Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-31 / 203. szám

Bérletszervező korú ton.,, Nem ügynökök. nem is kereskedők, portékáikat nem a nyereség, a vélt jutalom fejében kínálják. Hiszen az ő esetük­ben az „adok-veszek” elsősorban a vevőknek jelent hasznot. Pontosabban: a befogadóknak. Szervezők; így nevezik magukat, de nyugodtan felruház­hatjuk őket a „kultúra közkatonái” címmel is. Mert az álta­luk kifejtett szervező és propaganda tevékenység a kultúra mind szélesebb körű elterjesztései célozza. Hálátlan szerep az övék; gyakran kopogtatnak be idegen ajtókon, járják az üzemeket, munkahelyeket, vállalva azt a rizikót is, hogy nem találnak megértésre, s dolguk végezetlenül kell távozniok. Megnyugtatnak, hogy ez utóbbi ritkán fordul elő, a tapaszta­lataik alapján összerakott kép inkább pozitív. Tegyünk próbát! Csatlakozom a József Attila Megyei Művelődési Központ szervezési csoportjának két munkatár­sához. Az új színházi évad bérletszervező kőrútjára indulunk. Első állomásunk az Állami Biztosító megyei igazgatósága. Még a négy is soknak bizonyult... Goes Tibor igazgatóval először az elmúlt év tapasztala­tairól beszélgetünk. — Az elmúlt színházi évadra összesen négy jegyet vásá­roltunk. Ebből kettő az igazgatóság, kettő pedig a szakszer­vezet terhére ment. Természetesen a dolgozóink ingyen kap­ták meg a jegyeket — ha kérték. Sajnos, az a tapasztalatunk, hogy a 85 dolgozó elég ritkán élt a lehetőséggel; még a négy jegy is kihasználatlanul maradt. Nyitott maradt a kérdés; vajon miért? S ezek után, hogyan alakul az idei bérletvásárlás? Egy 1972. októberben kiadott határozatot böngészünk, amely a szociális alapok felhasználásának szabályait rögzíti és ki­mondja, hogy a szóbanforgó összeg csak segélyek juttatására használható fel. A kulturális segélyből — amely igen csekély rész — átmenetileg engedélyezhető színházjegyek juttatása a dolgozók részére. Mindannyian furcsának tartjuk ezt az ál­láspontot, főleg, ha az utasítás bevezető részét is elolvassuk, amely az általános gazdasági és kulturális fejlődésre hivat­kozva teszi mérlegre a biztosítási és önsegélyező csoportok szociális alapjait. Lehet, hogy az „átmenetileg” szó helyére hamarosan a „nem” kerül, s akkor már nem lesz kiskapu sem a kulturális juttatások felé. Az igazgató közli, hogy azért a korábbi két bérletet megtartják, a szakszervezet négy bérletet vásárol, a KlSZnszervézet pedig kettőit Nem rajonganak az operáért — A színházi műsorban sok az opera. A mi dolgozóink nem nagyon szeretik ezt a műfajt. 113 dolgozónknak pl. nincs meg a nyolc osztálya, nyilvánvaló, hogy nem rajonganak az operáért. A másik dolog; kiosztjuk a jegyeket, élteszik a munkások, aztán meg nem mennek el az előadásra. Sokszor azt is elfelejtik, hogy azon a napon előadás lesz, mert egy üzemben a termelés a legfontosabb — ezek már Longauer István, az öblösüveggyár szakszervezeti titkárának szavai. Tavaly hetven bérletet vásároltak a dolgozóiknak, az idei évadra csak ötvenet kémek, mert a nyereségösszeg csökkené­sével csökken a kulturális célokra használható pénz is. A 120 ezer forint kulturális alapot ugyanis a gyár kultúrotthona kapja meg, így a színházi bérleteket a szocialista brigád­pénz keretéből kell finanszírozni. Az elosztás; érdeklődési körök szerint A ZIM salgótarjáni gyárának szakszervezeti irodáján na­gyon könnyű a dolgunk. Téglái Antal szb-titkár közli, hogy éppen úgy, mint ^ivaly, az idén is hatvan bérletet vásárolnak. A bérleteket a műhelytitkárok kapják meg, az ő feladatuk azok kiosztása a dolgozók között, az adott előadás műfaját és az érdeklődési köröket egyeztetve. Pampurik György, a gyár KISZ-titkára egy kicsit kéreti magát, mondván, a KISZ-nek jó a kapcsolata a szakszervezettel így a jegyeken Is megosz­toznak majd. Ám a háromszáz főből álló KISZ-szervezetnek — szerintünk — szüksége van saját bérletekre is. Néhány KISZ-es fiatal megerősíti a véleményünket, s így a szervezet húsz felnőtt és húsz Ifjúsági bérlet gazdája lesz. A befektetés idővel kamatozik majd Szervező kőrútunk utolsó állomása, egy fiatal gyár; a BRG. Kulturális megmozdulásokban ez a gyár eddig még nem sokat hallatott magáról. Az elmúlt évadra nem vásárol­tak színházi bérletet még a KISZ-esek sem. A KlSZ-titkár ugyanis arra hivatkozott, hogy amikor bérlet volt, nem vet­ték igénybe a fiatalok, tehát azzal fogja őket büntetni(!), hogy nem vesz egy bérletet sem. Nos, a fenti kijelentés óta egy év telt el, s ez egy fiatal gyár életében hosszú időszak­nak számít. Stabilizálódott a létszám, lassan összerázódnak az emberek, alakul a kollektíva. S a legfontosabb, a terme­lés kérdése mellett szem előtt kell tartani az itt dolgozók szakmai és általános művelődésének kérdését is. Pálfalvai László igazgató — maga is színházkedvelő em­ber — elmondja, hogy az indulással járó nehézségek meg­szűnte után igyekeznek több figyelmet fordítani a dolgozók kulturálódására. Mert a kulturális célokra történő befektetés idővel kamatozik majd a gyár javára. Ígéretet tesz, hogy felméri az igényeket, beszél a munkabrigádokkal, s az új évadban a BRG dolgozói is ott ülnek majd a színházi előadá­sokon. V. Kiss Mária tölthetik el. Ezért szerveztük ked- meg a könyvtárat. — Negyven olvasónk van a be­szélgetésbe Vasinka Etelka, aki — mert nagyon szereti a könyveket —, társadalmi mun­s mint ilyen, kulturális téren öregjeit. Teadélutánokat ren még új cipőben járunk — fo- deznek, ajándékokkal gadott Dropka Béláné, a Bu- veskednek nekik. dapesti Harisnyagyár nagyba- a többnyire fiatalokból — eddig — kapcsolódik tonyi telephelyének szakszer- harminc éven aluliakból — vezeti titkára. A vele, illetve álló üzemben néhány hónappal más tisztségviselőkkel folyta- ezelőtt nyolcfős irodalmi eso- tott beszélgetés során aztán port is aÄkult. Elsősorban az- kában vállalta a könyvtár ve meggyőződhettünk szavainak zal a céllal, hogy az üzembeli zetését. Többen is beíratkoz igazságáról. De éppúgy tapasz- politikai és társadalmi ünne- talhattuk az ellenkezőjét is; peket — április 4., május 1., azt, hogy a harisnyagyáriak- anyáknapja stb. — oldottabbá, nak különösebben nincs mit színesebbé tegvék. A lányok szégyenkezniük. Sőt, némely és asszonyok vidám szatirikus vonatkozásban — például a jeleneteket is megtanultak, szocialista brigádokon belül amelyekkel már több alkalom­folyó kulturális, művelődési mai arattak szép sikert a gyári munka, könyvtárszervezés — kollektíva előtt, példaként állhatnak más, ré- \ harisnyagyáriak gondol- gebbtől funkcionáló üzemek, nak az olvasási kultúra fej­vállalatok előtt. lesztésére is. Februárban szak­Különös mester a természet — fodor — A modell A híres festő, Wilhelm Leibi (1844—1900) hosszú vándorlá' sai során egyszer egy anyókát akart lefesteni. Mivel mindig volt nála rajzszerszám és váz­latfüzet, megkérte az anyókát, hogy legyen a modellje, s ül­jön le egy kis időre. Az asz- szony készségesen teljesítette a kívánságot. Néhány perc múlva azonban Leibl némi nyugtalanságot tapasztalt ná­la. Ide-oda csúszkált és félén­ken megkérdezte, hogy még sokáig tart-e. „Nem, nem nyugtatta még a művész — talán egy negyed órácskát’ öt perccel később azonban az anyóka ismét megkérdezte, hogy sokáig tart-e még. „Nem —. rázta Leibl a fejét — mi­ért kérdi ilyen gyakran? Any- nyira siet?” — „Neim éppen — suttogta zavartan az anyóka — de éppen egy hangyabo­lyon ülök!” Fiatal gyár — sok siker — FIATAL GYÁR vagyunk, hogy több brigád patronálja a vekre való várakozást időt szentkúti szociális otthon könyvek mellett hasznosabban hattak volna, de jött a nyár ... Bízom benne, hogy ősszel na­gyobb propagandával több ol­vasónk lesz. A „LEGKÉNYESEBB” do­log, a tudományos ismeretter­jesztés kérdése szándékosan maradt a végére. Ezen a te­rületen még nagyon sok a tennivaló. Érzik ezt a gyár Nagybátonyban négy évvel szervezeti ' letéti. ; könyvtárat mVklpctotalotT­remtettek, ősszel beindítják a talános és szakmai ismeretek­kel rendelkező dolgozókkal tudják megvalósítani. Az r (» i , i I/VSV4JC4XY l V CílUOi bCIilX« CtlCj vasaroitaK ere(jmények továbbfejlesztésé­re törekednek; a kétszeres Él­üzem cím is erre kötelez. (ok) tavasszal három brigád nyer­te el a Szocialista Brigád cí­met. Ezek a brigádok nagyon figyelemre méltó kulturális ismeretszerző és terjesztő te­vékenységet folytatnak. Vasi- caek Lajosné Madách Szocia­lista Brigádja például a név­adó életével és munkásságá­val ismerkedik. Madéch-fali- újságot is készítettek. Bri­gádnaplójukat a költő müvei­ből vett idézetekkel, fényké­pekkel színesítik. Kulturális érdeklődésüket mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy meglátogatták a Benczúrfal- ván élő idős Szabó látván Kossuth-díjas szobrászművészt is, akinek műtermében nagyon emlékezetes perceket töltöttek el. t A vállalt kulturális felada­tok teljesítésével, a komolyan vett kulturális tevékenység­gel nincs egyedül a brigád. Hasonlókat mondhatunk el még néhányról, például a mártírhalált halt kommunista forradalmár nevét viselő Ság- vári Endre Szocialista Bri­gádról. Szabóné büszkén említi, ezelőtt kezdte meg a terme- hoztak létre. Á könyvek egv lést a harisnyagyér. A köz- része az SZMT központi „x, ségben családi házat, Katalin- könyvtára tulajdonát képezi. íl* telepen bányai épületet bérel- De szép számmal rendelkez- ktűékt csak korszerű ál- tek. Itt rendezkedtek be. Kéz- nek sajáttal is; a tavaszi nagy detben helyiség gondokkal is könyvvásár idején hatezer küzdöttek. A dolgozók — fő- forint értékben leg asszonyok —szorgalma és könyveket. lelkesedése azonban hamaro- _ Sok a bejáró fiatal dol- san legyőzte a nehézségeket, gozónk — tájékoztat a szak- A gyár 1972-ben már élüzem szervezeti titkár. — A jármű­címet nyert. Ez az elmúlt év' munkájuk elismeréseként az idén is sikerült. Termelési tervüket 111,9 százalékra tel­jesítették. A Budapesti Ha­risnyagyár öt telephelye kö­zül a nagybátonyit ma már a legjobbak között tartják szá­mon. Az üzem vezetőinek erejét, mindez ideig a kitűzött ter­vek teljesítése, a munka meg­szervezése kötötte le. A kul­túrára csak az idén sikerült, illetve kezdtek nagyobb gon­dot fordítani. Ennek eredmé­nyei bizonyos területeken már jól érzékelhetők. — Brigádjaink megállták helyüket a művelődésben —. mondja Szabó Istvánná párt­titkár. — Kulturális felaján­lásaikat maradéktalanul tel­jesítették. Szorgalmasan vet­tek részt a politikai elődáso- kon, tanfolyamokon is. AZ EREDMÉNYEK alapján Mi újság, Odüsszeusz ? A salgótarjáni József Attila vés humoristák is fellépnek; Megyei Művelődési Központ- Mikes György, ősz Fe­ban szeptember 4-én az Or- renc 68 ,Somogr P£‘ * »S' H , sor zenei reszeben Mathé Pé­szágos Rendező Iroda szerve- ter, szűcs judit, Kishonti II- zésében Mi újság, Odüsszeusz? dikó, Szalkay Béla és Darás címmel zenés politikai kaba- István szerepel. A konferan- rét mutatnak be, amelyben szié szerepét Ősz Ferenc lát- Hofi Géza mellett olyan ne- Ja el. « • „Összedőlt” a könyvespolc A nagybátony-bányavárosi könyvtári ismeretet is tarml- gyermekkönyvtár a nyár fo- tak a gyerekek, szintén játé- lyamán is igen népszerű volt kos formában; képzeletben a kis olvasók körében. A 413 összedőlt a könyvespolc. Ho- áUandó látogató közül júli- gyan raknád fel? — hangzott us hónapban pl.: 365-en for- a kérdés. Nem csoda hát — dúltak meg a könyvtárban és ilyen érdekes programok lát* 1352 kötet könyvet kölcsönöz- tán —, hogy egy-egy foglalko- tek a nyári idényben. Külö- záson 30—32 gyerek is össze- nösen népszerűek voltak a já- Ryült. A nyáron tanultaknak tékos foglalkozások, a filmve- bizonyára hasznát veszik títések, képzeletbeli utazások majd ezek a kis könyvbarátok Idegen országokba. Még az iskolában. Készülődés a tanévnyitóra (5.) A mecsetek háttérben látszó kupolái, a karcsú minaretek . elesen elváltak e kincstári jellegű épületektől. Az idő dél felé járt, a nap irgalmatlanul égetett. Egy zöld táblás üzlet előtt állt meg, amelyen szép, arab ligatúra hirdette, hogy itt rö­vidáruval kereskednek, a bolt pedig Musza Amirájé. Az üz­letből ötven év körüli, ala­csony termetű iráni férfi lé­pett ki, jellegzetesen húsos, hosszú ^orrával híva fel a fi­gyelmet magára. Ritkuló, hen­nával festett haja a napfény­ben bíborszínűnek látszott. — Agai Szergejev1, örülök a találkozásnak. A ház, ahová megyünk itt van a közelben. Ez az üzlet az unokafivéremé — hadarta gyorsan és türel­metlenül elvezette Jakov Va- sziljevicset az üzlet elől, mint­ha félne, hogy belép oda. — Köszönöm a fáradozását, agai Hodzsa Ali. V. Jegorov dokumentumregénye: A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin agai 1 — Oh, semmiség, én nagyon hálás vagyok Gyemidov úr­nak. Ha egyszer megkért, hogy segítsek önnek, örömmel ál­lok a rendelkezésére. — Hod­zsa Ali hosszas magyarázatba kezdett, miért is lekötelezett­je a képviselet gazdasági ve­zetőjének. Szergejev emlékezett rá, hogy Gyemidov elszegényedett kereskedőként jellemezte Hodzsa Alit, s elmesélte, ho­gyan tevékenykedik az iráni vállalkozók között, akik kap­csolatban állnak a kereskedel­mi képviselettel. Hodzsa Ali a közvetítő szerepét vállalta NÓGRAD - 1973. augusztus 31., péntek magára, ami persze nem zárja ki, hogy időnként magának is szerezzen némi árut. A NEP- korszakban esztendőkig a Szovjetunióban élt, Iránból importált szárított gyümölcs­csel kereskedett. Ügyes, vállal­kozó szellemű, képzett ember­nek számított, aki kiválóan el­sajátította az orosz nyelvet. Sokat olvasott, ismerte Szaadi, Hafiz költeményeit. Emlékezet­ből citálta e művek részleteit, számos közmondást, aforiz­mát használt. — Azt hiszem, meg lesz elé­gedve. agai Szergejev. A ház gazdája nagyon tisztességes ember. Hodzsa Ali megállt. — Erre jobbra, a sarkon túl — mutatta az irányt a karjá­val. Bekanyarodtak egy mellék­utcába. Rögtön az első ház után, amelynek az oldala még a sugárútra nézett, szegényes kis épületek sorjáztak magas agyagkerítéssel övezve. Két­emeletes, üvegezett erkélyű ház előtt álltak meg. — Ez az — mondta Hodzsa Ali. — Nincs messze a sugár- úttól és elég tisztességes épü­let, látja, nem is rejtették kerítés mögé — fűzte hozzá és megrántott egy huzalt a kapu mellett. Valahol az udvar mé­lyében megrezzent a csengő. Serdülő korú fiú nyitott ka­put. Hodzsa Ali közben nyak­ra-főre dicsérte az ajánlott la­kás előnyeit. Beléptek az ud­varra. Tömött platánlombok szűrték meg a behulló napsu­garakat. A két kis szobából álló la­kást nemrégen tatarozhatták. Utcára néző erkély tartozott hozzá. A bútorzat ágyból, asz­talból és néhány székből állt. (Folytatjuk) Gyermekeink jól belemele gedtek a vakációzásba, zik a kötetlenséget, a szabad időt, az úszást, a lab- dázást, a különböző játékokat. Kell ez, és jól is van ez így, de a teljes gondatlanság nem tarthat az utolsó szünnapig; augusztus 31-ig. Ahogyan közeledik a tanév­nyitó napja, szeptember el­seje, úgy kell lassan-lassan hozzászoktatni a gyermekeket ahhoz a gondolathoz, hogy nemsokára újra megkezdődik a kötelességekkel járó iskolai élet. Idejében vegyük meg as élve- előre elkészített füzet egység­sok csomagokat, amit a miniszte­ri rendelet előírása alapján állítanak össze. Most még ké­nyelmesen vásárolhatunk. A tanévnyitó napját követően rendszerint sokan vannak az üzletekben. A nagyobbak egyedül Is megvehetik a tankönyveiket, és a füzetekkel együtt, ön­állóan be is köthetik. A _ ki- seobek még segítségre, irá­nyításra szorulnak ebben * munkában. A legfontosabb a hatévesek, felké­. , , , , , , . , az új elsőosztályosok Apránként lopjunk bele az 8zitése a tanévnyitóra. Naluk anyszabadság kedvtelései különösen fontos, hogy min­den napra jusson valami a ké aranyszabadság közé egy-egy, iskolával kap­csolatos előkészületet. Ne szülődésből jó ha ezt hangu- hagyjunk mindent az utolso ’ ___i___* ___x n apra! Egyik nap nézzük meg, jó latkeltő, izgalmat fokozó, kedvcsináló beszélgetés kíséri. Beszéljünk nekik saját ked­lesz-e még a tavalyi egyenkö- vés, vidám iskolai élménye­peny? Kell-e újat venni, ele­gendő-e ha leengedjük, vagy csupán kimosásra, felfrissí­tésre vár? Másik nap próbéltassük fel a tornacipőt és a tornaruhát iskolásunkkal. Hátha abból is nagyobb kell. Ne halogassuk szeptember elejére a vásárlást, akkor megrohanják az üzlete­ket, könnyen előfordulhat, hogy nem kapunk megfelelőt. Meg kell nézni, jó lesz-e az előző évi iskolatáska, ép-e a füle, nincs-e az oldalán egy kis íeslés? Együtt van-e min­den a tisztaság (egészségügyi) csomagban? Nézzük csak meg, nem veszett-e el belőle a fé­sű, van-e benne szappan? Tel­jes-e a tolltartó felszerelése, hegyesek-e a ceruzák? De sok tennivaló lenne ez mind utolsó napra! Célszerű „behangoló” feladat, ha a gyermekkel nagytakarí­tást rendeztetünk a tanulópol­cán, íróasztalán, fiókjában, ahol az iskolai holmiját tart­ja. Tegyen tiszta papírt a polc­ra, fiókba. inkről, egy-egy szeretett ta­nítónkról, volt osztálytár­sunkról. A kis elsősök iskolai hol­mijának összekészítésénél kü­lönösen ügyeljünk arra, hogy minden példásan rendes le­gyen, mert ahogyan mi el­indítjuk őket, olyan rendet követelhetünk meg később tő­lük is, amikor fokozatosan át­adjuk majd nekik a tanköny­vek, füzetek, tanszerek ösz- gzekészftését, a táska becso­magolását és a többi köteles­ségeket. A sok kis elsős nem ismeri meg a holmiját (20—30 táska a táskatartón, s alig külön­böznek egymástól!), ezért jó. ha egyenköpenyébe, táskájá­ba, tolltartójába stb. beleírunk az egy jelet, amit ő könnyen fel­ismer. Íme! Mennyi apró feladat! Azt hihetnőnk, hogy korai a tanács, de ha jól számbavesz- szük a tennivalókat, rájövünk: jó, ha készen leszünk a nagy napra: szeptember elsejére. Dr. Gergely Károly né J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom