Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)
1973-08-17 / 192. szám
Egész nyáron át népszerű Pásztón a gyermekkönyvtár. Mi (Jennap felkeresik a kicsinyek az olvasótermet Is. Géczi Szilvia már ötödikbe megy, de itt van a kis Gerhat Gáborka, aki viszont csak most múlt négyesztendős, de a képeket ő is szereti nézegetni! Az alkotmány szentesíti A BALATON nyüzsgő emberáradatával maga a szabályos vidámság. Szabadiban ezúttal is meggyőződtem róla: a Salgótarjáni Kohászati Üzemek dolgozói közel három évtizede alkotó láncszemei a Balaton egységes, derűs és emelkedett hangulatának. Olvastam egy jóváhagyott szabályzatot a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szociális, kulturális alapjainak felhasználásáról. Érdekes: öt esztendő fejlődésében nem csak a borítékolt jövedelmek fokozatos emelkedését vették tervbe, hanem a béren kívüli juttatások lépcsőzetes emelkedését is. Amíg 1971-ben béren kívüli szociális, kulturális és emberi ellátottságokra négymilló-hatszázhatvan, 1972- ben pedig négymillió-hétszázezer forintot fordítottak, addig ez az összeg 1973-ban négymillió-nyolcszázezer forintra szaporodik, 1974-ben négymil- lió-kilencszázezer forintra, 1975-ben pedig kereken ötmillió forintra. Hogy a többi között mi tartozik az emberi ellátottságnak ebbe a kategóriájába? Hát például az üdülők fenntartására és különböző beszerzésekre évről évre közel félmillió forintot, a gyermek- üdültetésre közel kétszázezer forintot, a dolgozók családtagjai, valamint a nyugdíjasok üdültetésére háromszázezer, míg a dolgozók külföldi jutalomüdültetésére száz- ötvenezer forintot fordítanak. A felsoroltak után még csak arra sincs szükség, hogy bizonygassuk és erősítgessük a dolgozók üdüléshez, pihenéshez való jogát. Nálunk már szinte precíz rendszere alakult ki ennek. S ha a vezető szervek azt akarják, hogy mindenki részt vehessen, vagy belekóstolhasson az üdülés és nyaralás igazi örömeibe, akkor némi rendszabályra is szükség van. Nos, ez a rendszabály nem ellentétes az üdüléshez és a pihenéshez törvényesített joggal, de azt kimondja, hogy főszezonban két egymást követő évben ugyanaz a dolgozó kedvezményes üdültetésben nem vehet részt. Így aztán lehetővé válik, hogy egyre többen ízlelhessék meg a .balatoni nyár igazi örömeit. HOGY A BALATON felejthetetlen élményekkel tölti el az embert, arról nagyon köny- nyű lenne itt hiteles nyilatkozatokat közölni. Farkas Ferenc, Szabó József és Berki István 1973-ban két hétig magáénak tudhatta a balatonsza- badi gyári üdülő egyik víkend- házát. Amikor be kellett csukniuk maguk után a víkend- ház ajtaját, hogy másnap új dolgozók nyithassanak be rajta, akkor bejegyezték véleményüket a vendégkönyvbe. A szöveg, amit feljegyeztek, bármelyik váltótársuk véleménye lehetne: „Gyönyörű két hetet töltöttünk itt. Mindennél meg voltunk elégedve. Köszönetét mondunk azoknak, akik ezt a pihenést számunkra lehetővé tették.” Az egyes számú víkendház- ból Benkő Olga, Bokor Erzsébet, Takács Mária és Bobál Mária kétheti balatoni tartózkodásukat ezzel zárták: „Köszönjük a szakszervezeti bizottságnak a kétheti gondtalan üdülést. Dicséret illeti Szalva Józsi bácsit és a személyzetet szolgálatkészségükért és irántunk való figyelmességükért.” Godó János és felesége is elismerő és magasztaló megjegyzésekkel búcsúzott a balatoni nyártól. Íme a szöveg: „Köszönet és hála népi rendszerünknek, hogy az egyszerű dolgozó ilyen szép és csodás üdülésen vehet részt. Nagyon szép volt itt a Balatonnál. Számunkra olyan volt ez, akár a mennyország!” AKI JÓ munkájával feljogcr 6ult a pihenésre és üdülésre, jutalomként, vagy ellenértékként ismerje meg az élet szépségeit. Sok lehetőséget tartogat erre a mi szépségekben bővelkedő hazai környezetünk. Nálunk ez már a törvényes élet rendje. Orosz Béla Barátokhoz jöttünk... Interjú Tiskina Olga Ignatyevnával Testvérmegyénkből, a szibériai Kemerovóból az SZMT meghívására 3 tagú szakszervezeti küldöttség tíz napig tartózkodott megyénkben, ismerkedett fejlődésünkkel, a szocialista építés előtt álló feladatokkal. A küldöttség tagjai ellátogattak üzemekbe, termelőszövetkezetekbe. Elbeszélgettek szakszervezeti és gazdasági vezetőkkel, szocialista brigádvezetőkkel, szakszervezeti aktivistákkal, megtekintettek több kulturális intézményt is. A kedves vendégeket Géczi János elvtárs, a megyei párt- bizottság első titkára fogadta, aki részletesen válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Ily módon átfogó képet kaptak megyénk életéről. A benyomásokról és a tapasztalatokról folytatott beszélgetést Tiskina Olga Ignatyevnával, Kemerovo megye Szakszervezeti Tanácsának titkárával lapunk munkatársa. — Miként összegezi benyomásait? — Mielőtt idejöttünk, sokat hallottunk a rádióban, televízióban testvérmegyénkről és Salgótarjánról. Így hát nem jöttünk ismeretlenként Nógrád megyébe. Közös barátságunknak már eddig is számtalan jele van. Kemero- vóban például utcát neveztek el Nógrád megyéről. Az ott hallottakat most a gyakorlatban ismertük meg. Hálásak vagyunk ezért a Nógrád Megyei Szakszervezetek Tanácsának, a kemerovói szak- szervezeti tanácsnak pedig azért, hogy minket küldött el. — Nagy hatást, kellemes benyomást tettek ránk azok az eredmények, amelyeket a megye szorgalmas munkásai, értelmiségi dolgozói és alkalmazottai elértek a szocializmus építésében. Nagyon megragadott bennünket a munkások hozzáértése, fegyelmezettsége. Arról győződtünk meg, hogy a munkások sokat fáradoznak a termelés meny- nyiségi és minőségi növeléséért. Ennek érdekében széles körű szocialista munkaversenyt folytatnak. Figyelemre méltó és megkapó az a szeretet és tisztelet, amit a Szovjetunió iránt tapaszaltunk. Ez jól bizonyítja a két megye dolgozóinak erősödő barátságát. Megfigyeltük, hogy az üzemek vezetői igen fiatalok; A velük való beszélgetés során meggyőződtünk arról, hogy hozzáértően, nagy fele-, lősséggel és politikai tisztánlátással dolgoznak a párt politikájának végrehajtásáért, a Központi Bizottság határozatainak megvalósításáért. Nagyra értékeljük, hogy nem felejtették el a szovjet népnek azt az áldozatát, segítségét, amit a magyar nép felszabadításáért tett. Ez is egyik fontos láncszeme a két megye dolgozói között erősödő barátságnak. — ön szerint a szakszervezeti tisztségviselők nálunk hogyan képviselik a dolgozók érdekeit? — A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben és az öblösüveggyárban járva megállapítottuk, hogy elvi alapokon látják el a munkások érdekvédelmét a szakszervezeti tisztségviselők. Igen széles skálája van az őket megillető joTisztelettel és szeretettel köszöntjük Kardos Lászlót hetvenötödig születésnapján. Műveinek és az általa szerkesztett, fordított, nyilvánosságra bocsátott művek olvasóinak a tiszteletével — hálásan azokért az élményekért, amelyekkel munkássága megajándékozott. Akadémikus, egyetemi tanár, író, kritikus, esszéista, műfordító, szerkesztő — de minek elősorolni mindazt, amit csinált, annak az egynek a sok-sok oldalát. Mert tulajdonképpen egyetlen hivatása, szenvedélye van: az irodalom szolgálata, az olvasók nevelése. Akadémián, egyetemen, szerkesztői asztal mellett, mindenütt. Megszámlálhatatla- nok a világirodalomnak azok a művei, amelyekkel az ő munkálkodása révén ismerkedett meg a magyar olvasó. Nevéről a legtöbb irodalombarátnak elsősorban talán az általa szerkesztett folyóirat, a Nagyvilág jut az eszébe, amely kitartóan munkálkodik csaknem két évtizede azon, hogy a magyar társadalom szellemi látóhatárát tágítsa, ízlésének mércéjét emelje. A folyóirat mintegy eleven cáfolata annak a balvélekedésnek, hogy a szocialista kultúra valamiféle beszűkülést, „korlátokat” jelent a polgári kultúrával szemben. S ez a siker nem utolsósorban a szerkesztő érdeme. Kardos László már igen fiatalon, debreceni tanár korában eljegyezte maKardos László köszöntése gát az igazi humanizmus nemes eszméivel. Első nagyobb esszéje „A huszonegy éves Ady Endre” már teljes fegyverzetében mutatja a haladó magyar irodalom későbbi kutatóját. Fiatalkorában a Nyugat nemzedékéhez tartozott, e mozgalom örökségét élesztget- te-ápolta hosszú éveken át. Tekintete sohasem hagyta el ezt a korszakot, kiváló művek egész sorát írta kortársairól, s a Nyugat első nagy nemzedékének tagjairól. S aki tőle tanult „világirodaimat”, érzékletes és magas művészi, s pedagógiai értékű előadásokból ismerhette meg az európai irodalom jeles alkotásait, költőket, írókat. Hogy csak néhány nevet említsünk, teljesség igénye nélkül, abban a sorrendben, ahogyan emlékeinkből felszínre futnak: Rimbaud, Shakespeare, Goethe, Racine, Tvar- dovszkij, Tyihonov... Műfajai állandóan segítik, kiegészítik, építik egymást. Fordításhoz verselemzés járul, a költők világát bemutató esszé, nagyigényű elemzés és elvi bírálat, ha szükség van rá. Az életműveket, korban, társadalomban látja, s így nem csak egy-egy alkotás szépségét mutatja meg, hanem teljességükben, környezetükben. Az olvasó Kardos László tolmácsolásában múlttal, jelennel, történelemmel, népekkel ismerkedik meg, — vagyis hivatásában látja és érti az irodalmat; a finom és avatott kalauzolás hozzásegíti ahhoz, hogy felfogja az ismertetett értéket annak teljes sugárzásában. Megismerésre, értelemre és szerénységre személyes példával is oktat, nemcsak művekkel, nemcsak a katedrán. Halk, hűséges és fáradhatatlan mindig, amikor igazi értékekről van szó — máshoz pedig nem szeret nyúlni. S úgy tud szólni az emberekhez, hogy szelíd lénye a figyelem központjába kerül, mintegy ellenállhatatlanná válik, mert olyan szuggesztíven árad belőle a fénylő értelem. Kardos professzorral töltött éveik után ezt az élményt viszik magukkal növendékei az egyetemről —. s ha valamennyire is megközelítik későbbi munkájukban az ő példáját, már igen sokat adtak a tanítványaiknak. Hetvenötödik születésnapján a magyar irodalom minden barátja ragaszkodással és őszinte hálával köszönti Kardos Lászlót, s további eredményes, jó munkát kíván neki — valamennyiünk okulására és örömére. T. I. goknak és hatásköröknek. Ezzel jól is élnek. Benyomásaink szerint nem csak a dolgozókkal, han«m a gazdasági vezetőkkel és a pártszervezetekkel is jól együttdolgoznak, jól segítik a párt politikájának megértetését és népszerűsítését. Ezt erősítette meg bennünk Géczi János elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, akivel részletes eszmecserét folytattunk a megye politikai életéről, a szak- szervezetek gazdasági munkájáról. —Van-e különbség az önök és a Nógrád megyei szakszervezetek munkájában? Ha igen, ez miben jelentkezik? — Elvi különbség nincs. Ami van, az a szakszervezeti szervek felépítésében jelentkezik. Nálunk vannak járási és városi bizottságok. Ügy látóin, erre Nógrád megyében nincs szükség. Területünkön egymillió 290 ezer dolgozó szakszervezeti tag, akik közül 390 ezer az aktivista. Nálunk nincs szakszervezeti tanács, csak bizottság. A különböző munkabizottságok is azonosak, csupán feladatkörük és hatáskörük jellegében van árnyalati különbség. A gyakorlati munkában azonban azonosak a tennivalók. — Mondana néhány szót s kemerovói szakszervezetek tevékenységéről? j — Nálunk 1965 óta folyamatosan történik a gazdaság- irányítási rendszer tökéletesítése. Mi a szakszervezeti aktivisták segítségével ennek egységes értelmezésében és megértésében segítettünk. Ez a munka még nem fejeződött be. Elsősorban érdek- védelmi feladatainkat látjuk el, de nagy figyelmet fordítunk a szocialista munkaversenyre, a termelés mennyiségi és minőségi növelésére és a gazdálkodás hatékonyságának segítésére is. Ügyelünk arra, hogy a munkások jó javaslatai megvalósuljanak, választ kapjanak az őket érdekr lő és érintő kérdésekre, kritikai megjegyzésekre. A vezetőknek írásban kell válaszolniuk, hogy mikorra tudják a munkások elfogadott javaslatait megvalósítani. Az elutasítást is indokolni keli. Mindezeket szigorúan ellenőrizzük. — Milyen érzéssel távoz* nak megyénkből? — Nagyon sok kellemes élményben volt részünk. Nagy szeretettel fogadtak bennünket mindenütt. Ereztük, hogy barátoknál vagyunk. Még egyszer megköszönjük a kedvességet, a figyelmességet, a részletes tájékoztatást, mindazokat az információkat, amelyeket az üzemekben és másutt kaptunk. Köszönjük az irántunk tanúsított kedvességet. Szívélyes üdvözletünket küldjük a megye lakóinak, jó egészséget, sok sikert kívánunk nekik a szocializmus további építésében; egyéni életükben — fejezte be nyilatkozatát a delegáció vezetője. V. K. \ Mai kommentárunk Korlátozott telekeladás Kétségtelenül pompás dolog egy szemrevaló hétvégi telek, rajta házikóval, hiszen remek kikapcsolódást, felüdülést nyújt a dolgozóknak az egész heti munka után. Annál sajnálatosabb, ha státuszszimbólummá válik, amikor a szabad idő kulturált eltöltését lehetővé tevő szerepe teljesen háttérbe szorul, és leginkább a „rongyrázás” jellege kezd dominálóvá nőni. Szükség van ezekre a hétvégi telkekre, házakra — ám. a közelmúltban a 11/1973. (IV. 18.) MT rendelettel és a 6/1973. (IV. 18.) MÉM rendelettel korlátozni kellett a személyi földtulajdon szerzését. Korszerűsítették az egyes földügyi rendelkezéseket, szükségessé vált az 1968. január 1-én hatályba lépett földtörvény-végrehajtási kormányrendelet néhány rendelkezésének kiegészítése, módosítása. Természetes, hogy az új rendelkezések az érdeklődés középpontjába kerültek — legalábbis azoknál, akik az elkövetkezendő időszakban kívánnak telket vásárolni. Kívánatos tudni, hogy az állami és termelőszövetkezeti tulajdonban levő földek értékesítésének tilalma bizonyos körzetekben hatályba lépett. Az új szabályozásra azért volt szükség, hogy egyes kiemelt települések zavartalan fejlesztését biztosítsák. Eszerint Budapesten, a 84 városban, a várossá fejlesztendő nagyközségekben, valamint az országos jelentőségű üdülőterülettel rendelkező nagyközségekben, és községekben a termelőszövetkezeti és állami tulajdonban levő, nagyüzemi művelésre alkalmatlan földeket állampolgárok részére értékesíteni nem lehet! Az állami földek hasznosításáról haszonbérbe adás útján kell gondoskodni. Ennek lehetősége természetesen csak az állami földekre terjed ki, mert a termelőszövetkezet a tulajdonában, vagy használatában levő földet haszonbérbe nem adhatja. Érdemes végigtekinteni, hogy az értékesítési tilalom Nóg- rádban mely területekre vonatkozik. Természetesen Salgótarjánra és Balassagyarmatra, a megye két városára. Emellett a járási székhelyek közül Pásztora és Szécsényre. De a Dunakanyar, illetve a Börzsöny vonzáskörzetében fekvő Diósje- nőn és Szendehelyen sem értékesíthető állami és termelőszövetkezeti földtulajdon. A rendelkezés Bánkra és környékére ugyancsak vonatkozik. Az értékesítési tilalom alá nem tartozó településeken változatlanul érvényben maradtak azok a rendelkezések, hogy a termelőszövetkezet — megfelelő engedély birtokában — állampolgárok részére eladhatja nagyüzemi művelésre alkalmatlan földjeit. A föld kijelölését az illetékes földhivatal, az értékesítést a tanács engedélyezi. Az értékesítési korlátozás a kormány területfejlesztési irányelveivel van szoros összhangban. Az irányelvek megvalósítása a korszerű települések kialakításával a dolgozók számára megfelelő lakóhelyi körülményeket teremt. Tehát az értékesítési tilalomnak az a célja, hogy a kiemelt települések tervszerű fejlesztését ne akadályozzák az állampolgárok részére eladott földek, és a várható nagyobb arányú kisajátításokkal kapcsolatos kártalanítások indokolatlanuí ne terheljék a tanácsokat. Lényegében tehát arról van szó, hogy továbbra is lehet hétvégi telket vásárolni, de csak bizonyos keretek között. R. I. NOGRÄD — 1973. augusztus 17., péntek *
