Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-26 / 173. szám

! Saigon nőm tartja be a megállapodást Vontatott a fogolycsere Vietnamban | «953, lailus 20; Támadás a Moncada ellen ■ Noha a Saigont kormányzat .szerdára is lemondta annak a fogolycsoportnak átadását, amely a fogságban tartott pol­gári személyek saját maga által meghatározott szabadon- bocsátási ütemtervben szere­pel. a DIFK folytatta az ő fogságában levő saigoni polgá­ri személyek kiszolgáltatását. Kedden 28 ilyen személyt ad­tak át a Saigon-kormányzat képviselőinek a felszabadított övezetben fekvő Thien Ngon repülőterén, a Nemzetközi El­lenőrző és Felügyelő Bizott­ság, valamint a dél-vietnami i kétoldalú katonai vegyes bi­zottság képviselőinek jelenlé­tében. Mindkét bizottság kép­viselői az elismerés hangján nyilatkoztak a DIFK hatósá­gainak jóindulatáról és a mű­velet lebonyolításáról. Saigonnak csaknem 4500 foglyot kellene szombatig sza­badon engednie, s közülük kö­rülbelül kétezernek kellett volna szerdáig visszanyernie szabadságát. Ehelyett eddig — a fogolycsere utolsó szakaszá­ban — mindössze 800 személyt dtak át a DIFK megbfzottaí- nak. A DIFK egyik szóvivője erélyesen elítélte a saigoni kormányzat egyoldalú eljárá­sát. Hoang Anh Tuan, a két­oldalú katonai vegyes bizottság DIFK-tagozatának vezetője a NEFB-et kérte fel, hogy hoz­za meg a szükséges intézke­déseket a Saigon által még fogva tartott több ezer kato­nai és polgári fogoly szaba­don bocsátásának meggyorsí­tása érdekében. Elnapolták a Egyórás tanácskozás után, szerdán 24 órára elnapolták az Európai Gazdasági Kö­zösség és egy sor afrikai, il­letve Brit Nemzetközösség­hez tartozó ország gazdasá­gi-kereskedelmi kérdésekkel foglalkozó minisztereinek ta­nácskozását. Ivar Noergaard dán külkereskedelemügyi mi­niszter az értekezlet elnöke a kétnaposra tervezett ülés megnyitó beszédében felszólí­totta az afrikai és nemzetkö­zösségi országokat fejtsék ki tanácskozást elképzelésüket a Közös Piac­hoz fűződő kereskedelmi kap­csolatok jövőbeni alakulásáról. A „kilencek” — mondotta — csak azután fogalmazzák majd meg javaslataikat. Wennike Briggs nigériai kereskedelem­ügyi miniszter, az EGK-val tárgyaló 43 ország szóvivője magáévá tette a „kilencek” indítványát. Ezt követően az afrikai és nemzetközösségi or­szágok miniszterei kérték a ta­nácskozás csütörtökre való el­napolását. hogy előkészíthes­sék javaslataikat. Fenyegetőzött a Goi da Meir miniszterelnök szerdán beszédet mondott a Knesszetben, az izraeli par­lamentben. Beszédében újabb akciókkal fenyegetőzött a Pa­lesztinái gerillák ellen, és ki­jelentette, hogy Izrael véle­ménye szerint nem lehetséges egy palesztin állam létrehozá­mi Díszterein ök sa. A palesztinaiak — mon­dotta — Jordániában találhat­nának hazára. A miniszterel­nökasszony azt is közölte, hogy több titkos érintkezésvételre került sor a közel-keleti ren­dezés érdekében, ezek azon­ban mind ez ideig nem jár­tak eredménnyel. Újabb bizonyítékok a gyilkosságokról A Guardian című lap jelen­tése szerint újabb bizonyíté­kok láttak napvilágot a por­tugál gyarmatosítók Mozam- bikban elkövetett bűntettei­ről. Eszerint 1971. május 1- én portugál csapatok 26 lakost öltek meg két mozambiki fa­luban. Ugyanezen év 'szep­temberében Manduéban ti­zenkét, Muku-Muruban pe­dig tizenhat polgári személy- lyel végeztek. A Guardian tudósítója két portugál misszionárius elbe­szélésére hivatkozott. Mind­kettőjüket a közeljövőben ál­lítják egy portugál katonai bíróság elé „árulás” vádjával. Hollandiából is olyan hírek érkeznek, amelyek megerősí­tik a portugál katonák bűntet­teit. Két holland misszionári­us, a Hágai Rádióban nyilatko­zott; elbeszélésük szerint két angolai faluban több mint 220 lakost végeztek ki a gyar­matosítók fegyveresei. Ha a Santiago de Cuba-i Hotel Versailles-ből végigte­kint az ember a városon, azon­nal szembetűnő a különbség Havanna és Santiago között. Havannában a Miamival ve­tekedő magas épületek a jel­lemzőek. Santiagóban lágy dombokon a buja trópusi nö­vényzet és a pálmák csen­des villákat takarnak. Végte­len nyugalom árad el a tájon. Amikor az ember így elgyö­nyörködik a látványban arra gondol, a város és Oriente tartomány Kuba történelme során mennyi nyugtalanságot takart. Végtére is, Orientéből indul ki Kuba egész gyarma­tosítók elleni történelme. Nem véletlen tehát, hogy Fidel Castro és fiatal forradalmár­társai a forradalmi hagyomá­nyokban gazdag Oríentét vá­lasztották a diktatúra elleni támadásuk első színhelyéül. Bayamóban és Santiago de Cubában lendül támadásba Fidel Castro 1953. július 26- án Batista parancsuralma el­len. 1953-tól Fidel Castro Ruz vezette csoportnak „Július 26.” mozgalom lett a neve. 1953. július 25-ével megkez­dődött Santiago de Cubában a háromnapos fiésta, a karne­vál. 25-én délután és este mintegy 130 fiatal forradal­már érkezett a nyugati or­szágrészből a városba, de ez a karneváli hangulat közepet­te nem tűnt fel senkinek. A városba érkezőket azonnal a Siboney farmra, a gyülekező- helyre szállították. Az a tény, hogy a diktatúra teljében ennyi fiatalt az ország egyik végéből, a másikba vittek, fegyverzetről, egyenruháról gondoskodtak számukra, ki­képezték őket a harcra, s mindezt anélkül, hogy bárki is felfedezhette volna, önmagá­ban is nagy teljesítmény. A várostól 17 km-re áll a Elhatárolják magukat a palesztinok Bíróság elé állítják a géprablókat , A líbiai belügyminiszter be­jelentette, hogy bíróság elé állítják a JAL japán légitár­saság Boeing—747 utasszállító gépének elrablóit — közöjte a Tripoli Rádió adására hivatkoz­va a Kairói Rádió. A Palesztin Felszabadítás! Szervezet Végrehajtó Bizott­sága közleményt adott ki. A PFSZ szóvivője határozottan leszögezte: a géprablók akció­ja nem a palesztin nép har­cát szolgálta, hanem arra irá­nyult, hogy csorbítsa a palesz­tin forradalom tekintélyét Az akció, amelynek során a gép­rablók 140 embert tartottak fogva négy napon keresztül, szögesen ellentmond a palesz­tin forradalom humanitárius céljainak és törekvéseinek. A Palesztin Felszabadítási Szer­vezet szigorú vizsgálatot fog indítani a Boeing—747 eltérí­tésének körülményeiről és az akció hátteréről. Elutazott a VIT-küldöttség (Folytatás az l. oldalról 1 amelyek egyúttal a fiataljaink munkáját, tehetségét, termelési eredményeit, tettrekészségét is dicsérik. — Ez az aktivitás, ez az ifjúkommunistához méltó lel­kesedés jellemezte a X. vi­lágifjúsági ég diáktalálkozó hazai előkészítését is. — Sajátos jelentőséget köl­csönöz a X. világifjúsági és diáktalálkozónak, hogy szín­helye a szocialista Berlin, há­zigazdája a szocializmust épí­tő német nép. A szocialista országok, a Német Demokra­tikus Köztársaság népe, a nemzetközi munkásmozgalom, s más haladó erők kétévti- zedes harca után megtörtént a Német Demokratikus Köz­társaság nemzetköz* jogi el­ismerése. Az elkövetkezendő napokban a világ legkülönbö­zőbb tájairól érkező fiatalok a saját szemükkel győződhetnek meg a szocializmus építésének német földön, az első német munkás-paraszt államban el­ért történelmi sikereiről. Kedves barátaim! — Bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy a világifjúsági és diáktalálkozóra induló magyar delegáció minden egyes tagja érti és érzi felelősségének sú­lyát, s megérdemli azt a bi­zalmat és figyelmet, amely útjára elkíséri. — Pártunk és dolgozó né­pünk elvárja önöktől, hogy mondják el a találkozón más országok fiataljainak: a magyar nép, s annak if­júsága legfontosabb fela­datának- tekinti a szocia­lizmus teljes felépítését. A magyar ifjúság ápolja és fejleszti a szocialista orszá­gok testvéri együttműködését, támogatja a világbéke meg­védését, hűen szolgálja az emberi haladást, a népek kö­zötti megértést és a barátság elmélyítését — Pártunk Központi Bi­zottsága nevében azt kívánom, hogy térjenek haza gazdag és maradandó élményekkel, fe­lejthetetlen. VIT-emlékekkel — fejezte be beszédét Biszku Béla, aki végül jó utat kívánt a VIT-küldötteknek. Biszku Béla szavait a VIT- delegáció tagjai és a megje­lentek nagy tapssal fogadták, majd a Berlinbe induló kül­döttség vezetője, dr. Maróthy László, a KISZ központi bi­zottságának első titkára kö­szönt el a delegáció nevében az itthonmaradóktói. A beszéd után — amelyet az ünnepség részvevői tapssal fogadtak — a magyar feszti­válküldöttség tagjai fogadal­mat tettek, majd ünnepi kül­sőségek között meggyújtották a VIT-delegáció fáklyáját. Az ünnepélyes aktus a DlVSZ-induló hangjaival ért véget, a fiatalok indulók hangjai kíséretében vonultak el a gyűlés elnöksége előtt. A VIT-re utazó fiatalok népes csoportja szerdán este az if­júsági parkban baráti talál­kozón vett részit. (MTI) 2 NÓGRÁD — 1973. július 26., csütörtök Hazánk is elismerte az Af$?án Köztársaságot A Magyar Népköztársaság 1« elismerte az Afgán Köztár­saságot, Nyilatkozott Szódat Az egyesítés feltétele a fokozatosság Szadat egyiptomi elnök az Iráni Televíziónak adott inter­jújában megerősítette, hogy folytatódik az eszmecsere Egyiptom és Líbia tervezett egyesítéséről. A tárgyalások célja a szeptember 1-i határ­idő előtt esedékes döntések kialakítása, különös tekintettel az államformára és az gye­sülésről rendezendő népszava­zásra. A tárgyalások alapját — ka­irói értesülések szerint — az egyesülés három lehetséges formájáról előterjesztett egyiptomi javaslatok képezik. A három koncepció közös vo­nása a fokozatosság, ami mindeddig ellenállásba ütkö­zött az azonnali és teljes egyesülést sürgető Kadhafi lí­biai elnök részéről. Kadhafi lemondási kísérlete és a líbiai „egységmenet” Egyiptomba küldése a szakaszos egyesülés elvetésével volt egyértelmű. Mindebből arra lehet követ­keztetni, hogy az egyesülési tárgyalások következő, augusz­tus elsején kezdődő fázisában további szenvedélyes vitákra kerül sor. A Lón Nol-rezsim utolsó tartalékaihoz nyúlt Phnom Penhtől 11 kilomé­terre ostromolták szerdán a felszabadító fegyveres erők a rezsim csapatainak állásait, mi­közben az amerikai vadász- és nehézbombázók változatlan hevességgel támadták a fel­szabadított területeket. Az ausztrál és a brit nagykövet­ség után most már az Egye­sült Államok nagykövetsége is felszólította állampolgárait, hogy akiket nem köt hivata­los teendő Phnom Penhhez, saját biztonságuk érdekében hagyják el a kambodzsai fő­várost.­A Lón Nol-rezsim — írja a UP1 — szemmel láthatóan minden tekintetben utolsó tar­talékait veti be. Most már a közalkalmazottakat is egyen­ruhába bújtatják, és amolyan gyorstalpaló tanfolyamokon sajátíttatják el velük a fegy­verhasználatot. Fegyverszállítmányokat sejtenek, a törökök tiltakoznak A ciprusi hatóságok bejelen­tése szerint az utóbbi három­négy hónapban i Törökország­ból jövő helikoptereken fegy­vereket szállítottak* a ciprusi török közösség számára. A ni- cosiai illetékesek jelentést tet­tek a szigetországban állomá­sozó ENSZ-haderő vezetőinek. A ciprusi kormány utasította a nemzeti gárdát, hogy lője le, vagy rongálja meg ezeket a helikoptereket. A döntésről tá­jékoztatták a török kormányt is. A ciprusi tőrök közösség egyik szóvivője szerdán cáfol­ta és valótlannak bélyegezte a nicosiai hatóságoknak azt az állítását, hogy török helikop­tereken fegyvert csempésztek a szigetországba a ciprusi tö­rök közösség számára. farmépület. Nem a szó igazi értelmében vett farm, inkább amolyan vidéki lakóház egy nagyobb kerttel. Ábel Santa- maria magas deszkakerítéssel vette körül a házat, hogy maj­dan elleplezze a szomszédok elől a gyülekező embereket és gépkocsikat. Fidel 25-én, este lö-kor ér­kezett. Kiosztották a kútba rejtett fegyvereket, valamint az egyenruhákat, amelyek pontosan megegyeztek a Ba- tista-katonák egyenruhájával. Minden egyenruhán őrmesteri rendfokozat volt. Konspirációs okokból a for­radalmárok túlnyomó többsé­gét Havannából és a nyugati országrészből szállították San­tiago de Cubába, anélkül, hogy tudták volna, mi célból érkez­nek. A farmházat sem hagy­hatták el a támadásig. Amikor Fidel bejelentette, hogy a Moncadát, Kuba má­sodik legnagyobb katonai erődjét kell megtámadni, egy pillanatra mindenki meglepő­dött. A támadás taktikája a váratlan meglepetésre és a gyorsaságra épült. A támadás a bayamói figyelemelterelő művelettel kezdődött és öt óra tizenötre tűzték ki. Elinduláskor Fidel rövid be­szédet mondott, amelynek be­fejező szavai a következők voltak: „Ha győzünk, valóra váltottuk Jósé Marti álmait. Ha legyőznek bennünket, amit tettünk, példa lesz Kuba né­pe számára, és lesznek akik követni fogják.” A farmról pontosan ugyan­azon az útvonalon érkeztem a Moncadához, mint húsz esz­tendővel ezelőtt Fidel és tár­sai. Valami másra számítot­tam. Csodálkoztam is, amikor kísérőm szólt, hogy szálljak ki a gépkocsiból hiszen egy fris­sen festett, szép iskola előtt álltunk meg, rajta a felirat­tal: Július 26-ről elnevezett városi iskola. Meglepetésem nem sokáig tartott, kísérőim ugyanis közölték, hogy a for­radalom után más egyéb ka­szárnyákhoz hasonlóan, a Moncadát is iskolává alakítot­ták át. Ott álltam tehát azon a he­lyen, ahol két évtizede az elő­retolt ék parancsnoka a gép­kocsiból kiszállva, elkiáltotta magát: „Nyissanak utat a tá­bornoknak !” Miközben az őrök sápadtan vigyázzba kap­ták magukat, a meglepett zsoldosok kezéből a gépkocsi­ból kiszálló harcosok kivették géppisztolyukat. A cél ugyan­is az volt, hogy az akciót le­hetőleg harc nélkül hajtsák végre. Azopban az előzetes számításba beleszólt a vélet­len. A karneváli hangulat nyilván a laktanya fegyelmére is kihatott, és az őrjárat nem a megszokott időben, hanem később érkezett. Ebben a ka­varodásban az őrségnek még volt ideje arra, hogy megszó­laltassa a riasztó csengőt, s néhány másodperc múlva a Moncada laktanya folyosói és kapui megteltek félig felöltö­zött, géppisztolyukat szoron­gató Batista-zsoldosokkal. Idő­közben a gépkocsik összesza­ladtak és Fidel gépkocsija használhatatlanná vált. Mind­ehhez még az is hozzájárult, hogy a fegyveresek nagyobb részét szállító gépkocsik, te­kintve, hogy nem ismerték a várost, eltévedtek, és nem ér­keztek meg időben. A meglepetesszerű támadás adta lehetőség elveszett, s a revolverekkel és karabélyok­kal felszerelt forradalmárok­nak semmi esélyük nem volt a géppisztolyokkal, géppuskák­kal felszerelt zsoldosokkal szemben. A harc elszigetelt akciókra morzsolódott. Nem volt mit tenni, mint vissza­vonulni. Éppen abból a meg­fontolásból, hogy nem a di­csőséges halál, hanem a győ­zelem a cél. Az akciót az Igazságügyi Palotából Raul Castro biztosí­totta. A palotát el is foglalta, azonban arra már nem került sor, hogy harcba kerüljenek. A polgári kórházat Ábel Santa­maria fegyveresei elfoglalták, bár onnan nem volt eléggé át­tekinthető a helyzet, csoport­ja már csak utóvédként fedez­hette a visszavonulást. A laktanyánál a harc során a forradalmároknak három halottjuk volt, ennek ellenére, a laktanyaudvaron 40 forra­dalmár holttestét találták. Legtöbbjüket szétzúzott kopo­nyával, összeroncsolt körmök­kel és kivert fogakkal. Ábel Santamaria csoportját is egy kivételével megkínozták és ki­végezték. A városban a visz- szavonuláskor és menekülés közben sok fiatalt legyilkoltak Batista zsoldosai. Az akció so­rán 68 forradalmárt gyilkoltak meg. A felbőszült Batista-tisz- tek ugyanis kiadták a paran­csot, hogy sebesült és fogoly nincs. Fidel társaival visszavergő­dött a Siboney farmra, majd ezekkel együtt bevetette ma­gát a Gran Piedra hegységbe. Ahogy az ember útja során láthatta a Gran Piedrát, ma­ga is meggyőződhetett arról, hogy a hegység túl kicsi és kopár ahhoz, hogy hosszabb Időre menedéket adjon a búj- kálóknak. A forradalmárok is látták, hogy más megoldást kell találniok. Fidelt és társa­it nyilván egy besúgó útján a laktanya megtámadása után néhány nappal a Soteló ta­nyán fogta el Sarria néger hadnagy egysége. A fiatalokat halállal fenyegető zsoldosok­kal szemben Sarria hadnagy megvédi a forradalmárokat. Fidelt egy kórházi szobában; hallgatja ki Chaviano ezredes, a Moncada parancsnoka. Cast­ro kifejti a Movimiento, a mozgalom céljait, ideológiai­lag és politikailag felkészülten úgy, hogy abból egy rendszert vádoló monológ lesz. Az ez­redes ideológiailag felkészü­letlen, nem méltó partnere Castrónak, így jobbnak látja véget vetni a kihallgatásnak. Fidel perét elkülönítették társaiétól, azt a valótlanságot állítva, hogy egészségügyi ál­lapota nem teszi lehetővé a tárgyaláson való részvételt. Az ő perét a polgári kórház egy kis termében tartották, lényegében a nyilvánosság ki­zárásával. Fidel Castro, a fia­tal ügyvéd, önmaga látta el védelmét. Az ügyész 25 évi börtön­büntetés kiszabását kérte. Fi­del négyórás védőbeszédet mondott, kegyetlenül leleplez­ve a korrupt Batista-diktatú- rát, és kegyetlenségeit, leránt­va arról az álarcot. A tárgya­lás alatt nagy hőség volt, a terem ablakát ki kellett nyit­ni, s így Fidel hangja betöl­tötte a kórházat. Védőbeszédét nagyon sokan hallották. Egy, a mozgalommal szimpatizáló új­ságírónő jegyzeteket készített, ami néhány nap múlva még­jelent a Bohémia című, Ha­vannában megjelenő újság­ban. Fidel beszédében az volt a leglényegesebb momentum, hogy kifejtette mozgalmának célkitűzését, programját. Be­szédének híres zárómoridata: A történelem fel fog menteni! A bíró szemlesütve olvasta fel az ítéletet, amelyben Fidelt 15 évi börtönre ítélik. Castro az Isla de Pinos börtönében, a 4914-es fogoly, ahonnan két év múltán amnesztiával sza­badul. Ha a Moncada laktanya megtámadása, katonai tapasz­talatok híján, számos véletlen összejátszásával, katonailag kudarc is, Fidel pere politikai győzelem. Július 26. sok em­berrel megértette, ha egyszer­re fognak fegyvert, meg lehet dönteni a Batista-diktatúrát. Fidel Castro neve igazán a Moncada megtámadása után lett Havannán túl is közis­mert Kubában. A Moncada el­leni támadás fordulat a kubai nép történetében, amely elve­zetett az 1959-ben bekövetke­zett győzelemhez. S a győze­lemmel nemcsak Kubában kezdődött valami új, hanem bízvást mondhatjuk, hogy Latin-Amerika történetében is. Boros Béla Önrendelkezést a Spanyol-Szahara lakóinak Kedden este a marokkói különös figyelmet szenteltek Agadirban befejeződött II. annak, hogy a Szahara egy Hasszán marokkói király, része még mindig spanyol Huari Bumedien algériai el- uralom alatt áll. Az államfők nők és Moktar Ould Daddah hangsúlyozták, hogy biztosíta- mauritániai államfő hármas ni kell az önrendelkezési jo- csúcstalálkozója. got „Spanyol-Szahara” lakói­A csúcstalálkozó résztvevői nak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom