Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-17 / 165. szám

er

KICSIT megvárattalak,'

Képernyő előtt

Caesar új arca

SöR év kritiitai észrevételei, úgy látszik, haszonnal gyümölcsöznek Immár, mert a nyár eddigi szakának tévéprogramjáról csak elismeréssel beszélhetünk. Amellett, hogy szükségszerű«i nyáriasabbá váltak a műsorok, nyoma sincs tartalmi ürességnek. Sőt, a könnyedebb programok társaságában olyan jelentős események is helyet kapnak — es jói megférnek — mint szerdán például Gorkij: Ellenségek című _ drámájának közvetítése a pécsi Nemzeti Színház produkciójában,

Gorkij e színpadi műve 9 dramaturgiai Icifogásolhatósá- gok mellett is olyan mű, amely méltán kér helyet időről időre a világ színpadain. Mondanivalójának félreérthetetlen állasfoglalása időtállóan érvényes : az, hogy munkásók és kizsákmányolók érdekellentétének összebékíthetősége puszta illúzió. Ezt a felismerést az 1905-ös orosz forradalom bukása után szűri le és fogalmazza meg Gorkij hatásos színpadi konfliktusokban, úgy, hogy ma is figyelmeztetőnek vehetjük, kivált olyan ideológiailag nagyon is bizonytalan alapállású tévésorozat után, mint például a Hosszú, forró nyár volt.

A nyári, könnyed időtöltést szolgálta a kedden felújított Kék rapszódia című amerikai film. George Gershwin életének regényes feldolgozása szokványos kaptafára készült, jól bevált mesterfogásokkal. Jól mulattunk csütörtökön Tabi László háromszor húszperces tévéjátékán, a Fortélyos asszonyokon, mely szatirizáló, könnyed szellemességével üde kikapcsolódást nyújtott a kánikulai migrénből. A játékban Fülöp Zsigmond, Garamszegi Mária, Sunyovszky Szilvia, Ráday Imre, Dómján Edit, Tordy Géza, Békés Itala, So- mogyvári Rudolf, Némethy Ferenc nyújtott friss, ötletes ábrázolást.

Szívesen hallgattuk pénteken Mándy Iván írói vallomását Hunyady Sándorról, Bródy Sándor fiáról, a harmincas évek magyar irodalmának semmiképp el nem temethető sajátos egyéniségéről, s még szívesebben az író Lovaglás ügy című novellakisremekét Győry Emil megszólaltatásában.

A szovjet filmgyártás sok éves, a műfajban szinte már klasszikusnak számító alkotása a Don Quijote. Cervantes regényét annak idején Jevge- nyij Svarz dolgozta fel, a főszerepben olyan nagyszerű művésszel, mint Cserkaszov. A filmváltozat igényességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ma is élvezetes, szórakoztató, ugyanakkor mélyen elgondolkodtató.

A műsorhét talán legizgalmasabb, legszínvonalasabb eseményének a vasárnap este látott, Az összeesküvés című tévéjátékot mondhatjuk. Walter Jens remek dramaturgiai felépítésű műve a Julius Cae- sar-téma merőben újszerű, ironikus-szatirikus megközelítése, s ezáltal szokatlan szemszögből világítja meg az író a közismert ókori történést. A tévéjáték Esztergályos Károly tömör rendezését dicséri, a főszerepekben mindenekelőtt Básti Lajos, Kozák András, Inke László és Bitskey Tibor nyújtott rendkívül erőteljeset.

(barna)

IpÓKHÁ

l (t)

1 írta: Galgóczi Erzsébet l

Niklai Géza tsz-elnök éjjel kettőkor felkelt a felesége mellől. Nem gyújtott villanyt, a vaksötétben óvatosan kitapogatózott a konyhába. Harmincöt éves,, lenyúzottan sovány, fáradt férfi. A gáztűzhelyre mosdóvizet készít, a kredencből előveszi a borotválókészüléket — s egy fehér üvegből rövid habozás után önt magának egy csésze pálinkát. Félmeztelenül leül az asztalhoz, s borotválkozni kezd.

Nemsokára a felesége lép a konyhába, hálóingben, álomtól duzzadt szemmel. Nem lehet fiatalabb a férjénél, kissé hízásnak induló, szelíd parasztasszony.

— Hány óra? — kérdezi.

— Kettő.

— Hová mész? — a kérdés egyáltalán nem számonkérő.

— Ellenőrzőm az éjjeliőröket.

— A héten már harmadszor —- jegyzi meg aZ asszony.

Géza vállat von.

— A halastavat is ffta hajnalban kezdik lehalászni.

— Főzzek kávét?

— Dehogyis, feküdj csak

vissza. — Elmosolyodik. — Jó nekem a pálinka is.

— Motorral mész?

— Persze.

— Akkor főzök kávét, -— Az asszony felteszi a gázra a kávéfőzőt. Ásítozik, támaszkodik a falnál, s nézi a férjét.

— Hazajössz reggelizni?

— Nem tudom. Igyekszem.

Anna bemegy a spájzba, s

kolbászt, kenyeret, zöldpaprikát csomagol, melléje tesz egy kis sótartot, a férje bicskáját, s mondja:

— Tegnap hallottam a boltban: azt beszélik az asszonyok, nem lát el a feleséged rendesen, kénytelen vagy a húsboltban reggelizni.

— A húsboltban? — Géza elnézően mosolyog. — Nincs ott semmi ennivaló.

— Elég az, hogy bementéi és megkérdezted. — Az asz- szony kiönti a kávét, megcukrozza, elkeveri a cukrot, úgy teszi a férje elé. .

— Nem értem rá hazajönni — mentegetőzik Géza. — Isteni ez a kávé! — a feleségére né2. — Ez a hét még nehéz

lesz,' aztán egy kicsit fellélegezhetünk.

—• Persze — mondja csöndes beletörődéssel az asszony. Géza közben mosakodik és öltözködni kezd. Anna beszéd közben a konyhában álló szekrényhez lép, s odakészít Gézának egy tiszta inget. — Távasszal sok a munka, mert vettek. Nyáron sok a munka, mert arattok. Most sok a munka, mert betakarítotok. Télen majd sok lesz a munka, mert számoltok... A gyerekeid úgy nőnek fel, mint a félárvák.

— Ez a hét még nehéz lesz egy kicsit... — kezdi Géza szórakozottan, aztán rajtakapva önmagát, nevet egy kicsit.

— Igen, ezt hallom tőled pontosan tíz éve: ez a hét mé^ egy kicsit nehéz lesz... Ebédelni hazajössz?

— Persze, feltétlenül.

Géza bőr lemberdzseket vesz az inge fölé, fölcsatolja a bukósisakját, s kifelé indulna — de a felesége elébe áll, csókra nyújtja az arcát. Géza az ajkával megérinti a homlokát, s távozóban mondja:

— Feküdj vissza! Nem ám elkezdesz valami nagy mosást!

Anna az ajtóból bámul ki a sötétbe, ott Hallgatja, amint felbúg, s eltávolodik a motor- zúgás. Aztán visszafordul, s megpillantja az asztalon az ott felejtett reggelizi csomagot. Elkeseredetten, tehetetlen fájdalommal nézi.

Szeptemberben még korán hajnalodik. Mire Géza a motoron kiér a halastóhoz, már sejtelmesen csillog a víztükör, s jól látszanak a körvonalak. A parton áll egy halászkuny4 NÖGRÁD — 1973. július 17„ kedd

ne haragudj, de rajta volt ' a gépen a tunika, azt még be kellett fejezni — mentegetőzik.

Mosolygós fiatalasszony. Kupka Béláné, Szojka Edit a Budapest Kötő Htsz 24 éves kötőnője, négy éve dolgozik az üzemben.

— Világéletemben a kézi munka volt a mindenem. Kötöttem. horgoltam, főztem, sütöttem, egyszóval , szeretek minden olyat csinálni, amire azt mondják: tipikusan női dolog. Itt végre megtaláltam azt a munkát, ami nekem való. Mert igaz ugyan, hogy gépen dolgozom, de azért ez is kézi munka.

A kötés számára öröm, élmény. Végre az! Pedig az indulás nem sok örömmel kecsegtette. A közgazdasági technikumban tanult, de nem sok érdeklődés volt benne a közgazdaságtan iránt. Inkább azokat a tárgyakat szerette, amelyek nem kimondottan közgazdasági jellegűek, á technológiát, a kémiát.

—t Édesanyám mondta, legyen szakma a kezemben, nem biztos, hogy továbbtanulhatok majd. Beleegyeztem, legyen. A negyedik osztályt már nem fejeztem be, betegeskedtem. De nem is bánom. Inkább szakmunkásnő szeretnék lenni. Irodában amúgy sem dolgoznék semmi pénzért. Itt látom, mi kerül ki a kezem alól, látom a munkám eredményét.

Az iskola után a Tarján presszójában kezdett dolgozni. Hogy miért hagyta ott?

— Nem volt nekem való. A vendéglátónak kedvesnek kell Lennie, beszélgetni az emberekkel, én meg inkább magamnak való vagyok. Meg aztán a vendégek ^em egyformák. Volt, aki megjegyzéseEdit

\

pulóvereket köt

' Terve? felől kérdezem:

— Nem szívesen tervezek előre, mert ha aztán mégsem, úgy sikerülne, az nagyon Rántana. Amit, szeretnék, azt már mondtam is: szakmunkássá válni. Szívesen vállalnám a hároméves tanulást is, hogy kötő-hurkoló szakmunkás lehessek. Egyelőre Tar- jánban nem indul ilyen tagozat, úgy tudom, nem találnak tanárt hozzá. Na, meg aztán lakást szeretnék kapni, de ez még a jövő zenéje.

EDIT HÁZASSÁGA roket tett rám, igyekeztem elengedni a fülem mellett, de csak nem* tetszett az nekem...

Edit keze alól most szebbnél szebb pulóverek kerülnek ki. A tunika is, amin éppen dolgozik, nagyon tetszik neki, maga is szívesen hordaná.

— Tudod, jó hosszú, elöl szép minta díszíti. Passzé, ahogyan mi mondjuk.

Ennek a munkának is, mint általában a legtöbbnek, jellegzetes „műszavai” vannak. Edit sorólja is. Dekker, ezzel fogyasztanak. Apparát — azzal rakják át a passzét. Dió — ez a szálvezető vége. Borda — ezt a legtöbb nő ismeri, aki valaha is kötött már.

mantikus. Bár ő beérné kevesebb romantikával is, csak többet lehetne együtt férjével.

— Béla ugyanis csehszlovák állampolgár. Prágától még jó 140 kilométerre, Teplicén lakik. Tegnap volt az egyéves házassági évfordulónk, de eddig még nem sokat örülhettünk egymásnak. Nem jöhetett a határzár miatt sem, meg a letelepedési engedélyt is meg kellett várnia. Egyébként három szakmája is van, gépkocsivezető, mechanikai műszerész és hegesztő. Nem lesz gond az elhelyezkedése,

Kupkáné szereti a munkáját, jól érzi magát az üzemben. Elégedett ember. A kereset sem rossz, teljesítménytől függően, általában 1600—1700 forint, de a múlt hónapban 1900-at vitt haza a borítékban. Szívesen részt vesz bármi. munkában, ami adódik. Brigádvezető, munkaverseny- felelős, dolgozik a KISZ-ben és a Vöröskeresztben. Otthon- érzi magát itt.

— Az előbb a terveimről kérdeztél. Az a legfőbb tervem, hogy itt maradok az üzemben még nagyon sokáig — s a csendes, szerény fiatal- asszony ezt nagyon határozottan, meggyőződéssel mondta.- szendi —

'Szünidei matiné gyermekeknek

Bevált formának bizonyul Szécsényben a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ matinésorozata a nyári hónapokban. Szünidei matiné címmel gyermekek számára megnyitják a művelődési központ kapuit, s a változatos program alkalmat nyújt a korosztály sajátosságainak megfelelő szórakozásra, művelődésre, ismeretek szerzésére, a nyári szabad idő eltöltésére. Júliusban 18-án és 25-én rendezik még meg a matinét, minden alkalommal délelőtt tíz órai kezdettel. Augusztusban pedig 1-én, 8-án, 15-én, 22-én és 29- én lesz matiné a IX. Rákóczi Ferenc Művelődési Központban.

Képzőművészeti

kiállítások

A napokban számos, érdeklődésre számot tartó tárlat nyílt meg a fővárosban, A Stúdió Galéria ’73 kiállitás- sorozat részeként július 11-én nyílt meg a Bajcsy-Zsilinszky út 52. szám alatt Várnagy Ildikó szobrászművész kiállítása. Ugyancsak a napokban a Mednyánszky Teremben Sza- lóky Sándor festőművész tárlatát nyitotta meg Pogány ö. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója. Farkas Ádám szobrászművész kiállítása a Műcsarnok kamaratermében látható. A Kulturális Kapcsolatok Kiállítási Termében pedig július 13-én nyitották meg a Kultúra és művészet a Mongol Népköztársaságban című kiállítást.

Településeink könyvtári ellátása

Az Országos Széchényi Könyvtár Könyv tártudományi és Módszertani Központja Településeink könyvtári ellátása 1972. címmel összeállította a tanácsi és a szakszervezeti könyvtárak statisztikai adatait. A Népművelési Propaganda Iroda kiadásában a napokban jelent meg kiadvány. A tájékoztató többi között részletesen közli a működési feltételekkel kapcsolatos adatokat, a forgalmi adatokat, a szolgáltatási helyek számát, a kötetek és az olvasók számát, az olvasottsággal összefüggő egyéb statisztikai tényt. Az adatok a múlt év könyvtári helyzetéről adnak pontos képet.

Papnők

az oltár körül...

Ovesarovo falu közelében ásatások közben kő-, rézkorból származó dombtelpülésre bukkantak. Egy leégett lakásban 28 agyagtárgyat találtak. 3 oltárt, négy bálványfigurát, kisasztalt, széket, edényeket és dombmodelleket. Az oltárra vörös festékkel a Napot, a Holdat és a természeti erőket festették. A figurák közül három alak papnőket ábrázol, akik az oltár körüli szolgálatokat végezték.

Függetlenített népművelők fóruma

A pásztói Lovász József Járási Művelődési Központ július 18-án, szerdán, Kálión, a Liszt Ferenc Művelődési Házban rendezi meg a megye függetlenített népművelőinek fórumát. A résztvevőket Braun Miklós Igazgató tájékoztatja a

helyi körzeti művelődési ház tevékenységéről, majd megvitatják a pásztói járás második félévi rendezvényeinek programtervezetét. A tanácskozás befejezéseként a népművelők ismerkedő látogatást tesznek az erdőkürti és az erdőtarcsai tagintézményeknél.

hó, előtte hatalmas vékák és egy mérleg. Valamivel távolabb teherautó Vesztegel, a sofőr a kormányra borulva szundikál.

A kunyhó előtt a farönkön Andris bácsi üldögél, az öreg csősz, egy cső kukoricát mor- zsolgat.

— Jó reggelt, Andris bátyám

— köszön Géza, s kezet nyújt.

— Mi újság?

— Jó reggelt, Géza — az öreg nehézkesen feláll, s a tó felé int. — Elkezdtük.

Géza körülnéz.

— Selyem Zsiga itt van?

— Itt. Ö volt az első.

A part felől egy férfi gyors árnyéka indul feléjük, egy ideig csak a cigaretta parazsa látszik. Harmincnyolc éves, jőlöltözött: nyakkendős, félci- pps férfi. A motorra öltözött Géza mellett úriembernek látszik.

Kezet fognak — Szervusz.

— Hányán vannak? — kérdezi Géza.

— Négyen. — Mindnyájan elindulnak a part felé, Zsiga szakadatlanul beszél. Gyorsan, lendületesen, s könnyedén, hogy azt érezzük, még százennyi ötletet tudna kirázni a kisujjából. — Te Géza, halálos vétek ezt a halat eladni a vendéglátóiparnak. Mi dolgozunk, mi vesződünk vele, mi vállaljuk a kockázatot, s ők fölözik le a hasznot. Nyitni kellene egy halászcsárdát, valahol a kitérőnél, az E 5-ös út mellett... — A tó vizén látszik a két csónak: egymástól harminc méter távolságra eveznek, s húzzák maguk között a hálót, de ezt nem látni,, csak a víz gyürűzéséből lehet sejten!. Alinak a parton, Géza szótlanul nézi. Gyönyörű látvány. Zsiga beszél: — Az egész személyzet kikerülne a mi tagjainkból... Ma mór halálos vétek a té- eszeknek a nyers terméket eladni, a feldolgozáson van az igazi haszon... Én már félig- meddig csináltam egy kalkulációt — és Zsiga a zsebéből előveszi a noteszát, de Géza megállítja:

— Nem tudnánk egész évben ellátni hallal.

— Csinálnánk még egy halastavat. Vagy kettőt —, de Zsiga sértődés nélkül visszateszi a noteszát. — Vagy konzervüzemet. Egy kiló halból tíz halászlékonzervet...

— Most sürgősebb dolgunk van! Azt a főtengelyt próbáid megszerezni.

— A méltóságos úrnak nem sikerült? — Zsiga örül a feladatnak.

— Nem. Törni kellene a kukoricát és áll a kombájn. Ránksózták tavaly, de alkatrészt persze, nem gyártanak hozzá... A szüret is a nyakunkon van, a vetés ,..

— Megpróbálom — mondja Zsiga. — De ezt a halászcsárdát egyszer alaposan meg kellene beszélnünk.

— Majd arra is sor kerül — mondja Géza, s berúgja a motort.»

Már a városban robog a motor. Egy új lakótelepen Géza megáll, leállítja a motort, s megnyomja a kapu melletti házitelefon egyik gombját. Éber Bői hang hallatszik:

— Ki az?

(F oly táljuk)