Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-04 / 181. szám

Fogarasi Béla hangversenye Balassagyarmaton A kulturális alapok felhasználása és a közművelődés AZ ELSŐ szám Bakfark Balint XVI. századi, nemzet­közileg elismert lantművész Lantíantázía című műve volt. Bakfark jelentősége az, hogy a XVI. század úgynevezett vokális polifóniáját (énekes többszólamúságát), melyben minden szólam egyenrangú, bonyolult szólamevezetések- kel teli, megszólaltatja lant­ján. Ez olyan nagy dolog volt, hogy halála után köz­mondássá vált: „Bakfark után nyúlni a lanthoz”, az­az olyasmihez kezdeni, ami­hez nem ért valaki A nagy dallamívek bonyolult szöve­vénye és a díszítések hihetet­len sokasága és finomsága az előadást nagyon nehézzé te­szik. S mindezeket Fogarasi Béla megoldotta, könnyen, fölényesen. Bach: h-moll saraband és double előadása volt az a pár perc, amikor nagyon rá kellet döbbennünk, hegy ko­moly előadó szól hozzánk. A szólamok hol feltűntek, hol visszahúzódtak, hogy ismét a felszínre kapaszkodjanak. A hangszínek gazdagsága és mértéktartása, teraszossá- aa olyan plasztikussá tette a hallottakat, hogy szinte a térben láttuk a megszólalta- tottakat. Ezek azok a pilla­Illúziók nélkül Az országos minősítő vizsgán is elismert Röpülj páva köröknek több mint egyharmada a megyénkben van. A Nógrád községben hetedszer megrendezett nemzetiségi ta­lálkozó műsorlapján is sok ismerős, kedvelt és színvonalas produkciót nyújtó együttes nevével találkozhattunk. A karancslapujtői Gong színpad szereplése is méltán keltette fel a figyelmet. De... — néhány „de”-vel kezdődő gondola­tunk is támadhat mindezek nyugtázása után, A NÓGRÁD július 29-i számában E. I. cikke (Amatőr művészeti csopor­tok szerepe a közművelődésben) is említ néhány tényezőt a negativumok sorából. Felveti, hogy gyakran' egy együttest, különösen irodalmi színpadot, kizárólag a „szolgáltató funk­ció”, a családi és társadalmi ünnepségeken való szereplés céljából tartanak fent. Ez pedig együtt jár a sematikus mű­sorválasztással, és a lélektelen előadással. A végső össze­gezésben a hátrányos helyzetű együttesek feltételeinek meg­változtatását, az öntevékeny művészeti mozgalom megítélésé­nek módosítását jelöli meg megoldásként, feladatként. ★ ü ' .^ Tulajdonképpen nem is vitázni szeretnék a fentiekkel, csák egy-két „de”-vel kiegészíteni, egy példa leírásával. A cikk a kiemelkedő együttesek, báziscsoportok között említi a salgótarjáni Kohász „Petőfi” színjátszó csoportját. Csics György, a színjátszók vezetője nagyon józanul látja, hogy ez már jó ideje nem igaz. — Az együttes 1887-ben alakult. A 75 éves jubileumon, 1972-ben talán még erős gárda volt együtt. Az erőtlenedés okait az öntevékeny mozgalom egészének — főleg a szín­padok és kórusok vonatkozásában érezhető — hanyatlásával látom összefüggésben. Banális lenne a televízióra kenni min­dent, sőt, az öntevékeny mozgalom népművészettel össze­függő ágát éppen a tévé kedveltette meg. Általában a sza­bad idő kihasználásának megnövekedett lehetőségei hozták magukkal, hogy kevesen szánják rá az idejüket arra, hogy amatőr művésszé képezzék magukat. A másik oldala a dolog­nak a „felvevőpiac” változása. Ma már nincs értelme, 2—3 hónapos munkát beleölni egy-egy egész estét betöltő szín­darab megtanulásába — 3—4 alkalommal játszhatnánk, és akkor sem túl nagy érdeklődéssel kísérve. Régen — tényleg voltak nagy sikereink. Akkoriban négy nívós üzemi cso­port is játszott. Sok jó, a hagyományos darabok köréből ki­választott előadásunk volt. De, akkor megvolt az.igény is erre a kulturális szolgáltatásra: színházpótló szerepük volt. Hogy ma mi lenne a megoldás? Próbálkoztunk a korsze­rűbb, pódiumszerű, modern előadásmóddal, de a mi kö­zönségünknek csak olyan vékony rétegét értük el vele, hogy nem láttuk értelmét a kísérletezésnek. — Utoljára milyen nagyobb lélegzetű előadásuk volt? — Tayasszal a „Petőfi emlékezete” című. Előtte, tavaly decemberben a vasas színpadok országos fesztiválján, Óz- don Galgóczi Erzsébet egyfelvonásosát adtuk elő. A címe: Aknamező. — Hol lépnek fel a különböző ünnepségeken kívül? — Adtunk műsort a kiegészítő parancsnokság kérésére, jártunk Vidéki művelődési házakban a választások idején, el­megyünk munkásszállókba — főleg vidám jeleneteket kér­nek. De ez már csak pangás. — Tényleg általánosnak látja • a műkedvelő színjátszás hanyatlását? Hiszen láthattuk a tévében a tatbányai szín­padot, itt a megyében pedig a Gong színpad kiemelkedőt tu­dott nyújtani. — Szurkolok, hogy ezeknél az együtteseknél tovább tart­son a lendület. De a közönséggel ott is baj van, sokan tudo­mást se vettek róluk. — A saját esetükben milyen megoldást lát? — Ma 10—14 főt is nehéz összeszedni, nem is minden­ki az üzemünk dolgozója... A Kohász Művelődési Otthon ve­zetősége mégis úgy döntött, hogy várjuk meg az őszt, hát­ha lesz jelentkező egy-egész estét betöltő mai magyar drá­ma eljátszásához. Nem tudom, sikerül-e, de talán itt már más megoldásra kellene gondolni. Ne erőltessük a színját­szást csak azért, hogy legyen, hiszeg így semmit sem tel­jesít a feladatai közül. A város üzemeiből össze kellene szed­ni, egy igazán ütőképes gárdát. így együtt talán jobban sike­rülne jót és jól játszani. Ha meg egyszerűen feloszlatják a színpadot, akkor én azzal fejezem be, hogy - érdemes volt eddig csinálni ... G. Kiss Magdolna 4 0 NÓGRÁD - 1973. augusztus 4., szombat AZ ORSZÁGOSÁN is is­méit Veres—Fogarasi duó egyik tagja, Fogarasi Béla. ezúttal egyedül játszott égy teljes estén át. Eleinte kette­jük önálló hangversenye is merész vállalkozásnak tűnt, de csodálatosan összeszokott, összecsiszolódott játékuk nagy népszerűséget biztosí­tott számukra. . Kétségtelenül: Fogarasi Béla a mai magyar* klasszi­kus gitár-előadóművészek él­gárdájába tartozik. Műsorát úgy állította össze, hogy be­mutathassa nagyszerű stílus- érzékét a reneszánsztól nap­jainkig. Ez a tervszerűen felépített műsor feszítette az est hangulatát a reneszánsz cizélláltságától a barokk szi­gorú szerkesztettségén át a modem gitárjáték minden rafináltsággal megtűzdelt virtouzitásáig. S minden stí- i usban fölényesen, egyszerű tud. lenni Fogarasi Béla, mert nincs technikai problémája, és van zenei vénája. Ezen tulajdonságok elmon­dása után válik világossá, hogy miért lehet Fogarasi Bélának egyéni előadásmód­ja. Olyan, mellyel eleget tud tenni a kialakult kívánalmak­nak, de ezeken felül olyat is tud, amit mások nem. natok talán, amikor az audi­tív időbeliség és a vizuális térbeliség találkoznak. Hallottuk Sor Variációk egy Mozart témára című mű­vét Talán a mű egyik variá­ciója sem ér fel a mozarti magasságokig, bár mutatós, hálás előadási darab. Méltó befejezése volt az estnek Albenitz, a modem gitárjáték megteremtőjének Konzert Jota című szerze­ménye. (jota: legnépszerűbb spanyol tánc, melyet a párok felemelt karral, kézfogás nél­kül járnak). Az előadó be­mutathatta a modern gitár- játék szinte valamennyi for­télyát virtuóz fogását, a do­bolást, a pengetések sokféle­ségét és számtalan hangszí­nét. Méltó partnere volt Foga­rasi Bélának a két szavaló. Molnámé Merczel Erzsébet és Mészáros Ágnes. Példája annak, hogyan lehet „fél- árnyékban” maradni, & tel­jes szívvel előadni. AZ ELŐADÁS számait Gyérik Éva közölte, szépen, kulturáltan. 1973. július 30-án, este a Balassagyarmati Erdőgazdaság klubhelyiségét megtöltő hall­gatóság többet kapott, mint amit várt. Réti Zoltán Nyolc évtized ___;_________________i SjT özéletflnkben egyre többször és több fóru­mon esik szó az üzemek, vál­lalatok és termelőszövetkeze­tek kulturális alapjainak felhasználásáról. Minek tu­lajdonítható a megnövekedett érdeklődés — adódik a kérdés sokak számára, akik csak el­ejtett beszélgetésekből, vagy a hírközlő eszközök informá­cióiból hallottak mindezek­ről. i A kérdésre adott válasz ké­zenfekvő és egyszerű: a kul­turális alapok felhasználása iránti fokozott érdeklődés a közművelődés jelenkori fon­tosságának felismeréséből kö­vetkezik. A tudományos-tech­nikai forradalom idején a közművelődés össztársadalmi ügy — állapította meg az MSZMP X. kongresszusa. Az elmúft év novemberének kö­zepén lezajlott központi bi­zottsági ülés pedig az ideoló­giai helyzet értékelésében már feladatként határozta meg a közművelődés fejlesztése át­fogó tervéhek kidolgozását. A központi határozatokat helyi intézkedések követték. A megyei és a járási pártbi­zottságok végrehajtó bizottsá­gi üléseken vizsgálták meg területeiken — megyénkben is — a közművelődés helyze­tét, továbbfejlesztésének fel­adatait, s információkat kér­tek a különböző termelőegy­ségektől kulturális alapjuk nagyságára, felhasználásárá vonatkozóan. Az MSZMP Ba­lassagyarmati járási Bizottsága is — már több ízben vb-ülé- sen foglalkozott a közműve­lődés bonyolult, szerteágazó kérdéseivel. Egyik legutóbbi, július végén lezajlott ülésén a járás területén működő ter­melőüzemek és kereskedelmi egységek kulturális alapjainak felhasználásáról készített elő­terjesztést vitatta meg. Az előterjesztés készítői vizsgálatuk során 14 termelő­szövetkezet, három ÁFÉSZ, egy ktsz és hét üzem adatait nézték meg és dolgozták fel. Bizony, tapasztalataik nem mindenhol voltak a legmeg­felelőbbek. Az összegszerű­séggel általában nem volt baj sehol, a kor követelte igények­nek, a dolgozók számának és az anyagi lehetőségeknek megfelelően — tehát reálisan — elégséges nagyságú pénzt terveztek. A probléma inkább az alapok felosztása körül sű­rűsödik. A rendelkezésre - ál­ló pénzt nem a rendeltetésé­nek megfelelően, nem kizáró­lag és mindenkor kulturális célra használták fel. Egyes szövetkezetek például még mindig túl nagy összeget for­dítanak olyan kirándulásokra és külföldi utazásokra, ame­lyek a kulturális célt egészé­ben, vagy csaknem teljesen nélkülözik. S itt — félreérté­sek elkerülése végett — nem arról van szó, hogy ne kirán­duljunk és ne utazzunk vagy ne annyit, mint eddig. De- hogyisnem! De ezeket az uta­zásokat, kirándulásokat cél­szerűen és megfelelően hasz­nosítsuk úgy, hogy azok min­denkor a célállomás történel­mi, politikai, gazdasági és kul­turális múltjának, jelenének megismeréséhez járuljanak hozz' gyarapítsák ismeretein­ket. A kirándulások anyagi kiadásainak nagyságával le­gyen arányban a ‘tudati visz- szatükröződés, vagyis az anya­gi ráfordítás szellemi erővé váljék. szövetkezeteknél, vál­lalatoknál kulturális bizottságok működnek. A kul­turális alapok felosztásánál az eddigieknél jóval körültekin­tőbben és átgondoltabban kell ezek segítségét igénybe venni. S ugyanígy ajánlatos lenne az adott község közművelődési tervének tanulmányozása, a szövetkezeti, üzemi elképzelé­seknek az ezzel való egyezte­tése. A hiányosságok ellenére eb­ben a témakörben is vannak már pozitív tapasztalataink. Elsősorban ott, azoknál a gaz­daságoknál — mint például Drégelypalánkon, Szügyben, Érsekvadkerten, örhalomban, Dejtáron és Bercelen —,ahol jó a kulturális bizottságok