Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-01 / 152. szám
ISIunicdsarcok Sxal mater csen jártunk Kőműves az apa és a fia is Szécsényben a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat egy hete átadta a tanács mögött épített 20 lakásos OTP-házat. A szerződés szerinti határidő június 30 volt, de akik a nem éppen) kis ősz- szegeket befizették, szorongva várták a nagy napot, amikor szép, új otthonukba költözhetnek. A kőművesnek és az építőipar többi dolgozójának az a sorsa, hogy amint elkészülnek az egyik épülettel, a másikhoz költöznek újabb munkához kezdenek. Nem tudom, hogy a 20 új lakástulajdonos közül vajon ki ismeri személyesen Bagi Pál kőműves brigádvezetőt, az Építőipar- Kiváló Dolgozóját, akinek a közelmúltban adták át a miniszteri kitüntetést? Vagy legalább hírből ismerik-e 15 fős brigádját? Tudják-e, hogy azt az épületet, amelybe most költöznek, Bagi Pál brigádja, vagy azok a munkások alapozták, falazták, vakolták és színe.zték, akik korábban ebből a brigádból váltak ki. Bagi Pál Nógrádszakálon lakik, onnan naponként autóbusszal jár az építkezésre. Milyen utat járt be, az ország hápy városában és községében dolgozik egy kőműves? Bagi Pál életéről regényt 'ehetne írni. Tizennyolc éve dolgozik a vállalatnál, de legnagyobb élménye Dunaújváros, vagy ahogyan akkor hívták: Sztáiinváros építéséhez fűződik. Micsoda építkezés volt az! Előtte soha nem látott olyan nagy ipari üzemet, mint amilyet Dunaújvárosban építettek. És a lakások, az új utcasorok. Szinte a szemük előtt nőtt ki az új város. Rozsföldön kezdték az alapozást és milyen szép város volt. amikor eljött onnan! Egymás után, mint az orgonasípok, úgy cseperedtek fel a gyerekek, az ilyen családapának otthon a helye. Most már jobb, hogy a közelben dolgozik, minden este hazatérhet családjához. Persze, esténként sokat mesélt a hajdani nagy építkezésekről. A fiát kőművesnek szánta, és bizonyára az esti beszélgetések is hozzájárultak a szakma megkedveltetéséhez. Valóban kőműves lett a fia is. Egyszerre hozta őt Hársas Lászlóval, a mostani művezetőjével a vállalathoz tanulónak. A két gyerek együtt járt iskolába, jó ideig mindketten a keze alatt dolgoztak. Hogy Hársas László a főnöke lett, ez egyiküket se zavarja. Amikor ezt említettem, mindketten jót_ nevettek és azt mondták, hogy kölcsönösen büszkék egymásra. Az ifjabb Bagi Dudás Ferenc brigádjában dolgozik, Szécsényből Balassagyarmatra, a Nógrádi Sándor-lakóte- lepre mentek, mert ott most kezdődik az igazi kőműves- munka. Bagi Pálnak maradt Szécsényben is tanítványa. Büszkén újságolta, hogy három érsekvadkerti fiú: Kono- pás István, Halászi Károly és Oravecz János most vizsgáztak, kőművesek lettek ők is. De keze alatt tanulta a szakmát Oláh Béla és Oláh Barnabás is. Szakmát szereztek, nem vándorolnak, biztos megélhetést találnak az állami építőiparnál. Augusztusban Bagiék Nóg- rádszakálban lagzira készülnek. Erzsikét az erdész veszi feleségül. Nem kerül mesz- szire a szülői háztól, szemben fognak lakni. A családban nem egy lakást építettek már. Bagi Pál mór az unokákra gondol. Ha nem ő mondja, el sem hittem volna, hogy 57 éves. Boldog ember. A munkásélet sikerét szép család, sztahanovista és az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetés jelzi. F. L. Vizsga után Szorospatakon A cukorgyártást kapta vizsgakérdésként. Amikor befejezte, az iskplaigazgató még megkérdezte: — Dolgozott talán cukorgyárban? — Igen, valamikor — válaszolt. ö volt tulajdonképpen a korelnök a tanulók között, mert Moravcsik József 1918- ban született. Általános iskolai tanulmányait most már végérvényesen befejezte. A 8. osztály anyagából is sikeres vizsgát tett. X — Boldog emberek. Legalábbis ezt. lehet leolvasni az arcokról. A nehezén túlvannak. Ebéd közben még a vizsga izgalmairól folyik a vita közöttük. Többet is megkérdeztem: érdemes volt-e az áldozatvállalás? Volt, aki először értelmetlenül nézett rám, mert számára a legtermészetesebb dologról kérdeztem. — Persze, hogy érdemes volt — kaptam sorjában a válaszokat. — Én mindig azt tartottam, hogy az okosabb embertől lehet tanulni. Most mód volt ró. Így van, Kovács elvtárs? — fordul bizonyításért az iskola- igazgatóhoz Moravcsik József. egyakarattal, és ami talán ennél is több, lelkesedéssel végezték a tanulást. Igaz, ebben lelkes pedagógusgárda segítette őket. Kovács József igazgató, Bodor Teréz, Halász Rózsa, Babcsányi Ágnes, Oravecz Mária pedagógusok mellett mint óraadók Pál József és Kazinczi Ferenc — s a szorospataki aknaüzem dolgozói is segítettek. Ök matematikára tanítottak. X f' Februárban kezdték heti egy alkalommal, de később már kétszer jöttek össze. A vállalat osztályonként három nap tanulmányi szabadságot biztosított. Az oktatáson való részvétel lehetőségét műszakcserékkel, szabadsággal, szabad idővel oldották meg. Előfordult, hogy a műszakról egyenesen az iskolapad következett és bizony a hatórás foglalkozás fárasztó volt. Megérte — most mégis mindenki ezen a véleményen van. A munka mellett azért persze más gond is akadt, főleg az asszonyoknál. Diczkó Miklós- néról a lámpakamra pártbizalmijáról mondták, hogy ötgyermekes anya. A legkisebb lánya az idén érettségizett. Most a mama is jó eredménynyel vizsgázott.. X Korábban is volt felnőttoktatás a szorospataki iskolában. Az igazgató szerint hétéves szünet után kezdődött ismét, de most már folyamatossá szeretnék tenni úgy, ahogy a párt művelődéspolitikai irányelvei, ezt meghatározták. Bizony, szépszámmal vannak még, akik nem rendelkeznek az általános iskolai végzettséggel. Az élet egyre többet követel, az igények mind nagyobbak lesznek. Az önigény, a tanulási vágy felkeltése fontos dolog az üzemeknél. A lehetőségek, feltételek megteremtése is. Akik most végeztek, baráti körben, a munkahelyeken bizonyára jó szószólói lesznek ennek, ők saját tapasztalatukkal segíthetnek megértetni másokkal is, hogy érdemes tanulni. A folytatásra készülnek. A következő oktatási évben még több munkás számára akarják biztosítani a tanulás leletőségét. Ehhez csak egy dolog szükséges: az akarat még több munkás részéről, akik élni tudnak majd ezzel a lehetőséggel. B. J. „Szobrot kap a falunk...” Kertész Imre — Pusztatercs volt valamikor a mi falunk. Ez volt a neve. Állítólag egy-két ház volt csak a mostani község helyén. Amikor az utat megépítették, azután nőttek ki a földből egymás után a házak. Azóta eléggé meggyarapodtunk. — Kertész Imre, a falu párttitkára mondta ezeket legutóbb, amikor Szalmater- csen jártunk. A tanács Karancsságon van, itt Szalmatercsen csak a ki- rendeltség dolgozik. A „parancsnok” pillanatnyilag Oravecz Józsefné, 'aki huszonegyedik éve tevékenykedik a tanácson. Már megkapta a húszéves tanácsi munkáért járó arany fokozatú jelvényt, a vele járó jutalommal együtt. Sok a dolga, de végzi szorgalmasan, és ami nem utolsó szempont: gyorsan. Most éppen kisebb fajta tanácskozást tartanak Kertész Imrével, mert Oraveczné tagja a községi pártvezetőségnek, és beszámolót készítenek a taggyűlés elé. — Ide várjuk még a pártvezetőség harmadik tagját is, addig ráérek beszélgetni. Ezek a szavak nekünk szólnak, akik a falu mindennapjairól érdeklődünk. — Csendes község a mienk — mondja Kertész Imre. — Az emberek kint vannak a határban, mindenki dolgozik, Napközben néptelenek a porták. A gyerekek vannak itthon, akik vakációjukat töltik. újítják a színpadot, új égőket raknak a régiek .helyébe. El ne felejtsem, szobrot is kap a falunk. A kultúrház elé kerül. Az alapja már megvan, most várjuk, mikor érkezik. Nem volt még itt a faluban se emlékmű, se szobor. Ezért beszélnek róla az • emberek. Beszélnek bizony. Még a televízió is mutatta, milyen szobrot kap Szalmatercs. Juhász Ferencné boltvezető szalad be egy pillanatra. A községben csak itt van telefon, Szécsénnyel akar beszélni. Egy pillanatra föltartjuk, hogy megkérdezzük, milyen az ellátás Szalmatercsen? A válasz nem késik soká, Juhászne már mondja is: — Nem panaszkodhatunk,_ csak a szalámi kevés, elfogyna ennél sokkal .több. Sok kon- zervet vesznék az itt lakók. A húskonzerv, a májkrém a legkeresettebb. Sajnos, sört nem Ife Oravecz Józsefné Oraveczné, Erzsiké is közbeszól: ;— Persze, történik azért egy és más. A kultúrházban felJuhász Ferencné kapunk; pedig jó lenne; ha azt is árulhatnánk. El ne felejtsem, hogy szinte ugrásszerűen megnőtt a kávéfogyasztás; szombatonként akár öthat kilót is eladok. Még többet vinnének, ha lenne darálója a boltnak. Végűi még azt is elmondja: ha valgki hűtőszekrényt, mosógépet, centrifugát akar venni, azt megrendelheti a boltba, és házhoz szállítják. Éppen most várják'egy százötven literes .Lehel hűtőszekrénynek az érkezését, hogy egy szalmatercsi család konyhájába kerüljön,., A boltvezető szalad vissza a boltba, a párttitkár és Oraveczné pedig hozzákezdhet a tanácskozáshbz. . Cs. E. — Igaz bizony, és mondhatom, idős ember létére igazán becsülettel helytállt — válaszolt az igazgató, majd felém fordulva folytatta. — Én, itt tanítok Szorospa- lakon, 1937 óta. Most olyanok is végeztek, akiknek a gyerekeit is tanítottam. Igaz, van olyan volt tanítványom, aki már nagymama. Ez az osztály 38 tanulóval kezdett. Két testvér nem jött csak vizsgára. A többiek itt voltak. Az egész tanfolyam alatt fegyelmezett, szorgalmas magatartást tanúsítottak. Az eredmény is megfelelő. Közülük hatan jó eredménnyel, hu- szonhatan közepessel végeztek, és a többi is megfelelt — mondta Kovács József igazgató. X \ A vízsgaelőkészítő tanfolyam gazdája a nagybátonyi Bányász Művelődési Ház volt. Jó gazdának bizonyult. A tanulók szervezését az üzemeknél a személyzeti vezetők végezték. Nemcsak Szorospatakról. hanem Tiribesről, sőt Hányásról is voltak „bejárók”. A harisnyagyárból is jöttek asz- s'onyok. Jó néhányan a segédvájár-vizsga letétele után folytatták a tanulást. Ez a vizsga számukra már lehető- s,v,ot jelent a későbbiekben a vájár-, vagy más szakma rtiet- szerz ősére. Talán kai önhöz" Indítékokból, de végső soron A műhelyfőnök' kirobbant. Zengett a hangja, az udvar is megtelt vele. Máskülönben nyugodt ember. Neki van igaza, a gépek körül nem szabad idegeskedni. De most már jobbnak látta, ha elkapja a két fiút. Szétszedték a kombájnt és milliónyi csavarból, formált vasból, fogaskerékből és ki tudná még miből nem álló alkatrészeket, akár a kavicsot, egy ládába szórták. Jókedvükben még egy slágert is elfütyültek. Szász István nagyon szereti a két fiút. Szeme láttára nőttek fel. Azt is jól tudta, hogy éjszaka álmukból fel- költve is megmondják, melyik csavar, hová tartozik. Tudta, jobban mint bárki, de a rendetlenséget nem hagyhatja szó nélkül. Fiatalon kell a legényeket a rendre szoktatni. Mérges arcot vágott, még a hangját is magasabbra emelte a szokottnál. — Mi ez itt, ócskavas-kiállítás? Munkaidő vége vojt, mentek volna a fiúk, de a főnök arcából olvastak és jobbnak látták rendben hagyni maguk mögött a műhelyt. Kovács István, az egyik szerelő odasúgta barátjának, Mravik Istvánnak: — Igaza van, ezt elszúrtuk, még jó, hogy apám nem átta meg ... — Persze, hogy igaza van. Fiúk a motoron Estére kimegyünk motorozni? így beszélgettek halkan, egymás között, miközben gyorsan teljesítették a főnök parancsé t. Amikor elváltak, Kovács Pista, a fiatalabb, azzal búcsúzott Mravik Istvántól. — Akkor estére a palánki úton... Még nem volt alkony, csak az árnyék tette haragosabbá a Börzsöny innenső oldalát, és lassan az este hírnökeként pára ülepedett a völgyekre. A legelőről komótosan hazafelé ballagott a nagyoroszi tsz gulyája, az országúton egy motor száguldott. Hasította a sűrűsödő levegőt. Kovács PisL ta vezette. Mögötte a barátja. Mintha a járműhöz forrasztották volna magukat. Bolondja a motornak Kovács István. Nem nagy növésű fiú, inkább tömzsi és fekete. A szeme, a haja, még a bőre is. Róla szokták mondani, hogy a gépek között született, még az anyatejet is ott szívta. A nagyapja, Kovács Alajos, már az öregkorba fordult ugyan, de még ma is olyan biztos a keze, amikor szerszámot fog, hogy akármelyik fiatal megirigyelhetné. O kezeli a mozigépet is. Valósággal oltja unokájába a szaktudást. Amikor a fiú kimegy a határba a géppel, elmaradhatatlan, hogy ne menjen megnézni őt. A fülével tapasztalja ki, hogyan bánik unokája a motorral. Pista a múlt nyáron kombájnt vezetett az aratáskor. Nem meg- szólásként, de a termete miatt alig látszott a vezetőülésen. A pernye, a por pedig belepte az arcát. Kemény ember az öreg, de ennek láttán megdobbant a szíve. Hiába, az unoka, az unoka. Az egyik fordulónál megállította Pistát. Vizeskanna volt a kezében. — Szépen megy ez a gép. Mosakodj csak meg, és húzd is meg, jólesik ilyenkor a friss víz ... Mindig a gépnél volt az öreg aratáskor. A fia is, mármint Pistának az apja, aki az elmúlt évben ült utoljára kombájnon, mert szerelő lett. A fia tulajdonképpen mellette tanult a balassagyarmati ipa- ritanuló-iskolán kívül. Amikor Szász, a műhelyfőnök ráncbaszedte őket, Pista azért szorított leginkább, hogy apja meg ne hallja," hogy a fiát rendetlenségért megpírongat- ják. Mert Kovács Lajos, a fiú apja, az öreg Alajostól tanulta meg, hogy a műhelyben rendnek kell lenni, Pista pedig apjától. Aki ebben a famíliában ezt nem tudta megtanulni, az nem is való a híres gépészcsaládba. Nagyorosziban, a Berény felé vezető úton laknak Kovácsék. Népes család, mert Pistán kívül még három kisebb is van. Szép nagy a most még épülőben levő portájuk. Hanem az udvaron, a fészerben, a műhelyben, hogy ott mi van! Százéves öreg Jáwától a legújabb motorkerékpárig minden. Alkatrészek a tűnagyságútól a szakájtónagyságúig. Ez a Pista pedig amikor nézte ezt a rettenetes káoszt, félrehajtotta fejét, haja a homlokára csúszott, és magabiztosan mosolygott. Hasonlóan viselkedik, amikor darabokra szedik azt a behemót, nagy kombájnt is. Még a legkisebb szegnek is ismeri a hivatását. Ki tudná jobban vezetni is, mint azok, akik szétszedik 'és összerakják. Az elmúlt évben Pelle János, -a tsz elnöke megegyezett Szász Istvánnal, a műhelyfőnökkel, hogy a fiút áz apja mellett segédvezetőnek beosztják. Az idén abban állapodtak rneg, hogy Kovács István, a tsz fiatal szerelője, önállóan indul aratni, Barna Antal, Barna Jóska és Jakus Sándor társaságában. Nem is idegeskedik miatta. A Kovács família tagja ő, aki a gépek között született, ott is nőtt fel. Akinek olyan híres gépészőse van, mint Kovács Alájos, a nagyapja és Kovács Lajos, az édesapja. A két fiú már lordult egyet a motorral. Este lett. A Börzsöny feketébe került. Hűs szél játszott a levelekkel. A nappali melegtől megenyhült vidék felsóhajtott. Az út mentén zizegett a sárguló búza. Pista hátra szólt barátjának. — Nemsokára aratunk ... — Akkor forduljunk még egyet. Egy darabig már úgy sem motorozhatunk... A falu szélétől visszafordultak és mintha belefúrták volna magukat az éjszakába, száguldottak az úton. A fényszóró mutatta az utat. Jólesett nekik a friss levegő... Bobál Gyula NÓGRÁD — 1973. július 1., vasárnap 3 y A
