Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-26 / 173. szám
! Saigon nőm tartja be a megállapodást Vontatott a fogolycsere Vietnamban | «953, lailus 20; Támadás a Moncada ellen ■ Noha a Saigont kormányzat .szerdára is lemondta annak a fogolycsoportnak átadását, amely a fogságban tartott polgári személyek saját maga által meghatározott szabadon- bocsátási ütemtervben szerepel. a DIFK folytatta az ő fogságában levő saigoni polgári személyek kiszolgáltatását. Kedden 28 ilyen személyt adtak át a Saigon-kormányzat képviselőinek a felszabadított övezetben fekvő Thien Ngon repülőterén, a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság, valamint a dél-vietnami i kétoldalú katonai vegyes bizottság képviselőinek jelenlétében. Mindkét bizottság képviselői az elismerés hangján nyilatkoztak a DIFK hatóságainak jóindulatáról és a művelet lebonyolításáról. Saigonnak csaknem 4500 foglyot kellene szombatig szabadon engednie, s közülük körülbelül kétezernek kellett volna szerdáig visszanyernie szabadságát. Ehelyett eddig — a fogolycsere utolsó szakaszában — mindössze 800 személyt dtak át a DIFK megbfzottaí- nak. A DIFK egyik szóvivője erélyesen elítélte a saigoni kormányzat egyoldalú eljárását. Hoang Anh Tuan, a kétoldalú katonai vegyes bizottság DIFK-tagozatának vezetője a NEFB-et kérte fel, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket a Saigon által még fogva tartott több ezer katonai és polgári fogoly szabadon bocsátásának meggyorsítása érdekében. Elnapolták a Egyórás tanácskozás után, szerdán 24 órára elnapolták az Európai Gazdasági Közösség és egy sor afrikai, illetve Brit Nemzetközösséghez tartozó ország gazdasági-kereskedelmi kérdésekkel foglalkozó minisztereinek tanácskozását. Ivar Noergaard dán külkereskedelemügyi miniszter az értekezlet elnöke a kétnaposra tervezett ülés megnyitó beszédében felszólította az afrikai és nemzetközösségi országokat fejtsék ki tanácskozást elképzelésüket a Közös Piachoz fűződő kereskedelmi kapcsolatok jövőbeni alakulásáról. A „kilencek” — mondotta — csak azután fogalmazzák majd meg javaslataikat. Wennike Briggs nigériai kereskedelemügyi miniszter, az EGK-val tárgyaló 43 ország szóvivője magáévá tette a „kilencek” indítványát. Ezt követően az afrikai és nemzetközösségi országok miniszterei kérték a tanácskozás csütörtökre való elnapolását. hogy előkészíthessék javaslataikat. Fenyegetőzött a Goi da Meir miniszterelnök szerdán beszédet mondott a Knesszetben, az izraeli parlamentben. Beszédében újabb akciókkal fenyegetőzött a Palesztinái gerillák ellen, és kijelentette, hogy Izrael véleménye szerint nem lehetséges egy palesztin állam létrehozámi Díszterein ök sa. A palesztinaiak — mondotta — Jordániában találhatnának hazára. A miniszterelnökasszony azt is közölte, hogy több titkos érintkezésvételre került sor a közel-keleti rendezés érdekében, ezek azonban mind ez ideig nem jártak eredménnyel. Újabb bizonyítékok a gyilkosságokról A Guardian című lap jelentése szerint újabb bizonyítékok láttak napvilágot a portugál gyarmatosítók Mozam- bikban elkövetett bűntetteiről. Eszerint 1971. május 1- én portugál csapatok 26 lakost öltek meg két mozambiki faluban. Ugyanezen év 'szeptemberében Manduéban tizenkét, Muku-Muruban pedig tizenhat polgári személy- lyel végeztek. A Guardian tudósítója két portugál misszionárius elbeszélésére hivatkozott. Mindkettőjüket a közeljövőben állítják egy portugál katonai bíróság elé „árulás” vádjával. Hollandiából is olyan hírek érkeznek, amelyek megerősítik a portugál katonák bűntetteit. Két holland misszionárius, a Hágai Rádióban nyilatkozott; elbeszélésük szerint két angolai faluban több mint 220 lakost végeztek ki a gyarmatosítók fegyveresei. Ha a Santiago de Cuba-i Hotel Versailles-ből végigtekint az ember a városon, azonnal szembetűnő a különbség Havanna és Santiago között. Havannában a Miamival vetekedő magas épületek a jellemzőek. Santiagóban lágy dombokon a buja trópusi növényzet és a pálmák csendes villákat takarnak. Végtelen nyugalom árad el a tájon. Amikor az ember így elgyönyörködik a látványban arra gondol, a város és Oriente tartomány Kuba történelme során mennyi nyugtalanságot takart. Végtére is, Orientéből indul ki Kuba egész gyarmatosítók elleni történelme. Nem véletlen tehát, hogy Fidel Castro és fiatal forradalmártársai a forradalmi hagyományokban gazdag Oríentét választották a diktatúra elleni támadásuk első színhelyéül. Bayamóban és Santiago de Cubában lendül támadásba Fidel Castro 1953. július 26- án Batista parancsuralma ellen. 1953-tól Fidel Castro Ruz vezette csoportnak „Július 26.” mozgalom lett a neve. 1953. július 25-ével megkezdődött Santiago de Cubában a háromnapos fiésta, a karnevál. 25-én délután és este mintegy 130 fiatal forradalmár érkezett a nyugati országrészből a városba, de ez a karneváli hangulat közepette nem tűnt fel senkinek. A városba érkezőket azonnal a Siboney farmra, a gyülekező- helyre szállították. Az a tény, hogy a diktatúra teljében ennyi fiatalt az ország egyik végéből, a másikba vittek, fegyverzetről, egyenruháról gondoskodtak számukra, kiképezték őket a harcra, s mindezt anélkül, hogy bárki is felfedezhette volna, önmagában is nagy teljesítmény. A várostól 17 km-re áll a Elhatárolják magukat a palesztinok Bíróság elé állítják a géprablókat , A líbiai belügyminiszter bejelentette, hogy bíróság elé állítják a JAL japán légitársaság Boeing—747 utasszállító gépének elrablóit — közöjte a Tripoli Rádió adására hivatkozva a Kairói Rádió. A Palesztin Felszabadítás! Szervezet Végrehajtó Bizottsága közleményt adott ki. A PFSZ szóvivője határozottan leszögezte: a géprablók akciója nem a palesztin nép harcát szolgálta, hanem arra irányult, hogy csorbítsa a palesztin forradalom tekintélyét Az akció, amelynek során a géprablók 140 embert tartottak fogva négy napon keresztül, szögesen ellentmond a palesztin forradalom humanitárius céljainak és törekvéseinek. A Palesztin Felszabadítási Szervezet szigorú vizsgálatot fog indítani a Boeing—747 eltérítésének körülményeiről és az akció hátteréről. Elutazott a VIT-küldöttség (Folytatás az l. oldalról 1 amelyek egyúttal a fiataljaink munkáját, tehetségét, termelési eredményeit, tettrekészségét is dicsérik. — Ez az aktivitás, ez az ifjúkommunistához méltó lelkesedés jellemezte a X. világifjúsági ég diáktalálkozó hazai előkészítését is. — Sajátos jelentőséget kölcsönöz a X. világifjúsági és diáktalálkozónak, hogy színhelye a szocialista Berlin, házigazdája a szocializmust építő német nép. A szocialista országok, a Német Demokratikus Köztársaság népe, a nemzetközi munkásmozgalom, s más haladó erők kétévti- zedes harca után megtörtént a Német Demokratikus Köztársaság nemzetköz* jogi elismerése. Az elkövetkezendő napokban a világ legkülönbözőbb tájairól érkező fiatalok a saját szemükkel győződhetnek meg a szocializmus építésének német földön, az első német munkás-paraszt államban elért történelmi sikereiről. Kedves barátaim! — Bizonyosak vagyunk abban, hogy a világifjúsági és diáktalálkozóra induló magyar delegáció minden egyes tagja érti és érzi felelősségének súlyát, s megérdemli azt a bizalmat és figyelmet, amely útjára elkíséri. — Pártunk és dolgozó népünk elvárja önöktől, hogy mondják el a találkozón más országok fiataljainak: a magyar nép, s annak ifjúsága legfontosabb feladatának- tekinti a szocializmus teljes felépítését. A magyar ifjúság ápolja és fejleszti a szocialista országok testvéri együttműködését, támogatja a világbéke megvédését, hűen szolgálja az emberi haladást, a népek közötti megértést és a barátság elmélyítését — Pártunk Központi Bizottsága nevében azt kívánom, hogy térjenek haza gazdag és maradandó élményekkel, felejthetetlen. VIT-emlékekkel — fejezte be beszédét Biszku Béla, aki végül jó utat kívánt a VIT-küldötteknek. Biszku Béla szavait a VIT- delegáció tagjai és a megjelentek nagy tapssal fogadták, majd a Berlinbe induló küldöttség vezetője, dr. Maróthy László, a KISZ központi bizottságának első titkára köszönt el a delegáció nevében az itthonmaradóktói. A beszéd után — amelyet az ünnepség részvevői tapssal fogadtak — a magyar fesztiválküldöttség tagjai fogadalmat tettek, majd ünnepi külsőségek között meggyújtották a VIT-delegáció fáklyáját. Az ünnepélyes aktus a DlVSZ-induló hangjaival ért véget, a fiatalok indulók hangjai kíséretében vonultak el a gyűlés elnöksége előtt. A VIT-re utazó fiatalok népes csoportja szerdán este az ifjúsági parkban baráti találkozón vett részit. (MTI) 2 NÓGRÁD — 1973. július 26., csütörtök Hazánk is elismerte az Af$?án Köztársaságot A Magyar Népköztársaság 1« elismerte az Afgán Köztársaságot, Nyilatkozott Szódat Az egyesítés feltétele a fokozatosság Szadat egyiptomi elnök az Iráni Televíziónak adott interjújában megerősítette, hogy folytatódik az eszmecsere Egyiptom és Líbia tervezett egyesítéséről. A tárgyalások célja a szeptember 1-i határidő előtt esedékes döntések kialakítása, különös tekintettel az államformára és az gyesülésről rendezendő népszavazásra. A tárgyalások alapját — kairói értesülések szerint — az egyesülés három lehetséges formájáról előterjesztett egyiptomi javaslatok képezik. A három koncepció közös vonása a fokozatosság, ami mindeddig ellenállásba ütközött az azonnali és teljes egyesülést sürgető Kadhafi líbiai elnök részéről. Kadhafi lemondási kísérlete és a líbiai „egységmenet” Egyiptomba küldése a szakaszos egyesülés elvetésével volt egyértelmű. Mindebből arra lehet következtetni, hogy az egyesülési tárgyalások következő, augusztus elsején kezdődő fázisában további szenvedélyes vitákra kerül sor. A Lón Nol-rezsim utolsó tartalékaihoz nyúlt Phnom Penhtől 11 kilométerre ostromolták szerdán a felszabadító fegyveres erők a rezsim csapatainak állásait, miközben az amerikai vadász- és nehézbombázók változatlan hevességgel támadták a felszabadított területeket. Az ausztrál és a brit nagykövetség után most már az Egyesült Államok nagykövetsége is felszólította állampolgárait, hogy akiket nem köt hivatalos teendő Phnom Penhhez, saját biztonságuk érdekében hagyják el a kambodzsai fővárost.A Lón Nol-rezsim — írja a UP1 — szemmel láthatóan minden tekintetben utolsó tartalékait veti be. Most már a közalkalmazottakat is egyenruhába bújtatják, és amolyan gyorstalpaló tanfolyamokon sajátíttatják el velük a fegyverhasználatot. Fegyverszállítmányokat sejtenek, a törökök tiltakoznak A ciprusi hatóságok bejelentése szerint az utóbbi háromnégy hónapban i Törökországból jövő helikoptereken fegyvereket szállítottak* a ciprusi török közösség számára. A ni- cosiai illetékesek jelentést tettek a szigetországban állomásozó ENSZ-haderő vezetőinek. A ciprusi kormány utasította a nemzeti gárdát, hogy lője le, vagy rongálja meg ezeket a helikoptereket. A döntésről tájékoztatták a török kormányt is. A ciprusi tőrök közösség egyik szóvivője szerdán cáfolta és valótlannak bélyegezte a nicosiai hatóságoknak azt az állítását, hogy török helikoptereken fegyvert csempésztek a szigetországba a ciprusi török közösség számára. farmépület. Nem a szó igazi értelmében vett farm, inkább amolyan vidéki lakóház egy nagyobb kerttel. Ábel Santa- maria magas deszkakerítéssel vette körül a házat, hogy majdan elleplezze a szomszédok elől a gyülekező embereket és gépkocsikat. Fidel 25-én, este lö-kor érkezett. Kiosztották a kútba rejtett fegyvereket, valamint az egyenruhákat, amelyek pontosan megegyeztek a Ba- tista-katonák egyenruhájával. Minden egyenruhán őrmesteri rendfokozat volt. Konspirációs okokból a forradalmárok túlnyomó többségét Havannából és a nyugati országrészből szállították Santiago de Cubába, anélkül, hogy tudták volna, mi célból érkeznek. A farmházat sem hagyhatták el a támadásig. Amikor Fidel bejelentette, hogy a Moncadát, Kuba második legnagyobb katonai erődjét kell megtámadni, egy pillanatra mindenki meglepődött. A támadás taktikája a váratlan meglepetésre és a gyorsaságra épült. A támadás a bayamói figyelemelterelő művelettel kezdődött és öt óra tizenötre tűzték ki. Elinduláskor Fidel rövid beszédet mondott, amelynek befejező szavai a következők voltak: „Ha győzünk, valóra váltottuk Jósé Marti álmait. Ha legyőznek bennünket, amit tettünk, példa lesz Kuba népe számára, és lesznek akik követni fogják.” A farmról pontosan ugyanazon az útvonalon érkeztem a Moncadához, mint húsz esztendővel ezelőtt Fidel és társai. Valami másra számítottam. Csodálkoztam is, amikor kísérőm szólt, hogy szálljak ki a gépkocsiból hiszen egy frissen festett, szép iskola előtt álltunk meg, rajta a felirattal: Július 26-ről elnevezett városi iskola. Meglepetésem nem sokáig tartott, kísérőim ugyanis közölték, hogy a forradalom után más egyéb kaszárnyákhoz hasonlóan, a Moncadát is iskolává alakították át. Ott álltam tehát azon a helyen, ahol két évtizede az előretolt ék parancsnoka a gépkocsiból kiszállva, elkiáltotta magát: „Nyissanak utat a tábornoknak !” Miközben az őrök sápadtan vigyázzba kapták magukat, a meglepett zsoldosok kezéből a gépkocsiból kiszálló harcosok kivették géppisztolyukat. A cél ugyanis az volt, hogy az akciót lehetőleg harc nélkül hajtsák végre. Azopban az előzetes számításba beleszólt a véletlen. A karneváli hangulat nyilván a laktanya fegyelmére is kihatott, és az őrjárat nem a megszokott időben, hanem később érkezett. Ebben a kavarodásban az őrségnek még volt ideje arra, hogy megszólaltassa a riasztó csengőt, s néhány másodperc múlva a Moncada laktanya folyosói és kapui megteltek félig felöltözött, géppisztolyukat szorongató Batista-zsoldosokkal. Időközben a gépkocsik összeszaladtak és Fidel gépkocsija használhatatlanná vált. Mindehhez még az is hozzájárult, hogy a fegyveresek nagyobb részét szállító gépkocsik, tekintve, hogy nem ismerték a várost, eltévedtek, és nem érkeztek meg időben. A meglepetesszerű támadás adta lehetőség elveszett, s a revolverekkel és karabélyokkal felszerelt forradalmároknak semmi esélyük nem volt a géppisztolyokkal, géppuskákkal felszerelt zsoldosokkal szemben. A harc elszigetelt akciókra morzsolódott. Nem volt mit tenni, mint visszavonulni. Éppen abból a megfontolásból, hogy nem a dicsőséges halál, hanem a győzelem a cél. Az akciót az Igazságügyi Palotából Raul Castro biztosította. A palotát el is foglalta, azonban arra már nem került sor, hogy harcba kerüljenek. A polgári kórházat Ábel Santamaria fegyveresei elfoglalták, bár onnan nem volt eléggé áttekinthető a helyzet, csoportja már csak utóvédként fedezhette a visszavonulást. A laktanyánál a harc során a forradalmároknak három halottjuk volt, ennek ellenére, a laktanyaudvaron 40 forradalmár holttestét találták. Legtöbbjüket szétzúzott koponyával, összeroncsolt körmökkel és kivert fogakkal. Ábel Santamaria csoportját is egy kivételével megkínozták és kivégezték. A városban a visz- szavonuláskor és menekülés közben sok fiatalt legyilkoltak Batista zsoldosai. Az akció során 68 forradalmárt gyilkoltak meg. A felbőszült Batista-tisz- tek ugyanis kiadták a parancsot, hogy sebesült és fogoly nincs. Fidel társaival visszavergődött a Siboney farmra, majd ezekkel együtt bevetette magát a Gran Piedra hegységbe. Ahogy az ember útja során láthatta a Gran Piedrát, maga is meggyőződhetett arról, hogy a hegység túl kicsi és kopár ahhoz, hogy hosszabb Időre menedéket adjon a búj- kálóknak. A forradalmárok is látták, hogy más megoldást kell találniok. Fidelt és társait nyilván egy besúgó útján a laktanya megtámadása után néhány nappal a Soteló tanyán fogta el Sarria néger hadnagy egysége. A fiatalokat halállal fenyegető zsoldosokkal szemben Sarria hadnagy megvédi a forradalmárokat. Fidelt egy kórházi szobában; hallgatja ki Chaviano ezredes, a Moncada parancsnoka. Castro kifejti a Movimiento, a mozgalom céljait, ideológiailag és politikailag felkészülten úgy, hogy abból egy rendszert vádoló monológ lesz. Az ezredes ideológiailag felkészületlen, nem méltó partnere Castrónak, így jobbnak látja véget vetni a kihallgatásnak. Fidel perét elkülönítették társaiétól, azt a valótlanságot állítva, hogy egészségügyi állapota nem teszi lehetővé a tárgyaláson való részvételt. Az ő perét a polgári kórház egy kis termében tartották, lényegében a nyilvánosság kizárásával. Fidel Castro, a fiatal ügyvéd, önmaga látta el védelmét. Az ügyész 25 évi börtönbüntetés kiszabását kérte. Fidel négyórás védőbeszédet mondott, kegyetlenül leleplezve a korrupt Batista-diktatú- rát, és kegyetlenségeit, lerántva arról az álarcot. A tárgyalás alatt nagy hőség volt, a terem ablakát ki kellett nyitni, s így Fidel hangja betöltötte a kórházat. Védőbeszédét nagyon sokan hallották. Egy, a mozgalommal szimpatizáló újságírónő jegyzeteket készített, ami néhány nap múlva mégjelent a Bohémia című, Havannában megjelenő újságban. Fidel beszédében az volt a leglényegesebb momentum, hogy kifejtette mozgalmának célkitűzését, programját. Beszédének híres zárómoridata: A történelem fel fog menteni! A bíró szemlesütve olvasta fel az ítéletet, amelyben Fidelt 15 évi börtönre ítélik. Castro az Isla de Pinos börtönében, a 4914-es fogoly, ahonnan két év múltán amnesztiával szabadul. Ha a Moncada laktanya megtámadása, katonai tapasztalatok híján, számos véletlen összejátszásával, katonailag kudarc is, Fidel pere politikai győzelem. Július 26. sok emberrel megértette, ha egyszerre fognak fegyvert, meg lehet dönteni a Batista-diktatúrát. Fidel Castro neve igazán a Moncada megtámadása után lett Havannán túl is közismert Kubában. A Moncada elleni támadás fordulat a kubai nép történetében, amely elvezetett az 1959-ben bekövetkezett győzelemhez. S a győzelemmel nemcsak Kubában kezdődött valami új, hanem bízvást mondhatjuk, hogy Latin-Amerika történetében is. Boros Béla Önrendelkezést a Spanyol-Szahara lakóinak Kedden este a marokkói különös figyelmet szenteltek Agadirban befejeződött II. annak, hogy a Szahara egy Hasszán marokkói király, része még mindig spanyol Huari Bumedien algériai el- uralom alatt áll. Az államfők nők és Moktar Ould Daddah hangsúlyozták, hogy biztosíta- mauritániai államfő hármas ni kell az önrendelkezési jo- csúcstalálkozója. got „Spanyol-Szahara” lakóiA csúcstalálkozó résztvevői nak.