Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-31 / 203. szám

Évtizedes tapasztalatok A nyugdíjasokról, pontosabban a nyugdíj- korhatárt elért szakemberekről van szó. Azok­ra gondolok, akik sok-sok évi munka után el­érték 55., vagy 60. évüket, de jól bírják ma­gukat, egy ideig még dolgozni akarnak és szükség is van rájuk ott, ahol becsülettel dol­goztak. Példákat említsek? A Salgótarjáni Kohásza­ti Üzemekben Várszegi Sándor, a huzalmű pacolói csoportvezetője. Életének nagyobbik felét a gyárban töltötte, úgy ismeri az üze­met mint a saját tenyerét. Évtizedes tapasz­talatait jól hasznosítja, a betanított munkáso­kat irányítja. Nemcsak az acélgyárban,, de a városban is sokan ismerik és tisztelik Német Józsefet, aki nyugdíjba mehetett -volna, hi­szen főtechnológus, illetve műszaki főosztály- vezetőként éppen eleget dolgozott már. De kölcsönös megállapodás szerint műszaki-gaz­dasági tanácsadóként dolgozik tovább eredeti munkahelyén. Ezt a munkakört vajon ijól el­láthatja-e a legjobb képzettségű fiatal mér­nök? Aligha, ehhez a munkakörhöz sok évi gyakorlat, hosszú élettapasztalat szükséges. A nyugdíjkorhatárt elérte, de a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemekben dolgozik Maiina Zsófia, a GYEGO úszókőcsiszolója, Tivadar László, a huzalmű munkása, Lackó Dezső, a karbantar­tók fürdőkezelője. A FÜTÖBER építkezésen, a salgótarjáni és a balassagyarmati lakásépítkezéseken több­ször találkoztam főleg nyugdíjas bányászok­ból szervezett brigádokkal, akik fegyelmezett­ségükkel és teljesítményükkel példát mu­tattak. Üjabban telepített üzemeinkben éppen a nagy gyakorlattal rendelkező jó szakembe­rek hiányoznak, több helyen kezdők tanítják a iegújabbakat. Vajon az új gyárak vezetői a régebbi üzemek nyugdíjba készülő szakembe­reivel nem tarthatnának szorosabb kapcsola­tot? Az elmúlt év januárjától alkalmazzák a lovábbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlékot, és állami rendelkezésekkel bővítették a nyugdí­jasok foglalkoztatásának lehetőségeit. Ez jó az államnak, mert csökkenteni lehet a szak- emberhiányt, de jól járnak a koros emberek . is, mert a kereset több mint a nyugdíj, és később a nyugdíjukat a pótlékkal növelik. De lsmerik-e mindenütt a rendelkezéseket, jól al- kalmazzák-e? A Munkaügyi Minisztérium és a SZOT ada­tai szerint 1972-ben munkaviszony keretében az országban 285 ezer nyugdíjast foglalkoztat­tak, kilenc százalékkal többet mint 1970-ben. Tehát az új nyugdíjrendelet ösztönző hatása érvényesül. Mégis két ellentétes körülményt kell mérlegelni. Hazánkban az utóbbi években kiterjesztették a nyugdíjjogosultságot. Tiszte­let és megbecsülés a munkában megőszült idős embereknek, de a sok nyugdíjjárulék mégis csak anyagi megerőltetés a társadalom­nak. A nyugdíjasok továbbdolgozása mellett nyomosabb érv az, hogy 1975 után kis létszá­mú évfolyamok állanak munkába, tehát mun­kaerőhiánnyal kell számolnunk. Ki és mennyi ember akar dolgozni a nyug­díjkorhatár után? Ez helyenként és szak­mánként változó. Tudom, hogy a számok fon­tos jelenségeket mutatnak, de nem a szám­arány, hanem a munka értéke és hatékonysá­ga a fontos. Biztosan állítom, hogy az évtize­des tapasztalatokkal rendelkező munkás, mérnök vagy közgazdász régi munkahelyén a társadalom számára hasznosabb munkát vé­gez mintha otthon tesz-vesz, vagy alkalmilag fusizik. Abban is biztos vagyok, hogy a hasz­nos munka, a régi munkatársak megbecsülése, egyszóval a jó közérzet meghosszabbítja az emberek életét. A nyugdíjkorhatárt elért, de még munka­bíró emberekre már most szükség van és még nagyobb szükség lesz a következő években. Ezért az üzemek vezetői, a nyugdíjelőkészítő bizottságok és főleg az idős szakemberek is­merjék meg a kölcsönös érdekeket és éljenek a lehetőségekkel. F. L. így Ititjäk a munkások Az első benyomások és a valóság A' nagycsarnokban alig lát­ni embert a hosszan nyújtóz­kodó kábelsodró gépek mel­lett. Egyhangú, monoton zú­gásukat csak a különböző mé­retű alumínium tekercseket szállító targoncák i gyors szá­guldása élénkíti, szakítja meg. Ez a szokásos kép fogadja a látogatót a Magyar Kábelmű­vek Balassagyarmati Szabad- vezeték Gyárában. Vajon az első benyomások a gyakorlat­ban igazolják-e a látottakat? Válaszadásra néhány dolgozót kértem meg. BELLA SÁNDOR —- Egy éve hogy itt dolgo­zom. Előtte traktoros voltam, majd kőművesek mellett se­gédmunkásként kerestem a kenyereim. Nem tudom meg­mondani miért éppen ide jöt­tem dolgozni, bár mehettem 1 volna több helyre is. Az el­telt rövid idő alatt megszok­tam a gyárat, a és a munkát. v— Tud folyamatosan dol­gozni? — Igen. Minden reggel az egész napi munkához szüksé­ges anyag elő van készítve. Ha netán többre volna szük­ségem, csak szólok a műve- vezetőnek, s az azonnal intéz­kedik. Szükség van az ő se­gítségére, ha az ember telje­síteni akarja a normát, hogy meglegyen a pénze. Eddig még nem panaszkodhatom. Havonta 2590 forintot kere­sek, de előfordul, hogy 2—300 forinttal többet is viszek ha­za, főleg amikor jobb az anyag. Ilyenkor nagyobb a teljesítményem, kevesebb a szálszakadás miatt kiesett idő. Ez utóbbi gyakran azzal függ össze, hogy milyen méretű anyaggal dolgozom. — Elégedett az anyag minő­ségével? — Most jő. Két-három hó­nappal azelőtt bizony rossz volt, sokat kellett hegeszte­ni. Igaz ez csak egy-két per­cet vesz igénybe, de a sok ki­csi, sokra megy. — Van-e sok gépállás? — Havonta egy-két óra ve­szik el a váratlan meghibá­sodások elhárításával. Szerin­tem ez nem sok! Erre az idő­re órabért fizet a vállalat, ha folyamatos a gépállás. benkO Sándor — Júniusban jöttem ide, előtte a TEFU-nál rakodó- munkásként dolgoztam — kez­di a beszélgetést a sovány ar­cú. széles vállú,, jó felépítésű, izmos fiatalember, majd így folytatja. — Nem a munkától féltem. Nem tetszett, hogy 10 —12 órát kellett naponta dol­gozni, jóformán alig maradt szabad időm a szórakozásra, pihenésre. Itt jobb, mert csak nyolc órát kell dolgozni. Rá­adásul azt a pénzt, amit ott kerestem, azt itt is elérem. Az első hónapban 2700 forintot vittem haza, azt követően 2400 forintot kerestem. Az elmon­dottakon kívül még lényege­sen könnyebb a munka is, mert a nehezét a targoncák végzik el. Csupán az orsókat keli gurítani. Üj munkahe­lyemet megszoktam, jól érzem itt magam. Van munkám, tudok folyamatosan, kiegyen­súlyozottan dolgozni. A gép is megfelelő. Előfordul, hogy gyengébb minőségű az anyag, emiatt szakad a szál, többször kell hegeszteni. Ha ez gya­korta fordul elő, akkor leve- munkahelyet szem a gépről, félreteszem, a vállalat vezetősége pedig mint használhatatlant visszaküldi az alapanyaggyártóknak. Mióta itt dolgozom, azóta négy-öt órát álltam kisebb- nagyobb javítások miatt. Ha hosszabb időt vesz igénybe a hiba elhárítása, akkor tarta­lékgépen dolgozok, vagy más munkával bíznak meg. majd ezt