Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)
1973-08-07 / 183. szám
Ha minél előbb.. Közművelődés Mikszáth falujában ALIG háromszáz főt számláló, kicsiny, de megye-, sőt országszerte ismert község Horpács a rétsági járásban. Honnan ismertsége? 'Bizonyára onnan, hogy a község nevét szinte minden irodalom- történeti tankönyv megemlíti a Mikszáth Kálmán életével foglalkozó részben. Irodalmunk klasszikusa, aki itt született megyénkben, s ennél fogva is kiváló ismerője volt a nógrádi palóc és szlovák nép életének, sajátos érzelmi és gondolati világának, 1904- ben Horpácson vásárolt birtokot, hogy élete utolsó éveit csendes családi fészekben, az elődök, apák és nagyapák életmódjához hasonlóan élje. Az egykori Mikszáth-kúria, amelynek falai között az idősödő író alkotott, ma állami gyermeknevelő otthon. A tágas udvar és kert — gyerekzsivajtól hangos. Hat és tíz ev közötti gyerekek tanulnak, laknak itt, az irodalomtörténeti emlékeket idéző környezetben. A kúria épületének két szobájában a Nógrád me- 'gyei Múzeumok Igazgatósága állandó kiállítást rendezett be a nagy palóc emléke előtt tisztelegve. — Nincs itt semmi rendezvény, amióta a kultúrházat odaadták a nevelőotthonnak — hallom egy középkorú asz- szonytól, aki szerénységből, talán túlzott óvatosságból hallgatta el a nevét. — Van egy KISZ-, meg egy párthelyiség, az a kultúrház is. A községben valóban az említett helyiségeket használják kulturális célra.' Mit jelent ez? Milyen’kulturális rendezvényeket tartanak? Hoffer Miklós, aki a Balassagyarmati Fémipari Vállalat műszaki ellenőre, a Mikszáth- emlékszobák gondnokának fia mondja: — A párt- és KISZ- helyiségben tartjuk a szervezeti és falugyűléseket, a különböző társadalmi ünnepségeket. Ügy ötven körül férnek el a két helyiségben. A KULTURÁLIS rendezvények megbízott szervezője Kalcsó István tanár. Vele nem tudtunk beszélni, mert nem itt lakik. De kollégája és földije, a Szátokról naponta bejáró Babicz István jól ismeri az itteni kulturális viszonyokat, művelődési lehetőségeket, s készséggel áll rendelkezésünkre. — A jelenlegi helyzetet figyelembe véve, látványos cselekedetekre nem nyílik lehetőségünk. Nem csak a megfelelő művelődési objektum hiányzik, hanem a kellő felszereltség is. Az ifjúsági klubnak — amelynek tagsága nincs szervezeti tagsághoz kötve —, mindössze egy pingpongasztala és egy lemezjátszója van. Mégis — mert a közös szórakozás számára a legjobb hely — látogatott, főleg a hétvégeken. — Milyennek találja a programját? — Jónak. De a beszélgetések alapján ítélve, úgy érzem, hogy a többiek is megfelelőnek tartják. Terv szerint folynak a foglalkozások, többnyire — erre van inkább igény — kötetlen formában. De tartunk kötött foglalkpzású programokat is. Ezek rendszerint ifjúsági, politikai jellegű előadások. Babicz István ambiciózus, tevékeny fiatalember. Eddig képesítés nélküli nevelő volt. \ ősztől azonban már nem csak tanít, hanem tanul is az egri tanárképző főiskola magyartörténelem szakán. A múlt iskolai évben diákjai számára a népi hagyományok ápolása, a község történeti múltjának megismerése céljából honismereti szakkört szervezett. A megye, a község új- és legújabb kori történetével foglalkoztak. Munkájukról nemigen tudtak a községen kívül. S a jövő-menő, megyében utazgató ember számos ilyen esettel találkozik: szakkörök dolgoznák egyedül, minden külső eszmei, szakmai segítség nélkül. Az illetékes állami szerveknek, intézményeknek végre érdemes lenne rájuk figyelni. A község közigazgatásilag Nagyoroszihoz /tartozik. A tanácson ismerik a horpácsi- ak közművelődési problémáit. — A jelölő gyűléseken is több ízben elhangzott már, hogy szükség volna egy olyan nagyobb teremre, vagy kul- túrházra, amelyben filmvetítéseket és egyéb — jelenleg helyhiány miatt meg nem valósítható — rendezvényeket lehetne lebonyolítani — mondja Laczkó Andrásné tanácselnök. — Jogosnak tartjuk a horpácsiak kívánságát, s mindenképpen a kielégítésén munkálkodunk. Elképzelésünk szerint a jelenlegi tanács épületét alakítjuk át kultúrház- nak. ENNEK azonban pillanatnyilag van egy objektív akadálya: a tanács épületében lakó családnak kell új lakást biztosítani. Szeretnénk — a horpácsi lakosokkal együtt —, ha ez minél előbb sikerülne. Súlyok László • Hét osztatlan [ iskolával kevesebb A közoktatás-politikai határozat feladatai közül az egyik legfontosabb megyénkben is az osztatlan I—VII-es, vagy I—VlII-as öszevonással működő iskolák felszámolása. Nem csupán a fontos és sürgető teendők egyike, de a legnehezebbek közé is tartozik. A busszal elérhető helyekre iskolabusz beállítása — tárgyalások a Volánnal a bejáró gyerekek számára napközi biztosítása — mindezeket nem könnyű megszervezni. Éppen ezgrt nagy öröm, hogy a salgótarjáni járásból komoly eredményekről számolhatunk be. Hat I—IV-es összevonású csoportot sikerült nagyobb, osztott tanítási rendszerű iskolához csatolni. Ma- rakodipusztáról Karancske- szibe, Jánosaknáról Homok- terenyére, Mizserfáról Kazárra, Pusztamárkházáról Kiste- renyére, Etesamáliáról Btes- re és Somoskőről Somoskőújfaluba fognak bejárni a gyerekek szeptember elsejétől. A mátracserpusztai I—VIII-as csoport ügye a tanácsülés döntésére vár — itt mindössze hat gyerek számára kellene fenntartani az iskolát, ha nem találnak megoldást. A fenti hat község több mint száz érintett iskolása számára magasabb szintű lesz az oktatás, könnyebb a továbbtanulás. De a község lakói más vonatkozásban is „nyernek az ügyön” — felszabadult épületek, eszközök felhasználása útján. Kazáron a 25 férőhelyes óvoda helyett ősztől 50 férőhelyest biztosíhatnak, a többi faluban pedig különböző közművelődési feladatok ellátására: könyvtár, klub létrehozására gondolhatnak. A salgótarjáni központi úttörő művészegyüttes a nyár egy részét a tagok tudásának, művészi képességeinek fejlesztésére fordította. A gyerekek egyhetes továbbképző táborban vettek részt a balassagyarmatiak kedvelt kirándulóhelyén, a Nyírjesben. A délelőtti foglalkozásokat szabadon választott játék, szórakozás követte. A képen látható úttörőket — akik büszkén mutatják bábjaikat — éppen az egyik délelőtti foglalkozás befejezésekor kaptuk lencsvégre Kulcsár felv. „Úgy érzem. megtaláltam önmagamat...” A megyében szinte mindenhol ismerik a nevét; az öntevékeny művészeti csoportok patrónusa, a népi tánc szerelmese. Igazi közéleti ember, ízig-vérig népművelő. Már fiatalon eljegyezte magát ezzel a tevékenységgel és mégis hosszú éveknek kellett eltelni ahhoz, hogy főfoglalkozásává váljon a népművelés. — 1946. A kőszegi tanítóképzőben ekkor kaposolód- W be a színjátszásba, bábozásba, ekkor kezdtem megismerni és megszeretni a népi táncot. A kollégiumban gyakran szerveztünk falujárást ezekkel a kis csoportokkal. Műsort adtunk az 1948- as választások idején, versenyben álltunk a pápai tanítóképzővel, nemcsak a tanulásban, de a művészeti mozgalmakban is. Egyszóval az iskola és a kollégium aktív szellemi és művészeti élete mind közelebb vitt ahhoz, hogy megszeressem a népművelést, hogy iskolán kívül is képezzem magam, így jutottam el a szombat-í helyi oktatóstúdióba, ahol népitáncoktatókat képeztek. Székely István, a Nógrád Megyei Művelődési Központ munkatársa így emlékezik vissza a diákévekre, a kezdetre. A kőszegi öt év után valami egészen más, az eddigi munkájával homlok- egyenest ellentétes következett; beiratkozott á miskolci műszaki egyetemre. Am, ott sem' tudta megtagadni önmagát, részt vett a kórus- és a népi tánccsoport munkájában. Anyagi nehézségek miatt otthagyta az egyetemet és 1952-ben Nógrád megyébe került. — A BM megyei kapitánysága népi tánccsoportját vezettem. 1953-ban megnyertünk egy megyei versenyt, s talán ennek köszönhető, hogy még ez év áprilisától a megyei tanács művelődésügyi osztályára kerültem, az öntevékeny művészeti mozgalmak gazdája lettem. Aztán ismét kitérő következett Székely István életében. Visszakerült Vas megyébe, és a vasvári járás művelődési' házának rövid igazgatása után szakított a népműveléssel. Bányászokat toboroztak, s ő beállt, egy évig a tatabányai 11-es aknában dolgozott frontfejtésen. A Nógrád megyei AKÖV életének ismét egy állomása volt, nyolc évig tevékenykedett ott, mint forgalomirányító. — De ekkor már ismét kacsingatni kezdtem a népművelői munka felé. SZB- tagként az üzemi művelődés munkáját szerveztem, és 1955-től már rendszeresen foglalkoztam a megyei népi- táncmozgalommal, 1962- ben a Népművelést Intézet tanfolyamán, az együttesvezetői tanfolyamon szereztem képesítést. Együtteseinek vezetője és korreográfusa egy személyben. A megyeri cigánycsoporttal szép sikereket ért el, de nagy szeretettel beszél a szécsényi együttesről is. A Megyei Művelődési Központ módszertani előadójaként sok segítséget és támogatást nyújt a kazári és a szlovák fülekpüspöki együttesnek, a megyében működő öntevékeny művészeti csoportoknak. Eddig a rövid életrajz, egy ember vázlatos megismertetése. Am, a kép nem lenne teljes akkor, ha nem írnánk arról a belső feszültségről, igényről, azokról a gondolatokról, amelyek Székely Istvánt hajtják, irányítják, biztatják ebben a munkában. — Hogy irányítani tudjam e mozgalomban dolgozó embereket, ahhoz együtt kell éreznem velük, látni kell a gondjaikat, eredményeiket' látni kell az öntevékeny művészeti mozgalom távlatait. És érezni, értékelni az eddigi eredményeit. Mert ez a mozgalom bebizonyította létjogosultságát, sokan felismerték a benne rejlő energiát, a lehetőségeket. Az lenne a legszebb, ha minden csoport — legyen az Röpülj páva kör, vagy népi együttes — megtalálná a saját arculatát egy-egy falun belül. Mert ahány település, annyi sajátosság. Hogy mi kell az én munkámhoz? Mindenekelőtt szív, érzés, tudás, és lelkesedés. Egyáltalán nem bántam meg, hogy nem lett belőlem mérnök. De azt nagyon bánom, hogy több kitérőn keresztül jutottam vissza a népműveléshez. Mert az idő, az útkeresés — mint minden embert — engem is megviselt. Most már úgy érzem, hogy megtaláltam a helyemet, önmagamat. Mert minden fáradságával, éjszakázásával együtt nagyon szeretem, és remélem, hogy még jó ideig csinálhatom ezt a munkát. — vékiss— vvwwwyvwwww\/\an/v\/vvwyvwvvwvvwwv ÓKH ÁLÓ 09.) írta: Galgóczi Erzsébet „-VO'Vv-' /WVVWVnA^VVVVVVVV\A/UWWV/k/v^\/VVV^VW\/\A^ — Az elvtársak nem helyeslik, hogy Selyem Zsigát elbocsátottad. — Géza felüti a fejét. — Mert ha hanyag lenne. trehány, hozzá nemértő Vagy az? — Nem. De. .. — Ha milliós károkat oko-l zott volna a szövetkezet nek. . . Vagy okozott? — Nem. De. . . — Csegei nem hagyja befejezői a mondatot. — Van nekünk egy állami gazdasági igazgatónk. aki minden évben okoz tízmilliós kárt. Mégsem váltják le, mert amúgy „jó elvtárs. régi e'vtárs”. — Csegei elkomoro- dik. — Ez helytelen. Ez ugyanúgy szélsőség, mint á ti túlzott szigorúságotok. „A szocializmust azokkal az emberekkel kell felépíteni. akik vannak." — Géza megint szólni akar, de Csegei megállítja. — Selyem Zsiga nem lopott. Amit csinált, azt nem lehet úgy megítélni, mint egy lopást. Ha valaha az életben is lopott volna, akkor — bocsánat — nem egy szál gatyában ment volna oda hozzátok. És ha nálatok lopott volna, akkor már rég felépítette volna a házát. Nem igaz? — De. Valószínű. Én nem akartam elküldeni, de a vezetőség leszavazott. — A téesz többet veszít vele, mint Selyem Zsiga. — Most már mit tehetünk? — kérdezi Géza. Csegei azt hiszi, hogy Niklai puhul. — Visszaveszed — ajánlja, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog. — Bejelented, hogy a Területi Szövetség megvizsgálta az ügyet, és nem találta olyan súlyosnak, hogy ezért el kelljen bocsátani. Géza gondolkodik. Élesen Csegeire néz. — Mi köze a kettőnek egymáshoz? A vizsgálatnak és a Selyem