Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-24 / 171. szám
Szádat egyiptomi elnök átveszi a líbiai „egységmenet”, állítólag, „vérrel írt” dokumentumát, amelyben sürgetik az azonnali uniót a helyzet Líbiában Kadhafi taktikázik ? Feszült Tripolíban és Benghaziban vasárnap és hétfőn több ezer líbiai tüntetett és szervezett ülősztrájkot, hogy rábírja Kadhafit lemondásának visz- szavonására. Mint arról már hírt adtunk, a líbiai elnök a \núlt hét végén közölte, hogy már július 11-én lemondott, mert „így akarta előkészíteni az utat Egyiptom és Líbia teljes egyesülése felé”, A bejelentés után, a líbiaiak szinte folyamatos tömegtüntetéseken követelték Kadhafi elhatározásának megváltoztatását. Vasárnap lemondott a kormányfunkciókat betöltő líbiai vezetőség, a Forradalmi Parancsnokság Tanácsa is. Szadat egyiptomi elnök ugyancsak arra kérte Kadhafit, álljon el szándékától. Politikai körökben egyébként csaknem bizonyosra veszik, hogy Kadhafi megváltoztatja elhatározását, és megtartja az elnöki tisztséget, sőt, az elmúlt napok eseményeit megpróbálja majd saját pozíció-1 jának erősítésére felhasználni. Kairóban bejelentették, hogy vasárnap váratlanul az egyiptomi fővárosba érkezett Ab- dussz Szalam Dzsallud líbiai miniszterelnök és El-Hamidi, a Forradalmi Parancsnokság Tanácsának tagja. A két líbiai államférfi rövid megbeszélést folytatott Szadat elnökkel — ennek részleteit nem hozták nyilvánosságra—, majd hétfőn reggel visszautazott Líbiába. Faruk király megdöntésének 21. évfordulója alkalmából a hétfői ünnepségek előestéjén beszédet mondott Iszmail Ali tábornok, egyiptomi hadügyminiszter, a fegyveres erők fő- parancsnoka. Méltatta az egyiptomi hadseregnek a köztársaság megalakításában vállalt történelmi szerepét, majd rámutatott, hogy a hadsereg készen áll a megszállt területek felszabadítására, mert tudatában van, hogy „az erőszak ellen csak erő alkalmazásával lehet felvenni a harcot”. (MTI) Kuba ünnepel Vasárnap valamennyi fegyvernem díszfelvonulásával megkezdődtek a Moincada laktanya ostromának 20. évfordulója alkalmából (július 26.) rendezett ünnepi rendezvények. A dísztribünön Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Kubai Köztársaság miniszterelnöke, Osvaldo Dorticos államelnök, továbbá több más magas rangú kubai vezető foglalt helyet. Megjelentek a baráti országok küldöttei is. Ugyancsak vasárnap tartották a legfelső hadmérnöki intézet végzős növendékeinek avatását. Az ünnepségen Raul Castro, a kubai forradalmi fegyveres erők minisztere mondott beszédet. Beszédében többek között hangsúlyozta annak a segítségnek az alapvető jelentőségét, amelyet a Szovjetunió nyújtott a kubai fegyveres erők tökéletesítése érdekében. A Szovjetunió békepolitikájával kapcsolatban kiemelte Leonyid Brezsnyev egyesült államokbeli látogatását, A Márs—4 nyomában „Vérrel írt" dokumentum Francia érsek magyarországi látogatása Roger Étschegaray mar- seille-i érsek, az Európai Püspöki Karok Tanácsának elnöke, a magyar katolikus püspöki kar meghívására hazánkba érkezett. Ebből az alkalomból fölkereste dr. Ijjas József kalocsai érseket, meglátogatott több püspökséget és egyházi intézményt. Roger Ét- schegarayt hétfőn fogadta Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és ebédet adóit tiszteletére. Szemtanúk leplezték le a gyilkosokat Két holland misszionárius Vasárnap a Holland Katolikus Rádió adásában közölte: Angolában tanúi voltak a portugál gyarmatosítók tömegmészárlásainak, amelyek 222 halálos áldozatot követeltek. A Pijnenburg és Verdijk nevű misszionáriusok közlése szerint a portugál katonák az angolai Kisbashi faluban mintegy 130 személyt mászároltak le, s a nyomokat útépítésre szánt anyagok segtíségével eltüntették. „A portugálok azt állítják, hogy ez a falu soha nem létezett — mondta Pijnenburg atya —, de én saját szememmel láttam, mint ahogy más szemtanúi is voltak ennek a drámának.” Pijnenburg egy másik esetben látta amint portugál katonai teherautók afrikaiakat szállítottak egy hídhoz, ahol azután mindannyiukat kivégezték. Verdijk a másik holland pap elmondta, hogy a portugálok felégettek két misszionáriustelepet, ahol olasz kapucinus baj-átok éltek, majd exkavátorokkal tüntették el a nyomokat. Az akciónak mintegy 60 halálos áldozata volt. A Dunday Telegraph értesülése szerint a lisszaboni rezsim arra készül, hogy kiutasítson Mozambikból 300 külföldi misszionáriust bosszúból amiatt, hogy leleplezték a portugálok véres bűntetteit. A kiutasítást „törvényes” formában akarják végrehajtani: amikor a misszionáriusok ez év végén mozambiki tartózkodásuk meghosszabbításáért fordulnak a portugál hatóságokhoz, kérésüket elutasítják majd. Tizenhárom francia szervezet, köztük a kommunista és a szocialista párt, a baloldali radikális mozgalom és a CGT, levéllel, fordult a francia külügyminiszterhez. A dokumentum követeli, hogy juttassák el a portugál kormányhoz a francia népnek az afrikai portugál gyarmatok békés lakossága ellen elkövetett bűntettek miatti tiltakozását. A krími asztrofizika! obszervatórium munkatársai szombatról vasárnapra virradó éjjel, egy 2,6 méter átmérőjű tükrös reflektor felhasználásával összesen 32 helyzetrögzítést végeztek a Mars—4 kozmikus állomás és hordozórakétája útjáról. Az utolsó helyzetrögzítés akkor történt, amikor az állomás 90 000 kilométernél messzebbre távolodott el a Földtől. A Mars—4 felbocsátásával kapcsolatban a TASZSZ hír- magyarázója a következőket írja: A Mars-kutatásra létrehozott első kozmikus repülőtest, a Mars—1 típusú szovjet kozmikus szonda, 1962. novem- ben 1-én startolt a bolygó felé egy nehézsúlyú műholdról. A szakemberek a készülékkel összesen 61 rádiókapcsolatot létesítettek. 1963. március 21-én — az egyik ilyen rádiókapcsolat létesítésekor — a szonda körülbelül 106 millió kilométeres távolságra volt a Földtől. Ez akkora távolság, hogy a jelzések kibocsátása és a válász megérkezése között 12 perc telt el. (összehasonlításul: a Hold és a Föld között a jelek alig 3 másodperc alatt teszik meg az oda- vissza utat.) A világűr távoli térségeinek tanulmányozásában új szakaszt jelentett 1971-ben a Mars—2 és Mars—3 szovjet állomás felbocsátása. Mind a két állomást műholdról vezérelték a pályára, és a Mars—3 leereszkedő kabinja zökkenésmentes leszállást hajtott végre a Marson. Az amerikai szakemberek szintén régóta „ostromolják”, ezt a bolygót. Első készülékük, a Mariner—3 1964. november 5-én indult a Mars felé. Ezután öt további start következett. A Mariner-készülékek sorozatában az utolsó, a Mariner—9, 1971. november 14-én éjjel startolt és a Mars műholdjává vált. (MTI) Hétfőn még a repülőtéren volt a Boeing ft Negyvenfokos melegben szenvednek az utasok Tiltakozik a világ az atomrobbantás ellen Ausztrália, Űj-Zéland, és Japán után, számos más ország kormánya, pártja, szakszerve- .zeti szövetsége is elítélte a szombaton végrehajtott francia nukleáris kísérletet. A Francia Kommunista Párt nyilatkozatban állapította meg, hogy a kormány a jelek szerint hátat fordít a nemzetközi enyhülési folyamatnak. A nyilatkozat felszólítja a hatóságokat, hogy írják alá a nukleáris fegyverkísérleti tilalomra vonatkozó nemzetközi megállapodást. Nyilatkozatban tiltakozott a Francia Szocialista Párt és a Legjelentősebb francia szak- szervezet, a CGT is, követelve a kísérletek beszüntetését. A Tahiti-szigetén levő Faa helység városháza előtt félárbocra eresztették a francia lobogót. A városka polgármestere egyébként a francia nemzetgyűlés tagja. Harmadik napja vesztegel a JAL japán légitársaság eltérített Boeing—747 repülőgépe a dubai repülőtéren. Az arab emirátusok államszövetsége hétfőn reggel nyilatkozatban fejezte ki aggodalmát a tűző napon álló gépen fogva tartott utasok sorsa miatt. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy kétségek merültek fel a géprablók által megnevezett szervezet léte iránt, és azzal kapcsolatban, hogy összefüggés lenne a gépeltérítés és a palesztin mozgalom között. Az éjszaka folytatott rádióbeszélgetés során Muhammad Bin Rasid Al-Maktum, az arab emirátusok szövetségének hadügyminisztere felajánlotta segítségét, a géprablóknak arra az esetre, ha szabadon bocsátják az asszonyokat és gyer2 NOGRAD - 1973. július 24., kedd mekeket A terroristák elutasították a miniszter javaslatát. A japán hatóságok közben Tokióban annak lehetőségét tanulmányozzák, hogy japán kormányhivatalnokokat ajánlanak fel a terroristáknak túszként az utasok szabadon bocsátása fejében. ★ Hétfőn délután a dubai repülőtéren megkezdték az eltérített japán utasgép üzemanyagtartályainak feltöltését. A karachi repülőtér tisztviselői hétfőn úgy nyilatkoztak, hogy „alapos okuk” van feltételezni: az eltérített repülőgép Karachi felé veszi útját. Karachiban megtették az előkészületeket a gép fogadására. A testvéri barátság okmánya Ho Sí Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke, a legendás „Ho apó” úgy tervezte, hogy a vietnami nép győzelme után személyesen látogat, el mindazokhoz, akik segítettek az igazságos ügyért küzdőknek. Az emberek — még a nagyön nagy emberek sem kivételek ez alól — élete azonban véges. Ho Si Miiül nem élhette meg az amerikai csapatok kivonását Vietnamból, a népe előtt álló új lehetőségeket. De utódai, harcostársai ebben a vonatkozásban is teljesítették „Ho ap'ó” végakaratát: ellátogattak a barátokhoz, hogy megköszönjék a segítséget, hogy elemezzék a múlt tanulságait, a jelen örömeit és gondjait, a jövő feladatait. Most utazott el hazánkból a VDK párt- és kormányküldöttsége, amelyet Ho Si Minh egyik legközelebbi munkatársa, Pharn Van Dong miniszterelnök, a Vietnami Dolgozók Pártja PB tagja vezetett. A látogatásról megjelent a hivatalos közlemény. Ez feleleveníti vendégeink magyar- országi útjának fontosabb mozzanatait. Megemlékezik arról, hogy a delegáció ipari üzemeket és mezőgazdasági létesítményeket látogatott meg, részt vett Csepelen a magyar—vietnami barátsági nagygyűlésen, járt Kádár Jánosnál, az MSZMP KB első titkáránál és Losonczi Pálnál, az Elnöki Tanács elnökénél. Olyan okmány ez, amely híven tükrözi a látogatás egész jellegét: azt, hogy vietnami barátaink itteni tartózkodása mind visszapillantásra, mind előretekintésre alkalmat adott. Mint reményeink szerint, Vietnam egész története is, bizonyos értelemben a magyar—vietnami kapcsolatok története is új szakaszba lép most. Eddigi kapcsolatainkra az az alapvető tény nyomta rá a bélyegét, hogy a vietnami nép sok-sok esztendeje élethalálharcát vívta egy rendkívül erős agresszorral, A küzdelem elérte legfontosabb célját: az agresszor katonai ereje kénytelen volt kivonulni az országból, megkötötték a párizsi megállapodásokat. Ezzel a Vietnami Demokratikus Köztársaságban megnyílt az út a békés fejlődés, a szocializmus még gyorsabb építése, Dél-Viet- namban pedig a nemzeti meg- békés felé. Hazánk erejéhez mérten segítette a vietnami barátainkat hősies harcában. A megváltozott körülmények között is az marad magatartásunk vezérfonala, ami eddig volt: a cselekvő szolidaritás. Tudjuk, hogy még nagyon sok és nagyon sokféle probléma vár rendezésre. Ezért nyújtunk újabb anyagi segítségeit a VDK-nak. Ezért veszünk részt a Nemzetközi Felügyelő és Ellenőrző Bizottság fontos és nehéz munkájában, • amiért vietnami vendégeink ezúttal is köszönetüket fejezték ki. _ Amit tettünk, teszünk és a jövőben tenni fogunk, nem csali vietnami barátainknak segítség, hanem valamennyi békeszerető népnek, nekünk, magyaroknak is. Segítettünk és segítünk azért, mert hisz- szük, hogy támogatnunk kellett az agresszió áldozatát. De azért is segítettünk és segítünk, mert tudjuk, hogy vietnami rendezés nélkül nem lehetett, nem lehet megnyugtató az enyhülés általános folyamata. Az a folyamat, amelynek most éppen a mi kontinensünk, Európa az egyik legfontosabb színhelye. A béke oszthatatlan — és a szolidaritás is, amelynek emlékezetes dokumentuma marad a magyar—vietnami közlemény. Folytatják a fogolycserét Dél-Vietnamban hétfőn folytatódik a csaknem három hónapja megszakadt fogolycsere. A szombaton záruló utolsó szakasz első két napjában a saigoni hatóságok 900 polgári foglyot adnak át a DIFK meg- bízottainak a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság képviselői jelenlétében. Az első 200 foglyot két C— 130-as amerikai szállítórepülőgép vitte Bien Hoából, az egykori nagy amerikai támaszpontról az átadás színhelyéül kiszemelt területre, amely Saigontól mintegy 120 kilométerre fekszik északra. A foglyokat különféle táborokból és börtönökből szállították Bien Hoába és csaknem 3 óra hosszat ácso- rogtatták őket az esőben, amíg végre engedélyezték, hogy beszálljanak a repülőgépekbe. A várakozás közben három asszonyon epilepsziás roham tört ki. A saigoni orvosok azt mondták, hogy „ennek semmi jelenőtsége sincs, az asszonyok csak örülnek a szabadon bocsátásnak”. A kétoldalú katonai vegyes bizottságban részt vevő D1FK- küldöttség a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottsághoz intézett jegyzékben tiltakozott amiatt, hogy a saigoni hatóságok olyan politikai foglyokat is átadni készülnek a DIFK megbízottainak, akiket nem a DIFK javára kifejtett politikai tevékenység miatt, hanem egyszerűen csak a saigoni kormányzattal szemben elfoglalt ellenzéki magatartásuk alapján börtönöztek be. A saigoni kormányzat — állapítja meg a DIFK-küldöttség tiltakozó jegyzéke — továbbra is tagadni próbálja a harmadik poljtikai erő létét és szerépét, megakadályozva, hogy ezek a politikai foglyok visszatérjenek a saigoni kormányzat ellenőrizte területen élő családjukhoz. Vo Dong Giang ezredesi a kétoldalú katonai vegyes bizottságban részt vevő DIFK- küldöttség helyettes vezetője mindazonáltal közölte újságírókkal, hogy a DIFK megbízottai természetesen átveszik azokat a polgári foglyokat is, akik nem tartoznak a DIFK polgári személyzetéhez. A Thieu-rezsim belső ellenzékéhez tartozó egyik ilyen politikai fogoly például Tran Nguc Chau, aki 1969-ig különféle kulcsfontosságú tisztségeket töltött be a saigoni kormányban, sőt, egy időben Thieu egyik közeli barátjának számított. Képviselő és Da Nang polgármestere volt, a kormányzat őt bízta meg az úgynevezett vidéki pacifiká- ciós program végrehajtásával. Fivérét „a Viet Kong javára végrehajtott kémkedés” vádjával bebörtönözték, majd őt magát is letartóztatták, és perbe fogták azzal a váddal, hogy kapcsolatot tartott fivérével. 1970-ben egy katonai bíróság — a képviselői mentelmi jog felfüggesztése után — tízévi börtönre ítélte és bár a legfelsőbb bíróság a katonai törvényszék működését alkotmányellenesnek minősítve elrendelte Tran Nguc Chau szabadon bocsátását, erre mindmáig nem került sor. O és több, a fogolycsere utolsó szakaszában szabadon bocsátandó politikai fogoly változatlanul hangsúlyozza, hogy nem dolgozott a DIFK-nek, habár továbbra is ellenzi Thieu politikáját. i Szövetségeseiket bombázzák Az amerikai légierő egész kilométerre délre ostromolják éjjel, majd vasárnap is heve- a védők állásait. Az amerikai sen bombázta Phnom Penh bombázók három napon belül közvetlen környékét, ahol a immár másodszor tévesztették kambodzsai népi felszabad!- el a célt: Phnom Penhtől déltó erők immár hetek óta mé- keletre a Phantom gépek a rik a vereségeket a kormány- kormánycsapatok állásait csapatokra. Phnom Penh-i bombázták. A támadásnak ha- közlémény szerint a népi erők lálos és sebesült áldozatai a fővárostól már mindössze 16 vannak.
