Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-24 / 171. szám

Szádat egyiptomi elnök átveszi a líbiai „egységmenet”, állítólag, „vérrel írt” dokumentu­mát, amelyben sürgetik az azonnali uniót a helyzet Líbiában Kadhafi taktikázik ? Feszült Tripolíban és Benghaziban vasárnap és hétfőn több ezer líbiai tüntetett és szervezett ülősztrájkot, hogy rábírja Kadhafit lemondásának visz- szavonására. Mint arról már hírt adtunk, a líbiai elnök a \núlt hét végén közölte, hogy már július 11-én lemondott, mert „így akarta előkészíteni az utat Egyiptom és Líbia tel­jes egyesülése felé”, A bejelentés után, a líbiaiak szinte folyamatos tömegtünte­téseken követelték Kadhafi elhatározásának megváltozta­tását. Vasárnap lemondott a kormányfunkciókat betöltő lí­biai vezetőség, a Forradalmi Parancsnokság Tanácsa is. Szadat egyiptomi elnök ugyancsak arra kérte Kadha­fit, álljon el szándékától. Po­litikai körökben egyébként csaknem bizonyosra veszik, hogy Kadhafi megváltoztatja elhatározását, és megtartja az elnöki tisztséget, sőt, az el­múlt napok eseményeit meg­próbálja majd saját pozíció-1 jának erősítésére felhasználni. Kairóban bejelentették, hogy vasárnap váratlanul az egyip­tomi fővárosba érkezett Ab- dussz Szalam Dzsallud líbiai miniszterelnök és El-Hamidi, a Forradalmi Parancsnokság Tanácsának tagja. A két lí­biai államférfi rövid megbe­szélést folytatott Szadat el­nökkel — ennek részleteit nem hozták nyilvánosságra—, majd hétfőn reggel visszauta­zott Líbiába. Faruk király megdöntésének 21. évfordulója alkalmából a hétfői ünnepségek előestéjén beszédet mondott Iszmail Ali tábornok, egyiptomi hadügy­miniszter, a fegyveres erők fő- parancsnoka. Méltatta az egyiptomi hadseregnek a köz­társaság megalakításában vál­lalt történelmi szerepét, majd rámutatott, hogy a hadsereg készen áll a megszállt terüle­tek felszabadítására, mert tu­datában van, hogy „az erő­szak ellen csak erő alkalma­zásával lehet felvenni a har­cot”. (MTI) Kuba ünnepel Vasárnap valamennyi fegy­vernem díszfelvonulásával megkezdődtek a Moincada lak­tanya ostromának 20. évfordu­lója alkalmából (július 26.) rendezett ünnepi rendezvé­nyek. A dísztribünön Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Kubai Köztársa­ság miniszterelnöke, Osvaldo Dorticos államelnök, továbbá több más magas rangú kubai vezető foglalt helyet. Megje­lentek a baráti országok kül­döttei is. Ugyancsak vasárnap tartot­ták a legfelső hadmérnöki intézet végzős növendékeinek avatását. Az ünnepségen Raul Castro, a kubai forradalmi fegyveres erők minisztere mondott beszédet. Beszédében többek között hangsúlyozta annak a segítségnek az alap­vető jelentőségét, amelyet a Szovjetunió nyújtott a kubai fegyveres erők tökéletesítése érdekében. A Szovjetunió bé­kepolitikájával kapcsolatban kiemelte Leonyid Brezsnyev egyesült államokbeli látoga­tását, A Márs—4 nyomában „Vérrel írt" dokumentum Francia érsek magyarországi látogatása Roger Étschegaray mar- seille-i érsek, az Európai Püspöki Karok Tanácsának el­nöke, a magyar katolikus püs­pöki kar meghívására hazánk­ba érkezett. Ebből az alkalom­ból fölkereste dr. Ijjas József kalocsai érseket, meglátoga­tott több püspökséget és egy­házi intézményt. Roger Ét- schegarayt hétfőn fogadta Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nöke és ebédet adóit tisztele­tére. Szemtanúk leplezték le a gyilkosokat Két holland misszionárius Vasárnap a Holland Katolikus Rádió adásában közölte: An­golában tanúi voltak a portu­gál gyarmatosítók tömegmé­szárlásainak, amelyek 222 ha­lálos áldozatot követeltek. A Pijnenburg és Verdijk nevű misszionáriusok közlése szerint a portugál katonák az angolai Kisbashi faluban mintegy 130 személyt mászárol­tak le, s a nyomokat útépítés­re szánt anyagok segtíségével eltüntették. „A portugálok azt állítják, hogy ez a falu soha nem létezett — mondta Pij­nenburg atya —, de én saját szememmel láttam, mint ahogy más szemtanúi is voltak ennek a drámának.” Pijnenburg egy másik eset­ben látta amint portugál kato­nai teherautók afrikaiakat szállítottak egy hídhoz, ahol azután mindannyiukat kivé­gezték. Verdijk a másik holland pap elmondta, hogy a portugálok felégettek két misszionárius­telepet, ahol olasz kapucinus baj-átok éltek, majd exkaváto­rokkal tüntették el a nyomo­kat. Az akciónak mintegy 60 halálos áldozata volt. A Dunday Telegraph érte­sülése szerint a lisszaboni re­zsim arra készül, hogy kiuta­sítson Mozambikból 300 kül­földi misszionáriust bosszúból amiatt, hogy leleplezték a por­tugálok véres bűntetteit. A ki­utasítást „törvényes” formában akarják végrehajtani: amikor a misszionáriusok ez év végén mozambiki tartózkodásuk meghosszabbításáért fordulnak a portugál hatóságokhoz, ké­résüket elutasítják majd. Tizenhárom francia szerve­zet, köztük a kommunista és a szocialista párt, a baloldali ra­dikális mozgalom és a CGT, levéllel, fordult a francia kül­ügyminiszterhez. A dokumen­tum követeli, hogy juttassák el a portugál kormányhoz a francia népnek az afrikai por­tugál gyarmatok békés lakos­sága ellen elkövetett bűntettek miatti tiltakozását. A krími asztrofizika! ob­szervatórium munkatársai szombatról vasárnapra virra­dó éjjel, egy 2,6 méter átmé­rőjű tükrös reflektor felhasz­nálásával összesen 32 hely­zetrögzítést végeztek a Mars—4 kozmikus állomás és hordozórakétája útjáról. Az utolsó helyzetrögzítés akkor történt, amikor az állomás 90 000 kilométernél messzebb­re távolodott el a Földtől. A Mars—4 felbocsátásával kapcsolatban a TASZSZ hír- magyarázója a következőket írja: A Mars-kutatásra létreho­zott első kozmikus repülőtest, a Mars—1 típusú szovjet koz­mikus szonda, 1962. novem- ben 1-én startolt a bolygó felé egy nehézsúlyú műholdról. A szakemberek a készülék­kel összesen 61 rádiókapcsola­tot létesítettek. 1963. március 21-én — az egyik ilyen rádió­kapcsolat létesítésekor — a szonda körülbelül 106 millió kilométeres távolságra volt a Földtől. Ez akkora távolság, hogy a jelzések kibocsátása és a válász megérkezése kö­zött 12 perc telt el. (összeha­sonlításul: a Hold és a Föld között a jelek alig 3 másod­perc alatt teszik meg az oda- vissza utat.) A világűr távoli térségeinek tanulmányozásában új sza­kaszt jelentett 1971-ben a Mars—2 és Mars—3 szovjet állomás felbocsátása. Mind a két állomást műholdról ve­zérelték a pályára, és a Mars—3 leereszkedő kabinja zökkenésmentes leszállást hajtott végre a Marson. Az amerikai szakemberek szintén régóta „ostromolják”, ezt a bolygót. Első készülékük, a Mariner—3 1964. november 5-én indult a Mars felé. Ezu­tán öt további start követke­zett. A Mariner-készülékek so­rozatában az utolsó, a Mari­ner—9, 1971. november 14-én éjjel startolt és a Mars mű­holdjává vált. (MTI) Hétfőn még a repülőtéren volt a Boeing ft Negyvenfokos melegben szenvednek az utasok Tiltakozik a világ az atomrobbantás ellen Ausztrália, Űj-Zéland, és Ja­pán után, számos más ország kormánya, pártja, szakszerve- .zeti szövetsége is elítélte a szombaton végrehajtott fran­cia nukleáris kísérletet. A Francia Kommunista Párt nyilatkozatban állapítot­ta meg, hogy a kormány a je­lek szerint hátat fordít a nemzetközi enyhülési folya­matnak. A nyilatkozat fel­szólítja a hatóságokat, hogy írják alá a nukleáris fegyver­kísérleti tilalomra vonatkozó nemzetközi megállapodást. Nyilatkozatban tiltakozott a Francia Szocialista Párt és a Legjelentősebb francia szak- szervezet, a CGT is, követelve a kísérletek beszüntetését. A Tahiti-szigetén levő Faa helység városháza előtt fél­árbocra eresztették a francia lobogót. A városka polgármes­tere egyébként a francia nem­zetgyűlés tagja. Harmadik napja vesztegel a JAL japán légitársaság eltérí­tett Boeing—747 repülőgépe a dubai repülőtéren. Az arab emirátusok államszövetsége hétfőn reggel nyilatkozatban fejezte ki aggodalmát a tűző napon álló gépen fogva tartott utasok sorsa miatt. A nyilat­kozat hangsúlyozza, hogy kétségek merültek fel a gép­rablók által megnevezett szer­vezet léte iránt, és azzal kap­csolatban, hogy összefüggés lenne a gépeltérítés és a pa­lesztin mozgalom között. Az éjszaka folytatott rádió­beszélgetés során Muhammad Bin Rasid Al-Maktum, az arab emirátusok szövetségének had­ügyminisztere felajánlotta se­gítségét, a géprablóknak arra az esetre, ha szabadon bocsát­ják az asszonyokat és gyer­2 NOGRAD - 1973. július 24., kedd mekeket A terroristák eluta­sították a miniszter javaslatát. A japán hatóságok közben Tokióban annak lehetőségét ta­nulmányozzák, hogy japán kormányhivatalnokokat aján­lanak fel a terroristáknak túsz­ként az utasok szabadon bo­csátása fejében. ★ Hétfőn délután a dubai re­pülőtéren megkezdték az el­térített japán utasgép üzem­anyagtartályainak feltöltését. A karachi repülőtér tisztvise­lői hétfőn úgy nyilatkoztak, hogy „alapos okuk” van fel­tételezni: az eltérített repülő­gép Karachi felé veszi útját. Karachiban megtették az elő­készületeket a gép fogadásá­ra. A testvéri barátság okmánya Ho Sí Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság el­nöke, a legendás „Ho apó” úgy tervezte, hogy a vietnami nép győzelme után személye­sen látogat, el mindazokhoz, akik segítettek az igazságos ügyért küzdőknek. Az embe­rek — még a nagyön nagy emberek sem kivételek ez alól — élete azonban véges. Ho Si Miiül nem élhette meg az amerikai csapatok kivoná­sát Vietnamból, a népe előtt álló új lehetőségeket. De utó­dai, harcostársai ebben a vo­natkozásban is teljesítették „Ho ap'ó” végakaratát: ellá­togattak a barátokhoz, hogy megköszönjék a segítséget, hogy elemezzék a múlt tanul­ságait, a jelen örömeit és gondjait, a jövő feladatait. Most utazott el hazánkból a VDK párt- és kormánykül­döttsége, amelyet Ho Si Minh egyik legközelebbi munkatár­sa, Pharn Van Dong minisz­terelnök, a Vietnami Dolgo­zók Pártja PB tagja vezetett. A látogatásról megjelent a hivatalos közlemény. Ez fel­eleveníti vendégeink magyar- országi útjának fontosabb mozzanatait. Megemlékezik arról, hogy a delegáció ipari üzemeket és mezőgazdasági létesítményeket látogatott meg, részt vett Csepelen a magyar—vietnami barátsági nagygyűlésen, járt Kádár Já­nosnál, az MSZMP KB első titkáránál és Losonczi Pál­nál, az Elnöki Tanács elnöké­nél. Olyan okmány ez, amely híven tükrözi a látogatás egész jellegét: azt, hogy viet­nami barátaink itteni tartóz­kodása mind visszapillantás­ra, mind előretekintésre alkal­mat adott. Mint reményeink szerint, Vietnam egész törté­nete is, bizonyos értelemben a magyar—vietnami kapcsolatok története is új szakaszba lép most. Eddigi kapcsolatainkra az az alapvető tény nyomta rá a bélyegét, hogy a vietna­mi nép sok-sok esztendeje élethalálharcát vívta egy rend­kívül erős agresszorral, A küzdelem elérte legfonto­sabb célját: az agresszor ka­tonai ereje kénytelen volt ki­vonulni az országból, megkö­tötték a párizsi megállapodá­sokat. Ezzel a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban megnyílt az út a békés fejlődés, a szocializmus még gyorsabb építése, Dél-Viet- namban pedig a nemzeti meg- békés felé. Hazánk erejéhez mérten se­gítette a vietnami barátain­kat hősies harcában. A meg­változott körülmények között is az marad magatartásunk vezérfonala, ami eddig volt: a cselekvő szolidaritás. Tud­juk, hogy még nagyon sok és nagyon sokféle probléma vár rendezésre. Ezért nyújtunk újabb anyagi segítségeit a VDK-nak. Ezért veszünk részt a Nemzetközi Felügyelő és Ellenőrző Bizottság fontos és nehéz munkájában, • amiért vietnami vendégeink ezúttal is köszönetüket fejezték ki. _ Amit tettünk, teszünk és a jövőben tenni fogunk, nem csali vietnami barátainknak segítség, hanem valamennyi békeszerető népnek, nekünk, magyaroknak is. Segítettünk és segítünk azért, mert hisz- szük, hogy támogatnunk kel­lett az agresszió áldozatát. De azért is segítettünk és segí­tünk, mert tudjuk, hogy vi­etnami rendezés nélkül nem lehetett, nem lehet megnyug­tató az enyhülés általános fo­lyamata. Az a folyamat, amelynek most éppen a mi kontinensünk, Európa az egyik legfontosabb színhelye. A béke oszthatatlan — és a szolidaritás is, amelynek em­lékezetes dokumentuma ma­rad a magyar—vietnami köz­lemény. Folytatják a fogolycserét Dél-Vietnamban hétfőn foly­tatódik a csaknem három hó­napja megszakadt fogolycsere. A szombaton záruló utolsó szakasz első két napjában a saigoni hatóságok 900 polgári foglyot adnak át a DIFK meg- bízottainak a Nemzetközi El­lenőrző és Felügyelő Bizottság képviselői jelenlétében. Az első 200 foglyot két C— 130-as amerikai szállítórepülő­gép vitte Bien Hoából, az egy­kori nagy amerikai támasz­pontról az átadás színhelyéül kiszemelt területre, amely Sai­gontól mintegy 120 kilométer­re fekszik északra. A foglyokat különféle táborokból és börtö­nökből szállították Bien Hoába és csaknem 3 óra hosszat ácso- rogtatták őket az esőben, amíg végre engedélyezték, hogy beszálljanak a repülőgé­pekbe. A várakozás közben há­rom asszonyon epilepsziás ro­ham tört ki. A saigoni orvosok azt mondták, hogy „ennek semmi jelenőtsége sincs, az asszonyok csak örülnek a sza­badon bocsátásnak”. A kétoldalú katonai vegyes bizottságban részt vevő D1FK- küldöttség a Nemzetközi El­lenőrző és Felügyelő Bizottság­hoz intézett jegyzékben tilta­kozott amiatt, hogy a saigoni hatóságok olyan politikai fog­lyokat is átadni készülnek a DIFK megbízottainak, akiket nem a DIFK javára kifejtett politikai tevékenység miatt, hanem egyszerűen csak a sai­goni kormányzattal szemben elfoglalt ellenzéki magatartá­suk alapján börtönöztek be. A saigoni kormányzat — álla­pítja meg a DIFK-küldöttség tiltakozó jegyzéke — tovább­ra is tagadni próbálja a har­madik poljtikai erő létét és szerépét, megakadályozva, hogy ezek a politikai foglyok visszatérjenek a saigoni kor­mányzat ellenőrizte területen élő családjukhoz. Vo Dong Giang ezredesi a kétoldalú katonai vegyes bi­zottságban részt vevő DIFK- küldöttség helyettes vezetője mindazonáltal közölte újság­írókkal, hogy a DIFK megbí­zottai természetesen átveszik azokat a polgári foglyokat is, akik nem tartoznak a DIFK polgári személyzetéhez. A Thieu-rezsim belső ellen­zékéhez tartozó egyik ilyen politikai fogoly például Tran Nguc Chau, aki 1969-ig külön­féle kulcsfontosságú tisztsége­ket töltött be a saigoni kor­mányban, sőt, egy időben Thieu egyik közeli barátjának számított. Képviselő és Da Nang polgármestere volt, a kormányzat őt bízta meg az úgynevezett vidéki pacifiká- ciós program végrehajtásával. Fivérét „a Viet Kong javára végrehajtott kémkedés” vád­jával bebörtönözték, majd őt magát is letartóztatták, és per­be fogták azzal a váddal, hogy kapcsolatot tartott fivérével. 1970-ben egy katonai bíróság — a képviselői mentelmi jog felfüggesztése után — tízévi börtönre ítélte és bár a legfel­sőbb bíróság a katonai tör­vényszék működését alkot­mányellenesnek minősítve el­rendelte Tran Nguc Chau sza­badon bocsátását, erre mind­máig nem került sor. O és több, a fogolycsere utolsó sza­kaszában szabadon bocsátandó politikai fogoly változatlanul hangsúlyozza, hogy nem dolgo­zott a DIFK-nek, habár to­vábbra is ellenzi Thieu politi­káját. i Szövetségeseiket bombázzák Az amerikai légierő egész kilométerre délre ostromolják éjjel, majd vasárnap is heve- a védők állásait. Az amerikai sen bombázta Phnom Penh bombázók három napon belül közvetlen környékét, ahol a immár másodszor tévesztették kambodzsai népi felszabad!- el a célt: Phnom Penhtől dél­tó erők immár hetek óta mé- keletre a Phantom gépek a rik a vereségeket a kormány- kormánycsapatok állásait csapatokra. Phnom Penh-i bombázták. A támadásnak ha- közlémény szerint a népi erők lálos és sebesült áldozatai a fővárostól már mindössze 16 vannak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom