Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)
1973-08-01 / 178. szám
Új technológia nagyobb nyereség Kevesen ismerik Nógrád megyében a kisteleki dombor- címkeüzem telephelyét, hiszen szerényen, kissé eldugva húzódik meg Mátraszele és, Já'rtosakna között. Errefelé csak „címkegyárnak” hívják a mindössze negyvenhárom főt számláló telepet. Hetedik esztendeje, hogy a budapesti Glóbusz Nyomdától ideköitüztették az egész üzemegységet, s azóta már országos hírnévre tett szert. A „régi gárdából” csak Járosi József vésnök maradt,, aki túl a nyugdíjkorhatáron, még mindig fiatalosan, jó egészségben dolgozik. Jövőre ünnepli a szakmában eltöltött félévszázados jubileumát. A nyomásra tapadó címkék kikísérletezése, valamint a rotációs elven készülő szalagcímkegyártás példányszámának ugrásszerű növekedése lényegesen megnövelte az üzem nyereségét. A címkék minőségének javítása érdekében nagyobb összegű beruházással a géppark további fejlesztését is tervezik. A többségében nőket foglalkoztató üzem ez évben tért át háromról kiét műszakra. A dolgozók áldozatos, kicsit mostoha körülmények között végzett munkájának köszönhető, hogy féléves tervüket túlteljesítették. A gyártás utolsó fázisa, a csomagolás is igen gondos munkát igényel. Ezt a munkafolyamatot végzi Blahó Józsefné, aki fiatal kora ellenére a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetéssel büszkélkedhet. Jó munkája mellett a KISZ-titkári feladatokat is ellátja. Kép, szöveg: Bibók László Két hét alatt Aratás után Diósjenőii A LEGÖREGEBB diósjenői emberek sem emlékeznek arra, hogy valaha két hét alatt levágták volna a gabonát. Ez történt az idei nyáron. Öt kombájn feneketlen „gyomra” nyelte a búzát és árpát pirkadattól napnyugtáig. Csurja B. István, Csurja Cs. István, Csurja János, Faggyas András és Lukács József kombájnosok igazán derekas munkát végeztek. A feladat nagyságát két szám érzékelteti: 473 hektárról búzát, 144 hektárról sörárpát kellett betakarítani — alig 14 nap alatt. — Az intézkedési tervbén foglaltakat maradéktalanul végrehajtottuk — summázta véleményét egy nappal az aratás után Adamcsek Pál termelőszövetkezeti elnök. A hozamokra sem panaszkodhatnak a Börzsöny tövében. Búzából 211 mázsás termést ‘ vártak hektáronként — pontosan ennyi, termett. Csak emlékeztetünk arra, hogy a tavalyi megyei átlag 23,7 mázsa volt! Várakozáson felül fizetett a sörárpa. Nem 21 mázsát, hanem 29 mázsát takarítottak be hektárpnként. A megyei átlag az elmúlt évben 18,1 mázsa volt. így gabonából nem négymillió, ■ hanem ennél várhatólag jóval több árbevételre tesznek szert. — Soha rosszabb , aratásunk ne legyen! — mondogatták Diósjenőn. Gabona már nincs lábon a határban. A kombájnok azóta Keszegen segítenek. De az aratást nem felejtik el egyköny- nyen. Ragaszkodnak Diósjenőn a szép hagyományokhoz. Augusztus 20-án ünnepi közgyűlést tartanak a kultúrott- honban. Értékelik az aratást, megjutalmazzák a dolgozókat, megvendégelik a gabona betakarításában résztvevőket. Óriási érték a 175 vagon gabona. Átadását most végzik. Hatvan vagonnal már értékesítettek. A többit a kombájnszérűn tárolják. Előbb megtisztítják, hiszen így a felvásárló vállalat tisztítási díjat nem von le. A tisztítás mellett nem feledkeznek meg a szárításról sem. Eleinte még nedves volt a gabona, 20 vagonnal szárítottak. A BETAKARÍTÁSI munkálatokat összetett feladatként kezelik Diósjenőn. Nem ülnek a babérokon. A szalma eltávolítása jó néhány közös gazdaságban gondot okoz, lemaradás keletkezik a nyári talajmunkák végzésében. — Az összes szalmát báláztuk — magyarázta a szövetkezet elnöke. — A központi majorban öt bálázott szalmakazlat alakítottunk ki. A Bezosztája búzával az idén elégedetlenek. Jobban fizetett a Kannája és a Kav- káz szovjet búza. ősszel ala- pósan megfontolják, hogy milyen búzafajtát termesztenek. A szalma letakarítása után az összes gabonaföldön nyári szántást végeznek — ezzel kívánják megalapozni a jövő évi termést. Miután, a gabonaföldeken a traktorok és gyűrűshengerek vették át a szót, inkább a kombájnszérűre látogattunk. Az öreg majorban Schnur Lajos raktáros azt sem tudta, hogy hol áll a feje. Rengeteg a gondja, a sok gabona elhelyezése nem gyerekjáték. — Négy helyen tárolunk — vélekedett. — Diósjenőn három és Borsosberényben egy magtárunk van. Célunk, hogy gyorsan, jó minőségben adjuk át a gabonát. A hektolitersúly kitűnő, meghaladja a 82 kilót. A gépeknek jelentős szerepet szánunjv. Három tisztító és két szárító dolgozik megállás nélkül. Azután gépkocsiba ült és rohant tovább, mert ilyenkor ha száz szeme lenne a raktárosnak, az is kevésnek bizonyulna. Ennek kapcsán viszont véleményt tudtunk cserélni Bpgér (Szota) Andrással. A 64 éves parasztember 1960 óta tagja a szövetkezetnek. — Annak örülök legjobban, hogy nem nyirkos a gabona. Jó a termésünk! Feladatom, hogy a megtisztított árpát lapáttal dobáljam a nagy rakásba. Azután még elújságolta, hpgy már ők sem otthon sütik a kenyeret, hanem boltban vásárolják. — Ilyen kenyér, mint Diósjenőn, nincs az egész megyében — nyilvánított véleményt, ió adag elfogultsággal. De Bo- gér József és Darányi Nándor pékek bizonyára jóleső érzéssel nyugtázzák e véleményt... BEFEJEZŐDÖTT’ tehát a gabona aratása Diósjenőn, Zökkenőmentesen végzik a soron következő műveleteket. Messze még augusztus 20., az új kenyér ünnepe. Tavaly az időben végeztek az aratással.., Rozgonyi István Megvalósult a terv 1 filr/Jón Pásztón, a Faipari és Szolgáltató Szövetkezet termelése az elmúlt fél évben a tavalyihoz viszonyítva csaknem 5.5 százalékkal növekedett. A szövetkezet egész gazdasági helyzetére jellemző, hogy kiegyensúlyozottabbá vált a korábbinál. Az éves tervben előirányzott bevételnek az I. fél évben több mint 52 százalékát már biztosították, és ennek megfelelő nyereséget értek el. A szövetkezet legeredményesebben dolgozó részlege, az asztalosok, árutermeléssel foglalkoznak. Ök adták a bevétel 59 százalékát, a többit pedig az ipari és lakol.ság'i javítások, szolgáltatások. Az asxtaiosrészleg egyébként már jó hírnévre tett szert, és ezért hosszú idő óta nincs megrendeléshiányuk, Az igények sokkal nagyobbak, mint ameny- nvit ma még ki tudnak elégíteni. Zsúfolt műhelyekben dolgoznak, és éppen ezért a vezetőség már most foglalkozik a fejlesztés, az új telephely kialakításának kérdésével. Erre azonban csak az ötéves terv végén, illetve a következő elején kerülhet sor. amikorra az anyagi alapokat is megteremthetik hozzá. Fejlesztették szolgáltató- részlegeiket is. Többek között Pásztón és környékén 5 fővel növelték a női fodrász-, illetve, a kozmetikuslétszámukat. Jó üzletpolitika, nyereség A pásztói ÁFÉSZ jó üzletpolitikája és a vevőérdekű árpolitika meghozta gyümölcsét: emelkedett a szövetkezet jövedelmezősége. A tavalyi I; félévi kétmillió 909 ezer forinttal szemben az idén'fél évkor megközelítette a négymillió forintot a pásztói ÁFÉSZ nyeresége. Ahol a tervek megkapaszkodhatnak Gyár —hagyományok nélkül A balassagyarmati kábelgyár múltja még hároméves sincs. Jelenét és jövőjét azok a kábeldobok jelentik, melyeket Finnországtól kezdve, a szomszédos országokig mindenüvé exportálnak. Nincs évtizedek óta kialakított munkarendszer, de az újdonságot visszaszorítani igyekvő megszokás is hiányzik. Tervek vannak, s ezek megvalósítása attól a 400 embertől függ, aki itt dolgozik. — Velünk öregszik, de a munkánk nyomán alakul a gyár — mondja Imre István, aki maga is fiatal ember. Termelési osztályvezető, és egyben párttitkár. — A fiatalok maguk formálják munkahelyüket, a saját szájízük szerint. Persze, vannak központi koncepciók, de egy fiatal üzemben megkötöttségek nélkül sokkal könnyebb újításokat bevezetni, hasznos elképzeléseket megvalósítani. Fiatalok alakítják a gyárat, de az is formálja őket. Elsősorban szakmailag. Magyar kábelgyártó szakembereket a Szovjetunióban képeznek ki, mert itthon nincs ilyen szak az egyetemen. Hamarosan két, Szovjetunióban tanult üzemmérnök kezdi meg Balassagyarmaton a munkáját. Szakmunkásokat azonban itt, helyben képeznek, különböző tanfolyamokon. Még targoncavezetői, és darukezelői tanfolyamot is indítottak. Kovács Gyula 1970-ben dolgozott már itt, azután elment gépkocsivezetőnek. Most újra visszakerült. — Géplakatos vagyok, 26 éves. Kár volt innen elmenni, persze, nem úgy terveztem, ahogy később alakult. Mindegy, most jó a helyem, havonta megvan a háromezer is. Béri Ferencné, derukezelő és orsózó: — A férjem is itt dolgozik. A vállalat segítségével kaptunk lakást, karácsonykor volt egy éve, hogy beköltöztünk. Két gyerek van, az új lakásunk is ideköt, most már biztos, hogy nem keresünk másik munkahelyet. Jakus Sándor egyike azon keveseknek, akik az idősebb korosztályba tartoznak. Az egész családja itt dolgozik, az egyetlen iskolás fia nem munkása — még — a gyárnak. — Sándor fiam csábított ide, ő akkor már itt dolgozott. A feleségem takarítónő a TMK- ban, Márti lányom a csomago- lóban dolgozik. A gyártól 500 méterre lakunk. Tavasszal határoztam el végleg, hogy itt maradunk. Az egyik szocialista brigád ugyanis vállalta, hogy bevezetik a villanyt a családi házunkba. Ahol ilyen a kollektíva, ott csak jó helye lehet az embernek. A szövetkezeti törvény "ri világosan megvonja a közös gazdaságok önl^urmány- zíitának határait azzal, hogy konkrétan felsorolja a szövetkezetek kizárólagos hatáskörébe utalt kérdéseket. Ezzel világos értelmezést ad abban is, hogy az állam szervei . a szövetkezetek alapszabályának jóváhagyása során mely kérdésekben ügyeljenek arra, hogy az önkormányzati hatáskörben hozott döntések összhangban legyenek a szocialista elvekkel és jogszabályokkal. Az összes egyéb kérdésekben az a rendező elv, hogy a szövetkezetek működésében be kell tartani az adott tevékenységre vonatkozó jogszabályokat. Végeredményben tehát a mezőgazda- sági szövetkezetek önkormányzata a törvényes előírások által meghatározott kere-> tek között érvényesíthető. A szövetkezetek és társulásaik működésére is érvényes az az általános elv, hogy tevékenységük során a társadalom, a szövetkezetek taeiai és a szövetkezet mint vállalat érdekei között összhangot kell teremteni. Az egységes szövetkezeti törvény szerint a szöÖnkoFiiiáiiyzat és törvényesség vetkezetekkel kapcsolatos állami tevékenységnek ezt érvényesíteni kell. A gyakorlat során azonban széles körben terjedt el az a helytelen nézet, mely szerint a társadalom érdekének biztosítása az állami szervek feladata, a tagok egyéni érdekének biztosítása magukra a tagokra tartozik, a szövetkezet, mint vállalat érdekéért pedig elsősorban a szövetkezet vezetősége felelős. Ahol a szövetkezetben és a szövetkezettel kapcsolatban álló helyi szervekben éz a nézet terjedt el, csaknem mindenütt vég nélküli viták keletkeztek. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa 1972. decemberi ülésének állásfoglalása, mely megegyezik az összes érdekelt társadalmi és állami szerv véleményével, behatóan elemzi a társadalmi, az ecvé- ni és a szövetkezeti érdekek megfogalmazásának és az erre vonatkozó elvek gyakorlati alkalmazásának alapvető összefüggéseit. A három érdek összhangja részben jogszabályokban, részben a gazdaságpolitikai intézkedésekben jut kifejezésre. A végrehajtás során tehát alapvető követelmény a jogszabályok és gazdaságpolitikai intézkedések ismerete és azok helyes értelmezése. A jogszabályok, állásfoglalások nagy száma, a jogi és közgazdasági szaknyelv bonyolultsága jelen- . tős nehézséget okoz a végrehajtás során. Ezért ajánlatos, hogy a szövetkezetek jól képzett jogászokat és közgazdászokat állítsanak a megfelelő posztokra, a választott vezetőség ezek „tolmácsolására” figyeljen oda és döntéseiben igyekezzék a központi intézkedésekben megnyilvánuló akarathoz igazodni. Ez egyébként alapvető egyéni és szövetkezeti érdekük is, mert az életszínvonal-politikai és gazdaságpolitikai célkitűzések az egyes szövetkezetekben csak akkor valósulhatnak meg, ha tevékenységük során kiaknázzák a szövetkezeti önkormányzat érvényesítésére állami intézkedésekkel biztosított széles körű lehetőségeket. Az önkormányzat hatáskörébe tartozó kérdések eldöntéséhez a párthatározatok és az állami intézkedések megadják az alapvető támpontokat, az alkalmazás azonban szövetkezetenként eltérő megoldásokat- igényel. Ehhez pedig nem elegendő az érdekek helyes felmérése, ehhez a tagok általános kulturáltságának magasabb szintje is szükséges. A szövetkezetek vezetőségeinek komoly' gondot okozhat az is, ha csak az állami rendelkezéseket tartja szem előtt, de az'is, ha csak a tagok, vagy a szakembereik akaratát. Az ilyen esetekben gyakran megbomlik az egyensúly a szövetkezetekben. Vagy a tagok elégedetlenek, vagy az állami szervek. Az ilyen viták megelőzéséhez és a már keletkezett vitákban a helyes álláspont kialakításához mindenekelőtt a szövetkezetek területi szövetségei nyújthatnak jól hasznosítható segítséget. Helyes ezért, ha az alapvető kérdésekben keletkezett vitákat a területi szövetségek választott vezetősége elé-viszik és az ott kialakult álláspontot a középszintű államiigazgatási szervekkel egyeztetik. A szövetkezetekben mindennapi tevékenységet igényel a tagok akaratának megismerése, a tagok akarata és érdekei közti ellentmondás feltárása, a tagok tényleges érdekeinek tudatosítása. Erre hasznos fórumoknak bizonyultak a szövetkezetekben alakított különféle bizottságok. jyi indebből következik, hogy a szövetkezetek demokratikus működése, vagyis önkormányzata akkor szolgálja eredményesen a tagok és a szövetkezet érdekeit, ha a központi állami akarathoz igazodik. Az önkormányzat és a törvényesség tehát ugyanannak a kérdésnek két oldala. Mindhárom érdek azt igényli, hogy a szövetkezeti, önkormányzatot a törvények és jogszabályok szigorú betartásával érvényesítsék. Moharos József, a TOT elnökhelyettese Kovács Józ'séí érsekvadker- tí, Csepelen dolgozott, mint esztergályos. Azután jött a nősülés. — És az albérlet. Végre a vállalat és a KISZ segítségével kétszobás lakást kaptunk. Ezzel minden gond megoldódott. A jó esztergályost mindenütt megbecsülik. Lenne más munkahely is, ahol talán ugyanennyit kereshetnék. De minek ugráljak most már ide- oda? Egyébként is; egy nős ember nem röpködhet, mint a madár. Nincs is értelme... Ledeczki Jánost is a lakás hozta vissza Balassagyarmatra. — Pesten dolgoztam, de ott semmi kilátás nem volt lakásra. Most már két kislányom van, de a nagyobb már akkor megvolt, mikor egy nedves mosókonyhában laktunk, albérletben. Azt hiszem, most megtaláltam a helyem. Fiatal gyárban fiatalok közt, jó fizetéssel dolgozni mi kell még? — Abban az egy mondatban, hogy „megtaláltuk a számításunkat”; minden benne van — mondta Patterman János, az szb-titkár. — Benne van a munka szeretete, a szakemberré vált fiatalok munka iránti felelőssége, a tervtúlteljesítés anyagi és erkölcsi elismerése, az üzemi demokrácia és a jó kollektívába tartozás vágya. Ötvenen dolgoztak itt először a kiscsar- nokban. Tél volt, de az ajtókat és ablakokat még nem tudták felszerelni. Mégis ment a piunka. Most már ott tartunk, hogy a gyári fiatalok olyan újítással jönnek, ami 4 milliós nyereséget jelent. Patterman János is szinte a gyár születése pillanatától dolgozik itt. Azt mondja, szívesen venné, ha a nyugdíjazás is itt érné. Sokáig magyarázza, milyen jó együtt élni, együtt dolgozni ezzel a gyárral. A gépeivel, melyeken az újítások születtek, és az emberekkel, akik segédmunkáshói kábelgyártó szakmunkássá lettek. Talán egyetlen üzem sincs a megyében, melyhez úgy' ragaszkodnának a fiatalok, mint a kábelgyárhoz. Fejlődése az emberek fejlődése is, milliós nyeresége mindenki nyeresége. Valaki a beszélgetőpartnerek közül azt mondta: „Ezt kívülálló aligha érti meg. Ahhoz itt kell dolgozni”. Talán igaza van. Mindenesetre a 400 dolgozó legtöbbje nagyon jól ért mindent. — orosz ~ NÖGRÁD — 1973. augusztus 1., szerda
