Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)
1973-08-04 / 181. szám
Az emberhez szólva G yakran szóba kerül a munkahelyi pártszervezetekben, miként segítheti a politikai munka a leghatékonyabban a vállalati tervek teljesítését. Ügy véljük, azok válaszolják meg helyesen e kérdést, akik e tevékenység tudatformáló szerepéből indulnak ki. Vagyis abból, hogy az agitáció, a propaganda, a szemléletet, az emberek gondolat- és érzésvilágát kell, hogy alakítsa. Ez az igazi rendeltetése, ennél többre sem, de kevesebbre sem vállalkozhat. Nem egyszerűen „mozgósít” tehát a feladatok megvalósítására, hanem jóval többet tesz: a termelés úgynevezett emberi tényezőit alakítja, formálja. Azokat az erkölcsi, szemléleti, pszichológiai tényezőket amelyektől mind nagyobb mértékben függ a termelési feladatok megoldása. Lehet ugyanis egy terv köz- gazdasági, vagy műszaki szempontból a lehető legésszerűbb, végrehajtása mégis akadozni fog, ha a dolgozókat a vezetés csupán e tervek puszta végrehajtóinak tekinti. Ezért közvetlen „termelési érdek” a munkahelyi demokrácia kibontakozása. A pártpolitikai munkának ebben a tekintetben is megvannak a maga — nagyon jelentős — tennivalói. Mégpedig mindenekelőtt az, hogy ösztönözze az embereket a véleménynyilvánításra, felkeltse és erősítse bennük azt az érzést, hogy felelős gazdái üzemünknek. Az ösztönzés persze önmagában még nem elegendő. Nem sokat ér, ha a pártszervezet ugyan buzdít az együttes gondoskodásra, de nem fordít figyelmet az ehhez szükséges feltételek kialakítására. Ez utóbbi természetesen elsősorban a gazdasági vezetés, illetve a szakszervezet' dolga. De a pártszervezet is rajta kell, hogy tartsa a szemét, sőt közvetlenül is közre kell működnie ebben. Politikai munkával is, hiszen enélkül nem bontakozhat ki az eleven munkahelyi demokrácia légköre. S e légkör megléte vagy hiánya távolról sem mellékes. Ezért nem lehet egyetérteni azzal, ha a munkahelyi demokrácia fejlettségi szintjét csupán a szervezeti kereteken, formákon mérik. Nem elég tehát, ha csak azt vizsgálják, hány tanácskozást, gyűlést tartottak, mennyi részvevővel és felszólalóval, hogyan tartották meg a formai előírásokat és így tovább. Félreértés ne essék: távol áll tőlünk a szervezeti kérdések lebecsülésének szándéka. Hiszen az eredmény gyakran éppen az előkészítés alaposságán múlik. Például' azon, hogy egy termelési tanácskozáson miyen szélesre tágítják a résztvevők körét. Ha ugyanis túlzottan nagyszámú és szerteágazó a megjelentek tábora, az emberek szokatlannak és idegennek érzik a körülményeket, s inkább csak maguk között, szőkébb körben nyílvánítanak véleményt. Az efféle „kuckó- közvélemény” pedig nem elegendő a széles körű munkahelyi demokrácia kibontakozásához. ' De folytathatnánk a sort olyan tényezők megemlítésével, mint például a munkahelyi tanácskozások témáinak megválasztása. Hányszor hal- ' lani murtkások kifakadását amiatt, hogy az elhangzó előadások, tájékoztatók nehezen érthetőek, számokkal és műszaki részkérdésekkel agyonzsúfoltak. Vagy ugyanazokról a dolgokról esik szó unos un- talan, s nap mint nap találkoznak velük különböző fórumokon, illetve az üzemi sajtóban. Látszólag kisebb jelen- tőségif dolgok ezek, de az üzemi' demokrácia légköre nem kis részben éppen az ilyesmiktől függ. A különböző tanácskozások alapos, körültekintő előkészítése tehát nem lebecsülhető. Mégis hiba lenne a munkahelyi demokrácia problémakörét a szervezeti kérdésekre egyszerűsíteni, pusztán vagy elsősorban szervezeti oldalról megközelíteni. Azt kell elérnünk, hogy az üzemi demokrácia az egyes munkahelyek mindennapos életének állandó és természetes elemévé váljék. S ennek megvalósításában a mi körülményeink között a pártszervezet mindenütt kulcsszerepet tölt be: mindenekelőtt rajta múlik egy ilyen szemlélet és gyakorlat meggyökereztetése. 0 Természetesen a pártszervezetnek arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a munkahelyi demokráciának a termelőmunka mindennapjaiban történő érvényesítése nem öncélú folyamat, hanem a termelés előbbremozdításának, fejlesztésének eszköze. Ezért érdemel bátorítást például az olyan művezető, aki megbeszéli a dolgozókkal a döntések5végrehajtásának módját. A munka menetének ilyen kollektív megtervezése esetén is megtörténhet, hogy nem a legjobb megoldást választják. Ilyen esetben azonban könnyebben tudják a hibát kijavítani, mert a dolgozók felelősséget éreznek az eredményes végrehajtásért. E z a tapasztalat is megerősíti, hogy nem mindig az utasítás az egyszerűbb és célravezetőbb eljárás. A végrehajtás eredményessége attól is függ, mennyire érzik a dolgozók sajátjuknak azt á tevékenységet, amelyet végeznek, mennyire érzik magukat „beavatva” saját munkájuk előkészítésébe és eredményébe. S ez olyan tényezője a termelőmunkának, amelyet a pártpolitikai tevékenység soha nem hagyhat figyelmen kívül. Dr. Jenei György, az MSZMP KB munkatársa A gázfogyasztók biztonsága Szirénavijjogásra a járókelők szorongva fordulnak a mentőautó után. — .. .Már megint egy karambol?* Nem! Ezúttal gázrobbanás történt... Jönnek a tűzoltók. Közben szájról szájra jár a hír, pedig itt voltak a gázosok idejében, de nem -tudtak bemenni abba a lakásba. Meg lehetett volna előzni a balesetet — sőt, nem egyszer a tragédiát! Való igaz, hogy a szaporodó közlekedési balesetek mellett, sajnos egyre gyakrabban fordul elő — nem egyszer halálos kimenetelű — gázsziivárgás, gázrobbanás. Ezeket pedig igazságtalan vádaskodás lenne, a gázenergia mind szélesebb • körű felhasználásának a rovására írná. A gáz azért van, hogy könnyebbé tegye életünket. De — mint a fenti példa is tanúsítja, — az ilyen balesetek leggyakoribb oka, hogy egyesek fittyet hánynak a biztonsági előírások szigorú betartására, vagy éppen nem teszik lehetővé a szerelők ellenőrző munkáját, holott ez a gázfogyasztók elsőrendű érdeke! A balesetek zöme tehát nem a Gázszolgáltató Vállalaton múlik, amely mindent megtesz a gázfogyasztók és környezetük biztonságáért. Erre a törvény is kötélezi, amely a többi között elrendeli, hogy a fogyasztóknál felszerelt gázkészülékeket rendszeresen ellenőrizze, és az —észlelt hibákat nyomban kijavítsa! Hozzuk fel például a Tiszántúli Gázszolgáltató és -szerelő Vállalatot, amelynek szolgáltatási területén: — Pest, Nógrád, Heves, Boraod-Abaúj- Zemplén, Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar és Szolnok megyékben a földgáz és propánbután gáz, valamint Budapesten a propán-bután gázfo-, gyasztóknál — a szerelők nagy szakértelemmel fáradoznak a gáztörvény által előírt rendelkezések betartásán, a gázkészülékek rendszeres karbantartásán, s ha szükséges — kicserélésén. Természetesen. — a fenti tragikus példa is erre int — a szolgáltató vállalat lelekiis- meretes munkájához a gázfogyasztók megértésére, és segítségére is szükség van. Ennek egyik fontos fetétele, hogy — előzetes értesítés után — tegyék lehetővé a szerelőknek, hogy idejében feltárhassák a hibákat és megelőzzék az esetleges baleseteket. A gáz használata megköny- nyíti életünket, de a kényelmesség és a nemtörődömség veszedelmet rejt. Előzzük meg ezeket! Az ígért határidőnél öt nappal korábban, tehát már augusztus 15-én megnyílik Salgótarjánban a Lakberendezési Áruház. A napokban már fényképezőgép elé „állhatott” _ az impozáns előcsarnok és a lépcsőfeljáró, ahonnan a bútorokat bemutató pavilonok nyílnak majd. A belső építés reprezentatív színvonalát bizonyítja például, hogy a mennyezetet a Budai Várpalota díszítésénél használt mozaiktapétával burkolták — k — Colette születésének 100. évfordulójára -a Bübliotheque Nationale szeptemberig nyitva tartó kiállítást mutatott be. A Bibliotheque Nationale- nak »első ízben sikerült ösz- szegyűjtenip a Colette egyéniségét tükröző leveleket, kéziratokat, arcképeket, személyes emléktárgyakat. A kiállítás gerincét Colette életműve határozza meg: kezdődik a „Belle Epoque” idézésével (Claud iné, Gigi. Chéri), folytatódik a független nő megjelenítésének korszakával, majd visszafordulásával élete végén, a mesék világába. (Matin, , Fanal bleu, Vesper). Láthatók családi' emlékei, lepkegyűjteménye, munkaasztala és természetesen a „Fanal bleu”, ahogyan barátai olvasólámpáját nevezték. Az „Adáshiba” Bécsben Az „Adásihiha”, Szakomyi Károly komédiája Budapesten évek óta a Vígszínház sikeres darabja és külföldi turnékon is szívesen mutatják be. A magyar fővárosban több olyan vígjátékot játszanak, amelyek meglepő lendülettel és bátorsággal ragadják meg a mai problémákat. Szakonyi nem konfekciót gyárt. Hanem olyan szerző, aki érzékenyen figyel fel a történések zűrzavarában az arra érdemesre. Bécsben az eredetihez ragaszkodó német fordításban láthattuk a darabot. Érien Margó, rendezése valamivel hangosabb és élesebb, mint Várkonyi Zoltáné Budapesten. Az előadást a nézők lelkes tapssaj' üdvözölték. Salgótarján egykori vásártere — most az egyik legnépszerűbb lakótelep, Virágos, ligetes parkjaival egészséges és barátságos Mai kommentárunk A jövedelmi viszonyokról A KÖZELMÚLTBAN irodalmi hetilapunkban nyilatkozta dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, hogy akinek nincs meg a kellő áttekintése, az hajlamos a részletek, felszíni jelenségek alapján ítélkezni a parasztság jövedelmi helyzetét illetően. Vannak ellenkező tartalmú megjegyzések is. Bármiféle túlzó megjegyzés persze nélkülözi a realitást. Közel másfél évtized alatt a termelőszövetkezetek eljutottak odáig, hogy tagjaiknak a nehéz körülmények között végzett szorgalmas munkáért megadhatják a kellő ellenértéket. A szövetkezetek bérgazdálkodásával, a tagok és alkalmazottak jövedelemviszonyaival a közelmúltban foglalkozott Balassagyagyarmaton a párt járási végrehajtó bizottsága is. Általános tendencia, hogy az egyes ágazatokban — növény- termesztés, állattenyésztés, gépműhely — csökkennek az indokolatlan bérkülönbségek, ezáltal a bérfeszültségek. A férfiak és nők egyenlő munkáért egyenlő bért kapnak, bár egy-két negatív példa még manapság is akad. Az anyagi ösztönzés érdekében szinte minden közös gazdaságban teljesítménybért alkalmaznak, örvendetes dolog, hogy a szövetkezetek egyharmada üzem- és munkaszervezési tervet készített, sajnálatos, hogy a többiek még nem léptek a tettek mezejére. Beérték azzal, hogy ezek a kérdések szerepelnek a középtávú fejlesztési tervükben. Minden közös gazdaságban van bérszabályzat, tervszerűen irányítják, ezáltal fejlesztik a bérgazdálkodást. Erre pozitív példa Ma- gyarnándorban és Nógrádkövesden tapasztalható. A parasztság jövedelemviszonyai a járásban egyenletesen javulnak. Amíg egy munkanapra 1970-ben 92 forintot fizettek, egy év múlva már 97-et, tavaly pedig elérték a 100-at. Ezzel párhuzamosan emelkedett az egy munkanapra jutó termelési érték is, tehát a tagok és alkalmazottak megérdemelt jövedelemhez jutottak. Ha mindehhez hozzávesz- szűk a háztájiból eredő, ugyancsak számottevő jövedelme!, akkor megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdaságban dolgozók egyre jobban élnefe. Az ágazati elszámolási rendszer keretében örhalomban decentralizálták a bérgazdálkodást. Tapasztalatok igazolják, hogy a modernebb vezetési módszer esetén javul a munkafegyelem, nő a termelékenység, és hatékonyabb az eszközkihasználás. Ipoly vécén megbecsülik a törzsgárda tagjait, aki több mint tíz esztendeje tagja a közösnek, havi fizetésének 6 százalékát hűségpénzként kanja. Elterjesztése kívánatos a többi közös gazdaságban is, de egyelőre csak addig szabad nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. Általában az alkalmazottak valamivel többet keresnek a járásban, mint a tagok. Viszont az is igaz, hogy a szak- képzettséget igénylő ágazatokban (műhelyekben) zömfmet alkalmazottak dolgoznak. Az elmúlt évben a növénytermesztésben mérsékelt béremelést lehetett tapasztalni a járásban. Az állattenyésztésben erre csak néhol került sor, mivel ezen ágazatban több helyen már indokolatlanul magasak voltak a bérek. Drégelypalánkon viszont 30. Ipoly- vecén 12 százalékos béremelést kellett végrehajtani, hogy az állattenyésztési dolgozók elvándorlása ne következzék be. De emelkedett (3—25 százalékkal) a traktorosok, és 8—20 százalékkal a szerelők órabére is. A BALASSAGYARMATI járás szövetkezeteiben a dolgozók általában elégedettek jövedelmük alakulásával. A kedvező tendencia tovább fokozható, ha növkedik a termelés, javul a szakmai, műveltség, fokozódnak a teljesítmények, egyszóval közösség és a tagok kölcsönös érdek”’ tségét még harmonikusabbá teszik. R. I. Felsőfok — Moszkvában Moszkva legnagyobb tere a Vörös tér, körülbelül 75 000 négyzetméter nagyságú. A legkisebb tér — az- innen 200 méternyire levő Kujbisev tér — területe harmincad része a Vörös térnek. ★ Moszkva vhíd.ia a Moszkva-folyót átívelő kétszintes Metró-hid, * amely Luzsnyikit köti össze a Le- nin-heggyel. A híd hosszg 2 kilométer. *Moszkva leghosszabb utcája a 14 kilométeres Lenin sugárút. A legrövidebb — a Venyecianov utca — mindössze 48 méteg hosszú. ■fr A szovjet föváro-s legszéle* sebb sugárút ja a Leningrad sugárút. Szélessége 120 métei A metró leghoszabb föld alatti csarnoka az Arbatezka-' ja állomás. — hosszúsága 2.50 méter. NÓGRÁD — 1973, augusztus 4., szombat 5
