Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-01 / 152. szám
I Emlékezés a legnagyobb magyar orvosra A múlt század 40-es éveiben indult el tragikus, világ1 * ra szóló felfedezésével Semmelweis Ignác. Regényeket, filmeket, színdarabokat írtak életéről. Több mint tíz nemzet íróinak könyvei tárják fel tragikus történetét. Orvosok, természettudósok, írók és költők kíséreltek meg képet adni arról a magyar orvosról, aki életével, harcaival és tragédiájával bevonult az emberi haladás, az orvostudomány történetének halhatatlanjai közé. Harcos orvos' volt, igaz orvos volt, mert egyrészt orvosi esküjét a legnagyobb nehézségek, akadályok ellenére is mindvégig, mindhalálig megtartotta, másrészt mert az emberszeretet és az igazság hirdetője volt, s egyben kemény és kérlelhetetlen ellenfeleivel szemben. Jellemző kitartó és harcos voltára, hogy többek között, amikor már 15 éve leküzdötte a „lázkórt” — kitűnő eredményei bizonyították —, a világ tudományellenes beállítottságú, s nem egyszer egyéni hiúságtól vezérelt orvosi közszelleme makacsúl ellenállt tanainak, nem vesztette el türelmét, kedvét, kitartóan támadta ellenfeleit. Magatartásával nem tartott igényt az olcsó dicsőség babérjaira, leszámolt a hírnév és a jólét polgári lehetőségeivel. A nagy harcban elesett a győzelem küszöbén, mert csak halála után győzött, diadalmaskodott igazsága. Amikor Pasteur és Koch bebizonyították az utókornak azt, amit saját kora nem akart elhinni legnagyobb orvosának. Azt, amit megálmodott, amiről könyvében írt, amiért forradalmi célkitűzéseiben harcolt, amiért a tűzpiros arcú gyermekágyi lázbeteg kórágya mellett küzdött, ma már megvalósult. Eljött a kor, amely megértette tanításait, eljött a kor, amelyben az emberi élet a legfőbb érték, s, ez az új érték már nemcsak néhány lelkes harcos-gyógyító orvos kezébe van letéve, hanem maga a nép állama gondoskodik erről az értékről. Elvei (a csírtalanító chlorina liquida) az antibiotikum korában ma is éppen olyan érvényesek, világhírű hazánkfiának nagyszerű felfedezése korszakot nyitott a „Yatrogen” (egészségügyi ellátásból eredő) ártalmak elleni küzdelemnek. Semmelweis szobra ma is ott áll sok külföldi város terén, egyetemek és kórházak bejáratánál. Az UNESCO az 1965. esztendőt Semmelweis-é vnek nyilvánította. Csontjai Budapesten amúzeummá átalakított szülői házban pihennek, ott, ahol egykoron a betűvetést tanulta, hogy majd leírhassa tanait és megmentője legyen a világ anyáinak. Amikor most, július 1-vel szerte az országban mint minden évben az anyák százezrei, elsők között az egészségügyi dolgozók ünnepeljük Semmelweis 155. születésnapját, hajtsuk mélyre a megbecsülés, elismerés zászlaját e tudós orvos előtt, aki mindhaláláig hivatásának élt, és hűségesen teljesítette a tudományért és emberiségért harcos orvosi kötelmeit. Munkássága eredményeként az egész világon az anyák millióit mentette meg. Emlékére a Semmelweis napjának nyilvánított július 1-én évenként kormányzatunk kitüntetésben részesíti élenjáró orvosainkat. Semmelweis szelleme ösztönözzön bennünket arra, hogy eljövendő munkánkban hivatásunk kötelességérzéséből fakadó emberszeretettel és áldozatkészséggel — mindazon tudás felhasználásával, amelyet számunkra a ma haladó orvos- tudománya nyújt — óvjuk és védjük népünk egészségét. . ___ Dr. Németh Elemér ny. főorvos M elyiket a kettő közül? A nézsai kislány, aki miatt kitört a vihar, mindössze tizenöt éves, de már ketten is versengtek érte. Igaz, Púpos Sándornak tálán estébe sem jutott volna, hogy közeledjék, ha a lány levélben nem biztatja. Megírta neki, hogy ösz- szeveszett régi udvarlójával, Varga Elemérrel, és kérte, látogassa meg, mert a szülei most nincsenek otthon. Púpos eleget tett a kérésnek, barátjával együtt Nézsá- ra látogatott. A találkára mindenesetre magával vitte kését is, azzal, hogy „talán szükség lesz rá”. A helyi eszpresszóban talál- , koztak, mert annak ellenére, hogy a régi udvarló is ott volf barátjával, Rojkovics Ferenccel, ezt találták a legalkalmasabb helynek a beszélgetésre. A lány éppen a zenegép mel- lett állt, amikor a féltékenység odacsalogatta a hajdani lovagot. — Mondd meg, kft választasz kettőnk közül? — szegezte neki a kérdést — Nem téged — voít a dacos válasz, de néhány perccel később titokban üzenet érkezett a lánytól, amely szerint csak a Púpos késétől való félelem mondatta vele a bántó szavakat, egyszersmind kérte a fiút, hogy később jöjjön utána, majd a templom előtt beszélgethetnek. Mindkét férfi azt hitte, hogy van itt még valami keresnivalója, így Púpos hazaindult a lánnyal, Varga pedig valamivel később barátjával utánuk eredt. Már a ház kapujában érték utol a beszélgető párt. A lány, amint meglátta őket, beszaladt a lakásba, és magára zárta az ajtót, Púpos pedig behúzódott a sötét kapualjba. Félt a felbőszült vetélytárstól, aki pedig tétlenül álldogált a ház előtt. Rojkovics Ferenc azonban nem tétlenkedett. Ki tudja, milyen indulatoktól fűtve, addig buzgólkodott a kapu körül, míg sikerült azt benyomnia. Púpos, aki nem látta a sötétben, ki áll előtte, vaktában előreszúrt az akkor már kezében tartott késsel. A tizenöt centiméteres penge át- tzúrta a máj jobb oldali lebenyét és az epehólyagot. Varga Elemér, nyilván nem szállított ekkora „együttérzésre”, s így nem is sejthette, mi történt, csak meglepődve kérdezte a buszmegálló felé támolygó barátjától: — Hová mész? Ilyenkor nem jön busz. — Az autóbusz helyett azonban rövidesen megérkezett a mentőkocsi, amely életveszélyes sérülésekkel szállította kórházba Rojkovics Ferencet. Púpos Sándor acsai lakos segédmunkást, a Nógrád megyei Bíróság kétévi börtönbüntetésre ítélte az emberölési kísérletért, és egy évre eltiltotta a közügyekben való részvételtől. Az ítélet jogerős, így a „becsületbeli ügy”, végérvényesen lezárult. Sz. ív. Ribiszkebokrok között nógrádi nóta száll. A Msterenyei gimnazisták és a „kerisek” fáradságot és tüdőt nem kímélve szedik ládákba a termést Táborról táborra Nógrádi lányok Halásztelken „Tüzesen süt le a nyári nap sugára...” — önkéntelenül is erre gondol az ember, miközben ízzadságcseppek patak- zanak a hátán. Szerencsére akad egy-két hűvösebb hely is a budapesti Kertészeti Egyetem tangazdaságában. Nekünk. Nem úgy a másfél ■ száz középiskolás diáklánynak, akik Nógrád megyéből érkeztek a „Nagy Ilona" önkéntes építőtáborba. Munkadalt is énekelnek, míg kezük megszokott mozdulatokkal csipegeti a ribizlit. Mert ha esik az eső, szünetel a munka. A salgótarjáni közgazdasági szakközép- iskola barnára sült lányai, Tóth Edit, Pál Kati, Virágh Éva, Dér Gabi neheztelve néznek az égre, melyen egyetlen felhőcske sincs. — Nagy versengés folyik a brigádok között. A legjobb teljesítményt elért kollektíva tagjai pénzjutalmat kapnak. Egy ízben nekünk is sikerült az élen végeznünk — mondja Edit, a 10-es brigád vezetője. Pirosló ribizlivel kínálnak, de a ládából szedni tilos. A fürtök „normában” gyűlnek, s ha nincs meg a norma, oda a kimenőjük. — Felváltva szedjük a ribizlit, meggyet, s szőlőt is kötözünk. Az utóbbitól valamennyien húzódozunk. A fattyazásban nincs semmi érdekes — magyarázza Éva, szakszerű kifejezést használva. Az egyik nap' nagy volt az öröm, amikor a szőlőtábla helyett a meggyfákhoz szállították őket. Később kiderült a tévedés, s irány: szőlőt kötözni. Elpárolgott jókedvük. Ott nehezebb a normát teljesíteni. A zöld bokrok között ki bikiniben, ki a gazdaság által adott egyenruhában végzi munkáját. Az utóbbiak az óvatosabbak, féltik bőrüket. Az „egyenruha” egyébként két részből áll. Egy, valamiDe nehéz! Van ebben hat kilő ribizli is — mondják a lányok az átvételkor. Kovács Györgyit és a mérleget azonban nem lehet félrevezetni Tervek, elképzelések Bánkon A bánki tavat sokan ismerik a megyében. Bár nem országos hírű, divatos üdülőhely, de éppen kisebb forgalma, szép környezete miatt alkalmas arra, hogy kedvelt üdülőterületté váljék. A nyaralók gyorsan szaporodnak errefelé, hétvégeken megelevenedik a környék. Ilyenkor észrevehető, hogy a forgalom időnként túlnő a szerény kereteken. A pihenni• vágyók, a vendégek, de természetesen a helybeliek érdeke is, hogy Bánkon meggyorsítsák a fejlődés ütemét. A v tanács vezetői a közelmúltban elhatározták, hogy nem csak a Bánkon lakókat, de az „idegeneket”, nyaraló- és telektulajdonosokat is rendszeresen tájékoztatják a fejlesztési tervekről. Ez minden szempontból jó megoldás. Az üdülők igényeiről is tudomást szerezhetnek, de így még az időnként idelátogatóktól is kérhetnek segítséget. Miről is tájékoztathatják mostanában az üdülőket a tanácsiak? Elképzelés van bőven. Elkészült, a fejlesztési terv is, A legnagyobb erőfeszítést kívánó, mindenkit megmozgató, anyagi tartalékokat felszippantó szervezési, és építési munka a vízmű elkészítése lesz. A vízműtársulásban részt vesz Rétság, Romhány, Tolmács és Bánk. 1976-ig megkezdődik az építés. Egyelőre még csak a szervezési feladatoknál tartanak. A befejezés a következő ötéves terv időszakában várható, bár több környező község szeretne még társulni, s elképzelhető, hogy jelentős segítséget adnak a vízműhöz. Persze, van sajátosan helyi elképzelés is. Példaként említhetjük, hogy ez év végére mindenütt szeretnék biztosítani a nyaralók, hétvégi házak energiaellátását. Kiépítik az úthálózatot is. Ezzel a munkával a jövő évben végeznek. Gondolni kell azokra is, akiknek nincs nyaralójuk, mégis itt szeretnének tölteni egy-két napot. A tanács szakemberei az idegenforgalmi hivatallal tárgyalnak egy később építendő, 20 vendéget fogadó motelről. A motelt a hivatal építené és üzemeltetné. Az már viszont a tanács dolga, hogy a leendő motel környékén egy tágas gépkocsi-; parkolót építsen. X busszal utazókra gondolva a parkolóval egyidőben elkészül egy korszerű buszmegállóhely. Ha az elképzeléseket sikerül megvalósítani, Bánk vonzereje jelentősen megnő. A nagyobb beruházások mellett állandóan végeznek apróbb munkákat is. Ilyen a patak lefedése, hídépítés, később pedig — ahogy a forgalom megkívánja — strandbővítés. A helybeliek számolnak az igények növekedésével. .A tervek úgy készülnek, hogy hosszabb távra igazodhassanak az igényekhez. Van természetesen más természetű megoldanivaló is Bánkon, nem csak az üdülőterület fejlesztése. Az egyik aktuális feladat a nők foglalkoztatásának biztosítása. Arra gondoltak, legcélszerűbb egy kézműipari ktsz életre hívása lenne. Az asszonyok bedolgozó rendszerben, idejük java részét otthon töltve dolgozhatnának. A megfelelő kereseti lehetőség pedig valószínűleg gyorsan toborozna munkásokat a bánki asszonyok közül. • * O. J. kor sárga színű volt blúzocskából és a lányok által elnevezett bugaci nadrágból. A tornyosuló ládák előtt az ugyancsak „keris” Kovács Györgyi őrködik, kezében jegyzetfüzettel. Szorgalmasan „striguláz”.. — A ládában öt kiló ribiz- linek kell összegyűlni, egyenesen Hollandiába szállítják — tájékoztat. Reggel háromnegyed ötkor ébresztő. (Nem éppen leányálom.) Hat órától délig dolgoznak. Délután „csendes” pihenő. A táborvezetőség különböző programokat szervez. — Vasárnap Gödöllőre kaptunk meghívást a Pest megyei mezőgazdasági dolgozók spartakiádjára. A nógrádi lányok nagy sikert arattak. Röplabdában első helyen végeztek, kézilabdában a harmadik helyet szerezték meg. Tóth Edit súlylökésben második lett. A női labdarúgók a gödöllőiekkel mérték össze tudásukat és imponáló játékkal 5:2 arányban verték őket — sorolja Gubala István a tábor parancsnoka. A lányok nagy ricsajjal érkeznek teherautókon a Halásztelken levő központba. A tágas ebédlőben terített asztalok várják a munkából hazatérőket. Bartus Erzsébet és Jakab Mária, a Balassi Gimnázium tanulói nagy étvágy- gyal kanalazzák a borsófőzeléket. — Szerencse, hogy a kajára nem panaszkodhatunk — hangzik az egyöntetű vélemény. A táborvezető szerint a 150 nógrádi lány öt év alatt a legszorgalmasabb csoportnak bizonyult. Majdnem kétszeresét teljesítették a korábbi táborokban részt vett fiatalok teljesítményéhez képest. Ketten kopogtatnak a parancsnok ajtaján. —• Szeretnénk Csepelre menni — mondják. — A normát teljesítettétek? — kapják a kérdést Gubala Istvántól. Most már szeretnének, el- somfordálni, mégis megkapják a kimenőt. A szobákban javában dúl a „csendes” pihenő. Többen olvasással próbálkoznak, mások szépítkeznek. Csendespihenő — törökülésben — A fiúk nem hiányoznak? — érdeklődöm tőlük. — ötvenen laknak a szomszéd kollégiumban. Volt néhány közös rendezvényünk, többek között férfiláb-szép- ségverseny — válaszol Kornél Anikó, közismertebb nevén Tixi. Voltak strandon,' a Vidám ’ Parkban. A záró tábortűzre készülnek. Itt tudják meg, ki tesz az, aki munkájával kiérdemelte, hogy külföldi építőtáborban vehet részt. Az utolsó efőtfl nap mindnyájan sajnálják, hogy ilyen gyorsan elrepült az idő. Irta: Szabó Gyula Fotó: Fodor Tamás .* 1 » Aki nem dolgozik, ne is egyék” — tartja a közmondás. Aki Viszont egész nap „robotolt”, ne sajnálja magától az ételt — mondja teartus Erzsébet, Jámbor Éva és Jakab Mária NÓGRÁD — ,1973. július 1., vasárnap \