dolgozok vonulok KOVÁCS GYULA — Annyival jobb itt, mint előző munkahelyemen, hogy teljesítménybérben dolgozok és többet tudok keresni. — Mennyivel? — Az elmúlt hónapban pél­dául 3500 forintot vettem kézhez. Ebben két vasárnapi túlórázás is benne van, de megéri. Ebből is látszik, hogy van elég tekercs, így hát nyolc órán keresztül nincs különö­sebb fennakadás munkámban. Nem vonatkozik ez a mosta­ni helyzetre. Jelenleg gyak­ran elszakad a szál, mert sa­lakos, ezért sokat kell hegesz­teni. Egy-egy hegesztés öt-tíz percbe telik, mert a huzalt végig kell vezetni a gépen. Tudomásom szerint ez új anyag, most kísérleteznek ve­le. Nem sok van belőle. Ez­után ismét jó anyagot, alumí­nium huzalt kapunk. OKOLENSZKY LÁSZLÓ — Vendéglátónál voltam szakács, majd bérfűrészesnek mentem, tavaly ősszel pedig ide kértem a felvételemet — sorolja eddigi munkahelyeit, mondja'. — Addig itt, amíg be nem katonának. Lehet, hogy utána újra visszajövök. Kezdetben az acélsodrógépen dolgoztam. Nehéz munka volt, ezért átkértem magam a mostani gépre. Ez gyorsabb, könnyebben lehet vele a nor­mát teljesíteni. Nem, nem kell az anyagra várni, azután sza­ladgálni. Mire bejövök addig­ra elő van készítve a napi munkához szükséges mennyi­ség. Ha jobban megy és úgy látom, hogy kevés lesz, akkor szólok a művezetőnek, aki nyomban intézkedik. Ez nem­csak az én, hanem az ő jól felfogott érdeke is. A gépem jó, időnként előfordul, hogy a gyenge anyag miatt gyak­ran szakad a szál. Ma szeren­csém volt, mert csak egyszer fordult elő. Ezt követően Gál László üzemvezető-helyettessel be­szélgetek. Elismeri, hogy a kísérletre szánt anyag még nem felel meg az előírt mi­nőségi követelményeknek. Hogy a vele dolgozó munkást ne érje károsodás, pótidőt utalványoz részére a műveze­tő. De ez csak erre az anyag­ra. a duralumíniumra vonat­kozik. A kísérleteket a gyár fejlesztési osztálya és a mű­szaki egyetem illetékes kará­nak dolgozói végzik. A beszélgetések során a munkások nem hivatkoztak népgazdasági érdekekre, ha­nem abból indultak ki; ami nekik jó, az biztos előnyös a népgazdaságnak is. Nem szé­pítették a valóságpt, nem tú­lozták el a gondokat, csupán azt és annyit mondtak el, ami őket ebben a témakörben ér­zékenyen érinti, foglalkoztat­ja, ami bántja, amire intéz­kedést várnak. Közel kerülni V. K. A tagfelvételi munka tapasztalatai az ELZETT-ben Telnek a jegyzetfüzet olda* íai. Matuszlka Mihály párttit­kár valóban sok tapasztalat­ról számol be. — Az elvégzett munka, & politikai kiállás, a nyíltság és őszinteség, nagyon fontos a ELHANGZOTT a beszámo- közénk, kommunisták közé. A ló, vége van a vitának is. Az tagfelvételi munkánkra né­összefoglaló után Matuszka hány nagyon fontos adatot is Mihály, az ELZETT szécsé- elmondanék. Az ötvenhárom nyi gyáregysége pártalapszer- párttag közül huszonhárom vezetének titkára még egy- olyan, akik egy-öt év közötti szer szót kér: párttagsággal rendelkeznek. — Tisztelt taggyűlés. A ve- Közülük tizenötöt itt, ennél az felvételüket kérőiknél. A gyár- zetőség már korábban a tag- alapszervezetnél vettünk fel. egységben dolgozók viszont a gyűlés elé terjesztette Gyeb- Talán a megoszlásról is né- nár Gyula és Szabó Béla hány szót. A párttagok közül szerszámkészítők tagfelvételi a közvetlen termelő mpnká- kérelmét. A taggyűlés akkor ban résztvevők száma har- egyhamgúlag ' egyetértett a két minckettő, ebből tizenegy a elvtárs pártba történő felvé- nő. Azzal is büszkélkedhe- telével. Azóta kérelmüket a tünk, hogy a párttagok közül járási pártbizottság végrehajtó harminc rendelkezik valami­bizottsága is megtárgyalta, s egyet értett taggyűlésünk ja­vaslatával. Most itt a taggyű­lés előtt örömmel teszek ele­get annak a megbízatásnak, hogy ünnepélyes keretek kö­zött átadjam a két elvtár­sunknak tagkönyvüket... Taps, s már mindenki a két fiatalember, Gyebnár Gyula, és Szabó Béla szer­számkészítők felé néz. A te­kintetek is gratulálnak. — Még annyit. A két elv- társunk felvételével alapszer- vezetünk taglétszáma ötven­háromra növekedett — told­ja meg mondanivalóját az alapszervezet titkára. Matuszka Mihály párttit­kárral a szobájában folytat­juk a beszélgetést. — Először is talán bemu­legkülönbözőbb falvakban laknak. Innét csak a munká­jukat látjuk. A felvételüket kérőiknél segít a/ vezetőség, vagy a párttag, az aiki abban a községben lakik, ahol a tagfelvételt kérelmező. Nos, ezek az elv társak végzik a a Kiváló - mondja tatnám az alapszervezetün- ami megítélésem szerint a két — kezdi a beszélgetést a legfontosabb. Mi nem várjuk párttitkár, aki egyébként, „ci-, meg azifc hogy valaki kérje vilben” a gyár rendésze. Va- magát a pártba. A pártba ve- 1 ahogyan mi örököltük ezt az zető utat mi mutatjuk meg a alapszervezetet, még hetven becsületes dolgozóknak, én­elején. A régi gépállomásról pen az egyéni huszonöt párttaggal. Azóta során. Természetesen olyan is sok minden történt. Amint a előfordult már, hogy a jelent- taggyűlésen is bejelentettem, kezőnek megmondtuk: még most már ötvenhárom kom- nem találjuk érettnek a oárt- munistát tartunk nyilván, eb- tagságra. Megbízzuk különbö- ben a gyáregységben. Hosszú zg munkával, s ennek a története ... nyit, ismét elővesszük a ké­— MA MÁR NYOLCSZAZ relmét. Ügy is fogalmazhat- köiria mozog a gyáregység néfe, hogy várakozási időt létszáma. A hetven százalék biztosítunk ezeknek az elv­lyen kormány-, miniszteri ki- községi munkát. Beszámolnák tüntetéssel, vagy dolgozó jelvénnyel Matuszka Mihály. Vajon van-e titka az EL­ZETT szécsényi gyáregységé­ben az alapszervézet tagfel­vételi munkájának? — Véleményem szerint csak szét kell nézni a gyáregység­ben, melyik dolgozó hogyan mozog. A beszélgetések so­rán pedig arról meggyőződni, hogy egy-egy embernek mi­lyen a párthoz való viszonya, hogyan áll ki, vagy véleke­dik pártunk politikájáról. A többi már a bizalmiak fel­adata. Mi az egyéni beszélge­téseket tartjuk a legfonto­sabbnak. Éppen ezért a veze­tőség tagjai szinte csarno­konként járják az üzemet, vagy a titkárnak, vagy a ve­zetőségi ülésnek, avagy éppen a taggyűlésen mondják el vé­leményüket. De kiadjuk a szervezeti szabályzatot is ta­nulmányozni. Később tesz- szük fel a kérdést: mit és hogyan ért? Mit ért a jog és kötelesség alatt?... Eat a munkát szeretni kell. Tisztel­ni az embereket, hogy önér­zetükben ne sértsük meg, ugyanakkor figyelmeztetni a párttagsággal járó kötelesség­re is. Hangsúlyozom, ezeket a szervezeti szabályzatból is­merhetik meg a párt újabb tagjai. Rideg, mechanikus módön a tagfelvétellel nem szabad foglalkozni. Ilyen módszerrel ez nem is mehet! Emberközelségbe kerülni az emberekkel. Segíteni a gond­jaikon, amelyek törvényesen is elimtézhetők. És még vala­mit. Az igen mellett határo­zottan ki kell mondani a ne­met is, csak emberségesen, beszélgetés emberi hangon, s nem száraz papííon. Azt hiszem, ez na­gyon lényeges. Mi ezt gyako­roljuk.- s talán ezért is jön­nék hozzánk szívesen az em­berek ... Mi nem tervezzük, ha ott bízó- hanem folyamatos munkának tekintjük a tagfelvételt alap- szervezetünknél. • A POLITIKAI Bizottság női munkavállaló, s nagyon társaknak. Hiszen nálunk ELZETT1 gváres^éc sok a fiatal is. Ez a pártszer- minden kommunistának van szervezeténél § P P vezet tagfelvételi tevékenysé- társadalmi munkája. Munkás- gét is meghatározza. Ügy ér- őrök, tanácstagok, szak szer­zem, sikerült előbbre lép- vezeti vagy KISZ-vézetők, nünk. Míg például az a-laku- mások pedig brigádvezetők, léskor csak egy női párttá- Éppen ezzel is biztosítjuk, gunk volt, most már tizen- hogy a párt közel kerüljön az négy asszony és lány tartozik emberekhez.« már eddig is érvényre jutott. Munkások­kal nőkkel és fiatalokkal erő­södik a párt. Ügy, ahogyan ez a határozat minden alap­szervezetre kötelező érvényű. Somogyvári László Á kohászati üzemekben f okozzák a tőkég exportot A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a második fél­évi feladatok meghatározásá­nál nagy hangsúlyt kapott a tőkés export fokozásának szükségessége. Ez különösen' azért került előtérbe, mert a minisztérium a Salgótarjáni Kohászati Üzemektől 6,5 mil­lió deviza bevételt vár. A hideghengerműben, az igényeknek megfelelően arra törekszenek, hogy maradék nélkül eleget tegyenek a fela­datoknak, Ennek keretében Libanonba 50 tonna széles csomagolószalagot, Finnor­szágba a KESKO cégnek 60 tonna szalagot küldtek. De az NSZK-ba, Jordániába és Irak­ba is útnak indult már jelen­tős mennyiségű hengerelt sza­lag, amely segíti a feladatul tűzött deviza bevétel biztosí­tását. Legutóbb Indiába ke­rékpárabroncsot és sárvédő­anyagot indítottak útnak. Az NSZK-ba 300 tonna rakodóla­pos kábelszalag, Iránba pe­dig speciális minőségű cso­magolószalag indult. A népgazdaság által meg­kívánt deviza bevételre szük­ség van, ha igényt tartunk ar­ra. hogy devizamérlegünk po­zitív legyen. Az ország lakói­nak szükségük van olyan kül­földi termékekre, amelyeket országos gondok megoldását, csak devizával tudunk megfi- akkor személyes érdekeiken zetni. S ha a kohászati üze- túl fontos közérdeket is se­rnek segítik az ilyen irányú gitenek vele. ________________________/ S íatisislikai évkönyv, 1972. A közeljövőben lát napvilá­got a Központi Statisztikai Hivatal szerkesztésében, a statisztikai kiadó vállalat gondozásában a Statisztikai évkönyv, 1972 című kiadvány. A magyar statisztikai szolgá­lat e gazdag adatgyűjteménye átfogó képet ad hazánk fejlő­déséről, gazdasági és társadal­mi helyzetéről. Részletesen foglalkozik a népesség, a nép- mozgaiom és a nemzeti jöve­delem alakulásával, tájékoz, tat a beruházások, az Ipar, a mezőgazdaság helyzetéről, adatokat közöl többek között a lakosság szociális, egészség- ügyi és. kulturális ellátottsá­gáról, a lakáshelyzetről. A kb. 570 oldalas kiadvány ára 190 forint. Nem kell napi nyolc órát. dolgoznia László Károlynak. hisz’ egészségre ártalmas munkát végez. Csökkentett munkaide­je letelte után aztán fogja a horgászbotot, és usgyi kifelé a tóra, megy az lpolyra halászni. S aztán másnap újra a mun­ka, kábeldobokat fest az Ipoly Bútorgyár szécsényi telepén. Szívesen teszi, amit csinál, s anyagilag is megbecsülik: 3500—4500 Ft között keres — kulcsár — 1 NÓGRÁD - 1973. augusztus 31., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom