Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-01 / 152. szám
Képzőművészeti életünk NHat hírül adtuk, a Magyar Képzőművészek bzövetsége Észak-magyarországi Területi Szervezetének Nógrád ' megyei csoportja a köziem últban új titkárt választott Lóránt János Salgótarjánban élő Mun- kácsy-díjas festőművész személyében. Ez alkalommal részletes beszámolót készített az elmúlt évek munkájáról Ivá- nyi Ödön festőművész, a korábbi titkár. Számvetése kiterjedt, többi között, a kiállítási lehetőségekre, kiállításokra, a képzőművészek anyagi és erkölcsi megbecsülésére, a csoport kapcsolatának elemzésére a párt- és a tanácsi szervekkel, intézményekkel, üzemekkel, a díjakra, vásárlásokra, megbízásokra, a közösségi életre Mi jellemzi Nógrád megye képzőművészeti életét ? A csoportnak jelenleg tizenhárom tagja van, Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Ben- czúrfalván, Kisterenyén, Somoskőújfalun élnek. Pataki József festőművész jelenleg Budapesten él. A tagság közül négyen rendelkeznek műteremmel. Kiállítási lehetőségek Csak kiállítási célt szolgáló helyiség megyénkben még nincsen, kivéve a balassagyarmati Horváth Endre Kisg'alériát Salgótarjániban a kiállítási programok évek óta a megyei József Attila Művelődési Központban valósulnak meg. A megyei kiállítási terven túl Salgótarjánban, a Bolyai Gimnázium iskolagelériájában rendeznek meghívásos alapon tárlatokat, mindenekelőtt a tanulók esztétikai nevelését szolgáló céllal. Ügy tűnik, a jövőben az eddiginél inkább ki lehetne használni azokat a lehetőségeket, amelyeket a megye nagyobb művelődési otthonai, s az üzemi művelődési otthonok nyújthatnának e szempontból. Az e helyiségekben rendezendő tárlatok egyúttal kiválóan szolgálhatnák az üzemi munkásokkal, s a falusi lakossággal való rendszeres kapcsolatot, az ízlósformálást, s ez hatalmas közművelődési haszonnal is járna. Ügy véljük, a művelődési szerveknek is lesz feladata a jövőben e téren. A kiállítási tervben központi helyet kapott a salgótarjáni tavaszi tál-lat, s az országos zománcbiennálé megrendezése a megyeszékhelyen. A megyében élő művészek közül az elmúlt években nyolcán vállalkoztak egyéni, illetve párosán összeállt kiállításra Salgótarjánban, . Balassagyarmaton, Kisterenyén és dereden. A kiállítási programok nagy része a Műcsarnokon keresztül bonyolódott, közülük kitűnik az országos figyelmet is kiváltó salgótarjáni nyári szabadtéri szoborkiállítás. A tagok egy része részt vesz az országos és külföldi tárlatokon is Például Budapesten egyéni kiállítása volt Czinke Ferencnek, Lóránt Jánosnak, Réti Zoltánnak és idős Szabó Istvánnak. Külföldön Czinke Ferenc, Lóránt János, idős Szabó István. Iványi Ödön szerepelt kiállításokon. Az elmúlt négy év krónikájához tartozik, hogy idős Szabó István Kos- suth-díjas szobrász, érdemes művész lett, Czinke és Lóránt SZOT-, illetve Munkácsy-díj- ban részesült, A képzőművészek közül jelenleg öten rendelkeznek üzemi szocialista szerződéssel. Ez kölcsönös előnyökkel jár, s jól bevált formának bizonyult E kapcsolatok megteremtésében a salgótarjáni városi párt- bizottság jelentős szerepel vállalt. A jövőben a szerződéseket tovább lehetne bővíteni fiatalabb alkotók bevonásával. A megyei pártbizottság igen nagy súlyt helyez a megye képzőművészeti életének fejlesztésére, figyelemmel kíséri az alkotók eredményeit, a mű_ veszeti közélet alakulását. Az állami és társadalmi szervekkel ugyancsak általában meg- felelöan alakultak a kapcsolatok. Nagyobb önállóság 1974-től a területi szervezet, ezen belül a megyei csoport élete is — önállóbb alapokra épül. Az erre vonatkozó tervezet év végéig elkészül. Lényege, hogy átfogóan a megyei tanács jogkörébe utalja a zsűrizést, a díjazást, a vá- , sárlást. A tanács kéri fel a zsűrit a helyi, vagy a területi szervezethez tartozó művészek közül. A cél a megyei erők kibontakoztatása az eddiginél nagyobb mértékben Ez a megyei csoport számára azt jelenti, hogy a csoport életének szervezése átgondoltabb, egységesebb legyen. A jövőben a képzőművészeti kritikai élet fejlesztése is a rendelkezésre álló erők munkájának kibontakoztatását jelenti, s itt is nagy szerep jut a csoport művészeinek közreműködésére a nézetek tisztázásában, az alkotói utak segítő figyelemmel- kísérésében. ízelítő az új színházi évad salgótarjáni műsorából Már készül — sőt, majdnem teljességgel el is készült — az új színházi évad salgótarjáni programja. A József At- tilla Megyei Művelődési Központ eddig három színházzal kötött szerződést. A szolnoki Szigligeti Színház nyolc prózai, illetve zenés darabot — többi között Schiller; Eton Carlos, Gorkij: Éjjeli menedékhely, Leo Fall: Pompadour — mutat be. Magyarországi ősbemutatóként kerül színre Ben Johnson: Arany- csimálók című komédiája, a román Ciprián: Gácsér-fej című szatírája és Nash— Schmidt—Tom Jones: Negyven fok árnyékban című musicalje, amely Nash filmen is nagy sikert aratott drámájának, az Esőcsinálónak zenés feldolgozása. Debrecen három operával (Trubadúr, Hunyadi László, Attila) és Taar Ferenc Salgótarján várossá nyilvánításának 50-ik évfordulójára írt Láng és tövis című drámájával szerepel a megyeszékhelyen. Az Állami Déryné Színház Moliére: Tar- tuffe-jét az ifjúsági bérletben mutatja be. A Thália Színházzal, a Vígszínházzal és a miskolci Nemzeti Színházzal a salgótarjáni vendégszereplés tárgyában a megbeszélések még folynak. Megbízások Híradásunk tévőiről sem törekszik teljességre. Végezetül még csupán egy kérdésről szólunk. A megyében már rendelkezünk állandó díjakkal. A megyei tanács, a Salgótarjáni városi Tanács, s a megyei KISZ-bizottság díjairól van szó. Ezenkívül számos üzemi díjat is kiosztanak évről évre a művészek között. A vásárlásokat a jövőben még tervszerűbbé kellene tenni. Megbízásos feladatot az elmúlt időben idős Szabó István, Czin- ke Ferenc, Lóránt János, Réti Zoltán, Farkas András, Iványi Ödön oldott meg. A megbízás a művész számára bizalmat, s nagy megtiszteltetést jelent, a jövőben a megbízást kapók körének bővítési lehetőségeit is ismételten meg lehetne vizsgálni. T. E. Hatvani Dániel: “ ELŐRE MEGFONTOLT SZÁNDÉKKAL _ ____________________________ (Dokumentumregény) ( 12.) „Mandulaműtét” Sándor-telepen Világosság árad az ágasegyházi halászcsárda előtti parkolóhelyre. Berta János jobb oldalra lehúz, fékez. — Máris itt vagyunk — mondja, szinte természetesnek tartva, hogy a fiúk még betérnek egy italra, mielőtt hazamennének. De Zoli idegesen mutogat: — Tovább megyünk ám. Keresztül a falun és majd balra. Majd szólunk előtte ... — A sofőr visszaindexel az útra, direktbe kapcsol, csipetnyi bosszúság fészkelődik az agyában, tudja, hogy megint valami istenverte dűlőútra kell hajtania. Sándor-telep felé térnek le. Széles, homokos út ez, soksok huppanóval. A bukdácsolástól a kocsi folyton változó mélységben világítja meg az utat. Jobbról egy tanyabejárö út ágazik le: Amikor mellé érnek, Zoli ezt mondja: — Megérkeztünk. Itt álljon meg • — a kocsi még gurul vagy húsz métert eközben a jobb oldali iák mellé húzódik. Zoli a zsebébe nyúl, előve- :zi a tárcáját, megint hátra réz, de mivel nem történik 4 NÓGRÁD - 1973. semmi, elkezd keresgélni. Megnézi mindkét rekeszt, ahogyan ilyenkor szokás, a személyi Igazolvány félig kilóg a tokból. — A fenét, itt nincs — mondja Zoli és újból hátra néz, közben a zsebeibe nyúlkál. — Ott kell annak lenni — erősítgeti Robi — én magam láttam, hogy a Hírősben odatettél nyolcszázat. — A motor alapjáratban duruzsol, tompított fény vetődik a füves, faleveles erdőszél kis szakaszára. A Bíró-tanya, ahová a bejáró út vezet, nem lehet messzebb 50—60 méternél, de a fák miatt nem látni oda, meg a tanya is háttal van az útnak. Különben is rég lefeküdtek ... A sofőr továbbra is nyitva tartja az ajtót kis résnyire, jobb keze azonban a volánról lassan átcsúszik a szomszédos üléstámla szélére. — Ha odatette, akkor az ott is van — mondja, hangjában árnyalatnyi türelmetlenséggel. Robi eközben észrevétlenül a zakója zsebébe nyúl, s a nagykabát alatt kinyitja a bicskáját. Sohasem lehet tudni. „Ha szorul a helyzet, átvágom a torkát.” — Aztán maga is elcsojúlius 1., vasárnap dálkozik, mennyire nincs semmi izgalom a hangjában, amikor ezt mondja: — Nem baj, bemegyünk apádhoz, majd a Pista bácsi kifizeti. — A sofőr erre nem szól semmit, ellenben egy könnyed mozdulattal elveszi a tokból kilógó személyi igazolványt, hunyorogva néz a fiúra: — Tulajdonképpen hol laksz te? — kérdi tőle. Pillanatnyi kétségbeesésében Zoli hátranézni is elfelejt, nem érti, hogy Robi miért nem kezdi el, ám az ebben a pillanatban ismeri fel, hogy kritikus fordulatot vett a dolog, mert a sofőr bármelyik pillanatban kiszállhat, és akkor ... Bal keze mintha a másodperc milliomod része alatt kapná el a sofőr állát és máris húzza hátrafelé. Berta Jánosnak arra sincs ideje, hogy felfogja, mi történt, jobb kezével mindenesetre lendületes ütést mér a mellette ülő fiú mellkasára. Zoli nekivágódik a kocsi ajtajának, aki csak ekkor fogja fel, hogy megkezdődött. De öklével máris a sofőr gyomorszájára sújt, hátát az ajtónak veti, és felhúzott lábakkal rűgdossa. a nagy darab embert. Űj kultúrház Vizsláson A május 1-én felavatott vizslást kultúrotthonban „zajlik az élet". Vasárnaponként valóságos korzó van az új létesítmény előtt — k — ■L Nógrád a néprajzi kiállításon Múzeumok Igazgatóságától. Az Országos néprajzi és nép- művészeti kiállítást rendeznek szeptemberben a budapesti Nemzeti Galériában. A kiállításon a gazdag néprajzi anyaggal és hagyományokkal rendelkező Nógrád megye is képviselteti magát, kaptuk az értesítést a Nógrád megyei Á salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ szeptembertől újra megszervezi bérletes előadóest-sorozatát, amelyben a legnevesebb előadók és színművészek kapnak helyet. Mensáros László: Huszadik század, Jancsó Adrienne: Az emberhez szól himBerta János már tudja, hogy miről van szó. Lélegzete elakad, torkára mintha acélkapcsok szorulnának. Még éber tudata azt diktálja: szabadulni... Jobb lába eléri a gázpedált, a motor vijjogva felbőg, de bal lábának csak a hegyével éri el a kuplungot, megpróbál sebességbe kapcsolni, egy-másfél méternyit ugrik a kocsi és lefulladt motorral megáll. Mindkét kezével a fojtogató ujjakat próbálja lefejteni, de a mögötte ülő a másik kezével is kapdos a torka felé. Róbert, tudatának felületén bár, de megérzi, számukra veszélyessé válhat i a helyzet, ha ujjai nem képesek megkapaszkodni ... Egy vastag, lihegő figurát lát maga előtt, aki kapálódzik, mint valami nagy bogár. — Zoli, fogd le a kezét! — kiáltja a másiknak fojtott hangon. Az máris a sofőr jobb kezébe kapaszkodik, miközben lába szüntelenül jár, mint a cséphadaró, a sofőr ágyékától a fejéig... A fojtogatót már nem érdekli, hogy a zakó elejének hátra- húzásával alkalmazza a csel- gáncsos fogást, annál is inkább, mert arra kell koncentrálnia, nehogy hátra csússzon a sofőr, már szinte felemelkedett a támlára, és akkor a puszta súlyával is fölénybe kerülhet. Egy pillanatra arra gondol, ha így lesz, kiugrik, de ezt ■ most véghez kell vinni, a pénzért mindent, és térdét nekitámasztja a sofőr hátának, s immár mindkét kezével szabadon fojtogat. A sofőr száját kiáltásnak szánt suttogás hagyja el: „Segítség!”, s nemsoká lelankad a .keze is, anyag válogatását es a kiállításra való előkészítését a napokban már meg is kezdték a balassagyarmati Palóc Múzeumban, ahol a megye néprajzi és népművészeti anyagát gyűjtik. nuszom, Zsolnai Hédi—Lelkes Ágnes: Hulló levelek. Bitskey Tibor: „Kigúnyolom magam, ha kell..Szegedi Molnár Géza: Ki mit nem tud és Halász Judit: Jó estét nyár című műsorával szerepel a programban. Az előadóestekre — februárral bezárólag — havonta kerül sor. ernyed minden tagja, már Zoli sem rugdossa, kiszáll, vagy mit akar, a hátsó ajtónál mond valamit... Igen, az ágasi fiú hátramegy, megnézni, nyitva-e a csomagtartó, és csakugyan, nyitva van, de Robi még mindig fojtogat, el- szánással és szenvedéllyel. — Hagyd már abba, elernyedt! — mondja neki, s Robi csak ekkor eszmél, csakugyan, ez már ártalmatlan. Émelyegve és lihegve száll ki. Ez idáig megvolna ... Zoli serénykedik, a testet egymaga húzza ki a jobb oldali ajtón, és apró huppanással elfekteti a kocsi oldalánál. Robi szórakozottan nyúl a slusszkulcsért — a karikáról lefityeg még egy másik, biztosan az ajtóké —, zsebre vágja. Keveset beszélnek, egy-két tőmondatot váltanak csak. így is értik egymást, hiszen szövetségesek. Robi a vállánál fogja a testet, Zoli a lábánál. Cipekednek. Zoli a másik mellé lép, együttes erővel emelik a sofőrt a csomagtartó széléhez. Kis lámpa világítja meg a csomagtér belsejét: oldalt pótkerék, táska, szerszámok, szerelőlámpa, narancssárga műanyag vödör. A sofőr felsőtestét beemelik, utána a lábait is. Az embert arcával befelé fordítják. Lábakkal felhúzva is csak nehezen fér. Robi a sofőr zakójának belső zsebéből vastag bőrtárcát vesz elő, megtalálja benne a jogosítványt, meg a többi igazolványt. Ez a lényeg. — Gyerünk mielőbb! — Beülnek, Robi indít, mennek tovább a dűlőúton, fordulót keresnek. (Folytatjuk) Vetélkedők A vetélkedőnek több válfaja él hazánkban. Kipusztulásától nem kell tartani, mert a dicséretes óvintézkedések hatására hihetetlen gyorsasággal szaporodik ez a régebben ritka faj. Valószínű a földtörténeti őskorban nyerte el végleges formáját, amikor a dinosau- rus és a ma krokodil néven ismert ősállát azon vetélkedett, melyikük pusztul ki hamarabb. Már az ókori szakirodalomban is nyomát találjuk e népszerű faj létezésének. Egy Homérosz nevű biológus Iliász című szakdolgozatában a vetélkedők számtalan fajtáját azonosította és írta le. A középkori tudósok sokat hasznosítottak ebből a tanulmányból, így aztán több híres fajtát sikerült kitenyészteni. Ma az általános iskolai tankönyvek is megemlékeznek a mohácsi vész, vagy a Harc a Szentföldért című vetélkedőkről, hogy Napóleon kvízsorozatát ne is eínlítsük. A tudomány mai állása döntő fordulatot hozott. Legtöbb helyen sikerült megszelídíteni a vetélkedőket. Eszerint létezik hasznos, szórakoztató, valamint se nem hasznos, se nem ' szórakoztató vetélkedő. Ez utóbbi fajta terjedt el a legjobban. Alkalmazkodott az éghajlathoz, a táplálékhoz, és a résztvevők igen csekély humorérzékéhez. Jellemző a vetélkedők vitalitására, ahogyan jutalom, és díjak reményében behálóznak egyébként normálisan viselkedő embereket. Vezető beosztású értelmiségiek, ötgyermekes családanyák, és az ifjúság színe- virága megdöbbentően viselkedik, amint valamilyen vetélkedő közelébe kerülnek. A megszelídítés, tehát nem ért semmit, mert ahelyett, hogy háziállatot csináltunk volna belőle, ronda élősködővé fejlesztettük. A vetélkedő a közéletben is elterjedt. Egy legújabb közmondás szerint ahol már két ember van, ott lehet vetélkedni. Az emberek mindenütt vetélkednek, az utcán, buszon, munkahelyen és otthon. A legtöbben már nagyon únják, de ezt nem illik bevallani, és egyébként sem lehet — Darwin elmélete szerint — a törzsfejlődést „visszacsinálni.” Mar csak azt az időt vártok, amikor egyetlen ember elég lesz egy vetélkedő megrendezéséhez. Q. X. Előadóestek — neves művészekkel á 4
