Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-08 / 158. szám
A dcngelvgi határban Aratják a b ú z á t A motor egyenletesen dolgozott. A kések láthatatlanul mozogtak. A kövér, szemmel telt kalász rendre dőlt. Csütörtökön délután kettőt mulatott az óra. Egyházasden- geleg határának csendjét íel - váltotta a gép zúgása. A kormánykeréknél Gyurik Dániel ült. Tapasztalt traktorvezető. Az égbolton kövér, de .. .Tibor Felszedik és cséplik. Ha az időjárás nem szól közbe. Szerdán még eseti az esó. De nem várhatnak. Nincs biztosíték az aratásnak kedvező száraz melegre. Telt, fiatalember a főagronómus. Pirosra sütötte arcát a nap. Eltitkolta izgalmát, Bízik, hogy esőmentesen sikerül a gabona betakarítása. Biztatta önmagát, de munkatársai hallhatták. — Versenyt kell futnunk az idővel... Ügy, ahbgyan megtervezték. A rendrevágás után indulhatnak a kombáj nosok. Ök is pontosan felkészültek. Maguk javították a gépeket. Liptai János, a tapasztalt kombájn- vezető mondta: — Tizenhat napot jelöltünk meg a termés betakarítására. A mai naptól nincs megállás. A társai, Laukó Pál, sok aratást megért már. Nagyszerű fiúk a Lamos gyerekek is, Tibor és Ferenc. Tudják a kötelességüket. A íóagronócséplődob felmorgott. Megjelent a lúvocsövön az idei első gabona. A kövér, piros szemek belehullottak a ponyvával bélelt, tiszta szállítókocsiba, A főagronómus az óráját nézte. Minden úgy történt, ahogyan tervezték. Intett a kombájnosoknak és köszöntötte őket: — Jó munkát, emberek... Utána indult a majorba. Megvizsgálta még egyszer a raktárt, Beszélt a szállításra kijelöli járművezetőkkel. Ellenőrizte, hogy rendben van-e az aratók ivóvízellátása, Fel- löltött-e a fürdővizes tartály, hogy munka végeztével tisztálkodhassanak az emberek, Megvizsgálta, hogy a konyha dolgozói bőséges es jóízű ételt készítenek-e? — Az Intézkedési tervet mindenkinek pontosan be kell tartani — mondta. Egyházasdengelegen aratják az idei jó termést. Amíg nincs biztonságban, addig Liptai Janos, a kombajnos elöl Végrehajtás, cselekvés AZT HISZEM, arra senki sem panaszkodhat, hogy nincs elég fórum, nincs lehetősége, hogy az őt érdeklő, közösséget érintő kérdésekben kifejtse egyéni, sajátos álláspontját, még akkor is. ha az eltér a hivatalos elképzelésektől, vagy esetleg nem tetszik az illetékeseknek. A baj akkor kezdődik, amikor egyesek elfeledkeznek arról, hogy a vita lezárása, az állásfoglalás kialakítása, a döntés meghozatala után már csak egyet lehet tenni: cselekedni, cselekedni és cselekedni. Méghozzá gondolkodva, okosan és hozzáértően. Mert hiába a sok jólöltözött, fejlődést segítő, a gyarapodást folyamatosan és rendszeresen biztosító elképzelés, ha akkor is módosítani akarjuk a helyes döntést, amikor a végrehajtáson van a sor. , N Nem is oly’ rég, egyes helyeken igen gyakran hivatkoztak arra, hogy rugalmasan kell megoldani a sokrétű gazdaságpolitikai, gazdasági, társadalompolitikai és kultúrpolitikai feladatokat. Ez az alapjában véve helyes felfogás és elképzelés a gyakorlatban aztán több irányú torzuláshoz vezetett. Régebben részt vettem olyan tanácskozáson, ahol a társulásokról, mint a fejlődés legbiztosabban járható útjáról cserélték gondolataikat nagy hozzáértéssel és felelősséggel az érintett testület tagjai. Véletlenül megkérdeztem az egyik résztvevőt: hogyan fognak majd hozzá az elképzelések megvalósításához? Egy kicsit meglepett a válasz: egy év múlva újra összeülünk, s megállapítjuk, hogy szükség van a társulásokra. Lehet, hogy néhány rossz tapasztalat szülte az előbbi véleményt, lehet, hogy más okok játszottak közre, de azt jól érzékelteti, hogy sok jó határozat, állásfoglalás miért fenekük meg a végrehajtás időleges elhúzódásán, holott semmiféle objektív nehézség ezt egyáltalán nem Indokolja. Azt is mondhatná valaki, hogy a következetes végrehajtás nem volt erős oldalunk. Döntéseink után mindig kitalálunk valami jobbat. Legtöbbször azonban ez a jobb újabb pluszmunkát, újabb kiadást, a befejezési határidők elhúzódását, illetve a határozatok végrehajtásának eltolódását jelentik. A Központi Bizottság novemberi határozata után a gazdasági élet minden területén reflektorfénybe került a határozatok következetes, céltudatos végrehajtása, annak ellenőrzése, illetve számon kérése. S ez igen helyes! . Egyes gazdasági vezetőknek ez viszont nem nagyon tetszik, Érthető! Könnyebb tendenciákról, folyamatokról beszélni, mint konkrétan megmondani, mit tettünk a termelékenység növekedéséért, a minőség javításáért, a gyártmánystruktúra előnyös átalakításáért, a nagyobb nyereségért, a versenyszellem tokozásáért stb. Most, hogy a {elsőbb szervek is helyesebben értelmezik és gyakorolják tulajdonosi jogai kát, egyik-másik gazdasági vezetőnk neheztel, amikor megkérdezik: mit tett egyik vagy másik határozat konkrét végrehajtásáért. Nem volna helyes ezekből a jelenségekből messzemenő következtetést levonni. Egy dologra — a vezetők fegyelmére a határozatok végrehajtásában — viszont erőteljesen figyelmeztetnek. Pedig a jó végrehajtás alapja a feladatok, tennivalók fegyelmezett tudomásul vétele, annak szellemében cselekedni. Sajnos, néhány termelő-gazdálkodó egységben kisebb, vagy nagyobb beosztásban tevékenykedők úgy félnek az ésszerű rendtől, mint az ördög a tömjénfüsttől. Érthető, rperl rendezett körülmények között egyértelműen kitűnik, hogy ki, miként végezte' dolgát, mennyit értett meg egy-egy fontos párt- és kormányhatározatból, hogyan hajtotta végre, miként jelentkezik annak előnyös hatása. Mivel a rendszeretet, a fegyelmezettség még nincs a kívánt szinten, szükség van arra, hogy a felsőbb irányító szervek e tekintetben nagyobb igénnyel lépjenek fel. Ennek egyik módszere az ellenőrzések számának gyarapítása, azok tartalmának javítása, megfelelő konzekvenciák levonása, egészen a fegyelmi felelősségre vonásig. Szólni kell a jó végrehajtás ugyancsak fontos elősegítőjéről, a dolgozókkal való rendszeres, és folyamatos kapcsolat tartásáról. Ez csak akkor lehetséges, ha a vezetők közlík, mit várnak tőlük konkrétan a felsőbb szervek egy-egy határozat végrehajtása kapcsán, ök hogyan és miért akarják a kapott feladatokat'végrehajtani. Ehhez kérjék a dolgozók segítségét. Utána kérés nélkül számoljanak be a sikert, esetleg a kudarcot előidéző okokról. De őszintén és nyíltan, egyértelműen, mert csak ennek birtokában tudnak helyesen ítélkezni a dolgozók, tudják eldönteni hol, mikor és miért kell segiteniök. BIZONYARA sokak által ismert szólásmondást idézünk amikor a ..tett halála az okoskodás” gondolatot említjük. S hogy ^ennyire igaz ez, azt több példával is meg lehetne erősíteni. Mégsem ez határozza meg közgondolkodásunkat, vezetőink napi és távlati tevékenységét, Viszont azt sem lehet mondani, hogy minden rendben van. Ezért fontos, hogy mindenki a maga posztján, elsősorban saját magától kérje számon a közösseget szolgáló határozatok jó végrehajtását. ‘ • V. I. ) Laukó Pál zárja a sort Fodor Tamás felvételei fehér felhők gyülekeztek. Ä Cserhát fölött feketéllett. Ha megszabadul a hegy vonzásától, esőt is hozhat. A búzatábla szélén Fehér Sámuel, a tsz főagronómusa állt. Körülötte munkatársai. A gép mozgását figyelték. Fehér figyelmét nem kerülte el a feketéllő felhő. Négyszázhárom hektár búza aratását kezdték meg. Ezenkívül száz- kilencvenkiienc hektár tavaszi árpa is betakarításra vár. Mindent előre, pontosan megtervezett. A vezetőség engedélyt adott a munka kezdésére, Rendre vágják a viuszérés- ben levő búzát, hogy holtában keményedjen a szem. Aztán következnek a kombájnok. Mögötte a két Lamos fiú, Ferenc és..» mus velük is mindent megbeszélt. Liptai mondja is: — A baleset-elhárítástól a keresetig, mindenről beszéltünk. — Milyen keresetre számítanak? — Mi tsz-tagok vagyunk. A magunkéban dolgozunk. Ez a legfontosabb. De a kialakult szokások szerint a két évnél fiatalabb kombájn után hektáronként egy forint és 70 fillért, a búza mázsájaként egy forint és 30 fillért kapunk. A két évnél idősebb gép után hektáronként egy forint 70 fillér, mázsánként viszont szintén egy forint 70 fillér, ami a kezelőknek jár. Ezenkívül a karbaptartásra kombájnonként 40 forint. — Havonként ez mennyire rúg? — Négy és fél, ötezer forintra. A rendvágó szinte borotválta a búzát. A reggel még ringó kalász élettelenül feküdt a földön, hogy majd életet adjon az embernek. Lent, a műhely udvarán dübörögtek a kombájnok. Mind u négy mozgásba lendült, Próbacséplésre indullak. A motorok egyenletesen dolgoztak. A testükhöz képest fürgén mozogtak. A kombáj nosok leengedték a vágóasztalt. A leihordó falta a rendet, A mindenkinek talpon kell lennie, így javasolta a tsz vezetősége, így határozott a termelőszövetkezet tagsága. Már csak az időjárás szólhat ebbe bele. De fent, az égen, foltokban fehér a felhő, A Cserhát pedig vonzza a feketébbet, A napsugár nem takarékoskodott. A rendrevágó megállás nélkül haladt a búzatáblában. Mögötte a kombájnok zúgtak. Aratják a kenyérnekvalót.,, Bobál Gyula ÉSZ AK-MAGY ARORSZÁG: Borsod magye leggazdagabb, illetve legnagyobb betétállománnyal rendelkező falusi bankja esztendők óta a Mezőkeresztes és Vidéke Takarék- szövetkezet. A takarékbetétek értéke pillanatnyilag 34,5 millió forint körül jár. NÉPÚJSÁG: Zeneiskolu kezdi meg működését ősztől Lőrinciben, ahová máris 120-an jelentkeztek hangszeres oktatásra, A hatvani zeneiskola fiókintézményeként működő lőrinci iskolában ősztől már Petőfibánya, Rózsaszentmár- ton, Zagyvaszántó és Selyp zenekedvelő fiataljai tanulhatnak. deztem. — Kun Béla — válaszolt Márton Imre brigádvezető. — Nemrégen alakult a karbantartó brigád az ELZETT Zárás Lakatgyár szécsényi gyáregységében. Vannak közöttünk asztalosok, villanyszerelők, hegesztők, lakatosok és kőművesek. Sokáig beszélgettünk a brigádtagokkal, Sárközi Ferenccel, Kis Bélával, Kozmayar Jánossal, Horváth Pállal, Visnyár Jánossal, Szabó Imrével és Bárány Dénessel. A kis asztalosműhelyben, ahova a szomszédos helyiségből át-áthallat- szott a köszörű éles hangja. Már szinte minden szóba került. a karbantartók munkája, amit nem könnyű mérni, hogy mennyit ér, az üzemi demokrácia, az anyag- és szerszámellátás. .. — Olyan gyár nincsen, ahol semmi-gond ne lenne — mondta az egyikük. — Én azt mondom, hogy ennél kevesebb problémával sehol sem dolgoznak. Kellene, de nincsen ? — Olyan anyagot se lehet mindig kapni, amilyen kellene — így a kőművesek képviselőDÉLI HÍRLAP: A Szerencsi Csokoládégyár diósgyőri telepén már a karácsonyra készülődnek, Az idén 140 vagon különböző csokoládéfigurát. Télapót kell gyártaniuk, hogy kielégíthessék a hazai és külföldi igényeket. PEST MEGYEI HÍRLAP: Ezerötszáz fiatal nyaral a verőcei Express-tábor szállodájában, faházaiban és sátraiban. Az ifjúsági üdülőtelepen változatos program, jó szórakozási lehetőség várja a fiatalokat. A sátorszálló mögött lovasiskola is működik, amely elsősorban a külföldi fiatalok körében kedvelt. je, — FtiggŐMinórt is nehezen tudtunk vásárolni. Majdnem fél évet kellett rá várni. — De azért az anyag-, meg a szerszámhiányban csak van egy kis lazaság is — tette hozzá Kis Béla. — Mert nem lehet igaz, hogy például tizennégyes kulcsot hónapok óta nem lehet kapni. Én márciustól vagyok itt, de akik három éve lakatosok a gyárban, azok között is van, akinek nincsen 14—15-ös villáskulcsa. Azt megértem, hogy most nincsen, vagy egy hónapja, no, de fél éve sens volt? — Ha lenne villáskulcs, akkor valami - más hiányozna. Mindig akad ok az elégedetlenségre. Ha meg nincsen, akkor az ember csinál magának... Milyen a jó munkahely? Ahol zavartalan, szervezett a munka, biztosítottak hozzá a szükséges feltételek, s megfelelőek a munkakörülmények. Az a jó munkahely, ahol mindenki megtalálja a számítását. Anyagilag és erkölcsileg. Az is fontos, hogy jó főnöke legyen a dolgozónak, Jó brigádvezető. De főleg „antul” feljebb. Ezek a válaszok. Elegendő vonzóerő-e a jó kereset? Csak a pénz számít? — kérdeztem. Bárány Dénes és Kis Béla korábban a lakatgyár elődjénél. a gépjavítónál dolgoztak. Amikor átvette az ELZETT az üzemet, más munkahelyet kerestek. Mindennap otthon — Éppen azért jöttünk visz- sza, mert nemcsak a pénz a fontos. "Jól kerestünk, mert háromezer alatt jófórmán sohasem volt a fizetés. Vannak kubikusok, akik állítólag ötezer forintot is megkeresnek a Balatonnál. Nekem az a véleményem, hogy a háromezer helyben sokkal többet ér. Az ember mindennap otthon ebédelhet. Az előző munkahely olyan volt, hogy „ide menj, meg oda menj”. Nem bíztak meg bennünk. Valakit mindig küldtek utánunk, hogy valóban oda mentünk-e? Eljöttem vissza, itt ezer forinttal kevesebbet keresek, de nyugodtan dolgozom. És megbecsülnek. Sárközi Ferenc törzsgárda- tag a gyárban. — Tizennégy—tizenöt éve még az útépítőknél dolgoztam — mondta. — Salgótarjánban, a nagyállomásnál azt a teret is mi csináltuk. Azért hagytam ott, mert mentünk a Dunántúlra, meg mindenfelé. Kerestem néha ötezer forintot, meg hatot is, de hiába, vissza is vittem itthonról. Állandóan pénteken jöttünk, vasárnap meg újra utazni! Csavargó élet ez. Nem mindenki bírja. A főnök kerékpárjával — Négy évet lehúztam a bútorgyárban, akkor elkerültem a kábelba — mondta az egyik asztalos. — Olyan nehéz munka volt, hogy nem bírtam. Az orvos is azt mondta, változtassak munkahelyet. Állandóan beteg voltam. No, szóltak akkor, hogy a lakatgyárban asztalost keresnek. Fogtam magam, a biciklivel mindjárt fölszaladtam, Még a főnöktől kértem el a kerékpárt. — Ha tudta volna, minek kéri, akkor biztosan nem adta volna oda! — szóltak közbe. — NEM TUDTA, hogy mire kérem. Hát, eljöttem ide. Azóta szépen ki is alakult itt minden. Bármilyen munka adódhat, mindent meg tudunk csinálni. Nem kell a nehéz kábeldobokat emelgetni. Amióta idekerültem, semmi bajom, Sehol se éreztem még ilyen jól magam, még otthon se. amikor „maszek” Voltam. Fs ráadásul a keresetem is több 2—300 forinttal,.. Ki*« Sándor NÓGRÁD — 1973. július 8., vasárnap 3 Szomszéd megyék lapjaiból így tátják a munkások — KI A NÉVADÓ? — kér-