működése és a községi műve­lődési házzal való együttmű­ködés. S különösen abban a két községben kedvező a hely­zet, ahol a művelődési ház kö­zös, tanácsi és termelőszövet­kezeti fenntartásban van. Ez az őrhalmi és dejtári példa gyümölcsöző, több oldalú hász- nossága révén mindenképpen követésre méltó, s a járási pártbizottság más községek­ben is szorgalmazza. A cserhátsurányi termelő- szövetkezet vezetői a munka melletti tanulás ösztönzésében mutatnak példát a többiek­nek. Ebben a termelőszövet­kezetben több idősebb dolgo­zó is beiratkozott az iskolá­ba, hogy a nyolc általános is­kolai végzettséget megszerez­ze. A tsz vezetői pedig — nagyon dicséretes módon — tanulmányi szabadásot bizto­sítanak tanuló dolgozóik szá­mára. A Röpülj páva körök* támo­gatásában, melyek egy-egy közös kulturális cél érdeké­ben megmozgatják az adott község apraját-nagyját, több termelőszövetkezet is példa­mutatóan jár el, de a eserhái- surányit, érsekvadkertit és a magyarnándorit név szerint is ki kell emelnünk. Az is­meretterjesztésben sokkal rosszabb a helyzet. A TIT- előadások Szervezését Csak egy-két tsz támogatja, szor­galmazza. Pedig minden ter­melőegységnek saját érdeke, hogy dolgozóinak általános és szakmai műveltsége lépést tartson a fejlődéssel, lehető­vé tegye az új, korszerű tech­nikai berendezések és techno­lógiai eljárások bevezetését és megfelelő, szakszerű alkalma­zását a termelésben. It gazdasági egységek többségének tehát, hogy megfeleljen a mai kor minden tekintetben magasabb követelményeinek, változtatnia kell a kulturális alap felosz­tásának eddigi gyakorlatán, s kulturális alapját valóban kul­turális célra, közművelődési intézmények és műkedvelő művészeti csoportok támoga­tására, a dolgozók általános és szakmai műveltségének nö­velésére, az ismeretterjesztés­re kell fordítania. Mert csak így, az anyagi és szellemi erők koncentrációjával, a terv­szerű együttműködéssel tud­juk maradéktalanul megvaló­sítani művelődéspolitikai cél­jainkat, s csak így válik tel­jessé a X. kongresszus által megfogalmazott alapvető Igaz­ság: a közművelődés össztár­sadalmi ügy. Sulyok László OVWW/WWWWV»WW\/WWWl*V\»WVW\*WVW\»W j PÓKHÁLÓ > (17° f > írta: Galgóczi Erzsébet | Bement a szovjet katonai pa­rancsnokságra, kunyerált tő­lük egy darut. Megkapta egy hétre, persze, ingyen.'Két nap alatt végeztek. Akkor köl­csön adta a szomszéd téesz-. nek, de kért tőlük valameny- nyi pénzt, hogy ajándékot ve­hessenek a két kiskatonának, akik a darut kezelték. Levál­tották, üzérkedés, vagy mi mi­att. Aztán volt egy olyan moz­galom: az erősebb segítse a gyengét. Izvinczai Józsefet például, akinek tűrhető, jó volt a szövetkezete, rászaba­dították a szomszéd elnökre, Szabó Lajosra. Izvinczai he­tente két napot töltött a szom­széd faluban, szépen megbe­szélte a brigádvezetőkkel, hogy mit csináljanak, s ahogy ha­zament, Szabó rögtön keresz­tezte az utasításait. Mind a ketten buktak... S jöttek ki elnöknek a Tanácstól, az Ál- latforgalmitólt, a MÉK-től, az ÁVH-tól, a Hazafias Népfront­tól, a rendőrségtől, a katona­ságtól, a vagongyárból,' a MÁV-tól... Zsuppán elpirul. — Én nem elnöknek jöttem! — Nem rólad beszélek! — mondja Géza zavartan. — Té­ged én hívtalak. — Egy idő­ben közmondás volt a járás­ban : Az ipar és a hadsereg se­lejtezett, s a selejtet rászaba­dították a mezőgazdaságra ... Ügy látszik* az én helyem is kell valakinek. Hát tessék! Zsuppán a téeszirodán te­lefonál. Egyedül van. — Hát, Galambos elvtárs, nagyon sajnálom, hogy a múltkor, amikor kint volt ná­lunk cikket írni, engem nem keresett meg. Elvégre, mégis csak mi ismerjük a tisztelt el­nökünket a legjobban. Nem értem, például, mért nem ír­ta meg, hogy tavaly egy trak­tor a határban szőrén-szálán eltűnt, és az elnök meghami­sította a leltárt, hogy ne von­ják felelősségre... Ne jegyez­ze, mert ez még semmi. Jöj­jön ki, tudok én magának olyan adatokat mondani... Azt az esetet sem említették magának, hogy a szovjet pa­rancsnokságtól kapott ingyen egy darut, és azzal a daruval hónapokon keresztül bérmun­kát végzett a járásban...? Nézze, ha nem érdekli magát, felhívom a Népszabadságot. .. Jó. Itt leszek a téeszirodán. Este hétkor, igen. A viszontlá­tásra. — Zsuppán leteszi a kagylót, s fergetegesen elne­veti magát. Niklaiéknál már fürdetés után vannak, a két gyerek pizsamában. Géza fotelban ül, a kislánya a nyaka körött, a kisfia előtte a padlón, nézik a tévében a híradót. Géza han­gulata rendkívül nyomott. A szomszéd szobában Anna készíti a gyerekek fekhelyét. A bejárati ajtó kivágódik, s a bivalyerős Zsuppán a gal­lérjánál fogva maga előtt ta- szigálja a nyápic és halálra vált újságírót. — Galambos, az újságíró — mondja Zsuppán, s Galambost megállítja Géza előtt. Géza csodálkozva bámul rájuk. — El akarja nekünk mon­dani, hogyan született az a cikk — magyarázza Zsuppán. Géza a kislányát lerakja a nyakából, s — menjetek anyu­kához — betuszkolja őket a szomszéd szobába, s' becsuk­ja utánuk'az ajtót. Kikapcsol­ja a tévét. — Ereszd el — mondja Zsuppánnak, s helyet mutat az asztal mellett. Mindannyi­an leülnek. Galambos a nya­kát tapogatja. A beszélgetés alatt kialszik a szomszéd szobában a fény, megjelenik Anna, csöndesen le­ül a háttérben, s gyermekru­hát kezd horgolni. — Kérem — mondja Galam­bos félve és zavartan —. egye­dül vagyok a mezőgazdasági rovatban... 280 falu... nem tudok alaposan utánajárni semminek... A főszerkesz­tőnknek ez a,jelszava: Nálunk helyreigazítás nincs ... Van olyan nap, hogy három ri­portot ... Zsuppán hatalmas öklét ki­teszi az asztalra. Galambos riadtan elkapja a tekintetét. — .Úgyis örök lelkiismeret- furdalásban élek — mit akar­nak tőlem? — Az igazai! — mondja Géza. — Önök életveszélyesen megfenyegettek — sóhait meg- adóan Galambos. — Mi az információinkat a megye és a járási szervektől szerezzük be. Ez is ott merült fel valahol. — Felmerül! — mondja megvetően Zsuppán. — Név szerint kitől „merült fel”? — Az ilyesmi nem név sze­rint merül fel. Telefonál a titkárnő, hogy az „elvtársak” szeretnék, ha például’ Niklai Gézáról írnék riportot Én meg szoktam kérdezni:'pozi- tíve vagy negative? Ha azt mondják negative — akkor abban a szellemben írom meg. Elvégre, ők ismerik a „terü­letet”. — És maga mért nem isme­ri? kérdezi Géza. — Mért nem jár utána a dolgoknak? — Értsék meg, nincs rá időm. Egy nevet mondtak az elvtársak: Pigniczki, azzal be­széltem is. Aztán jött vissza értem az autó, s addigra ké­szen kellett lennem. Ugyanis, egyetlen autója van a szer­kesztőségnek. — Elképesztő! — nevet dü­hösen Zsuppán. — A többi cikkét Is így írja meg? — Igen ... Mondtam mór, hogy örök lelki ismeretfurda lásban élek. — Mit szokott kapni egy ilyen cikkért? — Kapni? — csodálkozik Galambos. — A fizetésemet. Ez a gyakorlat. Hosszú csend. — De utolsó kukac praga! — mondja Géza csendesen. Galambos kitör. — Maguknak könnyű! 280 téesz van a megyében! Hu itt kirúgnak valakit, még el­mehet 279 helyre. De újság csak egy van! Ha engem in­nen kirúgnak,, hová megyek? ... Az egész szerkesztőség ezt csinálja. — Cinikusan elmo­solyodik. — Különben is. eev cikk miatt ma már senkit nem váltanak le. A cikk miatt nem! — Elmehet — mondja Géza rosszkedvűen. Galambos tétován feláll, az­tán visszaül. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom