulni az év hátralevő hó­napjaiban. örülnék annak is, ha ezekre a versenyekre él is engednének. Katonai szol­gálat előtt állok, és az a vágyam, hogy olyan alaku­lathoz kerüljek, ahol folytat­hatom az öklözést, fejleszt­hetem tudásomat — zárta a beszélgetést Hranek Ferenc, az SBTC aranyjelvényes ök- lözője. (németit) 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom