Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-01 / 152. szám
Korszerű műveltség (I.) Sokan emlékeznek még rá, micsoda országos vita kerekedett Kund Abigél tőréből. Néhány esztendeje történt, hogy a telvízió Kicsoda-micsoda vetélkedőjén egy kislány már majdnem mindent kitalált ahhoz, hogy rájöjjön a kérdésre : Kund Abigél hosszú, hegyes tőre a megfejtés, amely kiontotta Bárczi Benő életét. Tudta már a kislány, hogy egy versben szereplő tárgyról van szó, sőt, azt is, hogy egy Arany-balladában szerepel ez a tárgy, de ennél tovább nem jutott. S amikor — már vesztesként — elárulták neki, hogy a Tetemrehívás című Arany-balladáról van szó, akkor megmondta, hogy ő bizony ezt nem is ismeri. Az már korábban kiderült, hogy több Arany-balladát ismer, de ezt nem. Az esetből hírlapi vita robbant ki, volt aki úgy érezte: szegényebb lesz az anyanyelve annak, aki például ezt a balladát nem ismeri. Mások éppen a Tetemrahívást nem hiányolták, de sok más verset, regényt, szerzőt igen, és elpanaszolták, hogy iskoláinkban úgyis túlsúlyba kerültek a természettudományos tárgyak, a matematika, a kémia, a biológia, a fizika, és a humán tárgyak háttérbe szorultak. Ezzel pedig éppen a fiatalok érzelmi nevelése marad el, ezért is sivárodik el ariy- nyi ifjú leány és fiú érzelmi élete. Nosza, felhördültek — írásban, s még inkább a szóbeli vitákon — a természettudományok hívei és a siránko- zóknak szegezték a kérdést: mi Newton harmadik törvénye? S bizony, amúgy műveltnek, tájékozottnak ismert emberek is ijedten kapkodtak emlékezetükben, hátha sikerül felidézni, hogy is van az, ha A test hatást gyakorol B testre? Nem sok embernek sikerült a válasz, még azoknak sem, akik gimnáziumi érettségi bizonyítványt őriznek odahaza, tehát egyszer erről már hallaniuk is kellett. — S még maga követeli Kund Abigél tőrét?! Amikor a világ alapvető mechanikai mozgástörvényeiről sincsenek pontos fogalmai? — szólt ilyenkor az ítélet. — Pedig hol vagyunk már a mechanikától a fizikában. Az atomfizikát kellene megértenie a korszerűen gondolkodó embernek. Nemcsak azért, mert illik, hanem azért, mert a világot, hétköznapjainkat, munkánkat sem érthetjük enél- kül igazán. Téves elképzeléseink vannak a valóságról, ha nem értjük az atomfizikát. No, de végül is mire van szüksége' a ma emberének ahhoz, hogy műveltségét korszerűnek, megfelelőnek, az ország és a társadalom igényei szerint is megfelelőnek tartsuk? (Szándékosan nem a gyerekek, a fiatalok korszerű műveltségét említettem, mert nekik nem a ma, hanem a holnap igényeinek kell megfelelni.) Arról kell tehát a jelenben beszélni: mi a mai felnőttek korszerű műveltsége, mi az, ami fontos a felnőtt ember számára: Kund Abigél tőre, vagy Newton harmadik törvénye? Vannak, akik erre a kérdésre megkerülik a választ és azt mondják: semmiféle adat nem fontos. Az évszámokat, a történeti adatokat, a verseket és a fizikai törvényeket meg lehet keresni a könyvekben, a lexikonokban. Az a fontos, hogy ezeket a könyveket meg tudjuk találni, a szükséges adatokat ki tudjuk keresni belőlük. Az igazán fontos az, hogy gondolkodni tudjunk. Fölismerjük a dolgok lényeges összefüggéseit, az ellentmondásokat és feloldásuk lehetőségeit. Az ilyen vélemények jegyében azután roham indul az évszámok ellen, az adatok ellen, a versidézetek ellen. Csak hát az a baj ebben az érvrendszerben, hogy elfeledkezik arról: gondolkodni nem lehet konkrét tények, adatok nélkül. Az egyszeregy ismerete nélkül nem lehet sem szorozni, sem osztani, sem hatványozni, sem gyököt vonni. Az egyszeregyet pedig nem lehet alkalmanként matematikai lexikonból kinézni. 'Gondolkodni se nagyon lehet rajta, csak tudomásul venni, hogy a mennyiségeknek ilyen ösz- szefüggései vannak. Ezeket az összefüggéseket pedig be kell biflázni, s legalább a negyedik általános iskolái osztály végére, ha álmából verik fel azt a gyereket, akkor is rá kell, hogy vágja: 9x7=63. Enélkül nem megy. No, persze, az egyszeregy megtanulását senki sem akarja lexikonokkal helyettesíteni, csak éppen arról feledkeznék meg sokan, hogy nemcsak a matematikának van egyszeregye. A földrajzé például az, hogy ha ránézünk egy színes térképre, akkor tudjuk: mit jelent a zöld, a kék, a barna, s ez, valamint az Egyenlítőtől és a sarkoktól való távolság milyen kihatással lehet az adott terület időjárására, mezőgazdaságára. A magyar történelem egyszeregye, hogy mikor koronázták meg Istvánt, mikor volt Dózsa felkelése, a mohácsi vész, Buda visszafoglalása a töröktől, a márciusi forradalom, a kiegyezés, az első világhábo-- rú, a Tanácsköztársaság, a második világháború és a fel- szabadulás. A magyar nyelv egyszeregye a helyesírás. S így lehetne végigmenni az iskolai tantárgyakon, jelezve csupán: mennyi minden van, amire nem lehet gondolkodással „rájönni”, amit meg kell tanulni, adott esetben „bebiflázni”. Bernáth László (Folytatjuk) Minőség és tartalom PÉCS vendégszerető városa immár ötödik alkalommal rendezte meg a baranyai irodalomtanítási napokat, amelyeken irodalomtörténészek, főiskolai, középiskolai és általános iskolai tanárok, művelődésügyi szakemberek vettek részt. A tanácskozás témája a korszerű jrodalomszemlélet és ennek megfelelően a korszerű irodalomtanítási szemlélet problémáinak megbeszélése volt. Különös fontosságot adott a tanácskozásnak az a tény, hogy szeptembertől kezdve a taiiulói túlterhelés csökkentéséről szóló párthatározat szellemében a nevelőknek új, sok szempontból komoly problémákat jelentő feladattal kell szembenézniük, megbirkózni- ok. Aczéi György elvtársnak a címben megadott feladat-meghatározása szabta meg a tanácskozás szellemét: úgy kell a csökkentést végrehajtani, nogy abból minőségi eredmények szülessenek. A csökkentés lényegében csak akkor éri el a feladatát, ha minőségi változást hoz. Eddig is tudta minden irodalmat szerető és azt szívvel tanító tanár, hogy tanításunkra az a kritikai megjegyzés volt érvényes: a kevesebb több lett volna. A tanácskozás első napján Miklós Pál kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének főmunkaitársa tartott előadást, amelyben „eretnek” nézeteknek adva hangot arról beszélt, hogy napjainkban megváltozott az irodalom szerepe társadalmunk életében. Míg az előző századok alkotói prófétáknak érezhették magukat, akik hivatva voltak a nemzet lelki ismeretének ébren tartására, lobogva, elöljár- va kellett mutatniok a jövő felé vezető utalt, addig ma az irodalomnak ez a privilegizált helyzete megváltozott, jócskán hátrább szorult. kf\cp.ri'í lnhrfacc a 7. irodalomtanárnak, de tudomásul kell vennünk, hogy az emberformálásnak számos új formája is hat: a társastánctól a filmen, a fotóművészeten át egészen a plakátig. Nem is szólva a technikai ismeretek sokaságáról, amelyek nélkül a ma emberének műveltségeszménye hiányos lenne. A kultúra közvetítői közül számolnunk kell a rádió és televízió térhódításával is, de soha nem lemondva az irodalomnak valóságos értékeiről, a humán műveltség csökkenő, de mindig fennmaradó igényéről A tömegkommunikáció térhódítása hasznára lehet az irodalom megszerettetésének is, ha nem mondunk le az előszó, a visszakérdezés, az alkotó részvétel életben tartásának az igényéről és lehetőségeiről. Ebben az új műveltségeszmény kialakításában tarthatatlan volt az iskola törekvése, mely tulajdonképpen minden tizenéves gyermekből kis irodalomtudósokat akart faragni. Tudósokat, akik azonban képtelenek voltak egy épkézláb levelet, vagy felszólalást megírni, akik nem tudtak és tudnak újságot sem olvasni. Voltak olyan elhamarkodott „kísérletek” is, amelyek úgy akartak irodalomértő és -szer- rető embereket nevelni, hogy mindent a gondolkodásra építve olyasmit 'is ki akartak „gondolkodtatni” a gvenme- kékből, amiről semmilyen ismereteik sem voltak. Ehelyett az irodalomoktatásnak is csak az lehet a fő célia. hogy a permanens művelődés igényét felkeltve kulturált olvasóvá nevelje a jövő ifjúságát, akik önállóan eligazodnak a kultúra hagyományos és mai jelenségei között. A MŰVÉSZETI nevelés komplexizitása szükséges ehhez. Hasson együtt az irodalom, a képzőművészet, zene. Ehhez át kellene alakítani a történelemoktatást is- Az eseménytörténet mellett nagyobb tiangsúlyt kell kapnia a művelődéstörténetnek, a történelmi tudat emberközpontúságának. A jövő szocialista emberének három nyelvet kell ismernie — hangoztatta az előadó —, a matematikai nyelvet, a vizuális gondolkodás nyelvét és az anyanyelvet, vagyis a teljes értékű ími-ólvasni tudást. Amíg ezt el nem érjük, nem lehetünk elégedettek, és dédelgetett álmunk, az olvasó ország megteremtéséről sem beszélhetünk. Dr. Kómár Pálné, az Országos Pedagógiai Intézet tanszékvezető tanára volt a következő előadó, aki a korszerű irodalomtanítási szemléletről beszélt. Megállapította: el kell érnünk, hogy a művészetet szuverén voltában vizsgálják ég ne csak egy kor tükröződését lássák benne A mű szövegközpontúsága megvalósítása mellett kerülni kell ugyanakkor a hazug, elvont esztétikai normák keresgetését is. A mű emberi üzenetét kell megfejteni, amelynek megértése emberibb emberré tehet. A szekcióülések vitája/ megállapította, hogy a tananyag- csökkentés lehetőséget ad a minőségi munkára. Alkalmas lesz arra, hogy irodalomszemléletet alakítsunk ki a gyermekekben. akik hűséggel ragaszkodnak az irodalom közvetítette eszmékhez, szeretik hazájukat, szűkebb kis hazájuk szeretete élvezeti őket az egyetemes emberség tiszteletéhez. a szocializmus alkotó szolgálatához. Ehhez azonban fel kell nőnie a magyartanárok széles táborának, türelmetlenebbül kell munkáilkodniok az irányító szervének, igényesebbnek kell lennie tankönyvkiadásunknak Is. Jól egészítette ki a konferencia elméleti anyagát a pécsi Nemzeti Színház előadása, amelyben O’Neil: Marco Polo millió című drámáját tekintették meg a résztvevők és a darab rendezőjével, valamint a darab szereplőivel találkoztak az előadás után. Ezen a beszélgetésen, valamint a kö-. vetkező napi bemutatót követő vitán, amikor a Pécsi Amatőr Színpad mutatta be Mario Moretti: Giordano Bruno pere című drámáját, alkalom nyüt eszmecserét folytatni a színházi látáskultúra neveléséről. Arról, hogy a ma iskolája szinte semmi segítséget nem ad ahhoz, hogy felnőjön a jövő színházlátogató és -értő, -kelvelő közönsége. Az öntevékeny mozgalmak megvalósítása, a diákszínjátszás, valamint az irodalmi színpadi mozgalmaknál megállapította a konferencia, hogy elsősorban nem a produkciók előadása a fontos, hanem az, hogy a résztvevők beszéd- és mozgáskultúrája fejlődjék A háromnapos konferencia jó indítást adott a magyart tanító nevelőknek ahhoz, hogy az új esztendőben bátran, a kor színvonalán és követelményének megfelelően láthassanak munkához, az irodalmat értően szerető olvasók neveié50><P7 A SZÍNVONALAS konferenciát író-olvasó találkozó zárta, amelyen részt vett Nagy László Kössuth-díjas költő, Szécsi Margit József Attila-dí- jas költő és Czine Mihály kandidátus. József Attila-díjas irodalomtörténész. Csukly László Csohány Kálmán ' Munká- csy-díjas grafikusművész: Fekete virág I. című rajza (MTl-fotó Tóth István) Anatolij Potyomkovszkij: Zsák foltjával 1% nyár az Izmokat erősítő, akaraM tot is edző, hasznos munkán kívüli, mindenekelőtt a NAGY PIHENÉS ideje a tanulóknak. A hegyek és völgyek, a tükrös vizek partjai, városok, falvak várják a forró hónapokban a diákok ezreit. Igen sokan kisebb-na- gyobb csoportokban, bolyokban veszik nyakukba az országot. Ugyancsak számos azoknak a száma, akik legalább néhány hétre szüleikkel együtt nyaralnak. Az úttörőcsapatok és a KISZ táborozásokat szervezett, s még hosszan sorolhatnánk a pihenés lehetőségeit. A városokban is több lehetőség nyílik azok számára, akik otthon kívánják eltölteni a nyarat. Például Salgótarjánban is nyári napközis tábor nyílt a Ma- linovszkij úti Általános Iskolában, ahol képzett nevelők ügyelnek a rendre, a programok változatosságára. Kisebb csoportok keresik fel innen a Dolinkát, a strandot, sport- és játékfelszerelés áll rendelkezésre. Épül, készül a tóstrand mellett az úttörő-váltótábor, július közepén megnyitja kapuját. Július 22-től ■ például a szomszédos Csehszlovákiából, Besztercebányáról is érkeznek ide pajtások, s a megyeszékhelyről szintén utaznak Besztercebányára úttörők. Az MSZMP Központi Bizottsága ifjúságpolitikai határozatának szellemében — egyében kívül — a művelődési, szórakozási, sportolási lehetőségek érdekében, ezenkívül a nyár hasznos, egészséges eltöltéséért még számos más riSÁRSAPI JECYIET Diákok nyara törekvésről is szólhatnánk Salgótarjánban. Néhány esetben viszonylag „kis” dolgokról van szó. Belőlük azonban érezhetően kirajzolódnak egy átgondolt törekvés szép körvonalai. Tollaslabda-pálya a Pécskő utcában, utcai aszfaltsakktábla az Arany János utcában ... A tanácsi üzemek bevonásával segítséget kap a természetjáró-szövetség helyi Csoportja Salgó várának állagmegóvásához, környezetének kialakításához. Megkezdődött az ifjúsági klubok kialakítása, az Arany János utcában már folyamatban van e munka. Nagyobb gondot fordítanak a meglevő művelődési és sportobjektumok jobb kihasználására Ezért a tanácsi fenntartású, peremkerületi művelődési intézmények közül új bútorzattal látják el a somlyó-bányatelepi a forgácstelepi, a baglyasaljai és a Hámán Kató- telepi művelődési otthonokat, s az otthonok fenntartásában megszervezik a peremkerületi ifjúsági klubokat. De maradjunk most a nyárnál. Azok számára, akik nem akarják egész napjukat lekötni, szintén nyílik lehetőség az együttlét örömére, a szabad idő hasznos és célszerű eltöltésére. Idén nyáron — egyelőre kísérletképpen — nyitva lesz két, a város központjában levő iskola is! A szünidei szórakozási, sportolási és művelődési igények kielégítésére a Gagarin Általános Iskolában és a Bolyai János Gimnáziumban központi klubok működnek. Hetenként két alkalommal nyitva lesz e két iskola, igénybe vehetik a város diákjai. Itt mód nyílik, többi között, a sporteszközök, játékok tanári irányítással történő használatára. Amennyiben pedig a város tanulóifjúsága érdeklődik e lehetőségek iránt, a következő nyarakon akár mindennap is kinyitják majd az iskolák kapuit. Ez a nyár most a tapasztalatok gyűjtéséé. A városi művelődésügyi osztály egyébként intézkedett, hogy az iskolák sportudvarait és szabadtéri sport- létesítményeit a tanulóifjúság a tanítási szünetekben is használhassa. A megyei József Attila Művelődési Központban pedig megszervezik a városi központi ifjúsági klubot. A klub munkájába bevonják mind a dolgozó, mind a tanulóifjúságot. nyár lehetőségei — azok is, ** amelyekről ezúttal nem szóltunk —, mindenki számára adottak. Okosan használjuk ki őket. Még messze van a szeptemberi csengőszó. Kellemes pihenést kívánunk, s erőigyűjtést az új tanévre. Tóth Elemér Csengett a telefon. Felvettem a kagylót. — ön az? — kérdezte egy ismeretlen hang. — Igeit, én vagyok. — A „Zsák foltját” című dráma írója? — Igen — feleltem némi csodálkozással hangomban. — Gratulálok! — ordította a hang. — Párját ritkító, rendkívüli alkotás! Tisztelettel hajlok meg előtte! — De honnan ismeri ön az én drámámat? — kérdeztem rá.— Itt valami hiba lehet, mert még csak a saját kéziratos példányom készült el. — Hát ez az. Nagyszerű! — örvendezett a hang. —Ez a kézirat itt van a kezemben. A „Kókusz” étterem környékén találtam rá az egyik szemét- gyűjtőben. Valami ostoba fráter biztosan olvasatlanul dobta bele. , Hebegtem, habogtam, majd magamhoz térve megkérdeztem: — Hol találkozhatnánk? — Remegő kézzel nyúltam egy idegcsillapító tabletta után. — Nem is tudom, hogy hogyan hálálhatnám meg a szívességét?! A kagyló néhány másodpercre teljesen megsüketült, a vonal túlsó végéről senki nem adott életjelt. Végül a hang közölte: — Ahol önnek a legalkalmasabb. ötézer. — Miféle ötezer? Nem értem! — Hogyhogy, miféle ötezer? ötezer hazai valutában és megkapja a megírt darab elvesztett kéziratát. A váratlan fordulattól majd földbe gyökerezett a lábam, de azért azonnal kapcsoltam: — ötezret azért a drámának csak jóindulattal nevezhető fantáziátlan irományért? Azt kell feltételeznem, hogy ön viccel!? — A dráma nagyszerű, korszakalkotó — vetette ellen a hang. — Az első felvonás még csak elmenne, de a másodikban már nincs semmi fantázia. A harmadik meg egyenesen csapnivaló. Kétezer. — ön nagyon téved! A második felvonás igen magával- ragadó. Tele helyzetkomikummal. Az állomási jelenet meg egyszerűen telitalálat. Négy és fél ezer. — Kettő — feleltem. — Kettő és egy kopejkával sem több. Az állomási jelenet egyáltalán nem tipikus. Látott már valahol az életben hozzá hasonló embereket? — Igen, láttam. Valameny- nyien élő figurák! — Ez csak így tűnik. — Régi néző vagyok már a szakmában! Nekem aztán hihet. Csalhatatlan a véleményem — mondta meggyőzően a hang. — A harmadik felvonásban vannak olyan megható jelenetek, hogy alig tudtam visszatartani a könnyeimet» Formailag tökéletes egységet alkot. Négyezer. Ez az utolsó szavam. — Emlékszik a mondásra! Ami nem megy, nem kell erőltetni ! — Én nem is erőltetem. — Akkor kettő és fél. — Három és fél. Ennyit már a bolondnak is megér. — A bolondnak igen, de nem nekem. Három. — Rendben — egyezett bele a hang. — Ég önnel! Csalódottan tettem le a kagylót. A darab — úgy tűnik — mégsem nyerte meg egészen a tetszését! (Fordította: Sigér Imre) NÓGRÁD - 1973. július 1., vasárnap