Zsiga-ügynek? — Semmi! — Csegei zavartan tölt a poharakba. — Egyáltalán* semmi. — Én a vizsgálat ügyében jöttem — mondja Géza makacsul. r— Én egyedül nem állíthatom le a vizsgálatot. Legfeljebb megbeszélem az elv- társakkal. — Koccintásra nyújtja poharát s hozzáteszi „legfeljebb” nélkül: — Megbeszélem velük... Te pedig gondold meg a Selyem Zsi- ga-ügyet. Géza feláll. —■ Ezen már nincs mit meggondolni. Másnap reggel öt, hajszálra egyforma Volga érkezik a termelőszövetkezet irodájához. Az iroda előtt munkába haladó parasztok, s a gépszín dolgozói elképedve, s összesúgva bámulják ezt az autócsordát. A tíz ellenőr állva is alig fér el a három kis helyiségben. — Általános ellenőrzés — mondja Müller, aki szemlátomást ,a „brigádvezető”. Gőgösebb, s fontoskodóbb, mint eddig bármikor. — Kérjük a leltárkönyveket! Míg Csorvás szolgálatkészen edőhordja a leltáríveket, Géza fogcsikorgató Indulattal szemléli őket. — Leltárt akarnak csinálni? — Ez az utasítás — feleli Müller hidegen. Géza ^majdnem szétrobban. — Most? Három hónap múlva zárszámadás! Akkor úgyis leltáiózunk! Mire jó ez? — Ez az utasítás. — Papír van? — kérdezi Géza. Müller odaadja a géppel írt papírt. Három olvashatatlan aláírás és több pecsét. — Ki írta ezt alá? — Az elvtársak. Géza dühöngve ketté tépi a papírt. — Itt nem lesz leltár! Zsuppán hátulról lefogja. — Ne őrülj meg, te ... — s lenyomja Gézát egy székbe. Az ellenőrökhöz fordul. — Tessék elvtársak. — Ezek a leltárkönyvek? — és Müller Zsuppánhoz fordul. — Zsuppán elvtárs, lesz szíves eligazítani az embereimet —, s az ellenőrök és Zsuppán kimennek az irodából. Csorvás sürgősen iszkol utánuk. Ketten maradnak. Sáray gyorsan berámol a fiókjába, magára teríti esőköpenyét, s indul. Géza fölfigyel. — Hová megy? — Előkészítem a szüretet — mondja Sáray higgadtan —, így beszéltük meg. — Vár egy kicsit, s majdnem gyengéden mondja, — Gyere te is, Géza. Nem olyan rossz hely az a pince. — Megy a rosseb! — mondja Géza sötéten. Félmodern tehénistálló. A jászlakhoz kötözve két sorban áll a száz tehén. Pillanatok alatt meg lehetne őket számolni. De a két ellenőrnek nem sürgős — Gézának úgy tűnik — sőt! Név szerint keresnek minden tehenet, s még az adatait is ellenőrzik. Az istálló egyik végéből átsétálnak a másik végébe, ha ott a kereseti tehén. Pellek Gyuri, elmaradhatatlan micisapkájában mérgesen irányítgatja őket — még a vasvillát sem volt érkezése letenni a kezéből — vagy nem is akarta? Úgy érzi magát, mintha rajta keresnének egy elveszett tehenet. A két ellenőrtől távol Gyuri odasúgja Gézának: — Nem lesz baj abból a törött lábú tehénből? — Ugyan — mondja Géza. — Az állatorvos hozzájárult. — Akkor mi ez? — kérdezi Gyuri. Az egyik ellenőr int Gyurinak: — Legyen szives. Gyuri nem mozdul. Dühöd és ellenséges. Géza mellett várja meg, míg az ellenőrök odaérnek. Géza lehetetlen dühvei kérdezi; — A halakat nem számolják meg? Mert halastavunk is van. Magtár. Óriási cementpad- lós épület, az egyik felében ömlesztve a búza, nem is lehet látni, hogy mennyi. Férfiak zsákokban a búzát, s a tele zsákokat a mázsára hordják. A mázsa mellett két másik ellenőr. Egykedvűen mérlegelnek, s jegyzik az eredményt. A férfiak a hodály másik oldalára hordják a lemért zsákokat, s ott újra kiöntik a betonpadlóra. A búzahalom oiyan óriási — szinte reménytelen, hogy ezzel valaha is végezzenek. Géza nézi egy ideig az ajtóból, aztán belép. — Jóska — mondja egy középkorú embernek —, ha már úgyis fölméritek, hagyjátok bent a zsákokban. Ne öntsétek ki. — Mi is mondtuk már reggel — mondja dühösen az ember —, de nincs elég zsákunk. — Majd szólok a raktárban, hogy küldjenek. — Az bajos lesz — mondja az egyik ellenőr —, olt is leltároznak. Gézát elönti az indulat. — Igen? Akkor mérjék fel maguk! — Az emberekre kiált. — Hagyjátok abba! Menjetek ki krumplit szedni! Az emberek tétován álldogálnak. 4 NÓGRÁD — 1973. augusztus 7., kedd (Folytatjuk)
