Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-17 / 165. szám
fit. Már megkezdődött a próbaüzem A FŰTÖBER csaknem 400 milliós beruházása határidőre elkészült. Az építők valóra váltották ígéretüket. Július 1-én megkezdődött a próbaüzem, bár az üzembe helyezési eljárás még folyamatban van. A hőcserélők és a középméretű tartályok sorozatgyártása már az új üzemben folyik. Csaknem 100 új, modern gépet helyeztek itt üzembe. Közöttük sok az automatikus vezérlésű, nagy teljesítményű gép. Elsősorban hegesztő- és lángvágógépek ezek. Képünkön az NSZK gyártmányú másoló lángvágógép szerepel. A rajzról fotócella segítségével letapogatja a formát és egyszerre négy vágófejjel dolgozik. Öt ember munkáját végzi el, a négy lángvágóét és végső soron az előrerajzoló- et is. Mustó István a 30 milliméternél, vastagabb acéllemezből a hőcserélők peremeit vágja Mai arcuk, mai emberek Dolgozó anyákról három felvonásban LEHET manapság még valami újat mondani a dolgozó családos nőkről ? Aligha. Számtalanszor elhangzott, leírták, hogy ezek az asszonyok, hogyan végzik a - hármas feladatot: a munka, a háztartás, és a gyereknevelés gondját. Arról is sokat szóltak, hogy az üzemek, vállalatok segítik-e, és miként a családos nőket. A téma azonban mindig aktuális, g most valahogy így próbáltuk megvizsgálni: a dolgozó anya és a gyerek. Színhely: a Nógrád megyei Textilipari Vállalat salgótarjáni telepe. Szereplők: az itt dolgozó asszonyok. És a rendezők? El kell fogadnunk rendezőkként azokat az életkörülményeket, melyek között ezek az asszonyok megpróbálnak jó munkásnők, és jó anyák lenni egyszerre. — Mennyi idő jut a gyerekeimre? Kevés, nagyon kevés. Beáta 10 éves, Csaba pedig négy. Iskolaidőben akkor találkozunk, mikor reggel összekészítem őket, és este, ha hazamegyek. — Lakás van? — A Művész-telepen lakunk egy három-szobásban, a szüleimmel. Grósz Józsefnél aki az szb- titkárt helyettesíti, elmondja Koch Istvánnéról, hogy tulajdonképpen sok „gyereke” van. Oktató a tanműhelyben. — Igen — az asszony abbahagyja egy kicsit a félkész iskolaköpenyen az aprólékos munkát —, ez 35—10 gyerek. A tanulócsoportom tagjai is most szabadultak. Jó eredménnyel végeztek, kitűnő is volt köztük. Hanem nagyon ideges tudtam lenni, amikor egy-egy nehéz nap után hazamentem, és a két sajátom otthon ricsajozott. Rossz gyerekek — ezt már mosolyogva, harag nélkül mondja. — Es a férje? ő többet tud velük foglalkozni? — Sajnos, nem. Vidékre jár, alig van otthon. Az igazi segítség, amit a nagyszülőktől kapunk. Nem is tudom, hogyan járnék két' műszakba, miként oldanám meg a háztartást, ha külön lennénk a nagyszülőktől. Anyu, anyu, de kevés időd marad, még ilyenkor nyáron is! Mikor is játszottunk együtt utoljára? ★ A KŐVETKEZŐ „kategória” a gyereküket egyedül nevelő anyáké. Ez lehet a második felvonás. Répás Istvánná válása most emelkedett jogerőre. — Két gyerek van, a 9 éves kislány már tud nekem segíteni. A négyéves még kicsi, a nagymamával van. A vállalat támogat, augusztusban kapom a segélyt. — Mennyi időt tölthet a gyerekeivel? — Nagyon jó, hogy bevezették a szabad szombatot. Kéthetente egy-egy egész nap, amivel én rendelkezem. A háztartást sem lehet elhanyagolni, de akkor — jobbára csak akkor — jut idő a gyerekekkel foglalkozni. Amikor Grósz Józsefnével arról beszélgettünk, hogyan támogatja a vállalat az egyedülálló, vagy sokgyerekes anyákat, az anyagi juttatások mellett szóba került az üdülés. Berekfürdőn, és a Balaton mellett üdülője van a vállalatnak. Az egyedülálló asszonyok, ha üdülni mennek, magukkal vihetik a nagymamát, mint családtagot. A férj helyett. Grószné, aki sokak gondjával, bajával foglalkozik, maga is egyedülálló anya. A 7 éves kislány most nyaralni ment a nagyszülőkkel. — Nekem is a szüleim segítenek. Teljesen egyedül képtelen lennék mindent elvégezni. A szüleim mindketten nyugdíjasok. Úgy gondoltam, egyedül nevelem fel a lányomat. Nagy már ahhoz, hogy egy idegent csak úgy elfogadjon apjának. Arról nem szólva, az új apa hogyan viselkedne vele? Igen, anyu, aki mindig mások panaszai után szaladgál. Es amikor otthon nem szb-tit- kár, csak anya, rászakad a saját gondja. FÖLDI 1STVANNÉ művezető. Mindig mosolygós, és mindig dolgozik. Hogy neki a nap hány órája jut négyéves gyerekére ? — Amennyi a munka, a tanulás, és a társadalmi munka után marad. Azt viszont be kell vallanom, a házimunkát kicsit elhanyagolom. — Hol tanul? — Ruhaipari technikumba járok. Egyébként az üzemben sokan tanulnak, és nemcsak a vezetők. — És a társadalmi munka? — A ledolgozott 8 óra után. Nőfelelős * vagyok. A gyereket egy asszonyhoz hordom, ő elvállalta. Ha vizsgázni megyek, akkor is előbb elrohanok a gyereket „leadni”, csak aztán jöhet a vizsgadrukk. Néhány éven belül — így tervezzük a férjemmel — én is kétgyerekes anya leszek — nevet, még a búcsúzásnál is. Ez nem volt rossz harmadik felvonásnak. Vajon a darab szerzője elégedett-e a főszereplők sorsával? Lehet-e erről a témáról később jobb darabot is Írni ? Bizonyosan, de ez már nemcsak a főszereplőkön múlik. Orosz Júlia Túl az egyi Egymillió kilométer. Még kimondani is sok, nem hogy a volán mögötte ülve ennyit megtenni. Nemzetközi műút, főútvonal, gidresgöd- rös elhanyagolt mellékutak. Sok-sok falu, nagyváros, nem egyszer csak néhány házas település. Ez mind-mind befér abba az egymillió kilométerbe, és közel negyven esztendőbe, amennyit Lak Imre, a megyei tanács gépkocsivezetője eltöltött a volán mögött. — Pontosan 1928-ban kaptam meg a jogosítványomat. Cselédgyerek voltam. Balatonkenesén éltem, A gazdámnak volt egy teherautója. Megkérdezte: na gyerek, volna-e kedved megtanulni vezetni? Nekem sem kellett több. Ráültem a kis kopott Ford kocsira, egykettőre megtanultam, Veszprémben vizsgáztam, . Attól a paptól kezdve, hogy Imre bácsi kezébe kapta a jogosítványt, az autó és ő elválaszthatatlanok lettek. Nézegetem a mostani jogosítványt. Ahány féle pecsétet csak bele lehet ütni, mind benn® van. Traktortól kezdve a legnagyobb teherautókig, autóbuszig, mindent vezethet. — Egy pecsét hiányzik csak. A motorkerékpárnál. Én kértem a rendőrségen, hagyják azt ki. Mert ha az is benne lenne, biztos ráülnék. Valamikor versenyeztem is, ma már nem nekem való a motor. Ha jól számolunk, legalább huszonötször megkerülte volna a Földet, amennyit kocsival vezetett. A napokban kapta meg a 750 ezer kilométerért járó jelvényt. Ez a hivatalos. A valóságban jóval meghaladta az egymillió kilométert. És mindezt anélkül, hogy a legkisebb horzsolás is érte volna a kocsiját. Soha nem koccant össze senkivel, nem vitázott, nem veszekedett. — Engem a kocsi nyugtat — mondja Imre bácsi. — Ha a vezetőülésben vagyok, számomra minden más megszűnik. Csak a volán van. Anélkül viszont nem tudnénk élni. Huszonkét esztendeje a tanács gepkocsivezetője. Megbízható ember, kiváló gépkocsivezető, nemrégiben kapta meg a húszéves tanácsi munkáért járó arany fokozatot. Mindenki csak Imre bácsinak ismeri. Magyarországon nincs olyan község vagy város, ahol ne járt volna. De vezetett Romániában és Csehszlovákiában is. Németországban viszont „előkelőén”, társas- utazással ment. — Mindig mosolygok azokon, akik úgy vezetnek, hogy közben a térképet bújják. Hosszú gyakorlat, sok vezetés kell ahhoz, hogy az ember szinte fejbő] tudja, Nógrád megyében melyik dűlőút hová visz... Imre bácsi ma 's vidáman meséli, hogy valamikor á film is csábította — Hogy történt? — Dunántúlon, a dégí gépállomáson dolgoztam. Több mint húsz éve. Éppen egy patakból mertem a vizet, amikor jött egy filmrendező, és azt mondta! „Éppen ilyen ember kell nekünk.. Megkérdezte, vállalnám-e egy film főszerepét. Azt válaszoltam, ha megfelelek, miért ne. Én voltam a szegény ember a filmben. Az volt a címe, hogy Jönnek a gépek. Nagyon jól ment a forgatás. Két hónapig színészkedtein. Azután hívtak, ne hagvjam abba, legyek színész . Nem I felvételi vizsgák a főiskola ipari tagozatán Iliién vállaltam, megmaradtam az autó mellett. Közben elszaladtak az évek. Imre bácsi hivatalosan május 26-ával nyugdíjba ment volna. De csak volna, mert maradt tovább a munkahelyén. — Szeretek dolgozni. Mindig vidáman, jókedvűen kezdem a napot. Soha nem keseredtem el, akármilyen gondom, vagy bajom volt. Jókedvvel csináltam a vezetést, talán azért nem fáradtam el soha. Pedig volt olyan, nap, hogy ezer kilométert is mentem. A fiataloknak, akik most kezdik, annyit tanácsolnék, hogy mindig jószívvel tegyék a munkájukat. Így fele olyan nehéz .. A napokban befejeződtek a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni kihelyezett ipari tagozatán is a felvételi vizsgák. A felvételi vizsgabizottság július 16-án döntött a felvételekről, s ezután folyamatosan kiküldi az értesítést az érdekelteknek. Felkerestük Lonsták László tagozatvezetőt, hogy a már most általánosítható tapasztalatokról beszélgessünk. Elöljáróban néhány adatot említünk. Mindenképpen pozitív jelenség, hogy például a nappali tagozatra több mint két és félszeres a túljelentkezés, 50 helyre 134 fiatal jelentkezett. Az összes jelentkezőből 48 a Nógrád megyei középiskolákból jelentkezett, több mint egyharmad, ez az arány is megfelelő. Mindez azt is jelenti, hogy az idei felvételi vizsgák után mód nyílik a valóban legtehetségesebb fiatalok felvételére. A levelező tagozaton főiskolai szinten tízszeres a túljelentkezés, az ipari tagozatra mintegy ezerkétszázan jelentkeztek az országban. Salgótarjánban felvételizett 170 felnőtt. Össszesen hét helyen volt felvételi vizsga számukra. Akiket felvesznek, Salgótarjánban, illetve két konzultációs központban, Győrben és Miskolcon kezdhetik még tanulmányaikat a levelező tagozaton. — Ami a leglényegesebb tapasztalat: idén jobbak a felvételi eredmények, mint tavaly — mondja Lonsták László. — A nappali tagozatra a középiskolákból, a megyei középiskolákból is, a jobb tanulmányi eredményt elért fiatalok jelentkeztek nálunk. Különösen jó eredménnyel szerepeltek a felvételi vizsgákon a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközép- iskola tanulói, s a salgótarjáni Bolyai Gimnázium diákjai, bár utóbbiak egy részénél a történelem tantárgynál tapasztaltunk hiányosságokat is. összességében elmondhatom, hogy idén lényegesen jobban tudunk válogatni a jelentkezettek közt, mint tavaly. S ez a jövőben minden bizonynyal megmutatkozik a főiskola salgótarjáni tagozatának tanulmányi eredményében. Milyen a kép a levelezőknél? — A levelező tagozatra jelentkezőknél is látszik, hogy alaposabb volt a felvételi vizsgára való felkészülés. Remény van arra, hogy több hallgatót tudunk felvenni, mint tavaly. Ügy véljük, az előkészítés is szervezettebb volt, mint tavaly, az előkészítő tanfolyamokat a levelező tagozatra jelentkezettek komolyan vették. Egyébként az írásbeli felvételi vizsga június 28-án volt, a szóbelik pedig július, 2-től 6-ig zajlottak. Felvételi vizsgát kellett tenni matematikából, történelemből, illetve politikai gazdaságtanból. — Matematikából a szóbeli eredmények jobbak, mint az írásbeliek — halljuk a tájékoztatást. — Továbbá politikai gazdaságtanból is általában jobban szerepeltek a felvételizők, mint azok, akik történelemből felvételiztek. A nappali tagozaton Salgótarjánban az 1973/74-es tanévben ötven új hallgató ke-- di meg tanulmányait, a tanítás szeptember 10-én kezdődik. Ügy véljük, a felvételi vizsga tapasztalatait az elkövetkezendő években a megye középiskoláinak érdemes lenne hasznosítani. T E. f —■ csata! — Kis pénz, nagy pénz Állítólag a pénz nem boldogít — ha nincs. Es ha van? Akkor is előfordulhatnak bonyodalmak. Mert nem mindegy, hogy milyen címletű a pénz. Pontosabban: bizonyos pénzköltésre kitalált helyeken íratlan szabály, hogy csak bizonyos címletű pénzt fogadnak el. Aki elvéti a hol, és milyent, kegyetlen manipulációk szenvedő alanyává válhat. Tegyük fel, hogy 20 forintért vásárolunk de csupa 1, 2 forintos csörög a zsebünkben. Kínos. A pénztáros már blokkolt, most gyilkos pillantással, ugráló szemöldökkel markolja a székkarfát. A sorban utánad következő beléd rúg. a többi csak le-, és felmenő rokonaiddal foglalkozik. Csak az titok most, és mindörökké, hogy miért ez a kínlódás, ihien esetekben? időhúzásnak minősüli De hiszen a pénztárban is szükség van apróra! Egyébként is. ha kitalálták a 10 fillért is, mit lehet tenni? Ennek a leégésnek az ellenkezője, ha nem tudnak váltani. Vagy, ha nem akarnak. Ilyenkor két eset lehetséges. Vagy nem vásárol az ember semmit, vagy végigszaladja áz utca mindkét oldalát, hátha valaki tud váltani. De egy Csemegeüzlet nem OTP. miért váltsanak, főként akkor, ha az aprót nem is ott szándékozik levásárolni az illető. Most pedig néhány jó tanács házi használatra, vagyis Salgótarján belvárosának pénzcímletben kifejezhető lehetőségei, Azt rögtön le kell szögezni, hogy fagylalt, és lángosvásár- lásnál, perselyes rendszernél papír- bankóval megjelenni szigorúan tilos és élepveszélyes. Kezdjük a postánál. Nem összetévesztendő a bankkal, elég dolguk van pénzváltogatás nélkül is. Ide tehát csak végszükség esetén, megviselten, borostásan, eszelős te ki n-* tettel menjünk. Akkor talán megesik a hölgyek szíve. Az SZMT melletti kis üzlettel nem volna baj, de százasért nem lehet kávét inni. ötszázasért még úgysem. Egyszerűbb; ha a kávé mellé veszünk kel JcllUer pálinkát, akkor már nincs is gond a visszaadással. Az üzlet mellett van közvetlenül egy hírlapárus, ott nagyon észnél kell lenni. Ha tíz forintot adunk egy újságért, a visz- szajárót kozárólag 10 és 20 fillérben kapjuk. Itt a bizonyíték, hogy a fillér is pénz. Az eddigi gondos kutatások szerint még leginkább a Pécskő csemegéjében lehet bízni. Persze lehel, hogy ez majd elmúlik az idők folyamán, csak most, újranyitás után nagyvonalúak. Egyelőre ennyit. Pusztán humánumból, hogy embertársaim ezután ne essenek az én hibámba, elkerülhessék a kínos jeleneteket. Aki pedig más üzletek szisztémáját is felfedezi, írjon. Forintos bélyeget viszont ne ötven- forintos váltásával próbáljon venni a pyslán. — orosz — !
